Tegnap végre megint mehettem moziba. Nyilván mire esik egy képregény-imádó választása, természetesen a legújabb Marvel-üdvöskére. Azt kell mondjam, én nagyon jól szórakoztam. Megtudunk egysmást a karakter elöéletéröl, kellö mértékben van benne dráma (nyilván a karakter és elöélete valamilyen szinten kötelez a drámára), akció is böven, a poénok ültek, nem vitték túlzásba, viszont pont akkor jöttek, amikor szükség volt rájuk (de ezt már megszokhattuk a Marveltöl). Amit sajnálok, hogy a fögonoszt megint nem bontották ki rendesen. Ott van a háttérben, tudjuk, hogy ki ö, már a film elejétöl, de az igazi motivációját (nyilván a világ irányításán kívül) nemigen tudjuk meg.
Taskmaster nem az igazi fömufti a filmben, pedig a trailer alapján erre gondolhatna az ember. Meg itt nöt csináltak Taskmasterböl, holott a képregényekben férfi a karakter, bár itt a sztori miatt érdekes lett volna egy férfi karakter.
Összességében megérte nekem a két óra 10 perc, a stáblista utáni jelenet pedig érdekes dolgokat vet fel a 4. fázis jövöjére nézve. 8/10
Wish Dragon (2021)
Tök aranyos kis mese.
8/10
Tomorrow War 5/10
Volt ebben minden: Aliens vs Predator, Battle: Los Angeles, Battleship, King Kong, stb.
1x meg lehetett nézni, szét nem izgultam magam. A néger John Clarkos Amazonos baromság után felüdülés volt.
Hobbs and shaw. Bajban vagyok ha el kéne mondanom, hogy még is mit láttam itt. Kezdjuk ott, hogy a két szereplön kivül semmi kapcsolat a FandF sorozattal . A másik, hogy nem tudom bekategoriázni, hogy milyen stilust képvisel. vigjátéknak tul komoly volt, de komoly filmnek meg tul poénos. schifinek tul földhozragadt, de a valos filmhez, meg tul schifi volt. Mesefilmhez tul realisztikus, de sok benne a hihetetlen meseszerű elem. Animácios filmnek, meg sok volt benen z élüszereplö viszont egy élőszereplös filmhez meg tul sok volt a gagyi CGI.
A kilenc királynő 2000
Fabián Bielinsky több mint 400 tévéreklám leforgatása után főzte ki első önálló nagyjátékfilmjét, és milyen jól tette. Az argentin thriller az elmúlt években a kritikusok és a közönség kedvence lett, és több tucat fesztiválon nyert díjakat. Ez a stuff ihlette többek között az Ocean's Eleven-t is, bár a cselekménye egyáltalán nem hasonlít rá, hiszen itt szó sincs kaszinórablásról. Viszont csalásról annál inkább, és ez az amiben zseniálisat rittyent nekünk a dörzsölt főszereplő páros. Ráadásul a sztori kényelmes selyembe van burkolva, azaz nincs tényleges erőszak, sem autósüldözés, sem földrengető robbantások, vagy fegyveres akciók és golyózápor.
Bielinsky a mesteri eleganciával kivitelezett csalás, manipuláció és megtévesztés mélységes dimenzióit tárja fel a néző előtt, az olyan csalást, ahol még az áldozat hálás, ugyanis fogalma sincs róla, hogy átb@szták a palánkon. A készítők olyan mesterien játszanak a csalás művészetével, hogy átverik még a nézőt is.
A kezdő bolti jelenetet pl. vissza kellett forgatnom, mert egyszerűen nem hittem el a csávót. Úgy kellett visszamászni a székre amiről leestem, hogy még egyszer megnézzem, hogy mit is csinált az eladóval. És gyakorlatilag egymást érik az ilyen jelenetek. Paranoiások kerüljék ezt a filmet, mert ezek után semmiben sem lesznek biztosak. A film főszála meg egyszerűen olyan profi és elsőrangú, hogy a végén csapkodtam a térdem, hogy mi a f@sz? És tényleg... mi a f@sz folyik itt? Hogy lehet valamit ilyen aprólékosan megtervezni? Pontról pontra, lépésről lépésre, minden változót figyelembe véve? Pedig a keret rém egyszerű: egy híres weimari bélyegsorozat, a Kilenc királynő élethű hamisítványát kell huszonnégy órán belül elpasszolniuk valami kelekótya gyűjtőnek, aki vagyonokat képes fizetni értük.
Egyszerűen a film végéig nem vágtam, hogy mi van... talán én vagyok diló hozzá, de nem is bánom, mert a rendezőnek sikerült olyan erejű mentális tockost kiosztania, mintha Molnár Krisztián zsíros tokáján csattant volna egy méretes péklapát. Az meg biztos nagyot szólna. Hát... nagyot is szólt. Teljesen kirámolta a szürkeállományomat ez a kis mozi, majd a neuronjaimmal törölte ki a seggét. Ez úton is köszönöm az élményt, és még sok ilyet kellene csinálni. És ami még érdekes, a rendező több felvételt is az utcán készített rejtett kamerával, teljesen hétköznapi emberekkel, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy filmezik őket. A szórakoztató és változatos történet mellett pedig hiteles képet kapunk Buenos Aires utcáinak szélhámosairól is. A csalás, ami mindent behálóz. És azt hinnénk, hogy csak ilyen tűzről pattant kurafik művelik ezt a mesterséget? A csalást olyan szintre emeli a rendező, mint ami mindent és mindenkit átsző. Hogy Morfeuszt idézzem a Mátrixból: "ezt látod ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a tévét, vagy mikor befizeted az adót..."
És tényleg: ez tényleg mindenütt ott van. Remek társadalomkritika is egyben ez a film. Tökéletesen rámutat korunk csaláson és megtévesztésen alapuló világára. Pl. ha bemész a boltba máris csalással találkozol. Kezdésnek itt van máris a termék ára. Kísérletileg bizonyították, hogy a 9-esre végződő árakat jó ár-érték arányúnak gondoljuk. Úgy tűnik, hogy egyfajta mentális kerekítés megy végbe, amikor egy 9-el végződő árral szembesülünk. Ilyenkor pl. a 199 Ft árú terméknél a vásárló szeme általában az 1-en rögzül, és egyfajta társulást hoz létre, függetlenül attól, hogy a szám rendkívül közel van a 200-hoz. Más szavakkal az a téves érzet keletkezik ilyenkor, hogy az embert megmentették attól, hogy 200 Ft-ot költsön.
A majdnem lejárt szavatosságú termékek rendszerint a polcon középmagasságban fordulnak elő, hogy hamarabb elfogyjanak, és közvetlenül az akciók előtt feljebb viszik az árakat, így sokkal jobban mutat az 50% vagy 60%-os árengedmény. Ez a valóságban jó, ha 10% vagy 20%. Az egyet fizet kettőt kap akciókat általában a semmit érő vackoknál alkalmazzák, hiszen azt az érzést keltik a vásárlóban, hogy így jól jár, pedig a megvett dologra aligha van szüksége. Hiszen az üzletben sem vitte a lőtéri kutya se. Sok esetben a parfüm és kozmetikaosztály az áruház végében található, hiszen ha egy anyuka a gyerekkel megy be vásárolni a boltba, akkor csak úgy juthat el a fő céljához, ha végigment az egész áruházon, és a gyereknek már megvett mindent is.
Egyszóval... nap mint nap át vagyuk b@szva, és észre sem vesszük: magánszinten, kereskedelmi szinten, médiaszinten és politikai szinten... még a kutyám is átb@szott tegnap, mert elrejtette a kaját amit este kapott, én meg már azt hittem, kiürült a tálkája, és kapta a következő adagot. Pedig ő nem is látta a mostani filmet. De lehet valamikor megnézetem vele.
8/10
Fear Street (2021)
A Sikoly és az IT finom keveréke ennek a trilógiának az első darabja. A fókuszban ismét tizenévesek és természetfeletti gyilkosok. A sztori nem különösebben újszerű, de nézhető.
nem, nem ignorálom. Értem én, hogy örülsz, hogy nincs meg az a vonal, de még azért zavar, hogy a másik vonalat nem hagyták el ugyanúgy... Utoljára szerkesztette: LasDen, 2021.07.03. 18:09:32
több a kérdés, mint a válasz. Tele van baromsággal az egész, de ha feltudnak ültetni a vonatra, akkor el vagy vele. Rosszabbat vártam....
6/10
"De azért kapunk erős Nő, fekete, vonalat rendesen."
tehát semmi sem jó. Pedig ez a film nektek való. Fehér férfi fehér feleséggel fehér lánnyal megmenti a világot. Régen még nem volt baj, ha volt egy fekete sidekick meg fekete mellékszereplők... ¯\_(ツ)_/¯
kb hasonlo a véleményem a fimmel kapcsolatban. Eléggé képviselve vannak a különbözö csoportok, de egyrészről ebben a formában nem olyan zavaró és érthető is némelyik. és hogy nem volt benne a kötelező és a történet szempotjábol felesleges sexuális orientáltságra utalás sem. De azért kapunk erős Nő, fekete, vonalat rendesen.
A történet azért végülis egy kicsit keverék a régen már láttunk ezerszer story és az uj koncepcio között. tetszett, hogy a szörnyeket nem csak sütétben és csak egy pillanatra mutatják. Viszont az nem tetszett, hogy nem tudunk meg róluk semmit, mert amit látunk abból arra lehet következtetni, hogy csak egy 1 bites lények és a létfentartás a lényeg ahogy a legtöbb ragadőzó állatnál. És a második felébe, meg egyszercsak már inteligens fajjá válnak. meg ugy tunik, mintha csak ez az egy nöstény lett volna és ezért védik enynire.
Nem értettem, hogy miért volt ilyen nehéz elpusztitani öket, hogy le tudják igázni a földet.
Chris Patt játszik benne, megnézem... Még egy monsta' film, főleg megnézem... Ahogy érkeznek be a kritikák, a woke szaGértők már élesítik is a billentyűzetet mivel Chris eléggé konzervatív felfogású és a filmben is egy középosztályú "átlag Joe" ex-tudós/tanárt játszik fehér feleséggel, kislánnyal. Szóval "ideális" családmodell... REEEEEE :) Pedig ezt leszámítva eléggé (túl) képviselve van a "diversity"...
Akinek bejönnek a Battleship, meg a Battle: Los Angeles típusú "inváziós" filmek, annak szerintem ez is tetszeni fog. Persze szét lehet szedni, meg lehet vadászni benne a logikátlanságokat (annyira azért nem kell vadászni :) ) de tudjuk, hogy ezektől a filmektől mit várhatunk és azt hozza is. Már eleve az alapfelállás egy időutazásos paradoxon...
Jó a látvány, én még elbírtam volna több/nagyobb tömegjelenetet a szörnyektől, mint amikor megrohanták a "falat". De ugye itt is megvan, hogy az első találkozásnál baromi szívós/golyóálló az idegen, fél órával később meg szinte 9mm-essel "robbantják" le a fejét... Ugyanúgy megvannak a tipikus Hálivúdi klisék, és egy kicsit lassan indul be (2óra pluszos), de én végig jól szórakoztam. Péntek esti mozinak teljesen jó.
nem tudnak úszni a szörnyek, tehát akkor elvileg minden szigeten tovább él és virul az emberiség :). Mégis olyan világvégére sikerült a hangulat, hogy alig pár emberke maradt életben, és 470 valahány nap után is csak egy kóbor rádióadást sikerült befogni. Pedig szerintem előtte is egy völgyben volt ez a kisváros és mégis volt tv/rádió vétel
az első részben láttuk, hogy a fater gyűjtögette az infókat, ott volt egy csomó kivágott újság. na most ebből kb azt tippelné az ember, hogy mondjuk más földrészen jelentek meg először a szörnyek, aztán volt ideje tudósítani róla a médiának, hetek teltek el, mire elértek hozzájuk... ehhez képest, még szinte földet se ért a kavics, már a főutcán rohangáltak a monszták, és tépték szét a lakosságot. gondolom nem sok nyomda zakatolt ezek után, szóval itt kicsit megbicsaklott a plot.
Tetszett nekem is, mondjuk én alapból zabálom a szörnyes múvikat.
Az elején a flashback-et leszámítva, abban percben veszi fel a vonalat, ahol az első rész lerakta :). Semmi kihagyás. Fel sem merül a kérdés, hogy "mivan, hol vagyunk?" Külön tetszett, hogy az esetek nagy részében a "monszták" nem kaptak premier plán-t, hanem a háttérben, csak úgy mellesleg tevékenykednek/bújnak elő/csapják le az embereket.
Történetileg semmi extra, mindent láttunk már. Mondhatnám, hogy kiszámítható, mert az. De manapság, főleg ebben a zsánerben elég nehéz újat/forradalmit alkotni.
Nem vártam túl sokat egy, bár anno szórakoztató és újszerű, de végső soron nem igazán maradandó film folytatásától. És lehet, hogy ez a lejjebb adott elvárás okozta, de valami kegyetlen jó mozis élménnyel gazdagodtam (igaz, ehhez kellett egy normális közönség is).
A rendezés előtt egyszerűen le a kalappal. Az egy dolog, hogy milyen szinten fenn tudja tartani a feszültséget az elejétől a végéig, de az, ahogy a terekkel bánik és az a mód, ahogy a jelentek meg vannak koreografálva, az itt biztos hogy emlékezetes fog nekem maradni. Az első 15 perc flashbackes jelenetben történő menekülés, valami brutálisan erősre sikeredett (de nagyjából ez igaz az összes menekülős későbbi jelenetre is). Az a kamera kezelés és a vágás, mintha egy remekbe szabott táncot nézne az ember, igazi csemege.
A színészek tekintetében Millicent Simmonds főszereplővé lépett elő, és jó választás volt, nagyon jól játszott a kis csaj. Cillian Murphy mint új szereplő túl sokat nem tett a filmhez, pedig a karakterében elég mély dráma lapult, de talán majd a 3. rész flashbackjeiben kicsit ráfeküdnek erre is. Emily Blund pedig pontosan hozta azt, amit az első rész után vártunk is tőle.
Nem lett ez a rész sem világmegváltó, de amit adni tud, azt teljes erőbedobással teszi. Kemény akció mozi, horror elemekkel, látványos, hangos (a címe ellenére) és pörgős. Hiányzott ez már nagyon nekem.
The Ice Road (2021)
Kifejezetten kellemes volt nézni ebben a picsaolvasztó melegben. Az a vicces szituáció van benne, hogy kamionnal soktonnás fúrófejeket kell szállítani az észak-kanadai "jégutakon", aka. hatalmas befagyott tavakon. Ez még oké is lenne, de április van, amikor bizony vékonyul a jégvastagság. Innentől fogva mindenkinek a fantáziájára van bízva a dolog. Én mocsokmód jól szórakoztam közben, és jégkrémet zabáltam. Tegyetek ti is hasonlóképp. A főszerepben a tökös ír, Liam Neeson.
Meg nem tudnám mondani, fiatal koromban mit nem szerettem ezen, annyira, hogy végig sem néztem, pedig én imádom az ilyen mozikat. Furcsa, absztrakt elgondolkodtató, messzemenőleg kitűnik minden más film közül. 2004-es megjelenési dátumából akadóan, valószínűleg a témája az, ami túlságosan is közelről érinthetett, ennél jobb mentséget nem tudok kitalálni magamnak.
Nem egy könnyű témáról szól ugyanis. Kapcsolati problémákról, a szerelem és annak elmúlásáról, a feledésről és a felejtéstő való félelemről. Mindezt teszi olyan hangulattal és stílussal, mely garantáltan emlékezetesé tenné akkor is, ha a felsorolt érzelmek valakit teljesen hidegen hagynának. Tény, a zene feltűnően .. furcsa (?).., a film szerkezete töredezett, az idővonal jócskán meg van kavarva. Kaotikus, de kaotikus elme állapotot is hivatott bemutatni. Mindezt remek technikai megoldásokkal, hol meglepő, hol láthatatlan vágások tucatjaival, térben és időben egymásba fonodó díszletek ötletes felhasználásával és még tökéletesebb színészi játékkal előadva. Legalább még egy megnézést megérne már csak a színhasználatra való figyelés miatt is.
Valószínűleg Jim Carrey és a technikai megvalósítások miatt (a sok praktikus effekt), az egész hangulata nagyon hasonlított a nem rég elkaszált Kidding sorozatra. Aki e kettő közül az egyiket szereti és a másikat nem ismeri, merem ajánlani a pótlását. (Szerk.: úgy látom, a rendező, Michel Gondry személye is ugyan az a két műnél, így nem véletlen a hasonlóság.)
Remek történet, remekül előadva. Megható és elgondolkodtató, kiemelkedően egyedi kis ékszer, nem tudom eleget ostorozni magam amiatt, hogy ezzel ennyi évet képes voltam várni. Utoljára szerkesztette: Kmarha, 2021.06.27. 15:01:28
Jahh igen, kevertem a 2012-es Kezdetekkel, bocsi :)
A plakátja alapján sokkal rosszabbra számítottam, de egészen a vége csavarig, meg voltam elégedve. Egy második világháborús felállás, nácik, amerikai ejtőernyősök, a háború szörnyűségei. A végzett egy elhagyatott kastélyba sodorja a pár fős kis elit alakulatot, ahol a kényelmes menedék és rengetek étel ital ellenére, az ott leváltott csapat, hanyatt homlok menekül, hátra hagyva mindent. Elég gyorsan kiderül, hogy miért.
A horror műfaj minden tipikus kliséjét megkapjuk, de ezek mind működnek is. Egyrészt a helyszín és a kor add neki egyfajta újdonság érzetét, másrészt, nem nagyon vacakolnak sejtelmes hangulat felépítéssel, bele csapnak a közepébe és rendesen kezdődik az aprítás. Főleg mikor a nácik is beszállnak a létszám ritkításba. Működött az a "csavar"-nak gondolt rész is, mikor megpróbálják elhagyni a helyett, szintén meglepő volt ez az irány az addig látottakhoz képest. És elkezdtem reménykedni egy fasza kis ötletes lezárásban.
Aztán jött az igazi csavar, ahol kiderül, mi is volt az egész mögött. Nem fogom elspoilerezni, de onnan kezdve, átmentünk vérgagyiba. Nem mondom, hogy nem próbálkoztak valami újszerűvel előrukkolni (bár az alap ötletet láttuk már egy jobb kivételezésben 2011-ben). Itt sajnos a megvalósítása annyira de annyira kínosra és erőltetettre sikeredett, hogy csak ez az utolsó 15 perc képes volt számomra elrontani az egész addigi hangulatot. Utoljára szerkesztette: Kmarha, 2021.06.21. 22:24:05
Most fog kijönni (vagy már meg is jelent) a "The Beginning", ami a kezdeteket dolgozza fel... abban megkapod az igazi hitokirit.
Szerintem is nagyon jó ez a sorozat, de van egy problémám vele. Kenshinből sohasem jöhet elő az igazi "hitokiri", az őstehetségű gyilkológép, mert a háború után fogadalmat tett, hogy többé nem gyilkol. És így kezdődik már az első rész is, hogy egy tompa élű karddal járja a vidéket, és csak jól megcsapkodja az ellenfeleit. A morális elvei és az esküje elég nagy visszatartó erő nála, és ez néha meglátszik a harci teljesítményén is. A keményebb bossokat ugyanis elég nehezen győzi le, pedig ha teljesen levetkőzné a gátlásait, fél perc alatt kinyírna mindenkit. Egyszerűen nem lenne ellenfele. Talán ezért is van ez a hendikep a karakternél, mert túl durva lenne, de azért én megnéznék egy igazi hitokiri mészárlást, ahol törmeléket csinál a vetélytársaiból, és pirosra festi a várost.
A sógunátus vérzivataros végnapjai után járunk, de a vér ugyanúgy hullik. Ez az epizód sem adja alább semmivel a többinél, sőt olyan eszement küzdelmeket kapunk némi erkölcsi tanulsággal megspékelve, amelyeket hollywoodi filmeknél keresve sem találnánk. Igényesen kivitelezett a film koreográfiája és aprólékos gonddal faragott minden képkockája. A katana hasítja a levegőt, és egy-egy találatnál a néző a saját húsában is érzi a pengét.
Ikonikus és karizmatikus ellenlábas szamurájokat kapunk ezúttal is, egyik-másik egészen különleges példány, szóval nem kevés munkát adnak Kenshinnek, tehát a vérizzadás garantált. A hab ezen a gyönyörű tortán pedig a háttérképnek is beillő csodás tájak, a japán kertek, és a sűrűn hulló levelek, amik között átszűrődik a napsugár, és amelyek finom eleganciával válnak ketté és engedik útjára az edzett acélt, hogy beteljesíthesse véres küldetését.
Az öklök tompa puffanása és a roppanó csontok zenéje tovább gazdagítja a hang és látványorgiát. Persze a harcokban nem kell nagyon realizmust keresni, tekintve, hogy élőszereplős animéről van szó. Egyszerűen csak élvezni kell. Tökéletesek a vágások, a jelenetek beállításai, nincsenek zavaró szuperközeli képek, mindig minden kivehető, és jól látható. Számomra kétségtelenül a legjobb anime adaptációk között szerepel ez a széria.
"csak amíg ez film addig dél afrikában vagy a közel keleten ezt élesben nyomják a fehérekkel."
Emberekkel, cimbora... emberek csinálják emberekkel... csak neked most is sikerült a leglényegtelenebb tényezőt, (a bőrszínt) kiemelned a kavalkádból. Nyilván te azok közül való vagy, akik a csokiból is a fehéret eszik.
kis fehér faj alázás Svédországból......fantasztikus! csak amíg ez film addig dél afrikában vagy a közel keleten ezt élesben nyomják a fehérekkel......szánalmas film már a németeket full önmarcangoló idiótákká tették a 2. VH után látom nyomul a propaganda,hogy minél több európai nemzethez tartozó emberkét tegyenek full taccsra
A Fehér Éjszakák egy rejtett kincs. Megértem, hogy sokakat inkább felbasz, mintsem elkápráztat. Rengeteg nehezen emészthető eleme van. De aki jobban belemerül, az felfedezheti, mekkora értékei vannak.
Amikor a főszereplő csaj már beöltözve először elengedi a szorongását, és kitör belőle az üvöltés és a sírás, majd erre a szektás csajok rácsimpaszkodva vele együtt mozogva kezdenek el üvölteni, és szépen lassulva együtt lélegezni, az egy csodálatos jelenet.
Tudom, ez a jelenet inkább hat komikusan. De aki tudja, milyen pánikrohamot kapni, aki tudja, milyen szociálfóbiában szenvedni, vagy csak szimplán átélt már bármely mentális betegséget, az csakis álmodhat arról, hogy egyszer a közössége ilyen empátiával kezelje őt.
Ilyen beteg filmet még nem láttam. Az őrület kulturális szintre emelése. Beltenyészet. Még azt el tudom fogadni hogy mondjuk évszázadok vagy évezredek előtt a tudatlan őseik áldozatokat mutattak be az isteneknek és mindenféle bizarr rituálét találtak ki hogy kiengeszteljék őket. Egy primitívebb kor gyermekei voltak. De a jelen közösséget nem menti semmi. Megrekedtek a múltban, elutasították a tudományos fejlődést, a termékenységért tápoldat helyett vérrel locsolják a földet. Az elzártság, a hagyományokhoz való beteges ragaszkodás következtében kivetkeztek emberi méltóságukból. Erkölcsi értékrendjük az ősember szintjén mozog, akinek az életét átitatta a természet erőitől való rettegés. A világ elszaladt mellettük, és a közösség legfőbb bűne az, hogy ez nem érdekli őket.
megmerem kockáztatni, hogy még jobb is mint Hopkins abban a szerepben, igaz, bőven több lehetőséget is kapott ezt a karaktert kibontani. Mads Mikkelsen szerintem korunk egyik legjobbja, még egy számomra szar filmet is mindig fel tud dobni (nem vagyok kibékülve a hardcore-dán filmekkel :D). Csak miatta álltam neki a Death Stranding játéknak, és Ő, valamint Tommie Earl Jenkins (Die-Hardman), amilyen színészi játékot ott letettek.. úristen még mindig beleborzongok. Utoljára szerkesztette: Kmarha, 2021.06.13. 17:53:34
Kis költségvetésű sci-fi, lényegében egy helyszínen (házban) játszódó time-loop történet. Aki látott már ebben a témában egy-két filmet, annak olyan hatalmas csavart nem tartogat a cselekmény (sem a lezárás), mégis sikerült némi ötlettel feldobni ezt a már bejáratott zsánert. Nem mondom, hogy nincs tele fájdalmas lyukakkal az egész, mert bizony tele van, de a fokozottság, amit beleszőttek a történetben, add némi extrát ahhoz, hogy egy közepesnél jobbra értékeljem. Utoljára szerkesztette: Kmarha, 2021.06.13. 17:38:07
Pont most néztem végig Mikkelsentől a Hannibal-t, és tudom, ez most kicsit off, mert nem sorozat topik, na de az a hideg és kegyetlen zsenialitás, amivel megformázza Lectert, valami hátborzongató. Tény, hogy Hopkins Lecterje kultikus, de Mikkelsen szorosan ott van mellette. Kurva jó színész ez a csávó.
Egy egyszerű de erős dráma, egy férfiról, akit kiskorúak megrontásával vádolnak meg. A film nem játszik a nézővel, végig tudjuk, hogy a vádak hamisak, és így üt igazán nagyot a hangulata. A gyanúsítástól kezdve nincs perc, hogy a nézőnek ne lenne kedve ordítani a képernyővel és az azon látott emberekkel. Ettől a filmtől dühös és elkeseredett leszel, és nem vár rád feloldás.
Ami a legmeglepőbb, hogy mindezt egy igazán visszafogott stílussal tudja átadni, olyannal mely merőben különbözik mindattól, amit a hasonló témájú hollywoodi filmektől megszokhattunk. Thomas Vinterberg egy aprócska dán városka még szűkebb baráti/ismerős körének tagjai között mutatja be ezt a nehéz helyzetet, melyhez Mads Mikkelsen is egy alaposan visszafogott (ámde tökéletes) színészi játékkal járul hozzá (hasonlóan, mint a tavalyi filmjük a Druk esetében). Látványos érzelmi kitörés kevés van, annál több a visszafojtott szenvedés. Nehéz nézni a filmet, engem sikerült is (ismét) kívül tartania, de aki fogékony az ilyen hangulatra, annak viszont tudom ajánlani. Utoljára szerkesztette: Kmarha, 2021.06.12. 21:44:22
Olyan érzésem van mintha másik mozit néztél volna.
Ez mint az eredettörténet, bemutatja, hogy a személyiség zavaros leányzó Estella mi miatt és hogyan veszíti el a kontrollt a "normális" énje felett és válik Cruella-vá majd később az ikonikus Cruella de Vil-é.
"Viszont ha lesz folytatás, és a Disney tényleg bevállal egy abszolút pc-mentes és diktatórikusan kegyetlen bestiát, . . ."
Valóban az... kozmikus bűn az emberiség ellen ez a film. Szerintem Willis visszasírja már a Kék Hold nyomozóirodát.
1/10
Jogos, ha szorosan csak egy témára koncentrálunk akkor már kisebb a szórás (mondjuk szerintem ez is igaz, minden más műfajnál is valamelyest). Így hirtelen végig lapozgatva amit láttam, csak az Örökség, Constantine és a The Witcher ami kiugrik valamely sajátossága miatt a demonic possession/exorcism címke alatt felgyülemlett franchise tumultus alatt.
Eddig sem voltam egy Snyder rajongó és ez a film sem tett azzá. A legnagyobb hibája az, hogy túl hosszú (2 és fél óra), nagyjából fél órával hosszabb a kelleténél. Illetve, hogy az elején még ilyen Ocean's 11 feelingje volt, utána átcsapott felesleges és súlytalan drámázásba, ami kicsit sem tett jót neki. Van 1-2 menő akciójelenet, de összességében inkább untam, mint élveztem volna. 5/10
Úgy nézi ki elbeszélünk egymás mellett. Én nem a horror műfajára értettem, hogy nem lehet sokrétű, hanem a horroron belül az ördögűzős filmekre. Hiszen erről volt szó a kommentben, amire először reagáltam. Amiket te felsoroltál szinte egyik sem ördögűzős film, csak horror.
Nem értek egyet, ez a műfaj is pontosan ugyan olyan sokrétű, még ha a végeredmény általában borítékolható is (na de melyik akció filmben nem?). A közelmúltból a Hereditary egy jó példa arra, hogy nem csak CGI-ban van fejlődés az "ördögűzős" stílusban, lehet egy komplexebb filmet is alkotni. Lehet hogy kevésbé látványos a különbség (cgi ide-oda) vagy sok a tucat film, de szerencsére közel sem mondanám egyrétegű stílusnak. Főleg mikor elkezdjük keverni a stílusokat, és művész filmes (The Lighthouse, Suspiria), parodisztikus (The Cabin in the Woods), társadalom kritikus (Get Out), misztikus (A faun labirintusa) stb filmek kerülnek nagy vászonra.
A CGI-al maximum könnyebb ma már gagyit gyártani (ohh, van is rá bőven példa sajnos), mint régen, ahol legalább némi maszk és praktikus effekt munka kellett egy moziba küldhető hülyeséghez is.
Nem az ő világa... ezt mondta. Én csak ebből indultam ki. Másrészt egy ördögűzős film stílusa miért változna sokat? Ez nem olyan, mint az akciófilm, ahol a műfaj tág teret enged, és rendkívül sokrétű formában kivitelezhető a cselekmény. Ez egy sokkal konvencionálisabb téma, mert mindig ugyanaz történik, csak legfeljebb a cgi fejlődik. Vagy volt valaha olyan ördögűzős film, ahol egy vesztes pókerparti után távozott az ördög? Esetleg ahol sikerült közmegegyezésre jutniuk és mindenki boldogan élt tovább? Nem hiszem, hogy jottányit is változott volna ezeknek a filmeknek a stílusa.
Nem ugyanazt a filmet nezte meg. a Filmek stilusa pedig sokat valtozik az evtizedek kozott. A 2000-es evek akciofilmjei egeszen masok voltak mint a mai akciofilmek. Szoval van ertelme ujra es ujra belekoztolni egy stilusba. Sot az is gyakori, hogy egy stilust magat nem szeretek, de 1-1 film koztuk megis tetszik.
Ez hatvanyozottan igaz a streamingre. Ennek a filmnek a megnezese pl "ingyen" van, szoval nem igazan veszitunk semmit a probalkozassal.
Ember függő. Én (37) pont az ellenkezője. Csak az új mindig, ritkán újrázok bármit is. Zenében kicsit más, de ott is mindig keresem az újdonságot (így találtam rá a Jinjerre és Gojirára is), de sorozatban és filmben meg csak és kizárólag az új élménnyel gazdagodás a cél (értve ezt úgy is, hogy most az imdb top250 felzárkózásom során 50-80 éves filmeket is előkerítek, de ezeket még egyszer sem láttam :D) Utoljára szerkesztette: Kmarha, 2021.06.08. 09:40:30
Ez egyébként nem hülyeség, én ezt magamon veszem észre (38 múltam), föleg filmeknél, hogy az új filmeket legtöbbször már áttekerem, hacsak nincs olyan szintü film köztük, mint pl. az Életrevalók vagy hasonló, egyébként inkább elöveszem a 90-es, 2000-es évek filmjeit, azokat érdekes módon nem pörgetem át, pedig már vagy ezerszer láttam öket. :) Zenénél is hasonló.
Szerintem nem ennyire sarkos, fekete-fehér ez a dolog, persze tuti van olyan aki semmilyen horror filmet nem akar megnézni, de pl én azért pár kategóriával kivagyok békülve, mondjuk ami humor elemekkel van megspékelve vagy a jelen világban a valóságot nem mellőzve zajlik a cselekmény vagy sci-fi a környezet, a misztikus, "nagyon elment" verziókat én speciel nem "komálom".
Mivel nem vagyok naprakész mozi filmekből, nem olvasom a tartalmukat, nem nézem napi szinten az előzeteseket, ezért van, hogy csak így elindítod és akkor derül ki, hogy ez most "nem köt le annyira", hogy rászánjam ezt az időt, ezért eltudom képzelni, hogy más is van így.
Ha már szoba került "a zagancsos embör" akkor itt egy sori
Azt mondjak az emberek izlese 35 eves kor korul megragad, es onnantol fogva az emberek nem szeretnek uj dolgokat kiprobalni. Inkabb nosztalgiaznak. Onnantol fogva inkabb csak utalni fogunk minden uj dolgot amit a gyerekeink neznek es hallgatnak...
En szemely szerint probalok aktivan tenni ellene, talan ugy tovabb maradok fiatal...
Ha egyszer van egy kialakult ízlésem, ami nekem megfelel, (ezért is lett az én ízlésem), akkor nem tudom, mi a francért remélném hogy megváltozik, vagy bárki is miért remélné, hogy megváltozik az ízlése, ami már a sajátja? Semmi értelme annak amiről beszélsz.
"és egy pillanatig nem tudtam komolyan venni, ahogy keresztkednek a gonosz körül, az meg sziszeg."
Ez már csak azért is vicces, mert ezek a filmek mind a 73-as Ördögűző koncepcióján alapulnak, ami pedig egy kultfilm, minden idők egyik legjobb horrorja. Tehát akkor neked nyilván az is komolyan vehetetlen, és az alacsony ingerküszöbű emberek filmje. Csak éppen ez nem kizárólag az emberek ingerküszöbéről szól. Te nem vagy benne abban a kultúrkörben, és nem is vagy beágyazódva abba a hiedelemvilágba, ami mondjuk a távol keleti, a latin amerikai, vagy az afrikai népekre jellemző... a mélyen vallásos környezetben élők elméjére pl. ezek a filmek egyáltalán nem úgy hatnak ahogy rád.
És ha már épp te voltál az, aki a másik kommentedben a nyitottságra való törekvést forszírozod, akkor te is nyitottabb lehetnél az ilyen dolgokra, és elfogadhatnád, hogy sok ember hisz az ilyesmiben, foglalkozik az okkultizmussal, vagy mérvadónak tartja a parapszichológiát. Ez utóbbival pl. iskolázott, művelt emberek is foglalkoznak, és nemcsak bigott fanatikusok.
Biztos számodra is vannak olyan zsánerek, amikről tudod, hogy nem fedik a te ízlésedet. Na, és vannak olyan emberek, akik remélik, hogy az ízlésük időről-időre változik. Ehhez mit kell csinálni? Megnézni olyan filmeket, amik kimoccintják a komfort zónából.
Hadd ne legyen már az a hülye, aki nyitott a változásra.
Ugyanígy vagyok. Annak idején megnéztem az 1. részt, és egy pillanatig nem tudtam komolyan venni, ahogy keresztkednek a gonosz körül, az meg sziszeg. És mindig döbbenten konstatálom, hogy hányadik folytatása meg melléksztorija jön, továbbá a csapból is az folyik, hogy FUH, mennyire para film. Viccen kívül nem értem. Ennyire alacsony az emberek ingerküszöbe?
Színházban láttam az Oscart és meglepődtem, mennyire más, mint a Stallone film. Aztán persze kiderült, hogy eleve a Funes-es film is adaptáció, szóval az eredeti színházas adaptóciójának az adaptációja a Stallonés film.
A Conjuring 1-2 valóban jó filmek, félelmetes atmoszférával. Az, hogy rengetegen ezeket próbálják másolni - hozzáteszem szarul, igénytelenül - az nem véletlen. De igen, megvannak a szokásos, zsánerre jellemző sajátosságok. Ez olyan, mint a romantikus filmekben a nagy összeveszés-kibékülés a végén.
Ezek szerint nem vagy tisztában vele, mekkora rajongótábora van a Conjuring filmeknek. Hatalmas pénzügyi- és közönségsiker volt, és a trilógia epizódjai közül kettő is 7,5 környékén tanyázik az imdb-n. Még egy másféle filmnél is remek lenne egy ilyen pontszám, de ha magát a horrort nézzük, amely kétségkívül a legtöbb gagyisztikumot szállító műfaj, akkor az a 7,5 értékelés különösen jónak számít, tekintve, hogy a legtöbb horror átlagosan még az 5-ös pontozást sem üti meg.
Hihetetlen, hogy a Conjuring, Insidious, Annabell meg a többi egykaptafa szemét még lázba hoz valakit. Esküszöm én nem bírom már megkülönböztetni ezeket. Olyan mintha mind ugyanaz lenne.
Elkezdtem tegnap nezni... Nem az en vilagom az ilyen horror film. Ez az egesz vonaglok mert megszallt a demon, szamomra rohelyes. Kb az asztal tanc utan ki is kapcsoltam.
Jön a szarvasember... és méghozzá milyen dühös. Ed és Lorraine minden erejét beveti, hogy megfékezze a mészárlást, de ezúttal lehet hogy ez kevésnek bizonyul. Ugyanis itt nincs rafinált apuka, aki Auchan-os montenbájkkal kenyerezi le a démont, és Ursinyi Julika házi készítésű szenteltvizes flaskája is hiányzik, így aztán komoly hátrányból indul a fényesebb oldal.
A démon pedig torkaszakadtából üvölti az ekzöszájz búkot, és mindenféle telekinetikus fittyfenét is bevet, hogy úgy rendesen kirázza a szart mindenkiből. Szóval kemény nyitó jelentsorral van dolgunk, és a készítők már ezzel a film eleji erőfitogtatással is jelzik, hogy komoly szerződéseket kötöttek a Liberoval, mert elszánt céljuk volt, hogy ebből a termékből fogyjon a legtöbb premier idején.
A 10 éves démoni csimota pedig már idejekorán megmutatja, hogy simán lenyomja Ferikét megszállottságban, és nincs az a pap, aki itt segíthetne. 10 évest ilyen vadul tekeregni én még nem láttam, szóval nyugodtan konstatálhatjuk, hogy minden hozzávaló rendelkezésre áll egy kellemes éjszakai frászpartihoz. És ez a zsáner azon szegmense, ami nagyban kiemeli a jellegtelen, unalmas, Z kategóriás horrorok közül. Nem pusztán fogja és belemártja a nézőt a tömény okkultizmusba, amelynek keretében rossz arcú hárpiák kántálják a kimondhatatlan szövegű rontásaikat az áldozataikra, hanem közel hozza azt, kontextusba helyezi a mindennapi élettel, de ugyanakkor megőrzi egyszerűnek és közérthetőnek az alapkoncepciót. Azonkívül erős képi világgal dolgozik, nagy hangsúlyt fektet a karakterek közötti komoly interakciókra, minden szereplőt belevon, és szervesíti őket a történettel.
Nem marad steril burokban senki, és nem pusztán olcsó jumpscare-ek garmadájára van felfűzve egy gyengécske logikátlan történet, ahogy az lenni szokott az esetek legnagyobb többségében. Viszont túlmenően a film erényein, az egész dolog sava-borsát mégis az adja, hogy valós alapokról építkezik a frencsájsz, és valódi emberek valós sztorijai adták hozzá az ötletet. Az már más kérdés, hogy ami ténylegesen történt ezeknél az eseteknél, az mennyiben tér el a filmben látottaktól, de a hangsúly nem a valódiság és a fikció százalékos arányán van, hanem azon, hogy sikerült egy ténylegesen szórakoztató és borzongató alkotást letenni arra a bizonyos asztalra.
A színészeink hozzák a szokásos formájukat, nem éreztem, hogy bárki játéka is kilógott volna. Igyekeztek kerülni a felesleges hatásvadászatot is, bár ördögűzős stuffoknál ezt nehéz teljes mértékben kiszűrni. Csak annyit kapunk belőle, amennyi feltétlen szükséges. Egy biztos: ez az epizód is méltó helyet foglalhat el magának a horrorok panteonjában.
8/10
Oscar (1967)
Mostanáig nem nagyon foglalkoztam vele, hogy milyen feldolgozásai vannak ennek műnek. Aztán most rávettem magam, hogy megnézzem Luis de Funés féle verziót is. Itt nincs maffiózós vonal meg rendőrség meg ilyenek. Csak simán a keveréskavarás. De nem csalódtam. Funés hozza a formáját és jókat nevettem rajta. Néhol burleszk humor is van, ami vagy bejön v nem. Stallonéék sokkal filmesebben adták elő, de nincs jobb változat. Mindkettő nagyon vicces... :D
7/10
A spirálban azon fogtam a fejem, hogy szinte az egész film flashback-ekben játszódott. Ráadásul úgy, hogy egy csomóban a flashback-elő személy ott sem volt, vagy kiment a szobából vagy csak később sétált be... WTF?
Kedvet kaptam hozzá, így gyorsba ledaráltam. Jó volt, nem volt gond vele. Bár a havas pályán azok a random következtetések röhej volt. A takarítás tempójáról meg a Minos cég nagyságairól nem is beszélve... :D
7/10
Spiral: From the Book of Saw
Van, aki tud váltani vígjátékról drámára. Van aki meg Chris Rock... Meg egy ilyen gagyi sztori a rendőri túlkapásokról. A végén az a jelenet az totál röhej volt. Azon jót röhögtem... :D
Igen, ebben vannak olyan döntések amikor a fejed fogod :) De én ezeken inkább túllépek. Viszont jó a film első pár perce, ami a lények megérkezésére koncentrál.
Az "Élve eltemetve" nyomdokain haladó, feszült és nyomasztó hangulatú film. Persze messze nem olyan letaglózó hatású, mint az említett mű, az alap helyzet úgy érzem itt sokkal hamarabb kifulladt. Cserébe bedobtak egy ötletes újítást, azaz hogy itt a "koporsó" egy aktív, a főszereplőre reagáló entitás. Lényegében egy alkalmazás, mely reagál a "bebörtönzöttjére". Végre tud hajtani bizonyos feladatokat, mint a "telefon" hívás, adatbázisban, neten való keresés, de proaktívan közbe is lép, ha úgy érzi, a "bentlakó" veszélyezteti a kapszula vagy önmaga egészségét.
A kötelező csavar, ami nem is a végén, hanem már valahol a háromnegyedénél előjön, nem túl meglepő, de kellemes plusz faktort adott a történetnek. Ez az irány nekem nagyon is tetszett, még úgy is, hogy fájdalmasan tele volt lyukakkal és logikátlan elemekkel. Mindenesetre dicsérendő, hogy nem egy sima rókabőr lehúzásról van szó, hanem ténylegesen próbáltak valami sajátos ízt adni a történethez.
Egyszemélyes kamara darab, Mélanie Lauren pedig remekül elvitte a hátán a filmet. Egy Buried vagy Moon szintet ugyan nem ér el a film, de egy ilyen kis scifi novellás esti mozinak meglepően jó volt.
Igazából anélkül is mergérthető. De csak jobb ha teljesen képben vagy!