10%-al olcsóbb a mobilhívás Csehországban
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#2
nálunk meg nem olcsóbb, hanem egyre drágább. Ez egy inverz ország. Itt mindennek az ellenkezõje történik (persze csak a jó ellenkezõje). Hiába, ide minden begyûrûzik, ide begyûrûzik még a begyûrûzés is 😊
Nagy igazság: "A diploma a lényeg, nem a tudás" Aki darabolva tölt fel torrentet az egy hülye köcsög :)
#1
10%-kal olcsóbb a mobilhívás Csehországban
Sajátos viselkedésû toldalékok
42. A -val, -vel és a -vá, -vé határozórag magánhangzóra végzõdõ tõhöz alapalakjában
kapcsolódik, például: babával, kõvé; csehvel, pléhvé; stb. (A h végû szavak egy részét – mivel
bennük a h-t nem ejtjük ki – magánhangzós tövûnek kell tekintenünk.) Mássalhangzós végû
tõhöz járulva a -val, -vel és a -vá, -vé rag v eleme a szótõ végsõ mássalhangzójával azonossá
válik; ezekben az alakokban a tõ és a toldalék határán hosszú mássalhangzót írunk, például:
dobbal, szénnel, jósággal, emberré; Allahhal, dohhal; stb. (Ez utóbbi szavak alapformájában
kiejtjük a h-t, ezért ezek kiejtésük szerint is mássalhangzós tövûek.) (Vö. 75., 83–84.)
A mássalhangzók minõségi változásainak jelöltsége a névszóalakokban
A -val, -vel és a -vá, -vé alakmódosulásai
83. Megváltozott, a névszó tövének végsõ mássalhangzójával azonos (teljesen hasonult)
formában járul a -val, -vel és a -vá, -vé határozórag v-je (bizonyos h végûek kivételével)
minden mássalhangzóra végzõdõ névszóhoz. Ezt a kiejtésbeli módosulást írásunk tudomásul
veszi, és betûkettõzéssel jelöli. A többjegyû betûket természetesen a rájuk vonatkozó
szabályok szerint kettõzzük meg.
a) Egy rövid mássalhangzós szóvég + -val, -vel, -vá, -vé: bottal, cukorral, kékkel; arannyal,
rozzsal, néggyel; tudóssá, szénné, vízzé; királlyá, özveggyé; stb.
b) Egy hosszú mássalhangzós szóvég + -val, -vel, -vá, -vé: jobbal, tollal, tettel; jobbá, tollá,
tetté; gallyal, könnyel, meggyel; rosszá, könnyé; stb. (Vö. 94.)
c) Két mássalhangzós szóvég + -val, -vel, -vá, -vé: hanggal, komppal, minddel; kulccsal,
szárnnyal, gyönggyel; bolonddá, szilánkká, füstté; ronggyá, szárnnyá, bölccsé; stb. (Vö. 60.)
d) Ha a -val, -vel és a -vá, -vé rag v szóvégzõdéssel találkozik, a két v-t mindig jelöljük az
írásban: hévvel, szívvel; kedvvel, tervvel; savvá, névvé; könyvvé, nedvvé; stb.
A betûkettõzés elmulasztása nemegyszer eltorzítja a szóalak értelmét. Nem azonos
például a szívvel és a szível (= szeret, tûr); a tervvel és a tervel (= tervez); a bölccsé
(válik) és a bölcsé (= a bölcs tulajdona); a briddzsel (= a bridzs kártyajátékkal) és a
bridzsel (= bridzsezik); stb.
e) Azokban a névszókban, amelyeknek végsõ h-ját nem ejtjük ki (vö. 75.), a -val, -vel és a -vá, -vé rag v-jének hasonulása nem következhet be: méhvel; pléhvé, juhvá; stb. – A doh,
potroh, sah, Allah stb. szónak azonban minden alakjában ejtjük a h-t, ezért itt az ennek
megfelelõ ragalakokat találjuk: dohhal, potrohhal, sahhá, Allahhal stb. (Vö. 75.)
A -val, -vel és a -vá, -vé ragnak a személynevekhez kapcsolásával a 163., az idegen
szavakhoz és tulajdonnevekhez illesztésével pedig a 211., 216–217., 222. pont foglalkozik.
163. A mássalhangzóra végzõdõ személynevek -val, -vel (és néha -vá, -vé) ragos formájának
írásában a következõképpen járunk el:
a) Ha a név rövid mássalhangzót jelölõ betûvel végzõdik, akkor ezt a betût megkettõzzük:
Ádámmal, Bálinttal, Kodállyal, Szabolccsal stb. (Vö. 83.)
b) Ha régies betûre végzõdõ családnevekhez kapcsolódnak ezek a ragok, a régies betût
változatlanul hagyjuk, a rag v-je helyett pedig ennek a név végén ejtett hanghoz idomult mai
formáját írjuk: Kossuthtal, Véghgel, Móriczcal, Rátzcal, Babitscsal, Paiszsal; Madáchcsá; stb.
c) Ha a családnév mássalhangzót jelölõ kettõzött betûvel végzõdik, a -val, -vel (és néha a -vá,
-vé) rag megfelelõ alakját kötõjellel kapcsoljuk hozzá, hogy az alapforma világosan kitûnjön:
Kiss-sel, Makk-kal, Papp-pal, Széll-lel stb. (Vö. 94.) – Egyszerûsítve írjuk viszont a
keresztneveket: Bernadettel, Marcellal v. Marcellel, Mariannal stb. (Vö. 62., 94.)
216. (...) b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölõ nem magyar betûre vagy betû-kapcsolatra végzõdõ idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen
hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz: Andriætyal, Balzackal, pechhel, Bachhal,
Greenwichcsel, Steinbeckkel, Engelsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel,
Marxszal stb.
217. Bizonyos esetekben kötõjellel kapcsoljuk a toldalékokat az idegen közszavakhoz és
tulajdonnevekhez.
a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún.
néma) betû van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betûknek bonyolult, írásrendszerünkben
szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékot mindig kötõjellel fûzzük a szó testéhez:
guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaºi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig,
Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; stb. – De hagyományosan: Anjouk.
A -val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul:
guillotine-nal; Iaºi-sal, Moliere-rel; stb.
c) A mássalhangzót jelölõ kettõzött betûre végzõdõ idegen tulajdonnevekhez az azonos
betûvel kezdõdõ magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelõ alakját is)
kötõjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitûnjék: Mann-nak, Tallinn-nál,
Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal stb.
228. A ch kétjegyû ugyan, de egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang (k+sz) jele, de
egyetlen jegyû, s így mindkettõ egy betûnek számít az elválasztáskor. Ezért úgy tekintjük õket,
mint a rövid mássalhangzókat jelölõ magyar betûket: ar-chívum, ma-chináció, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen; he-xameter, ma-ximum, pra-xis, Ale-xandra, Me-xikó; stb. –
Ha a ch és az x végû idegen szavak toldalékos formáit a szó és a toldalék érintkezése táján kell
elválasztanunk, a ch-t és az x-et a következõ sorba visszük át akkor, ha utánuk magánhangzó
következik: almana-chot, ce-chem, pe-ches, bóra-xos, fi-xet, refle-xek, tele-xezünk; Bibera-chot, züri-chi, Féli-xé, Mar-xot, mar-xizmus; stb. – A -val, -vel és a -vá, -vé ragos alakulatok
elválasztása: pech-hel, bórax-szá; Bach-hal, Marx-szal; stb. [Vö. 216. b))
Sajátos viselkedésû toldalékok
42. A -val, -vel és a -vá, -vé határozórag magánhangzóra végzõdõ tõhöz alapalakjában
kapcsolódik, például: babával, kõvé; csehvel, pléhvé; stb. (A h végû szavak egy részét – mivel
bennük a h-t nem ejtjük ki – magánhangzós tövûnek kell tekintenünk.) Mássalhangzós végû
tõhöz járulva a -val, -vel és a -vá, -vé rag v eleme a szótõ végsõ mássalhangzójával azonossá
válik; ezekben az alakokban a tõ és a toldalék határán hosszú mássalhangzót írunk, például:
dobbal, szénnel, jósággal, emberré; Allahhal, dohhal; stb. (Ez utóbbi szavak alapformájában
kiejtjük a h-t, ezért ezek kiejtésük szerint is mássalhangzós tövûek.) (Vö. 75., 83–84.)
A mássalhangzók minõségi változásainak jelöltsége a névszóalakokban
A -val, -vel és a -vá, -vé alakmódosulásai
83. Megváltozott, a névszó tövének végsõ mássalhangzójával azonos (teljesen hasonult)
formában járul a -val, -vel és a -vá, -vé határozórag v-je (bizonyos h végûek kivételével)
minden mássalhangzóra végzõdõ névszóhoz. Ezt a kiejtésbeli módosulást írásunk tudomásul
veszi, és betûkettõzéssel jelöli. A többjegyû betûket természetesen a rájuk vonatkozó
szabályok szerint kettõzzük meg.
a) Egy rövid mássalhangzós szóvég + -val, -vel, -vá, -vé: bottal, cukorral, kékkel; arannyal,
rozzsal, néggyel; tudóssá, szénné, vízzé; királlyá, özveggyé; stb.
b) Egy hosszú mássalhangzós szóvég + -val, -vel, -vá, -vé: jobbal, tollal, tettel; jobbá, tollá,
tetté; gallyal, könnyel, meggyel; rosszá, könnyé; stb. (Vö. 94.)
c) Két mássalhangzós szóvég + -val, -vel, -vá, -vé: hanggal, komppal, minddel; kulccsal,
szárnnyal, gyönggyel; bolonddá, szilánkká, füstté; ronggyá, szárnnyá, bölccsé; stb. (Vö. 60.)
d) Ha a -val, -vel és a -vá, -vé rag v szóvégzõdéssel találkozik, a két v-t mindig jelöljük az
írásban: hévvel, szívvel; kedvvel, tervvel; savvá, névvé; könyvvé, nedvvé; stb.
A betûkettõzés elmulasztása nemegyszer eltorzítja a szóalak értelmét. Nem azonos
például a szívvel és a szível (= szeret, tûr); a tervvel és a tervel (= tervez); a bölccsé
(válik) és a bölcsé (= a bölcs tulajdona); a briddzsel (= a bridzs kártyajátékkal) és a
bridzsel (= bridzsezik); stb.
e) Azokban a névszókban, amelyeknek végsõ h-ját nem ejtjük ki (vö. 75.), a -val, -vel és a -vá, -vé rag v-jének hasonulása nem következhet be: méhvel; pléhvé, juhvá; stb. – A doh,
potroh, sah, Allah stb. szónak azonban minden alakjában ejtjük a h-t, ezért itt az ennek
megfelelõ ragalakokat találjuk: dohhal, potrohhal, sahhá, Allahhal stb. (Vö. 75.)
A -val, -vel és a -vá, -vé ragnak a személynevekhez kapcsolásával a 163., az idegen
szavakhoz és tulajdonnevekhez illesztésével pedig a 211., 216–217., 222. pont foglalkozik.
163. A mássalhangzóra végzõdõ személynevek -val, -vel (és néha -vá, -vé) ragos formájának
írásában a következõképpen járunk el:
a) Ha a név rövid mássalhangzót jelölõ betûvel végzõdik, akkor ezt a betût megkettõzzük:
Ádámmal, Bálinttal, Kodállyal, Szabolccsal stb. (Vö. 83.)
b) Ha régies betûre végzõdõ családnevekhez kapcsolódnak ezek a ragok, a régies betût
változatlanul hagyjuk, a rag v-je helyett pedig ennek a név végén ejtett hanghoz idomult mai
formáját írjuk: Kossuthtal, Véghgel, Móriczcal, Rátzcal, Babitscsal, Paiszsal; Madáchcsá; stb.
c) Ha a családnév mássalhangzót jelölõ kettõzött betûvel végzõdik, a -val, -vel (és néha a -vá,
-vé) rag megfelelõ alakját kötõjellel kapcsoljuk hozzá, hogy az alapforma világosan kitûnjön:
Kiss-sel, Makk-kal, Papp-pal, Széll-lel stb. (Vö. 94.) – Egyszerûsítve írjuk viszont a
keresztneveket: Bernadettel, Marcellal v. Marcellel, Mariannal stb. (Vö. 62., 94.)
216. (...) b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölõ nem magyar betûre vagy betû-kapcsolatra végzõdõ idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen
hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz: Andriætyal, Balzackal, pechhel, Bachhal,
Greenwichcsel, Steinbeckkel, Engelsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel,
Marxszal stb.
217. Bizonyos esetekben kötõjellel kapcsoljuk a toldalékokat az idegen közszavakhoz és
tulajdonnevekhez.
a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún.
néma) betû van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betûknek bonyolult, írásrendszerünkben
szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékot mindig kötõjellel fûzzük a szó testéhez:
guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaºi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig,
Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; stb. – De hagyományosan: Anjouk.
A -val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul:
guillotine-nal; Iaºi-sal, Moliere-rel; stb.
c) A mássalhangzót jelölõ kettõzött betûre végzõdõ idegen tulajdonnevekhez az azonos
betûvel kezdõdõ magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelõ alakját is)
kötõjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitûnjék: Mann-nak, Tallinn-nál,
Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal stb.
228. A ch kétjegyû ugyan, de egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang (k+sz) jele, de
egyetlen jegyû, s így mindkettõ egy betûnek számít az elválasztáskor. Ezért úgy tekintjük õket,
mint a rövid mássalhangzókat jelölõ magyar betûket: ar-chívum, ma-chináció, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen; he-xameter, ma-ximum, pra-xis, Ale-xandra, Me-xikó; stb. –
Ha a ch és az x végû idegen szavak toldalékos formáit a szó és a toldalék érintkezése táján kell
elválasztanunk, a ch-t és az x-et a következõ sorba visszük át akkor, ha utánuk magánhangzó
következik: almana-chot, ce-chem, pe-ches, bóra-xos, fi-xet, refle-xek, tele-xezünk; Bibera-chot, züri-chi, Féli-xé, Mar-xot, mar-xizmus; stb. – A -val, -vel és a -vá, -vé ragos alakulatok
elválasztása: pech-hel, bórax-szá; Bach-hal, Marx-szal; stb. [Vö. 216. b))