Jaj és jut eszembe Meskhenet, miért tartod jobbnak a te elgondolásod hogy nincs téridõ(remélem jól írtam), mikor az még úgy sem magyarázza a gravitációt?
Az általános relativitás is a téridõre építkezik, és jól leírja a gravitációt. Igazad van, nem magyarázza.
De már leírtam, hogy mi is a téridõ. Mérési értékek halmaza. (szerintem nem sokan tudták követni a mondandóm, de tényleg lehetetlen egyszerûbben leírni) Nem lehet ez a halmaz a gravitáció oka. Értelmetlen igy a felvetés.
Nekem egy bajom van a téridõvel, hogy rengetek helyen a leírásokban azt sugallják, hogy az idõ tényleg a tér egyik dimenziója. Ez teljességgel valótlan, és irreális.
Én nem tudom mi a gravitáció, csak a gravitont tartom a legesélyesebb jelöltnek. Nincs saját elgondolásom. Amit elõször leírtam, az nem egy elmélet, hanem Einstein relativitásának és a valóságnak a kapcsolata.
És nem írom le hogy szerintem, mert ki lehet számolni, tényleg úgy van ahogy leírtam.
Extrém alacson frekvenciájú elektromágneses sugárzásról ír. Valami ilyesmire gondolok én is, csak szerintem nem a foton közvetíti a gravitációt. De lehet hogy az.
Elég lesz végigolvasni, pláne hogy tele van képletekkel.
A referenciái viszont érdekesek, meg az orosz antigravitációs havert is emlegeti.
Hát nemtom. Az egyenletekben állandóan feltûnik a gyök(8) ami látszólag csak úgy van, mindenféle ok nélkül.
Gyanus az egész.
Egy mondatban kifejti, hogy nem lehet 2es spinû a gravitáció részecskéje. Ugyan már.
Szia!
Gézoo azt írja, hogy a tömeg és az elektromos potenciál aránya határozza meg minden létezõ folyamat sebességét.
Az elektromos potenciál közvetlenül független a sebességtõl, így a zéró és közel c közötti sebességek esetén közel állandó,
szemben a tehetetlen tömeggel, ami m = m0/(gyök(1/(v/c)^2)) szerint változik.
Vagyis ha közel fénysebességgel halad az anyag, a tehetetlen tömege közel végtelen nagy.. Ezért ezt a közel végtelen nagy tömeget kell mozgatnia a változatlan elektromos térerõsségnek.
Így végtelenül lelassulnak a folyamatok..
Kár, hogy nem értetted meg elsõre.. Valószínûleg nem olvastad el figyelmesen.
És azért nem lehet fénysebességgel haladni, mert ahhoz már végtelen nagyságú energia kellene mint a sebesség eléréséhez mint annak fentartásához! Ha azt mondtad h végtelen nagylenne a tömege az nem jelentené azt hogy úgy megtörné a tér-idõt,mint egy fekete lyuk?...
Nem azt mondtam, hogy nem lehet fénysebességgel utazni, hanem azt, hogy a fénysebességet nem lehet gyorsítással elérni!
Lásd a fény fotonjait! Ha egyetlen fotont is szeretnénk fénysebességre gyorsítani, akkor a Föld összes energiaforrásának kapacitása is kevés lenne hozzá!
Ugyanakkor egy szál gyufa lángja is ontja magából a fénysebességre ugratott fotonok milliárdjait!
A tömeg és a méret sincs egymással összefüggésben. Egyetlen gyorsított részecske mérete sem növekedett meg, a tehetetlensége, amit tehetetlen tömegként érzékelük, pl egy 99,99%c sebességre gyorsított elektron esetén közel háromszázszorosára nõtt!
Nos, azt tudjuk, hogy a fény gyorsulással nem születhet.
Akkor hogyan? Mi is a sebesség?
Idõegység alatt megtett útszakasz hossza.
Idõegységet lehet zsugorítani vagy útszakaszt nyújtani?
Nos, a relativitásnak köszönhetõen igen! Mindkettõ, igen. Sõt!
Nagy energiasûrûségû zónában, (pl. gravitációs erõtérben) egy adott sebesség sokkal nagyobbnak számít.
Ha a sebesség nagyobbnak számítana c-nél? Akkor c sebességgel terjedõ foton a beérkezéskor nem csak a frekvenciájának megfelelõ energiát adja át, hanem még plussz impulzust is.. mozgó test
A foton CSAK fénysebességû részecske, nincs lassabb vagy gyorsabb foton, mindig az adott közegnek megfelelõ "fénysebességgel" mozog. Ezzel azt akarom mondani hogy a fotonnak se gyorsuló se lassuló állapota sincs, mindig c-vel megy ahogy létrejön(kilép).
én úgy tudom, hogy bizonyos körülmények között már lassítottak le/állítottak meg fényt, de bocs, hogy beledumálok
Nem ilyen egyszerû, albertnek valamennyire igaza van.
Ha egy külsõ referencia rendszerbõl nézel egy fotont és egy elektront ami mozog hozzád viszonyítva, akkor a foton az elektronhoz képest szerinted mint külsõ megfigyelõ szerint c-tõl eltérõ sebességgel mozog. Most vegyünk egy második elektront, ami megint más sebességgel mozog. Ez az elektron ugyan azt a fotont más energiájúnak érzékeli mint az elsõ elektron a doppler miatt. De az egészet fel lehet úgy is fogni, hogy nincs frekvenciája a fotonnak, hanem egyféle foton van, ami más sebességgel ütközött. Emiatt más energiájú volt.
Nagyon fontos hogy mindig megadd mihez viszonyitassz, honnan szemléled a dolgot. A fénysebesség állandó minden inerciarendszerbõl megmérve. Logikus, ha ehhez a rendszerhez képest mozog egy másik rendszer, ahoz képest nem mehet c-vel a fény az ELSÕ RENDSZER SZERINT. A második rendszer ettõl még mérhet c-értéket, de ha csak az elsõ rendszerbõl szemlélõdünk, akkor ez minket nem érdekel.
Most nemértem mit kellett igy megvariálni...azt mondta Tommy, hogy gyufaszálhoz képest, gyufaszáklhoz képest milyen fény(foton) nem mehet fénysebességgel? Hol mondtam én ilyesmit? akármi ilyet...
dopler ide-oda, a foton minden rendszerbõl az adott közegnek megfelelõ fénysebességel megy
Szia!
Gyorsan helyesbítsünk: a foton sohasem a közeghez képest mozog c sebességgel, hanem a pucér üres térben.
A közeghez, vagy helyesebben az anyaghoz képest mért sebessége minden esetben c-tõl eltérõ értékû.
Nem baj, hogy mondod. Igaz, hogy tévedés, vagy rosszul értelmezett újságírói tévedés.
Fotont nem lehet lelassítani. Kilép és megy utolérhetetlenül.
Nincs olyan hatás ami utolérhetné. Gyakori tévedés, hogy a feketelyukak felszíni szökési sebessége miatt nem hagyhatja el a foton a feketelyukat. Miközben a gravitáció el tudja hatni. A valóság az, hogy csupán az idõlassulás miatt minden kilépõ frekvencia a nagyon nagy (gravitációs tartományú) hullámhossz felé lassult.
( Egy példával: sárga fényforrás -utcai Na lámpa- fénye sárga, de ha a lámpa rendszerének idejét lelassítjuk akkor narancs, ha jobban akkor vörös, ha még jobban akkor infra (csak melegít, de nem látjuk) tartomány felé tolódik el a színe. Ezt egészen a gravitációs fotonok "színéig" eltolhatjuk ha még sokkal jobban lelassítjuk a rendszerét.)
Tulajdonképpen mit is értenek itt az impulzus sebességén? Az elejét, a végét, vagy a közepét?
P: No itt van a kutya elásva! Egyiket sem. A cikkben az úgynevezett group velocity-t, a csoportsebességet mérték, amely az impulzus csúcsának a haladási sebessége. Bár igyekeznek a kísérleteket úgy kialakítani (a kapszulában lévõ anyagot úgy kiválasztani és elõkészíteni), hogy az impulzus alakja ne nagyon változzon, amikor áthalad a kapszulán, de végül is ez kismértékben mindig megtörténik. A kilépõ jel nem ugyanúgy néz ki, mint a belépõ. Elõször is sokkal gyengébb. Ezen kívül minden valószínûség szerint a kilépõ impulzus eleje egy kicsit meredekebbé vált, a csúcs a kilépõ jelnek nem a közepére esett, hanem egy kicsit jobb oldalára, a farka pedig egy kicsit laposabb lett. Csiribá-csiribú, a jel csúcsa gyorsabban haladt c-nél, vagy akár hamarabb jelent meg a kapszula jobb oldalán, mint ahogy a bemenõ jel csúcsa elérte volna azt.
"2. axióma (a vákuumbeli fénysebesség (c) invarianciája)
A vákuumbeli fénysebesség, melyet általában c-vel jelölnek, állandó, bármely inerciarendszerbõl is mérjük meg és bármelyik irányban, nem függ a fényt kibocsátó forrás sebességétõl sem"
Felhívnám a figyelmed arra, hogy ha az anyagtól mért sebesség szerepelne benne, ha igaz lenne az állításod..
De sajnos, tévedsz. Tudom, hazánkban több helyen úgy oktatják, ahogyan mondtad.. nem tud mindenki olvasni.
Megdöbbentõ! Te vagy a sokadik aki szerint a fény sebességét, minden rendszerben, két anyagi pont között mérjük, és nem két fáziscsúcs között.. Egyszerûen megdöbbentõ, mivé lett az egykoron oly színvonalas magyar oktatás!
Tudod mikor pár éve az indexen a két fõokosnak lerajzoltam az ikerparadoxont Lorentzel, ott vergõdtek hogy az nem jó, mert nem ugorhat arrébb a látvány az iker fordulásakor. Mutogattak nekem valami félresikerült rajzot valami katonai fõiskoláról, ahol a vonalak össze vissza mennek. Tavaj végre eljutottak arra a szintre, hogy felfogják mit is rajzoltam.
Érted, akik tanulták és értik a specrelt. A többiekrõl akik szöveges feladatot csinálnak belõle, hagy ne beszéljek.
Különbenmeg számold ki egy konkrét helyzetre, minden úgy van ahogy meskhenet vagy kicsoda leírta.
Érdekes, hogy régen nem merte lerajzolni senki az ûrhajós rendszerébõl az ikerparadoxont. Mostmár az egyetemeken is lemerik, habár egyenlõre csak a távolodó szakaszt.
Ha a torzult eszközökkel végrahajtott méréseink eredményét nevezzük valóságnak, akkor a specrel a valóságot írja le. Ha tudatosul bennünk, hogy torzultak az eszközök, akkor képesek vagyunk egy meglátni egy newtoni világot, amit a Lorentz elmélet is ad. Ekkor mondhatjuk, hogy a relativitás csak egy illuziót ír le, és mi ezt az illuziót méricskéljük.
És még azt mondja, hogy torz az ábrám. Jé, a professzoré is pont olyan torz.
xD
Soha nem tudtam elfogadni a fénysebesség állandóságát. És lám kiderült, az csak egy féligazság.
A fény NEM c-vel MEGY mindenhez képest, hanem mindenki c-nek MÉRI.
Sziasztok! Azt szeretném kérdezni, hogy a mozgó részecske által generált tér, ha figyelmen kívül hagyjuk az egyéb terekkel való kölcsönhatást, visszacsatol e a forrásrészecskére, vagyis saját tere, külsõ kölcsönhatás nélkül befolyásolja e a létrehozó részecskét. A "részecske" kifejezést jobb híján használom. A térben mozgó valami talán jobb szó.
A másik kérdésem az, hogy fizikailag létezik e a "szuperperdület", amikor egy tömeg az összes tengelye mentén azonos momentummal forog, illetve a forgó tömeg generál e gravitációs hatást?
Szia!
Ha Maxwell szerint nézzük, akkor a tereket alkotó hatás fénysebességgel távolodik a forrásától. Ha pedig az Einstein-i fotonokat nézzük, akkor szintén fénysebességgel távolodik a mezõt alkotó hatás a részecskétõl.
Szerinted utolérheti egy részecske a tõle fénysebességgel távolodó hatását? Szerintem nem.
Szuperperdület.
Miért ne létezne? Létezik. Hogy van-e hatása a gravitációra?
A garvitációra sajnos nem sok. És fõleg nem úgy mint ahogy a kérdés sugallja.
Köszönöm a választ! Adok egy linket. Érdekelne a véleményed az ott közöltekrõl. Persze sarlatánokkal tele van a padlás. Szakértelem híján nem tudom értékelni az ott leírtakat.
Már találkoztam az oldallal, más ajánlotta korábban. Úgy látom, hogy bár zömében nem értek vele egyet, de mégis akad sok olyan részlet ami elgondolkodtató.
Igaz lehet, hogy az abszolút rotáció során a szerkezet kívülrõl nézve is tömegnövekedést produkál? Valóban érdekes, hogy egy forgó test a forgástengelyére merõleges erõhatással szemben konokul ellenáll; még azt is elképzelhetõnek tartom, hogy ilyen abszolút rotációban mozgó test minden irányban ellenáll az erõhatásoknak, tehát nehezebb elmozdítani, felemelni mozgása közben. De az azért fura, hogy ez tömegnövekedéssel járna...
Ejj, még köszönni is elfelejtettem nektek, annyira a dolog hatása alá kerültem :D Szóval szevasztok! :)
Még egy dolog eszembe jutott a fénnyel kapcsolatban. Akkor fogant meg a gondolat, mikor olvastam az interferenciáról, amely a fénynek réseken való keresztülhaladásakor történik.
Ebben volt egy olyan gondolat, hogy ha mérjük Egy foton leszakadva az õt kibocsájtó fényforrás felületérõl ugye megkezdi útját a maga iszonytató sebességével. Einstein elméletében szereplõ idõdilattáció és távolságkontrakció szerint a hossza a sokszorosára nyúlik a haladási irányában, míg számára az idõ rendkívül lelassul a külsõ szemlélõ számára. Nem lehetséges, hogy azért viselkedik a fény a mérések szerint ennyire furán, mert a hossza nagyobbra nyúlik, mint amekkora távolság van a fénykibocsájtó eszköz és a mérés céljára szolgáló szerkezetek között? Tehát amíg elérné az ernyõt, tulajdonképpen még el sem hagyta teljes mértékben a fényforrást? (Valahogy úgy gondolom, mint a "Csillagok háborújában" a lézerpisztolyok :)
Kicsit másabb: az elektronfelhõ az atommag körül nem azért tûnik felhõnek, mert az elektron olyan sebességgel mozog az atommag körül, hogy ennek következtében mozgásának irányában kinyúlik, és a "feje utoléri a farkát? Vagyis összekapcsolódik önmagával, nem lesz neki se eleje, se vége, és valóban minden pillanatban megtalálható a pályája minden pontján?
Szia!
Kicsit kevered. Mindent egy nézõpontból hasonlíthatsz össze.. Majd ugyanezen tulajdonságok mindegyikét egy másikból.
A fény számunkra végtelenül lerövidült hosszú és végtelenül lelassult idejû. A fény számára mi, végtelenül megnyúltak és végtelenül gyorsak vagyunk.
A szuperrotáció: a mozgási tehetetlen tömeg relativisztikus növekedése az elmozdíthatóságra hat. Az idõlassulása miatt, a mi idõegységeink alatt kevesebb fotont tud kisugározni, így a gravitáló tömege látszólag csökken.
Ha elfogadjuk, hogy a tehetetlen tömeg és a súlyos tömeg egyenértékûek, akkor érdekes lehet az az okoskodás, hogy a gravitáció a perdületbõl származik, Mégpedig úgy hogy az anyagtömegeket felépítõ elemi alkotók spinjei egymáshoz rendezõdnek, hasonlóan mint amikor egy vasdarabot felmágnesezünk. Az összerendezetlen perdületek, hatásukban kioltják egymást, mint a rendezetlen elemi mágnesek. Viszont az anyagi szerkezetbe rendezõdõ részek perdületeinek kötelezõ módon kell szinkronizálódni egymáshoz, egy vagy több nagyon erõs törvény hatására. Talán éppen a kölcsönhatásokat közvetítõ részecskék végzik el a szinkronozást.
Szia!
Nos, igen. A "közvetítõ" a fotonok gigászi mennyiségû áramlása.
Sajnos, a jelen ismereteink szerin "mechanikusan" azaz forgatással nem érhetõ el, hogy polarizáljuk.
Pedig milyen szuper lenne a repülõszõnyeg készítése.
A fotonnak nincs végtelen hossza. A hullámfüggvényének van egy véges hossza ami nagyjából az adott fény koherenciahossza. A relativitás egyenletei nem alkalmazhatók semmi olyanra, ami c sebességgel halad.
Az elektronra fõképp nem igaz amit írsz. Az atom körüli elektron sebessége kb c/137. Számold ki erre a hosszkontrakciót.
Hmmm... Ez azt jelenti, hogy a külsõ szemlélõ számára a közel fénysebességgel haladó objektum mérete a haladás irányában nem megnõ, hanem lerövidül? Télleg tanulmányoznom illene még ezt az egész relativizmust :)
Igen. Az itt levõ ábrák helyesek, de félrevezethetnek. Ezek nem tárgyakat ábrázolnak, hanem pillanatszerû események téridõ pontjait. Másszóval hely és idõkoordinátákat. Ha ezeket áttranszformáljuk egy másik inerciarendszerbe, akkor az események távolabbra kerülnek. De a testek hossza az már más kérdés. Azok rövidülnek.
Nem tudom mit fejthetnék ki ezen jobban. A gravitációt leíró általános relativitás energia-impulzus tenzorral számol. Ez adja meg a téridõ 'görbületét' amit végül is a gravitációt írja le. Tehát ha növelem a rendszer belsõ energiáját, szükségszerûen nõ a tehetetlensége és a téridõt is jobban 'görbíti'. Emiatt nõ a gravitációja is.És ez független attól, hogy hogyan növeltem az energiáját.
A Minkowski-féle téridõ, ami a relativitás alapja, egy másfajta geometria, amit nem lehet szavakból megérteni. Csak számolással, példákon keresztül juthatsz közelebb a megértéséhez.
De ha jól megfigyeled az ábrákat, akkor pl a #902-esen láthatod, hogy a test megrövidült. Ha nemlátod, akkor szétszedhetjük az ábrát, hogy mit is mutat.
Igy van, ezek csak modellek. De nem jelentheted ki, hogy a tér üres. Ott vannak pl a virtuális részecskék, amelyek képesek erõket létrehozni , vagy a skalár Higgs-bozon, aminek az elméletek szerint a térben mindenütt jelen kell lennie.
" Higgs bozonok szintén matematikai modellek. Néhány hónapja megtalálták õket"
Elkallódtak a modellek, mi?
Kihagyják az LHC tesztüzemét "Az idén mégsem kapcsolják be a CERN várva várt részecskegyorsítóját, ami többek közt az anyagok tömegét biztosító, rejtélyes Higgs bozonok után fog kutatni."
Az Origo chat vendégszobában egy ideig követtem a Nagy Bumm vendégszereplését. Nagyon hamar unalmassá vált. Egyáltalán nem serkentett gondolkodásra, hanem egyszerûen sulykolta a manapság tanított kozmológiai mainstream elméletet. Mivel én nem tanultam magasabb matézist, ezért, ha gondolkodni akarok fogalmi rendszerben kell felállítanom azt a logikai sort, amelynek segítségével leképezhetem a valóságot. Nyilvánvaló hátrány ez, mert az absztrakció bizonyos fokán túl már csak a matematika eszközei alkalmazhatóak. Mindezen hátrányokat belátva, szerintem a "semmi" nem létezik. Minden amit mérni tudunk "valami". Ezért a tér mindenképpen fizikai tér. Még akkor is ha jelenlegi értelmezéseink szerint nem tudunk kölcsönhatást érzékelni benne. A Nagy Bumm nem lehetett elõzmény nélkül,szerintem az idõ fogalmát fel kell váltani az okság fogalmával, és akkor talán megszûnik az a kényszeresség, amely a tudományos gondolkodást fogva tartja. Talán ez oldhatja fel az ellentmondást ennek a topiknak a címében is. Einstein zseniális, de antropikus gondolkodó. Szerintem a világegyetem helyesen csak holisztikusan képezhetõ le.
Én a legerõsebb, legelemibb anyagi kölcsönhatást fenntartó részecskékre gondoltam. Ezek nem lehetnek fotonok.
A fotonnak két állapota van: a haladó ekkor nevezzük fotonnak, és a zárt (általában gömb) pályán haladó, ekkor nevezzük anyagnak.
Fénysebességgel így az anyag nem haladhat, így nem sugárzódha, csak áramolhat.. Haladó fotonnak pedig a befogódás elött nem lehet kölcsönható tere, mezeje..
A vakum az tényleg nem üres,mert az univerzum tágul és a tágulásának üteme nem lassul hanem még gyorsul is. Ez azt jelenti,hogy a vakumban nagy energia van ami ezt a tágulást elõ idézi és lehet,hogy ez az energia nem más mint a vakumban lévõ virtuális részecskék mozgása.
Átlépték a fénysebességet?
A fizika egyik alaptörvénye látszik megdõlni, két német kutató ugyanis azt állítja, hogy lehet a fénysebességnél gyorsabban utazni. Kísérletükben fotonok száguldoztak kvantumalagutakban.
Einstein speciális relativitás-elmélete szerint végtelen mennyiségû energia szükséges ahhoz, hogy egy tárgy a fénynél is gyorsabban haladjon. Gunter Nimtz és Alfons Stahlhofen német kutatók ugyanakkor azt állítják, hogy nekik ezt két prizmával sikerült elérniük.
A koblenzi egyetemen elvégzett kísérletben fotonok utaztak két prizma között, írja a brit Telegraph címû lap. Egy detektorral megpróbálták elcsípni a prizmáról visszaverõdõ fotonokat, és a többségüket sikerült felfogni. Néhány foton azonban elég furcsán viselkedett: a tudósok szerint a szó szoros értelmében azonnal megtették az utat az érzékelõig, tehát a fénynél gyorsabban haladtak. A fény sebessége körülbelül háromszázezer kilométer per másodperc. Azt nem tudni, hogy milyen mûszerrel lehetett megbízhatóan megmérni a fénysebességnél gyorsabb haladást. Elég bizarr következményei lehetnek annak, ha valóban lehet fénysebességnél gyorsabban utazni. Ebben az esetben egy ûrhajós elméletileg még az elindulása elõtt megérkezne a célállomásra. A német tudósok szerint a kvantumalagutak tehetnek mindenrõl, amelyek segítségével a szubatomi részecskék megdönthetik a megdönthetetlennek látszó fizikai törvényeket.
Nimtz azt nyilatkozta a New Scientistnek , hogy most elõször sikerült megdönteni a híres elméletet.
"Ebben az esetben egy ûrhajós elméletileg még az elindulása elõtt megérkezne a célállomásra. " [email protected] lett elegem az egészbõl.megyek vissza a fára
Biztos nem csak az alagut effektus lepett ott fel?