amúgy még az is megoldás, ha nem foglalkozol annyit magaddal. úgy értem, egy csomó, nálad sokkal szerencsétlenebb emebr él a világon. (ezt egyszer már elmondtam, de most újra belekezdek). több milliók éheznek Afrikában. több százezer ember vesztette már el mindenét egy természeti katasztrófában. plusz hány és hány rákos, AIDS-es stb. beteg van a világon! gondolj bele ezeknek az embereknek az életébe! ôk nem adják fel!
amúgy mindenkinél vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, ezzel együtt kell élni! lehet, hogy jövô héten újra a topon leszel! nekem is szokott ilyen lenni, de természetemnél fogva kb. egy-két óráig vagyok nagyon, de nagyon magamalatt, aztán másnap meg semmi, de semmi bajom! (persze, ezzel együtt jár a szeszélyesség, ami nem mindig jó, de jól palástolom:-) egy szót mint száz: az élet megy tovább, you know!
Coine: egyrészt keress magadnak biztos pontokat (családban, barátok közt), és hozzájuk ragaszkodva kezdd el magad kiszórakozni... járj el mindenhova, ne kezdd el az ismert, ismerõs köröket futni. változtasd meg a szobádat, a stílusodat... és gondolj, koncentrálj állandóan arra, hogy ez a világ a legjobb dolog ami történhet veled, és minden negatív, rossz gondolatot azonnal számûzz magadból. ha nagyon nem akar menni, akkor keress egy olyan cicológust, akiben megbízol.
öngyilkosság vhogy távol áll tõllem...nem tudom megmagyarázni, de vhogy nem....viszont ha tegyük fel, olyan helyzetben lennék (lövöldözés, katasztrófa stb.), ahol az életem veszélyben van /vagy már haldoklok/ 1xûen nem félnék, sõt még talán jobban bele is mennék, de errõl majd akkor lesz jó beszélni ha, olyan a helyzet.
nemtom....egyenlõre a materialista oldalam még ragaszkodik, élni akar a rohadék, de ha haldokolnék, nem biztos, h. pánikolnék....lehet, h. életemben akkor végre megnyugodhatnék.....hogy végre vmi biztos dolog fog történni...
Nálam is volt egyszer hasonló jelenség. Egyszerûen mindent és mindenkit utáltam, semmi és senki sem érdekelt, otthon csesztettek, ugattam velük, stb, stb. Lehet, hogy ezen egyszer mindenki átesik. Nálam csak úgy hipp-hopp elmúlt.
De volt olyan is, amikor konkrétan esemény miatt lettem depressziós. Méghozzá a sikeres érettségi után. 2 hétig iszonyat hülye voltam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Aztán az is elmúlt.
na jó menj el egy pszihomókushoz. a depresszió gyógyítható, azonban kezelés nélkül - ha komoly - tényleg öngyi lesz, a teljesítménycsökkenésrõl nem is beszélve
Ja és voltam pszichiáternél is aki sokban segített.Még gyógyszert is írt fel, valami antidepresszánst, de azt nem szedtem be mert teljesen letompított volna az elején:)
Sajnos nálam is jelentkezett már a depresszió, csak én a lakásból sem akartam kitenni a lábamat.Majd ezen dologhoz pánikrohamok is társultak, onnantól kezdve pedig az ágyamat sem szivesen hagytam el.Aztán erõt vettem magamon és emberek közé mentem, megpróbáltam nem törõdni a tünetekkel, élni mint rég.És a dolog, szépen lassan mûködni kezdett, egyre ritkábban lett szar hangulatom, majd jött a nyaralás, ez 1 hét felhõtlen kikapcsolódást jelenteet.Mostanság nem is igazán gondolok már a történtekre.
A kérdés addot : mit lehet ellene tenni ?!? Ugyanis szinte már kezdek testileg is lebetegedni a lelkibetegség miatt, nem tudom mi van velem. Emberekkel, akiket régebben jófejnek tartottam...most kezet se fogok velük. Csaj, akiért meg voltam õrülve....most már csak elfordulok ha meglátom (pedig mai napig õrületesen jól néz ki...).. Továbbá mondhatni már betegesen gyûlölök 1eseket, pedig nem szoktam én ezt csinálni. Mit lehet tenni ? Még nem akarok antennát szerelni a viharban :D azt csak pár év múlva...