Sokkal fiatalabb lehet az Univerzum

Akkor foglaljuk össze tömören, mi a baj a "fizikai pível".

Kezdetben volt a pi, jó ismerősünk, közelítő értéke 3,1415926535, szerepe az ember kultúrtörténetében és tanulmányaiban közismert. Értéke éppúgy nem változhat, mint egyetlen más konstansé sem. A "konstans" azt jelenti, változhatatlan.
Ha arra adjuk a fejünket, hogy ezt ne fogadjuk el, akkor először azt mondjuk, jó, hát a matematikában nem változik, de a nagybetűs élet mégiscsak más, mint a matematika, ott miért is ne változhatna. Való igaz, a művészet egyes stílusirányzatai, pl. a dadaizmus megengednek ilyen ötleteket. A mesék világa már nem. Önellentmondás nem lehet mesékben. Ha két pi is van, az egyik nem változik, a másik változik, akkor miért ne lehetne harmadik pi is? Mondjuk kémiai. Negyedik: mikológiai. Ötödik: herpetológiai. Hatodik: balneológiai. Miért is ne? Ha nem mondjuk meg, 1) mit értünk "fizikai pín", 2) miért ragaszkodunk egy meglevő állandó nevének átruházásához egy változóra, akkor ezek a lehetőségek ugyanolyan joggal felmerülnek. És a határok beláthatatlanok! Lehetne pl. "fizikai kétötöd", vexillológiai gyökkető", "egyházi tized".
Utoljára szerkesztette: Magiagi, 2022.05.10. 23:48:34

... Csak ennyit akartam mondani.


Ha lesz valami új fejlemény szólok.

Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.11.08. 00:47:16

Mit is jósol az én elméletem?

Az elméletem szerint egyetlen véletleszerűen tekergőző végtelen vékony és végtelen hosszú spagetti szál , az egyetlen dimenzió saját metszéspontjainál létrejövő különböző jelenségek hozzák létre a jelenségeket és a különböző Univerzumokat, ha így van, akkor ebből több dolog is következik, kérdés pedig nem marad hátra sok mögötte.

A kérdések amik maradnak hogy ki hozta létre mindezt, a gombolyagot? Itt ugye megint Istennél landol a történet aki a végtelen dimenziók végén csücsül egy adimenzionális térben és mint valami mágikus gömböt úgy szugerálja a valóságunkat a szakállas öreg... vagy mittomém....

vagy valami nagycsöcsű némber... :)

De a lényeg, hogy csak annyi változik hogy ezeket a jelenségeket mindössze ezek az önmetszései hozzák létre a mind az egy dimenziónak ami valójában van széles e Univerzum"ban" illetve amiBEN létezik a mi kis "nagy" "bumm"unk a 3.14'" dimenzió környékén.

Minden tiszteletem amúgy a fizikusoké, mert csodákra voltak képesek a tudás alapjai nélkül is. És ez figyelemreméltó teljesítmény ! Azonban emlékeztetőül bedobnám újra a kardinális kérdést ahonnan mindenképpen véget ér ez a fajta tudomány és mély gyökerekig megy vissza:

" Mit keres a végtelen matematikai PI a fizikai valóságban, és mitől lenne ott véges ? "

Ez egy kardinális kérdés és enélkül egy tapottat sem lehet se logika, főleg nem tudomány címszó alatt tovább haladni.

Ez egy olyan kérdés amit legkésőbb 1600 magassága óta KÖTELEZŐEN kellett volna tudni, hogy mivel a PI a fizikai valóság egy megfigyeléséből következik, ami viszont matematikailag végtelennek bizonyul, onnantól a fizikai valóság is KÖTELEZŐEN végtelen.

Ennyi tömören a történet.

https://www.livescience.com/universe-may-be-curved.html

Most ne haragudjatok de elkapott a röhögőgörcs...

Azok után hogy mindenféle téridőgörbületekről beszélnek száz éve... most komolyan azzal jönnek elő, hogy számukra új dolog az hogy görbült az egész Univerzum is ?


Most valaki itt nagyon hülye az egyszer biztos, vagy a tudósok, vagy én , de nincs középút.... <#falbav><#eplus2>

https://www.forbes.com/sites/drdonlincoln/2019/11/01/miniature-black-hole-surprises-astronomers-it-shouldnt-exist/

https://www.washingtonpost.com/science/scientists-are-baffled-whats-up-with-the-universe/2019/10/31/31fc42e4-f353-11e9-8cf0-4cc99f74d127_story.html

No one is panicking. To the contrary, the theorists are intrigued. They hope the Hubble Constant confusion is the harbinger of a potential major discovery — some "new physics."

Minden egyes tudományos cikk emlegeti azt a bizonyos "új fizikát" amiről próbálok beszélni nektek, viszont ehhez, el kellene engednetek az eddigi "tudásotokat"..

//www.youtube.com/embed/AIINZRgVd4U?t=130

Enélkül nehéz lehet megérteni bármit is, az Univerzum valódi működéséből.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.11.02. 14:50:06

https://www.vice.com/en_us/article/j5yngp/the-universe-is-made-of-tiny-bubbles-containing-mini-universes-scientists-say

Már tudósok is fejtegetik azt amiről beszélek, csak én nekem 5 év testhossznyi kutatási előnyöm van velük szemben ezen az úton.


"Mini Univerzumok buborékai alkotják az Univerzumot"

Csak ők még a saját elméleteik alapszavaik , definícióik, mint pl. a "relatívitás" GYAKORLATÁT sem értették meg kellőképpen, és "mini" Univerzumokról beszélnek, holott a méret és ezáltal a "mini" a relatívitásban nem létező fogalom.



Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.25. 10:54:54

//www.youtube.com/embed/HCl-7AbyCsY

Én őszintén szólva soha nem fogom megérteni, hogy tudomány címszó alatt, hogyan lehetséges egyáltalán véges , abszolút, fix és konstans értékekről fogalmakról beszélni, miközben régóta vannak függvények, relatív dolgok, formulák, raszter helyett vektor és görbe alapú leíró eljárások (pl. NURBS) stb.. régóta vannak Hilbert-terek, Hausdorff dimenziók és régóta lehet tudni, hogy az Univerzum akármerre nézünk is tele van fraktálokkal, végtelen számokkal, gyök 2-vel, PI-vel, ezek után honnan szedték elő azt az ötletet, hogy az Univerzumnak bárhol is vége lenne?

Elméletemben a "kvark" egy az alterek közül, melynek formája függ... attól, hogy milyen irányból tekintesz reá, ezért is az elmélet egyik alneve: "Dinamikus Differenciáltopológiai Rendszerek" , proton esetén a 4 alkotó szubdimenzió közül a fizika az egyiket eleve nem is értelmezi, mivel azt már rezerválta a mozgási vektorpálya címszó alatt , amit egyenesnek tekint, majd Lorentz kontracióval utólag kézzel machinál görbévé, .. A maradék hármat két darab UP és egy darab DOWN kvark fantázianévvel illet.

Ehelyett a kép úgy néz ki, hogy az első egyenes altér metszi önmagát kétszer egyenes (UP kvark) és egyszer görbeként (DOWN kvark) és ezzel mindösszesen 3 darab egyenes és 1 darab görbe értékű altér metszéspontjában létrejövő jelenség az ami valójában a proton, ahol a görbe altér célértéke : PI-3.

"már kiderült hogy nem állja meg a helyét. az enyémről még nem derült ki" ez igaz, de a tiéd meg sem mérettetett, úgy azért könnyű, hogy nem állítassz semmit, amivel ellenőrizni lehet.

"igenis formákat halucinálnak a kvantum szintre is méghozzá itt ebben a cikkben pl. tetraédert.." itt meg elvesződik a Pi, nemigaz? Az elemi részecskékhez azért nem rendelünk formát, mert akkor belső szerkezetet is feltételezni kell, és az elméletek ehhez nem adnak jóslatot. De akkor hagy kérdezzek vissza, mondd meg akkor, hogy milyen formájú egy kvark, vezesd le az elméletedből!

"a lényegét azonban még mindig nem fogta fel -sajnálatos módon- rajtam kívül senki" erről az attitűdről beszélek, rendkívül nagyképűnek hat. Valószínűleg azért van ez egyébként, mert valójában nincs is lényege. Valóban érdekes maga az elképzelés, de én nem látom, hogy ez mitől jobb, mint pl. a húrelmélet. Az sem mond semmi olyat, ami közelebb vinne minket a sötét energiához pl. de jókat el lehet filózgatni a párhuzamos univerzumokon, meg a bébi univerzumokon. Jó iránnyal kecsegtet, bele is tesznek sok-sok munkaórát, de ennyi. Ennyivel viszont jobb is, mint a tiéd. Annyi haszna van az ilyeneknek (azon túl, hogy hátha beletrafálunk), hogy matekozgatunk közben, ami jól jöhet egy későbbi elméletben.

Egyébként a te elméleted egy "elvont elmélet", aminek sem a helyességét sem a hibásságát nem lehet bizonyítani, kb. mintha isten létezéséről vitáznánk. Az ilyen elméletekből sok van, te is posztoltál ide nem egy cikket, ami egy-egy ilyen elvont agymenés, de a cikkíró sem akarja elcseszni rá az idejét, ezért el sem kezdi kidolgozgatni.

Viszont itt visszakanyarodtunk a beszélghetés legelejére, innentől fogva szerintem nincs értelme vitázni, átrágtuk a témát, és a cikk is "le fog menni a térképről"... Ha van valamilyen progressz az elméletben, szívesen olvasok róla, addigis jó munkát!

https://phys.org/news/2019-10-quantum-spacetime-simulator.html

Egybként vannak akik nem értenek veled egyet, pl. igenis formákat halucinálnak a kvantum szintre is méghozzá itt ebben a cikkben pl. tetraédert..



https://www.sciencealert.com/for-the-first-time-scientists-have-discovered-fractal-patterns-in-a-quantum-material

Másik cikkben pedig szintén mintha csak tőlem idéztek volna: "fraktál összefüggés kvantum szinten"

Szóval a "tudósok" bármely helyen is tapogatóznak mindvégig azt a modellt tapogatják vakon körbe aminek a lényegét itt már végestelen végig kifejtettem, a lényegét azonban még mindig nem fogta fel -sajnálatos módon- rajtam kívül senki.

Mitől szűnne meg az alak fogalma az elemi részecskék szintjén? Mi lesz azokkal a szerencsétlen dimenziókkal, amiket pl. 10^-18 méteren a kvarkok szintjén alkalmazol? Mikor még mindig 10^17 nagyságrend van a Planck-hossz és köztük? Még mindig a Minkowsi-teret alkalmazod rájuk , akkor hova tűnnek az elemi részecskék szintjén a dimenziók és a benne foglalt alakok, formák?

Na ez tűnik nekem inkább valami áltudományos maszlagnak és nem az én elképzelésem. Innentől bármilyen klassznak is TŰNIK bárhol az egész, nem lehet több, mint egy kósza ötlet, amiről már kiderült hogy nem állja meg a helyét. az enyémről még nem derült ki.. Túlságosan is az elméleti szinten van ahhoz, és senki semmilyen ezzel kapcsolatos gyakorlati vizsgálatot nem tett még ezidáig azóta mióta kijött a fejemből.

A fizika jelenlegi igénye arra irányul, hogy a kvantumgravitáció elméletét kidolgozza. Ha az áltrel és kvantumelméletet is figyelembe vesszük, akkor a planck hossznál nem tudunk kisebb mérést elvégezni elméletben sem. Ettől persze lehet igazad azzal, hogy mégis végtelen minden, de ez nagyon-nagyon sokáig csak elvi kérdés marad. A planck hossz 10 kb 10^-35 méter, ami mondjuk egy kvark 10^-18 becsült méretéhez képest még nagyon távoli. Mire a kísérleti fizika elhalad odáig még nagyon sok minden kiderülhét még úgy is, hogy véges marad az univerzum.

Amúgy az elemi részecskék terén már nem is nagyon lehet alakról beszélni, hogy oda beerőltesd a Pi-t. Az elektron "szeletelgetését" se úgy képzeld el, hogy egy golyót felbontassz 3 kisebb golyóra, hanem a spint/töltést szedik külön, amit (az elmélet szerint is) részecske hordoz.

Szóval igen, egyetértek veled abban, hogy lehet, hogy nem jó a szemlélet a kvantált alapraszterrel kapcsolatban, de ez következik a modellből, amit használunk. Ez van. Az nem fog működni, hogy van egy sejtésed, és akkor mindent kukázunk és elindulunk annak a mentén, mert nagy valószínűség szerint tévedsz. A dolgok úgy működnek, hogy van egy sejtésed, kidolgozod, a jelenleg megfigyelt jelenségeket megmagyarázod velük (na ezek még hiányoznak), és akkor a későbbi megfigyelések eldöntik, hogy a tiéd a jó elmélet, vagy egy másik az. Ha a tiéd, akkor jár a pacsi meg a Nobel díj, ha nem, akkor így jártál.

Ahogy te véded a saját elképzelésedet az nekem olyan "laposföldes" attitűd érzetet kelti. Ők azok, akiknek durván eltérő elképzelésük van, tesznek arra, hogy ezzel egy csomó mindent meg is kellene magyarázni, de akkor is mindenki más hülye.

Én viszont arra próbálok rávilágítani, hogy az összefüggés a fizikai PI és a matematikai PI között eléggé egyértelmű és kicsit sem elhanyagolható, véges és végtelen közt végtelen a különbség.. A mai fizika tudása 4% és 96% közt is elég nagy a különbség, szóval nem-e lehet-e , hogy mégiscsak itt van az a hiba, itt van az a kutya elásva, ami miatt most nem értenek meg az Istennek se bizonyos dolgokat, mint pl. az Univerzum működését? Folyton jönnek egyre kisebb részecskékkel, először proton, majd elektron, aztán foton, neutrínók, kvarkok, most meg már ott tartunk, hogy az elektronokat is elkezdenék szeletelgetni Axionokra meg spinonokra... szóval nem-e lehet-e hogy mégiscsak végtelen az a szegény Univerzum és nincs legkisebb "rész" amire fel tudnád szeletelni, és mégiscsak létezik benne az a tökéletes kör is, amit persze mérni nem igazán lehet?

De, pedig a válaszom pontosan erre a kérdésre ad választ. Attól "véges", hogy még több tizedes már nem fog pontosabb értéket adni, mert a vizsgált objektum is eltér a tökéletes körtől. Ha a pontossági igény miatt több tizedesre van szükség, akkor már a vizsgált objektum szabálytalanságát is figyelembe kell venni, ott viszont már nem tudod matematikai objektummal helyettesíteni a mért objektumot (mert nem az), így nincs képlet, "kiesik a Pi".

A kérdés nem ez volt, hanem az, hogy mit keres a végtelen matematikai PI végesített verziója a fizikai valóságban, és mitől lenne ott véges?
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.20. 08:59:40

Méréstant az egyetemen tanítják, és azt kellene elsősorban megérteni, hogy a mérés mi célt szolgál. Első nap tanítják, hogy nincs olyan, hogy abszolút mérés, aminek egyrészt matematikai okai vannak (végtelenig nem tudsz elszámolni), másrészt fizikai okai vannak, mivel a természetben ritkák a valódi mennyiségi határok, átmenetek léteznek. Bár lehet meglep, de abszolút mérés nélkül is fel lehet tárni a természet törvényeit! A kérdés ugye, hogy miért, hogyan lehetséges ez? Nos, a válasz egyszerű, úgy hogy nincs értelme abszolút mérési értékekkel számolni, mivel egy adott jelenség értéke nem változik semmit egy bizonyos értékhatár elérése után! A matematikában sok olyan tétel létezik, ami a fizikában, azaz a természetben nem létezik, ezért hívják egyiket matematikán a másikat fizikának, mások a szabályaik, de van közös halmazuk.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2019.10.20. 08:47:15

Szerintem direkt nem akarod érteni, de nem baj még egyszer - utoljára - megpróbálok példát adni. Szóval alapból úgy definiálják, hogy Pi a kör kerületének és átmérőjének hányadosa. Nézzük az egyszerű következtetést, ha a fizikában nincsen tökéletes kör, akkor a Pi sem létezik. Márpedig eddig nem figyeltünk meg tökéletes kört. A matematikai képletek idealizált elemekkel dolgoznak. Ameddig kielégíti a pontossági igényt, addig használható rá az adott képlet, azon túl nem. Pl. egy teniszlabda felülete kiszámítható a 4xPixr2 képlettel, de mondjuk 10^-100 négyzetméter +- hibahatár mellett is annak vehető? Nem. Használható rá a 4xPixr2 képlet? Nem. Sőt semmilyen képlet sem, mert ilyen pontossági igény mellett szabálytalannak számít. Minden fizikai megfigyelés közelítő számítás, mert egy bizonyos tizedes után eltér a matematikai modelltől.
Szóval nem lehet azt mondani, hogy azért végtelen az univerzum, mert a Pi is az.

De nézzünk egy gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy az univerzum egy négyzet (de amúgy kockával is működik, ha úgy szimpibb), melynek 1 fényév az oldala, kérdés, hogy hány fényév az átlója? Gyök2. A gyök2 is végtelen, tehát az univerzum végtelen? Nem, mert egy 1x1 fényéves négyzet, sőt, ha átvilágítunk az átlón, akkor végtelen időn keresztül megy a fény? Nem. Kb másfél év mulva átment, tehát nem végtelen.

Keverni a matekot és a fizikát nagy hiba. Alapvető, hogy a matematikában csak az van benne, amit beleteszünk a számításba, a fizikában mindíg van külső hatás, belső szerkezet, ami módosítja a valódi értékeket. Bizonyos határig elhanyagolhatók a "külső tényezők", de azon túl nem. Mindezzel azt akarom mondani, hogy ha nekiálsz keresni a valóságban a 3,1415926535897932384626433832795028841971... számot teljes pompájában, akármit találsz, valahol el fog térni.

A továbbiakban ezzel nem fogok vitázni, vagy elfogadod, vagy sem, te dolgod, ettől még barátok maradunk. :D

Ez mind szép és jó de ha a PI "csak" a matematikában létezik akkor mi az amit évezredek óta mérnek a fizikai valóságban?

Ez vita tárgya egyébként is, de a "leglogikusabb és legegyszerűbb" szavak nem lehetnek indokok.

A Pi végtelensége szintén nem lehet indok, mert ahogy korábban is írtam, maga a Pi csak a matematikában létezik, a valóságban tökéletes kör nincs, így az abból levezetett Pi-t sem kell használni a teljes végtelenségében.

A végtelen sűrűségű szingularitás sem létezik bizonyítottan. Azt a jelenlegi modellünk jósolja meg. Nem ismer olyan effektust, ami pl egy határon tud ellenállna a gravitációnak, ebből következik, hogy egy pontba végtelen sűrűség koncentrálódik, de valójában nem tudjuk mi van egy fekete lyuk középpontjában. Nem tudom, hogy érzed-e az ellentmondást abban, hogy a jelenlegi modellünk következtetéseit használod a sajátod alátámasztására.

Az Univerzum végtelensége a leglogikusabb legegyszerűbb megoldás ami már az ókor óta egyértelműnek kellett volna legyen annak aki a logika címszó alatt óhajt tudományról beszélni. Főleg végtelen PI, majd végtelen sűrűségű szingularitások után pedig a napnál is világosabbnak.

A két példád közül egyik sincs megfigyelve. Az a gond, hogy feltételezel valamit, és abból következtetsz.
Olyan, hogy nagy bumm körül, olyan meg nincs. Akkor a Androméda közelebb (vagy épp távolabb) van a nagy bumm körüli kör középpontjától, vagy ezt hogy kell érteni? Egyébként, ha kört rajzolsz a nagy bumm köré, akkor azzal igencsak öngólt lőssz a végtelenség elméletének...
Amúgy meg ezzel az "egész jól megközelíti" félmondatoddal cáfolod magad, hiszen ha egész jól megközelíti, akkor az az érték még nem végtelen, csak egész jól megközelíti a Pi értékét.

A sok "mihez" "képest" lényegére rájött úgy 2200 éve ez az Archimedes nevű csóka, és a csigasornak tulajdonították a mondanát, de valójában ő egy sokkal mélyebb értelmű dologra, a relatívitás gyakorlatára jött rá, hogy a végtelenben nincs mihez képest viszonyítani, semmit.

A tökéletes kör is létezik, pl.csak nem mikroméretben hanem makro méretben... pl. a teljes nagy bumm körül vagy néhány ezer nagy bumm körül már egész jól megközelíti..... vagy mikroméretben is van de hát ugye a "planck-hossz" az eléggé behatárolja a jelenlegi fizikát... ami valaminek ugyan a vége, de nem az univerzumé... és mint ahogy a nagy bumm is valaminek az eleje, de nem az univerzumé :)

"hogy a labda az történetesen továbbra sem "áll meg", mert" Ez így igaz, attól függ ugye, hogy mit veszünk megfigyelési pontnak. A példám nem erre vonatkozott, hanem arra, hogy a földhöz képest sem szabadna megállnia matematikailag, mert az előző magassághoz képest valahanyad részére (a példa kedvéért fele távolságra) pattan vissza. Ideális körülmények között mindíg van fele olyan távolság, de valójában meg fog állni a labda, mert van pl surlódás is, amit nem vettünk figyelembe a számításhoz. Ezt nem tudom már jobban szemléltetni, de szerintem érted.
Ha kívülről figyelnénk a galaxist, akkor valóban ilyen érdekes vonalakat írnak le az égitestek, de mivel itt sem beszélhetünk ideális összeállításról, ez is csak messziről tűnik ilyen szép szabályosnak. Pl. a napunk is közeledik a galaxis középpontja felé, de akár a többi naprendszer gravitációs hatása is bejátszik, mégha ezek elhanyagolhatók, akkor is ahhoz elegendők, hogy a matematikai Pi csak közelítő eredményt ad a valósághoz képest.
Szóval nem értem a Pi-fetisizmusodat... :) Az a szám a valóságban nem létezik, mert nincsen olyan test, vagy jelenség, ami matematikailag tökéletes lenne. Mondj egy olyan MEGFIGYELT testet vagy jelenséget, ami tetszőleges tizedesre megegyezik egy körrel, úgy értve, hogy a sugara mindenhol egyenlő.

Viszont a matektanulásod mindenképpen elismerésre méltó, és akkor is hasznodra (vagy akár mások hasznára) válik, ha mégsem jó az elgondolásod.

Summa-summárum ezeken a pontokon kéne alapos szimatolást tartani szakértő szemmel is mert én csak a dolgok másik, végre valódik logikus irányából közelítettem meg a dolgokat méghozzá úgy , hogy 5 évig kellett hozzá matematikát tanulnom, hogy egyáltalán bármit is tudjak írni minderről... nem mondom jól jönne egy kis segítség, főleg az altérrácsok pontos felírásához, különösen ami a gauge-bozonokat illeti !
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.18. 19:17:55

Amikor Archimedes azt mondta " Adj egy fix pontot, és kimozdítom a világot " akkor valójában a relatívitás nemhogy elméletét, de egyből a relatívitás gyakorlatát értette meg, egy olyan lényeges pontot, amelyet azóta sem értett meg rajta és rajtam kívül senki. a lényege, hogy nincs álló helyzetben lévő pont a valóság koordináta rendszerében, amelyhez képest abszolút módon tudnál bármit is elhelyezni, ezt a pontot sem akkor, sem azóta senki nem tudta felmutatni az úrben, ez maga volna az univerzum közepe és a vége is egyszemélyben. Mesterségesen ugyan oda lehet képzelni, amint azt Arisztotelésztől kezdve máig az összes "tudós" megteszi, azonban ennek a képzelgésnek lesz az a bizonyos -96% tökéletes értetlenkedés a vége , mint ami most fentforog.

A PI végtelenségének kulcs szerepe van , de már anélkül is 2200 éve kellett volna tudni, mikor egyáltalán szóba került a "részecskék" fogalma, hogy végtelen méretű Univerzumban a méret fogalma és ezzel a "részecskék" létezésének a lehetősége is megszűnik tudomány címszó alatt létezni, a PI végtelenségének a bizonyítása után pedig magától értetődőnek kellett volna lennie annak, sőt a napnál is világosabbnak, hogy az Univerzum , amelyben éldegélünk az végtelen. És ezért kizárólag valamiféle a PI-t és egyéb irracionális számokat generáló algoritmusokban lehet és kell keresni a megoldásokat, tudomány címszó alatt.. máshol nemigen lehet benne még kompetens kérdést sem találni az Univerzum valódi működésével kapcsolatban... szerény véleményem szerint.

És most gondolkodjunk !

mackohusi.uw.hu/cigi.html

"Ha ledobsz egy labdát, az is csak valameddig pattog, pedig a matematika szerint a végtelenségig kellene pattognia egyre kisebb távolságra. Egy inga is matematikailag a végtelenségig kellene hogy lengjen, és mégis megáll.
Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a jelenlegi fizikánk készen van, mert nagyon nincs készen. Csak azt akarom mondani, hogy a Pi végtelensége szerintem nem jelent semmit ebben a kérdésben, erre nem lehet elméletet alapozni."

Ezzel a következő gond lép fel: amikor te azt mondod, hogy megáll a labda, mert leejtetted és előtte még pattogott, szóval itt az a probléma, hogy a labda az történetesen továbbra sem "áll meg", mert:

-pl. "a Föld középpontjához képest" továbbra is 1200 méter per szekudummal halad veled együtt a teremben...
- pl. "a Nap középpontjához képest" továbbra is ~ 30 km per másodperccel halad a Föld Napkörüli pályáján...
- pl. "szupermasszív Fekete lyukhoz képest a mi tejutunkban" kb. 200 km per szekundummal haladunk Nappal, Jupiterrel Neptunusszal együtt egy spirális pályán...
//www.youtube.com/embed/0jHsq36_NTU

Szóval amikor makro és mikro szinteken vizsgálod a Hadronikus rácsot akkor ezt a "hagyományos" spirál formát veszi fel ... vágen zi ?

Persze, hogy vannak problémák. Jelenleg tapogatózunk, hogy mi van "odakint", próbálkozunk elméletekkel. Konkrét utalást viszont nem találtam benne, ami téged igazolna.
Szerintem nem igyekszik semmi kiadni semmi 3.14" félét. A körből ki lehet számolni egy ilyen értéket, és akkor mi van? Mivel tökéletes kör nincs a természetben, ezért a végtelen tizedestört szám sem kell.
Ha ledobsz egy labdát, az is csak valameddig pattog, pedig a matematika szerint a végtelenségig kellene pattognia egyre kisebb távolságra. Egy inga is matematikailag a végtelenségig kellene hogy lengjen, és mégis megáll.
Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a jelenlegi fizikánk készen van, mert nagyon nincs készen. Csak azt akarom mondani, hogy a Pi végtelensége szerintem nem jelent semmit ebben a kérdésben, erre nem lehet elméletet alapozni.

Érdemes amúgy visszaolvasni amiket írtam azok között már próbáltam utalni arra hogy a "szabályos" "testek" mint geometria közt egyszerű algrebrai összefüggés van egyszerű egész számokkal, és egyszerű operanduszokkal , mint pl. + , - vagy * , /
esetleg néhol ^ vagy ! Az igazán érdekes dolgok 2 , 3 és 4 dimenzión mennek végbe pont ott ahol a kedvenc PI-nk generálódik... és érdekes módon az őt generáló függvényekben érdekes , ismerős egyszerű egész alacsony természetes ismerős számok bukkannak fel...

Annyi a válasz tömörítve, hogy ha a fizikai valóságban létezik, egy látszólagos matematikai elv ami érvényesül, akkor az érvényesül az azt tartalmazó fizikai valóságra visszafele is. Kvázi a valóság ezért pontosan és szükségszerűen elvből végtelen, már csak a PI puszta létezése és "elvi" létezése miatt már önmagában is. Ez ennyire egyszerű . Ennél egyszerűbbet el sem tudnék képzelni. Ez számomra erősen kimeríti az erős bizonyítás tényét, az Univerzum végtelenségével kapcsolatban, helyből, csípőből.

https://www.forbes.com/sites/startswithabang/2019/10/18/dark-matters-biggest-problem-might-simply-be-a-numerical-error/

Még maga Ethan Siegel is elismeri, hogy alapvető problémák vannak itt..

A helyzet az, hogy maga a fizikai valóság sugallja azt, hogy itt ilyen végtelen dolg"ok" vannak ... valójában... eleve arrafelé "igyekszik" ő maga is... valamiféle 3.14'" félét próbál kiadni nemde ? Na de miért próbál meg olyan értéket felvenni, ami végtelen? És ki mondhatja meg, hogy nem-e sikerült-e már neki eleve , és mi csak a kerekítgetett , hamis értékein keresztül láttuk a valóság egy végtelenül vékony szegletét ezen elv mentén?

Azért van különbség, mert olyan hogy matematikai kör, illetve matematikailag ideális objektum nem létezik (legalábbis soha nem látott senki). Minden matematikai számítás közelítő számítás. Pl. a térképészetben a földet ellipszoidként kezelhetjük (valahol a gömb is elég), minden ellipszoidra történő számítás a gyakorlati célhoz elegendő közelítéssel ad eredményt, de valójában nem ellipszoid, hanem egy szabálytalan test. Az égitestek sem tökéletes ellipszispályán mozognak. Mondhatod, hogy három egyenlő részre felvágsz egy szakaszt, de úgysem lesznek teljesen egyformák, akármilyen pontos vagy, valamelyik tizedes már el fog térni. De ezt sorolhatnám a végtelenségig (úgy is mondhatnám, hogy a matematikai Pi-ig... :)).
Én pusztán azt mondom, hogy nem létezik olyan objektum, amire a matematikai Pi vonatkozik a maga végtelenségében, azért van különbség, mert akármit vizsgálsz, valamennyire el fog térni annak idealizált alakjától. Ezért hibás a következtetésed, hogy ez alapján jelented ki az univerzum végtelenségét.

Végül engedd meg, hogy visszakérdezzek:

ha a fizikai PI mégsem az a PI amit a valóságban bizonyítottak, hogy végtelen, akkor miért van a kettő közt különbség XD, és mégis "mennyi" a különség, ha tudjuk, hogy az "eredeti" az végtelen hosszúságú a végesítettünk meg véges XD, és mégis miért néz ki mégis a fizikai pi is olyannak, mint amit végül végtelennek bizonyítottak????
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.18. 07:12:05

És hogy ne legyen rébuszokba beszélés nézzük meg a dolgok másik oldala felől is ezt a történetet részleteiben:

4 dimenziós térben a 600 test {3,3,5} ( 5x5! ) a legnagyobb cellaszám amit platóni test címszó alatt ki lehet hozni a térből, viszont a 24 test {3,4,3} ( 4! ) ezzel szemben az a test ami egyben szabályos térkitöltő háló is és önmaga azonos állású(!) duálisa a legtöbb amit ki lehet hozni MINDEN dimenzióból.
//www.youtube.com/embed/izPfQNVT-P0
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.18. 06:53:20

Láthatjuk hogy ezek mögött a tények mögött brutális fontosságú összefüggés van amik miatt újra kell gondolni a "darab" , a "dimenzió" , a "szigorú" és az "értelmezés" a " végtelen" és egyáltalán minden mai "fogalmat".

Az előző hozzászólásból még nem derül ki egyértelműen, hogy mi köze ennek a PI "matematikai" végtelenségének a "fizikai" világ végtelenségéhez...

Nos , kezdjük mindkét végpontból egyszerre... a Schläfli-szimbólumokból egyértelműen kiderül, ha valami eléri a 6-ot benne , akkor az egész történet visszazuhan 2 dimenziós síkba...(pl. {3,6} vagy {6,3} stb.) ugyanakkor tudjuk azt is hogy 6 darab a platóni testek maximuma a 4 dimenziós térben.

Ugyanakkor tudjuk azt is , hogy 5 dimenziótól a végtelen dimenziókig már csak pontosan 3 darab platóni test van.
Ugyanakkor tudjuk azt is hogy "szigorú értelmezés" szerint pontosan 4 darab és "nemszigorú értelmezés" szerint pontosan végtelen számú konvex szabály sokszög van a 2 dimenziós térben.

Nos ezek konkrét értékek konkrét dimenziókon ebből kéne tehát kiindulni.

5 x 5 ! = 5^2 x 4 ! ( = 600)

Ha a "műveletek" közt konstans különbség van akkor maguk a műveletek is számok. Nem tudom tudjátok-e követni amit mondok?

Pl.
+ = 1
- = 2
* = 3
/ = 4

Egyetértek veled abban, hogy a jelenlegi elméleteink nem teljesek, hiszen sokmindent nem értünk, sőt ki tudja hogy mennyi az, amit valójában tudni vélünk. Viszont a jelenlegi elméleteinket meg kell hogy őrizzük, mert egyenlőre nincs jobb.
"lehet hogy én is nagy ökörségeket mondtam az altérrács-szerkezeti megoldás javaslatommal" ezzel sincsen semmi gond, mégha idővel ki is derül, hogy valami nem úgy van, mégis az mozdítja előre a szekeret, ha próbálkozunk. Szóval én mindenképpen támogatlak az ötletelésben, mégha nem is értek egyet a konkrétumokkal.

A Pi-vel viszont vitatkoznék. A Pi végtelenségét nem vitatom, viszont az egy matematikai fogalom, mint ahogy a tökéletes kör is. A természetben nem létezik tökéletes kör, így a Pi sem létezik.

A Pi

https://en.wikipedia.org/wiki/Hilbert's_sixth_problem

Szóval annyit szerettem volna kihámozni az egészből, hogy sajnos vagy nem, végtelen az Univerzum, végtelen bármerre nézel és te magad is végtelen sok Univerzumot tartalmazol , mégiscsak egy végtelen van mindösszesen, mert egyszerűen nincs több hely egy másik számára , már ha logika címszó alatt beszélünk saját >DE<>finició<nkról..

Szóval lehet hogy én is nagy ökörségeket mondtam az altérrács-szerkezeti megoldás javaslatommal, de hogy ti igen, arra nemesebbik szervem is rá merném tenni a dolgok jelen állása szerint... annyi biztos, hogy totálisan másképpen működnek a dolgok, mint eddig azt képzelték.
Utoljára szerkesztette: Gravitoni, 2019.10.17. 02:47:16

A végtelen azért ennél sokkal többről szól. Az arról szól, hogy vegyük most ezt a PI dolgot, pl. végtelen , gondolom ezt már azért te sem vitatod, kb. ~400 éve bizonyított és ezt még én sem vitatom...szóval van ez a PI dolog ami végtelen, na most ezzel az a probléma hogy akkor viszont ha ésszel gondolkozunk akkor ez a PI dolog az amiből én is meg ti is meg minden más is áll mivel hogy nem az van hogy van csak úgy egy végtelen oszt jónapot így mellettem, meg a fejemben, hanem arról van itt nagyba szó, hogy akkor viszont én is meg mindenki más is ugyanebben az egy végtelenben van benne, nemdebár?

Végtelen hosszú a PI, és bárhol adsz is neki "utolsó" számjegyet az eredmény hibás lesz, hibás eredményből nem lehet helyes konzekvenciát levonni. Bárhol végesíted a végtelen Univerzumot az valóság amit látni fogsz csalni fog hibás elvek mentén.

Ahhoz hogy elméletben fel tudd vágni végtelen darabra ahhoz energia kell ugyanis az így létrejövő információ nem függetleníthető egy fizikai rendszertől, ezt a Maxwell-démon óta tudjuk. Minden egyes bit információ mögé valós energiát kell tenni anélkül nem létezhet még tonyó gyerek fejében sem a PI. Ami egyébként attól közel sem hordoz végtelen információt hogy tizedestört formában végtelen hosszú lenne egy papírra leírva.

Bekezdésenként:
- az, hogy a jelenlegi fizikánk nem ismeri a 96%-ot, még nem bizonyítja a másik konstrukció helyességét, annak önmagában kell megállnia
- az állításod lehet akár helyes, de lehet hibás, nincs bizonyítva
- az "erősen valószínűsíthető" messze nem elég

Bár tudom, hogy a jelenlegi kép amit fest a tudomány az Univerzumról, efféle "alapokkal" , mint a "hosszúság" (avagy "távolság" , és "méret") megszokott, és logikusnak TŰNIK, de amint látjuk ez az illúzió csupán ~1930-ig tartott, amikor elkezdtek szembesülni, az Arisztotelészi axiómák, az Univerzum végesítésének az alapvető logikai hibáival, azaz "paradoxonaival"... Ezért mondom, sajnos nincs más reális út a további kutatásokhoz, mint, hogy okosan átgondoljuk a PI-t generáló függvényeket és valahol ott fogunk választ kapni további kérdésekre.