bolgár hagyományok ma is élnek. Költõi tündérmesék, népdalok, táncok, színes kerámiák mind-mind a helyi folklór részei. A hagyományos ünnepeken kívül mindenképpen említésre méltó a Rózsa Fesztivál. Május végétõl június közepéig a Rózsák Völgyében tartják ezt a rítust. Hajnalban a fiatal rózsaszedõk színes népviseletbe öltözve, népzene dallamaira sétálnak le a rózsamezõkre.
A bolgár konyha kapcsán feltétlenül meg kell említeni a friss zöldségeket és gyümölcsöket, a grillezett, illetve pikáns mártással tálalt húsokat, de a híres bolgár joghurtot is. Ugyanakkor fellelhetjük a Kelet más ételeit is, például a muszakát vagy a kebabot. A kolostorok pedig a sajt- és borkészítés hagyományainak õrzõi.
Akit hidegen hagynak a kulturális látnivalók és csak pihenésre vágyik, annak ajánlható a 380 km hosszúságú bolgár tengerpart. És bár Fekete-tengernek hívják, a valóságban azúrkék színben pompázik. Nincsenek hínárok vagy veszélyes ragadozóhalak. Csak és kizárólag finom, homokos tengerpart van, kellemes hõmérséklet és friss, tiszta levegõ
Albena Várnától 30 kilométerre található, a Fekete-tenger festõi öblében májustól októberig várja a látogatókat. Mintegy 40 hotel, 3 üdülõfalu, 64 luxus bungaló és egy kemping található itt. Kitûnõ sportolási lehetõségek közül választhat az aktív pihenésre vágyó: vízisí, siklóernyõ, szörf, jet-ski, búvárkodás, strandröplabda, lovaglás – csak hogy a legnépszerûbbeket említsük. Számos kulturális program is csalogatja a látogatókat, köztük pop-rock fesztivál, múzeum, színház, aszfalt rajzverseny stb. Akik gyerekekkel érkeznek, azok számára a vidámpark nyújt felejthetetlen élményt.
Az Aranypart Várna városától 17 km-re található, a bolgár fekete-tengeri Riviéra északi részén. Egyedi kombinációja a langyos tengernek, az erdõvel borított lankáknak, az aranyszínû homokkal borított partszakasznak és az ásványi forrásoknak. A tengerparti szakasz 100 méter széles és 3,5 km hosszú, a július-augusztusi napi átlaghõmérséklet 27 fok, míg a víz 24 fokos. Éttermek, diszkók, kaszinók és night clubbok teszik még szórakoztatóbbá a nyaralást. Lehetõség van továbbá a helyszínen szervezett belföldi kirándulások igénybevételére is. A bolgár kolostorok felkeresésére, dunai hajókázásra, várnai városnézésre, a delfinárium meglátogatására, vagy akár jeep szafarira is.
Felsõt nem tudom hol van, alsó Várna?
Róma nagyon drága és veszélyes.
NEm nagyon lehet autót örizetlen parkolóban hagyni !!!
fapados repcsivel mennék, csak minimális ruhával, fotós felszerelésssel, vmi külvárosi családiházban egy szoba vagy apartman is jó lenne, ha találnék...
ilyen nincs, netes haverokkal mennénk bükkfennsíkra zülleni bográcsozni stb, de a nõ nem tudja megmondani hogy szabad e a szállás, és elméletileg ebbõl él.
Már voltam kiskoromban Várnában repülõgéppel.
Volt ott egy szerelmem
Együtt homokoztunk. Asszem vmilyen keleti kislány volt :-)
én is autóval voltam, 1800km kb. Primorszkó, amint átértünk Bulgáriába kerestünk is szállást, senki nem kívánta ebben a melegben ezt levezetni... ráadásul az utak és rendõrök alulmúlják néha a romániai helyzetet is...
igen, de ha nem autóval megyek, akkor rávagyok kényszerûlve a tömegközlekedésre, esetlegesen bérelt motorra... mivel elsõdlegesen tényleg Róma építészete érdekel, ezért nekem kiesés lenne ide-oda utazgatni a 4-5 nap alatt
hát ez az amit én sem tudom, így most egy Tourinformos haveromat ráállítottam, mert a WizzAir szállásai min. 30€ volt, az meg kicsit sok, ha csak aludni akarok
Végre Magyarországra is eljutott a híre annak, amit a világ már régóta tud: a bolgár tengerpart ismét virágkorát éli. Az érdeklõdés nem véletlen, hiszen kevés hely van Európában, ahol annyi szép homokos strand várja a nyaralni vágyókat, mint a Fekete-tenger partján, s ahol a magas színvonal ellenére minden megfizethetõ. Ideje tehát útra kelni, és megismerni ezt a gyönyörû és barátságos országot.
Miért érdemes Bulgáriában nyaralni? Milyen érdekes látványosságokat és történelmi nevezetességeket lehet ott megtekinteni? Mi változott a ’80-as évekhez képest? Ezek azok a kérdések, amelyeket mind gyakrabban tesznek fel nekem barátok, ismerõsök és természetesen a nyaralásukat tervezõ utasok. Ez teljesen természetes, hiszen Bulgária egyre népszerûbb úti céllá válik hazánkban is. Évrõl évre 10-20%-al növekszik a német, francia, angol és más külföldi turisták létszáma, így hát nem véletlen, hogy a Washington Post legújabb turisztikai melléklete alapján 2004-ben Bulgária a világ negyedik legnépszerûbb úti célja.
Ez nem elsõsorban divat kérdése. 1987-1995 között Bulgáriában élve megismerhettem az országot, az embereket és sok barátot szerezve magamnak, állíthatom, hogy kevés az olyan ország, ahol ennyi sok szépséget, történelmet és természeti gazdagságot sikerült volna ily kis területre összegyûjteni. Bulgáriát említve sok magyar turista elõtt még mindig a Fekete-tenger és annak végtelen hosszú homokos strandjai elevenednek fel. Nap, tenger, homok, földközi-tengeri hangulat és mediterrán éghajlat most egy újabb kiadásban mindez kiváló kiszolgálást, teljesen felújított hoteleket és kifejezetten kedvezõ árakat jelent. Végül is ebben rejlik a bolgár turizmus sikerének egyik titka – az utóbbi években az ágazatba fektetett sok százmillió euró után az árak szinte változatlanok maradtak. Népeink egyik közös vonása a szívélyesség és a vendégszeretet, épp ezért nem kell, hogy csodálkozzanak azon, hogy Bulgáriában a magyar turista megbecsült és várva várt vendég, akire különös figyelmet fordítanak.
Hm mi tavaly 10 euronál már alkudni akartunk
De Roma elkég drága, viszont OLaszország más részei olcsóbbak mint pl Horvátország (fõleg kaja és luxus)
énmár csak ilyen maradi vagyok, hogy szeretek mindig új helyeket látni P
Ami persze nem azt jelenti hogy nem vágyom vissza helyekre és emberekhez, de az élet arra való, hogy fölfedezd az új dolgokat, tájakat embereket, annyi szép hely van a világon amit érdemes megnézni és örök élmény marad.
"Halászlevet fõztünk az egyik nyáron a Lesz Campingben (ma már csak a lesz maradt meg Primorszkó és Kiten közzött )amikor az illatokra a kiváncsi szomszéd bolgárok odajöttek megnézni, hogy mi fõ a bográcsban.Hoztak magukkal egy kis házi rakijját és hogy, megmutassák micsoda erõs italt isznak a tûzre löttyintettek belõle ami rögtön be is lobbant.Fapofával néztük az eseményeket és miután elégedetten nyugtázták az italuk erejének bemutatóját leszedtünk egy kanál zsírt a halászlé tetejérõl és rácsaptuk a tûzre.Kétszer nagyobbat lobbant a lángja mint a házi rettenetesüknek.Aztán egy ideig csendbe maradtak."
Útvonaljavaslat: Budapest >>> Szeged 160 km >>> Röszke +20 km >>> Novi sad (Újvidék) +130 km >>> Belgrád + 70 km >>> Nis + 230 km >>> Dimitrovgrad (határátkelõ) + 110 km >>> Szófia + 55 km >>> Balgoevgrad + 100 km >>> Kulata (határátkelõ) + 80 km >>> Szaloniki + 120 km.
Budapestrõl indulva az M5-ös teljesen rendben van, ha van autópálya matricánk. Az egyetlen baj, hogy Szeged elõtt kb 50 kilométerrel véget ér a sztráda. Nagy a forgalom, az úton sok a kamion. Szegeden építik a körgyûrût – egyelõre a felét adták át. Jelenleg a Szegedre érkezés után kb 2 kilométerrel kell majd jobbra fordulnunk az Esso benzinkút után, majd hamarosan egy T-keresztezõdésben újra jobbra. Szerencsére jól ki van táblázva, és legalább nem kell részt vennünk Szeged belvárosának forgalmában. Természetesen Röszke az útirány, bár legtöbbször Belgrádot is jelzik.
A határátlépés a szépen felújított átkelõn nem sok idõ. Nem szokás kötözködni egyik oldalon sem. A magyar oldalon arra kell vigyázni, nehogy beálljunk az ÁFA-visszatérítéses sorba. Ezt arról lehet felismerni, hogy csak jugó rendszámú autók állnak benne, többnyire csúcsra pakolt csomagtartóval.
Régebben be kellett jelenteni a Szerbiába bevitt valutát, és a régi táblák kint maradtak, rémisztgetik az utazókat. A legfrissebb szerb jogszabályok értelmében csak a 2000 eurónál nagyobb összeget kell regisztrálni. (A vámépületbe kell befáradni, és ott elmagyarázzák a menetét – kb 5 perces mûvelet.)
A határ jugó oldalán rögtön indul a jóminõségû autóút. Három sávos, de négy autó is simán elfér rajta. Ha valakit utolérünk, az általában lehúzódik, így a szembejövõk zavarása nélkül tudjuk megelõzni. Éppen emiatt tanácsos a tükröt nézegetni, nem ért-e utol bennünket is valaki.
Újvidékig jó minõségû, nemrég felújított pályán haladunk, nincsenek lakott települések. A leágazásoknál 80 kilométeres korlátozás, és szinte mindegyiknél állhatnak sebességmérõ rendõrök. (Új trükkjük, hogy a nyílt szakaszokra is kiállnak, tehát ott sem érdemes száguldozni.)
Újvidék elõtt érünk az elsõ díjfizetõ kapuhoz, itt 400 dínárt kérnek. Euróban is lehet fizetni, de a hivatalos árfolyamból 7 százalék jutalékot vonnak le, visszaadni pedig csak dínárban tudnak. Érdemes még a határon pénzt váltani. (Lásd FAQ.)
Újvidék elõtt közvetlenül lámpás keresztezõdés és rendõrségi ellenõrzõ pont. Az út nem megy be a városba. Újvidék és Belgrád között autópálya épül, ebbõl a Belgrád elõtti 30 kilométer már üzemel is. A többi elég vacak minõség, de legalább kátyukra nem kell számítani.
A következõ díjfizetõ kapu már az autópályás szakaszon vár, fizetünk 400 dínárt és hamarosan megérkezünk Belgrádba. Belgrád elõtt újabb rendõrségi ellenõrzõ pont sebességkorlátozással – kéretik komolyan venni.
A városba egy derékszögû jobbkanyar után érkezünk. Egyelõre nem térünk le az útról, csak megyünk tovább, bár nincs semmilyen kiírás. Két lámpás keresztezõdésen megyünk át, mindkettõben gyerekek mossák a szélvédõt és néha kicsit agresszívak. Ha látjuk, hogy piros a lámpa, megállhatunk a keresztezõdéstõl távolabb, de ha csapdába kerülünk, még mindig érdemesebb egy pár dínárt fizetni, mint fényezõt keresni.
A második lámpa után megjelennek a kiírások: nekünk a belgrádi körgyûrû kell, „Transit” illetve Nis van kiírva. Jobbra letérünk az eddigi utunkról a jelzésnek megfelelõen, és egy klassz négysávos, osztottpályás úton találjuk magunkat, amelyik elhalad az eddigi utunk felett. (A visszafelé úton ezt a letérést majd Subotica-Novi Sad kiírás jelzi, közvetlenül egy nagy benzinkút után.)
Innen nagyon nehéz eltévedni: letérés nélkül megyünk egyenesen elõre, idõként bíztatóan integet felénk egy-egy Nis tábla. Elhaladunk Belgrád büszkesége, a vadiúj kosárlabdacsarnok elõtt, majd a Dunán átkelve, a hídról balra nézve megpillantjuk Belgrád belvárosát a Szt. Száva székesegyházzal. Közvetlenül a híd mellett áll a Belügyminisztérium (volt) épülete, amit még NATO-ék lõttek ki 1999 tavaszán, és hat évvel késõbb sincs helyreállítva.
A várost elhagyva egy durva emelkedõ és egy lejtõ váltja egymást, és hamarosan megérkezünk az újabb autópályakapuhoz. Itt csak a bódéban ülõ jegykiadó melletti automatából kijövõ bilétát kell elvennünk, fizetni majd Nisnél fogunk.
A Belgrád-Nis autópálya európai minõségû, a kijárókat éjszaka gyönyörûen kivilágítják. Néhány szakaszon kicsit romlik az út minõsége, de erre táblákkal figyelmeztetnek. Traffipax csak a kijárók környékén várható.
Nis elõtt újra kapu, elveszik a bilétánkat és kérnek 1090 dínárt. Mind a négy eddig említett kapu után közvetlenül állhatnak rendõrök, akik le-leintik az autókat. Megyünk tovább, pár kilométer múlva két útirány közül választhatunk: Skopje-Thessaloniki illetve Sofia-Pirot van kiírva. Mi letérünk Szófia irányába, áthaladunk egy újabb díjfizetõ kapun, de ez még nem mûködik, mert ez az autópálya-szakasz körülbelül 10 km után véget is ér.
Az út innentõl már csak kétsávos. Gyönyörû helyeken, egy sziklaszoroson megyünk keresztül (Sicevo). 13 alagúton haladunk át, ezekben általában rossz az út, úgyhogy idejében lassítsunk le. Az elkövetkezõkben helyenként felújított szakaszokon, helyenként viszont gyenge minõségû, rázos úton haladunk a határ felé.
Két olyan pont van, ahol szinte biztosan radaroznak: az alagutas szakasz után kb 10-15 kilométerrel egy „gyalogosveszély” és egy 60-as tábla van együttesen kirakva. Ez a szakasz többszáz méter (a domboldalon van fenn egy iskola), és itt szinte mindig mérnek. A másik hely a bolgár határhoz közel található: egy kis falu elõtt 40-es tábla és Radarska Kontrola felirat. (Ezekbõl a kombinációkból csak egy-egy van.)
És ekkor megérkezünk a határra. A bolgár oldalon elkérik az autó papírjait is, többek között a biztosítós zöld kártyát. Meg szokták kérdezni, hová megyünk, erre a „Tranzit v Garcija” kifejezés a válasz. Fizetnivalók a határon, a vámellenõrzés után: fertõtlenítés 2 EUR (még a két ország közötti senkiföldjén át kell hajtani egy medencén, ahol alulról valamit ráspriccelnek a kocsi alvázára), útdíj személyautóra 4 EUR.
A határátkelõrõl kigördülve csak egyenesen tudunk menni, és az út szépen be is visz Szófiába. Itt rossz minõségû az út, számítsunk alattomos úthibákra, kátyukra.
Szófia körül körgyûrû van, tehát egy újabb nagyvárosi navigálást úszunk meg.
Ahogy haladunk a város felé, elõbb elhagyunk egy Metro áruházat a bal oldalon, majd nemsokára, az elsõ lámpás keresztezõdésben jobbra kell fordulnunk. Tábla jelzi (Kulata, Pernik, Blagoevgrad). A keresztezõdéssel szemben van egy új Mr. Bricolage barkácsáruház, ez újabb tájékozódási pont.
Az út ezen a részen kifejezetten vacak, de legalább a táblá továbbra is megvannak: Kulata az útirány, de néha Perniket írnak, illetve fehér „Tranzit” táblák is segítenek. A bolgár országimázs-központ legnagyobb bánatára Szófia leglepukkantabb lakótelepén keresztül vezet az út (Ljulin).
Néhány kilométer után jobbra kell majd letérnünk. Elõször a bal oldalon elhagyunk egy Shell-kutat, aztan onnan kb egy kilométerre egy nagy, lámpás keresztezõdésnél kell majd jobbra kanyarodnunk. Az új utunkon villamos is jár, így ha villamossíneken megyünk keresztül, akkor túlhajtottunk. Az út kezdetben macskaköves, de hamarosan vége a rázós szakasznak.
Kifelé Szófiából áthaladunk egy rendõrségi ellenõrzõ állomáson (40 km/h), aztán egy nagy, két kilométeres, négysávosra megcsinált lejtõ alján Shell-kút. Innen kb másfél kilométerre van a letérés Blagoevgrad/Kulata felé.
A letérés csinál egy kurflit az eddigi utunk alatt, és hamarosan a célegyenesben találjuk magunkat. Az elsõ 30 km elég gyenge minõségû, de már látni, hogy épül az autópálya. Ha jövõre megyünk Görögországba, már azon fogunk jönni :-)
A határ felé az utolsó 150 kilométer már kifejezetten kulturált, bár csak kétsávos. Jó részét mostanában újították fel. Blagoevgrád elõtt egy hosszú lejtõn négysávosra bõvül az autóút – itt mindig találkozunk lézerpisztolyos rendõrökkel.
A határon nyáron gyakran kell órákat várni. Egyik oldal határszervei sem állnak a helyzet magaslatán és természetesen semmilyen határõr vagy vámos sem beszél semmilyen idegen nyelvet sem. Némileg javítja a helyzetet, hogy a görög oldalon már az EU-s sorba állhatunk.
Görögországban vezetünk laza 120 kilométert Szalonikiig, mindössze egy helyen kell letérni, de az egy T-torkolat, táblázva is van, nem lehet elrontani. A görög betûket sem kell ismerni, minden ki van táblázva latin betûkkel is. A görögöknél a jó minõségû utak a jellemzõek, sebességméréssel foglalataskodó rendõrrel sem igazán fogunk találkozni.
*******
FAQ
Mi a helyzet a dínárral, a levával és a bankkártyákkal?
Pénzt érdemes a határon váltani, mert sem forinttal, sem euróval nem sokra jutunk Szerbiában és Bulgáriában. Régebben lehetett valutával is fizetni a szerb autópályadíjat és az üzemanyagot, de ezt ma már nem, vagy csak kedvezõtlen feltételekkel tehetjük meg (7% pénzváltói jutalék az autópályakapuknál).
Mind a szerb, mind a bolgár határon éjjel-nappal mûködnek pénzváltók. Szerbiában a „Menjacnica” feliratot keressük, a bolgár határon pedig simán a „Change” felirat hivogat. A pénzváltókat mindenhol egyértelmû megtalálni. A szerb-bolgár határ bolgár oldalán kell figyelni: a pénzváltó még az útlevélvizsgáló bódé elõtt található.
A határra települt pénzváltók városi kollégáiknál 2-3 százalékkal rosszabb árfolyamon dolgoznak, de legalább nem kell idegen városokban tekeregnünk. Szerbiában egy euróért kerek 80 dínárt adnak (2005.04), Bulgáriában 1.95 levát.
Szerbiában a bankkártyát szinte csak az ÖMV-benzinkutak fogadják el. Jelenleg Visa Electron, EC/MC, Maestro és Visa kártyát használhatunk. Bulgáriában is tudunk bankártyával fizetni a benzinkutaknál (ÖMV, Shell), de az útmenti éttermek, egyéb szolgáltatások csak készpénzt fogadnak el.
Bulgáriában benzinkutaknál, parkolókban, útmenti éttermekben elõkerülhetnek kedves, magyarul pár szót beszélõ egyének („Szia madzsar, hodzs vadzs?”), akik pénzt szeretnének váltani. Udvariasan, de határozottan álljunk ellen.
Mit, hol es hogyan lehet tankolni az úton?
Jugoszláviában egy liter 95-ös 66.2 dínárba kerül (kb 205-210 Ft) (2005.04). Dízelbõl kétféle is van, mindig válasszuk a drágább, Euro Diesel vagy Extra Diesel változatot (58.9 dínár, 185 Ft). Az üzemanyagok minõsége nem rosszabb a magyarnál.
Szerbiában többnyire szerb benzintársaságok kútjait láthatjuk, de van jónéhány ÖMV-kút is: Szabadka és Újvidék között félúton, aztán Belgrádtól 100 kilométerre, Lapovónál, majd kb újabb 100 kilométerre innen (csak az útpálya Nis felé vezetõ szakaszán), végül a határátkelõ szerb oldalán.
Bulgáriában Szófiában, a határtól 60 kilométerre van az elsõ „márkás” benzinkút, a körgyûrûn aztán több ÖMV és Shell töltõállomás is útba esik. A görög határ felé 30-40 kilométerenként találkozunk vagy a kék-zöld vagy a sárga-piros emblémával. Közvetlenül a határátkelõ elõtt van az utolsó Shell benzinkút, a menetirány szerinti bal oldalon. Itt érdemes teletankolni, mert Görögországban – bár az üzemanyag ára nem, vagy csak alig magasabb – a kutak rosszabb állapotúak. Bulgáriában ólommentes benzinbõl van 92-es is, de keressük a 95-öst. Ez 1.68 levába (kb 215 Ft) kerül, míg a dízel 1.5 leva (192 Ft).
A minõség OK, a kutak pont olyanok mint otthon, még a shopban is nagyjából ugyanazt lehet kapni.
El lehet-e kerülni a fizetõs autópályákat?
Magyarországon az M5-öst nem nehéz elkerülni az 5-ös úton. Ha az ingyenes 5-ös utat választjuk, Kecskemétet érdemes elkerülni az autópályán, az ingyen van. Táblákkal jól jelzik mindkét irányban (a Kecskemét illetve Szeged irányokat jelzõ táblákon az M5 felirat mellett nincsen „Útdíj/Toll” jel).
Szerbiában Szabadkától Belgrádig lehet elkerülni az autópályát. Fontos, hogy legyen nálunk megbízható térkép: én ugyan elsõre, „hibapont” nélkül megcsináltam a kerülést, de a térképet idõnként használnom kellett.
Lefelé, Szabadkától kb 45 kilométerre található a Srborban/Feketic letérés. Srborbanon keresztülhaladva lehet eljutni Újvidékre, a fizetõkaput kicselezve. Újvidéknél visszatérhetünk a fõútra („Autoput”) és egészen a Duna-hídig ingyenesen autózunk. A híd után közvetlenül Beska település irányába tudunk letérni a fizetõs szakaszról és az út Zimony (Zemun) kerületben éri el Belgrádot, ahol aztán táblával jelzett útvonalon térhetünk rá a Belgrád-Nis autópályára.
Visszafelé természetesen Zemun felé kell letérnünk az autópályáról és Zimony fõutcáját kell megtalálnunk (ulica Cara Dusana). Ez az út vezet Batajnica felé. Beska után térhetünk vissza az autópályára. Újvidéknél a lámpás keresztezõdésben jobbra kell fordulni, majd innen nem messze kell balra fordulnunk a szabdkai országútra (tábla jelzi). Srborbant elhagyva vissza tudunk navigálni az autópályára.
Mindkét kerülõ komoly idõveszteséget jelent, az út kifejezetten gyenge minõségû, rázós, több lakott településen halad keresztül, ráadásul sok a rendõr és a kerülgetni való lassú jármû. A látnivalók száma minimális.
A Belgrád-Nis szakasz a Pancevo-Kovin-Smederevo útvonalon olcsóbbítható meg: Smederevo után azonban mindenképp fel kell mennünk az autópályára. Néhány száz dínár spórolható meg – inkább válasszuk a gyorsabb és biztonságosabb autópályát. A sztráda többi része a térkép alapján nem, vagy csak igen körülményesen kerülhetõ ki.
Tényleg olyan rettenetesek a szerb rendõrök?
Az esetek döntõ többségében a legcsekélyebb kifogás sem érheti õket, tisztességesen végzik a dolgukat. Más kérdés, hogy a Magyarországon megszokottnál több helyen lehet rendõrt látni.
A rendõrök sötétkék egyenruhát, fehér tányérsapkát és széles, fényvisszaverõs fehér mandzsettát viselnek. A rendõrautók fehérek, Policija felirattal. A magyar határ felé egy Volvo V40 (kombi), egy VW kisbusz és több új Peugeot 307 dolgozik; az orszag belseje felé a Peugeot-k mellett új Fiat Puntók is feltûnnek. Elõfordulnak még õsi, kék-fehér Zastavák, de vannak régi Mitsubishi Lancerek és újabb, „Florida” névre hallgató Yugók is. A rendõrök általában lézeres radarpisztollyal dolgoznak az út mentén, néha a felüljárókról mérve. A gyorshajtókat azonnal kiintik, és a helyszínen kell bírságot fizetni.
Ha már itt tartunk, a sebességet elég sok helyen ellenõrzik, de csak gyorshajtás esetén állítanak meg. A szembejövõk szoktak elõre villogni.
Ha a rendõrök megállítanak minket, az még nem ok az aggodalomra. Ne nyissuk rájuk az ajtót, mert azt Szerbiában és Bulgáriában is fenyegetésnek veszik. Tekerjük le az ablakot és bájmosoly. Többnyire megnézik az útlevelet és udvariasan elköszönnek. Néha elkérik a mentõdobozt, az izzókészletet, a háromszöget, a poroltót és a vontatókötelet. Bár e két utóbbi tétel Szerbiában sem kötelezõ tartozék, ha megvan és meg tudjuk mutatni, az még mindig egyszerûbb, mint egy szerb rendõrrel mindenféle idegen nyelveken vitázni.
Szokták kérni a zöldkátyát is, ami egyébként Bulgáriában is kötelezõ és Görögországban is hasznos. A biztosítónk ingyenesen köteles kiadni.
A büntetések összege fix, a legdrágább tarifa is 5-6 ezer forintnyi dínár „csak”. Ezekrõl elõre nyomtatott, a helyszínen kitöltött bizonylatot kapunk. Az utóbbi idõben elég nagy a fegyelem, a megvesztegetési kísérletekre negatívan reagálnak.
Hát a bolgár rendõrökrõl mit kell tudni?
Nagyjából ugyanazt, amit a szerb kollégákról. Rengeteg van belõlük az utak mellett, elsõsorban a gyorshajtókra vadásznak, ok nélkül nemigen állítanak meg. A szembejövõk itt is elõre villantanak „rendõrveszély” esetén.
A bolgár rendõrök külföldieket nem büntethetnek meg a helyszínen, csak az útlevélbe pecsételik a büntetés összegét, de a bolgár rendõr tipikusan megvesztegethetõ, és jobban járunk, ha megpróbáljuk „helyben” rendezni a dolgot. Általában 5-10, rossz esetben 20 leva mûködik, és az országból kilépve nem kell a határállomáson ácsorognunk, hogy befizessük az egyébként hasonló összegû büntetést.
Ezt valószínûleg mindenki így csinálja: egyszer nem tudtam zöld ágra vergõdni egy rendõrrel, és a határon óriási fejetlenség támadt a pecsétem láttán, senki sem tudta, pontosan mi is a teendõ.
A bolgár rendõrautók újabban G-Astrák, de vannak mindenféle régebbi autók is: a mi útvonalunkon járõrözik egy piros Audi 80-as, egy ezüst színû Nissan Sunny, egy fehér Chrysler, van néhány seszínû Lada (még Niva is), sõt, még egy lepusztult fekete Volgát is hadrafogtak Szimitli közelében. A rendõrök messzirõl foszforeszkáló neonzöld mellényt viselnek.
Milyen a közbiztonság a szerb és a bolgár utakon?
A közbiztonság mindkét országban a magyarhoz hasonló színvonalú. A rendõrség a tranzit útvonalakat a szokásosnál is jobban biztosítja. Ezzel együtt elõfordulhatnak a külföldiekre utazó bûnözõk, így bizonyos helyzeteket célszerû elkerülni – nyilván nem jó ötlet egy kivilágítatlan parkoló közepén pénzt számolni.
Érdemes-e éjszaka vezetni?
Ha nem ez lesz az elsõ éjszakai autós túránk, akkor igen. A forgalom kisebb, a hõség nem olyan zsibbasztó, a határokon gyorsabban át lehet jutni. A benzinkutak, shopok, éttermek nyitva vannak, a biztoság éjjel is jó. Arra azért ne számítsunk, hogy éjszaka kevesebb a traffipax :-) Az éjaszakai vezetés, pláne ismeretlen tájakon azért elég stresszes tud lenni. A legtöbb idõt a Kiskunfélegyháza-Szabadka és a Szófia-Kulata szakaszokon spórolhatjuk meg az éjszakai etappal.
Mit és hol lehet az úton enni-inni?
Magyarországon nyilván mindenki meg tudja oldani magának. Szerbiában üdítõt a benzinkutaknál mindenhol lehet venni. A Coca-Cola termékek simán kaphatóak mindenfelé, de én ajánlom a szerb Next gyümölcsleveket és a Knjaz Milos ásványvizet: mind a kettõ különösen finom.
Újvidékig két nagyobb vendéglátóipari komplexum esik útba, az egyiket a Mandics testvérek (Braca Mandic) a másikat Rodicsék (Braca Rodic) üzemeltetik. Mindkét helyen benzinkút, kulturált wc és étterem/kávézó mûködik.
Belgrád után az autópályakaputól kb 20 kilométerre van egy kellemes pihenõhely: ezt éppen most újítják fel, de még a régi állapotában is színvonalas volt: EKO – görög – benzinkút, shop, tiszta, bár pottyantós wc, rendezett parkoló és Toyota szerviz is egyben.
Ha bírjuk még negyven kilométert, Lozovicka Cesma néven igazi étterem vár minket. Elõre jelzik. Az árak tûrhetõek, egy szendvics kb 1 euró, egy rendes fõétel 4-5 euró. A fõidényben gyakran parkolóõr is van, aki szintén 1 eurókat gyûjt be autónként.
Bulgáriában útmenti étteremhez képest kiváló konyhája miatt ajánlott a szerb-bolgár határtól kb 5 kilométerre lévõ Atlantik éterem. Ez egy étteremlánc tagja, közvetlenül Szófia elõtt is lesz egy éttermük. Különlegességük, hogy kérésre magyar nyelvû (!) étlapot is prezentálnak (emlegessük az „ungarszki menyju”-t ).
Szófiától délre az út mellett jó pár falatozó található, egymástól néhány tíz kilométerre: általában kiteszik a menüt a kirakatba (nem az étlapot, magukat a kajákat!), tudunk mutogatni. Ez már mélyen a Balkán: jóféle húsokat sütnek az út melletti grilleken. Egy kebapcse (bolgár húspogácsa) szendvics („pitka sz kebapcse”) 1.5-2 leva, egy kóla 0.5-2 leva, egy kávé („eszpreszo” vagy a dupla: „dvojno kafe”) (többnyire nagyon finom) 0.4-1 leva. Különösen ajánlott a Kreszna völgyében, egy festõi szorosban található komplexum: Blagoevgradtól 25-30 kilométerre, a kanyargós szakasz közepén 4-5 komoly étterem, 5-6 büfé, shop, stb egy helyen. A bolgár-görög határ bolgár oldalán is egész komoly vendéglátóipari komplexum épült ki. Érdemes itt kajálni, vásárolni, mert utána örögországban az elsõ száz kilométeren még csak benzinkút sem igazán lesz.
Nem említettem külön, de a nagyobb benzinkutaknál is van lehetõség a kulturált étkezésre. Különösen patyolattisták és gusztusosak az összes ÖMV-kúton megtalálható Viva éttermek.
A fentebb említett összes hely éjjel-nappali nyitvatartású.
Hol lehet az úton megszállni?
Magyarországon a határátkelõtõl néhány kilométerre lévõ Forró fogadó kipróbáltan kellemes hely (http://www.autoinfo.hu/ettermek/forro/frame.htm)
Szerbiában elég kevés a színvonalas szállás, az út mentén található egy-két motel mindegyike legalábbis gyanús kinézetû. Belrádban borzasztóan lepattant, ám olcsó és központi fekvésû a Balkan szálló (http://www.hotels.co.yu/hotels_yugoslavia.cfm?Hot_ID=75&tip=1&lng=1), ami effektíve a híres Terazijén fekszik és közvetlenül elõtte is lehet többé-kevésbé biztonságosan parkolni.
Drágábban, a belvárosban a Park (http://park.stari-grad.co.yu/english/default.asp) és a Rex (http://www.hotelrex-belgrade.com/) hotelek felújított szobái ajánlhatóak. A Park esetén célszerû a közeli Szlavija tér õrzöt parkolójában hagyni a guruló vagyont. A Rex egy kicsit kevésbé központi fekvésû, de van saját parkolója is. Mindkét szálló szobái légkondisak, csak a Parkban nem minden szobában egyformán hatékony a rendszer. Az árak 60-80 euro körül vannak (2 ágyas szobában).
A Belgrád-Nis autópályán a Belgrádtól kb 40 kilométerre lévõ Jerina panzió nyújt megfelelõ szállást (MOTEL JERINA, Malo Ora¹je, +381 26 722-254), illetve Nis mellett a Nais komplexum ajánlható. Itt érdemes szobát foglalni, mert a nyári hónapokban megszállják a hazafelé tartó vendégmunkások (MOTEL NAIS +381 18 601-030).
Bulgáriában Szófiában viszonylag sok jó hely van, ezek meglepõen magas színvonalúak, ám nem árt itt sem elõre lefoglalni a szobákat.
A Szimona motel a város szélén van. Elõnye, hogy olcsó és hogy éppen útbaesik, hátránya, hogy kint van a fenében és a környéken semmi látnivaló nincs. Pedig Szófia megér egy estet. A fejenként 10 euróba kerülõ szobák tiszták. Van saját étterem, õrzött ingyenes parkoló. Egy belvárosi taxiút oda-vissza megvan 6-8 euróból. http://hotels-bg.com/simona/en/za_nas.htm
Egyenesen a központban vannak Aszen barátom lakásai. Igazi, ízlésesen berendezett, jól felszerelt lakások, rendes lakóházakban, 30-50 euróért lakásonként (tehát nem fejenkét). Hátrány, hogy be kell navigálni a városba, illetve hogy az autót nem célszerû a ház elõtt hagyni, õrzött, fizetõs parkolót kell keresni, ami egyáltalán nem olyan olcsó a belvárosban. www.moriahflats.com
Blagoevgrád után néhány kilométerrel egyenesen a mi utunk mellett található a Monza („Monca”) hotel. Egy éles balkanyarban, az út jobb oldalán, közvetlenül mellette egy nagy Nissan szerviz. Jó a kaja az étteremben, kellemesen csörgedezik a Sztruma patak a háttérben, de ezen kívül nem sok mindent lehet csinálni. Az ár utoljára 10 euró volt fejenként.
Én voltam Albenán és nagyon tetszett:
- jó volt a szállás- hotel Druzsba***, 5 percre a tengerparttól és két lépésnyire a bazáros utcától
- jó a közbiztonság, hiszen figyelik, hogy ki hajt be a területre(sorompó, rendõrõk)
- szépek a parkok, minden nap gondozzák a növényeket
- minden hotelhez tartozik egy medence
- a reggeli! ennyi féle kaját nem is láttam. minden van amit szeretnél
- az mi étteremünk vezetõje magyarul köszöntött és kiderült, hogy tud egy keveset magyarul
- 30 percenként vannak buszok Várnába
- rengeteg étterem, szórakozási lehetõség
Kell ennél több?
Jó nyaralást!
Bulgária az elmúlt években hatalmasat fejlõdött, ma már szó sincs a "régi szép idõk" állapotairól. Albenát és Napospartot különösen rendbe hozták, nem véletlen, hogy a TUI és más német irodák az ottani férõhelyek 70-80 %-t veszik meg két évre elõre.
Érdemes most oda menni, két-három év múlva a mi fizetésünk mellett megfizethetetlen lesz számunkra.