Mindenhol nehéz az élet bizonyos szemszögbõl. Országtól, származástól és nemzetiségtõl függetlenül. Politikát meg ne is említsük. Felesleges ön-és mások idegelésére szolgáló eszköz.
utolsó sor: ezt se írtad volna le az elõzõ nick-el :o)
Nem akarok durva lenni, mert tényleg megértelek, de mondhatni vmilyen szinten még jó is, hogy ilyen fiatalon (mondom én ezt a 17 évemmel) megtapasztaltad a dolgot, mert ezek szerint már fogalmad bizonyos dolgokról, amik bizony sokkoltak elsõre, ami természetes.
"Katasztrófához vezethet a depresszió A stressz visszaszorítja az immunfunkciókat RTL KLUB Online 2002-11-26 22:43:34
"Ha nem lépünk közbe, a krónikus depresszió a társadalom számára a legtöbb gazdasági terhet, anyagi veszteséget okozó betegség lesz" - nyilatkozta Arató Mihály pszichiáter professzor a családorvosoknak, szociális munkásoknak, védõnõknek Sopronban tartott szakmai konferenciáján.
A szaktekintély éppen ezért fontosnak tartja, hogy az alapellátásban tevékenykedõ háziorvosok a testi panaszok mögött felismerjék a lelki okokat. A pszichiáter rámutatott: a stressz visszaszorítja a természetes immunfunkciókat, árt a keringésnek, az anyagcserének, a daganatos sejtek elleni védekezésnek. A feszültség, a szorongás korai felismerése, tudatosítása azonban hozzásegíthet a stressz befolyásolásához, csökkentéséhez.
A professzor kifejtette: a megelõzés szükségességére ráirányítja a figyelmet az Egészségügyi Világszervezet felmérése, amely szerint 1990-ben a depresszió világviszonylatban negyedik volt abban a sorban, amely a legtöbb kárt okozta a produktív évek számában. Tíz év alatt ez a betegség-együttes a második helyre került és az elõrejelzések szerint 2020-ra az elsõ helyen lesz, ha nem sikerül a veszélyeztetettekkel megértetni, hogy az elsõ intõ tüneteket segítõ jelnek fogadják el és lazítsanak a túlterhelésen.
A pszichiáter beszámolója szerint a depressziót illetõen Magyarország világviszonylatban tizedikként végzett reprezentatív szûrõvizsgálatot. Ebbõl kiderül, hogy a depresszió Magyarországon is népbetegség, de nem gyakoribb, mint más országokban.
Magyarországon a felnõtt lakosság 15 százaléka legalább egyszer szenved klinikai depressziótól élete során. Napjainkban a lakosság 5-6 százalékát sújtja ez a betegség.
Arató Mihály pedagógusok, szociális munkások, civil szervezetek bevonását szorgalmazta a depresszióban szenvedõk megsegítése érdekében, mivel szerinte a szakképzett pszichiáterek hiánya fenyegetõ méreteket öltött. "
Linkelj be ide egy kepet rola, hatha nekunk is tetszene
Nos a bringázás nekem pont abban segít, hogy megadja a szükséges siker élményeket és azt az érzést, hogy ez egy jó nap volt. Ebbõl késõbb erõt lehet meríteni ahhoz, hogy a nehezebb helyzeteken túl lehessen lépni. Azt hiszem ez a lényeg. Amúgy a véleményemet amit leírtam, személyesen a való életben is felvállalom. A netes ismerõseim között is akadnak jó páran, akiket személyesen ismerek (pl. RtE clan tagjai). Az általam leírtakat pedig õk is olvashatják. Szóval az internet arctalansága csak addig tart, amíg az adott fórumon, chat szobán, levlistán megforduló emberek személyesen nem akarnak találkozni. De ez a kezdeti inkognitó arra nagyon jó, hogy elõítéletektõl mentesen közelíts bárkihez. Nem a külseje és az elsõ benyomások azok, amik alapján "beskatulyázod". (Errõl írtam pár gondolatot a klánunk honlapjának Elõszavában is.)
Csak jól hangzik, hogy elmondhatja magáról az ember, hogy depi. Az olyan sikk.
Megdöbbentõ hogy egyesek mekkora faszságokat tudnak beképzelni maguknak! Hát egy normális ember nincs ezen a fórumon? Tudom nem kell ideírni ha nem tecc, de ez bassza a csõrömet! Ez a világfájdalmas jajjdeszarnapomvan meg jajj 14 vagyok és szarazélet! Ki a faszomat érdekli??? A saját szûk baráti köreitekkel beszéljétek az ilyet meg ne ilyen fórumokon mert ez annnyira lámer hogy csak úgy recseg!
BE HAPPY!!!!!
azért vannak itt 14 felettiek is... és pont a szûk baráti kör vagy nincs meg, vagy velük nem tudja-nem meri megbeszélni. kb 10évet éltem ilyesmikben, tudom mirõl beszélek.
hát rohattul nem divat.
walaki: megint egy értelmes hozzászólás. létom egyáltalán nem fogtad. érdekes más teljesen máshogy gondolja
a moderátor meg azért van, hogy a személyeskedést és a kemény offtopicolást elpucolja. még1x megkérlek, hogy ha nem tudsz értelmes, témába vágó hozzászólást elkövetni, akkor ne szólj bele. köszi.
És akkor mi a rákot lehet lehet csináln, ha az embernek nincsenek barátai, csak haverjai?
én sem bírom a depis embereket, mert az egész olyan színpadiasnak tûnik. és bizony elég nehéz megállapítani, pláne neten keresztül, hogy ki mond igazat és ki az aki színészkedik. de viszont tény, hogy vannak olyan emberek, akik hajlamosabbak a depire mint mások. én probálom megérteni ôket, nekem se mindig megy, mert talán én genetikailag nem vagyok bekódolva a depire. de azért meg lehet probálni! de abban is igazad van, hogy ez a depi mostanában nagyon divatos... pláne ilyen szöveggel: "ooo! tegnap buliban voltam, és úgy leittam magam!!! és most olyan rossz feelingem van! rájöttem, hogy szar az életem!! nincsenek barátaim! és a cigi sem segít!"
szerintem nem kéne magyarországot hibáztatni. olyan a környezeted amilyen te vagy!!! te alakítod azt! ha szépnek látod a világot, akkor az is lesz! (legalábbis többnyire)
mindenki örüljön él!!! hogy nem üldözik! jelenleg nincs még háború Magyarországon, a lakosság zöme(!!?!) tanulhat és dolgozhat ha akar.....na ez mind kb a világ népességének a 90%-ának nincs megadva!!!!
Kisregény, depim története (az orvos válaszol) Elõször is, mi a depresszió? Fizikai vagy lelki betegség? Hiszitek vagy nem: bizony fizikai, de lelki válság okozza. Gyógyítható-e? Egy depressziós ember már sosem fog teljesen kigyógyulni, max. a tünetek tûnnek el, de egy esetleges balsiker újra ki fogja hozni a borúlátást, az ürességet. Normál körülmények között - beszélgetések, szórakoztatás, az élet értelmének bizonygatása - csak "helyi érzéstelenítés" érhetõ el, amennyiben a depressziós személy magára marad, újból elõjönnek a kérdõjelek, amelyek megválaszolatlanul egyre nagyobbak és félelmetesebbek, a beteg helyzete pedig egyre kilátástalanabb lesz.
Depim története Mindezek engem is érintenek, kb. 3-4 éve kezdtem érezni magamon az erõtlenséget, a kételkedést, az egyre jobban eluralkodó félelmet. Nem tudtam elképzelni, hogy mi értelme bárminek, pénznek, jólétnek, ha egyszer nyom nélkül eltûnünk a sárgolyóbisról, és a helyünkre lépõ generáció azt sem fogja tudni, hogy egyáltalán éltünk. Mi értelme gyûjtögetni, ha egyszer mindent, még a kölcsönkapott testünket is vissza kell adni a földnek, semmit nem vihetünk magunkkal oda, ahonnan nincs visszaút. De talán... talán nem ok nélkül vagyok itt. Nem emlékszem, hol voltam ezelõtt, de valamiért csak ideküldtek a Földre. Ha az élet értelmetlen lenne, mit csináltak emberek milliói az elõzõ néhány évmilliárd alatt? Céltalanul éltek? És most, ez a hatmilliárd ember is csak él, minden cél nélkül? Egy kedves ismerõsöm adta meg a választ: Isten. Õ teremtett bennünket, és célunk, hogy "szaporodjunk és sokasodjunk, megtöltsük a Földet". Istennek mindannyiunk teremtésével célja van, még akkor is, ha nem hiszel benne.
Ezen felbátorodva újult erõvel folytattam életemet, most már volt fegyverem a kérdõjelek ellen. Elolvastam a Bibliát, amely a legtöbb kérdõjelet keresztté változtatta, és furcsa dolgot tapasztaltam: mosolygok. A depimre a végsõ csapást egy utazásom során mértem, amikor megláttam Õt. Csak leült mellém, és újságot olvasott a vonaton, majd a számomra azóta mindennapi ajándékká vált hangon hozzámszólt: "Te is Miskolcra mész?" "Igen" - válaszoltam, és aban a pillanatban jött a felismerés: Igazam volt Istennel kapcsolatban. Ha angyalok léteznek, többé nem vonhatom kétségbe Isten létezését sem. Azóta nevetek akkori önmagamon, amikor még naplót is vezettem az élet kilátástalanságáról. Nemrég újra kezembe vettem - és egymás után húztam át akkor megrendíthetetlennek látszó gondolataimat.
ez is egy mûködõ megoldás sokak számára, de nem mindenkinek és nem mindenre.
Ez esetben a Tankcsapda - Örökké tart és a Monty Python - A Megfeszítettek dala (Brian élete filmzene), esetleg a "Szeressük egymást gyerekek" c. örökzöld slágert tudnám ajánlani.
Hát én nem hiszem hogy depis vagyok már, de elég szarul érzem magam mostanában... Ugye nemsokára jön az érettségi és elég nagy lemaradásom van az egész osztállyal együtt, ugyanez a helyzet a német nyelvvizsgával is... egy ideig rendbejöttem mert összejöttem a bnõmmel, de most meg azért vagyok kiakadva hogy mi lesz ha én megyek majd következõ évben Bp-re tanulni Õ meg még itt marad 3-4 évet... Én ki tudnék tartani de Õ?
Õ is ki fog tartani. Bíznod kell benne. A "Mi lesz ha..." kezdetû kérdések eléggé nemszeretem típusúak, inkább a "Mi van most" felé szoktam terelni. Elõzõ "barátnõm"-mel egy évig 60 km-es távolságban voltunk, azután nem bírtuk... ezért az idézõjel.
Tényleg, Szombathely-Bp hány km? Szerintem nem olyan sok. Az informatika és a három forintos mobiltelefonok korában pedig még nem olyan sokabb. (mondat... fáradok) Egyébként megtörtént eset bizonyítja, hogy a távolsági szerelem erõsebb lehet a helyinél, mivel nincs idõtök egymást megúnni. Nem vicc, tudok egy három éves kapcsolatról, amely egy 120 km-re (St-Bp) szétválasztott párt köt össze, telefon, sms és chat segítségével.
Ez nem depi, csak aggódás. Félted a kapcsolatodat, amire - egyelõre - semmi szükség.
Nem is találkoztatok? Mi hétvégén tudnánk, mert hazajárnék. Bár az igazság az hogy Õ a szomszéd városban koleszos most is úgyhogy így is csak hétvégén meg szünetekben tudunk találkozni, hétköznap meg chateltünk, de most eltiltották egy idõre a chatrõl. Az a baj hogy annyira szeretem hogy mindig ilyen hülyeségeken gondolkodom.
ha olvastál/láttál népmeséket ifjabb korodban (vagy akár mostanában is), akkor ott a király azt mondja az ifjú udvarlónak, hogy menjen el pár évre vándorolni, és ha visszatér és még mindig szeretik egymást a lányával, akkor áldását adja rájuk. nem véletlen ez a motívum a mesékben, a távolság és az idõ a legjobb próbája a kapcsolatoknak. ha így nem mûködik majd, máshogy se mûködött volna. ha pedig így is, akkor egy percig sem szabad aggódnod.
Vki írja le kb hogy mikor lehet kiszúrni ha vki depressziós? Szóval hivatalosan mikor számít annak?
Nemrég vége lett a barátnõmmel, ráadásul miattam :( és már nem akar visszajönni hozzám.Mindez egy hónapja történt. Azóta többször elmegy az étvágyam, van hogy aludni sem tudok, ráadásul elkezdtem gondolkodni komolyabban az élet értelmén, mások sorsán, és rá kellett döbbennem amit itt már sokak leírtak.... Lényegében semmihez nincs kedvem és ez nagyon idegesít(sokszor még a saját haverjaimhoz sincs). Most lenne egy halom vizsgám hátra, de képtelen vagyok tanulni és csak halasztom az összeset(remélem nem lesz belõle bukta:( , a munkámat sem tudom rendesen végezni, mivel nem fix munkaidõm van(webdesigner vagyok) lényegében a mostani projecteimet is hyanyagolom..nem csinálok semmit, szó szerint... Remélem nemsokára történni fog vmi, mert így sajnos a mai fogyasztói-társadalomnak nagyon nem tudok megfelelni.. Az a legrosszabb hogy már 1 hónapja vége az exemmel de talán csak egyre jobban hiányzik.. MÉg mindig túlságosan szeretem :( Próbáltam más csajokkal ismerkedni de egyszerûen -érthetõ módon- SENKI nem tetszik..hihetetlen..
hivatalosan akkor vagy depressziós, ha egy orvos (pszichiáter/pszichoterapeuta) annak nyilvánít.
Nagyon homályos a a depresszió határa. Elvileg a kedvtelenség, a közöny, a zárkózottság, a halál gondolata jellemzik a depressziót, de ez nem jelenti azt, ghogy ha ezeket tapasztalod magadon, akkor tuti depis vagy. Lehet, hogy csak rossz napod (-jaid) van (-nak).
Amiot leírtál, egy "szimpla" (már amennyiben nevezhetem így) szerelmi csalódás, eddig volt valami, ami most nincs, szükségszerû, hogy valaminek hiányoznia kell. (Ezt jól megaszontam.) Az is természetes, hogy egyre jobban hiányzik, és nem tudsz másra gondolni. Ilyenkor sokat kell beszélgetni, legalább megpróbálni ne gondolni rá, vagy éppen másban is meglátni a szépet.
Elolvastam a topiknyitót.Szerintem egyszerûen még csak fiatal, tapasztalatlan,kiszolgáltatott(tanárok,szülõk stb.) és korlátok közé van szorítva(mint általábban minden fiatal) minek következtében inkább a frusztráltság lesz úrrá rajta.Ezt a nyomást szerintem sokan hajlamosak depressziónak hinni, sajnálni magukat és lázadni a világ ellen.No nem mintha én egy tapasztalt, öreg bölcs róka lennék(mondjuk hál'istennek a depresszió fogalma távol áll tõlem), de alapvetõen ezekre a fiatalokra jellemzõ ez a "mindenki hülye, szar az élet, minek ez vagy az" nézet.
Depresszió teszt
Eredmény: 27 pont
Önnél komolyan felmerül a súlyos depresszió gyanúja, ezért javasoljuk, hogy a diagnózis pontosítása és az esetleges kezelés szükségességének eldöntése miatt forduljon szakemberhez.
A Beck-féle depresszió-önértékelõ skála szûrésre, illetve tájékozódásra megfelelõ, de a depresszió diagnózisának felállítására nem alkalmas.
Amennyiben a teszt alapján úgy érzi, hogy Önnek vagy hozzátartozójának segítségre lenne szüksége, forduljon háziorvosához vagy szakorvoshoz.