Majdnem felsoroltad mind a 19et! Babits 2001-ben volt, abszolút nem tartom valószínûleg! Aranynak akkor már szerintem a balladáit kérdezi(k!) József meg 2000ben volt! Petõfi esélyesnek tartom én is! Örkényt is, hiszen azt drámához és regényhez is lehet írni! Nah, majd meglátjuk!
nem irtad jókat!!! pedig az valszeg lesz!! halálának most volt 5. én a 100. évfordúlója:)
:))) konkrétabbat nem tudsz esetleg?:)))
Holnapi tételek ---> Arany: egész vagy Toldi vagy Walesi bárdok. Szabó Lõrinc. Kosztolányi költészete - Édes Anna, Madách: Ember tragédiája, Babits: egész vagy Jónás könyve, Himnusz - Szózat összehasonlítása, Petõfi - Apostol, Balassi, Berzsenyi költészete, József Attila költészete - Dunánál
Ezek közül 100% hogy lesz egy, a nyakamat adom rá ;)
szerintem a verselemzések nagyon könnyûek... mondjuk egy kötelezõ olvasmánnyal szarban lennék, mert nem olvastam el.... és nincs benne a szöveggyûjteményben. itt van plé az ember tragédiája...asseolvastam :)
én úgy vagyok hogy aki benne van a szöveggyûjteményben, arról írok egy csomót, a magyartanár meg imád (pedig én gyálölöm), és majd belemagyarázza hogy jó.
van valami rádió amibe ma éjfélkor bemondják (persze csak tippek, de állítólag eddig mindig bejött). de azt nem tudom melyik... a tévébe akkor mikor te is kézhez kaptad :)
zrínyi ? loál... Juhász ? KIAZ ? Madách az frankó :D reggel mikor mondják be a TV-be ?
Epika: Elbeszélõmûvészet. Az alapmûnemek egyike. Objektívabb a líránál, de szubjektívabb lehet a drámánál, mert a szerzõnek lehetõsége van arra, hogy személyes véleményének, érzéseinek hangot adjon. · Regény: Az epika vezetõ mûfaja. Formája prózai, bár vannak verses és drámai formában írt regények is. Nagy terjedelmû, rendszerint hosszú idõtartamot felölelõ történet szerteágazó cselekménnyel, fõ- és mellékszereplõkkel. Nagy jelentõsége van a szereplõk érzés- és gondolatvilágának, jellemfejlõdésének. - Lélektani (pszichológiai) regény: A szereplõk lelki világának bemutatás kerül elõtérbe a cselekménnyel és társadalomrajzzal szemben. Pl.: Flaubert: Bovaryné. - Analitikus (elemzõ) regény: A cselekmény lélektani motívumainak feltárására, elemzésére törekszik. A freudi mélylélektan hatására vált gyakorivá a 20. század irodalmában. Pl.: Proust: Idõk nyomában. - Verses regény: A verses forma miatt megnõ a lírai elemek szerepe. A romantikában keletkezett (19. sz.). Pl.: Puskin: Anyegin; Petõfi: A helység kalapácsa; Byron: Don Juan. - Irányregény: Valamely társadalmi vagy politikai törekvést népszerûsítõ regény. Pl.: Eötvös József: A falu jegyzõje; Bessenyei György: Tali ménes utazása. - Tézisregény (filozófiai regény): Az irányregény alfaja. Egy bölcseleti politikai tétel igazságáról akar meggyõzni. A cselekmény illusztratív. Pl.: Voltaire: Candide. - Utaztató (pikareszk) regény: A kalandregény spanyol változata, a 16. században keletkezett. Hõse a lovagregény hõsének ellentéte, aki változatos kalandokon megy keresztül. Pl.: Voltaire: Candide; Fielding: Tom Jones; Tamási Áron Ábel-trilógiájának második és harmadik könyve. - Lovagregény: Lovagok kalandjairól szóló, a 12.-13. században kedvelt regényforma. Hangsúly van a nagy ügyek szolgálatán, a lovagi eszmék betartásán. Pl.: Artúr mondakör. - Történelmi regény: Olyan regény, mely jelentõs történelmi alakot, eseményt, eseménysort vagy korszakot állít középpontba. A 19. században virágzott. Pl.: Walter Scott: Ivanhoe; Gárdonyi Géza: Egri csillagok. - Társadalmi regény: Társadalmi folyamatokat megjelenítõ regény. A 19. századi realizmus kedvelt regényformája. Pl.: Balzac: Goriot apó. - Levélregény: A 18. században kibontakozó regényforma (rendszerint kisregény), mely levelek formájában mondja el a történetet. Nagy szerepet kap a lélektan. Õse az episztola. Pl.: Miker Kelemen: Törökországi levelek; Kármán József: Fanni hagyományai. - Naplóregény: Fiktív naplótöredékekbõl álló regény. Szubjektivitás, közvetlenség és szegényes epikus szál jellemzi. A szentimentalizmusban bontakozott ki. Pl.: Eötvös József: Karthausi. - Karrier regény: A kalandregény válfaja. A hõs vállalkozásának és sikerének vagy bukásának az eseményeit beszéli el. Bemutatja, hogy a célok elérése hogyan torzítja a jellemet. Pl.: Jókai: Az arany ember. - Fejlõdésregény (nevelõdési regény): A polgári regény egyik alaptípusa. Olyan regénytípus, mely a fõhõs érzelmi és erkölcsi kifejlõdését mutatja be sokoldalúan, konfliktusokkal, kudarcokkal, tévutakkal és pozitív tapasztalatokkal gazdagon. Dickens: Copperfield Dávid. Kassák: Egy ember élete. - Államregény: Az ideális államberendezkedést ábrázoló regény. A 17-18. században alakult ki. Õse Platón Állam címû mûve. Pl.: Machiavelli: a fejedelem; Mórus Tamás: Utópia. - Énregény: Olyan regény, melynek fõhõse E/1.-ben mondja el az eseményeket. A fõhõs lehet maga az író (önéletrajzi regény). Pl.: Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai. - Családregény: Terjedelmes, olykor többkötetes regény, mely több nemzedéken keresztül mutatja meg egy család történetét, emelkedését és bukását. Ezzel a szerzõnek alkalma nyílik arra, hogy nagy szélességben ábrázolja a társadalmi állapotokat, folyamatokat. A polgárosodás korában alakult ki. Pl.: Emile Zola: Rougon-Macquart-ciklus; Thomas Mann: A Buddenbrook ház; Gorkij: Artamanovok; Jókai: Kõszívû ember fiai; Fejes Endre: Rozsdatemetõ. - Irodalmi szociográfia: Átmeneti mûfaj a szociológia és a szépirodalom között. Olyan társadalomrajzot ad, amely a tudományos leírás és a mûvészi megjelenítés elemeit egyaránt magában foglalja. Az átmeneti jellegbõl következõen az egyes mûvek hol a tudományhoz, hol a szépirodalomhoz állnak közelebb. Pl.: Illyés Gyula: Puszták népe. - Kalandregény: Olyan regény, melyben a központi téma a kaland. Ide sorolhatjuk esetleg a bûnügyi vagy a detektívregényt. Edgar Allan Poe volt az alapítója. Pl.: Poe: A Morgue utcai kettõs gyilkosság; Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes. - Meseregény: Pl.: Micimackó - Ifjúsági regény: Pl.: Erich Kästner: A két Lotti, Emil és a Detektívek. · Eposz: Hõsköltemény, mely az egész törzsre, népre, népcsoportra, nemzetre vagy az egész emberiségre kiható eseménysort beszél el nagy terjedelmû, mesés, legendás formában, csodás elemekkel átszõve. Hõse rendkívüli ember, esetleg isteni származású, akinek sorsát istenek segítik, vagy természeti erõk hátráltatják. A naiv eposz valamely nép mitológiájából származik, szájhagyomány útján terjed. A mûeposz rekonstruált naiv eposz. Pl.: Naiv eposzok: Iliász; Odüsszeia; Roland-ének; Nibelung-ének; Kalevala. Mûeposzok: Vergilius: Aeneis; Dante: Isteni színjáték. · Novella: Rövid, részletezés nélküli, egységes történet, mely rendszerint meglepetésszerûen, csattanósan zárul, s csak néhány szereplõt vonultat fel. Bocaccio szatírái is novelláknak tekinthetõk. Két alaptípusa van: maupassant-i (cselekményes, fordulatos) és csehov-i (lélektanilag ábrázoló) novella. · Mese: Költött esemény, kitalált történet. A képzelet világába vezet csodás motívumokkal, elképzelt lényekkel. Célja a csodálkoztatás, ijesztgetés, elaltatás, tanítás. Két típusa van: a mûmese és a népmese. · Fabula: Tanulságos, mulattató történet, mese, példázat. Gyakran állatmese. Pl.: Phaedrus, La Fontaine, Heltai Gáspár, Fáy András. · Karcolat, kroki, tárca: Olyan elbeszélõ mûfaj, mely néhány vonással teremt portrét, élethelyzetet, epizódot. A novellával ellentétben nem törekszik egy összefüggõ történet, jellem vagy léthelyzet bemutatására, csupán kiragadott jellemvonások ábrázolását adja az olvasónak. Pl.: Mikszáth, Móricz, Kosztolányi. · Röpirat: Közérdekû témáról szóló, viszonylag rövid terjedelmû írás, a meggyõzés és cselekvésre késztetés céljával. · Humoreszk: Nevettetõ hatású, rövid, karcolatszerû próza, mely elbeszélõ jellegû éppúgy lehet, mint elmélkedõ, publicisztikai írás. Pl.: Leacock (angol), Karinthy Frigyes. · Szatíra: Irodalmi ábrázoló módszer, mely az emberi gyöngeségek és társadalmi visszásságok, politikai ellenfelek leleplezésére, kigúnyolására szolgál. Minden mûfajban megjelenik (vígeposz, epigramma, komédia, paródia, karikatúra, filmkomédia). · Esszé: Személyes hangvételû, a gondolatot nemcsak kifejezõ, hanem sokszor megjelenítõ írás. Beavatja tárgyába a nagyközönséget is. Módszere a tudományos értekezéshez, stílusa a szépirodalomhoz közelít. · Egyperces: A mûfaj és megnevezése Örkény Istvántól származik. A mû egy perc alatt elolvasható, az írói közlés csak a leglényegesebbre szorítkozik, így a mû értelmezése a képzelet maximumát várja el az olvasótól. · Mítosz (õshiedelem, hitrege): Legenda, melyen egy nép eredetfelfogása és vallása nyugszik. Az ember kapcsolatteremtõ törekvése arra, hogy önmaga és a természet erõi közt megtalálja a közvetlen összefüggéseket, s létét a világban tudatosítsa. · Anekdota: Szórakoztató, többnyire rövid terjedelmû elbeszélés. Lényege a helyzeti komikum és a borsos jellemzés, a fordulatos, poénkeresõ meseszövés. Fõleg valamely személy gyöngéinek s meglepõ eseményeinek gunyoros elmondására szorítkozik. Pl.: Daudet, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi. Líra: Görög. Jelentése: lant. A három alapvetõ mûnem egyike – költészet, más szóval poézis. A legszubjektívabb mûfaj. Eleinte zenével együtt létezett; idõvel függetlenné vált, de ritmikus, dallamos formáját, szerkezeti fölépítését részben így is megtartotta (kivétel: szabadvers, prózavers). · Dal: Zenei és irodalmi mûfaj. Az irodalmi dal idõvel önállósult, de jellegénél fogva olyan közel áll a zeneiséghez, hogy gyakran megzenésítik. Egyszerû érzelmet fejez ki egyszerû és közvetlen formában. Általában rövid terjedelmû. · Epigramma: Az ókori görög költészetben eredetileg verses felirat sírkövön vagy más tárgyakon, késõbb, az ie. 6. századtól önállósult lírai mûfaj. Tömör, csattanós, lakonikus formában fejez ki egy gondolatot. Formája rendszerint disztichon vagy hexameter. · Paszkvillus: Az epigramma szélsõségesen személyeskedõ, drasztikusabb változata. · Himnusz: Istent dicsõítõ, imaszerû, ünnepélyes és magasztos hangú költemény, mely a görög irodalomból származik, az óda egyik változata. Pl.: Kölcsey: Himnusz. · Óda: Emelkedett érzelmet kifejezõ lírai mûfaj, rendszerint rajongva tisztelt emberekhez, akik erkölcsi nemességükkel, emberi nagyságukkal vívták ki a költõ tiszteletét, vagy eszményekhez (pl. a haza). Az egyik fajtája a himnusz. Pl.: József Attila: Óda · Elégia: Az egyik legelterjedtebb lírai mûfaj. Szomorkás tûnõdés, rezignált emlékezés, fájdalmas, lemondó hangnem jellemzõ rá. Pl.: Csokonai: Az estve, Goethe: Marienbadi elégia. · Episztola: Költõi levél, melyet szerzõje megnevezett, valóságos személyhez írt, de a nyilvánosság elé tárja. Pl.: Ady: Levélféle Móricz Zsigmondhoz. · Helyzetdal: Dal, melyben a költõ egy másik személy helyzetében fejezi ki érzelmeit, olykor gúnyosan. Pl.: Petõfi: A magyar nemes. · Alba dal: Trubadúr költõk hajnali dala. · Ekloga: Bukolikus – a pásztori életet idillikusan megéneklõ – költemény. Gyakran párbeszédes formájú. Pl.: Radnóti eklogái. · Rapszódia: Az óda almûfaja, mely szertelenül szenvedélyes, eksztatikus és elragadott hangon szól, képalkotása szeszélyes, témája csapongó. Ez kedvez a nehezen tudatosítható lelki tartalom kifejezésének. Pl.: Petõfi: Egy gondolat bánt engemet; Vörösmarty: A vén cigány.
nekem is azt mondták hoyg az írásbeli fika... a szóbrelitõl viszont fossak.. de én nem fosok most már egyiktõl se :) az írásbeli nemérdekel, úgyis meglesz 2-es, a szóbeli meg messze van :)
Informatika és tudomány
