A korábbi válogatott csatár szerdán, a kupameccsen még több lehetõséget kap a bizonyításra.
Ennél a bemutatkozásnál még álmodni sem nagyon lehet szebbet, hiszen a több hónapos ínséges idõk után Ferenczi István tétmérkõzésen léphetett pályára a DVSC-AVE Ásványvíz színeiben, s góllal vette ki a részét a Loki Pécs elleni 3–1-es gyõzelmébõl.
– Úgy fogalmaznék, hogy eredményes volt a debütálásom a DVSC-ben, ugyanis játékban van még mit javulnom – nyilatkozta a Naplónak a 28 éves debreceni csatár. – Legutóbb májusban játszhattam bajnoki mérkõzést, s a korábbi török klubbommal történt herce-hurca, illetve az, hogy nem futballozhattam, egy kicsit megviselt. De végre most már minden rendben, csakis rajtam múlik, mikor és mennyit játszok.
Ferenczi szerint egyértelmû volt a hét végi Loki-diadal. – Sima hazai gyõzelem született a DVSC–Pécs mérkõzésen. Az 1–0-ás vezetésünk után már a vendégek is elkönyvelték, hogy csakis mi gyõzhetünk. A második félidõben rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, de a pécsiek kapusa bravúrok sorát mutatta be, ráadásul mi is visszább vettünk a tempóból, így nem arattunk még nagyobb különbségû gyõzelmet. Remélem, már a Fehérvár ellen tartogattuk az erõnket!
A bajnoki listavezetõ elleni rangadó majd csak a hét végén jön, elõtte még Tatabányán Magyar Kupa mérkõzésen vendégszerepel a Loki, ahol várhatóan Ferenczi kezdõ lesz, és végig is játszhatja a derbit. – Úgy értesültem én is, hogy kezdõ leszek Tatabányán, s ennek örülök, mert ezek a lépcsõfokok hiányoznak ahhoz, hogy erõnlétileg és játékban is visszanyerjem a formám – vélekedett a 190 centiméter magas labdarúgó.
– Korábban már láttam játszani a Tatabányát, a Csõszer egy nagyon egységes, jó csapat, fõleg hazai pályán remekelnek Márkusék. Biztosan nehéz mérkõzés vár ránk szerdán, de mindenképpen szeretnénk olyan eredményt elérni, hogy a debreceni visszavágó elõtt ne kelljen izgulnunk. Persze látatlanban nem egyeznék ki egy döntetlennel.
Csapatunk Pécs elleni gyõzelmébõl középpályásunk is alaposan kivette a részét, hiszen végig harcosan futballozott, és rendre gyors elfutásaival vétette magát észre.
- Nagyon örülök a gyõzelemnek – nyilatkozta honlapunknak Mészáros Norbert. - Megítélésem szerint a csapat, fõleg az elsõ játékrészben nagyon jól futballozott. Sok gólszerzési lehetõségünk volt, a társakkal jól össze tudtunk játszani, igazi csapatként mûködtünk, ha kellett kisegítettük egymást. Most jobban ment a játék, mint az elmúlt fordulókban, ami feltétlenül bíztató a jövõre nézve. Csatlakozom vezetõedzõnkhöz, Supka Attilához: ha a vendégek kapusa nem véd ilyen jól, akár 5-6 góllal is nyerhettünk volna. Az elmúlt fordulókban sajnos nem ez a játék volt jellemzõ. - Azt a fejezetet lezártuk. Tiszta fejjel mentünk ki a pályára, tudtuk mi a feladatunk, és azt végre is hajtottuk. A második félidõ magában hordozhatta volna egy kiütéses gyõzelem lehetõségét is, de a szünetet követõen kicsit lelassult a csapat játéka. Lehet, hogy fejben már gondoltatok a szerdai és vasárnapi meccsre is? - Igen, adódhatott ebbõl. Ugyanakkor Supka Attila azt kérte a szünetben, hogy annyi gólt lõjünk, amennyit csak tudunk, és ugyanazt a játékot folytassuk, amit az elsõ félidõben is mutattunk. Végül is megérdemelt gyõzelmet arattunk. A hihetetlen gyõzni akarás, és a szó szerint vett csapatjáték mindenképpen segített. Egymásért is küzdöttünk. Mindezt hallva, kellemes jövõkép rajzolódhat ki elõttünk, ez már csak azért is lényeges, mert a héten két fontos mérkõzés vár a Lokira. - Készülünk a Magyar Kupára, és a Fehérvár elleni rangadóra is, mondanom sem kell, mindkét meccsen gyõzni szeretnénk.
Most jöttem haza... A meccs 1 perces gyásszünettel kezdõdött, majd még 10 perc csendes némaság.... A meccset végig irányítottuk, a Pécsnek lehetõsége sem volt. Mészáros, Brnovics, Sándor különösen jól játszott. Jeremiás és Ferenczi mikor beálltak nagyon jól mozogtak.
Az új induló letölthetõ a jövõhéttõl! Addig is a szöveg:
Mi indulunk, ha kell Mi nem felejtjük el, hogy Bennünk a vér: piros-fehér, Mi küzdünk haver, ha kell bárkivel, Mert a gyõzelem mindennél többet ér.
Ha látod a labdát, a zöld füvet Hát érezd magad jól, Üvölts úgy, ahogy a torkod bírja, Hogy jöhet még egy gól, És jöhet néhány szöglet, És néhány penge ötlet, És a LOKOMOTÍV majd tovább robog És a pontok is csak jönnek.
Mi indulunk, ha kell Mi nem felejtjük el, hogy Bennünk a vér: piros-fehér, Mi küzdünk haver, ha kell bárkivel, Mert a gyõzelem mindennél többet ér.
Mi indulunk, ha kell Mi nem felejtjük el, hogy Bennünk a vér: piros-fehér, Mi küzdünk haver, ha kell bárkivel, Mert a gyõzelem mindennél többet ér.
DEBRECEN, …… DEBRECEN….., Elõre hajrá gyerünk, a végén nyerünk. DEBRECEN, …… DEBRECEN….., Elõre, HAJRÁ!
Mi indulunk, ha kell Mi nem felejtjük el, hogy Bennünk a vér: piros-fehér, Mi küzdünk haver, ha kell bárkivel, Mert a gyõzelem mindennél többet ér.
Mi indulunk, ha kell Mi nem felejtjük el, hogy Bennünk a vér: piros-fehér, Mi harcolunk haver, ha kell bárkivel, Mert a gyõzelem mindennél többet ér.
(Mi) indulunk, ha kell Mi nem felejtjük el, hogy Bennünk a vér: piros-fehér, Mi küzdünk haver, ha kell bárkivel, Mert a gyõzelem mindennél többet ér.
Mi indulunk, ha kell Mi nem felejtjük el, hogy Bennünk a vér: PIROS-FEHÉR, PIROS-FEHÉR, Mert a szívünk, a vérünk: a LOKI-é.
Giuseppe Signori a Sopronnál... most kiderül hogy mit tud az öreg.
Ma 12 órától kaphatók jegyek a Pécs elleni meccsre
2005. 10. 20. 10:40
Klubunk ma megkezdi a vasárnap 17 órakor kezdõdõ Pécs elleni bajnoki belépõinek az árusítását.
Október 23-án, 17 órakor csapatunk a Pécs együttesét látja vendégül. A bajnoki mérkõzésre elõvételben ma 12 órától lehet jegyet vásárolni a szokásos helyeken: a Plaza elsõ emeletén található DVSC Ajándékboltban (nyitva 10-tõl 18 óráig), valamint az Oláh Gábor utcai stadion I-es pénztárában (9-tõl 17 óráig).
Mérkõzés utáni nyilatkozatok
2005. 10. 19. 21:40
Supka Attila szerint több góllal is nyerhettünk volna.
Prukner László: - Megérdemelten szereztünk vezetést, és a Debrecen egyenlítõ góljáig egyenrangú ellenfelek voltunk. Potyagólokat kaptunk, ami megengedhetetlen. A debreceniek két gyors gólja hosszú percekig sokkolta a játékosaimat. A cserékkel sikerült frissíteni játékunkon, de az egyenlítés már nem jött össze.
Supka Attila: - A lényeg sikerült, vagyis begyûjtöttük a három pontot, bár nagyon nehéz találkozó volt. Percekkel a kaposvári gólt követõen már nálunk volt az elõny, és ez erõnket bizonyítja. Úgy gondolom, megérdemelt gyõzelmet arattunk, amely akár nagyobb arányú is lehetett volna.
Nah, ez is megvan: Elmaradt mérkõzést pótolt a DVSC Kaposváron, ahol a hazaiak szereztek vezetést, ám csapatunk rövid idõn belül fordított és végül 2-1-re nyert.
A Borsodi Liga második fordulójából elhalasztott mérkõzésre került sor szerda este Kaposváron. Mint ismert, a Loki – miután kiütötte a BL-selejtezõben a Hajduk Split gárdáját – a Manchesterrel kerül szembe, és az idõ rövidsége miatt a Rákóczi FC elleni bajnokinkat nem az eredetileg kiírt idõpontban, hanem ma rendezték. A Lokit mintegy ötven debreceni drukker kísérte el a somogyi városba. Jól kezdte csapatunk a találkozót, a Debrecen uralta a játékot, sõt a második percben a hazai kapus hibájából (kiejtette kezébõl az amúgy könnyûnek tûnõ labdát) akár vezetést is szerezhettünk volna, ám Mészáros hiába iparkodott, a nagy lehetõség elúszott. A Kaposvár szervezetten védekezett, emiatt nem sikerült játékosainknak kellõen kibontakozniuk. Pedig csak a tizedik percben tudták elõször átlépni a hazaiaknak a felezõvonalat, innentõl kezdve azonban egyre közelebb kerültek Csernyánszki kapujához. Közben Supka Attilának kényszerû cserét kellett végrehajtania, mivel megsérült Szatmári Csaba és helyette Szabó Ottó folytatta. A 25. percben aztán Zsolnai húsz méterrõl váratlanul kapura csavarta a labdát, amely a bal felsõ sarokban kötött ki. A vezetõ gól azonban egyáltalán nem zavarta meg csapatunkat, amely mindent megtett, hogy javítson. Ez végül két perc leforgása alatt sikerült. A 28. percben Brnovics rúgta kapura a labdát, amelybe beleért Pintér, és így lett jó, ugyanis ez megzavarta Balajcza kapust, és a labda a jobb alsó sarokba gurult. Még magukhoz sem tértek a hazaiak és Sidibének köszönhetõen már át is vette a vezetést a Loki. A félidõ hátralévõ részében csak mezõnyjáték folyt a pályán, talán mert gondolatban már mindenki a szünetre készült. A második félidõ elején újabb kényszerû cserére került sor, ezúttal Brnovics sérült meg, helyette Dombi Tibor folytatta, Mészáros pedig eggyel elõrébb lépett. Ebben a játékrészben jelentõsen javult a színvonal, sokkal nagyobb iramú volt a játék, amely azonban többnyire a középpályán folyt, a kapuk csak ritkán forogtak veszélyben. A 67. percben Supka Attila kihasználta utolsó cserelehetõségét és az addig remekül játszó Mátét Hegedûs váltotta. A kaposváriak az utolsó negyedórára támadtak fel, de már csak egy nagy kapufára futotta erejükbõl, míg a túloldalon a hajrában Dombi kihagyta a mérkõzés legnagyobb helyzetét. A hosszabbításra még egy kiállítás is jutott: Virág Béla megkapta második sárga lapját. Összességében a Loki megérdemelten hozta el a három pontot, megszerezve idei harmadik idegenbeli gyõzelmét is.
Nincs mit szépíteni, a DVSC-AVE Ásványvíz vezetõi, játékosai a Sahtar Donyeck elleni debreceni visszavágón a szurkolók céltáblájává váltak.
Miután sokak szerint a csapat a bajnokságban sem az elvárásoknak megfelelõen szerepel, egyre több az elégetlenkedõ hang a lelátón. A kialakult helyzetrõl Szima Gábort, a bajnokcsapatot elnökét kérdezte a Napló.
- A klubvezetés hogyan értékeli a Loki idei nemzetközi kupaszereplését?
- Nemzetközi viszonylatban az olyan kis költségvetésû csapatoknak, mint a DVSC, csak akkor van esélyük eredményesen szerepelni az európai kupaporondon, ha szerencséjük van a sorsoláskor és a sorsdöntõ szituációkban a mérkõzéseken, ráadásul valamennyi játékos tudása százszázalékát. Az a produkció, ami elég lehet a honi bajnokságban, az általában kevésnek bizonyul a nemzetközi porondon.
- Mégis, mi a véleménye a három kupapárharcon nyújtott teljesítményrõl?
- Vegyes benyomásaim vannak. Megítélésem szerint a Hajduk Split és a Manchester United ellen úgy koncentráltunk, ahogy kell, viszont a Sahtyor Donyeck ellen, fõleg a kinti találkozón, messze elmaradtunk ettõl a teljesítménytõl. Azzal a játékkal, amit a Bajnokok Ligája-selejtezõin nyújtottunk, teljes mértékben elégedett vagyok. A Donyeck ellen más a helyzet. Be kell látnunk, hogy a Sahtyor egy egészen más kategóriát képvisel, mint a DVSC, de ettõl függetlenül jobban helyt kellett volna állnunk, fõleg koncentrálásban.
- A közönség úgy véli, hogy az átigazolási procedúrából vesztesen került ki a csapat, tehát az érkezõk játéktudásban elmaradnak a három távozótól.
- Erre majd az idõ fog választ adni. Úgy gondolom, a három távozóval sem lett volna esélyünk az ukrán bajnok ellen, melynek a költségvetése pontosan negyvenszerese a DVSC költésgvetésének. Õk például megtehetik, hogy 8-10 vagy éppen 14 millió euróért vásárolnak egy játékost. Hogy érzékeltessem az összeg nagyságát, a 14 millió euró a DVSC hétéves költségvetése.
- Mit gondol, mitõl elégedetlenek a szurkolók?
- A játékosok távozása után elmondtuk az országos és a helyi médiában is, hogy miért igazoltak el. Akkor úgy tûnt, hogy a szurkolók elfogadták ezt a döntést, és a következõ hetekben a hazai pályán lejátszott mérkõzéseken nem tapasztaltuk nyomát elégedetlenkedésnek. A szeptember 15-én lejátszott, Donyeck elleni elsõ mérkõzés után a média egy része úgy állította be a klub helyzetét, hogy vége a Lokinak, már nem bajnokesélyes, sõt, a kiesés ellen fog küzdeni, és mindennek az oka a három játékos távozása. Két hét múlva játszottuk a visszavágót, és addig az emberek véleménye teljesen megváltozott a játékoseladásokkal kapcsolatban. Hozzá kell tennem, hogy ezen a mérkõzésen a rendkívül erõs Donyeck ellen rendkívül gyenge teljesítmény nyújtottunk, és elég volt egy szikra a stadionban, hogy az elkeseredett szurkolók tüntessenek a csapat teljesítménye és a vezetõk ellen. Senkit nem érdekelt, hogy minimum négy meghatározó játékosunk nem állhatott a szakmai stáb rendelkezésére. Sándor, Dombi, Brnovics, Habi és Vukmir sérülés miatt nem játszhatott.
- Túlzottak lennének az elvárások?
- Az elmúlt három év legsikeresebb bajnoki rajtán vagyunk túl. A tavalyi bajnokságban úgyanígy 12 pontunk volt, és végül mi értünk be az elsõ helyre. Az azt megelõzõ esztendõben az elsõ hat mérkõzésbõl mindössze hét pontot szereztünk, és mindenki emlékszik rá, hogy a bajnokság végén egyetlen ponttal szereztünk kevesebbet, mint az akkori bajnok. Ráadásul a magyar csapatok nincsenek hozzászokva a két fronton való helytálláshoz. Összességében úgy gondolom, mivel a Fehérvár kivételével túl vagyunk már a bajnokság élcsapatain, az új játékosok egyre jobban beilleszkednek, a következõ idõszakban csak jobban szerepelhetünk.
- Miként élte meg a Donyeck elleni hazai mérkõzésen a történteket?
- Természetesen nem élhettük meg pozitív élményként, érthetetlen módon a játékosokat akkor gúnyolta ki a szurkolók egy része, amikor a csapat bajban volt, és a legnagyobb szükség lett volna a segítségükre. Ekkor, nemhogy nem álltak mellénk, még ártottak is a Lokinak! Az fájt a legjobban, hogy az elmúlt években letettünk megannyi sikert az asztalra, s ez mégsem jelentett erkölcsi tõkét a részünkre. Véleményem szerint a szurkolóknak el kell dönteniük, melyik értékrendet követik, az ultrák egyes vezetõiét, vagy azt a klub által mutatott irányvonalat, amelyet a magyar klubvezetõk és az országos sajtó egyaránt példaértékûnek tart. Úgy gondolom, egy klubnál mindenkinek megvan a feladata, a vezetõknek irányítaniuk kell, a játékosoknak a legjobb tudásuk szerint teljesíteni, a szurkolónak pedig szurkolni, leginkább akkor, amikor a csapat bajban van. Vegyünk példát a Liverpool drukkereirõl: amikor a Chelsea vendégként 4-1-re vezetett, a hazaiak felállva elénekelték a csapat himnuszát és õszintén megtapsolták a játékosaikat. Majd ha nálunk is ilyen lesz a szurkolói kultúra, akkor tûzhetünk ki komoly célokat magunk elé. Persze a szurkolói kultúra változása mellett, ahhoz, hogy felzárkózzunk az európai középmezõnyhöz, egy nagyobb költségvetéssel kellene gazdálkodnunk. Az európai bajnokcsapatok közül a DVSC költségvetése a legkisebb. Lehet, hogy meglepõt mondok, de még az albán bajnok is több pénzbõl gazdálkodik, mint mi. A lehetõségeinkhez képest, úgy gondolom, a maximumot hoztuk ki az elmúlt években ebbõl a klubból.
- Valóban eladja a Lokit, mint ahogyan azt a városban beszélik? Arról is értekeznek a jól értesültek, hogy beszáll a Ferencvárosba.
- Õszintén mondom, sem Várszegivel, sem Csányival, sem Demjánnal, sem senki mással nem tárgyaltam a klub eladásáról. Egyébként is Magyarországon komoly összegért futballklub még nem cserélt gazdát. A tulajdonosváltások általában úgy zajlanak, hogy egy csapat eladósodik, jön az új tulajdonos, átvállalja az adósságokat, amibõl elsõ lépésben valamennyit kifizet, a többire ígéretet tesz, és megy minden tovább. A Debrecen nem ilyen klub, stabil anyagi lábakon áll, nincsenek adósságaink, több százmillió forint készpénzzel rendelkezünk, és egyébb vagyoni értékeket is fel tudunk mutatni. Nem hiszem, hogy lenne olyan befektetõ, aki ennek a klubnak a valódi értékét hajlandó lenne megfizetni. Ha eladási szándékaim lennének, a részvénytársaságunk alapszabálya szerint a tulajdonostársaknak kellene felajánlani a vásárlás lehetõségét. A Ferencvárossal kapcsolatban csak idézni tudok a DVSC bajnoksága kapcsán megjelent könyvbõl. A szerzõ megkérdezte, hogy a világon van-e olyan klubtulajdonos, akivel cserélnék. A következõ választ adtam: Egyetlene egy klubtulajdonossal sem cserélnék, sehol máshol egyetlen városban sem vállalnám fel egyetlen klub vezetését sem. A DVSC nekem szívügyem, és még elméletben sem tartom elképzelhetõnek, hogy más csapatért dolgozzam.
- Hogyan gondolja a folytatást?
- Amikor felvállaltam a DVSC-ben a többségi tulajdonosi és az elnöki pozíciót, eldöntöttem, addig maradok a klub élén, ameddig a hátország, a közönség egyetért a döntéseimmel, és elfogadja azokat a vezetési módszereket, ahogyan én irányítom ezt a klubot. A Donyeck elleni mérkõzésen számomra meglepõ dolgok történtek, kevésnek bizonyult az erkölcsi tõke, amit az elmúlt években felhalmoztunk, illetve kevésnek bizonyultak azok az eredmények, amelyeket a csapat produkált. Alaposan át kell gondolnom a folytatást. Ha az elmúlt három esztendõben elért két terembajnoki arany, Magyar Kupa ezüst, a két nemzetközi kupaszereplés, a két bajnoki bronz, melybõl egyik alkalommal csak egy ponttal maradtunk le az aranyról, illetve a 2005-ben nyert, a klub történetének elsõ aranyérme, valamint a Szuperkupa megnyerése nem adott annyi muníciót ennek a vezetésnek, hogy a Donyeck elleni események ne történjenek meg, akkor úgy érzem, nagyon át kell gondolnom a folytatást. Bajnokság közben vagyunk. Tizenegy mérkõzést kell lejátszani másfél hónap alatt, a csapatnak versenyben kell lenni a bajnoki címért, tavasszal állnia kell a Magyar Kupában, nincs idõnk keseregni. A hogyan továbbról a döntésemet december elején hozom meg. Kár lenne az elmúlt évek munkájáért.
én csak Bogdanovicsot nem engedtem volna el a többi felõlem is mehetett volna na meg az is jó lenne ha habi egészséges lenne...
Nagyon elbaszta a vezetõség hogy eladta a Böõr-Bogdanovics-Kerekes triciklit nelkuluk mar nem ugyanaz a csapat...
Debrecen, október 3., 20.25 A Loki kiengedte a kezébõl a gyõzelmet.
Meglehetõsen agresszíven kezdte a meccset a hazai csapat, ami talán nem véletlen, hiszen a Donyeck elleni, múlt heti UEFA-kupa meccsen már azt kiabálták a Loki-drukkerek: "Hol a csapatunk?" Tény, hogy azon a találkozón a Loki nagyon gyengén játszott, de a Vasas ellen már az elejétõl letámadott a DVSC, és meg is szerezte a vezetést. Ez felébresztette a Vasast, és ettõl lett igazán jó a meccs, mert a vendégek is alakítottak ki helyzeteket, igaz, ez a hazai nézõknek vélhetõen nem nagyon tetszhetett. Az meg fõleg nem, hogy Janjic egy különös góllal egyenlített. A második félidõ hasonló koreográfia szerint kezdõdött - és aztán folytatódott is -, mint az elsõ. A debreceniek hamar vezetést szereztek egy szintén nem mindennapi góllal, és sokáig úgy tûnt, hogy megnyerik a találkozót. A Vasas ezután is egyenrangú ellenfele volt a bajnoknak, de komoly gólhelyzetet nem tudott kialakítani, és az angyalföldi egyenlítéshez a hazaiak ügyetlenkedése is kellett. A vendégek megérdemelten szereztek pontot, a Loki pedig leginkább önmagát okolhatja, hogy hagyta kicsúszni a kezébõl a gyõzelmet.
Mérkõzés utáni nyilatkozatok
2005. 10. 03. 21:30
Egervári Sándor szerint gyõzelmet nem érdemelt volna csapata, de a döntetlen igazságos.
Supka Attila: - Ezen a küzdelmes mérkõzésen itthon gyõzelmet kellett volna szereznünk, de nem sikerült. Úgy gondolom, koncentráció hiányából vesztettünk pontokat. Sajnos olyan elkerülhetõ gólokat kaptunk, amelyek mérkõzésrõl mérkõzésre benne vannak a játékunkban.
Egervári Sándor: - A bajnokesélyes otthonában a döntetlent sikerként könyveljük el. A küzdelemnek köszönhetjük, hogy sikerült pontot szereznünk. Végig hittünk abban, hogy a magunk javára fordíthatjuk a mérkõzést, ám gyõzelmet nem érdemeltünk volna.
hát sajna már nem azok vagyunk akik tavaly voltunk :(((
De HAJRÁ LOKI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Pontvesztések az utolsó percben
2005. 10. 03. 20:05
A Borsodi Liga hetedik fordulójának zárómérkõzésén a DVSC-AVE Ásványvíz a Vasast látta vendégül. A találkozón 2-2-es döntetlen született.
A lelátón helyet foglaló mintegy hatezer ember abban reménykedett, hogy a Loki a csütörtöki UEFA-kupa kiesés után összeszedi magát, és egy gyõzelem mellett jó játékkal is megörvendezteti a szurkolókat. Nos, kérésük meghallgatásra talált, hiszen remekül kezdett a Debrecen, Halmosiék lerohanták ellenfelüket, és szebbnél szebb akciókat dolgoztak ki. Egy ilyen támadás végén Sidibe már a 12. percben megszerezte a vezetést. Sajnos, aki a lendületes kezdés után azt hitte, hogy remek mérkõzés elé nézünk, tévedett, hiszen a gól után visszaesett az iram, többnyire a Vasas térfelén folyt a játék, igaz, Gyánóék nem dolgoztatták meg Csernyánszkit. Supka Attila már a 35. percben frissített, Szatmári helyett Dzsudzsák Balázst küldte pályára. Közben Fábián borzolta a nézõk idegeit, mivel minden apróbb hazai szabálytalanságot lefújt, ám a túloldalon a piros-kékek nyugodtan ráncigálhatták játékosaink mezét. Labdarúgóink éppen a játékvezetõvel voltak elfoglalva, amikor egy szabadrúgás után Janjic - kihasználva, hogy védõink a kapu elõtt alszanak - kiegyenlítette az állást. Pár perccel késõbb Lázok akár növelhette is volna az elõnyt, de elpuskázta a kínálkozó lehetõséget. A DVSC úgy kezdte a második félidõt, ahogy az elsõt: nagy elánnal és egy góllal, amely Brnovics nevéhez fûzõdik. Az elõny után többnyire csak a középpályán folyt a játék. Közben Sidibe helyett bejött Georgi Hrisztov, aki elsõ alkalommal kapott szerepet a Loki színeiben, majd pár perccel késõbb a megsérült Bronvicsot Hegedûs váltotta, így az eddig a jobbhátvéd posztját betöltõ Kiss Zoli lépett elõre csatárnak. Mezõnyfölényben játszott csapatunk, a vendégek pedig ellentámadással kíséreltek meg veszélyt okozni. Próbálkozásaik eredményre vezettek, hiszen Gyánó az utolsó percben egyenlíteni tudott, és mindez a Loki két pontjába került.
Már rég lement a meccs de egy komment se jött. Talán a nagy csodálkozás miatt? 2-2 hát ez a DVSC már nem az igazi :(
...mindenki játszott már szerencsejátékot, legyen az póker, lottó/totó, félkarú rabló, stb. Biztos volt olyan alkalom, amikor mondjuk 2szer egymás után is nyertél, mondjuk 20 percen belül kétszer is kipörgött a 7-7-7. Örül ám ilyenkor mindenki, és az egész világot a keblére ölelné. Ilyenkor szokás meghívni a haverokat, ilyenkor szokás dupla borravalót adni a felszolgálónak, stb. Ilyenkor mindenkire mosolygunk, és büszkék vagyunk...
...aztán jön a másnap. "Jön a viszketés". A pénz miatt. Mert ugye ha egyszer sikerült, akkor másodjára miért ne sikerülne? Nosza irány ismét a kaszinó....
...és harmadnap jön a felismerés, a fájdalmas felismerés. Minden eddigi nyeremény ugrott - ha hülyék vagyunk, a házunk is ;] - és kezdhetsz elõlrõl midnent.
MIÉRT?
Nyertél? Igen. Jobb ember lettél? Nem. Megváltozott bármi is? Nem. Pusztán szerencse volt? Igen. Ha egyszer nyersz, az azt jelenti, hogy ezentúl neked csak nyerni szabad? Na itt nem folytatnám...
A magyar foci, a magyar foci mentalitás, és a drukkerek 90%ának az a legnagyobb baja, hogy ha valaki kétszer egymás után egyeneset tud rúgni a labdában, már kész tényként veszi, hogy eljött az idõ a világmegváltásra. Jó csapat a Loki, szeretem, tisztelem és becsülöm - nomeg helyi vagyok ;] Jó csapat. De nem Európában. Még nem. A Hajduk ellen nagyon kijött minden, meglett a 7-7-7 kétszer is. Ez a kis siker pont elég volt ahhoz, hogy ismét elvakuljon a közönség, és büszkén mondhassa: "ide nekünk Európát!" Sok ember lesajnálta az ukránokat, lévén hogy "ukránok", még keletebbre vannak, biztos bóvli csapat... Hát nem, kéremszépen ;]
És ugyanez van a válogatottal is. Két évente megy a hype, hogy na most, most van esély, most majd kijutunk stb. Aztán felnõ egy újabb generáció anélkül, hogy nemzetközi tornán hallja a Himnuszt. Abban a percben, ahogy a drukkerek - de fõleg a média és a nyomorult analfabéta szakértõi!!! - elfogadják, hogy ez a foci oylan mint Pelikán magyar narancsa, mindjárt jobb lesz a közérzet. Mert hát tudja ezt mindenki, de két nyilatkozat, két cikk, és az egész ország a tévé elõtt ül, bízva benne, hogy na most, mert most van esélyünk... Van esélyünk? Nincs, csak pár ember szerint...
Én lennék a legboldogabb, ha végre elmozdulnánk ebbõl a pöcegödörbõl, amelyben a magyar foci van, klub és válogatott szinten. De addig is ott leszek minden meccsen, de ne várja senki, hogy a mellem döngetve kiabálja a meccsek elõtt, hogy "jaj ti szegény bolgárok, hogy megverünk ma este benneteket!" ;]
magyar focira az jellemzõ: ha valami jól megy , eladható, rontsuk el nagyon gyorsan.....
"Én a Sahtart még Európa középvonalábának SE sorolnám..." - döntsd már el. Mindegy, amúgy is az elitben a helyük. Ha nem az Intert kapják a selejtezõben, már megint vígan a BL-ben tugdossák a labdát.
Pont hogy oda sorolom (középmezõny), de messze nem az elitbe valók....
szerintem túlzás nélkül kijelenthetõ hogy ennek a Shaktarnak ezzel a kerettel helye van a BL legjobb 16 csapata között, de minimum a 32 között... a Debrecennek a jelenlegi keretével pedig egy kiizzadt bajnoki cím esetleg dobogó a magyar bajnokságban... és még mondták a Hajduk-verés idején hogy a Loki kinõtte a magyar bajnokságot... meglátjuk mert én nem így látom. ez egy nagyon legyengült Loki és Halmosi, Éger, Máté triónak is 1évet adok max ebben a csapatban aztán irány külföld. aztán kiöregszik Sándor Tamás és Dombi Tibi is már lassan szóval kiváncsi vagyok hogy oldják meg a dolgot....
hát ha Te ezeket még oda se sorolod, akkor megnyugodtam, mert biztos, hogy nem bennünk van a hiba...
Miért jöttök már a horvátokkal? Olyan gyenge csapatuk van, a ukránok ellen bebizonyosodott, hogy nem a Loki volt az erõs, hanem a Split a gyenge... Én a Sahtart még Európa középvonalábának se sorolnám az elitjébe (remélem érthetõ volt :DDD)
Engem sem az zavar, hogy kikaptunk, hanem, hogy milyen játékkal. Semmi akarat, semmi elképzelés. Hol a csapatunk? A végén kb. a B közép fele kivonult. Adjatok el minket is!
Egyébként nem tudom miért vagytok annyira oda, természetes, hogy a Shaktar elveri a Lokit. Engem csak az bánt, hogy elment egy csomó játékos, amint bejutottak a BL-selejtezõkbe, illetve aggasztó, hogy a Borsodi Ligában is viszonylag gyenge a Loki.
Ez már nevetséges... A fegyelmi bizottság a jövõ kedden tárgyalja a hétfõ esti mérkõzésen történt szurkolói rendbontást (információink szerint Vámos Tibor partjelzõt a lelátóról a mérkõzés lefújását követõen megdobták egy szotyolászacskóval - ami errefelé nem elõször fordult elõ, anno mérkõzés is félbeszakadt emiatt), ugyanakkor a grémium már döntött Halmosi Péter ügyében: a piros lapot kapó szélsõnek egy mérkõzést kell kihagynia.
Középpályásunkat az Újpest elleni találkozó hosszabbításában, a labdarúgó megítélése szerint is jogtalanul állította ki Bede Ferenc játékvezetõ.
A hétfõi DVSC-AVE Ásványvíz – Újpest FC bajnoki labdarúgó-mérkõzés még ma is témát szolgáltat a médiáknak. Bede Ferenc játékvezetõ végeredményt befolyásoló tévedései közül az egyik Halmosi Péter kiállítása volt. A történtekrõl az egyik legilletékesebbel beszélgettünk. - Mit mondtál Bede Ferenc játékvezetõnek, amiért piros lappal kellett bûnhõdnöd? - Semmit! Nyugodtan leírhatod, hogy nem mondtam neki semmit! Talán annyit kérdeztem tõle: most mit fújt? Amúgy sem hallhatta, mert méterekre álltam tõle. Egyébként a mérkõzés után Szima Gábor elnök úr megkérdezte a játékvezetõtõl, hogy mit mondtam, amiért ki kellett állítania, amire Bede Ferenc azt válaszolta, nem tudja, mert ilyen hangzavarban nem hallott semmit. Ezek után persze az elnök úr szerette volna tudni, hogy végül miért is kaptam piros lapot, a válasz az volt: azért, mert felé futottam. Ez volt az élvonalban az elsõ kiállításom, még hat-hét évvel ezelõtt a Haladásban kaptam piros lapot, de az a másodosztályban volt, szóval nem vagyok az a típusú játékos, akivel fegyelmezési problémák fordulnak elõ, vagy akire a bíróknak rá kellene szállnia a viselkedése miatt. - A lelátóról is úgy tûnt, hogy alaptalanul kaptál piros lapot, ami azért is bosszantó, és igazságtalan, mert az újpesti labdarúgók viszont a találkozó alatt folyamatosan vitáztak a bíróval. - Ez így van. A mérkõzés után doppingvizsgálatra kellett mennem, akárcsak Tóth Norbertnek és Kovács Zoltánnak. A teszt során a kiállításomról is beszélgettem velük, és õszintén elismerték, hogy õk végig beszéltek a játékvezetõnek, folyamatosan kommentálták a meccset. - Hogy lehet egy ilyen jogtalan döntést kezelni, mi zajlik le ilyen, és hasonló esetben a labdarúgókban? - Nem érzem magam hibásnak, és ezért nehéz feldolgozni a történteket, sajnálom, hogy nem segíthetek a csapatnak a Diósgyõr elleni meccsen. Az érem másik oldala, hogy az utóbbi idõben igen sok mérkõzésen szerepeltem, gondolok itt a válogatottra, az UEFA-kupára és a bajnokságra, és ha már így alakult, akkor igyekszem az elõttem álló, remélhetõleg rövid idõszakot pihenéssel tölteni. - Biztos, hogy kihagyod a Diósgyõr elleni meccset? Nem lehet, hogy a Fegyelmi Bizottság mérlegel majd, és végül nem kapsz büntetést? - Ha egy másik csapatban játszanék, akkor talán még erre is lehetne esélyem… - A vitatható ítéletektõl függetlenül, hétfõn nem brillírozott a csapat, a játék képe alapján a döntetlen reálisnak mondható… - Nem nyújtottuk azt, amit a drukkerek megszokhattak tõlünk, ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez nem az az összeszokott csapat, amelyik két évig együtt játszott, az új csatároknak még be kell épülnie az együttesbe. Hogy reális-e a döntetlen? Én inkább úgy fogalmaznék, valós tudásunkhoz képest nem játszottunk jól, ezért nem biztos, hogy gyõzelmet érdemeltünk. Nem mondom, hogy az Újpest jobb volt nálunk, vagy megérdemelte az egy pontot, mert nehéz elvonatkoztatni a történtektõl, ha nincsenek a tévedések, akkor ezt a meccset megnyertük volna. Persze a bíró is hibázhat, hiszen õ is ember, és a találkozó során természetesen vétettünk mi is, így nem akarom a játékvezetõ nyakába varrni ezt a döntetlent. - Ha létrejött volna az angliai szerzõdésed, most bizonyára nem a kiállításodról beszélgetnénk. Tudomásom szerint a Blackburn, a Bolton, és az Everton is élénken érdeklõdött irántad. Miért nem született meg a megállapodás? - Leszögezném, hogy én sohasem állítottam, hogy ezek a csapatok érdeklõdnek irántam. - Azért csak kiszivárgott. - Igen, ezt én is tapasztaltam. Arra azonban nem tudok válaszolni, hogy miért is nem jött össze a szerzõdés, ebben a kérdésben a klub vezetõi az illetékesek. Annyit tudok, hogy kevés volt az idõ az üzlet lebonyolításához. Jelenleg már nem foglalkoztat a téma, bár az angol élvonalban mindenki szívesen futballozna, és én sem vagyok kivétel. Immár csak a Debrecen érdekel. - A hétfõi kiállításodtól függetlenül a Sahtar ellen bizonyosan pályára léphetsz. Nagy a hátrányunk, viszont a fõvárosi kitérõ után ismét az Oláh Gábor utcai stadionban léphet pályára a csapat. - Én azt mondom, továbbjutunk! Persze más felfogásban fölösleges lenne lejátszani a meccset. Tudom, hogy a csapatunk képes a továbbjutás kiharcolására, maradéktalanul átérezzük a mérkõzés fontosságát, szóval rajtunk semmi sem fog múlni! A találkozó helyszíne egy nagyon fontos tényezõ, biztos nem vagyok vele egyedül, de nagyon szeretek Debrecenben játszani. Tapasztalatból tudjuk, hogy szurkolóink rengeteget segítenek majd nekünk folyamatos buzdításukkal.
Egyébként én bíró lennék legkevésbé, mert annak macerás a munkája, nagyobb figyelmet igényel szerintem, mint a játékosoké.
Akkor váltsuk le az összes bírot s legyünk mi azok :D
Nincsenek nagyobb bírói hibák, mint külföldön. Csak pár példa: 1. A konföderációs kupán többször újrarugatott mexikói 11-es (Brazília ellen), amibõl azért nem lett gól, mert a bíró elszórakozta az egészet. 2. A Celta Vigo - Real meccs, ahol a kapufáról nem bepattanó "gólt" megadta a játékvezetõ. Mondjuk örültem neki, legalább a Celta nyert. 3. Még a 2003/2004-es BL-ben Roberto Carlos pofonja (Bayern - Real meccs), ahol ki kellett volna állitani Carlost, de nem tette meg a bíró, így késõbb õ gólt rúgótt. 4. A magyar-svéd meccs, ahol Ibrahimovicot lazán ki lehetett volna állítani.
A hibás lesek meg mindennaposak a fociban bírótól függetlenül.
VIlágos. De ha az én lányomnak töri el valaki a kezét, akkor arra másként reagálok, mintha a szomszédasszonyom kisfia sérül meg... Mindkettõ sajnálatos, de a saját gyerekem esetét nem fogom szó nélkül hagyni. Így van ez a focival is, ez van a szemem elõtt, ez az én csapatom, és ha az én csapatom ellen tevékenykedik valaki, akkor felháborodok, és szeméyles sértésnek veszem.
De nem fogom azt mondain, hogy csak a Lokit szívatják, mert az durva lenne, és mert szeretnék hinni abban a kis rózsaszín álmomban, hogy nem pikkelnek ránk a bírók, és a vezetés sem szeretné visszasüllyeszteni a Lokit az általános magyar posványba. De én csak ezt látom, a többit nem, ezért ez esik rosszul, a többi nem...
Ellenetek is tévedhetnek egyszer, tavaly Sándor T. Pápa elleni kapufájánál senki se reklamált hogy nem volt gól.
Elég jó cikk: "Az idõjárás nem kedvezett a találkozónak - mint ahogy a játékvezetõ személye sem - mégis nagyon sokan voltak kíváncsiak a forduló rangadójára. Jó iramú, fordulatos mérkõzést láthattak a kitartó drukkerek. Igazi rangadó volt, mindkét csapat veszélyeztette ellenfele kapuját, egy perc üresjárat sem volt a mérkõzésen. Talán a hazai nézõk számára könnyebben megemészthetõ lett volna, hogy végül döntetlennel zárult a találkozó, ha nem kellene az eredményt a játékvezetõ ténykedésének végtermékeként aposztrofálni. Bátor ember Bede Ferenc, mert a mérkõzés végére hétezer, már felbõszült debreceni drukker szemeláttára állította ki Halmosit. Bátor, mert elõzõleg bemert fújni egy kamutizenegyest a vendégeknek, de még bátrabb, hogy percekkel késõbb Brnovics letaglózásáért viszont nem ítélt büntetõt a másik oldalon. A csatárt az esetet követõen hordágyon vitték az öltözõbe. Szóval bátor. Vagy inkább korlátolt?! Nem valószínû. Egy korlátolt ember ugyanis nem rendelkezik olyan mélységes büszkeséggel és önérzettel, mint Bede Ferenc. Az újpesti labdarúgók mégis magukból kikelve üvöltöztek vele, de tehették. Halmosi viszont más. Õ csak egy debreceni… hopsz a piros! Bírói tévedések minden meccsen elfordulnak. A rosszindulat viszont más kategóriába sorolandó. Hétezer megázott, összefagyott embert ma este becsaptak... Történt már ilyen máskor is. Mégis más olvasni róla, és személyesen átélni." www.futball-laz.hu
Hát nekem mint laikus, tetszik a látvány. Nem túl nagy, de nem is kicsi, nem is bonyolult de nem egyszerû - szerintem tökéletes lenne nekünk. Ha rajtam múlna, már most lehetne kiosztani a lapátokat ;] De nem rajtam múlik....