A Fable a tavalyi év egyik legfurcsább Xbox-os debütánsának számított. Miután Peter Molyneux hosszú hónapokig folyamatosan minden csodaszépet, jót és mézesmadzag-érzetû dolgot nyilatkozott a játékról, mindenki joggal hihette, hogy itt bizony a konzol képességeit messzemenõen kihasználó, sõt mi több, annak keretein túlmutató produkcióról lesz szó. Mikor azonban megjelent a Fable, rengetegen csak pislogtak: valóban ez lenne az? Hol van a sok dolog, amirõl a csinos nevû úr beszélt? Bizony, rengeteg minden kimaradt, ám ennek ellenére igen pozitív volt a visszajelzés a játékostársadalom részérõl. Most mi is belekóstolhatunk Albion világába, hiszen megérkezett a PC-s port - kiegészülve a fõ sztorivonal után némi ráadással, mely Xbox-on nem tette tiszteletét.
A Fable: The Lost Chapters voltaképpen egy tökéletesen szokványos, akcióorientált, s az átlagnál semmivel sem bonyolultabb szerepjáték, melyet megspékeltek néhány tetszetõs, ötletes, ám hasznosnak kevéssé mondható elképzeléssel. Kalandjainkat kisgyermekként kezdjük szülõfalunkban, melyet igen hamar hátunk mögött hagyunk, hogy a Hõsképzõ Akadémián mindent elsajátítsunk a kardforgatástól kezdve a mágiáig. Kalandjaink csak ezután kezdõdnek, melyek során felderítjük életünk gajramenetelének körülményeit, természetesen megbüntetjük a büntetést érdemlõket, téve mindezt cirka hatvanötezer ellenséges kreatúra testén keresztül.
Küldetéseink kerettörténete általában ötletes, s mindegyikben van egy kis fanyar humor, egy-egy mosolyogtató él, ám elmondható, hogy szinte mind ugyanarról szól: "menj valahova, ölj meg valakit", extrém esetben jönnek képbe a "menj valahova, lopj el/figyelj ki valamit" típusú feladatok. A rengeteg (szinkronizált) szövegnek és a szintén nagyszámú cutscene-nek hála azonban ez szinte fel sem tûnik, hiszen nem is vesszük észre, hogy tulajdonképpen ugyanazt csináljuk már két és fél órája, mindössze tudni szeretnénk az apró kis közjáték végkifejletét.
A dolgokhoz való hozzáállásunk hamarosan külsõnkben is megjelenik, s kétségkívül ez a Fable legszórakoztatóbb része. Ha kinyírjuk a hangoskodó kereskedõket, kiraboljuk a házakat, szanaszét szivatunk minden, arra alkalmas delikvenst, hamar szarvakat növesztünk, arcbõrünk pedig kérges lesz - ha azonban mindig tartjuk magunkat a cserkészeskünkhöz, angyali fény és megdicsõülés lesz a jutalmunk. Hasonlóan ehhez, ha ellenségeink legyûréséhez kardunkat használjuk, hamar tekintélyes méretû, Scitec-relámnak is beillõ bickókat növesztünk, míg ha inkább varázslatokkal törünk borsot a gaz kreatúrák orra alá, kacsóink hamar szikrákat fognak vetni a bennük rejlõ erõ csapongásai miatt. Ezek valóban jópofa dolgok, ám különös hatásuk a játékmenetre, illetve a sztorira nincs - ha gonosz hõsként rongyolunk be egy lakott területre, az emberek elbújnak elõlünk, s félelemmel vegyes tisztelettel szólnak hozzánk, míg ha szent fényben ragyogva toppanunk be a városkapun, kisebb fesztivál lesz a jutalmunk. Kalandozásaink során egyetlen dolog van, amit nem gyõzhetünk le, ez pedig az idõ vasfoga. A hajdan sudár ifjú bizony vénséges, aszott, "fülembõl is hat centis szõr nõ, igen, a szemöldökömbõl is vághat pár centit"-típusú aggastyánná "fejlõdik", míg a nem-játékos karakterek egy percet nem öregszenek. A házasodásra is lehetõségünk nyílik, sõt, újra és újra behálózhatunk különbözõ nõszemélyeket, kiket nem csupán míves modorunkkal, hanem csini ruháinkkal is levehetünk a lábukról. Tetkókat is beszerezhetünk, ha úgy tartja kedvünk, sõt, a program akár saját készítésû piktúrákat is magába enged - tisztelt olvasók, várjuk az elsõ "HC.Gamer" tetkóval ellátott hõst, a beküldõ jutalma egy cuppanós puszi lesz Flynn apótól.
A vizualitás elsõ blikkre lenyûgözõ: a karakterek szépen animáltak, a környezet él, sõt, mindez igen impozáns sebességre képes egy alsóbb kategóriás gépen is, ám rövid idõn belül rá fogunk döbbenni, hogy technológiailag nem egy nagy durr a dolog. Az árnyékok borzasztó dolgokra képesek néha, a területek pedig annyira picik, hogy már-már klausztrofóbia törhet ránk akár a szabad ég alatt is. Bizony, visszaütött az Xbox keményen, legalábbis ezen a téren - de le kívánom szögezni, hogy maga a kinézet igencsak kellemesre sikeredett, ám szerény véleményem szerint nem veszi fel a versenyt az RPG-kategória jelenlegi (szubjektív) grafika-királyával, a Guild Wars-szal.
A hangok terén azonban egyetlen rossz szavam nem lehet: a zenék csodaszépek, a szinkronszínészek alakításáról pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni - látszik, hogy a Lionhead fejlesztõi nem kívántak amatõröket szerválni a munkára, ezért inkább egy-egy elismertebb színésztõl kölcsönöztek beszédhangokat.
A végítélet kemény dió, és törtem is rajta a fejemet rendesen. Arra jutottam, hogy ha Molyneux nem ígért volna fût-fát a megjelenés elõtt, a mi elvárásaink sem lettek volna ekkorák � ebben az esetben pedig egy fantasztikus játékot tisztelhetnénk a Fable személyében. Véleményem szerint (s kövezzetek meg, ha a tietek nem egyezik vele) az objektivitás a helyes módja az értékelésnek, hiszen a Lionhead RPG-je szórakoztató, egyedi, valóban üdítõ színfolt a meseszerû, néhol igen humoros világa, melynek ne vessük a szemére, hogy "de mi lett volna, ha...". A port valóban kellemesre sikerült, s az új részek (az "Elveszett Fejezetek") tovább bõvítik az amúgy sem rövid sztorit - végre egy csapat, amely nem tesz a PC-s táborra, miután kaszáltak a programmal konzolokon. Csak az a fránya hiányérzet ne lenne.
Azt a nagy gólemet(a kereskedõket kell kisérni még a játék elején)aki hajigál hogyan kell megölni! Varázslok rá amikor röhög,de milimétereket sebzi csak a villámom!
Kösz. Csak azért kérdeztem, mert a pcguruban azt írták, hogy vannak kívánságaik.
igen, a tesóm a gonosz karijával felvette, azelött háromnegyedik volt a gonoszsága, azután maximumon. csak a maszkját kapod meg, amit viszont soha többet nem tudsz felvenni. a maszk elhajitásánál sztem olyan nincs h vki rossz gombot nyom és felveszi, 2 lehetõség van: vagy megnyomod a vbal gombot és azonnal elhajítja, vagy megvárod amíg magától felveszi :D
Hello Nemrég olvastam, hogy Jack Of Blades- nek fellehet venni a maszkját... Ez tesz valamit, úgyértem evil pontok, vagy valami más? és csak a maszkját, vagy a ruháját is megkapod? Válaszaitokat elõre is köszi!!
1.házasodni úgy lehet hogy kiszemelsz egy csajt és annak adsz ajándékokat meg minden és amikor már zöld az aurája akkor adni kell neki egy gyûrût(Wedding ring-et)amit árusoknál lehet venni vagy shoppban is de ott ritkábban van!Kell hogy vegyél egy házat is abban a faluban ahol a feleséged van!
2.Bowerstone-ban van egy fodrász és annál lehet! (megspórolok egy újjabb kérdést ezzel!)
3.Sexelni úgy lehet hogy pózólsz a feleségednek meg az izmodat mutogatod,és megjelenik egy olyan hogy akarsz e sexelni vele!(De lehet hogy rá kell nyomni az ágyra már nem tudom!)
Hello Én a Fable- t X-box- on játszottam végig, most olvastam róla, hogy van egy újabb pálya rész, még sárkány is van benne, merre található ez?( amugy még a játéknak a legelején vagyok PC-n) Majd ellehet arra menni, vagy küldetésben lesz?? Lécci Írjátok meg! Válaszaitokat elõre is Köszi!!!
Egy észrevétel: (SPOILER!!!) A végén ugye bal klikkel lehetett volna eldobni a maszkot. Én megnyomtam a bal egérgombot, és felvette... (kb 10 éve van pc-m, tudom milyen egérgombot nyomok meg) Ez bug, vagy direkt volt így? Elõtte alt-taboztam, de mikor visszaléptem nem nyomtam meg semmit csak a bal klikket.
Végigvárod a kibaszott hosszú stáblistát és folytathatod, bóklászhatsz a világban.
Tud valaki egy oldalt, ahol meg lehet nézi egy full térképet?
Tudna valaki segíteni?
A végigjátszás után! Snowspire-ben meg lehet kérdezni az Oracle-t ( a három óriási kifaragott fej a falban ) hogy mondjon néhány okosat de nincsenek nálam a rûnék amiket a temetõben szedtem össze, pedig egy lány aki ott a fal elõtt áll bizonygatja, hogy nálam van...
Mi itt a megoldás???
Ez volt a kérdés,de csak az egyik fele(köszönöm a részletes választ)! A Piknik-es küldit még mindig nemkaptam meg pedig elkergettem a tolvajokat,a halásznak is segítettem már és titulust(Druida)is vettem! Mi lehet a baj,hogy nemkapom meg? Addig más küldit se kapok(a beteg fiusat nemkaptam meg)amig nem teljesítem?
sztem varázslónál alap a lighting meg a fireball kimaxolása.pl jacknek három fireballtol mar felén volt az élete:P meg a forcepush de én rosszal nyomtam és ott a drauinlife is nagyon hasznos volt(csak 4es szinten)mer ott mar 80at szívott le!ja meg az infernal wrath rulez!!!az a legjobb a varázslóak az 2-3ból mindenkit kinyír.meg a phisical shield vagy mi is yó bar én azt nem alkalmaztam.és így simán végig lehet nyomni.de a 3legfontosabb a ligting a fireball meg a wrath-es ui.:remélem ez volt a kérdésed mer különben most beégtem hogy feleslegesen ennyit irtam:)
Köszi a tippet, Bevált! Az árnyékot nem tûri maxon, a többit igen... Az ember azt hinné, hogy egy ilyen kártyánál nem kell még kompromisszumot kötni, de ezek szerint nem így van... Már csak azt nem értem, miért nem közli a játék, hogy ez nem klappol, és nem engedi ezt a beállítást, ehelyett meg olyan felbontásra kapcsol, hogy még kilépni sem tudok a játékból, csak ha a Ringyóz feladatkezelõben kikapcsolom.
Milyen hosszú a játék véleményetek szerint? Tapasztalat? Mennyi idõt szánjak rá?
Látom nem fogod az adást. Ha bármi túllépi a kártyád képességeit akkor minden (igen MINDEN) visszaugrik minimumra. Egyel vedd alacsonyabbra az árnyékot és jó lesz.
Tudja valaki miért állítja vissza a felbontást a játék magától, mikor elõzetesen a nyitóképernyõn beállítom mondjuk 1280X1024-re, felhúzok minden részletességet maximumra, hogy kiélvezhessem a játék szépségét, meg az X800Pro képességeit, s mikor a játékba kerülök, minden a legszarabb beállításon van, és 640X480-ba dob, amitõl aztán itt már nem tudom módosítani a felbontást, mert az kívül eskit a képernyõn, így nem férek hozzá...
Van valakinek használható ötlete? Találkozott valaki más is ezzel a jelenséggel?
Ime egy magyarnyelvü leírás a játékról!
Fable: The Lost Chapters KIADÓ: Microsoft FEJLESZTÕ: Lionhead Studios STÍLUS: RPG DÁTUM: 2005.09.06. ÍRÓ: Zoenn Peter Molyneux, a játékfejlesztés nagy öregje ismét tiszteletét tette nálunk, mivel az Xbox-ra tavaly megjelent fenomenális RPG-jének PC-s változatát végre befejezte. A várakozás mindenképpen megérte, hiszen – csakúgy mint a konzolosoknál – a mi gépünkön is klasszikus kerekedhet ki belõle, sõt mi még egyfajta bõvített – „rendezõi” - változattal lehetünk gazdagabbak, ugyanis a játékidõ kibõvült, eleddig soha nem látott helyszíneken is bolyonghatunk, teljesen új küldetéseket megoldva, ami konzolos felebarátainknak nem adatott meg. Mesebeli világba való önfeledt merülés az egyik legösztönzõbb alternatíva az unalmas mindennapokból való menekülésre, nemhiába érnek el akkora sikereket azok a játékok, amelyekbe határtalanul belefeledkezhet az ember. Az irányított karakterünk nemcsak egy kortalan übermacsóra korlátozódik, hanem egy olyan, könnyen megszerethetõ virtuális alteregóra, akit a kezdetektõl – azaz már a gyermekkortól kezdve – egyengethetjük életútját. Ha úgy kívánjuk, nem törõdünk a körülöttünk lévõ világ ügyes-bajos dolgaival, hanem keresünk magunknak egy tûzrõlpattant menyecskét a környezõ falvakból, akinek csaphatjuk a szelet, majd késõbb akár az oltár elé vezethetjük, vásárolhatunk egy házat, végül gondtalanul tengethetjük vele életünk hátralévõ részét. Ez is egy alternatíva, amit a Fable kínál. Sokkalta izgalmasabb azonban utánajárni Albion felfedésre kívánkozó titkainak, végigbandukolni az egész kontinenst, kisebb-nagyobb feladatokat megoldva akár jó, akár gonosz beállítottságú hõssel, mígnem a legendákba illõ végkifejletet át nem éljük. Néha az olyan kimondott független játékfejlesztõk is engednek a gazdag kiadók nyomásának, hogy a korábban bejelentett projektüket csak egyfajta platformra készítik el, a másmilyen géptípusok tulajdonosainak legnagyobb bánatára. Hála a Microsoft dollármillióinak a kezdetben Project Ego-ként futó Fable-t is „Only on Xbox” felirattal kezdték el reklámozni (nem beszélve a Halo-ról), hogy nem titkoltan játékosok ezreit csábítsák a zöld-fekete doboz megvásárlására. Az üzlet bejött, a stuff szépen muzsikált a szoftveráruházak pénztáránál, mígnem másfél esztendõvel a konzolos verzió kiadása után, a cégóriás úgy gondolta, ideje némi plusz zsetont kicsikarni szegény PC-sekbõl, így - talán egy szívbõljövõ gesztusként aposztrofálva – kegyeskedtek gondolni miránk is a Fable átiratával. Hála a Molyneux közbenjárásának, a Lionhead nem elégedett meg szimpla konverzióval, hanem rá is tett egy lapáttal jónéhány dologgal kibõvítve azt. Ez a megtisztelõ feladat a Big Blue Box nevû csapatra hárult, róluk azt érdemes tudni, hogy a Lionhead szatelit-csapata, tehát minden támogatást megkapnak Peter bátyó cégétõl – így már érthetõ, miért is végeztek ennyire príma munkát. Mindenek elõtt leszögezném, hogy a Fable nem az a szokványos RPG amit a Tisztelt Játékos eddig megszokott. Kis túlzással a készítõk elrugaszkodtak a KOTOR-típusú szerepjátékok elveitõl, ahol is mindent a szabály köré építenek, a történettõl való elrugaszkodásra csekély a lehetõség. Több non-lineáris gyöngyszem, mint pl. a Morrowind ezt a lehetõséget már felismerte, határtalan szabadságot kínált az erre áncsingozóaknak. Ugyan a Fable nem annyira monumentális, mint az elõbb említett program, döntéseinket azonban itt sem határolják be láthatatlan falak. Karakterünkbõl olyan szélsõséges figurát alkothatunk meg amilyet mi szeretnénk, s ezt nem csupán a tapasztalati pontok ide-oda rakosgatásával, vagy a jellemünk játék eleji meghatározásával tehetjük, hanem cselekedeteinkkel, a világhoz és lakosokkal való viszonyulásunkkal. A történet elején még csak álmodozhatunk arról, hogy valaha a mi nevünket fogják emlegetni félve, vagy istenítve a jövõ históriásai. Apró kisgyerekként indulunk, majd szétnézhetünk a faluban, hogy merre segíthetünk a felnõtteknek, vagy hol követhetünk el valamilyen huncut csínyt – itt már neki is kezdhetünk jellemünk fejlesztésének a jó, vagy a gonosz irányba indulva. A gondtalan semmittevésnek azonban vége szakad, mivel a falunkat rosszarcú banditák rohanják le, családunkat majdnem teljesen kiirtják, anyácskánkat és hugicánkat megerõszakítják, mi is csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem esik bántódásunk. Mivel korán árvaságra jutottunk, akár könnyedén megpecsételõdhetnek nagyszabású terveink támogató hiányában, de a sors ismét csak kegyes volt hozzánk, hamarosan gyámra lelünk egy hõsképzõ céhmester személyében, aki felismeri bennünk a leendõ kor bajnokát, önzetlenül megtanít bennünket a kard, az íj és a mágia használatára. Tanoncéveink leteltével egy agilis, ám káros cselekedetekre még fogékony ifjoncot alakítunk és végre a saját lábunkra állhatunk. Ha szociális igényeinket szeretnénk kielégíteni elmehetünk csapni a szelet az eladókorban lévõ lányoknak, semmittevõen lógathatjuk kukacunkat a folyóparton. A vidék sorsát szívünkön viselve visszatérhetünk a céhünkhöz, akiktõl ezirányú küldetéseinket vehetjük fel (a faluszéli gyümölcsös megvédése az azt dézsmáló apró lényektõl, egy-egy nagyobb vadállat lecsapása stb.). A felvett küldetéseket tovább cifrázhatjuk azzal, hogy a céhépület elõtti téren ún. fogadalmakat teszünk, mint pl. nem használjuk a varázserõnket a misszió során, vagy sebesülés nélkül térünk vissza etc. A kitûzött célok ezáltal hatványozottan nehezebbnek tûnnek, ám siker esetén a jutalmunk sem marad el, nem beszélve arról, hogy ezzel nagyobbak leszünk a lakosság szemében, ellenben ha pórul járunk, a hátunk mögött könnyedén kiröhögnek majd. Persze elindulhatunk fõ sztoriszálon elindulva, ez esetben a családunkat felkoncoló banditák után eredünk, sorba megkereshetjük õket, majd megbosszulhatjuk azt, amit falunkkal tettek, talán mondanom sem kell, nem ezek lesznek a legnagyobb tetteink, amit elvégzünk, mivel sokkalta nagyobb hatalmak ellen kell helytállnunk a késõbbiek folyamán. A kapott feladatok sokszínûségével nincs is baj, könnyedén olyan érzésünk lesz, mintha egy tündérmese részese lennénk, csak azzal ellentétben itt sok esetben meglehetõsen darkos szakaszokkal is találkozunk, ami nem éppen óvodai mesedélutánra való. A fejlõdési rendszer kissé szokatlan lehet, de egyszerûségénél és logikusságánál fogva hatékonysága vitathatatlan. Nem kell a karakterképernyõn hosszasan szöszölve agyalnunk azon, hogy éppen mit is fejlesszünk, minden jön magától. Összesen négyféle tapasztalati pontot szerezhetünk a játék során, amelyeket a legyilkolt ellenfeleink hagynak után, egy felvehetõ gömb formájában, amit késõbb céhünknél költhetünk el új skill-ekre, és varázslatokra. Minden attól függ, hogy milyen módon végzünk ellenségeinkkel: ha éppen karddal, akkor olyan XP-t kapunk, amit csak az erõvel összefüggésbe hozható képességekre költhetünk, ha támadómágiával végeztük ki a delikvenst jutalmunk egy varázslatainkat erõsítõ XP, ha viszont kedvenc íjunkkal lyuggattuk halálra az illetõt, kizárólag az ügyességünkkel kapcsolatos speckókat tápolhatjuk fel az erre hivatott tapasztalati ponttal. Ha ezen felül képesek vagyunk felmutatni egyéb elismerésre méltó harci fortélyt a csata közben, pl. minél több sebzést viszünk be, akkor kapott XP-nk mennyisége többszörözõdik. Alapvetõen háromféle karakterosztályban érvényesülhetünk, ezek a már említett harcos, mágus és az íjász. Érdemes azonban tisztában lenni más kasztok tudományával is, hiszen elõfordulhat, hogy az eleddig távolról tûzlabdákat dobáló mágusunkhoz testközelbe kerül egy behemótabb ellenfél, ilyenkor kell elõkapnunk valamilyen méretesebb közelharci fegyvert és azzal téríteni jobb belátásra a tolakodó frátereket és ez fordítva is igaz. A harcrendszerre nem szeretnék sok szót fecsérelni, elég ha annyit mondok, hogy kifogástalanul megállja a helyét, nemcsak egyszerû vagdalkozásból áll – még ha elsõ ránézésre erre következtetünk – bizony, alaposan bele kell rázódnunk, ha tökélyre akarjuk vinni a csetepatékat, ami közben több kunsztot is bevihetünk, csak néha zavarhat meg minket a kamera. Fõhõsünk fizimiskája, testfelépítése is folyamatosan változik a játék során, ezek nagyobb részébe nincs is különösebb beleszólásunk, hiszen minden az adott jellemünktõl és harci beállítottságunktól függ. Gonosz karakterek testén elõbb-utóbb olyan testi elváltozások fognak jelentkezni, mint a bõr elszürkülése, fejünk tetején apró szarvak nõnek, szemünkbe démoni vörös csillogás ül, utunkat méretes legyek raja fogja kísérni – ha elkerüljük a mosakodást. Így érthetõ, hogy miért fognak rettegni tõlünk az egyszerû emberek, amikor betérünk falujukba, s ha meglátnak nagyívben elkerülnek minket. Ellenben a jóságos, tiszta lelkû hõst irányítva hajunk hófehérré változik, fehér aura vesz körül minket, arcvonásaink is lelki békérõl árulkodnak. Valahányszor felbukkanunk egy településen, az emberek csodánkra járnak, elismeréssel adóznak nekünk. A mágiahasználók bõrén ezen felül titokzatos rúnák fognak tekergõzni, néha mágikus kisülések fogják elhagyni habtestünket, szemünk kékes árnyalatúba megy át, ugyanakkor meglehetõsen soványak maradunk, ami nem mindig jön jól, ugyanilyen cipõben járnak az íjászok is, kívülrõl õk is satnyák. Viszont a folyamatosan csak az erõ-skillekre gyúró karakterek végtagjain méretes izmok nõnek, de reflexeink ennek ellenére mégsem lesznek olyanok, mint a macskáké, értsd: a nyílvesszõ-specialistáké. Néhány külsõ tényezõt mi is meghatározhatunk, ilyen a frizura és tetoválás. Ezek éppúgy lehetnek megbotránkoztatóak, vagy mások szemében félelmet kelthetnek, sõt minden testre pingált motívum és hajviselet befolyásolhatja azt, hogy mennyire vagyunk vonzóak vagy visszataszítóak a gyengébb nem szemében. És ha ez még mindig nem lenne elég, képesek vagyunk olyan mulatságos megnyilvánulásokra, mint a böfögés, muszkli-mutogatás, flörtölés, kacagás stb. Viselkedésünk egyaránt kiválthat közutálatot és csodálatot, csak a megfelelõ eszközt kell alkalmazni. Barátnõinknek, feleségeinknek (igen, a bigámia ebben a játékban elfogadott, csakúgy mint a meleg kapcsolatok férfiakkal – mindenki megtalálhatja a saját ízlésének és gusztusának megfelelõ partnert, csak arra ügyeljünk egymásról ne tudjanak, mert abból kínos dolog sülhet ki) apró ajándékokkal is kedveskedhetünk. Persze magunkra is nagy figyelmet kell fordítanunk, pl. együnk rendszeresen, de csak mértékkel, mert ha sokat zabálunk, könnyen egy termetes pocak sülhet ki. Ha egy átmulatott éjszaka során az ivóban kicsit jobban felöntöttünk volna a garatra, látásunk elhomályosul, a világ furcsa táncot lejt szemünk elõtt, sõt tekintélyes rókázás lehet a vége, ami ismét csak a gonosz oldalra vezet bennünket – hmm, ezek szerint én a valóságban már régen egy romlott sith lovag lennék? Ajaj. Most nézzük meg kicsit pontosabban, hogy miben is nyújt többet a PC-s verzió, mint a korábbi xbox-os! Elõször is a grafikát feltupírozták annyira, hogy helytálljon a többi hasonszõrû program mellett a részletesebb árnyékok, a nagyobb felbontású textúrák és kidolgozottabb modellek ismeretében, bár hátast dobni most sem fogunk a gyönyörûségtõl. Amire korábban már láttunk példát (Sudeki) itt is látvány hangulatossága és stílusa viszi a pálmát. Albion térképe is kibõvült olyan helyekkel, amelyek a másik platformon nem adattak meg, így a játéktér és vele együtt a játékidõ – az új küldetések közrejátszásával – nagyjából 30%-ban nyújt többet nálunk. A jónéhány új fegyverbe, varázslatokba és szörnytípusokba nem mennék bele, mindenre fény derül, ha benyittok a hõsképzõ céh melletti kapun, ami az xbox-os verzióban zárva volt. Alig észrevehetõen, de kétségtelenül tovább tökéletesítették a mesterséges intelligenciát, ám az még most sem a program igazi erõssége. Hála a Microsoft roskadásig tömött bankszámláinak, sikerült a játék mellé olyan neves zeneszerzõt szerzõdtetni, aki több híres hollywood-i produkció (Pókember, Men in Black) muzsikájáért felelt, az úriember neve Danny Elfman. Ezáltal a Fable fõcímzenéje finoman szólva tökéletesen megkomponált darab, ami a feelinghez nagyban hozzájárul. A játék közben felcsendülõ nótákat bár már nem Elfman bácsi szerezte, egy rossz szavunk nem lehet rájuk. A szinkronmunkálatoktól viszont távol állt az amcsi befolyás, hiszen kivétel nélkül brit ékességgel beszélõ társaság munkája. A Fable teljesen magával ragadó, meseszerû élményt kínál mindenki számára a sajna korán véget érõ játékidõben. Ha valaki kizárólag a fõküldetésekre koncentrál, 10-12 óra alatt eljuthat a végére, aki viszont minden lehetõséget és mellékküldetést ki akar próbálni – õszintén remélem, hogy õk a többség – ehhez a számhoz hozzáadhat úgy 5-6 órát pluszban. Szerencsére negatívumok között csak a hangyányit nem kézreálló irányítást és a hébe-hóba megröccenõ engine-t említhetném és talán azt, hogy néhány szerepjátékos kevés kihívást találhat a játékban, mivel egy-két résztõl eltekintve megizzasztani nem fog. Az idei év RPG dömpingje szerencsére nem látszik csitulni, ennek mi örülhetünk a legjobban, egy hónapon belül több érdemleges cím is befutott. Mind közül talán a Fable volt az, ami miatt kialvatlanul mentem reggel a munkahelyemre, vigyázzatok, mert a gamma nem ereszt egykönnyen. Na, elnézek egy pár órácskára Albion-ba, Ti is feltétlen tegyetek így!
Jó Varázslóval mik azok a spellek amiket érdemes fejleszteni? A piknik-es küldetéshez mit kell csinálni(már megkaptam,de nincs ott ellenfél),hogy aktív legyen?
És vége! Nagyon jó kis game volt ez is. Imádom ezeket a legyél jó-gonosz stuffokat. (Persze mindig gonosz vagyok :)) A végén az összes fasza penge az enyém lett szarvaim nötte, piros szemem és aurám lett. Jah egy jótanács warriorra érdemes tápolni, és szerintem a leghasznosabb spellek a berserk, assasin rush, time slow. Ezekkel nagyon gyorsan ki lehet nyirni a herokat. A végén már 1200-akat csapkodtam berserk módban.
oks;)nah valaki!!!assasin armor!léccciléccci
akkor jövök egy rubinnal ;)
KÖSZI AKKOR J
de yó érzés hogy én is tuttam segiteni valakin!!!:)
csõ! a templom mellett kell lennie egy csávónak aki egy rubinért megmondja hogy mi a neve de én ingyen is megteszem:HITS:)nah ezt kell beleütnöd ott azokba a sziklákba és akkor kinyílik a démon dór:P és a történet során tucc majd felmenni(arena után)a ház meg arra yó hogyha meg akarsz hazasodni akkor ugyis kell hozzá egy ház:P
Nagyon jó ez a F.A.Q. nem is tudtam hogy van ilyen. De azért volna pár kérdésem ha nem zavarok: A Witchwood Stone-s küldin vagyok a démonfej felküldött hogy Avo-ban valaki tudja a nevét. Felmentem de ott csak adományt gyûjtött két hívõ, adtam nekik 12.000 aranyat de még akkor se történt semmi. Azt hittem hogy a kardhoz van köze, de mint a FAQ-ból kiderül nem. De akkor hogyan ? A másik hogy vettem Bowerstoneban egy házat, felújítottam párszor, és azt remélve ettõl hogy ezáltal mint falubeli felengednek a felsõ részre, de nem. A történet adja késõbb ? és akkor mit érek a házzal ??? azonkívül hogy nem a gyékényenszõnyegeken kell aludnom?
helló van aki tudja hogy hol lehet teljes assasin armort beszerezni??mer a twinblade campban elvileg van egy kereskedõ aki árul de ott mar kinyirtam mindenkit amikor ki kellett menteni a 3csákót és most nincs ott senki:P
Valaki küldene egy mentett állást onnantól amikor ki kell nyírni a néger csajt az arénában!? nekem vmi programhiba lehet és nem tom nem lehet kinyírni lécci ide küldje el vki: [email protected]
Én az ijesztõ megjelenést és a jóképûséget is jó maxon tartom. Király !
Nagyszerû játék volt, igaz nem volt túl hosszú, de ez nem ment a rovására. Jöhet a B&W2 :)
Na visszatöltöttem a játékállást és megkíméltem TB papát, mostmár glóriám is van és pillangók szállnak körülöttem. Mértéktelen zsenialitásommal ;) rájöttem arra is, hogy nem kell benyakalni rögtön a talált "Ages of ..." potion-öket, hanem csak jó nagy combat multplier mellett!
ill. asszem ha a scariness nagyon a negatívban van, az is röhelyesnek számít.
valassz masik titulust a title vendornal:) -chicken boy:)
Az mitöl van,hogy a városban mindenki kiröhög? A Piknikes küldihez mit kell tenni,hogy megkapjam(egyszer már megcsináltam,de újrakezdetem a játékot és most nemkapom meg)?
ok kösz akkor asszem eltolom 3Xra is:P(most mit csinaljon az ember ha beteg és nem megy suliba???:)
Ha meg van mellé a kimaxolt slowtime (és esetleg a multishot de anélkül is lehet) simán végig lehet vinni, én is csak íjászt akartam de egy idõ után már muszáj volt az idõlassítás
van itt vki aki végignyomta full archerrel?csak mer megcsinaltam full mage-el meg full warriorral de az az érzésem hogy a nyillal egyaltalan nem lehet olyan hatékonyan nyomni és ha télleg igy van akkor nem csinalom megint végigi az egészet vmi massal:Pszal akinek ebbe van tapasztalata az lécci valaszoljon.köcc
ha a lucasarts csinalta volna akkor tuti lenne...de mivel nem:)
közelharcban a háta mögé kell kerülni (van erre az assassin rush spell is, de máshogy is lehet), és onnan ütni, különben kivédi a támadást. vagy marad a varázslat, az a leghatékonyabb szvsz