Miért lenne gömbszimmetrikus?? Mert annak látszik?? A lapos munkadarab is hengernek látszik és mint henger esztergálható is! Pedig tudjuk, hogy téglalap keresztmetszetû és nem hengeres..
Igen, nincs forgó inerciarendszer. Pl ha egy elég gyorsan forgó ûrhajóban lézerrel a falra világítassz, , akkor a fénysugár meggörbül. Sõt minden magárahagyott test görbe pályán fog mozogni. E miatt nem inerciarendszer.
Szerintem ha továbbvisszük Einstein gondolatmenetét, miszerint a gyorsuló rendszerekben megjelenik a gravitáció, szerintem a forgó rendszerekben megjelenik a töltés. Persze itt 4d forgásról lehet csakis szó, mivel az elektromos erõ gömbszimmetrikus.
Biztos nem mondott ilyet. Az õsrobbanásnak meg nem volt helye, nem valahonnan indult, hanem a tér tágult ki ekkorára. Kezdenben vala a tér egy szingularitás.
Valami olyasmirõl lehet szó, hogy a kvantumszinten a hely bizonytalansága miatt nem jöhet létre szingularitás.
Na ok... A metagalaktika külsõ pereme Einstein szerint egy szingularitás.. Ez a szingularitás kezdetben egyetlen pontból, az "õsrobbanás" helyérõl indult.. Mi van akkor, ha a zsugorodás abból ál, hogy a szingularitás lelassul, megáll, majd visszafordulva ismét egyetlen pontban (az új õsrobbanás helyén) átfordul???
Ez esetben a progi semmi újat nem tartalmaz. Tükrözi az idõfolyamot az õsrobbanás idõpontját véve tökörpontnak..
Természetes, hogy a mienkhez hasonló világ az eredmény...
A kvantumfizika és az általános relativitáselmélet kombinálásával Abhay Ashtekar professzor (Pennsylvania Állami Egyetem, USA) és tanítványai olyan modellt dolgoztak ki, amellyel az idõben visszafelé modellezve a folyamatokat keresztülhaladtak az Õsrobbanás pillanatán, és egy fizikailag a mienkhez hasonló, "korábbi" univerzum képe bontakozott ki elõttük.
ha jól értem a problémádat, akkor az nem probléma, mivel a fény definíció szerint egyenesen halad, így nem nagyon létezik olyan, hogy "forgó" koordinátarendszer... ha számunkra forog, az csak annyit jelent, hogy a megfigyelt fénysugár és köztünk valahol meg van csavarodva a téridõ (de tudomásom szerint még ott sem lépheti túl a határsebességet)
az megint más kérdés, hogy a kvantumteleportáció (vagy itt vagy egy másik topicban már rágódtunk rajta egy kört) kibúvónak tûnik az információ fénysebességgel terjedése alól.
Nos egy régi dolog huzza a csõröm! Mégpedeig a fénysebesség határsebesség mivolta (nyilván nem csak nekem). Szóval Einstein azt mondja, olyan rendszerben, ami egyenesvonalú, egyenletes, vagy gyorsuló mozgások vannak, ott a fény sebessége a max. Slussz passz. De. Olyan rendszerben, ahol nem egyenesvonalú, hanem forgó koord. rendszerben úgy emlékszem azt írja, hogy ott ez nem érvényes. Pont most nincs nálam egy példány, de így emlékszem. Tehát ott van keresnivaló?!
Nem kategória inkább tulajdonságnak mondanám. A proton átalakulhat mezonnokká és elektronná vagy pozitronná és presze fotonná. A mezonok megintcsak lebomolhatnak elektron vagy pozitronná és neutrínóvá. Na mi maradt?
tehát akkor egy valahol akármynnyi elektron lehet?...
Az hogy valamibõl akármennyi van , nem azt jelenti hogy nemtod megszámolni. Legfeljebb nincs kedved hozzá... :D
a protont a pozitron gerjesztésének?.. dehát két külön kategória(barion/lepton), hogy lehetne õket ennyire összekapcsolni?...mikor ennyire különbözõk...csak a töltésük és spinjük egyezik meg...
Ha ütköztetünk eletronokat pozitronokat, akkor nagyobb és sokféle tömegû un rezonancia jönnek létre. Na ezek is tudnak fotont leadni, de mint a nevük is mutatja ezeket vehetjük az elektron gerjesztett állapotainak. Én még a protont is a pozitron gerjesztésének venném, de ezt csak úgy mondom.
Különben erre a kisérletre épülnek a jelenlegi kvantum-titkosítási kisérletek. Nem az egyik küldi el a másiknak a fotont, hanem mint a két titkosítást végzõ fél megkapja egy EPR pár egyik felét.
figyi... hogy indítasz két fotonpárt?...mármint úgy hogy össze is fonódjanak...mert ha én a lámpámat felkapcsolom, akkor sok foton fog elindulni...mégse kódolok semmit...legalábbis tudatosan nem...
Nem tudod megnézni a fotonokat útközbe hogy milyen polaritásúak. Akkor dõl el a dolog, amikor az egyiket megmérik. Útközben nincs olyan tulajdonsága, hogy polaritás. De ha upnak mérjük az egyiket, ezzel eldöntöttük hogy a másik csak down lehet. Mindegy hogy az a másik az elsõ mérése elõtt lesz elkapva, vagy évek múlva egy messzi-messzi galaxisban... :))))
Az idõlistát el kell juttatni, de a polarizációs listát nem. Azt a két összekuszálódott foton teszi meg. Ez a lényeg. Nincs közbensõ csatorna, mert a hatás idõ és tér nélkül terjed. A két foton egy, amíg az egyikkel nem történik valami. Hiába vannak kilóméterekre egymástól. Akkor aztán a másik olyan tulajdonságot vesz fel, hogy a két foton tulajdonságainak összege megegyezzen akiinduló állapottal.
Az már lopás. :D Az csak a két titkosítást végzõ személynél van meg.
Az egész lényege , hogy fotonpárokat indítunk, amiket a küldõ és a fogadó kap meg. Ezek mindig ellentétes polaritásúak. Ezek EPR párok ,csatoltak , entangled fotonok. Az idõlista azért kell hogy tudjuk , melyiknek melyik a párja. Az a foton,amelyet egy harmadik személy elkap, azt már a fogadó nem kaphatja el, az kiesik a titkosításból. Tökéletes védelem. Ráadásul az , hogy a polaritás merre áll éppen, teljesen véletlenszerû, nincs algoritmus, a kvantummechanikai törvényeg döntik el.
Hát én sem értem... És mi van ha megszerzem a polarizációs listát, és idõlistát is?
Feketén fehér feketén fehéren hogy megértsd
:DD
Érthetõbb vagy írjam jobban körbe? Mert látom a lényeget nem értitek.
Az pedig hogy mikor up vagy down a polaririzció iránya teljesen véletlenszerû, de a küldõnél és a fogadónál mindig szinkronban van.
Nincs polarizációs listád, akkor mit kezdel az idõlistával?
Már írtam "Ha valaki lehalgatja az optikai kábelt valahogy, az nem azokat a fotonokat fogja elkapni amit az titkosítást végzõk. Más fotonpárok lesznek a lehalgatónál, és más a két eredeti személynél."
Nem ér vele semmit, minden fotonnak csak egy párja van, és csak azzal korellál.
És ha az idõlistát megszerzi valaki? Annak is el kell jutnia valahogy a másikhoz...
De miért? Csak idõpontokat küldessz, azt nem kell elküldeni, hogy milyen polaritású volt a foton. A titkosításhoz azt használjuk.
Mérünk egy csomó fotonbecsapodást. Felírjuk az idõket és a polaritást. Ezt megcsinálja a partner. Átküldjük az idõlistát, amibõl a másik tudni fogja, hogy az õ listájából melyeket kell használnia. És kész. Hol itt a baj?
Ehhez kivételesen értek :) Elég jó megoldás ez a féle kódolás, de ennek is van hátulütõje "csak a detektálás idõpontját kell egyeztetni" it van a kutya elásva... akkor inkább már 2 kulcsos rendszer ...
A kvantumtitkosításnál pont az a lényeg, hogy csak a publikus kulcsot kell átküldeni, a másik a kvantumcsatornán érkezik, azt tuti senki más nem érheti el. Ha valaki lehalgatja az optikai kábelt valahogy, az nem azokat a fotonokat fogja elkapni amit az titkosítást végzõk. Más fotonpárok lesznek a lehalgatónál, és más a két eredeti személynél.
A csatolt fotonpároknál ha az egyik polaritása up a másike biztos down. Csak a detektálás idõpontját kell egyeztetni külsõ csatornán, hogy pontosan tudják melyiknek melyik a párja.
Sem a macskának sem a pénzérmének nincs kevert állapota, ezek ugyanis nem kvantummechanikai objektunok. Nem kisérlet, hanem szemléltetés akart lenni, de szerintem nagyon melléfogtak ezzel a példával. /is :D/
Ha felírok egy rossz megoldóképletet, attól a matematika megingathatatlan marad, de hülyeséget fogok kiszámolni!
Lásd azt az esetet, amikor az egyik KF elméletet Neumann J. számításai alapján kizártak a lehetõségek közül, és nem volt senki évtizedekig, aki meg merte volna kérdõjelezni, hiszen a nagy Neumann számolta ki. Aztán kiderült, hogy elõjelprobléma miatt még se lehet kizárni azt a bizonyos elméletet.
Abban igazad van, hogy nem egyezik meg a modell a valósággal(de jól közelít hozzá!), mivel a valóság olyan bonyolult "véletlenek" halmaza, melynek információtartalmát csak magával a valósággal tudod leírni. DE! Ha megkérdõjelezed a használt modellet, mely matematikailag helyesen van megfogalmazva(különben nem lehetne használni jó közelítésekhez, márpedig használják), akkor tulajdonképpen a matematikát kérdõjelezed meg.
Ahogy utánaolvastam, igazából még ugy is max. közelítéseket, meg modelleket tudnak alkotni, hogy õk maguk (a tudósok) megértsék. Gyakorlatilag az összes eddigi fizikai modell csak egyfajta modell volt, amivel meg lehet magyarázni a dolgok mûködését, de csak olyan elemeket tartalmaznak és tartalmazhatnak, amit kissé egysíkú emberi agyunk megért ... ez viszont azzal jár, hogy ezek a modellek NEM azonosak a valósággal, másrészt a kialakított modellt befolyásolja az alkotó kúltúrája, szemályisége, tapasztalatai és így tovább. Errõl kiválló, ámbár szinte olvashatatlanságig túlrészletezett, regényt írt Stanislaw Lem, aminek magyarul Az Úr Hangja a címe (Master Voice project), igaz nem a kvantumfizikáról szól, de a lényege ugyan az.
Az rendben van, de a tudósoknak az az egyik legfontosabb feladata, hogy az általa kutatott témát a legtöbb embernek a legközérthetõbben adja közre. Ha mondjuk egy aszfaltburkoló véletlenül elolvassa ezeket a sorokat, legalább a szavakat egyenként értse :-)
Mért, olyasvalaki nem nézhet meg egy információt aki nem tudja elolvasni? Pl megnézek (az túlzás hogy olvasom :-)) egy kínai papirusztekercset. Ebbõl az következik, hogy én tudok kínaiul? Engem ennek a titkosításnak a gyakorlati alkalmazása érdekel. Légyszíves meséld el a kezdetektõl részletesen, hogy az "alma" szót hogy küldenéd el nekem titkosítva, úgy hogy én nem ismerem se a titkosítás kulcsát se ezt a szót, amit velem tudatni akarsz. Köszi.
Szerintem a pénzérmés kísérletbõl is ugyanezeket a következtetéseket lehet levonni. Épp az a problémám, hogy a macskás kísérlet összetettebb és bonyolultabb. Lehetne még tovább bonyolítani is ,de minek? A statisztikai rendszereknek éppen az a lényege, hogy az események nem játszódhatnak le egy helyen ÉS idõben (ebbõl ered a Heisenberg-féle határozatlansági reláció is! Melyet persze elképesztõen bonyolult matematikai módszerekkel is le lehet vezetni, de minek). Vagy egyszerre dobok fel sok pénzt vagy egymás után dobom fel õket. Ebbõl ered aztán az a sok furcsaság, melyeket a quantum-fizikusok a végletekig túlbonyolí-tottak és -tanak. (Pl. logikai ellentmondásokat is szül, mivel az ilyen eseményekre maga a logika is csak korlátozásokkal alkalmazható) Ezért lehet pl. a foton (nem pontszerû, ugynevezett hullám állapotban levõ) "egyszerre 2 helyen" de egyidõben, a macska/pénz (pontszerû, ugynevezett anyag állapotban levõ) "egyszerre 2 állapotban" (más szóval "egyszerre 2 idõben") de egy helyen.
Azért annál egy kicsit bonyolultabb és összetettebb a macskás kísérlet, mint a pénzes hasonlatod. Itt olvasd el legalább az elsõ három bekezdést és próbáld értelmezni.
Ez nyilvánvalóan nem igaz, mert ha valaki megnézi az információt, ami így volt kódolva, azt más nem tudja elolvasni, ergo azonnal tudni fogják, hogy ellopták a kulcsot. Ha meg a kulcs is így van titkosítva ...
A másik kedvencemrõl is szóljon akkor pár szó! Az a bizonyos híres Schrödinger macskája sztori. Ez aztán nem semmi túlbonyolítása egy hihetetlenül egyszerû jelenségnek. Dobozba zárt macska, méreg, kapszula, bomló anyag stb. Nevetséges! Ugyanez a helyzet ha feldobok egy pénzérmét. Amig nem nézem meg addig egy furcsa kevert fej-írás állapotban van a pénzérme! Hú de érdekes. De amint ránézek, mérést végeztem rajta, és kiderül hogy fej vagy írás. (Vagy elkapta a sirály, mint a Bud Spencer filmben:-)) Vagy mindenki aki lottózik. Amig ki nem húzták a számokat mindegyikük egy furcsa kevert lottónyertes-nemnyertes állapotban van. Amint kihúzzák a számokat megtörtént a "mérés" és mindenki vagy nyertes vagy nyeretlen állapotba kerül. Ebbõl is kiderül, hogy a statisztika tényleg olyan mint a bikini: sokat megmutat de a lényeget elfedi. Sõt elõszeretettel használják a lényeg elfedésére még a legnagyobb tudósok is!
A fizikusok mindig túlmisztifikálják a quantumfizikát, hogy okosabbaknak tûnjenek. A hozzánemértõk, meg sopánkodhatnak, hogy mirõl is van szó. Én megpróbáltam laikusoknak elmagyarázni, hogy semmi különös nincs a jelenség hátterében. Ha mondjuk ugyanaz az info megjelenik véletlenszerûen "a" és "b" pontban, akkor ezt lehet úgy is értelmezni (persze tévesen!!!!!), mintha az egyik helyrõl a másikra átment volna az info 0 idõ alatt. Ezt az egyszerû jelenséget szokták beépíteni a legkülönfélébb statisztikára alapuló elméletekbe (mint pl. a quantum-fizika), hogy eladhatóbbá tegyék a kutatási eredményeket.
Ugyanez a helyzet a titkosítás terén. Soha nem értettem miben segíthetné a titkosítási eljárásokat a quantum-fizika. Ugyanis a titkosításban a KULCS a lényeg. Ezt a kulcsot kell eljuttatni elõszõr "a" pontból "b" pontba. A kulcsot viszont hiába titkosítom egy másik kulccsal, mert ezt az örökkévalóságig játszhatom. Vagyis ha valaki az információáramlás csatornájához hozzájut akkor az a kulcshoz is hozzájut. Különben is a legprimitívebb kulcsokkal is tökéletesen lehet titkosítani. Lásd az Enigma esetét. Ott aztán szó nem volt quantum-fizikai alapú titkosításról, mégsem tudták a legjobb kódfejtõk sem megfejteni. Ott is az vezetett sikerre, hogy a kulcsot szerezték meg.