az a jó film ami megosztja a véleményt, legalább az egyik felének nagyon tetszett, másik fele meg keressen más szórakozást.
Egyáltalán nem fekszi meg, sõt ,a megnövekedett ingerküszöb miatt ez másfél óra tömény unalom nekik. Mondjuk nekem is. Egyszer majd talán ez az ország is felnõ egy olyan szintre, hogy ne csak elvont, kirekesztett és már csak kritikus szemmel a társadalomra tekintõ szûk csoportnak csináljanak filmeket. Ráadásul egy ilyen botrányhajhász filmmel kiállni külföld elé... tényleg szégyen. (Gabest : az a baj, hogy maga a film osztja meg <minõségének megkérdõjelezhetõsége>, nem pedig a tartalom, a mondanivaló. Cannibal Holocaust-feeling)
Szerintem hihetetlen jó film... mindenki nézze meg aki teheti , jah és ne csak a falat nézzétek hanem ami mögötte van azt is...
A film segített rátapintani sötétebb jellemvonásaim közül jópár eredetére. Rendkívül hálás vagyok ezért a készítõknek, s remélem hogy még sok ilyen várható!
Jó a film. Kellõképpen abszurd.
elég baj, hogy a mai világban ezt hívjuk filmmûvészetnek.
Miért? Minek kéne hívni? Hogy nekem mirõl szól a film? Egy szóban: sorsokról. És az a szörnyû, hogy mi is egy "beteg" világban élünk, mégha nem is ilyenben ahogy Pálfi lerajzolta nekünk, mert ez egy film, és nem dokumentum. ----- Egy magyar filmnél egyáltalán nem szokványos, hogy külföldön (tengeren túl) is bemutatják. A film talált forgalmazót, és így megnyiltak a kapuk. Az a vicces, hogy a magyar nézõk többsége pont azokat a filmeket nem ismeri, amik külföldön is megállták a helyüket, elismeréssel. Pl: Hukkle, Werckmeister Harmóniák... Tény hogy rétegfilmek, de ismerni azért illene, legalább a nevét. Egy érdekes történet: Pár hete kaptam a Last.fmrõl egy levelet amelyben azt kérik tõllem, hogy küldjek pár Víg Mihály számot. Víg Mihály neve onnan lehetett ismerõs az illetõnek, hogy a Tarr Béla filmekhez õ komponálja a zenét (Sátántangó, Werckmeister Harmóniák...). Az érdekes nem is ez volt, hanem az amikor megnéztem az illetõ adatlapját. A fiú amerikai volt
Az a nézet, hogy ez ilyen családtörténet, nagyapa-apa-fiú film téves. A karakterek csak azért így kapcsolódnak, hogy valahogy kapcsolódjanak, ez a szál mellékes. A film mondanivalója a TEST, a nagyapa életét a testi fogyatékossága és a testi gyönyörök utáni vágy teszi tönkre. Az apa a testébõl él, ez teszi híressé, és hiányosságai teszik örök másodikká, nyomorát is testének köszönheti. A fiú testekbõl él, teste miatt szenved és általa válik többé mint egy test. Még sok-sok metafora van a testre a filmben, csak figyelmesen kell nézni.
nekem nincsenek sötétebb jellemvonásaim Szerencsére nem volt szerencsém a filmhez (direkt akartam így írni;), a barátnõm látta, aki nem idegenkedik a szélsõségektõl, de 10 perc után kijött a filmrõl. Egyesek normális, lelkileg egészséges eszközökkel is tudnak jó filmet készíteni, olyat ami kifejezi õket és mondani valójukat. Egyesek meg nem...
Egyesek túljutottak az American Pie szintjén. Egyesek meg nem...
:D Igen..
Ez tényleg nem olyan film, mint pl. a Kontroll, aminek van mûvészi jellege, mégis mindenki tud rajta röhögni. Mivel annyira nem értek hozzá, nem mondok véleményt, de sokkoló film volt. :)