jah ez így van sajna el is tûnt a régi banda énsem írtam már elég régen gondoltam mostmár ha nem írok végem csak olvastam a sok szomorú hsz-t öngyilkossági gondolatok, hát kell ez? gyerekek vtok még mind ti is elöttetek az élet, és mégis tele vagytok szreintetek gondokkal de mi lesz majd ha a melótok szar? egész nap dolgozni, és alig szórakozni na az a szar, nem a halálon merengeni addig légy boldog míg fiatal vagy utána már sokkal nehezebb lesz majd most még van sok szabadidõd, hát töltsd boldogan és ne siránkozz azon ami van (vagy nincs?:D)
semmirõl sem maradtál le max a fejed hajtanád le hogy nincs sok értelmes hsz nins mondanivaló csak depi-pálesz mindenki irja milyen szar neki közben meg a jót meg sem lesi
De régen irtam ide,de már bánom, hisz hogy sokat rímeljek ezaz én álmom. Naná hogy van sok boldogság az a legnagyobb kincs, itt ülök a gépelött és irok miközben hajambol lelog egy tincs. Na mi minden történt, na mit látok, kár hogy nem voltam mert lemaradtam ez az amit bánok. Na de mindegy boldogság nekem az hogy jók lesznek a jegyeim és ezért nem verem széjjel a falba a kezeim. de holnap fizikára vinnem kel la füzetem, mert ha nem akkor kövezkezõ félévet karovel kezdhetem... Szal szoritsatok mert fizikábol nem vagyok egy fényes de nem akarom hogy az ellenõrzõmbe ott legyen egy eggyes ami ékes=)
Szép soraid köszönöm neked, írni fogok majd hosszabbat csak ne lennék még beteg feledne már láz, rosszabb már nem lehet, ne merülj ki és akkor nem leszel hisztis tanultam én is
jogos mindenki bánatról ír mikor a boldogságról is van elég rím gyerünk hát kula meg a régi arcok mutassuk meg mit tudnak a rímfanok alkoss hát jóat és regálok énis hogy legyen rímis, ne csak flém is... :P
borzasztó depis lett ez a topik!! emberek mi van veletek?? tessék jókedvûnek lenni rímhez már fáradt vok, csak a véleményem írom le...
jenny figyelj rám most tudom hiába mondok bármit, én most neked hiába jár a szám, te elfordítod fejed de elkellene hinned van olyan aki próbál törõdni veled.
de hiába akar téged megérteni nem hagyod neki, hiába akar téged jó kedvre deríteni tudom nem könnyû,de esélyt kéne adni magadnak és neki is, mégha nehéz is, nem kéne magadat állandóan bántani és becsülöm hogy próbálsz mindig másokon segíteni.
rajtam is segítettél, köszönetet mondok hagyd hogy énis segítcsek, vagy legalábbis bizalmat aggy,hogy megismerhesselek tudom sokat csalódtál, de énis sokat csalódtam mégis erõt vettem magamon, mostmár az egészet pozitívan látom azt kérem tõled hogy, egy kicsit többet engedj nem fogsz bennem csalódni kérlek,hogy közelebb engedj magadhoz,hagy lássak kicsit tisztábban, hagy lássam mit remélsz, az álmaidban.
tudom sokat kérek de gondold át kérlek, nemakarlak bántani ezt kérlek értcsd meg, tudom hogy még, nem rég óta ismerlek de kérlek téged,hogy megismerhesselek nem kérem hogy egybõl tárt ki minden titkod de egyetlen esélyt agy nekem most, nem fogsz bennem csalódni ezt megígérem neked, nem foglak sûrgetni idõt adok neked, ameddig kell én várok kis virágom,csak engedd hogy legyen valaki, és szívébe zárhasson...
nem szeretek, csak remélek, könnyezek, de nevetve látod arcomon a boldogság lázát mint torztalan illúziót nem érted élek, létem az álmok tengerének táplálja éhségét fokozva vesztemet
Ne haragudj kicsi lány, elkéstem, kilencre ígértem. De mire érek ide, látom könnyezel, kérve kérlek, ne add fel!
Elkéstem kénytelen, mert feltartott az élet de itt vagyok melletted, kérlek ne add fel!
Ma esik az esõ, holnap zúg a szél, de a lelkedben fény, mely annyira zenél! Mosolyod rejlik benne, nem adhatod fel! Túl korán van hozzá, hogy befedje a homály gyönyörû nevetésed, ami ott kúszott minden szó alatt, mögött, mellett és lapult szívedben megosztva mindennel amit csak ért lelked kicsi lány, NE ADD FEL!
Mért könnyezel? Lelkedben egybeforr múlt és jelen, ez hogy lehet? Kicsi lány, érett, de védeni kell, itt leszek, szólj, s írok neked! Ne könnyezz!
Körmenetek lángokból fonva égetnek apró lélegzetet minden percbe éjjel és reggel, de mi áll közte? A fény és az éj mögött mi dereng? Csak fellegek, fehérek és kékek, füstbe tévedt lázemlékek
Megfognám kezét ki értem jött, s repülnék vele, nem nézve vissza sohasem.
Végtelen szigetek egymás után, tenger körülöttük és némaság, merre hát az út,ha nincs láthatár, csak te és a végtelen vizek, tükre a létnek és az énnek, merre mennél, ha vesznél a víznek akár egyetlen cseppjében?
Soraim töröttek, s ha elhagyom majd lelkem is: más sosem találja meg..
Mindezt értem, de nem enegedem, ölellek tovább, nem számít a fagy, az értelem, nem hagylak soha, amíg csak élhetem - mindenem neked adom, álmaim és két karom, mert én vagyok, mert én vagyok..
Nem fogsz elveszni, én nem engedem, szakadjon inkább bennem a végtelen - ölellek még, csak ölellek, nem számít a lét, én érted vagyok, ha semmi sem ragyog, akkor is..
Mások ezerszer köszönnék, ha csak kicsi ölelés, én nagyot is kaphatok, köszönetet mégse tudok, mert hideg maradok, rosszabb, mint a jég, mert szívem úgy érezné melegét, de mi vall ellene?? Hogy fogadnom nem lehet, mert nem tehetek róla, de melegét nem érzem soha!
Most már ezt is siratom, ilyen lenni hogy tudok? Érezni akarok üres hangok hagyjatok!
Mért nem érzem melegét, ha elér egy ölelés?
Nem kell ölelés, nem érzem melegét, nem kell védelem, abban is elveszek
Nekem nem jut semmi sem csak a szép tárgyak ragyogása, gazdag álmok vihogása szüntelen
Most ne szerelembõl, csak hadd legyek egy védõ öl..
Aki fösvény felnevet s ha mind utálják tovább nevet és mindnek élve szép, s veszik a semmiért!
Aki lusta kétkedik, de ezer barát jut neki! Aki fázik meg didereg, ahhoz az emberek is hidegek melegség helyett!
Aki fél, abba belerúgnak s ha ronda vagy, kigúnyolnak s nem a kezük adják mint vérbeli igazság!
Ha sírsz, csak odaszólnak, várd meg mit hoz a holnap, úgy is tudják, övék a reggel, mit vesz el egy szomorú este?
Segítség helyett!
Aki magányos? Azt hagyják lukba éhezve és félve bújni! Aki buta? Azt de jó kigúnyolni! De még jobb szemet hunyni! Ez a világ teteje is, hogy vágja az ember tekintetét Mégse tesz semmit!
Aki rút az az is marad, jaj akkor annak élni se szabad!
Aki nem lát, az már gyenge s nem ember ember felett ugye??
Nekem a vak az gondolat és a tánc az arany fonal s barátságban azt kívánom, mindig szóljon zongora s ne hegedû sikolya
Nekem a rút csak szép ember szeretõ szívvel és reménnyel, a magányost kihúzom barlangjából s nem hagyom reszketni örökké
nekem nem kék az ég de látom mások szemét! Mért vak a többi s nem lát létezni???
Rúgj belém ha fáradok, s a pofámba hányjatok! De ne mögöttem!
Ide ni! A szemembe! Ennyit merjetek, ha szeretni féltek!!!!!!!!!!!!
Rúgj belém ha fáradok, s a pofámba hányjatok! De ne mögöttem!
Ide ni! A SZEMEMBE! Ennyit merjetek, ha szeretni féltek!!!!!!!!!!!!
Jó helyen rinyálok, rossz területen állok mert ide allllig érkeznek az a-ra tenni ékezetet, kettõspontot bontani, véleményt mondani bárkinek
különös játék a sors, felnõttnek sem való illúzió
s itt vagyok árván az órában s a percben kivetettek szememben jelenleg a lelkek, elveszek
csak mondom, mert be nem láttom, már megtettem
S ha elveszek? Mi van? Semmi sem, mert mindegy a szomszédnak, a kutyának, a sosevolt anyámnak, a barátnak a világnak miként ébredek, míg õk jól alszanak éjjel, csak nekem nem mindegy, s az mért számítson mikor nagy a végtelen? s végtelen könny fér bele Kit érdekel
Csak mosoly, ez öntörvényem, hogy el nem esek börtönében!!! Hogy el nem esek börtönében!!!
Egyáltalán nem olyan szép a világ, mint amilyennek álmodom..
Vannak jó tetteim és döntéseim lehet-
de ettõl még angyali ember nem lehetek, sok tett van, ha van köztük jó, az még nem mindenható.
Van, hogy rossz vagyok és nem képviselem a jogot, hogy mindenkit megillet.. csak próbálok helyesen de nem vagyok ettõl sem teljesen tiszta lelkû angyal..
Látom kicsi lány, máshol is segítesz álmaiddal és reményed végtelen szerte elég mindnekinek
honnan az erõd? Mond honnan a vágyad? Szólj, hogy lehet arcod idill annak is ki idegen rím? Gyönyörû
Látni kell, hogy szép vagy feledhetetlen gondolataiddal
jenny ezt azután írtam miután beszéltünk kiültem egy parkba és vittem magammal tollat meg papírt és írtam...
2007.jan.08
sNaKe - mert van remény
úgy éreztem vége most mindent feladok de az égbõl jelet kaptam isten meghallgatott küldött egy jelet most emberi formában megmutatkozott, és amit mondott nekem az életben tartott.
igézõ szavaival éledben tartott megáldott figyelmével,megáldott törõdése egy ujjabb reménnyel amik szikrát pattintott a szívem mélyéig hatolt és lángot gyújtott, ezt neki köszönhetem hogy, még veletek vagyok az erõm elhagyott de pont idõben rámtalált így elkerültem a halált.
az utólsó pillanatban, végül megérkezett mibaj?mibánt? csak ennyit kérdezett vígasszal ellátott és mondta nekem, valamire kell még várnod.
életben tartott jenny mondta nekem hogy, ez nem lehet csak ennyi mondta már hogy, õ is feladhatta volna de harcol velem együtt igazra tartva.
refrén:2x úgy éreztem vége most mindent feladok de az égbõl jelet kaptam isten meghallgatott küldött egy jelet most emberi formában megmutatkozott, és amit mondott nekem az életben tartott.
egy újtársa találva küzdünk már ketten már van egy társam aki kiáll, mellettem így a gonosz erõk nem fognak felettem uralkodni,a magamura leszek meggondolom kétszer is hogy mit miért is teszek, többé nem fognak rajtam uralkodni többé már nem,már nem...
refrén:2x úgy éreztem vége most mindent feladok de az égbõl jelet kaptam isten meghallgatott küldött egy jelet most emberi formában megmutatkozott, és amit mondott nekem az életben tartott.
befejezõ soraimmal hálát adok az úrnak hogy nem hagyott meghalni, elíndított újabb céltudattal, hogy jobbá tegyem mindazt amit elrontottam, mostmár a sarkamra állok és nem hagyom magam mert tudom megtalálom amire vágyom,ha úgy csinálom csak erõ kell,és kitartás mostmár féllábon is kiállom...
Tekintetem hajtja a képzelet képei ölelnek egy eget a az égben egy reggelt s abban a Napot, takarják szárnyaim sugarát, hogy álmodj tovább, szerelmes világ.
Kicsi lány, csodálom lelkednek viharát melybõl annyi ábránd tovaszáll hogy új képzeletek vessék szárnyát annyi képnek tudatát a valóság fölé terjesztve valamennyi szép szavát
Itt leszek ma is veled, várlak kilenckor e szentélyben, ezúttal mond el, ha bántja valami szíved ritmusát.
Figyelek rád, s féltelek, hogy álmodba ne vesszen egyetlen igaz éned
Kedves Snake, figyelek rád, ha te is követed hangjaim szavát! Másképp mért tenném, ha te meg ráhúzol szavamra több leplet, csakhogy szenvedj még, hogy elérd ami fajult rögeszméddé
ne bántsd a lelkedet, ha már úgy is fáradt, de van láza amit nem engedsz világra, kérlek ne tedd, neszed még világra hajló hang lehet!
Kedves snake, nem halt meg a virág, amelyet a porban találni vélsz, csak azért, mert már nem kap levegõt
S ha szemed nagyra nyitnád, vélnéd te másképp, hogy az a virág kér, vedd észre szirmai mellett tövét, amely még a földben kapaszkodik ha feje a földre is ér s így kap levegõt lopva küszködõn, semmiért nem adná fel!
kicsi lány,kérlek figyelj rám de nagyon bekövetkezett amitõl féltem fázom,a végsõ hangot már hallom hideg járja át a testem élet szívó nyálkás dögök rágják már a testem úgyérzem most vége már minden kötél szakadt az hogy boldoságra lelek már végleg el maradt, nem maradt már reményem felemésztett a várakozás de békét lelek remélem.
ebben a pársorban próbálok most végleg elköszönni vegyétek komolyan ez most nem csak szavak lenni azt mondom ennyi,ennyi szenvedés már elégvolt pár perc gondolkodás az élet örömeire elégvolt nekem nem sok jutott belõle de már nem is bánom jobb lesz nekem látom már a túlvilágon.
szeretteim itthagyom, és az egykét barátom õk biztos nemértik majd de már nem is bánom ha megteszem erõs leszek végre békét lelek ha nem következik be mégsem a halálom tudni fogom legalább hogy kell valamire még várnom...
az éjben éltem nappal rejtõztem igen csak az éjben éltem, reméltem,egy újabb napot egy újabb lehetõséget arcom üres tekintetete a mosoly fogalmát még csak messzirõl sem imserte elfeledte az érzelmeket kimutatni,szimpla bánat kerestem az értelmet szûntelenül keresem azt aki megérthet.
a sötét árnyék mélyén egy maszkal takaróztam de a szívem mélyén már régen halott voltam darabokra zúzták már a reményt és a bizalmat elvették tõlem a, test fölötti uralmat.
kínok között élek de még mindig néha remélek és várom azt a napot mikor ebbõl végre kilépek, álmaimban szólok éjjel vagy nappal élek a világon szívemben borzalmas haraggal...
Mert álmodom világom amelyben másként van végtelen és határ.. addig volna míg pillangó fedi szárnyát? nem..
addig, míg a föld nem ér a tengerhölgy lelke elé? nem..
addig, míg táncba kezd a szél ezer képpel kezében? nem..
Meddig?
Csak még folyik vérem csak még könnyem ég lelkem szemében mikor zenél a Hold álomléptem élem s feledi hajnalom minden emlékképem csak még izzik a létemben ezernyi gondolat, lángolok velük akár egy pillanat
Kicsi lány, hiányoztál! Bár nem ismerlek, esténként itt kereslek olvasva elhagyott soraid a bánatról
Látva lelked mélységét ismeretlennek mondalak versem elején, versem végén, mégis, közel vagy
Szavaid fogtak meg, nem kérted, de ölelem fáradt tagjait a betüknek melyek erednek tõled olyan világból mely felölel annyi végtelent, kicsi lány, honnan ered belõled ennyi képzelet?
Kicsi lány, hiányoztál! Bár nem ismerlek, esténként itt kereslek olvasva elhagyott soraid a bánatról
Látva lelked mélységét ismeretlennek mondalak versem elején, versem végén, mégis, közel vagy
Szavaid fogtak meg, nem kérted, de ölelem fáradt tagjait a betüknek melyek erednek tõled olyan világból mely felölel annyi végtelent, kicsi lány, honnan ered belõled ennyi képzelet?
Lelkedet megszeretem
Köszönöm a válaszod.
Mennyire furcsa, az élet csak szét szerte és összevissza de mindig ugyan ott s ugyanakkor.
Gondolatok kínzása ne verje szíved, ne engedd csak fénynek ölelését benned, ártalom kórja ne tépje s vágja lelkedet, kínjait ne szeresd!
erõs az ki nevetni képes hibás gondolatok téves képeszméi között, de mennyire kár, e nevetés csupán árnyék, maszkot alkotó lázrém, mert nem igaz az, hogy boldog a Nap alatt ki az éjben él
soraimban igazat a szívembõl szoltam, nem tagadom, néha már feladtam megadtam magamat, furcsa gondolatok írányították az agyamat, de nem hagytam hogy elemésszen hogy minden elvesszen feláltam és harcoltam tettre készen
köszönöm a szándékod neked is boldogságot kívánok,de hamár rá leltél az igazra, ami mindenben vigasztal örömöd leld benne szíved találjon vigaszra.
Az életedbe több bizalmat a szerelem fölé hatalmad könnyen terjeszted, ha látomásból bizalmad nem adod ingyen mint, olcsó kenyeret amit a polcról leszedsz s ha romlott, nem veszed, csak félreteszed romlani tovább
Nem rossz a világ, csak amiben lakozik az árny az könnyû falat már annak aki hangjától fulladva nem kap levegõt
Legyen jobb a világod, szívembõl kívánom, ha soraid igazak
yo,most kitárom a lelkem nektek, elétek tárom most mi, szétfeszíti testem...
Leültem és átgondoltam az egész életem megkérdeztem magamtól,hogy mit miért is tettem. Elõször nemértettem, hogy az élet miért ilyen kegyetlen, hát tollat ragadtam,és egy papírra vetettem, az életemet,soronként átnéztem. a tekintetem megfagyott,mikor végül rádöbbentem, nemvolt senkim, aki igazán szeretne vagy egyszerûen csak, rám figyelne, és amit mondok neki,nem csak a semmibe veszne. de sajna rákellet jönnöm hogy,mindenki csak kerül hidd el nekem,ez nagyon fájt is legbelül, egyedül maradtam,nem számíthattam már senkire csakis magamara amég nem löktek végül félre félre vonultam,és sokszor kiborultam sokat sírtam nem bírtam,az érzelmek gyötörtek, és a lelkem haldoklott ettõl mitõl nagyon féltem elõtõrtek a sötétbõl,démonok vártak körbevettek, magukkal vittek,amitõl sokan féltek mégis reméltek hiába nem csillapodtak a kedélyek egy újabb harc kezdõdött és, elvesztek a remények.
refrén 2x
Az életem során, én nagyon sokat szenvedtem egy sötétszellem vett körül,és elrabolta lelkem eltakarta szemem,elémtárta a valóságot minden amit láttam a szörnyû haldoklásom volt.
a harcba beszálltam,és aggódva vártam csatlósok démonok,a-a túlvilágban várnak,csatába szállnak,igen várnak igazságtalanul,mindenkinek ártanak magukkal ragadnak a sötétbe a semmibe hiába kapálozól nem mész vele semmire csak akkor érsz el valamit,ha megerõsödsz legbelül, és akkor rossz mind a gonosz,holtan fekve elterül legbelül megérzed a gyõzelem gyümölcsét, mert nekik ez szolgált éltetõül. a lelked erõsseblett eloszlott a vétség felbomlott a csapat,elmúlt a gonosz kacaj nem szorul belém kétség, a rossz gyorsan eltávozott,a fény elérte testem elszállt minden harag,többet a reményt el nem eresztem.
Refrén:2x Az életem során, én nagyon sokat szenvedtem egy sötétszellem vett körül,és elrabolta lelkem eltakarta szemem,elémtárta a valóságot minden amit láttam a szörnyû haldoklásom volt.
kitörtem a ködbõl mibe a rossz berántott mosoly az arcomon a bú már el szállott és úgy érzem végre,hogy újra élhetek az érzéseim újra feléledtek, a lelkemben egy újabb tûz szikra fel pattant akire vágytam egy hû társa végre meg kaptam. mellettem ál végre õszinteség végre végre boldogságra találtam,benne meg találtam ami engem életben tarthat õszinteség szeretet velem van a bajban õszintén megmondja nekem hogyha valami bajvan kitartmellettem szeret,most mindenem megvan. a csókja erõt öntbelém,ez az érzés olyan jó és érzem most minden rendben elindult egy új hajó...
refrén 1x
Az életem során, én nagyon sokat szenvedtem egy sötétszellem vett körül,és elrabolta lelkem eltakarta szemem,elémtárta a valóságot minden amit láttam a szörnyû haldoklásom volt.
Nem baj jó nekem ez is mert szép, de valahogy jobban tetszett a másik kép. Mert az inkább hasonlít arra amit itt teszünk, Hogy egy papirra irjuk le tollal rimekben, hogy mikor leszünk:)
eci peci kimeheci... :D
nos a banner be lett téve bár csibusz nem ezt kérte legalább változatos lesz és lesz okunk a cserére :D
lehet róla szó, de sztem még várjunk a modik talán meglátják a bannert amit mi kívánunk és hogy milyen volt az álmom? furcsa kérdés barátom:D arról szólt, h iskolába kell menni máma nem is akárhova, : a Szaharába!