Ha fel a karod venni vele a kapcsolatot, írj neki privát üzenetet. Meg mint az az adatlapján olvasható, 2006. 10. 31. 10:20 óta nem volt bejelentkezve.
En azt nem értem, ha ez az egész csak szemfényvesztés, trükk, mint ahogy oly sokan állítják, akkor az alkotóknak mi a haszna ebbõl hogy ilyesmit kikürtölnek. Egy trükk csak a szinpadon érdekes, megtapsolják a végén, szép volt jó volt, de itt ez ha nem igaz akkor mikor más is megcsinálná gyorsan kiderülne a trükk. Mi ebben az üzlet nekik, miért járatnák le magukat ennyien egy nemigaz dologgal. En ezt nem értem.
Szeretném tudni, hogy mi a hivatalos álláspont a gravitáció terjedési sebességét illetõen.
Ha például feltesszük a kérdést, hogy ha megszûnne a nap, mennyi ideig keringene még a föld a pályáján, akkor erre eddig háromféle választ is találtam. Egyesek szerint semeddig, mert a gravitáció azonnal hat, mások szerint 8 percig, mert a gravitáció fénysebességgel terjed, míg megint mások szerint néhány pillanatig, mert a gravitációs hullámok terjedési sebessége nagyságrendekkel nagyobb a fénynél. Mindegyik állítás elterjedt, de nem tudom, hogy melyik a posztjukat jelenleg is betöltõ tudósok szerint is elfogadott hivatalos álláspont. Válaszotokat elõre is köszönöm.
Erre a fehérköpenyesek csak akkor tudnak majd rendesen válaszolni, mikor arra a kérdésre is megtudják a választ, h miért nem esik bele az elektron a protonba..
Állítólag a fénysebesség a hivatalos. De ez szerintem sántít egy kicsit, mert ha igaz lenne akkor a fekete lyukból a fényhez hasonlóan a gravitációs sugárzás sem tudna kijönni, de mégis kijön és mégis van gravitációs vonzása. De miért, ha a gravitáció csak fénysebességgel tud terjedni?
Az elektron a protonba azért is nem esik bele mert hullámtermészeténél fogva állóhullámot alkot az atommag körül. Persze szerintem sincs itt minden letisztázva mert ezt tudjuk. Hogy milyen gyorsan terjednek a gravitációs hullámok? Errõl nekem is gõzöm sincs
A Heisenberg-határozatlanság miatt nem tud az elektron belezuhanni az atommagba. Ha közelebb kényszerítjük az atommaghoz akkor csökkenteni kell a dx-et, avagy kisebb helyre kényszerítjük az elektront. Ekkor megnõ az impulzus határozatlansága, ami miatt nem tud ott maradni. Ennek hátterében a foton van. A fotonnak h(egész) az impulzusmomentuma, csak ennyit tud közvetíteni az atommag és az elektron között.Az elektron legbelsõ pályáján a pályaimpulzusmomentuma + - 1/2h. A foton nem tud fél h impulzusmomentumot továbbítani, emiatt az elektron nem tud mélyebb energiaszintre menni.
"És miért lenne a gravitációnak hullámtermészete? "
Pont annak ne lenne? Nem egészen graviton vs téridõrõl van itt szó. Már Einstein egyenleteibõl is adódik az, hogy gyorsuló tömegek gravitációs hullámokat sugároznak úgy, mint ahogy a gyorsuló töltések elektromágneses hullámokat.
Akkor a hullámokat ( fõleg, ha fotonok alkotják) valahogyan árnyékolni lehetne..
Itt a fórumon valahol kérdezték, hogy lehet az, hogy a speciális relativitás szerint ha mozog hozzám képest valaki, akkor annak lassul az ideje, de ha õ néz engem akkor nekem lassult az idõm.
Vizsgáljuk meg a kérdést, hiszen a topik témája is ez.
#3" border=0 resizemod="on" onload="rmw_img_loaded(this)"> Van egy 100 méteres alagú, amiben 0.8c sebességgel száguld egy 60 méter hosszú vonat.Az ábrán a fénysebesség 1 egység, így szokás az egyszerûség kedvéért ábrázolni a Minkowski-téridõt, ami a specrel matematikai alapja. A vonat(ságra vanalak, eleje-hátulja) közepébõl a 40. másodpercben küldjünk fényjelet a vonat elejébe és hátuljába. Ez a két sötétkék vonal. A vonat végeiben legyenek tükrök, amelyek visszaverik ezeket a jeleket. Ezek újra a vonat közepében fognak találkozni. Ha az alagút inerciarendszerében rajzoljuk fel az eseményeket, akkor a fenti ábrát kapjuk.
A gravitációt nem biztos hogy a fotonok közvetítik. (biztos nem :-)
Ha most a fényjeleket a vonat szemszögébõl nézzük, akkor joggal feltételezhetjük, hogy a visszaverõdés a vonat végekbõl egy idõben történik. A vonat végeiben levõ órákat SZINKRONIZÁLJUK ennek megfelelõen.
Ma ugyebár ott tart a fizika, h az anyag legkisebb formája a foton. Szinte már csak tulajdonságai vannak, tömege nincs, stb. Akkor végsõ soron a proton is, az elektron is "fotonok tömegébõl" áll, mégis óriási közöttük a különbség. Biztosan erre is van 1 jól hangzó elmélet, miért szervezõdnek a kvantum-részecskék elektron, proton,neutron formákba. Úgy beszéltek a gravitációról, mintha már sorozatban gyártanák az antigrav hajtómûveket..
Máris látszik, hogy ameddig az elsõ ábrán a ságra osztások voltak ritkábban, addig a másodiknál a piros osztások követik egymást ritkábban.Az is látzik az elsõ ábrán, hogy az alagút szerint a vonat elejében és a végében elhelyezett órák nem szinkronban járnak. Ezt nevezte Einstein az egyidejûség relativitásának.
Leírható egy tömeggel rendelkezõ részecske tömege egy tükördobozba zárt fotonnal, amit ha megmozdítunk, akkor a Doppler miatt erõ jelentkezik, de nem ez a jelenleg elfogadott elmélet. (Ha a dobozolt foton részletei érdekelnek, kérdezt DcsabaS-t, én tõle hallottam errõl)
A jelenleg elfogadott elmélet a Standard_modell ahol a protont jelenleg eleminek tünõ kvarkok alkotják.
Amit látod akar hiányossága az elméletnek, de még mindig jobb, mint az elszabadult húrelmélet, amivel bármit le lehet írni, csak megfelelõen kell alakítani.
Az is leolvasható a második rajzról, hogy most a vonat hossza 100 méter, és az alagúté 60 méter. De ennek az értelmetlen változásnak az okát is láthatjuk az ábrákon. A vonaton lévõk a nem 'akkor' látják egyidejûleg a vonat két végét, amikor az alagút mellett lévõk. Akkor a speciális relativitás csak a látszatot írja le? Nem, mert valós mérési eredményeket jósol meg, és ha lemérnénk egy hasonló szituációt,a mérési eredmények egyeznének a kiszámoltakkal.
A következõ kérdésnek úgy kellene hangzania, hogy akkor most a vonat hátulja elõrébb van az idõben?
Semmi esetre sincs elõrébb az idõben. Csak a fénnyel szinkronizát órái más értéket, mutatnak. A vonatnak egy jelene van, és csak egy jelenben létezik, de ha a vonaton vagyunk, a fény által közvetített jelen más, mint amikor az alagút mellõl nézzük.
Az idõ nem része a térnek, a téridõ csak egy modell.
"Visszavezethetõ a mágnesesség az elektromosságra a specrel Lorentz-kontrakcióját használva.
"Einstein explained in 1905 that a magnetic field is the relativistic part of an electric field. When an electric charge is moving from the perspective of an observer, the electric field of this charge due to space contraction is no longer seen by the observer as spherically symmetric due to non-radial time dilation, and it must be computed using the Lorentz transformations. One of the products of these transformations is the part of the electric field which only acts on moving charges — and we call it the "magnetic field".""
Hogyan lehet a mágneses mezõt elektromosra visszavezetni, amikor annyira különböznek?
Mi is az a Lorentz-kontrakció, és mi köze a mágneses mezõhöz? Itt érdemes kezdeni, az idézet is erre hivatkozik.
Ez a kontrakció nem más, mint amit az ábrákon már láthattunk. A mozgó test mindig rövidül a mozgásirányba. Ezt még nem írtam, az ábrákon a térbeli koordináta mindig a mozgásirányba mutat. A másik két koordináta nem változik.
Vagyis...ha a mágneses mezõ, valamilyen formában megegyezik az elektromos mezõvel, akkor ez...megdöbbentõ következtetés elé állíthat bennünket.
Mely szerint elektomos mezõ, vagyis elektronok körülvesznek minket, ugye azt atomokban található elektronok miatt. Ám ha lehet bármilyen formában mágneses jellemzõjük, akkor ez tulajdonképpen a gravitációnak is felfogható, ami ezekbõl belátható, hogy lehet negatív értékû, vagyis taszító tulajdonságú is!
Azt tudom, mert kísérletileg bizonyított, hogy bármilyen szén..szenet tartalmazó vegyület mágnesezhetõ, ez magyar(!) Nóbel-díjas felfedezés! De a fento röpke eszmefuttatásból kitûnik, hogy gyakorlatilag BÁRMI mágnesezhetõ, csak és kizárólag az eletronok számától függ, hogy mennyire?????
Próbáld lekövetni amit írtam a 902 -tõl kezdve.
Vegyünk egy vezetéket. Most az alagút végei legyenek az atommagok, az elektronok a vonat végei. Ha állnak, akkor mind a kettõ 100 méterenként követik egymást. Ekkor a vezeték töltése semleges, hiszen legalább annyira pozitív mint negatív.
Most mozgassuk az elektronokat.Ekkor ugyan azt fogjuk tapasztalni, mint a vonatos példánál. Ott a vonat végei összébb mentek. Itt az elektronok lesznek sûrûbben, vagyis a vezeték töltése negatív lesz.
Jól van, de hogy lesz ebbõl mágnes, meg Lorentz erõ?
Az elõbb a szabad elektronunk a protonokhoz képest állt, most álljon a vezetékben mozgó elektronokhoz képest.
Látható,hogy ha az elektronunk a vezetékben folyó áram elektronjaival együtt mozog, akkor a pozitív atommagokat érzékeli sûrûbbnek, emiatt a vezeték vonzóerõvel hat rá.
Az elsõ ábra nem teljesen a mi álló rendszerünket ábrázolja, hiszen a vezetékben az elektronok sebessége nagyon kicsi, emiatt ha mi állunk a protonokhoz képest, akkor nem tapasztalunk jelentõs elektromos teret.
A külömbség akkor jelentkezik, ha egy nagy sebességû szabad- vagy atomi elektronra hat a vezeték. Ekkor a haladási irányától függõen vagy az atommagok mennek relatíve gyorsabban hozzá képest, vagy az elektronok. Emiatt irányfüggõen egyszer pozitív egyszer negatív a vezeték számára. Egyszer taszítja egyszer vonzza a vezeték az elektront. Ez a Lorentz-erõ. A mozgó elektron számára ez elektromos-tér, de mi ezt a teret nem érzékeéjük, számunkra ez nincs, csak az erõhatást figyelhetjük meg.
Nem mondtam különös dolgot, ugyan azt mondtam el, mint amit fizikaórán egy egyszerû mágneses kisérletnél tapasztalnál. Fogsz egy csövet, köré tekersz egy vezetéket. A két végét mûszerre kötöd. Beledugsz egy mágnesrudat. Van áram? Nincs. Most mozgasd. Van áram? Igen. És attól függ az áram iránya, hogy milyen irányba mozgatod a rúdmágnest. Ez leírható Maxwell egyenleteivel.
Csak más nézõpontbõl mutattam meg ugyanezt. Egy igen érdekes nézõpontból, ahonnan minden egyszerûbb. Persze lehet, hogy ez így elsõ hallásra csak bonyolultabb. :D
De legalább megvolt a vasárnapi olvasnivaló. Megaztán 100 éve senkinek sem sikerült olyan kiseérletet kiagyalni, amivel meg lehetett volna cáfolni a relativitást. Tehát jelenleg azt lehet mondani, hogy a vonattal is ez történne.
Szóval én valahogy azt hiszem, hogy a valóság sokkal egyszerûbb, mint ahogyan azt mi a bonyolult matematikai képleteinkkel megpróbáljuk leírni. Van a relativításelmélet, amihez minden törvényt hozzáigazítunk, van egy halom fizikai tétel, ami vagy ilyen vagy olyan feltételek közt igaz, más feltételek esetén meg nem, mert akkor már más törvény vonatkozik a dolgokra.
Szerintem ott tartunk, ahol régen, amikor feltételeztük, hogy a föld a világegyetem közepe, és minden a föld körül kering. És szépen le is írtuk a bolygók meg a csillagok mozgásának pályáit jó bonyolultan. Most is mindenre van jó bonyolult magyarázat, csak az a baj, hogy minden belûlrõl szemlélve. Majd rá fogunk jönni, hogy rosszul vizsgáljuk a dolgokat és azokat a bonyolult egyenleteinket mindjárt lecserélhetjük nagyon egyszerûekre, mint ahogy a csillagok pályáját is egyszerûbben leírhattuk akkor, amikor már nem égették el az eretnekeket.
Fáradt vagyok emiatt csak bemásolok nehány dolgot. Egyértelmûen nem lehet bizonyítani, mert mégis azt hogy lehetne véghezvinni?
Az idõdilatáció volt az a relativisztikus jelenség amelyre a legkorábban találtak kísérleti bizonyítékot. A µ-mezonok, vagy müonok olyan részecskék, amelyek mintegy 2 µs alatt spontán lebomlanak. A kísérleti tapasztalatok viszont azt mutatták, hogy a légkörbe beérkezõ kozmikus sugárzás által 10 km-nél nagyobb magasságban keltett müonok leérkeznek a Föld felszínére. Ez elsõ látásra teljesen lehetetlennek tûnik, hiszen 2 µs alatt mégfénysebességgel mozogva is legfeljebb 600 m-t tehetnének meg. Hogyan tudnánk megmagyarázni ezt a jelenséget? A földi megfigyelõ a következõképpen okoskodhat. A müon a saját belsõ „órája” szerint valóban csak 2 µs-ig él, azonban ez az óra a müon nagy – fénysebességhez közeli – sebessége miatt jelentõsen lelassul, így a müon valóban leérhet a Föld felszínére. A kérdés ezután az, hogy a müon rendszerében tudjuk-e értelmezni ajelenséget? A müon természetesen saját sebességérõl nem tud, így nem mondhatja azt, hogy órája lelassul. Õ a saját mérése szerint 2 µs-ig él, ugyanakkor azt észleli, hogy a Föld nagy sebességgel közeledik felé, aminek következtében a légkör Lorentz kontrakciót szenved, így vastagsága úgy lecsökken, hogy a 2 µs elegendõ ahhoz, hogy áthatoljon rajta. A mai technika már közvetlenül is lehetõséget nyújt az idõdilatáció ellenõrzésére. Amesterséges holdakon keringõ atomórák járásában már közvetlenül is kimutatható a hasonló földi órákhoz képest a késés. Így pl. a globális helyzetmeghatározó rendszerben (GPS) a mesterséges holdakon keringõ órák járását úgy állítják be, hogy a Földön nem, hanem csak pályájukra állítva járnak szinkronban a földi órákkal. Ha az idõdilatációt nem vennék figyelembe, a GPS rendszer napi 2 km-t (!) tévedne
A Lorentz kontrakcióra már a müonok példája is szolgáltatott bizonyítékot, azonban ennél sokkal közvetlenebb bizonyítékok is állnak rendelkezésünkre. Ezek közül talán az egyiklegszemléletesebb az ún. szabadelektron lézerek hullámhosszával kapcsolatos. Az ilyen lézerek mûködési elve röviden a következõ. Ha az elektronok –, vagy más töltött részecskék –egyenesvonalú, egyenletes mozgást végeznek akkor sugárzást nem bocsátanak ki. Ha viszont a töltött részecskék gyorsuló mozgást végeznek, akkor elektromágnes sugárzást bocsátanak ki. Így például ha egy nagysebességû elektronnyalábot belövünk egy olyan mágnes pofái közé – ez az ún. wiggler – ahol az északi és déli pólusok periodikusan váltakoznak, akkor az elektronok hullámvonalban mozognak, aminek következtében gyorsulnak, tehát sugárzást bocsátanak ki (5. ábra). Alkalmas körülmények között a mágnes tengelyének irányában lézersugárzás jelenik meg. A sugárzás periódusideje nyilván megegyezik azzal az idõvel amely alatt az elektron a mágnes egy periódusa mellett elhalad. Ha feltételezzük, hogy az elektronok sebessége megegyezik a fénysebességgel, akkor egyfelõl a rezgés periódusideje T = λp/c (ahol λpa mágnes periódusa) másfelõl viszont a kibocsátott sugárzás λlhullámhosszára teljesül, hogy T = λl/c amibõl következik λl= λp. A klasszikus gondolatmenttehát azt jósolja, hogy a lézer hullámhossza megegyezik a mágnes periódusával. Ha ez ígylenne, a szabadelektron lézerek legfeljebb a mikrohullámok tartományában mûködhetnének, miután praktikus okok miatt a mágnes periódusa néhány cm-nél kisebb nem lehet.Szerencsére azonban a klasszikus gondolatmenet nem érvényes a Lorentz kontrakció miatt. Ennek megfelelõen a közel fénysebességgel mozgó elektronok a mágnes periódusát több tízezerszer megrövidülni látják, így a cm-es mágneses periódus mellett a szabadelektron lézer akár a látható fény tartományában is mûködhet. Az elektronok energiájának ismeretében kiszámítható a várható Lorentz kontrakció, aminek ismeretében megadható a lézer hullámhossza. A számított és mért értékek teljes mértékben összhangban vannak
A relativisztikus tömegképlet bizonyítására minden olyan kísérlet alkalmas, amelyben részecskék tömegfüggetlen gyorsító erõ hatása alatt mozognak. Így például a ciklotronban a nagysebességû elektronok a mágneses térben fellépõ Lorentz erõ által meghatározott körpályán mozognak. A körpálya sugarából nagy pontossággal meghatározható az elektron tömege. Az ilyen mérések teljes mértékben alátámasztják a relativisztikus tömegre kapott (52) összefüggésünket. A tömeg-energia ekvivalenciára is számos közvetlen kísérleti bizonyíték áll rendelkezésre. Ezek közül a legszemléletesebb talán az, hogy nagy energiájú részecskékütközésekor rutinszerûen megfigyelhetõ olyan részecskék keletkezése, amelyeknek(nyugalmi) tömege több milliószorosan meghaladja az ütközõ részecskék nyugalmi tömegét. A beérkezõ részecskék mozgási energiája tehát tömeggé alakul át. A fordított folyamat a nukleáris reaktorokban figyelhetõ meg, ahol a magátalakuláskor az átalakuló anyag tömegének kis mértékû csökkenése fedezi a felszabaduló energiát.
A tömeg-energia dolog szerintem rendben van, de ez a térgörbülés, meg idõrövidülés szerintem sántít. Ha ugyebár a gyorsan mozgó tárgyon lasabban telik az idõ, akkor ott a kérdés, hogy mihez képest. Mert ugyebár ha egy földrõl nagysebességgel kilõtt, majd oda visszatérõ ûrhajón ugyebár lassabban telik az idõ. De az ûrhajó utasai szerint õk egy helyben állnak, és a föld távolodik tõlük majd közeledik hozzájuk nagysebességgel, tehát a földön telik lasabban az idõ. Na akkor most kinek van igaza?
És mi van a geostacionárius pályán lévõ mûholdakkal? Azok a földhöz képest állnak.
"valóság sokkal egyszerûbb,"
A valóság olyan amilyen, nem amilyennek szeretnénk látni. De mégis igazad van egy kicsit. Gondolj bele, ezzel az egyszerû egyenlettel mennyi mindent ki lehet számolni, amit régen csak sok telefirkált oldallal lehetett. Igen lehet hogy még van valami, amivel még egyszerûbben leírható a relativitás és a kvantummechanika. De garantálom, hogy neked az is 'bonyolult matematika' lesz.
"De az ûrhajó utasai szerint õk egy helyben állnak, és a föld távolodik tõlük majd közeledik hozzájuk nagysebességgel, tehát a földön telik lasabban az idõ. Na akkor most kinek van igaza? "
Ott a magyarázat az ábrákon. 902 904. Mind a kettõnek igaza van.
Kösz a kedves megjegyzést. Te is tudod, hogy nem az e=mc2 képletre gondoltam, hanem globálisan az erre alapozott dolgokra. Amúgy azért még egy difegyenletet ki tudok számolni, annak ellenére, hogy mondjuk a "sõdlinger-egyenlet" nem tartozott a kedvenceim közé. (Bár az mondjuk más téma.) A bonyolult szót is relatívan kellene vizsgálni. Mihez képest bonyolult. Mert szerintem elõbb utóbb lesz valami, ami egy olyanok számára is érthetõ modellt fog felállítani, akik nem szeretnek diferenciálegyenletekkel számolni.
Asszem összekevertelek benneteket, már nemtom mit kinek írok XD
Semmi paradoxon, ott a képlet, számold ki, az ábra helyes, nincs elletmondás. Vagy ha szerinted van, akkor mond el, mit látsz annak. Nem járhat mind a kettõnek EGYSZERRE lasabban az órája? Persze hogy nem. Ez paradoxon lenne. Vegyük az elsõ ábrát. Látsz rajta olyat, hogy EGYSZERRE az egyik is lasabban jár meg a másik is? És a másikokon.
Persze ha egymás mellé rakod, akkor azt mondod, de hát itt van. Igenám, de NINCS olyan megfigyelõ a világon, aki EGYSZERRE látná a két ábrát. Milyen jogon jelentenéd ki, hogy EGYSZERRE járnak lasabban?
Az egyik is lassabbnak MÉRI a másik órájának a járását, és a másik is.
Akkor mi lesz ha visszatér? Ki lesz öregebb? Melyiknek az órája fog többet mutatni a másikénál? Vagy ha egyformát fog, akkor miként mérheti a másikat lasabbnak?
Talán nem a relativitással van a baj, hanem ott, hogy az emberek olyan hallgatólagos elõfeltevésekkel állnak hozzá, amelyek TÉVESEK.
Einstein gondolatában az volt a nagyszerû, hogy talált egy ilyen hibás elõfeltételt, ami a newtoni idõ, és elvetette.
A következõ lépés egy ugyanilyen hibás elõfeltétel elvetése lesz.
Na ez a klasszikus iker-paradoxon. Természetesen itt nincs paradoxon.
A titok annyi, hogy ha a vonat tér vissza (maradva az ábráknál) akkor maradunk az alagút inerciarendszerében ábrázoltaknál, és ott egyértelmûen látszik, hogy a vonatban telt el kevesebb idõ.
Ha valamiképpen az alagút térne vissza a vonathoz, vagyis az fordul meg, akkor az alagútban lévõ óra fog kevesebbet mutatni.
Na de ha például az ûrhajót úgy lövik ki, hogy az a tejúthoz, vagy a "világegyetem középpontjához" képest éppen álló helyzetû marad, és a föld tesz meg egy kört, akkor elvileg pont fordítva kellene hogy legyen.
Nem az számít, hogy 'mihez képest'. Az számít, hogy inerciarendszer marad vagy nem. Amelyik az marad, abban maradunk a rajzolásnál. A másik fog fordulni, a másik fog gyorsulást érezni, a másiknak lesz KÉT inerciarendszere. Abban nem tudod felrajzolni az EGÉSZ utat, mert az két ábra.
(Az inerciarendszer az, ami egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, és nem forog. Tehát lehet gravitációs mezõben is, ha szabadon esik úgy, hogy nem forog. Minden inerciarendszerben MINDEN természeti törvény ugyan úgy írható fel. És minden kisérlet ugyan olyan eredményt ad. Tehát megkülönböztethetetlenek egymástól.)
A szabadesésnél az egyenesvonalú mozgás érdekes. Belekevertem egy ki hagyományos fizikát.
Szóval az erõmentes mozgás az inerciális.
En úgy tudom hogy a gyorsuló mozgást végzõ rendszernek fog lassabban telni az ideje. Tehát az ûrhajó a Földhöz képest felgyorsit/majd lelassit hogy visszatérjen, ekkor visszatérés után az ûrhajón összességébe kevesebbet fog mutatni az óra mint a Földön. Tehát tök mindegy, aki GYORSULAST VEGEZ annak fog kevesebb idõ eltelni.
Igen amelyik fordul az gyorsul annak telik lasabban az ideje. De nem a gyorsulás az ok, az csak következmény.
"Ha ugyebár a gyorsan mozgó tárgyon lasabban telik az idõ, akkor ott a kérdés, hogy mihez képest. "
Ahhoz képest telik lasabban, akihez képest mozog. Nem kell tovább ragozni, itt meg kell állni. A többit már csak az ember agya teszi hozzá, tévesen. Mert megmagyaráz nekünk minden a már tapasztaltakkal. És ugyebár olyat még nem tapasztalt az agyunk, hogy ez is lasabb lehet, meg az is. De mint mondtam, ez az utolsó mondat hibás. Az agyunk rakta a problémához feleslegesen. Ez valami olyasmi, mint az elektron hullám-részecske kettõssége. Most akkor ez vagy az? Hibás a kérdés. Hiszen nem tudsz olyan kisérletet összeállítani, ahol EGYSZERRE hullám is meg részecske is. Mindig csak az egyik. Ezt nevezik a programozók 'kizáró vagy' logikai mûveletnek. Tehát nekik valami sejtésük lehet, mirõl van szó. Ez az egyszerû mûvelet egy virágárusnak talán teljesen értelmetlen. Pedig mûküdõképes, ez az egyik alaputasítás.
Nem egészen. Az a gyorsulás, amit az utazó iker tapasztal lehet gravitációs gyorsulásnak is tekinteni. Hiszen görbül a világvonala épp úgy, ahogy egy gravitációs mezõben levõ testé is. Számára görbült a téridõ. Aki gyorsulást érez, annak görbült a térideje, és fordítva.
Ahhoz a MEGFIGYELÕHÖZ képest telik lasabban, akihez képest mozog.
Egy másik megfigyelõ akinek más a sebessége, az megint más ütemû lassulást tapasztal. Amelyik megfigyelõ az utazó ikerrel együtt mozog, az pedig normális ütemûnek látja az idõ múlását. Tehát nem egy abszolut lassulásról van szó, csak egy viszonylagos, relatív lassulásról. Ezért is hívják relativitás-elméletnek. Minden csak nézõpont kérdése. Ennek ellenére nem csak látszatról van szó, hiszen ott van a Hafele-Keating kisérlet, ahol az atomórák valós eltérést mutatnak.
A görbület oka viszont más és más. Az ikerparadoxonban az utazó begyújtotta a rakétáit és emiatt görbült meg a térideje, a gravitácós mezõben pedig a közelben lévõ tömeg görbítette meg a téridõt.
Megpróbálom a lehetetlent. Egy képen megmutatni, hogyan járhat az alagút órája is lasabban, meg a vonaté is. Minden idõskálán az osztást 20-ra álltottam, így jobban látszanak az eltérések.Az alagút két vége a piros vonalak. Az idõkoordináta tengelye az Y-tengely (zöld). Látszik hogy ehhez képest a vonat végeiben elhelyezett órák lasabban járnak. Eddig rendben. Most nézzük meg a vonat idõkoordinátáit. Ezek a lila osztások, és nem a sárgák! Ha végigkövetjük pl a 80-as értéknél, akkor látható, hogy a sárga vonalakat a helyes érténél metszi. Ehhez a lila beosztáshoz most hasonlítsuk a piros osztások eloszlását. Tisztán látható, hogy a vonathoz képest tényleg lasabban jár az alagút órája. Érdekes ez a geometria.
Sziasztok! Szeretnék néhány kérdést feltenni, hogy megtudjam, van e esélyem a dolgok megértésére. Átlagos ismereteim vannak, és átlagos intelligenciával rendelkezem. Tudományos végzettségem nincs. Jól értem, hogy a vákuum egyfajta kvantumhabként értelmezhetõ, amelyet elemi oszcillátorok halmazaként lehet modellezni? Fel lehet e fogni az univerzumot, mint oksági halmazt? Ahol a hatások egyfajta okozati dominóelv alapján hatnak, ami alatt azt értem, hogy a történések változást okoznak, ezek a változások hatnak egymásra, és a történésekre, mintha a világegyetem végtelenül kicsi dominókból állna. A hatásokat pedig hullámfüggvények közvetítik. Az „idõt” ezek szerint a kvantumhabban terjedõ okozati hatások összessége mutatja, mégpedig úgy, hogy a hatások differenciált sorozata éri a megfigyelõt (aki szerves része a rendszernek) és ezt legegyszerûbb idõfolyamatként észlelni. Tehát az idõ ebben az esetben csupán, egy a megfigyelõ jelenléte által generált mérõszám, amely teljességgel a rendszer állapotától függ. E szerint az okoskodás szerint „tér” sem létezik, csak hatásában, szintén, mint az oksági halmaz differenciált hatása. Tehát az egész világegyetem kvantumszinten egy valószínûségi oksági halmaz. Ebben a rendszerben az energia a hatásfüggvény pozitív értéket felvevõ állapota, amely a többi hatásfüggvénnyel, egymást erõsítõ interferenciarendszert képes alkotni, és anyagi kölcsönhatást létrehozni. Ezért az anyag csak kölcsönhatásban létezhet. No, egyelõre ennyi. A matekhoz nem értek, ezért a matematekai bizonyításokból sok értelmet nem tudok kihámozni. Bocs a buta kérdésekért és még butább következtetésekért, de azért írtam hogy helyre tegyétek a dolgokat. Üdv: shakwill
Üdv Shakwill van igazság abban amit mondtál elméletileg a vákuum oszcillálhat a fizikusok egy része ezt állitja. A Heisenberg féle határozatlansági reláció azt mondja,hogy egy részecskének vagy a pontos helyét vagy az impulzusát tudhatjuk a kettõt egyszerre nem ismerhetjük tehát kvantumszinten a véletlenszerüség van. Ha valami történik az ujabb eseményeket okoz de ezeket pontosan megjósolni nem lehet csak valószinüségi alapon.
Ja és a tér ami nem más mint részecskék összesége még a vákuum is a Kasimir effektus ezt bizonitja.