Új kötést találtak a csillagmaradványok körül

"Akár igazad is lehet, ha az összes ezzel foglalkozó ember totál fasz."

Most vagy el sem olvastad mirõl szól ez a cikk, vagy egyszerûen nem érted és olyat látsz bele, ami nincs benne. Ugyanis semmilyen alkalmazási terület nincs megemlítve benne azon kívül, hogy könnyebben megérthetjük, hogy a fehér törpék légkörében milyen alternatív kémia mûködhet. A cikk gyakorlatilag egy elméleti jóslás arra, hogy extrém körülmények között a hagyományos kémia nem mûködik, de egy másik elképzelhetõ, hogy igen, és ezt érdemes modellezni, illetve a színképeket elemezni a jövõben.

Ráadásul a cikkbõl az is következik, hogy a hagyományos kémia nem létezik abban a környezetben. Mondjuk eddig ez volt az álláspont. Hiszen azt tudtuk, hogy a hagyományos kémia a plazma állapotban nem létezik. Nincsenek molekulák, csak atommagok, és szabadon repkedõ elektronok. Az is megdöbbentõ, hogy ez neked újdonság. Az elméleti felfedezésnek, pontosabban a szimulációnak az újdonsága abban rejlik, hogy másfajta kémia viszont létezhet.

Én mondjuk erre megbízható forrást nem találtam, amikor keresgéltem. Meg hát milyen tudós az, aki még nem látott madarat?

"Leszámítva azokat az eszközöket, amiket úgy csinálunk, hogy ne boruljon, esetleg hogy mindkét kémiával mûködjön, esetleg hogy a miénkkel ne legyen használható, de ottani környezetben használható legyen. Ez eddig csak három."

Azon az extrém mágneses térben mûködõ kémián alapuló molekulák csak abban az extrém mágneses térben léteznek. Tehát nem tudod elõállítani, mert minden eszközöd ami a rendelkezésedre áll, amivel létrehozhatnád, atomjaira hullik.
Vagy ez van vagy az, a kettõ egymás mellett nem mûködik, tehát a te logikád a téves.

Pontosabban nem a logikád téves, hanem az ismereteid sem léteznek, hogy értsd mi a téma.

Nem véletlen az sem, hogy a logikáddal kérkedsz, és a másikról hiszed azt, hogy nem ért semmit és szûk látókörû. Pedig csak ismerethiányosan elmélkedsz a nem is érted mirõl.

Van egy anekdota a magyar fizikusról, Marx Györgyrõl, aki annak idején kvantummechanikát oktatott az egyetemen. A történet szerint a kurzus legelsõ elõadását azzal kezdte, hogy felírta a táblára a Schrödinger-egyenletet, majd ezt mondta hallgatóknak:
"Itt láthatják a táblán a híres Schrödinger egyenletet. Ezt az egyenletet maguk persze nem értik. Ami azt illeti, én sem értem, s maga Schrödinger sem értette, de ez magukat ne zavarja. Én majd felírom ezt minden óra elején, maguk pedig szépen lassan hozzászoknak."
S ez elmondja az egész lényegét. A kvantummechanikát nem lehet megérteni, csak megszokni. Egyszerûen megszokjuk a matematikai formulákat, hogy így mûködnek a dolgok, de nem tudjuk elképzelni. Már az is fantasztikus, hogy a matematikával le tudunk írni egy ennyire elvont jelenséget.

Újfent tévedsz. ,,heavier-than-air flying machines are impossible" by Kelvin. Észosztás helyett utána is nézhetnél a dolgoknak, nem?

Én a Leon Ledermann: Az isteni atom címû könyvét ajánlanám. Pár száz oldalon keresztül a newtoni fizikától elindulva idõrendi sorrendben halad a felfedezésekkel. Történeti összefoglalót ad, tehát nem csak a tényeket közli, hanem a történetet is bemutatja, ahogyan a felfedezések születtek. Öveges professzor nobel-díjas köntösben.

,,Ezt a büdös életben nem fogjuk tudni reprodukálni, ugyanis ez egy kvantummechanikai szimuláció következtetése csupán. A következtetés pedig az, hogy megváltozik a kémia az extrém mágneses térben. Márpedig bármi amit elõállítunk az a kémián alapul. Ha mi odamennénk, akkor ha borul a kémia, akkor minden eszközünk mûködése is borul. Állítsuk elõ itt? Hát akkor is borul a mi kémiánk, tehát meghalunk, és az eszközeink is mûködésképtelenné vállnak. Ez örökké meg fog maradni egy elméleti felvetésnek, szimulációknak, alkalmazni soha nem fogjuk tudni. Olyan fiktív, mint az újra hasznosítható atombomba."

,,Márpedig bármi amit elõállítunk az a kémián alapul. Ha mi odamennénk, akkor ha borul a kémia, akkor minden eszközünk mûködése is borul. " Leszámítva azokat az eszközöket, amiket úgy csinálunk, hogy ne boruljon, esetleg hogy mindkét kémiával mûködjön, esetleg hogy a miénkkel ne legyen használható, de ottani környezetben használható legyen. Ez eddig csak három.

,,Hát akkor is borul a mi kémiánk, tehát meghalunk, és az eszközeink is mûködésképtelenné vállnak. "
Kivéve, hogyha arrébb megyünk ( pl Hold ), négy, vagy ha dobozba zárjuk. Ez eddig öt olyan lehetséges és természetes következtetés, amit nem vettél figyelembe.


A szûk körû meg azt jelenti amit jelent, hogy szûk körû, a valóság csak nagyon nagyon speciális, sok kényszerfeltétellel szabott másában érvényes. Tényleg meghalunk ha itt nagy lesz a mágneses bizbasz. De csak akkor, ha nem visszük arrébb a mágneses bizbaszt. Akár igazad is lehet, ha az összes ezzel foglalkozó ember totál fasz. Más esetben nem.

Miért mindig én vagyok a pöcs, amikor mindig te tévedsz?

Mert a makrovilág jelenségeivel nem lehet megérteni. Se oka, se célja, csak így van. Igazából a mágnesességet érti szerinted valaki? Vagy a gravitációt? Tapasztaljuk, mérjük, számolunk vele, hasznosítjuk, de nem értjük.

Feltehetnéd azt a kérdést is, hogy mi a töltés.

Meg azt is, hogy eddig miért nem ütközött soha két anyagi részecske sem. Mert nem az van, hogy repül a részecske és neki megy a másiknak, hanem csak az, hogy repül egy részecske, és amikor egy másik közelébe ér, teremtõdik egy kölcsönhatás részecske belõle, és azt elnyeli a másik, és így tömeg, töltés, mozgási energia, stb a kölcsönhatásrészecskével adódik át a másik anyagi részecskének. Ahogy elhagyja a részecskét, annak megváltoznak a tulajdonságai, és ahogy elnyelõdik a másikban, az is megváltozik. Miért nem tudnak csak úgy összeütközni?

Mondom, hogy ne aggódjál, semmi probléma! Egy kis pöcsnek, mint te elnézem a gyökérkedését. :-) Egyébként feltûnt neked, hogy én nem sértegettelek, te kezdtél el abnormálisan viselkedni? :-)
Ha esetleg érdemi hozzászólásod is lesz, azt is meghallgatjuk. De addig is köpködjél nyugodtan! :-)

Köszönöm szépen a terjedelmes, szemléletes magyarázatot!
Hát, ez bonyolultabb, mint gondoltam....

Melyik könyvet tudod ajánlani?

"Na de a mi a spinre mit válaszol az ember? Hát tudod vannak az atommagok, azok körül repkednek az elektronok és azért férnek el ketten egynek a helyén, mert az egyiknek ilyen a spinje, a másiknak meg olyan, és ettõl vannak a vegyületek érted?"

A Pauli elvre utalsz, igaz? Azt eddig tudtam, csak azt nem értettem, mi az a spin...
Úgy éreztem ez alapvetõ ahhoz,hogy megértsem, miért anyag az anyag.
Alább Blessyou szépen leírta, de még most sem értem...:D

Kedves tõled, de azért a gyógyszered vedd be, mert már nagyon érzõdik rajtad a hiánya. Na és a kapanyelet dugd vissza a szádba, mert nagyon kilóg! <#mf1>

Oké, semmi probléma. :-)
Egy ilyen kis pöcsnek, mint te, elnézem a gyökérkedését. :-)

Oké, semmi probkéma. :-)
Egy ilyen kis pöcsnek, mint te, elnézem a gyökérkedését. :-)

OK, nyugi, igazad van. Nyugi mááá. Ne húzd fel magad, árt a szépségednek. <#eplus2>

Na várjál. Nem szaladtak még úgy meg a kommentek, hogy ne lehetne végig olvasni, miket hordtam össze. Így elkerülhetõ lenne, hogy olyanokért kattogsz, amik meg se történtek.

Nagyságrendileg sem járunk a közelébe a szupravezetõ mágneseinkkel. Lenne még egy külön akadály. Mégpedig az, hogy a nagyobb mágneses terek összeomlasztják a szupravezetést.

Valamit félreértettél. Nem mondtam, hogy nincsenek fehér törpék, ha esetleg ezen kattognál.

Igen, állítólag egy fehér törp képes rá.

Õszintén, nem, még mikroszkopikus méretekben sem tudok személyesen ilyesmikrõl. De hát ki tudja, lehet, hogy ha pontosabban kiismerjük a Higgs-mezõ meg a Kvark-gluon plazma mibenlétét, talán lesz rá már elméleti jóslat. Persze mindez csak spekuláció, dehát például az ALICE kísérletben is atomi mértekben modellezik az õsrobbanásban uralkodó állapotokat, talán akkor egyszer a fehér törpékben uralkodó állapotokat is lehetséges lesz ilyen kis méretekben elõállítani. Most ezt nem úgy mondom, hogy biztos lesz, de azért nem tennék még le róla végleg, csak mert most totál lehetetlennek tûnik.

Elméletben elektromágnes. Azt nem tudom, hogy akkora mágneses térerõsség elõállítása gyakorlatban lehetséges-e, lehet, hogy olyan áramerõsség kéne hozzá, hogy az bármilyen tekercset leégetne, vagy mondjuk több méteres átmérõjû kábelt kéne tekercselni...

Még jó, hogy vannak fehértörpéink az égen és tudjuk õket vizsgálgatni.

Tudsz egyáltalán olyan elméleti módot, ami képes egy fehér törpe mágneses mezejét elõállítani?

Ez igaz. A kvantummechanika világában olyan jelenségek uralkodnak, amelyrõl egyszerûen nincsen makroszkopikus tapasztalati képünk, ezért nem tudjuk elképzelni. Ha egymásnak dobunk két követ, akkor nem kezdenek el interferálni egymással, ahogy közel érnek, aztán újra szétválni, mint két ütközõ hullám. Nincsenek meg a megfelelõ képzeteink, hogy agyunkban valamiféle szemléletes képet alkossunk a kvantumos jelenségrõl.

A kvantumfizikát nehéz lefordítani hétköznapi nyelvre.

Ha valaki kérdezi, hogy mi az elektromos töltés, akkor lehet azt mondani, hogy nemtom, de attól világít a villanykörte, most már érted? Aha, mosmá igen. És ennyivel le van tudva. Na de a mi a spinre mit válaszol az ember? Hát tudod vannak az atommagok, azok körül repkednek az elektronok és azért férnek el ketten egynek a helyén, mert az egyiknek ilyen a spinje, a másiknak meg olyan, és ettõl vannak a vegyületek érted? Aha, hámég mindig nem.

Szerintem nem olyan lehetetlen, ugyanis nem kell feltétlen makroszkopikus méretekben elõidézni azt az irdatlan mágneses teret. Elég lehet mondjuk néhány atom térfogatával megegyezõ méretben, hogy az ott tartózkodó egy, vagy néhány molekulán megvizsgálni a jelenséget. Az LHC sem olvad szét, noha több millió kelvines hõmérséklet uralkodik az ütközési zónában, mivel az csak az éppen ütközõ részecskékre lokalizálódik.

Fogadjunk, hogy egy kukkot nem értettél az egészbõl. Mivel a szimulációban megjósolt jelenségeknek a környezeti feltételeirõl a legalapvetõbb elképzeléseid sincsenek meg. Egyébként a cikk sem állt elõ bármiféle felhasználási területtel azon kívül, hogy a fehér törpék színképelemzéseibõl következtethetnénk az azok légkörében végbemenõ folyamatokra.

Képzelj el egy vektort a háromdimenziós térben; ez még nem nehéz. Ezt a vektort, ha egy adott koordináta-rendszerbe teszed, akkor három számmal szemléltethetõ. Ezeket hívjuk a vektor reprezentációjának, vagy köznapibb nevén három dimenziós koordinátáknak.
Tegyük fel, hogy tudjuk forgatni a vektort. Ha elforgatjuk a vektort, akkor a koordinátái megváltoznak, mégpedig egyértelmûen kiszámolható módon, ami a forgatás szögétõl és forgatási tengelytõl függ. Ez egy transzformáció. Ha pontosan megadom a transzformációt, az egyértelmûen meghatározza, hogy az elforgatott vektornak mik lesznek a koordinátareprezentációi. Például egyértelmû, hogy a 360°-os forgatásnál a koordináták nem változnak, mivel maga a vektor is önmagába fordul.

Namármost, a kvantummechanika szerint az objektumok mérhetõ fizikai mennyiségeit ún. hullámfüggvény írja le, ami megfeleltethetõ egy végtelen dimenziós vektornak (végtelen sok szám egymás mellett), a fizikai hatásokat, mint például a mérés, pedig ezekre a vektorokra ható operátorokként lehet értelmezni. Természetesen más fizikai mennyiségek hullámfüggvényei (~vektorai) másképp transzformálódnak a különbözõ operátorok (~fizikai hatások) hatására. Viszont minden transzformációhoz rendelhetõ olyan hullámfüggvény, amit az adott operátor önmagához hasonló hullámfüggvénnyé transzformál, ezeket hívjuk az operátor sajátfüggvényeinek. Például a térbeli eltolás sajátfüggvénye az impulzus, az idõbeli eltolásé az energia, a térbeli forgatásért az impulzusmomentum, azaz a perdület. Persze ezek definíciós mennyiségek, mert a klasszikus (newtoni) fizikában ezekre a mennyiségekre jellemzõ az adott eltolásinvariancia, tehát akkor kézenfekvõ a kvantummechanikában is így nevezni ezeket. Hogy ezeknek van e valóban közük az általunk makroszkopikusan értelmezett energiához, impulzushoz, vagy perdülethez, az egy külön kérdés.

Nos, amikor a spint felfedezték, akkor ezt fizikai méréseken keresztül tették (Stern-Gerlach kísérlet). Azaz a részecske hullámfüggvényeinek operátorokra való hatásán keresztül. Azt állapították meg, hogy a spinnek nevezett mennyiség a térbeli elforgatásokra éppen úgy transzformálódik, mint a impulzus-momentum sajátfügggvény, vagyis logikus feltételezésnek tûnt, hogy akkor ez is egyfajta impulzus-momentum, amirõl eddig nem tudtak: a részecske saját-impulzusmomentuma.
Persze nem pontosan úgy mûködik, mint a "normál" impulzusmomentum, például a 360°-os forgatásra nem önmagába megy át.
Késõbb persze kiderült, hogy valójában az égvilágon semmi köze a perdülethez, hanem a részecskének éppen olyan jelzõje, mint például az elektromos töltés, csak furcsa tulajdonsága, hogy az impulzusmomentumhoz nagyon hasonló módon viselkedik.

"ebben töb logikai hiba van, mint ide Makó. A fantáziád szegényes, az állításaid szûk körûek."

Na vitassuk meg a benne rejlõ logikai hibákat. Viszont ha egyet sem találsz, akkor csak egy kis vagdalkozó retardált pöcs nyomoronc vagy.

Egyébként mit jelent az, hogy egy állítás szûk körû?

Mellesleg nekem legalább van fogalmam arról, hogy mit állít a cikk.

A kvantummechanika nem egy olyan dolog, aminek a közepébe beleolvasva lesz fogalmad a témáról. Fogj egy kvantummechanikával foglalkozó fizikakönyvet, és az _elejérõl_ kezdd el olvasni!

A kvantummechanikában minden elemi részecske kettõs természetû, részecske is meg hullám is. A spin egy olyan változó a hullámfüggvényben, ami matematikailag szükséges a modellben, de a fizikai szemléltetése igencsak nehézkes.

A lényeg az, hogy ez egy olyan tulajdonsága a részecskének, aminek vannak fizikai következményei, ezek matematikailag kiszámolhatóak és aztán kísérletileg ellenõrizhetõek, de analógiát találni rá igen nehéz.

Amennyire en tudom, bar most nem neztem utana, igy lehet mellelovok :) - de igen, igazad van, a tengely koruli forgashoz hasonlithato.
Csak mig te 360 fok alatt korbefordulsz, addig egy elektron csak 720 alatt.

Magyarázza már el valaki legyen szíves, hogy mi az a spin?
A wiki ezt írja: "A kvantummechanikában a spin a részecskék saját, belsõ impulzusmomentuma (vagyis, a pályamenti impulzusmomentummal ellentétben, független a részecske mozgásától)."

Ebbõl arra gondolok, hogy ez akkor a saját tengely körüli forgása, azaz úgy forog, mint a föld a tengelye körül...
Azonban tovább olvasva már le is vagyok lõve, merthogy:

"A spin és a perdület nevek is félrevezetõek, mert arra utalnak, mintha a részecske forogna a saját tengelye körül, ahogy egy bolygó teszi"<#conf> Most akkor mi van? Gondolam akkor majd érhetõen leírják:
"De próbáljuk meg elképzelni, ahogy egy pontszerû részecske forog." -Mi a franc az a pontszerû részecske? Mi az, h pont? Hány dimenziós? Síkbeli, vagy miféle? Ha síkbeli, akkor hogy lehet részecske, ami térbeli, nem?
Nem baj, tovább olvastam:

"A forgáshoz legalább két ponttal kellene rendelkeznie".- Ezt még el is tudom képzelni, ok...
"A spin valójában a részecske tulajdonságait leíró hullámfüggvény "-Micsoda? Hullámfüggvény?!-Hogy jönnek ide a hullámok?? A részecske egy anyagi tulajdonságokkal bír, nem?
"(vagy állapotfüggvény) térbeli forgatásokkal szembeni transzformációs tulajdonságait írja le."-Na jó, kössz..... ez már nekem sok... transzformáció, meg hullámot forgatok a térben....
<#conf>

Az érvelés fárasztó, a degradáló jelzõk osztogatása meg élvezetes ugye. <#banplz>

Lord Kelvin mondott ilyesmit, olyan 1895 tájékán. Annyival árnyaltabb azért a kép, hogy õ inkább a repülés gyakorlati értelmét kérdõjelezte meg, mint sem magát a repülést. Kvázi azt mondta, hogy nem lehet üzletileg kifizetõdõ vállalkozást repülõgépekre építeni. Mondjuk ilyen vállakozás, vagy vállakozások már vagy 50-éve voltak addigra, akik gõzhajtású gépeket terveztek és pl. egzotikus utazásokat ajánlottak az embereknek Egyiptomba, meg más helyekre már 1843-ban! Pl Ariel

A gond az volt inkább, hogy nem volt még olyan motor, aminek a tömeg/teljesítmény aránya lehetõvé tette volna ezt. Az aerodinamika legalapvetõbb részeivel már nagyjából tisztában voltak. A beszámolók szerint már akkor produkáltak rövid, pár 10 m-es repüléseket ilyen gõzös modelekkel.

Kb az volt a helyzet az 1800-as évek második felében a reüléssel kapcsolatban, mint manapság a kereskedelmi ûrrepüléssel. Van, de az eszközök sem olyanok egyelõre, meg jó kérdés, hogy egyáltalán életben maradnának ezek a vállalkozások. Ma is csak az állami megrendelések, gazdag mecénástól jövõ támogatások tartják ezeket életben.
Persze valszeg kinövik magukat, de az még idõ. A polgári repülésnek is kellett vagy 80 év mire a kezdetektõl számítva igazán beindult.

Jaja, mindjárt jön a barátunk a szöveggel hogy ezek kóklerek meg semmit sem tudnak csak találgatnak.

De azért biztos gyerekjáték az ûreszközök eljuttatása a célba, hisz ahhoz semmilyen tudás sem kell mert az megy magától, csak meg kell lökni. :)
A neve most nem ugrik be.

Nem értem, benne van a kvantum szó, de a helyi tudományellenes brigád vezetõje még sehol, bár a hívek már gyülekeznek. :)

Azok nem voltak "tudósok". Kicsit kezd unalmas lenni ennek a balfasz példának az emlegetése...

Igazad van, mint azoknak a tudósoknak, akik szerint a levegõnél nehezebb repülõ tárgy nem készíthetõ!
Szerintük a madarak csak egy isteni fluidum miatt tudnak repülni.
"Így van, és punk-tum!" Mondták ezek a tudósok! <#puszi> A beteg megnyugszik! Jó? <#taps>

ebben töb logikai hiba van, mint ide Makó. A fantáziád szegényes, az állításaid szûk körûek.

Ezt a büdös életben nem fogjuk tudni reprodukálni, ugyanis ez egy kvantummechanikai szimuláció következtetése csupán. A következtetés pedig az, hogy megváltozik a kémia az extrém mágneses térben. Márpedig bármi amit elõállítunk az a kémián alapul. Ha mi odamennénk, akkor ha borul a kémia, akkor minden eszközünk mûködése is borul. Állítsuk elõ itt? Hát akkor is borul a mi kémiánk, tehát meghalunk, és az eszközeink is mûködésképtelenné vállnak. Ez örökké meg fog maradni egy elméleti felvetésnek, szimulációknak, alkalmazni soha nem fogjuk tudni. Olyan fiktív, mint az újra hasznosítható atombomba.

Igen.

Nem tudom olvastad e az idézetet?

Jelenleg is használnak az emberek nagyon erõs mágneses tereket, pl NMR spektroszkópia.
Valószínûsítem, hogy ezek térerõssége a kanyarban sincs ahhoz, amire szükség lenne az "új kötéshez".
Olyan ez, mintha fénysebességgel szeretnénk utazni, de még csak 20km/s-mal tudunk.

Ugyan, ne légy ilyen, már sokszor volt, hogy amit egy elegáns matematikával levezettek, de nem tudták megvalósítani, néha 50, vagy még több év múlva mégis meg tudták csinálni. Albert Einstein-nek is van néhány ilyen levezetett "dolga", amit még nem tudtak, csak áttételesen ellenõrizni, néhányat meg még úgy sem.

"Bár a szerzõk szerint az új kötés reprodukálása a Földön nem lehetséges,..."

Eddig csak elméletben és szimulációban sikerült kimutatni.

Nem túl acélos... :)

http://www.mn.uio.no/kjemi/personer/vit/eriktel/

A fickó Tellgren, vagy Teller?

Csak nehogy a terroristák kezébe kerüljön ez is.