A szótár támpont, ha hivatalos levelet írsz, vagy olyan szinten igényes vagy önmagaddal szemben is, hogy pl. chaten, SMS-ben is nagy kezdõbetûvel, írásjelekkel írsz, használhatod, senki nem fog lenézni miatta, legfeljebb furcsán néznek rád, hogy estélyiben mész diszkóba, vagy késsel-villával eszed a hamburgert (szándékos túlzások) :)
Egyébként soha nem volt más, mint illemtankönyv annak ellenére, hogy néhány furcsa mentalitású magyartanár másképp adta elõ a dolgot általános iskolában, és próbálta elhitetni a diákokkal, hogy törvénykönyv, és büntetés jár a megszegéséért. A nyelvet (úgy általában bármelyiket) pedig nem kell félteni, az elmúlt pár tízezer évben köszöni szépen jól mûködött eddig is, és jól fog mûködni ez után is folyamatosan változásban - bõven van benne önszabályzás, a változásokat ha elfogadja egy széles közösség (vagy ráerõlteti a közösségre egy nagy hatalmú vezetõség - így franciásodott el pl. az angol a középkorban), akkor megjelennek, ha nem, akkor vagy egy szûk körben megmaradnak (tolvajnyelv), vagy eltûnnek.
Az írás ilyen szempontból kicsit nehezebb, mert több korlát van körülötte, mint a beszélt nyelvnél, de hasonlóan mûködik. Nem kevésbé kaotikus most sem, mint volt pl. 100 vagy 500 éve, csak neked van rálátásod néhány település ezer embere helyett ezer település millió emberére, akik hol így, hol úgy használják a nyelvet, akár írásban is. Kívülrõl nézve egyébként a magyar nyelv különösen egységes képet mutat, nincsenek olyan különbségek nyelven belül, mint pl. az északi német és az osztrák vagy svájci német között, vagy a londoni brit és a skóciai brit (vagy az amerikai, ausztrál - ha ezeket még egy nyelvnek vesszük) között. Nálunk a legkomolyabb különbség mondjuk egy budapesti értelmiségi és egy székely falusi ember nyelve között van, de még õk is egész jól meg tudják érteni egymást egy kicsit odafigyelve (a moldvai csángókat nem veszem bele a dologba, jelenleg tudományosan nem eldöntött, hogy õk még egy a magyar nyelv nagyon távoli dialektusát vagy egy külön csángó nyelvet beszélõ népcsoportnak számítanak-e, ami a magyar rokona - a nyelvészet még mindig nem tud pontos határt húzni a dialektus és a nyelv között, én hallgattam már több felvételt északi csángók beszélõktõl, és egy-egy néven kívül nem sokat értettem, a déli csángót ezzel szemben egész jól, ott pár románból átvett fõnéven kívül semmi furcsa nincs).
Csak hát ez az, ha már a szótár sem igazi támpont, hanem csak illemtankönyv, akkor elõbb-utóbb az önjelölt nyelvtantanároktól teljesen kaotikus lesz a nyelv. Mondjuk mintha nem lenne már most is az... :)
Nem tartasz ugyanott - a szabályok alapján látható, hogy semmi nem indokolja az egybeírást (nem elválaszthatatlan kapcsolat, szemben a "tû sarkú"-val), mégis sokan megteszik, mert nekik úgy tûnik jónak.
Az pedig már eldönthetetlen kérdés, hogy a szabályzat mennyire idomuljon a közízléshez. Az iskolákban természetesen fordítva próbálják meg, ráerõltetnek a diákokra egy elavult szabályrendszert, minden körülmények között. Pedig a helyesírási szabályzatot inkább illemtankönyvként lenne érdemes kezelni, ha olyan helyre írsz, ahol elvárják a "helyes írást", akkor követed (jelen esetben két szóban írod, ha hivatalos levélrõl, szakdolgozatról van szó), egyébként pedig úgy használod írásban is a nyelvet, ahogy neked kényelmes, tetszik, és ahogy az adott környezetben elfogadott (nem ugyanúgy öltözöl egy állásinterjúra, és sörözésre a haverokkal). Pont ezért emeltem ki azt, hogy ki-ki a saját nyelvérzékére hagyatkozik, mert nem hivatalos közösségben úgy írsz (és úgy beszélsz), ahogy az a környezet elvárja. Persze ez a nehezebb feladat, hogy megtaláld, megismerd azt a szabadságot (szabadosságot), amit a szabályzattól eltérve megengedhetsz magadnak úgy, hogy még ne állítsanak pellengérre / ne ugorjanak neked az önjelölt nyelvtannácik.
Apropó nyelvi illemtudás: ez részben természetesen jön - családon belül használod (a lentiek alapján) a "tudi", "futi" szavakat, iskolai, munkakörnyezetben valószínûleg nem, mert jobban odafigyelsz a "nyelvi illemre". Egy egyetemi szaktársam egy Szeged melletti kis településrõl származott, gyönyörû ö-zõ nyelvjárást használt - kb. másodévtõl, mert amíg nem ismert meg néhányunkat közelrõl, és nem lett fesztelen a környezetünkben, addig automatikusan visszaváltott az akadémiai jellegû kiejtésre, mert idegenek elõtt másképp viselkedünk (akkor bukott le elõször, mikor hallottuk telefonálni édesanyjával, és közölte vele, hogy "megyök haza").
Akkor eszerint ugyanott tartok igazából, ahol a kérdésem elõtt voltam. :D De tényleg az egybe- és különírás a legmacerásabb rész a nyelvtanban, nekem szinte mindig ezzel van bajom. :/
A helyesírási szótárral amúgy nem sokra mész, mert már a megjelenés pillanatában elavult :) legtöbbször a józan ész, és az határozza meg a köznyelvi "helyes írást", hogy mi terjed el. A magassarkú egybeírását - ahogy a linken is írják nem sok minden indokolja, mégis annyian használják már egybeírva, hogy elfér a tûsarkú mellett, hiába nem határoz meg konkrétan egy bizonyos cipõfajtát.
Szerintem ez a leglényegesebb mondatrész: "még nem igazi összetétel ugyan, de tagjai már alig tekinthetõk egymáshoz képest önálló szavaknak. Ilyenkor ki-ki hajlamos a nyelvérzékére, illetõleg saját írásgyakorlatára hagyatkozni" - ha neked úgy kényelmes, hogy egybeírd, mert különírva zavar, akkor hajrá, mindenki érteni fogja, és néhány helyesírási szótárral ébredõ és fekvõ személyen kívül senki nem fog megróni érte.
A "lapossarkú" és "törpesarkú" sem határoz meg konkrét cipõfajtát a link alapján, de szerintem ugyanúgy mehetnek egybeírva is (bár én nagyon nyitott vagyok mindenféle nyelvi szabadsággal szemben).
(érdekes, hogy a Hunspell szerint a "magassarkú" és a "törpesarkú" rendben van, a "lapossarkú" viszont nem tetszik a szótárának)
Help me pls. Magas sarkú vagy magassarkú cipõ az, amiben képtelen vagyok járni? Annyi hülyeséget olvasok neten, hogy már tök alap dolgokban is elbizonytalanodom, pedig régen semmi gondom nem volt az ilyenekkel. Asszem át fogom olvasni ától cettig a helyesírási szótáramat. :[
Ezen a futin amúgy elgondolkodtam - teljesen logikus ragozás lenne, de a nyelvtan köszöni szépen, ritkán kér a logikából :)
ezek "helyesek": néz - nézi (tévét) üt - üti (Józsit) vet - veti (zabot) ----- ezek pedig "helytelenek": fut - futi (1500 métert, vagy ahogy lent, valamire) nyit - nyiti (ajtót) csuk - csuki (szintén ajtót)
(vagy megfordítható, és a "nézje", "ütje", "vetje" a furcsa, és a futja, nyitja, csukja van rendben)
Simán belefér, hogy bizonyos tájakon (népcsoportoknál? nem tudom) elfogadott, akár gyakran használt ragozási változat attól függetlenül, hogy egy véletlen folytán (Kazinczy pont ezt a nyelvváltozatot beszélte, ez tetszett neki) nem tartozik az akadémiai nyelvtan szerint elfogadott változathoz. És ezért nem tartozik bele a nákolás, a suksükölés, a lenti viccbõl a "nyissa", a régi reklámból a "tisztíccsa"(kiejtés szerint) - pedig azon kívül, hogy mára stigmatizálták az iskolában, semmi gond velük.
Valaki talán az egyik topicban (vagy másik fórumon) összehozta azt a megoldást, hogy egyetlen j/ly nem volt benne (többek között pásztor, madár, flóta, kéz és kördiagram szerepeltetésével)
Kisfiú apukával ül a buszon, valaki szeretne leszállni, az ajtó nem nyílik. -Apu, a sofõr bácsi miért nem nyiti ki az ajtót? Apu lekever neki egyet: -Hányszor mondtam már, hogy nem nyiti, hanem nyissa!
Az SG nagyobbik része pedig örül neki, hogy legalább egy topicban elvannak egymással, nem kóborolnak mindenfelé :) (van még néhány ilyen pontja a fórumnak, többé-kevésbé viccesek)
Az utolsó mondattól eltekintve nagyjából igen - de régen is ugyanígy megvoltak az ilyen kétes népszerûségre vágyó emberek, szerintem nagyjából mindenki tudja, hogy az általános iskolában, középiskolában az osztályában, évfolyamában ki volt az, aki a "veled nevetünk, nem rajtad" kategóriába esett az ismerõsei között. A "lájkoljatok" ugyanez.
Szerintem, a mai érzelmileg szegény kis generációnak - direkt sarkítok - szüksége van a "népszerûség" érzésére. Ha valaki "lájkolja" a baromságait az Arcoskodó Könyvön, akkor valahol, legbelül arcoskodhat: "hú, mekkora király voltam ma is, 8-an lájkoltak amit írtam"
Ilyenek mindenhol vannak. Én ezért használom az "unsubscribe by ..." funkciót naponta többször is. De az egészben nekem az a legérthetetlenebb, hogy mire is jó, ha kiírja hogy lájkold? Mivel lesz neki jobb, ha lájkolják a kiírását, ami végül is semmirõl sem szól? Jó, persze, tudom... Mi ezt nem érthetjük meg soha. És tényleg..:)
"igyjártál, ennyiwagy... ennyimaradsz! loser -.-"
Ezt persze nem nekem írta, hanem a saját üzenõfalán valami középiskolai srác havernak.
Ennél sokkal durvábbakat nyomnak naponta az én falubeli ismerõseim közül páran - egyszerûen bánom, hogy elfogadtam a bejölésüket, mert csak idegesítenek.
Teljesen autentikus, a lányka tényleg így szokott írni:
Van hozzá generátor, nagyon sok pedig angolról van lefordítva (a napokban volt pont téma a humorosaranyos topicban is, egy hasonló módon kivitelezett viccel kapcsolatban) - komoly esély van rá, hogy csak valamelyik vízjelgyáros oldal készítette.
Persze nem kell lebecsülni ifjú honfitársaink zsenialitását, van bõven példa itt a topicban is "valódi" tartalomra :)
Igy korrekt! Nem ugyanarra a rétegre gondoltunk, innen a félreértés. Autoritás témában: mivel emberek vagyunk érthetöen más-más súllyal kezeljük minden "megismert" személy véleményét. Érzelmi szempontból nincs jelentösége, hogy komolyabban veszlek-e mint a többi hsz X%-át, viszont a szakmai tartalom / hitelesség miatt elkerülhetetlen. Ha "nekiugrok" egy postodnak akkor annak valószínüleg ez az oka.
Érdekes egyébként, én a TV-ben figyeltem meg, hogy egyes mûsorvezetõk riporterek használják elõszeretettel, a másik nagy kedvencük pedig az effektíve, és azt sem mindig odaillõ helyzetben mondják.
Igen, sokan keverik a dolgot, szerintem úgy néz ki szépen összecsúszik a jelentés, és az alkalmasint szót egyre inkább használják a közbeszédben alkalmanként értelemben is, nem csak alkalomadtán jelentésben - nekem fel se tûnt a dolog, pedig olvastam a hozzászólást. Ilyen, ha valaki elkezd "választékosan" beszélni, és lendületbõl használ olyan szavakat, amelyeknek a jelentésével nincs teljesen tisztában (biztos vagyok benne, hogy beszéd közben még én is elsütök sok hasonlót, ha írásban nem is tenném, itt alkalmasint átolvasom a fogalmazványomat :D ). Elég bekapcsolni pl. egy parlamenti közvetítést, és 10 percen belül lehet találni hasonlót - pedig ott sokan elõre megírt szöveget olvasnak fel, viszont a környezet és a közönség kihozza az emberekbõl azt, hogy túldíszítsék, túlbonyolítsák a szöveget.
Nem új dolog egyébként: Értelmezõ kéziszótár (2003): 1. valószínûleg, hihetõleg, 2. (pongyola nyelvhasználatban) alkalomadtán, alkalmilag.
innen: Alighanem, bizonyára, feltehetõleg, valószínûleg, minden bizonnyal. "Az igazság … alkalmasint az, hogy az Isten egyenletesen osztotta el a teremtményei közt a tehetséget" (Mikszáth). Kissé régies, legalábbis választékos szó. Sokan használják hibásan, hol "alkalomadtán" ("alkalmasint majd beugrom hozzád"), hol "alkalmanként, esetenként"értelemben. - Két-háromszáz éve azt is jelentette: alkalmas módon, helyesen.
Nem fáj, csak megjegyeztem valamit, te pedig támadásnak veszed (és töröltetéssel jössz - miért töröltetnék bármit? nem vagyok se házigazda, se moderátor), pedig ezt is már átbeszéltük, hogy nem támadok, és nem ellened van a dolog (csak te felveszed, mert talán azt hiszed bármilyen autoritásom van bármilyen témában, vagy bármilyen okból másképp tekintesz az én véleményemre, mint bármelyik másik fórumozóéra).
Pont arról beszéltem, hogy a heti 10 ilyenbõl 9,5 szerencsétlen kisdiákok mûve, akiknek lenne lehetõsége az életben arra, hogy igényesebbek legyenek, számomra a lenti írás szerzõje úgy jön le (és ez ott van az elõzõ szövegben is, hogy szerintem és számomra -> szubjektivitás), hogy nem. Az elõbbinél értem a gúnyt, utóbbinál nem, emellett eddig is megpróbáltam egy tudományos nézetet mutatni egy-egy szövegnél, amit te ismét támadásnak vettél, és "Ja jó, akkor minden rendben van" reakcióval jutalmaztál - nem támadás volt, nem annak volt szánva - ahogy az eddigiek sem, és ahogy ezután sem. A szöveg szerintem ilyen, és szerintem a szerzõjét nem kellene lenézni - szerinted nem ilyen, és szerinted igen ("Az a fránya 6 elemi...") - ennyi, két vélemény, nem arról szól a világ, hogy mindenrõl meg kell gyõzni a másikat, én csak kifejtettem részletesebben a gondolataimat azután, hogy te támadásnak vetted a hozzászólásomat, pedig nem az volt elsõ körben sem. Nem azt írtam, hogy zavarnak az ilyenek, hanem azt, hogy szerintem az író egy ilyen személy lehet (hasonló példaként hozva Nádasdy cikkét), és az ilyen szövegek inkább érdekesek, mint kigúnyolni valók - bárhogy is, a topicban ugyanúgy helyük lehet, hiszen elférnek itt sima elgépelések is, és ragozási különbségek is. A cél nem csak a szórakozás, szórakoztatás lehet, hanem egy kis tudományosság csepegtetése is, ebben próbálok én itt részt venni.
Annyit próbáltam hangsúlyozni (harmadszor is leírva), hogy a gúnyt inkább azok irányába érdemes irányítani itt a topicban, akiknek meg lenne a lehetõsége arra, hogy komoly energiák befektetése nélkül sokkal igényesebbek legyenek - te is tucatnyi ilyen hozzászólást küldtél be abból a játékból, amiben részt vettél (részt veszel). Nem csak a te szövegeidhez szólok egyébként hozzá: #1549, #1508, õk sem vették támadásnak a szövegemet, te se tedd, senki nem kerül külön elbírálás alá azért, mert ez vagy az a nickje ebben a topicban.
Anélkül, hogy részletezném (felesleges erre idõt pazarolni) nekem nem egy ilyen ember jut eszembe a lentiekrõl. De ha ennyi gúny neked "fáj" akkor vedd semmisnek és töröltesd a hsz-t! Nem szokásom belerúgni (itt sem, és az életben sem nagyon) másokba (ha ismernél talán ezt tudnád), és azt hiszem, az hogy posztolok ide egy ilyet nem ad okot arra, hogy vad dacos kontravédelmet állítsunk fel a szerzõnek akit nem ismerünk csak feltételezel róla Te is meg én is dolgokat. Ez egy vicces kép. Hetente 10 ilyen van ide linkelve. Nem értem mi vele a probléma és miért veszed személyes sértésnek az ilyeneket.
Valahogy olyan "csakazértis"-reakciónak érzem ezeket a megnyilvánulásaidat. Szólj, ha zavarnak majd empatikusabb leszek és nem linkelek ilyeneket, de mások ettõl még fognak... és igazából rejtély számomra melyikre miért kell és melyikre nem kell reagálnod... És miért sikerül nekem általában a rosszba belehúznom..
Talán csinálnom kéne egy alreget arra hogy ezeket ide berakhassam negatív reakció kiváltása nélkül? Másoknak "szabad"?
Nem hiszem, hogy gúny tárgyává kellene, hogy váljon egy olyan szöveg vagy a szerzõje, akirõl könnyen feltételezhetõ, hogy évente néhányszor, és mondjuk élete elsõ 20-30 évében egyszer sem gépelt semmit se írógépen, se számítógépen, és - ahogy írtad is - lehet, hogy csak néhány elemi osztályt végzett, könyvet pedig akkor látott a könyvtárban, mikor az ottani ingyenes internetes számítógép elé ült (bár vannak képei a kocsiról, tehát talán fényképezõs mobiltelefonja van, vagy valaki csinált neki képeket).
Nem tartom szerencsésnek összehasonlítani azokkal, akik egyébként itt a topicban szerepelnek, tizennéhány évesek, az életük egy komolyabb részét internet/mobiltelefon közelében töltik, és képesek egészen vad (bár nyelvi szempontból szintén igen érdekes) dolgokat alkotni facebookra, vagy játékokba. Õk annyiban hasonlíthatnak a lenti hirdetés írójára, hogy könyvet hozzá hasonlóan csak kívülrõl láttak, mégis nekik meg lenne a lehetõségük és a forrásuk arra, hogy valamilyen igényességgel fogalmazzák meg a mondanivalójukat - a hirdetés írójának érzésem szerint nem nagyon.
Ez egy valószínûleg nagyobb küzdelem árán létrehozott szöveg - érdekes (ahogy a linkben mutatott Ford Trazi-s elemzés is az), de úgy vélem nem ad okot gúnyolódásra.
A hirdetés feladója hadilábon áll a billentyûzettel (a szöveg vége felé egyre több az elütés, kezdett beleunni a javítgatásba, talán sürgették is). Ettõl függetlenül a szöveg érthetõ, összeszedett, minden szükséges információ benne van.