...most igen (amúgy az Európán is több mint -100 van, és kb. 50 km vastag jég borítja), de én 5 milliárd évvel késõbbi állapotokról beszéltem, ha nem tûnt volna fel, amikor napunk sokszorosára fúvódik... ...vagy csak a duma második részét olvastad, vagy mi???
LOL, mirõl beszélsz???? Akkorára fog fúvódni, hogy bekebelezi a Földünket is!!! Ami jelenleg a Naptól ~150 millió kilóméterre van!!!! Szerinted hányszorosára fog fúvódni akkor???
Tehát én arra gondoltam, hogy egy kicsit módosult bolygó pálya is elegendõ, ahhoz, hogy "meteorrá" alakuljon a számunkra. Úgy mivel a nap tágul a gravitációja is növekszik, így a bolygópályák módosulhatnak simán.
hosszú, de viszonylag könnyen emészthetõ és nagyon sok alapkérdésre világít rá, a kozmosz témában is.
A Nap (és bármely más égitest) gravitációs erejének a méretéhez semmi köze, az csak a tömegétõl függ...
"Földünk kb. 5 milliárd év múlva mindenképp elpusztul" ezt írtam lejjebb -> ennek a tartalma nem zárja ki, hogy elõbb elpusztul, csupán azt jelenti, hogy legkésõbb akkor mindenképp... ...tehát mirõl is beszélünk???
a nap tágulásásval a gravitációja nem növekszik, hanem állandó marad.
Arra meg rendkívül kicsi az esély, hogy egy bolygó pályája úgy módoduljon, hogy eltalálja a földet vagy hogy egy óriásmeteor eltaláljon. (ez mindösszesen egyszer történt meg a Föld története során)
Eldöntöttem: ebben a topikban a SZPEM-szerû hozzászólásokra nem fogok reagálni...
a világegyetem tényleg exponenciálisan gyorsulva tágul?
És a Pulzárokról hallottatok ? Olyan is akad köztük ami 600 -szor forog a tengelye körül egy másodperc alatt. De, hogy hogy is keletkeznek, azt nem pontosan tudom.
én a szuperhúrokról hallottam, de ez is csak egy elmélet...
Itt ezt írják: "Measurements show that the Moon is receding from Earth at a rate of about 3.8 centimeters per year."
A kérdés csak az, hogy a receding mit jelent, mert ezt az angol szót még nem hallotam, de nekem úgy hangzik, mintha csökkene a távolság a Föld és a Hold között, mintegy 3,8cm/év sebességel.
Az IE6 nekem is lehalt :( De azért Mozillával megoldottam:
"Mivel a Föld folyamatosan elfordul a dagálykúp alatt, súrlódás lép fel, ami bolygónk tengelyforgását lassítja, és a Hold pályájának sugarát fokozatosan növeli."
én csak onnan vettem, hogy a Hold közeledik, hogy még a suliban asszem földrajz órán ezt mondta a tanár, és azon viccelõdtünk, hogy majd évek múlva ha felkel a Hold, akkor mindenki le fog hajolni és elrepül fölöttünk:)
OFF: (Bocs Gesztenye, egy "z"-t kihagytam az elöbb, így járok, ha sietve gépelek... Maxima Mea Culpa!)
No problem, elég sokféleképpen szólítanak itt a nickem alapján, és az elgépelt változatokat is felismerem. :D
Amúgy ugye te futsz más fórumon is Cifu néven?
Engem még érdekelne az, hogy ugyebár voltak Voyager ûrszondák, és az egyik ugye rendesen végigment az úton : Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, és még a Plútóról is készített egypár távoli fotót. De, a másik ûrszonda a Szaturnusz után kirepült egyenesen a világûrbe.
Tehát, hogy a Voyager 2 (vagy 1 azt nem tudom) mûszaki/technikai hiba miatt repült el, vagy így tervezték a mérnökök ?
Azt találtam, hogy a Voyager 1 , 1980, november 12.-én kezdte meg az útját kifelé a Naprendszerbõl, amikor végzett a Szaturnusz felderítésével.
Íme így látta a Voyager 2 ûrszonda a Naprendszert 1990 -ben, ez volt az utolsó küldött képe.
Csak apró pont vagyunk a világûrben.
OFF: Igen, amennyire én tudom a magyar netes közegben nincs másik Cifu, de külföldön rengeteg van (fõleg Spanyolok).
LittleL:
Eredetileg a Voyager 1 és 2 csak a Jupitert és a Szaturnuszt látogatta volna meg, de két különömbözõ pályán indították el õket. A Voyager 2 esetén egy olyan pályát határoztak meg, amelynél ideális esetben elérhették az Urányuszt és a Neptunuszt. A Voyager 1 egy másik (biztonságosabb) útvonalon repült (bár 16 nappal késõbb indult, elöbb érte el a Jupitert, mint a Voyager 2), hogy ha esetleg a Voyager 2 valamiért kudarcot vallana, akkor is elérjék a kitûzött célt, a Jupiter és a Szaturnusz vizsgálatát.
azért nem lehetett semmi kiszámítani és megtervezni egy ilyen útvonalat...
Értem, köszi Cifu.
Azért bámulatos dolog, hogy a Voyagerek még mindig mûködnek 26 év után is, a tudósok maradandót alkottak.
Azt olvasom, hogy 2020 táján kifogy az üzemanyagból, de nem tudom mifélébõl, mert valahol mondták, hogy atommeghajtású az energia-ellátó rendszere. Igaz lehet ez ?
A Voyager szondák energiaellátásáról úgynevezetet Nukleáris Hõelemek (Radioisotope Thermo Generator - RTG) gondoskodnak. Ezek belsejében, egy kapszulában egy erõsen radioaktív anyag (általában Plutónium-238) van, amely a maghasadás miatt folyamatosan hõt termel, és ebbõl a hõbõl úgy állítanak elõ energiát úgy, hogy az RTG külsõ felén hûtõlamellák vannak, és egy olyan anyag van a hõátadásnak kitéve, amelynek ha az egyik felét melegítik, és a másik felét hûtik, elektromos energiát ad le (van valami pontos meghatározás erre az anyagra (talán Thermoelektromos anyagok?), de most lusta vagyok utánanézni...:)). A probléma az, hogy bár a Plutónium felezési ideje 90 év felett van (tehát a radioaktvitása miatt ennyi idõ alatt egyszerûen különbözõ hullámhosszú sugárzássá alakul a tömegének fele), de elöbb-utóbb egyszerûen már nem ad le annyi hõt, hogy elegendõ mennyiségû energia termelõdjön.
Azért nem teljesen "semmi". Az ûr "anyaga" maga a tér. Még egy olyan doboz sem teljesen üres, amiben teljes vákum van, hiszen állandóan virtuális részecskék keletkeznek és tûnek el benne.
Az állapot energiabizonytalanságára és élettartamára vonatkozó kapcsolat szokatlan jelenségeket is megenged. Eszerint a határozatlansági összefüggés szerint még az energiamegmaradás is megsérülhet, igaz, csak nagyon kis idõre. Minél nagyobb mértékû a sérülés, annál rövidebb ideig tarthat.
Egészen megdöbbentõ az, hogy az energiamegmaradás sérülése úgy is megtörténhet, hogy a teljesen üresnek vélt térbõl részecskék is elõbukkanhatnak. Ez egyrészt azzal sérti az energiamegmaradás tételét, hogy a részecskéknek tömege is lehet, és az E=mc^2 összefüggés értelmében az energiatétel legalább ekkora mértékben sérül. Továbbá a semmibõl kipattant részecskének még lehet mozgási energiája is, ennek mértéke is növeli az energiamegmaradási tétel sérülését. A fenti határozatlansági összefüggés értelmében minél nagyobb a kipattanó részecske tömege, annál rövidebb ideig létezhet.
Ezeket a térbõl spontánul kipattanó részecskéket virtuális részecskéknek nevzik. Azért hívják õket virtuálisnak, mert a létük közvetlen méréssel nem mutatható ki. A virtuális részecske elnevezésében a virtuális szó megtévesztõ lehet. Ezek a virtuális részecskék a megengedett rendkívül rövid idõn belül tényleg léteznek, ha a virtuális részecske maga nem is észlelhetõ, hatásuk kimutatható. Virtuális részecskék mindenütt, mindenhol állandóan keletkeznek és aztán eltûnnek. Létezésük, állandó keletkezésük és eltûnésük miatt az üres teret, a vákuumot nem tekinthetjük többé igazán üres térnek.