tegnap kora délután én is láttam egy villódzó rendõrautót, ami épp a bajcsizsilinszkire kanyarodott be, mint utóbb kiderült, ott volt az egyik rablás vagy betörés vagy mi, de a kz által átélt mérvû izgalmas történésekben sajna nem volt részem :)
nemtom... én csak haza akartam jutni... gondolom ez az emõd-vatta közti elfogáshoz kapcsolódik.
tennap délután döcögök kifelé a városból, má megin csúcsforgalom. erre eccer csak messze hátul kék-piros villogás. aztán mégegy. késõbb még kettõ. na ez a még kettõ nyolcvanas tempónál ért utól kb a pesti útan, a benzinkút magasságában. mind a négy sávban autók, de a rend õreinek a mi nyolcvanas tempónk kevés, így a felezõvonalat közölve széttúrták a kocsisort. mivel az egy viszonylag hosszú egyenes szakasz már régrõl látni lehetett a megkülönböztetõ jelzéseket. a tükörben szépen látszott, hogy aki tud, az a belsõ sávból kisorol, a külsõ sáv lehúzódik, akinek meg kint nem marad hely, az jobbra tartva rákuporodik a többiekre. A szemben jövõk is mind így tettek, ezért közéépen kb másfél sávnyi szabad helyen a két szorosan egymást követõ mekkülömböztetõ jelzést (igen hangot is) használó rendõrautó elsuhanhat. ott. volna... dehanamakkorasztán! szóval volt egy piros lada. kocka ezeröcsi. benne két tata. fogalmuk nem volt arról, hogy mi történik körülöttük. a rendõrautók jöttek. a lada a belsõ sáv belsõ felén. gondolom a tükörbe nézhett, hogy mi lehet az és az ehez szükséges balra dõlés következtében a kormányba kapaszkodva próbálta a sofõr az egyensúlyát visszaszerezni. ekkor a rendõrautók már nem csak szirénáztak (mármint kék fényhíd + nínó-nínó), hanem távolsági fényszóróikat villogtatva és a gépjármûvek üzemi kürtjét szaggatottan használva próbálták a vezetõ tudtára adni, hogy valami nem stimmel. nagy nehezen ezt fõhõsünk is konstatálta ezt és a helyzet megoldására szolgáló számos lehetõség közül a gyorsítást választotta. az én szerencsém az volt, hogy a szembe jövõk, akik velem ellentétben nem egy tükrön keresztül szemlélték az eseményeket felismerték a helyzetet és elkezdtek még lejjebb húzódni. így a szembe jövõk belsõ sávjában képzõdött öböl lehetõséget adott a rendõrautóknak, hogy vészfékezés helyett elhaladjanak a renitens mellett. aki egyébként miközben megpróbálta a tolakodók ritmusát felvenni bal kezével artikulálatlanul mutogatott egyértelmû nemtetszésének hangot (illetve karjelzést) adva. további szerencse volt, hogy a szembe sáv sem reagált elég gyorsan, így a rendõrök a képzeletbeli öböl végéhez érve kéntelenek voltal visszasorolni a felezõvonalra. a második autónak ezért már be kellett vágnia a még mindig integetõ elé ezzel egy kicsit feltartva azt. ez azért szerencse, mert a versenyezni próbáló lada vészesen közeledett egy teljesen vétlen autóhoz, melynek vezetõje fejét kapkodva kereste azt a tükröt, amelyikben a legjobban láthatja az eseményeket. szóvalnem volt baj, hogy résen voltam és az autó is pipec, úgyhogy a tizenhárom éves, egynégyes remek-remek asztra a fizika törvényeit meghazuttoló gyorsulásba kezdett. fogyasztás nem számít, ez itt most vészhelyzet. teltek a másodpercek... a lada közeledett. bár némi változás azért volt, most már a másik fickó integetett bõszen. végül is megúsztuk, amikor kb fél méterre volt (aki vezet tudhatja milyen kevés ez követési távolságnak) akkor a közeledés távolodásba váltott és sikerült elszakadnom üldözõmtõl. ekkor már a felüljáró alatt jártunk és a km-óra 110-et mutatott. ekkora már teljesen biztos volt, hogy a két tata részeg. felváltva rázták kezeiket a magasban és amikor a sofõrre került a sor, akkor kihasználták a sáv teljes terhedelmét, mintha egy sztohasztikus függvényt akartak volna követni. aztán mivel sikerült elég nagy elõnyre szert tennem kettõnk közé ékelõdött egy mikrobusz. nyugalmam egészen addig rartott, míg el nem kezdett mindkettõnket elõzni a lada. végül is nem kellett állóra fékeznem a kerekeket, mivel a szembe jövõk is felmérték a helyzetet, de azért ahoz eléggé nagy lassulást kellett produkálnom, hogy az autómata biztosági öv beakadjon. már csak két kilóméter - gondoltam magamban. nem eröltetve a sebességet hetvenkével hazaértünk végül és én remélem, hogy a fickó senkiben sem tett kárt míg elérte uticélját.
ráadásul a #9201-ben leírt FPS nem a FörsztPerszonSút-ra utal, mint általában, hanem a FrémPerSzekundum-ra. mer attól mozgó kép az állókép, hogy egy adott idó alatt sok különbözõt látsz belõle. másodpercenként minnél többet, annál jobban úgy érzed, mintha mozogna. ha nagy az FPS (másodpercenkénti képszám) akkor kellemesebb. hát errõl volt itt szó.
van úgy, hogy az ember arra ébred, hogy egy bizonyos dolog áll és az illetõ mégsem boldog. ilyen dolog lehet pl egy IBMx225 -ös szerver. velem is ez történt, de mekcsináltam!