húha!!!! Azt jobb is ha gyorsan elfelejted. Nekem életem eddigi legnagyobb szerelmi csalódását egy vízöntõ okozta, jobb ha kerülöd õket messzirõl! (amúgy sem illünk össze velük). Jelenleg egy szûz jegyû barátnõm van, õ tökéletesen passzol hozzám :)
ez inkább arra vonatkozik hogy ha egy bakot átvernek, sohasem bocsájt meg. Nekem pl. sosem ment. Sok haveromat veszítettem el így, de legalább megõriztem a büszkeségemet és sosem tudott kihasználni senki.
Vicces, ezt most olvastam elõször, mert - õszintén megvallva - nem foglalkozom asztrológiával és nem is érdekel a horoszkóp, de a legrosszabb tulajdonságomnak tartottam egész életemben, hogy senkinek nem tudok megbocsájtani, ha megbánt. Sokszor csodálkozom embereken, akik megbocsájtanak valakinek ha pl. megcsalja, vagy hazudik neki, vagy bármi rosszat tesz. Huhhh, nekem nincs az az isten, hogy utána ne undorral álljak vele szóba. Azért ez gáz, de ilyen vok. ;)
nem csak te vagy ilyen:), én nem tudom hogy örülök-e ennek a tulajdonságnak..., az is függ mondjuk hogy ki mivel, mennyire bántott meg, vagy egyáltalán mit tett mert apróságok miatt nem szoktam haragot tartani, vagy nem kibékülni
azt hiszem most jött el a pillanat, hogy már tényleg felejtõben a vizöntõ csaj(remélem)
én éppen szivatok egyet rendesen :) Nem tudom de valahogy a vízöntõk viselkedése késztet erre, muszáj õket megleckéztetnem. Van bnõm, de ha nem lenne se érdekelne a csaj max pár éjszakára mert azért elég cukin néz ki.
Szóval azt csinálom munkahelyen, hogy egyik nap kedveskedek neki minden félével, mindig látom rajta milyen elégedett magával, azt hiszi nagyon odavagyok érte. Aztán másnap váltok és rideg vagyok mint a szikla, mindig próbál közeledni a kis aranyos, de én rá sem nézek. A 3. nap nem bírja - odaül beszélgetni de bunkó vagyok vele, így könnyes szemmel távozik. És ezt periodikusan megjátszom..szegény néha sajnálom..
nem mondod?...asszem ez a vízöntõ is pont ilyen...:D de én nem szivatom, mert nem visz rá semmi, bár nem vagyok vele kedves mint régebben, õ is szerintem élvezte a helyzetet, amikor oda voltam érte, de mióta rájöttem, hogy milyen csaj, hanyagolom a beszélgetéseket vele, meg ha közeledne is akkor szépen lerázom :) van viszont egy bibi...van egy huga:D, aki így nagyjából bejönne nekem( õ is bak amúgy), csak így elég furán venné ki magát, hogy eddig a nõvérébe voltam szerelmes(én barom:D), most meg õ...,így szerintem kénytelen vagyok várni a suli végéig, és majd azután megkörnyékezni, de akkor sem lesz egyszerû
"kénytelen vagyok várni a suli végéig, és majd azután megkörnyékezni"
Én is voltam hasonló szituban. Nekem egy volt csajom bnõje tetszett meg. Volt köztünk pár napos kapcsolat, mondta hogy szívesen lenne velem de nem akarja ezt tenni a legjobb barátnõjével, amit én meg is értettem és elváltunk. Aztán gimi után õ jó messze lelépett fõsulira, úgyhogy ha gimibe jársz szerintem ezt a verziót is felejtsd el. Én is találkoztam azóta jó pár fincsi leánnyal, még jobbakkal mint az a bizonyos csaj volt. Keress tovább!
pontosan semmit...:) de ma lesz buli, majd körülnézek most már, de az az igazság, hogy azt a vizöntõ csajt még mindig szeretem, pedig hányszor ígértem már barátomnak, hogy elfelejtem és kész, de nem megy, ma õ is ott lesz, barátom is, ha nem történik semmi, akkor kitörlöm most már véglegesen a memóriámból...(csak nem tudom, hogy tényleg akarom-e...)
mikike, valóban sokat töprengünk, de ebbõl kifolyólag nem is nagyon szoktunk rossz döntéseket hozni, bár való igaz, olykor túl megyünk és túl sokat várakozunk, közben pedig megváltozik minden, amíg töprengünk (nálam legalábbis sokszor volt ilyen már)
"Az emberek minden baja abból származik, hogy folyton kimászkálnak a szobáikból. Nem mintha a baj nem mászhatna be szobáikba, de erre kétségkívül ritkábban kerül sor."
egy buli után elfelejteni? szerintem inkább el se menj :)
gondolj bele..iszol pár sört, felerõsödnek az érzések, aztán azt veszed észre hogy egész este õt bámulod, ráadásul a vizöntõk szeretnek játszadozni.még a végén kicsit eteti a fejet, ad pár puszit és soha a büdös életben nem fogod elfelejteni...
én nemtudom elfelejteni az ikreket...nemtudom mit csináljak! Tudom, hogy hol hibáztunk a kapcsolatunkban, és ha adna egy esélyt akkor bebizonyítanám, hogy mostmár más a helyzet! De a baj az, hogy összejött a gyerekkori barátjával :S... Pláne én is ismertem, és azt hittem a barátom, de mind1...
Ti is ilyen nehezen felejtetek? Vagy tényleg Õ lett volna nekem a nagy Õ? Hihetetlenül ragaszkodok hozzá, és féltem még mindig, azok ellenére, amiket elmûvel még most is...Numerológia szerint 2es vagyok, és ez a szám csak az érzelmekrõl szól...
Egy kicsit ünneprontó leszek . A napjegy önmagában kevés, hasznavehetetlen annak meghatározására, hogy milyen is a szülött, s milyen életre számíthat, és mennyire kompatibilis a másik emberrel. Még az Asc ismerete is kevés.
Ezt a napjegyes dolgot kb 100-150 éve kutyulták bele igazán az asztrológiába, és azóta egyre jobban virágzik, és minden tele van vele.
Magának a személyiség leírásnak a bevezetése az asztrológiába Ptolemaios-hoz kötõdik, felvirágoztatása pedig Jung-hoz.
Elõtte csak kézzel fogható, gyakorlati dolgokkal foglalkozott az asztrológia.
igen-igen, én is nagyjából "viccbõl" mondtam azt amit, vagy legalább felindulásból.
nagyjából a materialista felemen keresztül viszonyulok az asztrológiához, és gondolom ilyenszerû az is, amit belinkeltél, majd beleolvasok. Nem hiszem, hogy a csillagok állása befolyásolná az életünk alakulását
habár a másik -a metafizikus- felem azt mondja nem lehetek benne bizonyos :)
"Nem hiszem, hogy a csillagok állása befolyásolná az életünk alakulását "