Látom, már van neted, talán már megkerestél egy tradicionális mestert is ???
igen,végre van. :-) nem,még nem :-( annyi dolgom van,hogy ki sem látok belõle. Nem tudom mikor lesz rá idõm. Az a baj két egész napot nem tudok egyenlõre összehozni rá :-( pedig jó lenne. Bár egyenlõre pénzem sem lesz rá, a lakásvásárlás, berendezés minden pénzemet felemésztett. És még nincs vége. Az apróságok többe kerülnek, mint a nagyobb berendezés. Tehát egyenlõre stagnál az ötletem és vágyam,hogy elmenjek Reikit tanulni. :-(
Azért gyúrjál rá, tudod nem TE találod meg a Mestert, Õ talál meg Téged :) :) :)
Sziasztok! Keresem Király István reiki mester elérhetõségeit! Egyszer régen tõle kaptam a reiki I-et, de elvesztettem minden kapcsolatot vele. :( Kérlek, ha bármilyen elérhetõséget tudsz, juttasd el hozzám! :) Köszi
Itt van egy pici félreértés! A Reikinek 3 "szintje" van! Az elsõ kettõ megszerezhetõ, a harmadik már mester fokozat, és azt csak egy másik mester adhatja kiválasztás alapján! Azt te nem kérheted! Aki ilyet pénzért felajánl, ott nagy baj van! :) Ami az õsi és szerintem a legtisztább az az Ushui, a többi igazából vadhajtás... sokszor elég érdekes mesterekkel! A lényeg, hogy nem te gyógyítasz, te csak csatornázod az energiát... ezt nem szabad elfelejteni! Nekem a kettes megvan... :)
A szivünket közvetlenül nem Reikizzük, mert az nem biztos, hogy használ! :) Egy tradicionális mester pedig olyan erõsen tudja áramoltatni, hogy azzal bizony lehet ártani... ezért nem lehet pl akárkibõl mester! Ehhez el kell érni egy szellemi szintet... nem véletlenül! :)
2007 novemberében írtatok utoljára! S bele olvastam a fórumba s látom hogy nagyon lehúzatok az Atlantiszi Reikit, meg a többi tanait. Próbálta már valaki mondjuk a szellemgyógyászatot vagy az arolot használni?
Én biztos nem húztam le :) Nekem Usui Reiki 2 behangolásom van... nekem ez vált be, így errõl tudok nyilatkozni... atlantiszi reikirõl konkrétan még nem is hallottam! :)
Szabolcs engem azzal gyógyítottak meg! Azt nem tudom te mire gondolsz a fantom gerincmûtéttel. Nem hallatom róla! De aki engem megy gyógyított az RAIs volt. S ezért 1000 köszönet neki! Amúgy HumanEmber húzta le. Sok irányzat van ahogy veszem észre s ezeknek egymás mellett kéne mûködni nem egymás ellen! Legalábbis ez az én véleményem.
Mint mondtam volt, az "Atlantiszi Reikit" jobb helyeken "Stromki"-nak nevezik F.E. Ekhart Strohm után, aki egy atlantiszi angyaltól kapta közvetlen a beavatást. Bár ennyi erõvel mondhatta volna azt is, hogy a zUFÓK avatták be titkos Mars bázisukon... Ezzel van a legnagyobb baj, h nem lehet elsõre (de sokszor sokadszorra sem) eldönteni ki a hiteles és ki a kókler. Össze kell hasonlítani az Usui és a Stromki vonalat... ennyi. A kóklerekkel nem együttmûködni kell, hanem elküldeni a helyükre és ott tartani.
Csak szemléltettem, mennyire nagyon nem vezethetõ vissza minden betegség lelki okokra. De akár mondhatnám, azt is, h akkor, ha beoltunk vkit vmilyen halálos vírussal és nem szólunk neki, akkor is meghal, pedig lelkileg biztos nagyon rendben volt...
Ha valaki lelkileg rendben van, nem hiszem, h hagyja magát beoltatni valamivel... Csak a mérgezés marad. Bár ha tiszta tudattal felajánlod ételedet Istennek, akkor a mérget is sikerül átváltoztatni. Lásd Srí Nrishimhadév (vagy Naraszinhája) történetét: gyakorlatilag a vérmaterialista apa a hívõ fiát akarta többször is megölni, de végül õt ölte meg Isten Legfelsõbb Személyisége személyesen. Ez nagy kegy volt részérõl. A természetgyógyászat módszerei megpróbálják a beteg és lelke ( és így Isten) közötti megromlott viszonyt megjavítani. Ha a beteg megérti mi a feladata ebben a folyamatban, akkor nyert ügye van. Ez a felvilágosító munkája a term.gyógyásznak. Lehet szóban, és lehet szavak nélkül. A REIKI inkább szavak nélkül hat.
Ez az állítás azért így nem igaz. Nagyon sok dolog van (és ez a modern életben jóval több) ami betegséget alakíthat ki. Az immunrendszer egészséges esetben (és itt van nagy szerepe a lelki dolgoknak) hatékonyabban mûködik, több mindennek ellent tud állni. De közel sem mindennek, és egyáltalán nem csak a lelki dolgokon múlik, ugyanolyan fontos a megfelelõ táplálékellátás, megfelelõ testi állapot (amihez elengedhetetlen az állandó testmozgás), és a megfelelõ körülmények.
De, mérgezés. Csak irreleváns, hogy minek hívjuk. Polarka jól mutatott rá, hogy nem feltétlenül kellenek lelki okok egy betegség kialakulásához. De írhatta volna azt is, hogy üldögélj el egy ebolás mellett, aztán találd meg a lelki okokat. Az immunrendszer mûködésére van hatással a lelkiállapot, de nem kell túlmisztifikálni.
Ezüstös gyöngy lombon a harmat kibontva szirmát minden virág nekem köszön. Hova is mennék ideköt minden, akármi jön kivárom itt. Vihar se mozdít helyébõl sziklát semmilyen szél nem vihet innen, nem ûzhet el se szó, se fegyver nem ûzhet el
Ideköt minden, nem vihet innen idegen földre semmilyen szél. Nem ûzhet el se szó, se fegyver, szívet cserél aki hazát cserél
Harang szavától távoli helyre miért kísérne útlevél? Bölcsõm és sírom is itt volt és itt lesz. Ide születtem, akármi jön kivárom itt. Vihar se mozdít helyébõl sziklát semmilyen szél. Nem vihet innen nem ûzhet el se szó, se fegyver nem ûzhet el...
Dont you love her madly, dont you need her badly Dont you love her ways, tell me what you say Dont you love her madly, wanna be her daddy Dont you love her face Dont you love her as shes walkin out the door Like she did one thousand times before Dont you love her ways, tell me what you say Dont you love her as shes walkin out the door All your love All your love is gone, So sing a lonely song Of a deep blue dream, Seven horses seem to be on the mark Yeah, dont you love her Dont you love her as shes walkin out the door All your love Yeah, all your love is gone So sing a lonely song Of a deep blue dream Seven horses seem to be on the mark Well, dont you love her madly Dont you love her madly Dont you love her madly
Szerintem nem irreleváns, hogy minek hívjuk! Gyönyörû választékos nyelvünk van, amely szépen kifejezi az "árnyalatnyi" különbségeket... úgy látom más az elképzelésünk a betegség fogalmáról... nekem a betegség egy bennünk kialakuló folyamat végeredménye... ha megmérgeznek, vagy egy ebolás megfertõz, az teljesen más kategória... nekem...
Nincs ez túlmisztifikálva, a lelki egyensúlytalanság betegségek sokaságát tudja produkálni az évek hosszú múlása során... ez még csak nem is hit kérdése...
Ja, tehát bármi, ami vírus, baktérium, táplálkozás stb. miatt alakul ki, az szerinted nem betegség. Így csak milliók halnak meg nem-betegségekben, amiket betegségnek hívnak. :D
Ha a colitisrõl kiderül, hogy környezeti oka is van, akkor átkerül a nem-betegség, vagy a mérgezés kategóriába?
Most erre megint mit lehet mondani? Ha az immunrendszered ép, aminek ugye elengedhetetlen feltétele a lelki egyensúly, ha a szervezeted EGÉSZséges, akkor egy átlag vírus, vagy bakteriális fertõzés tuti, hogy ártalmatlan rád nézve... az egészségtelen táplálkozás meg megint egy olyan kérdés, amit reggelig lehetne ragozni... nem egy típusa szól arról, hogy a delikvens mondjuk a féktelen zabálásba temeti bánatát, depresszióját, stb...
Mint említettem ( nekem ) más kategória az, amikor az okozatnak ( betegségnek ) a kiváltó oka mi magunk vagyunk ( lelki egyensúlytalanság ), vagy éppen külsõ fertõzés! ( nem egy átlag nátha ) Más kiváltó oka van egy gyomorfekélynek, mint egy ebolának. Az egyikrõl tehetsz, a másikról nem. Amirõl tehetek, ami bennem alakul ki, annak igenis lelki oka van... ami kívülrõl megfertõz, ahhoz meg kb annyi közöm van, mint, hogy a velem szembejövõ autó nekem jön-e, avagy sem...
Ez aranyos magyarázat, hogy te csak azt veszed betegségnek, aminek nincs más oka, csak a lelki egyensúly hiányának következménye. :D Elég kevés az a betegség, ami CSAK azon múlik, hogy a lelki egyensúlyunk megvan-e. Ezt azért nem lehet így kategorizálni, nagyon sok betegségnek több összetevõje van, hiába van meg a lelki egyensúlya, a betegség kifog alakulni benne, ha nem jut be minden a szervezet rendes mûködéséhez elegendõ táplálék, nem használja minden testrészét egészségesen. Pl. a skorbut is betegség, és kizárólag a C vitamin hiánya okozza, teljesen mind1 hogy milyen a lelki egészséged :D
Másrészt, nem védekezhetsz minden ellen 100%-osan, az influenzát vszínûleg akkor is elfogod kapni ha max egészséges vagy, persze nem mind1 hogy 2-3 nap alatt gyógyulsz ki belõle vagy 1 hónap.
Ezek is betegségek, valóban szép árnyalatosan ki lehet fejezni pontosabban, hogy mi, de akkor is betegségnek számít :D Ahogy a gyomorfekély, ebola, skorbut, és a depresszió is. Nem mindegyiknek a lelki egyensúly az oka.
De ezt most nehogy lekezelésnek vedd! :) Egyszerûen ez a téma kitárgyalhatatlan fórum keretek közt... szemlélet, életfelfogás, különbségek vannak, amiket egoista "kinek van pillanatnyilag igaza, ki gyõzi le a másikat" féle fórumozgatás kereti közt ennél tovább felesleges feszegetni! :)
Az a féllábú óriás már rég elismerte, hogy az egészségnek is több feltétele van, és a betegségek kialakulásában, és a gyógyulásban is nagy szerepe van a lelki állapotban. Akkor ki is a féllábú óriás? Szerintem az, aki ragaszkodik egy ilyen mondathoz: "Minden betegség visszavezethetõ lelki okra"
De ugye, ha nagyon gyúrsz a lelki egyensúlyra, akkor nem kapod meg a bárányhimlõt? lol.
Pedig nagyon jó a téma. Ha már azon a szemléleten változtatni tudunk, hogy minden betegségnek külsõ oka van, az nagy eredmény lenne. Persze nem cél a változtatás, de ha csak úgy mellékesen az is megtörténik, akkor duplán nyertünk. :-) Amúgy nem csak a betegségek, de az összes többi problémával kapcsolatban is a külsõ okokat divat felelõssé tenni, legyen szó gazdaságról, társadalomról vagy épp az egyént gyötrõ betegségekrõl. Most hadd ne említsem (mert az már nagyon off lenne) hogy pl. ki állította ezt az elvet középpontba amikor az általuk alkalmazott propaganda kidolgozásra került.
"Amúgy nem csak a betegségek, de az összes többi problémával kapcsolatban is a külsõ okokat divat felelõssé tenni, legyen szó gazdaságról, társadalomról vagy épp az egyént gyötrõ betegségekrõl."
-Na, ha ezt az nwo topicban olvasnám egyszer... :D
A helytelen táplálkozás depressziót? Kifejtenéd bõvebben? Én fordítva tudom... mondjuk amikor a depressziós zabálja két pofára az édességet... :)
Biztos láttál már olyat, amikor mondjuk egy alma egyik oldala piros, a másik sárga... ha leültetnek a két oldalára minket, és megkérdezik milyen színû, akkor ugyanazt az almát egyikünk pirosnak, a másikunk sárgának fogja látni, és totálisan meglesz róla gyõzõdve, hogy a másik vagy hülye, vagy vak...
Az én véleményem az, hogy véletlenek nincsenek... olyan van, hogy véletlennek hiszünk valamit, de csak azért mert nem látjuk a közeli, vagy a távoli összefüggést... ettõl még (SZERINTEM) a világ, és maga az emberi lét is ok-okozat alapján mûködik... ilyenformán pedig a bennünk kialakuló betegségek is "csak" okozatok, az ok pedig a sok-sok helytelen döntésünk miatt kialakuló lelki egyensúly vesztésünk... ( azt már nem is merem mondani, hogy az OK-ot akár elõzõ életbõl is hozhatjuk )
Hogy azért a "vitát" tekintve lépjünk is elõre, azt azért hozzátenném, hogy az én véleményem az eddig általam eljutott információk, események, és személyes tapasztalások alapján alakult ki... mondhatnám úgy is, hogy az almának ezt a felét, én "ilyen" színûnek látom... :)
"De ugye, ha nagyon gyúrsz a lelki egyensúlyra, akkor nem kapod meg a bárányhimlõt? lol."
Mondom, lényegileg nem értjük egymást... én azt hittem azért ennél magasabb rezgésen mûködsz! Ha abból amit idáig mondtam, neked ez jön le, arról én nem tehetek! Max annyit mondhatok, hogy legyen neked a saját hited szerint... sõt, legyen neked igazad! :)
Az orvostudomány pedig még mindig féllábú óriás... mindig az is marad, amíg darabokra szedve óhajtja az embert gyógyítani...
És mielõtt megint érne valami vád, leszögezem, hogy az is fél lábú óriás, aki mondjuk egy nyílt törést Reikizni akar! :D
Nem veszem annak, és nem is óhajtom magyarázni... egyszerûen értelmetlen... pár éve, vagy esetleg más témában lehet, hogy belemennék az egoharcba... most, és itt nem... szélmalomharc... :) ( lásd alma )
A téma valóban jó, de vitatkozni errõl szinte lehetetlen... itt vagy értik egymást a felek, és akkor nincs vita, vagy nem, de akkor viszont annyira nem, hogy teljesen értelmetlen gyõzködni egymást... :)
Hogy aztán kinek van igaza... lehet, hogy mindkét félnek, lehet, hogy egyiknek sem... a jó Isten tudja! :)
Én általában azt az álláspontot képviselem azon a fórumon hogy a megoldás kulcsa az egyén, dióhéjban konkrétan az, hogy az egyén megtanuljon szembenézni a valósággal. De ettõl teljesen függetlenül még azt végig lehet beszélni hogy milyennek látjuk azt a világot amelyik körülvesz minket, nem? A külsõségek igenis hatással vannak ránk, meghatározhatják "belsõ minõségünket". Ezért az egyént és a világot melyben elhelyezkedik szerintem csak együtt van értelme vizsgálni, külön-külön nincs. Pl. ha emlékszel a "Tudományos tévedés" fórumon is azt állítottam hogy objektív tudomány nem létezik csak "ember által alkalmazott". (Kár hogy végül idõhiány miatt ott abbamaradt a beszélgetés.)
Kérdezd NessieGrafot, õ ért hozzá, és teljes tudományossággal el fogja magyarázni neked. :D
Én is úgy gondolom, hogy okság van a világban. Csak az a kérdés, hogy akkor hogyan hihetsz saját döntésben, és hogyan vagy képes elkülöníteni külsõ, és belsõ okot. (?)
A betegség nem "csak" okozat, hanem ugyanúgy ok is. Nincs semmi, ami csak okozat lenne. Ugyanígy a döntés is ok, és okozat is egyben.
Tudod, hogyan vitatkozik két beképzelt mester? -Ezt csak a rettentõ nagy egod mondatja veled. -Te projektálsz, azonnal hagyd abba!
Az egyén tanuljon meg szembenézni a világgal, a kapzsi zsidókkal, a gonosz fasisztákkal, a nagytõkéssel, meg a világ uraival. :D Csak befele ne kelljen nézni, mert még megvakulna. Amúgy hajlok arra, hogy nem is mindenki képes rá.
A világ alatt a körülöttünk mindent és egyben minket is magába foglaló, az azt alkotó valóságot értem. Szóval ne kötözködj, egyrõl beszélünk. És igen, az ember, aki magával szembe tud nézni, az mindennel mással is szembe tud nézni. Ezért írtam azt hogy a megoldás kulcsa az egyén.
Én azt hiszem, egészen másra gondolunk, amikor arról írunk, hogy a megoldás kulcsa az egyén. Hiszen ezzel a kijelentéseddel még az is egyetért, aki a zsidókat meg a szlovákokat irtaná..
Én úgy látom, hogy vannak akik látszólag az mellett foglalnak állást, hogy az embernek önmagában kell meglelnie a megoldásokat, mégis külsõ dolgokat tesznek felelõssé.
Sztem a klasszikus értelemben vett lélek csak illúzió, amit arra használnak az emberek, h fenntartsák a reményt, a bizakodást h többek egy megismerhetõ, bonyolult "gépezetnél", annak ellenére, h egyre több ismeretünk ezt engedi sejtetni. Ez a szemlélet merõben különbözik az általad képviselttõl, tehát tényleg szélmalomharc lenne a vége a dolgoknak.
De ennek ellenére, amikor egy vélemény úgy kezdõdik, hogy "szerintem", az elõtt emelem a kalapom. Nincs azzal gond, ha más a vélemény... engem nem zavar, úgyis mindenki a saját tapasztalásai alapján alkot véleményt, azt ugye meg nem tudhatjuk jobban, hogy a másik mit tapasztalt... az megint más kérdés, hogy a tapasztalásából vajon a jó következtetést vonta-e le az illetõ! :)
A probléma ott kezdõdik, amikor a saját alternatívánkat kizárólagosnak tekintjük... :) ( velem is elõfordul még... :) ) A lényeg a tanulás, a fejlõdés, és, hogy ne véssünk kõbe semmit... ;)
Nem igazán így tapasztaltam itt... sok a "megmondom a frankót ego gyuri"... van az õ véleménye ami kõbevésett, mindenki más meg hülye...
Szerintem meg a fejlõdés kulcsa maga a tanulás... megy szépen sorban... ha megvan az egyik, jön a következõ... ha nincs meg, leragadunk... szerintem nincs ebben misztikum... nekem például így természetes! :)
A körülmények teljes ignorálása mellett, kizárólag belsõ "jelenségek" vizsgálatával nem lehet teljes életet élni. Még mindig nem értem hogyan gondolod hogy külön lehet választani az egyént az egyént magába foglaló külvilágtól. A kettõ egyébként is EGY. Egy rendszert alkot, ugyanazon törvényszerûségek érvényesek rá, ugyanazokból az építõkövekbõl épül fel stb.
Szerintem se az nem jár jó úton aki kizárólag külsõ okokat emleget fel, de az sem aki kizárólag belsõ okokat. A kettõ együtt létezik csak, mindegyiket külön-külön is, és a kettõ kapcsolatában is vizsgálni kell. Ez igaz az orvostudományra is, de igazából mindenre.
Azt írtam hogy a kulcs az egyén kezében van. De ez nem jelenti azt hogy annyiban kimerül az egyén felelõssége hogy a belsõ világát rendbe tegye. Egy élõ világban, egy közösségben élünk, így nem fordulhatunk el attól. De mindennek (gyógyításnak, civilizációépítésnek stb.) a kezdete az egyén, mert az egyén mást nem tud a külvilágra projektálni mint amivel önmaga már rendelkezik. Ha rendezetlenség, betegség, meg nem értés, harag, félelem uralja az egyént, akkor külsõségekben sem tud ennél többet megvalósítani. Az nem elég, hogy eljátssza a békét, nyugalmat, harmóniát, egészségességet, bizalmat, bölcsességet. Ha eljátssza, akkor az nem az, és ez a hamisság a legkülönfélébb formákban tör a felszínre megmutatván a rendszer valódi mivoltát.
Én ezt az álláspontot képviselem az NWO fórumon is. Úgyhogy nem vezet sok jóra, ha általánosítasz. A belsõ világunkat is és a külsõ világot is érdemes megvizsgálni. Pl. csak azért mert részletesen kitárgyaljuk a bankrendszert, én nem azon az állásponton vagyok, hogy elsõdleges feladatunk ennek a rendszernek a megváltoztatása. Elsõdlegesen magunkat kell felkészítenünk, képesnek tennünk arra hogy a valósággal harmóniában élve, kiteljesedve, egyénként és együtt a közösségként is a bennünk rejlõ potenciált minél teljesebben kihasználhatjuk (nem azért mert mindezt "muszáj", hanem más okokból). Ha ez megvan, akkor úgyis megoldást találunk a bankrendszer problémáira is. De most a bankrendszert behelyettesítheted az orvostudománnyal is, a képlet ugyanaz. Tehát csak azért mert rámutatunk okokra, nem egyértelmû hogy ezzel azt is meghatároztuk hogy mi legyen a következõ lépés. Mikor rámutatok a napra, hogy annyira égeti már a vállamat hogy szinte lángol, akkor ezzel talán meghatároztam a megoldást is? Ami megoldás mi lenne? Hogy szedjük le a napot az égrõl? Ugye hogy nem.
Én is szoktam másoktól hiányolni a "sztem"-et és társait (néha én is lehagyom), pedig nagyon jól rávilágít a lényegre. Az ember egy vitatott/bizonytalan témában min. 1. hsz.-ában hasznos, ha ott van. Mert mások könnyen afféle támadásként értékelik az elhangzottakat és fölösleges, feloldhatatlan konfliktust kerítenek belõle. Legalábbis én eddig így vettem észre.