Hogyan befolyásolja a Nap a földi radioaktív anyagokat?

Semmi sem állandó, minden változik. 😉

Lassan minden fizikai állandóról kiderül, hogy csak bizonyos körülmérek között állandóak. A legtöbb alaptézis meg fog dõlni, mert mind ezekre az állandókra épít.

nem inkább mondjuk úgy pontatlan 😊 a rejtély megoldásakor javítani fogják az eltéréseket.

Akkor most az összes szén kormeghatározás hamis?

a felezesi ido allando. az nem az, amivel kifejezzuk. az ido. foleg hozzank viszonyitva.

"Össze kell vetni ezeket a neutrínódetektorok jeleivel, szerintem a kérdés hamar eldöntésre kerül."

Több Yetit látnak egy nap a Szaharában, mint amit ahány neutrinot kimutat egy detektor egy évben. Abból nem lehetne statisztikát készíteni.

Neutrínók simán okozhatják ezt. Fermionokról van szó, és mint tudjuk két fermion nem kerülhet azonos kvantumállapotba. Ha megnõ a neutrínófluxus, akkor a betöltött állapotok száma is megnõ, az atommagok környezetében is, így úgymond "kikapcsolódik" (helyesebben gyengül) a kölcsönhatás. Hasonló a dolog az atommagok T=0 hõmérsékletû Fermi-gáz modelljéhez, ahol ezt a valójában igen erõsen kötött állapotot független részecskékkel modellezik. Itt ez azért jogos feltevés, mert egy T=0 hõmérsékletû közegben minden állapot betöltött (egy bizonyos energiaszintig), és így a kölcsönhatás nem tudja más állapotba juttatni a magot.
Itt ugyanez történik, pl. a Mn-54 elektronbefogó, ami szintén neutrínó kibocsátással jár. Kicsit sánta kép, de ha úgymond abban a pillanatban, amikor a bomlás bekövetkezne neutrínó lesz található a kibocsátandó állapotban, akkor a bomlás nem jön létre.
A Si-32 is béta bomló, bár a Ra-226 az alfa, ennek lehet más oka lesz. Az alfát szerintem nem befolyásolja, mert akkor az ûrszondák RTG-eiben bizonyosan mérhetõ teljesítményfluktuációkat kellett volna mérni.
Fizikában amúgy az alapfelfogás - nagyon helyesen -, hogy addig nem vezetünk be új részecskét, amíg az feltétlenül indokolttá nem válik. A cikkbõl leszûrhetõ információk alapján ez nagyon neutrínó-gyanús.

esetleg az ido fogalma, es mertekegysege nem tisztazott meg elegge? nem lehet, hogy, mivel a Nap, es a hozza valo viszonyunk hatarozza meg magat az "ido"-t, ezert ilyenkor nem a felezesi ido valtozik, hanem minden? lehet, ha hosszabb tavon vizsgalnak a szokonapokat, rajonnenek arra, hogy ez a ket dolog nagyjabol kiegesziti egymast? a 33 pedig nagyon erdekes.

Még egy kérdés, csak lefelejtettem:

7.) Az ember által elõállítható legerõsebb neutrinóforrások (gyorsító, impulzusreaktor) közelében van-e effektus?

különös megfigyelés, de nekem egy picit gyanús. Szerintem várjunk, amíg a többi labor megerõsíti vagy cáfolja.
Bennem a következõ kérdések vetödtek fel (most TÉTELEZZÜK FEL, hogy más laborok is találnak valamit):

1.) A különbözõ radioaktív minták elõállítása során történõ szennyezõdést biznyítottan ki kell küszöbölni. Bár ha a 33 napos periódus mûködik és nemcsak egyszeri csökkenésrõl vagy növekedésrõl van szó, akkor a szennyezõdést kizárhatjuk.

2.) A neutrinók kölcsönhatása az anyaggal szélsõségesen gyenge (mértékû)! Pl. a többszáz tonna széntetrakloridot tartalmazó neutrinódetektorban évente csak néhány argon atom keletkezett, emlékezetm szerint.
A legtöbb atommagra hasonló gyakoriságú kölcsönhatás várható, ami -- szerinetm -- GM csöves méréstechnikával (Noé is ilyet vitt fel a bárkára:-)) kimutathatatlan!

3.) HA tényleg neutrinók okozzák a jelenséget (amennyiben az tényleg létezik!), akkor a különbözõ radioaktív izotópokra jelentõses eltérõ mértékû hatást kell hogy gyakoroljon.
Sõt, az alfa-bomló izotópokra vagy a gerjesztett gamma bomlókra (Tc-99m, Ag-110m, stb) egyáltalán nem kellene hatnia, azok ugyanis nem gyenge kölcsönhatás által bomlanak.

4.) Megjelent-e más effektus? Például ahol csak nafgyon kicsi energia hiányzik ahhoz, hogy egy mag radioaktív bomlásra képes legyen ott egyszercsak azzá válik egy anyag?

5.) Érdekes a jövõbeli kihatása a megfigyelésnek, amennyiben az effektus tényleg létezik (és nem jut pl. a hidegfúzió sorsára)
Ha egy radioaktív mintát a Naphoz közelebb viszünk vagy távolabb, akkor az effektus hogyan változik?
Ez persze kisérletileg igen nehezen lesz megcsinálható, ui. több hónapon át iszonyúan stabil és kellõ pontosságú radioaktivitás mérõ mûszer tudtommal nincs. Segítene, ha találnának olyan izotópot, ami nem mutatja az effektust, és akkor ahhoz lehetne viszonyítani a vizsgálandó mintát.

6.) A legizgalmasabb kérdést hagytam a végére: mi lesz, ha az effektus létezik, de NEM neutrinók okozzák?

Hmmm. Elrontottam, a neutrínó negatív béta-bomlást indukál. Ez viszont magyarázhatja a Mn-54-et is.

A cikk vége nem egészen igaz, a neutrínók valóban kis hatáskeresztmetszettel rendelkeznek, viszont kegyetlenül sok van belõlük, és az anyaggal való kölcsönhatásuk is egy tisztázott terület.
Kölcsönhatnak elektronokkal a gyenge-kölcsönhatás révén (ezt mérik a Super-Kamiokande-ben), de a hadronokkal is, béta+ bomlást indukál.
Ez csökkenti a felezési idõt. Ami érdekes, hogy a Mn-54-nél növekedést tapasztaltak. Kérdés, hogy a napkitörést a magban a nukleáris teljesítmény növekedése vagy csökkenése váltotta-e ki? Mindenesetre a Földön való áthatolás nem idegen a neutrínóktól, én itt nem látok problémát. 😊
Össze kell vetni ezeket a neutrínódetektorok jeleivel, szerintem a kérdés hamar eldöntésre kerül.