azért ez nem ugyanaz... ez a barátságos példa meg fõleg nem
annyi az egész, hogy a vallás neki átmenetileg jól jön, és megnyugvást ad... de máskor nincs szüksége rá. olyan, mint egy meditációs gyakorlat, amiben nem kell hinni, de néha jól jön, és akkor mûködik. (én legalábbis így látom)
de olyan, hogy átmeneti hit, nem létezik
vagy hiszel benne, vagy nem
ha csak egy pillanatig is komolyan hiszel valamiben, és utána azt állítod, hogy NEM, akkor hazudsz, és így élheted le az életed
ha már beleestél, valld be, és megkíméled magad az állandó szerepjátszástól
hmm.. nem mondja, hogy nem hisz, csak fütyül rá (=nem foglalkozik vele, meg kellene nézni, lehet, hogy félrefordítás...) ... ismerek olyan embereket, akik mélyen vallásosak, de csak akkor foglalkoznak az egésszel, ha épp szükségét érzik. amúgy teljesen jól elvannak a materialista világban. - de akkor se állítják, hogy nem vallásosak, ez igaz.
persze az eredeti szöveg nagyobb segítség lenne, mert ez így nekem bûzlik
mondjuk az összes mondat ilyeneket sugall, hogy ne állj egy oldalra sem, csak ha az érdeked úgy kívánja....
"En az egyik pillanatban bátor vagyok, de a másikban gyáva"
Nekem ez nem elfogadható, ne csak addig legyen valaki bátor, amíg biztonságban érzi magát.
mindehez hozzájön, hogy az adott személy mit gondol "bátorság" és "gyávaság" címén... mert biztos, hogy teljesen mást, mint te, vagy akár én... vagy bárki más.
valószínûleg ellentétes dolgokra gondol, és akkor már probléma.....
te is vagy vidám meg szomorú nem? a vidámsághoz meg kötõdhet "bátorság" - mármint olyan értelemben, hogy akkor hajlandó mindenfélébe belekezdeni, a szomorúsághoz meg mindennek az ellentéte. a pillanatnyi változások meg simán mûködnek. (ha pedig kóros, és állandó, gyors, nagymértéküek az ugrálás, akkor azt hívják mániás depressziónak)
felfigyeltetek erre a megjegyzésére: "csak merje felisemrni és bevallani." azt hiszem ebbe benne van a lényeg! senki sem lehet fekete vagy fehér egy egész életen át! néha fekete, néha fehér, de van amikor szürke
kérdés, hogy mennyivel jobb - egyenesebb - öntudatosabb élet tud lenni az, ha folyamatosan átalakul, és a pillanatnyi környezet számára változik... valószínüleg sikeresebb, de nekem is szimpatikusabban hangzik az, ha valaki "erõsebben" tartja magát egy nézetrendszerhez, még ha ez számára negatívumokkal is jár...
hmmm..ilyen is van! nem is ritkán! hisz, ha jól emlékszem te mondtad, hogy igenis megér egy vitát a barátsági, és legalább kiderül ki az igazi barát!
szerintem ipszilon félreértetted freak mondatát a barátságról...
mindenkiben vannak ellentétéek! egymásnak ellent mond a legtöbb ember, nap mint nap! szerintem ez a könyv az álszentséget másképp világítja meg: nem szép dolog, de nagyon emeberi!
na jó! lehet, hogy félreértettem! akkor vegyük külön a kettôt: igenis vannak olyan "barátok", akik a hátad mögött kibeszélnek, de ha pénz, vagy vmilyen szívesség kell, akkor egybôl jópofiznak veled.
amit meg te mondtál, az az volt, hogy két barát, nem lehet barát, ha nagyon eltérôek a világnézetei!
jó, ennek az elôzô hozzászólásomnak nem volt értelme!:-)
amúgy a beszólásról, annyit, hogy nem én szóltam be neked az utóbbi napokban!
395: látod, ez a difi... én vidáman szívesebben belemegyek bármibe, mert jókedvem van, és hajrá :) ha rossz a kedvem, akkor semmibe se kezdek bele, mert "úgyis rosszul sül el, és akkor csak még rosszabb lesz"
"két barát, nem lehet barát, ha nagyon eltérôek a világnézetei!"
ezt egy mondatban sem cáfolni, sem igazolni nem tudom
az attól függ, mirõl van szó
pl. egy megrögzött szexmániás és egy pap soha nem kerülnek egymáshoz elég közel, hogy jó barátok legyenek
nem tduom észrevettétek-e már, hogy a legtöbb költônek, akitôl idézgetünk nap mint nap, mind igaza van! pedig vannak olyanok, amik ellentmonadnakl egymásnak!
számodra, mert te úgy élsz, én meg így :o) nekem az a stílus a furcsa...
hát mondjuk ezzel én is így vagyok, ha nincs mit vesztenem belemegyek bizonyos hülyeségbe! viszont ha vidám vagyok, akkor meg egy másik bizonyos hülyeségbe megyek bele! mondjuk cigányoknak se így se ùgy nem szólok be!:-)