Mi teszi az embert emberré?

Mitõl ember az ember ... mitõl primitív a primitív ... érdekes kérdés.

Nyelvészpalántaként én nyelvészeti szempontból közelíteném meg a dolgot, azonban eléggé általános érvû dolgokat lehet kijelenteni ettõl függetlenül.

Elõször is mi az hogy "primitív".

Vegyük alapnak a kommunikációt, az emberi beszédet, illetve a nyelvet. Nyelvészeti szempontból, egyetlen nyelv sem számít primitívnek, ha a beszélõközösség igényét teljes mértékben kielégíti. Ez felveti a szükség fogalmát. Ha elfogadjuk azt, hogy amire nincs szükség, azt nem is róhatjuk fel negatívumnak, akkor egy csomó magyarázatot elvethetünk arra vonatkozólag, hogy mitõl ember az ember.
A modern szerszámhasználat miatt? Állatnak erre nincs szüksége.
Azért mert menedéket (házat) építünk magunknak? Állatoknak erre sincs szüksége.
Akkor mitõl is ember az ember, mi az amit az ember tud, állat nem, és szükség van rá ahhoz, hogy egy faj kilépjen az állatvilágból, és onnantól társadalomnak hívjuk?
Én a nyelvészetben találtam kielégítõ választ erre a kérdésre.
A(z emberi) beszéd. Az ember tud olyat, amit egyik állat sem. Az állati "beszéd", az állatok közötti kommunikáció szituációfüggõ, mindig az adott helyzetre való reakcióként nyilvánul meg. Nincs jövõ, és múltideje, így emlékezetfelidézõ szerepe sincs, vágyaikat sem tudják kifejezni, így hiányzik egy jelentõs tényezõ. Szerintem ettõl ember az ember, nem attól hogy reggel ébresztõórára kelünk tetõvel a fejünk fölött, aztán meg megnézzük a mailt meg a faszbúkot mielõtt beülnénk az autóba elmenni dolgozni.

"Ember és állat között bonyolultsági különbség van. Persze az ugrás hatalmas a legokosabb állat és az ember között."

Nem az ember és az állat között, hanem amit megalkot (akár a társadalmat) és bármely állat között van a különbség.
Az ember az õt körülvevõ dolgokat tárgyaknak kezeli, ami névvel ellátott olyan valami, amikbõl közös erõfeszítéssel bonyolult konstrukciókat lehet létrehozni. Ilyet az állatok nem csinálnak, vagy legalább is nagyon alacsony szinten.

Egy ember önmagában alig különbözik pl. a csimpánztól.
Az ember azonban olyan, mint egy hálózat egyetlen láncszeme. Az ember, habár minõségileg nem más, mint bármely állat, de az állatoktól eltérõen egy másik, nála bonyolultabb rendszer részévé tud válni.

Intelligencia=megtalálni a rendszerbe a belépõ kódot, ilyen értelemben "alkalmazkodóképesség".

Valaki el tudná nekem magyarázni, vagy tudna egy olvasni valót ajánlani ami arról szól, hogyan tudják megmondani melyik gén mit csinál? Ez nekem úgy hangzik mintha több ezer egyes és nulla közül ránézésre meg akarnák mondani melyik bit mire való. Tök egyformák. Honnan tudják, hogy az adott gén épp mit kapcsol. Másik ebbõl következõ kérdésem, hogy mi az, hogy aktív és inaktív gén?? Annyit tudok, hogy adenin, citozin, timin és guanin nevû részek összekapcsolódásából áll ez az egész és azok a T---T és hasonló részek a képen ezeket ábrázolják.

Hogy a cikkhez is hozzá szóljak. Szerintem az, hogy ember nem írható le egy egyedi génnel. Nagyon sok egyedi vonás együtt véve. Egy állatot a másiktól nem az agya alapján szoktunk elsõsorban megkülönböztetni, hanem ránézésre meg tudjuk mondani, hogy milyen testfelépítésbeli, színbeli, viselkedésbeli különbségeket látunk. Ha azt akarják megmondani mi az, hogy ember, akkor szerintem ebben fontos szerepet játszanak más tulajdonságaink is, nem csak az agyunk egy-két funkciója. Habár az a legfontosabb, de ha pl találkoznánk egy másik intelligens életformával aki szintén beszél valamilyen nyelven és gépeket épít, szociális életet él, akkor az elsõ dolog ahol a különbséget keresnénk az a kinézete lenne. Akkor az állatokhoz hasonlítva is figyelembe kell venni ezt. Egy nagyon okos halat se hívnának embernek hiába tud beszélni. Azért gondolom, hogy fontosak más testi tulajdonságok is mert ezek közvetetten befolyásolják az agyunkat is. Az érzékszerveink meghatározzák, hogyan látjuk a világot, stb. Pl egy légy ami 2 hétig él, nem fog óriási intelligenciát fejleszteni, hogy életének azt a rövid idejét matek tanulással töltse. Akár még az élethosszunkat is vehetjük ez alapján nagyon fontos emberi tulajdonságnak. Ez megszabja mennyi idõnk van tanulni és tovább adni amire rájöttünk.

Kiváncsi vagyok mikor csap le valamelyik nagyvállalat a neander-völgyi génállományra. Ugyanis emberi génekkel nem lehet kisérletezni, viszont a neander-völgyi nem ember (jogilag). Azaz a géneinek darabjait át lehetne ültetni csimpánz, vagy más majomtörzsekbe, akár új fajt is létre lehetne hozni. Valószínûleg a neander-völgyi génállomány elég volna egy olyan faj tervezéséhez, amit betanított munkára jól lehetne alkalmazni, akár gyorsabban növeszthetõ (3-8 év alatt), és csak 20-25 évig élne... Viszont nem kell neki nyugdíj, munka elvégzése után egyszerûen megsemmisíthetõ, modern rabszolga, robot.

Ez elég vitatható hogy önként cselekedsz-e nem csak a nevelés és a környezeti hatás.

Pl egy katona feláldozza magát, az nekem nem azt jelenti hogy önként tette hanem bele nevelték. (Nem itt most nem az ilyen felborult a kocsi aztán hõsi halott emberekre gondolok, hanem mondjuk igazi harcos nemzetekre mint a vikingek, gallok ami már nincs ugye)

Ember és állat között bonyolultsági különbség van. Persze az ugrás hatalmas a legokosabb állat és az ember között.

Meg a méhekre is ... kivéve, hogy az általunk felsorolt esetekben az egyén nem önként teszi, hanem kényszer (biokémiai-ösztön, nevelési-kulturális) hatásra ugyebár, nem pedig saját akaratából.
Ezek a rendszerek igen könnyen azonosíthatóak. A "vezetõ(k)" kiiktatásával a rendet felváltja a káosz, megszûnik a kritériumra megfelelés is.

Ez igaz a cionista Hitgyulire meg pl. a kommunizmusra is. 😉

Az értelmes élet harmadik kritériuma: az önfeláldozás képessége ... egy célért, egy eszméért, egy személyért.
Babylon 5 <#nyes>

A képlékenység, mint alkalmazkodóképesség, mint magasabb intelligencia szerintem nagyjáéból tévút.

Az ember igen is be van drótozva 5-6 olyan képességgel rendelkezik, amivel így együtt nem jellemzõ semmilyen más állatra, csak az embernél található meg mind együtt, de akkor is ezek a képességek behatároltak. A gond ugye az, hogy nem egyetlen dologról van szó, így egyetlen tulajdonság, hogy na ez az ember, na ez nem mûködik.
Sokáig a tárgykészítés képessége volt a kiszemelt különlegesség, de sok állat használ, vagy készít tárgyat. Aztán jött az intelligencia, csakhogy ez meg valójában egy elég megfoghatatlan valami.

A nyelv viszont elég érdekes dolog. A cikk szerint az jön mondjuk le, hogy a gyerek agya azért szippantja be az anyanyelvet, mert képlékeny. Egy szinten igaz, ha ezt persze úgy értelmezzük, hogy az elõre bedrótozott képesség, mert az anyanyelv megtanulása az, véglegesedéséhez szükséges idõszak tovább tart.
Az anyanyelv megtanulása bizony ösztönös és csak bizonyos formákat követhet, (ha ösztönös akkor sokkal inkább valami biológiai, nem kreativ, intelligens dolog ugye), mert ugyanakkor felnõtt korban, amikor az ember mentális képességei bizony sokkal fejlettebbek, évekbe telik az intelligens úton egy nyelvet megtanulni.

Érdemes elolvasni Csányi Könyveit az emberrõl, mint állatról, õ humánetológus. Az emberi viselkedési mintákat, mint etológus nézi, és rengeteg párhuzam van más állatokkal. De az emberi viselkedés-komplex egyedi, de csak mint ahogy más állatoknál is az.