Mivel nem lehet egyik kisérleti elrendezéssel sem fénysebesség feletti jeleket küldeni, emiatt szinte biztos, hogy hatalmas tévedés az egész kisérlet és a belõle levont következtetések.
Ha ez a kisérlet és a kvantumfizika teljes mértékben igaz úgy ahogy leírják, akkor a foton sokkal furcsább, mint amilyennel eddig ismertük. Pedig már elég furcsa volt eddig is. Mivel a kisérlet elektronokkal is elvégezhetõ, ez még furcsábbá teszti az egészet.
Egy kibúvó lehet a kisérlet által sugallt abszurd távoli kapcsolatból, éspedig az amit Fine is felvetett, nevezetesen hogy lehet hogy vannak olyan helyzetek, amiket egyszerûen NEM LEHET mérni. Nem is a detektorok hatásfokáról van itt szó, bár az is elég csekély. De ezt ki lehet kerülni a négyfotonos kisérletekkel. (Franson Interferometer)
Sokkal inkább arról van szó, hogy ha két foton polaritása nem egyezik meg, akkor valahol késés lép fel. A szakirodalomban legtöbbször a detektorokat említik fel, mint lehetséges okozókat, de lehetnek a késés okai akár a BBO kristály vagy a beamsplitterek. Amiatt a két foton nem egyszerre nyelõdik el, ami a koincidencia kiesését jelenti. Egyszerûbben fogalmazva ekkor a két fotont nem párnak detektáljuk.
Látom, egy polarizációs moduláció sem ismert számodra.
Oké. Kezdjük az elején.
Foton kilépése. Adva van egy db elektron, gyorsítjuk és fotont sugároz ki.
Mikor? A gyorsulás melyik szakaszában? Kezdetén, közepén, végén?
Mi a különbség a kisugárzott fotonok között, amikor az elektronra ható gyorsító potenciál 1 V vagy 100 000 000 V.. és akkor ha a potenciál változás sebessége dU=1 V/s vagy dU=1000 000 V/s ?
Vagy esetleg nem a gyorsító potenciál, azaz a gyorsulás a foton kilépésének az oka, hanem mondjuk például: Ha mozgó elektront visszafordítja a potenciál?
Miért lényeges? Csupán azért, mert ha egy elektron fotont fog be, akkor ezt egy adott potenciálú térben teszi. Azaz a befogott foton energiáját mindaddig tárolja, amíg az össz energia készlete lehetõvé nem teszí olyan potenciálra való átlépését ahova átlépéskor kisugározhatja a fotont.
Ha ilyen átlépésre nincs lehetõsége, akkor akár évezredekig tárolja a befogott foton energiáját.
Ha viszont nagyon kis energiájú fotonok energiája akkumulálódik egy elektron"-ban" (elektron pályán) akkor a beérkezõ következõ foton az elektronnak a foton kiléptetési energiaszintje átlépésével azonnal kisugárzódhat.
Azt irtam, EPR foton. Ez valójában egy foton pár, de nagyon sok helyen egy fotonnak írják, és úgy látszik ez megragadt bennem.
Az azért tényleg vicces, hogy vannak akik azt hiszik, hogy ha két irányba haladó EPR foton útjába polarizátorokat teszünk és az egyiket forgatjuk, akkor a másikon változni fog a fényerõ. Ez se igaz ilyen formában. Önmagába a polarizátoron ugyan annyi foton fog átmenni, vagyis a fényerõ nem változik. Nem lehet vele morzézni. Jól is nézne ki, ha pl amit forgatunk az 1 km-re lenne, a vevõ pedig 1 méterre a forrástól. Mivel egyszerre sugárzódik ki a két foton, emiatt a vevõn hamarabb jelenne meg a jel, mit ahogy elforgatnánk a távolabbi polarizátort. A múltba küldenénk infót. Nos, szó sincs errõl. Változást a fotonok számában csak akkor tapasztalunk, ha egyeztetjük a két detektoron, hogy mely fotonok érkeztek 'egyszerre'. Helyesebben melyekrõl mondható el, hogy az utak hosszát figyelembe véve egyszerre indultak. Ezeknél tényleg 'fényerõváltozás' lesz, mivel a fény intenzitása a fotonok számával arányos. De ezt a fényerõváltozást csak akkor kapjuk meg, miután mind a két detektorba az összes foton beérkezett, és miután az összegyûjtött információt eljuttattuk egy helyere, ahol össze lehet hasonlítani õket. Emiatt ez nem egy valódi, közvetlen fényerõváltozás lesz, hanem csak közvetett, inkább információ jellegû, és mindenképp csak azután kaphatjuk meg ezt a változást, miután a polarizátorokat már elforgattuk. Emiatt nincs fénysebességfeletti információ továbbítás, se ok-okozat felcserélõdés. Hiába látszik logikusnak, hogy a múltba küldtünk jelet, valójában ezt semmivel nem tudjuk bizonyítani.
Einstein "spooky action at a distance"-nak nevezte ezt a rejtéjes távolhatást. De ezt sem felel meg a valóságnak. Akkor lenne csak igaz, ha végtelen sebességgel tudnának kommunikálni a fotonok egymással. Pl becsapódna az egyik a D1D2D3D4 valamelyikébe, és üzenetet küldene a másiknak, hogy ha becsapódik a D0-ba, akkor majd interferálhat-e vagy nem. A lényeges momentum itt az, hogy az elsõ foton jóval a második D0-ba érkezése után érkezik a D1234 valamelyikéhez.
Azt szokták írni az EPR kisérletekkel kapcsolatban, lehet hogy fel kell adni a lokalítás elvét. Ez se teljes így, mivel nem csak térben kötött a fotonpár, hanem téridõben. Az entangled fotonok kapcsolata nemlokális és az idõben sincsenek elválasztva.
Az idõbeli visszahatáshoz el kellene fogadnom, hogy az idõ egy reális dimenzió. Ez kizárt.
Ha a világ teljesen determinált lenne, akkor a téridõ reális lenne, és újra elõjön a kérdés, ami már sokszor elhangzott itt is: ...akkor mi jelöli ki a jelent?
Ha minden esemény ami az univerzumban megtörtént és meg fog történni egy négydimenziós térben lenne, akkor semmi értelme nem lenne annak a fogalomnak, hogy JELEN.
Nem kell vele foglalkozni, nem tudja mirõl beszél.
A hullám-részecske kettõsséget már egyetlen elektronon is ki lehet mutatni extrém rövid lézerimpulzussal.
"At any given time there is only a single electron in the double-slit arrangement. (v) The presence and absence of interference are observed for the same electron at the same time."
""Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál. " "
""Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál. " "
Icemanus!
Ha nem érted még a tükrüzõdés folyamatát sem, akkor még akár ötször-öt féle képpen leírhatom az interferencia miért jön-ill. nem jön létre a berendezésben, akkor sem fogsz egy szót sem érteni az egészbõl!
Ezért kérdezem újra: Hogyan zajlik a tükrõzõdés, a fényvezetés és az interferencia folyamata ??
Tudod, vagy nem?
(Ne csak szád járasd más topicban! Villants is valami tudásfélét!)
""Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál. " "
"Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál. "
Nem véletlenül kérdeztem, hogy tudod-e, hogy a tükörben, a lencsében, az ernyõn mi történik? Tudod-e, hogy az interferenciakép hogyan jöhet létre?
Azért kérdezem, mert az általad leírtak alapján feltételezem, hogy úgy beszélgetünk egy még Schrödinger által megalapozott problémáról, hogy nem vagy tisztában az alapokkal.
egy szó kimaradt:
Ha elfogadjuk, hogy a múltba nem tudunk visszahatni, akkor a D0 detektorba csapódott foton ELÕRE meghatározza, hogy a 3 ember a 3 tükröt hogy fogja majd beállítani.
A levegõbe beszélsz. Ird le konkrétan, hogy szerinted miért van interferenciakép a D0D1 és a D0D2 detektorok közös ütésénél, és miért nincs a D0D3 és a D0D4 detektorpárosoknál.
Vagy mégis vissza lehet néha hatni a múltba, ekkor bizonyos mértékben a jövõ is meghatározza a múltat. Mert megváltoztatni biztosan nem lehet a múltat.
"Hanem az, hogy az ikerfoton manipulálásával létrehozott pHz frekis fotonáramok modulálják a tükrök és a detektorok elektronfelhõit."
Igen, de még mindig nem látod azt, hogy a d1d2d3d4 valamelyikébe csapódó foton jóval a d0-ba érkezõ után csapódik be. Márpedig a d0 hullámtulajdonságát az dönti el, hogy a d3d4-be csapódik a másik, vagy a d1d2-be.
Lehetséges, de akkor tényleg minden meg van írva elõre, és az nagyon csúnya dolog lenne. Mert a tükrök helyére embereket is állíthatunk elvileg, akik saját akaratuktól függõen ide-oda forgatják a tükröket, és a fotonok e sszerint mennek tovább más más irányba. Ha elfogadjuk, hogy a múltba nem tudunk visszahatni, akkor a D0 detektorba csapódott foton meghatározza, hogy a 3 ember a 3 tükröt hogy fogja majd beállítani.
Számold ki albertus fotonjainak hullámhosszát. Az nem ilyen interferenciamintát adna. A kisérlet által adott csíkok távolságából visszaszámolható a foton frekvenciája. Ilyen egyszerû.
Sziasztok! Látom közös a nemértés alapja, ezért a válasz is nektek együtt szól.
Vegyünk két töltéssel rendelkezõ részecskét, pl. két elektront. Egyiket gyorsítjuk, kosugároz egy fotont. Ez a foton eléri a másik elektront és megváltoztatja energiakészletét. Ezt eddig ismeritek.
Nézzük a környezetüket. A tapasztalatainkat elektronok sokaságán végzett megfigyelésekkel szerezzük. Azaz amikor egy kisugárzó elektronról beszélünk, akkor a rá ható társait nem szabad kihagyni a "játékból".
Ez érvényes a kisugárzóra és a befogóra is egyaránt.
Azaz a foton által hordozott tulajdonságok nem egyetlen elektron önnálló tulajdonságai által meghatározottak, hanem elektronok sokaságának egymásrahatásából a kisugárzóra ható moduláció által meghatározott. A befogó elektron sem egyedülálló, hanem társai által modulált energetikájú.
Így ha az elektronmezõre hatnak a pHz tartományú fotonok akkor az elektronfelhõ együtthatása minden, a felhõben lévõ elektronra hat. Energetikájára, mozgás állapotára, stb.
Ezért az egyesével nem detektálható fotonok összhatása által elõidézett moduláció már érzékelhetõ.
Ezt a hatást többek között a véletlenszerû fáziszaj jelenségében tapasztaljuk.
Na most!
A pHz-es fotonok által módosított elektronfelhõ, mint hullámtér vagy alkalmas az interferencia létrejöttére vagy nem, a moduláció jellege szerint meghatározva.
Így bár úgy látszik, hogy az információ visszahat az ikerfotonra és az azért interferál vagy nem interferál,mert az ikertaggal történt valami, mégsem ez az ok. Hanem az, hogy az ikerfoton manipulálásával létrehozott pHz frekis fotonáramok modulálják a tükrök és a detektorok elektronfelhõit.
Még egy dolog eszembe jutott. A detektor elektronjait végtelen számú fotonnal is bombázhatod, ha azok energiája alacsonyabb mint a legkisebb kvantált energiaszint?
Szia, bocs hogy kontárkodok! Ha egy anyagba ágyazott elektront nézek, amely alapmódusú rezgést végez,feltéve hogy nincs extrém módon gerjesztve,(alap spektrum) akkor a rezgésszáma mondjuk 10*n, Az általad felvázolt rezgéstartomány és az extrém alacsony frekvenciájú virtuális fotonok 10pHz freki különbsége (100 nagyságrend)körüli. Mekora mérettartományban tudnak interferálni egymással? Pláne, ha a detektor helyhez kötött diszkrét energiájú fotonjairól beszélünk? A virtuális foton miért kell hogy alacsony energiájú legyen? Nem elég ok, hogy ne tudjon energetikai interakcióban részt venni? mondjuk azért, mert párban keletkezik és kioltják egymást a párjával mielõtt kölcsönhatnának a fizikai térben? Az általad felvázolt EM tér majdnem statikus. Számomra a kölcsönhatás, még extrém nagyszámú pikofotonnal is neutrálisnak tûnik, egyszerûen a frekvenciák extrém eltérése miatt. A kölcsönhatás nem jöhet létre, még nagyszámú nagyon alcsony energiájú virtuális (pico) foton esetén sem.
Hagyományos fizika szerint ez a kisérlet sehogyan sem értelmezhetõ.
Ha egy pillanatig el is fogadnám a te unreálisan kis frekijû fotonjaidat, azok akkor sem tudnák megmagyarázni a D0D1 és a D0D2-õn kialakuló interferenciaminta okát.
Szerintem nem is látod, mi is ebben a kisérletben a megdöbbentõ. Elkapsz a D0 detektoron egy fotont, majd kb 2.5x akkora idõ múlva egy másikat, ami teljesen más irányba ment. A d0d1 d0d2-õ detektorokon kapott interferenciaminta nem jöhetett létre a d1 és a d2 fele haladó foton miatt, hiszen ezek a detektorok nem változtatják a poziciójukat. Csak a másik irányban levõ d0 detektort mozgatjuk x irányban. Annak az oka, hogy a d0d1 d0d2 van interferencia a d0d3 d0d4-en nincs nem lehet más, mint hogy nem lehet tudni melyik résbõl érkezik a foton a d1-be és a d2-be, amiatt megmarad a másik foton hullámtulajdonsága.
Azzal, hogy az elsõ foton d0 detektorba csapodása után a másik fotonnál töröljül vagy nem a 'melyik út' információt, meghatároztuk azt, hogy a már becsapódott d0 fotonnak VOLT-E hullámtulajdonsága vagy nem.
Nem érted, hogy pl. 0,000 000 000 000 1 Hz frekijû foton energiája olyan csekély, hogy nem tudja a detektorok elektronjait önmagában elmozdítani.
De! Ilyen csekély energiájú (Feynmann szerint virtuálisnak nevezett) fotonból egy milliárdnyi éri el a detektor elektronját, akkor össz energiájuk már elegendõ a mérhetõ potenciálváltozás kialakulásához.
Nos, ez szép, csak nem kizárólag ezzel magyarázható!
Vegyünk 1000 db 1e-15 Hz frekijû fotont. Egyesével olyan kevés energiát hordoznak, hogy kimutathatatlanok, de amint ez az 1000 db befogódik bármely részecskénben, megváltoztatják impulzusát. (pl. Feynmann virtuális fotonjai)
Azaz a tükrök atomjaiból gömb alakban szóródó szuper alacsony energiájú fotonok a kisérleti berendezés bármely pontjára hatnak.
Így látszólagos EPR hatást hoznak létre úgy, hogy a hatást kiváltó fotonok önmagukban "láthatatlanok" a detektorok számára.
Ez a kvantummechanika legérdekesebb kisérlete. Feynman a kétréses kisérletet nevezte annak, ez a továbfejlesztett változata annak, ami még meg van csavarva kicsit.
Itt úgy tünik el az interferenciakép, hogy nem nyúlunk közvetlenül bele a fotonok útjába, hanem elõbb mindet 'leklónozzuk', egy EPR párt hozunk létre. Ezek egyike megy az ernyõ fele ami a mozgatható D0 detektor. A másikat pedig három beamsplitteren át küldjük, ami féligáteresztõ tükör. Ez 50-50% eséllyel vagy átereszti a fotont, vagy visszaveri. A lényege az egésznek az, hogy a D1 és a D2 detektorba érkezhet a foton akár a BSB-bõl akár a BSA-ból. Emiatt nem lehet tudni, hogy melyik lyukon ment át a fotonunk. Ez az eraser, mert megsemisíti a "which-path" avagy a 'melyik úton jött a foton' informaciót. Ha egyeztetjük a fotonpárokat, akkor a D1D0 és a D2D0 párosok fogjál adni az interferenciamintát, a D0D3 és a D0D4 párosok nem adnak interferenciát, mert ott egyértelmûen eldönthetõ, hogy melyik résen ment át a foton. Tehát attól függ a D0-on kialakuló interferenciakép, hogy melyik másik detektort üti a D0-ba érkezõ foton EPR párja. És ez akkor is így van, ha a D1D2D3D4 detektorok jóval távolabb vannak a résektõl, mint a D0.
Az okozat megelõzheti az okot? Biztos nem. Az EPR párt egy hullámfüggvény írja le. Csak ennyi a biztos.
Hogy ezt a különbözõ étrelmezései a QM-nek hogyan magyarázzák, az már más kérdés. A lényeg, hogy a QM jó leírja ezt a kisérletet is.
Szerintem a fotonnak csak önmaga számára nincs tömege, hiszen a vele mozgó koordináta rendszerben a nyugalomban van. (Ez persze vicc volt!)
Az persze igaz, hogy egy fotont nehéz mérlegre tenni, de asszem nem ez a tömeg definiciója! (van pl. impulzusa (tehetetlen tömeg ?)- Compton effektus és gravitációs tér hatására elhajlik (súlyos tömeg ?))
Az hogy, a tömeg-energia ekvivalenciát elfogadjuk vagy nem persze egy másik kérdés. A relativitás elméletbõl persze következik és nagyon sok mindent megmagyaráz (pl tömegdefektus) és akkor máris lehet vitázni a relativitás elméletérõl...
Igen, de .. hosszabb értekezést igényelne.
A haladó fotonnak nem lehet tömege számunkra.
Amit te írsz az az energiájának megfeleltethetõ tömeg!
pl 1 q antracit elégetésekor eltûnõ tömeg 136 mikrogram
mégsem mondhatjuk, hogy az eltûnt tömeget rátehetnénk egy mérlegre.
A fotonnak tényleg nincs nyugalmi tömege, de ha halad azaz ha mozog akkor igenis. E=mc2 (Csak, hogy a nagyokat idézzem!) Nagy tömegek pl. bolygó melett elhajlik.)
Én annak a meghatározásnak vagyok a híve, hogy foton ami halad, anyag az ami zárt térrészen belül marad.
Azaz lehet, hogy Schrödingernek igaza van és az elektron csupán egy csomó foton, zárt gömbhéjon önmagukkal rezonanciában keringve. Így számunkra mutatja a tömeggel rendelkezõk szokásos tulajdonságait.
Ami biztos: a fotonok egyenes vonalú haladás közben nem mutatnak tömeg tulajdonságokat a számunkra tömegnek érzékelt anyagon.
Azaz a jelenlegi ismereteink szerint, a feketelyuk gravitációs sugárzása haladó fotonoktól nem származhat.
Az általános relativitás teóriája a szerzõje szerint is csupán egy teória. A matematikai teret meggõrbítõ része, alapból nem alkalmazható a fizikai térre lévén, hogy a fizikai tér a valami helye, a valami nélkül a semmi van benne. A semmi pedig meggörbíthetetlen.
Mind ebbõl következõen természetes következmény, hogy ez a feketelyuk nem egészen jellemezhetõ vele. Ami pedig csupán annyit jelent, hogy a teória modelje nem fedi a fizikai valóságot.
A közelmúltban felfedeztek egy hipernagy tömegû fekete lyukat, amely a mérések szerint, az õsrobbanás után kevesebb mint egymilliárd évvel keletkezett. Létét a jelenlegi modellekkel nem tudják magyarázni. Sokkal több idõ(nagyságrendileg) lenne szükséges a kialakulásához. Csekély ismereteim szerint a fekete lyuk gravitációs hatás, tehát relativisztikus hatás eredménye. Kérdésem az hogy az anyag milyen szervezettségi szinten(tesz szert tömegre) mutat gravitációs hatást? Lehetséges e hogy a kezdeti inhomogenitások (turbullenciák?) már elemi energiaszinteken meghatározták a fekete lyuk létrejöttét? Arra gondolok, hogy a helyi sûrûsödésekben, az anyaggá szervezõdés következtében robbanásszerûen kialakuló tömegarányok, az elsõ törtmásodpercekben, vagy nem sokkal késõbb eseményhorizontot hoztak létre, és az anyag egy (Nagy) része már eleve az eseményhorizonton belül materializálódott, ilyen módon már az idõ kezdetén létrehozva hipernagytömegû fekete lyukakat. Ebbõl következõen, az õsi F. Ly.-ak kvantumhatásokhatások által determináltak lennének. Tovább az következne ebbõl, hogy a gravitáció is kvantumosan meghatározott(?)
Bocs a dilettáns okoskodásért! Csak gondolatébresztõnek szántam.
Üdv: shakwill
Látod, ez mindannyiunkkal megeshet. Einstein mondogatta, hogy "nem tiszteltem a tekintélyt és belõlem lett tekintély".
Majd, mikor évekkel késõbb tõled fognak ilyeneket idézni százasával az sg fórumról mint õsrégi hiteket..
evolució Az univerzum eredete Teremtsünk intelligenciát
Egyetlen mentséged az lesz, hogy nem vagy tudós, ezért majd zárójelben azt is odaírják: "Igaz, hogy nem volt tudós, de még ezeknél az embereknél is okosabbnak tartotta magát." (mármint azoknál, akiket az elõbb felsoroltál, és idéztél tõlük)
Ha valamiben, hasonló predikciókban te sem szenvedsz hiányt..
Bár Naumann védelmére mek kell jegyeznem, hogy Õ már 1949-ben leírta a neuron típusú, aszociatív párhuzamos programozás elvét. Amely elvet a mai napig is, csak a fejünkben használjuk, de elektromos számítógépben még nem sikerült maradéktalanul megvalósítani.
Olyen értelemben, hogy matematikai szempontból Õ 1949-ben ennél jobb elvet nem látott, végül is igaza volt.
Persze minden matematikai felfedezés "felülírhatja" a korábbi elveket. Így egyszer majd a Naumann elvet is továbbfejleszthetik.
most találtam és nem tudom, hova rakjam be, egyelõre ide: " „A levegõnél nehezebb tárgyak sohasem fognak repülni.”
Lord Kelvin, kémikus, 1885.
„Az elektromos világítás sohasem léphet a gáz helyébe.”
Ernst Werner von Siemens (1816 német mérnök, a távíró iparág kifejlesztõje
“A fájdalom a sebészeti beavatkozások örökös velejárója lesz.”
A párizsi egyetem orvostudományi karának professzora Alfred Velpau, 7 évvel az éter használatának bevezetése elõtt
“A számítástechnika elérte fejlõdésének határait.”
Neumann János, 1949.
„A vonatok nem közlekedhetnek túl nagy sebességgel, mert az utasok levegõ hiányában megfulladnak.” „A gõzhajó sohasem lesz képes áthajózni az Atlanti óceánt, mert több szénre volna hozzá szüksége, mint amennyit elbír.” Dionysius Lardner (1793-1859) a London University természettudomány professzora
„Az ûrutazás a legtökéletesebb ostobaság.” Sir Richard Woolley, angol csillagász, 1956
„Tekintettel a elektromos világításra - bár sokan szóltak már mellette is, ellene is - úgy gondolom, kétséget kizáróan mondhatom, a Párizsi világkiállítással együtt az elektromos világításnak is vége lesz, és soha többé nem hallunk róla.”
Erasmus Wilson, oxfordi professzor, 1899. "
Kedves Beela!
Napok óta nem reagáltál. Csak nem lett valamilyen bajod?
Látom, Te is azon "hozzáértõk" közé tartozol, akik elöbb hülyézik a beszélgetõ partnerüket, aztán esetleg, azt is elolvassák rendesen, amit írt. De csak esetleg, mert általában csak átolvassák, értelmezés nélkül.
Oké! Te vagy itt is a nagy Menõ Nanó! A te szavad szent és sérthetetlen. A te igazságaid a mindent elsöprõ Isteni igazságok!
Miután ezt tudod, legyél annyira kedves, hogy ereszkedj le hozzánk halandókhoz, és mielõtt osztod az észt, olvass kicsit vissza a topicban.
Remélem, tudunk értelmesen is beszélgetni ezek után.
Különös tekintettel arra, hogy többek között, a kétréses kisérlet értelmezése akár elektronra, akár fotonra túlon-túl sajátságosra sikeredett nálad.
Idevág ez a fejezet: 2.3. Megtudhatunk-e a relativitáselméletbõl bármit is a térrõl és az idõrõl?
"De a hullámfüggvény térben kiterjedt."
Azért magyarul megtanulhatnák végre. xD
Jelenleg a hullámfüggvény csak matematikai segédeszköznek tûnik. Nincs olyan eleme a valóságnak, amire azt mondhatnánk, hogy na ez a hullámfüggvény. Ennek az amplitudó négyzete adja meg, hogy pl az elektront milyen valószinûséggel fogjuk egy adott helyen megtalálni.
A kétréses kisérletnél is inkább lehet mondani, hogy a hullámfüggvény ment át a két résen és az interferált önmagával, mint hogy az elektron.
Nem mondhatom, hogy a hullámfüggvény maga az elektron. Az elektront soha nem detektálható több helyen egyszerre. A hullámfüggvény térben kiterjedt.
Én úgy gondolom, hogy a hullámfüggvény mögött KELL lennie valami valós dolognak. A vákum viselkedik így vagy az elektron nem mindig pontszerû. Vagy olyan valami okozza ezt a furcsa viselkedést, amire most nem is gondolnánk.
De megeshet, hogy mégis a QM a végleges elmélet,vagy annak az alapja.
"a Bell-egyenlõtlenséget, amely egy, a kvantummechanikából levezethetõ statisztikus jóslat, ami összeegyeztethetetlen a rejtett paraméteres elméletek jelentõs részével."
Látod, "jelentõs részével". Nem az van írva, hogy mindel.
Félreérted, vagy nem hozzáértõket olvasol. A a Bell egyenlõtlenség azt bizonyítja, hogy a QM ÖNMAGÁBAN teljes. Nem azt, hogy a legjobb leírása a világnak, vagy hogy nincs másik.
Vannak rejtett paraméteres elméletek, csak ezek nem érnek semmit, ameddig a mérõberendezések hatásfoka nem növekszik meg. Ilyen a Fine-interpretáció.
Itt ezekrõl és a Lorentz elmélet és a specrel kapcsolatáról is olvashatsz. A nyitott jövõ problémája
Nos arra a linkre a beela egyik linkje utján jutottam el. Leltem linket az én nagy szívfájdalmamhoz, a kvantummechanika determinizmusához. Az a véleményem hogy az utóbbi idõben, mintha kizárólagosan tulsúlybe került volna az az oldal, hogy a kvantummechanika teljes. Az EPR, majd a Bell elmélet voltak a próbálkozás ennek kiderítésére. Gyomorfájást, fogfájást, toporzékolást stb, mindezeket okozza nekem hogy a fizikus társaság túlnyomó része képes bevenni hogy a kvantumfizika egy teljes leírás.
Nem tudja elküldeni Bobnak, mert nem tudja, hogy Bob hol van és:
"A probléma megoldásához az alábbi mûveleteket kell Alice-nek elvégezni: kölcsönhatásba hozza a továbbítandó qubitet a nála maradt fél EPR-párral, majd az így keletkezett két qubitet mérésnek veti alá. A mérés eredménye az alábbi négy lehetséges érték közül egy: 00, 01, 10, és 11. Az így kapott információt elküldi Bobnak. "
Ekkora dumát ritkán olvas az ember. Eltereli a figyelmet áltudományos halandzsával, és az egészet lehetetlenné tevõ lényeget átlépi.
"elküldi Bobnak.."
Azért jó lenne, ha a sulineten ekkora butaságokat nem propagálnának!
sztem is tesla lott. mi sem bizonyitja jobban, hogy meghalt, es ra kis idovel kiserleteztek a fegyverrel, es akkor tortent hirosima ra hatnapra meg a kovetkezo. Nem lehet veletlen!
na mind1, lenyegeben nekem eleg az is, hogy mi a ter es ha jol ertelmezem maga a semmi. azert ha tud vki jobbat irja! amugy sztem Tesla lott Tungoskara. ti is elhiszitek?
nem talalok jo leirasokat ezekrol: mi a ter, miert nem fernek ossze a relativitas elmelet es a kvantum fizika egyes reszei. vki tudna 1-2jo oldalt megkoszonnem a linket
Persze, csak ha hatást fejtenek ki, ha mérhetõek, ha tapasztalhatóak, ha léteznek.
A példában a 2Ds lény egyértelmûen tapasztal, a 3d-s dolog hatást fejt ki a világára, mérhetõ, megfigyelhetõ módon.