Egyébként én is világegyetem fan vagyok. Egyszerûen döbbenten állok nagysága elõtt, de épp úgy elbûvöl az univerzum legparányibb részlete is, hisz ezekbõl lesz az egész.
Még semilyen ember vezette Marsi ûrutazásról sincs szó! Akkor mégis hogy dolgoznának egy olyan rendszeren, amelynek egyik feltétele, hogy egy nagy méretû ûrállomás legyen a Mars körül?? :)
:) Ja ez az!!! errõl van szó. szal még nem csinálják.
Szvsz olyasmire gondolsz, hogy van egy-egy ûrállomás a Föld és a Mars körül (illetve inkább valamelyik Langrange pontról lehet szó), és indításkor a Földi állomás valamilyen módon (pl. lézerrel) "tolja" a hajót a Mars irányába. A Mars közelébe a marsi bázis ugyanezen elvel lelassítja a hajót. Visszamenetben pedig fordítva történik a dolog.
De a kérdésed tényleg mókás, jelenleg az elsõ személyzettel ellátott Mars utazást is 2030-2040 környékére becsülik, konkrét lépések nincsenek igazán vele kapcsolatban. Márpedig az elképzeléshez masszív ûrállámosára van szükség a Mars körül...
kb 1 éve találtak ki valami olyasmit hogy valami részecske folyamot hoznak létre a mars és a föld között ebbe az áramlásba csak bele kell menni és viszi is az ûrhajót. Persze ehez kell egy ürállomást mars körüli pályán, ami majd lefékezi a folyamot.Állítólag nagyon nagy az energia igénye. Ezzel a dologgal mi van? csinálják vagy csak álmodoztak ? ( kb volt ilyesmi a star trekben valamelyik részében is, azt hiszem a next generationban. )
Értem, tehát akkor egyelõre ez a 3000 év nem egy megalapozott dolog.
A csillagközi utazással kapcsolatban nem igazán létezik olyan, hogy 'megalapozott dolog'. :) Túl kevesett tudunk a csillagközi térrõl, a rendkívûli sebesség körül fellépõ esetleges jelenségekrõl. Továbbá az utazás idõtartamának megbecslése csakis hipotetikus alapokon mûködhet, hiszen gyakorlatilag képtelenek vagyunk jelenleg olyan jármû megalkotására, amely képes lenne emberek szállítására csillagközi távolságokon. A lent felsorolt értékek szigorúan elméleti számítások.
Ezek az ionok 142000km/h sebességgel hagyják el a hajtómûvet, tehát ennyivel tolják a hajót, ezzel a tolóerõvel meddig lehet gyorsítani egy ûrhajót? Természetesen már a világûrben.
A kiáramló ionok sebessége relatív, az az ûrhajóhoz képest mindig azonos lesz. A tolóerõ mértéke a gyorsításnál számít, és a kiáramló gázok sebességétõl, illetve a kiáramló anyag tömegétõl függ. A hagyományos kémiai hajtómûvek viszonylag nagy mennyiségû égésterméket szabadítanak fel viszonylag kis sebességgre (általában 833-1111m/s, szélsõséges esetekben elérheti a 2777m/s-t). Az ion-hajtómû a másik véglet, a kiáramló anyagmennyiség alacsony, de rendkívûl nagy, akár 30000-40000m/s sebességre gyorsítják fel.
A gyorsítás viszont a fény sebessége felé haladva egyre több és több energiát igényel, de elviekben a fénysebességet is meg lehet közelíteni hagyományos meghajtásokkal is, csak persze brutális ideig fog tartani - ha megoldjuk a folyamatos üzemanyagellátás. Erre lenne megoldás az un. Bussard-jet, aminek a lényege, hogy a világûrben található hidrogénatomokat összeszedjük út közben (a világûr nem tökéletes "semmi", hanem "csak" nagyon-nagyon ritka az anyagok jelenléte). A Bussard-jet elmélete szerint az ûrhajó a nagy sebessége által képes lehet befogni ezeket a hidrogénatomokat (pl. egy hatalmas mágnes segítségével), és ezt fel lehetne használni üzemanyagként, így azt nem kellene az ûrhajón cipelni, ami ugye holt súly. Jelenleg ugyanis az elérhetõ sebességet az korlátozza, hogy mennyi üzemanyagot tudunk magunkal vinni, és azt milyen hatásfokkal tudjuk felhasználni. A jelenlegi technológiával tisztán hajtómûvel (tehát a bolygók gyorsító hatását, vagy a napvitorlás elvet nem kihasználva) az elérhetõ sebesség valahol 12000-15000m/s környékén lehet.
Értem, tehát akkor egyelõre ez a 3000 év nem egy megalapozott dolog. Ezek az ionok 142000km/h sebességgel hagyják el a hajtómûvet, tehát ennyivel tolják a hajót, ezzel a tolóerõvel meddig lehet gyorsítani egy ûrhajót? Természetesen már a világûrben.
Az elérhetõ sebességet (legalábbis durva megközelítésben) két dolog befolyásolja: a gyorsulás mértéke és az idõtartam, ameddig gyorsítunk. Az ion-hajtûvek jelenlegi színtjén reálisan kb. 0.0001-0.001 m/s2 gyorsítás. A 3000 év pontosan nem tudom hogy jött ki (még vagy egy évtizeddel ezelött olvastam valamelyik csillagutazással foglalkozó könyvben), de értelemszerûen ez esetben a gyorsítás/lassítás fázis teszi ki az út legnagyobb részét. Az Ion-hajtómûvek legnagyobb elõnye, hogy a beépített hajtómûvek közül a legjobb az üzemanyag-felhasználás hatásfokának szempontjából. Adott mennyiségû üzemanyagtömegbõl az Ion-hajtómû képes a legjobban felgyorsítani az ûrhajót, de ehhez sokkal több idõre van szüksége, mint a kémiai vagy fúziós hajtómûveknek.
Ahogy mrzool írta, a sebesség nem gond, a gyorsításnál akadhatnak problémák.
A fény sebességének 10% = 29 979 245,8 m/s 1G-s (9.8m/s2) gyorsítással számolva:
29 979 245,8 / 9.8 = 3 059 106
Vagyis 3 059 106 másodperc, ez 849 óra, tehát mintegy 35 nap. 1G-s gyorsítást az emberi szervezet probléma nélkül elviseli, hiszen folyamatosan ennyi hat ránk a Földön (csak arra kell figyelni, hogy az irány megfelelõ legyen). A probléma "csak" annyi, hogy egy olyan meghajtásra lenne szükség, amelyel megvalósítható az, hogy 35 napon át folyamatosan 1G-vel gyorsuljunk...
Már készült egy-két ionhajtómûves ûrhajóterv, de ezekkel az ûrhajókkal a Proximáig az út olyan 3000 év (nem elírás) lenne. Az ionhajtómû csillagközi ûrutazásra gyakorlatilag alkalmatlan. A fúziós meghajtás már reálisabb, ezzel pár száz évre lehet csökkenteni az utat. De még ezzel is igazából az a klasszikus probléma áll fent, hogy egy ilyen hajtómûvel szerelt generációs ûrhajóval (aminél ugye a célhoz érkezõ emberek az induláskor a fedélzeten lévõk leszármazottai) ha el is jutnak a célhoz, könnyen elképzelhetõ, hogy a célnál már egy kolonizált bolygót találnak, mert "otthon" a Földön a technika túlhaladottá tette az õ ûrhajójukat.
Az igazi alternatíva a fényel való hajtás, ez lehet úgy, hogy a hajtómû az ûrhajón van, vagyis fotonhajtómûvet használnak, de az ehhez szükséges kellõ hatásfokú hajtómû a jelenlegi tudásunk szerint csak anyag-antianyag reakcióból táplálkozhat, ami több problémát is felvet (elsõ sorban azt, hogy tárolják ennyi ideig az antianyagot a nélkül, hogy érintkezne az "anyagi" világgal). A másik lehetõség, hogy a meghajtás fõ elemét a mi naprendszerükben állítjuk fel, és az ûrhajót magát fényel gyorsítjuk, egyfajta napvitorlás elven. Az ilyen megoldásokkal ha a fénysebesség 10%-át sikerülne elérni, az már azt jelentené, hogy olyan 50 év alatt elérhetnénk a Proximát.
Hát, a fény sebesség megközekítõleg 1,1 milliárd km/h, amivel 4.22 évig tartana az út, tehát ezzel a sebességgel kb. 227880 évég tartana. Azt hiszem ennek a technológia nagyon sokat kéne fejlõdnie, hogy csillagközi utazásokra alkalmas legyen. De bolygóközi utazásokra még azért jó lehet.
ion hajtómûvel mennyi idõ lenne ez a naprendszer ? legalább egy szondát küldhetnének már oda :( ( Deep Space 1 1998-ban csak egy 30 centiméter átmérõjû kísérleti ion hajtómûvel volt felszerelve, ami 20 hónapon át gyorsította 12500 km/h sebességgel az ûrhajót, szerintem a 8 év alatt már biztos fejlesztettek rajta annyit hogy már 20000km/h feletti sebességre is képes )
Elsõ körben mindenképpen a Mars lehet a cél, egyrészt a közlsége miatt, másrészt mert kölsõbb pályán kering mint a föld, ezért pont az a változás teheti lakhatóbbá ami a földet majdan lekhatatlanná teszi. Ugyanis a napunk 1-1,5 milliárd év múlva megkezdi kosszú haláltusáját, melyben elsõ körben óriásira fog duzzadni. Ennek a folyamatnak következtében majdan felperzselõdik a föld, viszont néhány elmélet szerint épp ez a változás olvaszthatja meg a Mars felszíne alatt található vízjeget, mely következtében akár valamiféle légkör is kialakulhat. Mindemelett a Mars csak átmeneti állapot lehet, mint a késõbbiekben a Titán is, mert végül úgyis el kéne hagynunk a naprendszerünket a túlélés érdekében. És igazából itt jön a nagyobb probléma, mert véleményem szerint, ha ez a kérdés már most életbevágó lenne, akkor már kolóniák élnének a Marson ebben egészen biztos vagyok, viszont a naprendszerünk elhagyása már egy egészen más feladat. A tudomány jelenlegi állása szerint, ez a feladat még nem kivitelezhetõ, még ha a fajunk kipuszulása fenyegetne akkor sem. A Proxima a hozzánk legközelebb esõ csillag, mely távolsága 4,22 fényév, tehát még fénysebességgel is jóval tovább tartana oda eljutni, mint most a Marsra. És ha történetesen oda is érnénk valami csoda folytán, akkor sem bizos, hogy találnánk ott lakható planétát. Én személy szerint nem igazán hiszek az ilyen térhajlításos, térugrásos, dimenzió átlépéses dolgokban, a fénysebesség elérése is egyelõre csak álom, ezért én nagyon pesszimista vagyok ezzel a témával kapcsolatban. A füldönkívüli segítségben és magukban a földönkívüliekben szintén nem hiszek, de ez már egy más téma.
Ugyan azért, amiért te sem és az a sok vodka sem szállt el amitõl berúgtál: gravitáció :)
Srácok: Sajnos buta vagyok a témában, így álljatok hozzám, de ma részegen felvetõdött egy középkori kérdés, hogy mitõl nem szál el az ûrbe a Föld légköre, illetve az ózon réteg?
Na ez az... a meteorokról nem is beszélve, jelenleg nem tudnánk semmit se csinálni, ha egy pár km nagyságú meteor keresztezné a Föld pályáját.
"Amúgy meg bõven lenne mit tenni a saját jelenlegi bolygónkon is, amik sokkal fontosabbak annál, hogy elmondhassuk: "jártunk a Marson is..."..."
Itt nem a Marsról van szó, az csak egy lépés lenne elõre. Mindig lehetne más dolgokkal foglalkozni, de ez olyan mint az átlagember hozzáállása a fogorvoshoz. Akkor megy ha fáj valamelyik foga, "majd akkor elintézi". Csak az a baj hogy jelenleg semmilyen megoldás nem létezik arra, ha egy nagyobb meteor becsapódna a Földre. Nem hiába mondta Hawking hogy 100%-ig azon kéne lennünk, hogy mielõbb elhagyjuk ezt a bolygót...
Ha már olyan szerencsétlenek hogy az ion-hajtómû ( nagyon lassú de örök élettartam ) a legjobb meghajtás,akkor miért nem indítanak egy olyan nagy ûrhajót amin lenne állat,növény, konzerv, csinálnának gyerekeket és megérkeznek elõbb utobb a titánhoz, vagy valami más érdekes bolygohoz, vagy induljanak el az alfacentaurihoz... ha 70év akkor 70év.. :)
"nem sürgõs" ez így ebben a formában nem teljesen igaz.
Hiszen mindannyian tisztában vagyunk vele,hogy nem élhetünk a Földön örökké. Nyílván míg a napunk kihül,addig van pár milliárd év,de akkor is limitált a dolog.... Miért kéne feltétlen a majdani jövõbeli emberekre hagyni az ûrkutatás/ûrhajózás fejlõdését. Én értem,hogy már nincs hidegháború,de hát akkor is....
Azért kész röhely hogy ugyanott tart az ûrhajózás mint 60 ével ezelõtt. Most az a nagy szenzáció hogy egy golflabdát megtudtak ütni földkörüli pályán. Azt persze nem reklámozzák hogy olyan szerencsétlen az ûrállomás hogy könnyített súlyú golflabdát kellett használni, mert ha a golflabda megkerüli a földet, nehogy visszajöjjön és megpocsékolja a burkolatot :D OMFG már rég kibaszott kupolavárosnak kellene lennie a holdon, az ûrsiklók is ugyanazok már vagy 20 éve, inkább nyalogatják fél évig a lyukakat mintsem valami új ûrhajót tervezzenek.
Egy érdekes elmélet a világegyetem kialakulásáról:
Kígyó alakú csillagközi felhõ 2006. november 3., péntek, 8:44
A Spitzer-ûrteleszkóppal egy a Sagittarius (Nyilas) csillagkép irányában lévõ, sötét és sûrû csillagközi felhõt tanulmányoztak.
Az objektum közel 10 ezer fényévnyire van tõlünk, azaz durván fele olyan messze, mint Galaxisunk szintén erre mutatkozó centruma. Maga a képzõdmény a Tejútrendszer fõsíkjában lévõ poranyag miatt az optikai tartományban nem látható.
Az elnyúlt képzõdmény anyaga annyira sûrû, hogy elnyeli a mögötte lévõ égitestek fényét - ezért rajzolódik ki a kígyó alakú sötét sáv, amely a felhõ legsûrûbb részét képviseli. Ha a belsejében volnánk, az égbolt furcsa látványt nyújtana: a felhõ anyaga még a közeli csillagok fényének legnagyobb részét is elnyeli - ezért az égbolt onnan nézve csillagoktól mentes, teljesen sötét volna.
Az ilyen felhõk ideálisak a nagytömegû csillagok keletkezésének megfigyelésére, és annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy mi a különbség a kis és közepes tömegû csillagok, valamint legnehezebb társaik kialakulásának módja között.
Az alábbi hamisszínes képen a kék árnyalat a 3,6 mikrométeres, a zöld a 8 mikrométeres, a vörös pedig a 24 mikrométeres hullámhosszú infravörös sugárzást jelöli. Balra fent a kígyó alakú sötét felhõ látható, távolabb a világos és színes részek sugárzása ritkább ionizált gázanyagtól származik. A képen látható sok kékes árnyalatú égitest a felhõnél hozzánk közelebb lévõ elõtércsillag.
A kép közepétõl balra egy vöröses, kör alakú szupernóvamaradvány is látható. Nem kizárt, hogy robbanásának lökéshulláma is közremûködött a kígyó alakú felhõ létrehozásában, avagy belsejében a csillagkeletkezéshez vezetõ csomók összetömörítésében.
A 2004. október 5-én és 2005. szeptember 27-én rögzített felvételekbõl összeállított kép, körülbelül egy fok látszó átmérõjû égterületrõl. (NASA/JPL-Caltech/S. Carey)
Lent az elõzõi kép jobb felsõ részén lévõ sötét, kígyó alakú felhõ kinagyított változata látható. A képen idõnként a kígyó formáját mutató körvonal is megjelenik, az alak egyértelmû azonosítása végett. A felhõ közepétõl kicsit jobbra mutatkozó mélyvörös folt egy 20 és 50 naptömeg közötti tömegû újszülött égitest, amely éppen kibukkan az õt körülvevõ sûrû anyagfelhõbõl.
A molekulafelhõ legsûrûbb és legkevésbé átlátszó, kígyó alakú része (NASA/JPL-Caltech/S. Carey)
Kereszturi Ákos
Én úgy olvasom, hogy a gyors forgásnál az 2003 UB313, nem errõl a 2003 EL61-rõl.
Egy kozmikus hagyma robbanása 2006. október 30., hétfõ, 8:45
Sikerült egy szupernóva-robbanáskor kidobott anyag réteges eloszlását megfigyelni.
A Cassiopeia-A szupernóva-maradvány tõlünk 11 ezer fényévre található ködösség. Eredetileg 15-20 naptömegû csillaga közel 350 évvel ezelõtt robbant fel. Közeli helyzete és fiatal kora alapján kitûnõ célpont a szupernóva-robbanások következményeinek vizsgálatára.
A szupernóva-robbanás elõtt a csillagok belsõ szerkezete részben egy hagymára emlékeztet, ahol befelé haladva egyre nehezebb atommagok találhatók. Ezek a mag felé közeledve egyre forróbb fúziós reakciók keretében jöttek létre. Míg hidrogén-atommagokat például csak a legkülsõ rétegben találhatunk, a szén és az oxigén beljebb, a neon még mélyebben, a vas pedig egészen a centrumban fordul elõ.
Az egyik nagy kérdés az, hogy a robbanás kataklizmájában milyen folyamatok zajlanak a megsemmisülõ csillagban, és miként alakul át a fent vázolt belsõ szerkezet. Eddig csak annyit tudtunk, hogy a robbanást megelõzõ pillanatokban zajló összeomláskor egyes tartományok a szomszédjuknál gyorsabban süllyednek, és a centrumban kialakuló neutroncsillagnak aszimmetrikusan ütköznek neki. Azt azonban, hogy a kifelé induló lökéshullám miként szakítja le a külsõ rétegeket, pontosan nem ismerjük. Elképzelhetõ, hogy a csillag hagymahéj jellegû szerkezete részben megõrzõdik, és a kirepült törmelék eloszlásában utólag is felismerhetõ. Néhány erre utaló megfigyelés már készült korábban, de a teljes kép eddig igen hiányos volt. Nem derült ki, hogy a hiába keresett szerkezetek vajon a rétegek korábbi összekeveredésétõl, avagy egyszerûen a megfigyelés nehézsége miatt nem mutatkoznak.
Jessica Ennis és Lawrence Rudnick (University of Minnesota) a Cassiopeia-A esetében a Spitzer-ûrteleszkóppal próbáltak a kérdésre választ találni. Az infravörös megfigyelések arra utalnak, hogy az objektum eredeti réteges belsõ szerkezete részben megõrzõdött, de egyes "darabjai" eltérõ sebességgel repültek ki. A megfigyelések alapján jelenleg az alábbi kép vázolható fel.
A felsõ ábra a robbanás elõtti állapotban, leegyszerûsítve mutatja a csillag szerkezetét, ahol a hagymahéjakhoz hasonló, eltérõ színekkel jelölt rétegek eltérõ atommagokban gazdagok. Az alsó ábrán a most nyert eredmények alapján a visszamaradt anyag jelenlegi állapota látható. Mivel az egyes rétegek különbözõ sebességgel repültek ki, csak részben õrzik az eredeti hagymahéj jellegû szerkezetet.
A rajzon lévõ két vékony, fehér gyûrû két lökéshullámfrontot jelez. A robbanás során kb. 7500 km/s-al táguló lökéshullám alkotja a külsõ gyûrût. Ezt beljebb egy második front követi, az elõzõtõl enyhén lemaradva. Miközben a külsõ hullám belerohan a környezetben lévõ, a haldokló égitest által még korábban ledobott anyagba, részben lelassul, és egy sokkal lassabb másodlagos, bizonyos értelemben "visszapattant" lökéshullám keletkezik.
A mellékelt felvételt 2006. október 26-án készítette a Spitzer-ûrteleszkóp a Cassiopeia-A szupernóva-maradványról. A kék szín a 3,6 mikrométeres, a zöld a 4,5 mikrométeres, a vörös pedig a 8 mikrométeres hullámhosszakon észlelt hõsugárzást mutatja. A külsõ kékes színû burok az a tartomány, amelyen a külsõ hullám már korábban áthaladt, és emiatt elég forró, így erõs röntgensugárzást bocsát ki. A fényesebb és beljebb lévõ zöld, sárga és vörös szín a lassabban haladó hullám által gerjesztett, alacsonyabb hõmérsékletû anyagot mutatja.
A Spitzer-ûrtelszkóp infravörös felvétele a Cassiopeia-A 8,2x8,2 ívperc méretû környezetérõl (NASA/JPL-Caltech/L. Rudnick (Univ. of Minn.)
A csillag eredeti anyagának gyorsabban kidobott részével elõbb lépett kölcsönhatásba a külsõ lökéshullám, ezért annak több ideje volt felforrósodni. Az innen száramzó sugárzás ezért a nagyenergiájú röntgen- és az optikai tartományban is jelentkezik. A lassabban kirepült anyag csak késõbb találkozott a lökéshullámmal, és ezért eddig még nem melegedett fel annyira. Az itt lévõ anyag - alacsonyabb hõmérséklete révén - csak alacsonyabb energiákon, például az infravörös tartományban sugároz. Az itt található neon, oxigén és alumínium atomok hõsugárzását rögzítették most a Spitzer-ûrteleszkóppal.
Összefoglalva: a csillag robbanás elõtti, réteges szerkezete eltorzulva, de részben a robbanás után, a kirepülõ anyagban is megfigyelhetõ. Fontos ismét megjegyezni, hogy a kirepült részek sebessége eltérõ. A robbanás tehát annyira nem kaotikus, hogy teljesen összekeverje a csillag belsõ anyagát a megsemmisülés pillanatában. Ezekbõl kiindulva feltehetõleg sikerül majd pontosítani a szupernóva-robbanásokat leíró mai modelljeinket.
Kereszturi Ákos
Mars:
na ez durva :)
A Nagy Magellán-felhõ eddigi legrészletesebb képét 300 ezer felvételbõl állították össze.
A Nagy Magellán-felhõ Tejútrendszerünk egyik kísérõgalaxisa, amely kb. 160 ezer fényévre van tõlünk. Szerkezete sajátos, mivel mind a spirális, mind a szabálytalan galaxisok néhány jellemzõjét magán viseli. Közeli helyzete miatt ideális célpont a galaxisokban zajló folyamatok megfigyelésére.
A Spitzer-ûrteleszkópnak közel 600 ezer infravörös felvételét dolgozták fel Karl Gordon (University of Arizona, Stewart Observatory) és kollégái, hogy kísérõgalaxisunknak minél részletesebb felvételét állítsák elõ.
A 300 ezer legjobb képbõl készített mozaikon közel egymillió olyan objektum is megpillantható, amelyeket korábban nem ismertek. A részletesebb elemzésekkel nem csak egy-egy objektum jellemzõi ismerhetõk meg a korábbiaknál részletesebben, hanem olyan bonyolult összefüggések és kölcsönhatások is vizsgálhatók, mint például a por szerepe a galaxis fejlõdésében.
A képen porburokban rejtõzõ születõ csillagok, port kibocsátó idõs objektumok és a csillagközi térben kavargó porszemek alkotta felhõk egyaránt megfigyelhetõk. A kék szín az idõsebb csillagokat jelzi, amelyek a galaxis középsõ, küllõ alakú térrésében a leggyakoribbak.
Az ezen kívül látható, kaotikusan elhelyezkedõ, igen fényes részekben forró, nagytömegû csillagok találhatók, ahol az általuk felforrósított port vöröses árnyalat mutatja. A kisebb vöröses foltok pedig az idõs csillagok körüli porhéjak. A zöldes szín a csillagközi térben lévõ poranyagról visszavert sugárzást jelzi.
Közel 300 ezer infravörös felvételbõl összeállított mozaik a Nagy Magellán-felhõ belsõ részérõl.
A mellékelt felvételen a Nagy Magellán-felhõ közel harmada látható, amelyen a sok objektum és a poranyag eloszlása a galaxis fejlõdéstörténetének rekonstruálásában is segít.
jaja, jöhetne több info, mert mindig beugrok hogy van pár új hozzászólás, de csak 10 paca van itt amibõl 1 az ami számomra érdekes :)
hmmm, látod ezért akartam nyitni a képeknek egy saját topikot...
milyen szövegre gondolsz? hogy mit ábrázolna? vagy hol vannak? vagy ki és mivel készitette õket? ezek nagy része hamis színezésû kép, és csak mert szépek azért gondoltam, hogy megosztom másokkal is akiket esetleg az sg-n érdekel.
rendben nem rakok ennyi képet... napi egy objektum megfelel? :)
Informatika és tudomány
