Lassan kirajzoldóik, hogy világnézeti különbségek miatt nem értünk egyet. :) Van Gogh miért számít nagy mûvésznek? Mert sokat érnek a képei, és azt mondják az iskolában, hogy õ egy nagyon nagy festõ? Párhuzamnak: Petõfi a legjobb, legtehetségesebb, legstbibb magyar költõ? Mert ezt tanítják. Aranyos, könnyen elemezhetõ versei vannak, néhánynak ugye történelmi értéke van, ez vitathatatlan, de ettõl õ lenne a kiválasztott? :) Számomra a tanulás a saját tapasztalat megszerzése, minden más csak egy kis plusz segítség. Nekem is volt egy osztálytársam, aki borzalmasan tehetséges volt. Néhány tollvonásból olyanokat alkotott, hogy leesett az állam, ráadásul képes volt agyból teljesen hibátlan nõi testeket rajzolni akármilyen pózban, árnyékolással, fullextrásan. Portrét nem szívesen rajzolt, azt állította, hogy az nem megy neki jól, de az egyéb rajzait elnézve nem kellett volna neki sok gyakorlás, és abba is belejött volna. És azt gondolom, mivel az egyéb jellegû rajzokat sem tanulta senkitõl, csakis saját maga által tapasztalva "tanult", a portré tökéletesítése sem lett volna neki nagyon nagy gond, segítség nélkül is megoldotta volna némi idõráfordítással. Amikor megnéztem 1-1 rajzát, hát, inkább sírni támadt volna kedvem, mert általánosban sokan ügyes rajzolónak tartottak engem, de ez a srác kisujjból kirázta azt, ami nekem a maximum volt. :| A másolás nekem is nagyon jól ment, 6-7 éves koromban a Németországból hozott Marvel képregényekbõl szuper szuperhõsöket kopiztam, illetve Búvár-zsebkönyvekbõl mindenféle állatrajzot remekül le tudtam utánozni.
"ezért nincs múzeumokban gyerekrajz" ez egyrészt érthetõ, egy gyereknek "nagyon ritkán" van kialakult stílusa, illetve megfelelõ kézügyessége ahhoz, hogy értékes dolgokat alkosson, de ez nagyrészt biológia. :) Mondjuk zenei vonalon kiváló ellenpéda W. A. Mozart, de az más tészta, képzõmûvészetben nem tudok ilyenrõl. :) Illetve szeretném megcáfolni is eme mondatodat: óvodás koromban, talán nagycsoportban az óvónéni felolvasta az Aludj el szépen, kis Balázst, amibõl nekünk egy tetszõleges részletet le kellett rajzolni. Engem az "aluszik a villamos is" rész ihletett meg, a végeredményt elõször az óvodai faliújságon, késõbb a helyi mûvelõdési házban (! :D) láthattam viszont, kortárs mûvészek alkotásai között, majd továbbvitték egyéb kiállításokra, soha nem kaptam vissza. :( :o)))
Ja, talán az is lehet, hogy a magamfajta féltehetséget (elnézést, ha túloztam) tudják esetleg kivirágoztatni egy mûvészeti suliban, az ilyen osztálytársam-félét meg inkább bekorlátozzák? De, ha igaz, amit írsz, hogy csak megutáltatják a dolgot... :(((
Nem akarjátok érteni mit mondok. Te is tanultál rajzolni, még ha magadtól is. Ha valaki segít, hogy megtaláld a saját világodat, úgy h végigmutatja milyen módszerek voltak, szerintem senki sem kevesebb. Ranger a megmondhatója, vagy õ is jómunkásember?
az lehet, hogy kell neki a tanulás, de ha valami igazán mûvészit alkot, akkor annak manapság köze nem lesz a tanultakhoz, ezért mûvész, ha valaki azt rajzolja amit tanult az egy hülye jómunkásember, és semmi más..
Értem én, hogy szerinted nem kell semmi a mûvésznek csak úgy jön bele a vakvilágba és a mûvészetével megváltja a világot, mert már mindent tud. De ha belegondolsz ilyen nincs. A tanulás más tapasztalatainak átvétele. Azért tart ott a világ ahol, mert tanult az elõzõ nemzedékektõl. Ha minden mûvész kitapasztalná tudását, akkor még mindig barlangrajoknál tartanánk. Most speciel Picassoval nem tudok ellenpéldázni, mert sosem tanultam mûvtörit, de azt tudom, hogy Vincent van Gogh szinte minden elképzelhetõ korabeli mûvészeti stílust kipróbált, mire nagyjából megállapodott a pointilizmusnál. Nagy elõdöktõl lesett el, kortársaktól tanult, és igen maga is próbálkozott (jónéhányszor ittasan, ezért van annyi képén absinhtos üveg, pohár) (Discovery ) Szóval láthatod, hogy a legnagyobbak is kezdték valahol, sokat tanultak (ezért nincs múzeumokban gyerekrajz) és jobb esetben még haláluk elõtt elismerték.
De mondom máshogy. Ha le akasz rajzolni, egy lovat, egy embert, egy hengert, elõbb meg kell TANULNI bánni a rajzeszközel. Tudnon kell használnod a szemedet (hogy a lapon is az legyen amit látsz), és valamennyire ismerni kell azt amit lerajzolsz (anatómia). Ja és hogy még a saját stílusodat, mûvészeted is belevidd, na ez nem megy tanulás, és gyakorlás nélkül.
Én már jópár éve rajzolgatok, ha unatkozok, vagy ha valami megtetszik, vagy ha valami kihívás van benne(rajzpályázat, ismerõsök kérésére portré róluk), de sokkal hatásosabb lett volna, ha valahol megtanulom ezeket a dolgokat, amire csak nagynehezen jöttem rá. Mûvsuliban sztem már régen kikupáltak volna, csak én szeretném, ha nem utáltatnák meg velem a rajzolást. Márpedig a mai oktatásban csa elveszik a kedved attól amit tanulsz.
Mondok mé egy példát. Általános iskolában volt egy osztálytársam, akinek istenadta tehetsége volt a rajzoláshoz. Én hiába próbáltam sosem tudtam olyan jól rajzolni mint õ. Fõleg az tetszett, hogy milyen ügyesen másol le egy valamit amit meglát. Rajztanárnak persze más volt a véleménye, de én mindig is örültem volna, olyan jól megy mint neki. Most osztálytalálkozón valahogy szóba jött ez a dolog. Õ elmondta nekem, hogy benne az a kitartás, nem volt meg, mint bennem. Õ azóta teljesen elfelejtett rajzolni, és már nem is venne szivesen kezébe ceruzát. Csak annyin múlott, hogy nem vették fel mûvészetire. Mivel nem ismerték el a tudását, inkább feladta és meggyûlölte az egészet. Magában a tehetség nem mindenre elég...
Pl. Picasso alkotásai milyen szabályokat követtek? Amirõl Te beszélsz, az valamiféle "tanult mûvészet", ami szerintem nem igazán van köszönõviszonyban az Istenadta tehetséggel, amivel a született mûvész rendelkezik. Sokmindent lehet könybõl csinálni, de az már mind mesterkélt lesz. Szvsz az igazi mûvész bír szépérzékkel, egyéni látásmóddal, mindennel, ami benne van a tehetség szóban, egyszerûen NEM KELL tanulnia semmit, maximum kitapasztalnia, hogy hogyan viszi vászonra, hogyan fejezheti ki legjobban magát.
Minden mûvész követte az adott kor szabályait. Azok az alap dolgok, amiket az életben sportban, és minden más területen be kell tartani a rajzban is megvannak. Amit az felett nyújtasz az a mûvészet. Olyanokra gondolok, hogy hogyan fogod az eszközöket, hogyan helyezed el a lapon a mûved, és hogy milyen a kompozíció. Ha ezeket sem veszeszed figyelembe, akkor tényleg szabadon mûvészkedhetsz, de szerintem inkább kontárkodsz. Te is látod egy képen, hogy mi az amiben gyakorlat van és mi az a mi bántja a szemet. Az arányok elrontása, a perspektíva sántítása, mid rossz szájízt ad. De ezek a megszorítások, szerintem nem olyan súlyosak. Mint ahogy egy focistától is elvárod, hogy ne a kezében vigye a labdát :D
Ehh, szerintem az ilyen "szabályokat" kellene elfelejteni, illetve eleve figyelembe se venni. Vagy alkot egy mûvész, vagy meg akar felelni egy ki tudja ki által kitalált szabályrendszernek, amivel a saját értékeit írja felül. Miért kéne megkötnie a saját kezét? Az már nem mûvészet. :/
hen-tes neked nem tudom mit kéne javasolnom... szépek a kontrasztjaid, meg eleven a fantáziád. Talán csinálnék a helyedben egy nagyobb lélegzetû képet. Legyen vmi mondnanivalója, (gyilkoshalak eszik a fejnélküli rothadó kutyákat stb) a saját groteszk módodon kivitelezve. Nekem tetszenek a rajzaid, csak nincs mind kidolgozva. (pl répaábúmacska v mi :) )JA és figylej az árnyékokra esetleg csinálj hátteret. Képen a az elhelyezés is fontos, hogy ne legyen zsúfolt. ere is van vmi szabály,csak utána kéne nézenem [lusta] Jó munkát