Fuss neki mégegyszer a motoros példámnak, nem ismeri az alföldi gyerek a Suzuki SVt, ahogy mi sem a tökéletes definíciót. Attól még van és lehet sejteni, hogy milyen.
A fénysugárt még senki nem látta és nem is fogja, mert azzal látunk.
A fény az nem egyenes az útja sem, de ha az útja az is lenne akkorse lenne egyenes mert, csak idõtartamban lenne az és nem tudsz 2 idõpillanatban egyszerre ottlenni.
Van egy elégedettségi szintje mindenkinek, ahhoz képest lehet hibája valaminek. Mit fogadsz el...
Ha azt mondod van 1 darab almád elhiszem. De ha azt mondod van 1kg almád vagy 2 Nsúlyú vagy 10cm átmérõjû, azt modom elmész te a pcsába.
Azért mert nem lehet pontosan 1 kg, 2 N és 10cm stb. Mivel folyton változó dolgokkal definiáljuk a mértékegységeinket ráadásul mérni se tudunk pontosan.
#1344: folyamatosan hülyeségeket beszélsz. Mint mondtam: az egyenes a MATEMATIKA része, matematikai fogalom, nem a természet része.
A természetbeni jelenségeket persze sosem lehet TELJESEN különválasztani egymástól és önmagában vizsgálni. De mondhatjuk azt, hogy a magára hagyott fénysugár pályája, egy adott pillanattól megfigyelve egy félegyenes. Ezt nem mérem meg, hanem a méréseim alapján FELTÉTELEZEM. Mi alapján teszem ezt? Az alapján, hogy a fénysugár millió fényéveket tesz meg, tehát nincs okom feltételezni, hogy valaha is megállna, ha akármekkora helye lenne.
Másrészt, az általad gyakran emlegetett "hiba" kifejezés is ÉRTELMÉT VESZTI, ha nem definiáljuk azt a TÖKÉLETES állapotot, amihez viszonyítjuk például egy mérésnek a hibáját, vagy a világûr atomjain eltérülõ fénysugár görbületét. Ha NEM DEFINIÁLUNK tökéletes állapotot, akkor nem létezik hiba sem, mert mihez képes a hiba?
Mindenkinek van egy elégedettségi szintje a dolgokra vonatkozóan. Ennek maximálására törekszik mindenki.
Viszont mindenkinek más ez az értéke, a tapasztalatai miatt. Ha nem láttál még Enzo-t, akkor jó lehet egy Golf is.
Tehát amíg nem ismersz jobbat, addíg elégedett lehetsz, viszont sejtheted, hogy lehetne jobb. És a hibákat ismerheted, ahogy én is.
Egy szegedi tanyán élõnek az én Suzuki SV-mhez képest az õ Simsonja "pontatlan". Viszont amíg nem látott SV-t addig abban a tudatban élt, hogy milyen jó neki, mert a többi csak biciklivel nyomul. Tehát elégedett volt azzal ami van. Ahogy meglát egy jobbat, onnét nem lesz annyira elégedett.
Így vagyok vele én is sejtem, hogy lehetne jobb a tudomány. És ezért nem vagyok elégedett a jelenlegi definíciókkal, axiómákkal, SI-vel stb.
Nem döntötted el, mekkora a tévedés, illetve mekkora tévedés elfogadható. Gondolom semekkora. Akkor pedig hiába a matek, hiába minden mérés. Ezek szerint meztelenül jársz, mert még nem találták fel a pontosan rád illeszkedõ ruhát. :-)
Akkor szerinted a derivalas is hulyeseg. Ami a gorbe nagyon kis szakaszon egyenesnek veheto elven/alapon mukodik, es MUKODIK, regota hasznaljuk a matematikaba, es az integralas is erre epul.
egy 4esnek is lehet örülni, vagy hogy majdnem halálra gázoltak, csak fél centin múlt. :-) Ahogy még építészetben is értelmezhetõ az egyenes, hogy ne dõljön össze a ház. :)
Elõször is a végtelen hosszú egyenes, hiba.
Ezek után egyenes...
Egyenes nincs a világban. Egyenes pályájú mozgásról szintén nincsen tudomásom. Az hogy közelíti, az meg hülyeség, mert ez olyan minthogy majdnem 5ösöm lett a lottón vagy majdnem nem gázoltak halálra.
A szakaszt elismered? Mert az sem lesz pontos, csak közelítés, mégis meg tudjuk adni, hogy a közelítés mennyire pontos, vagy hogy egy lézernél egy tized milliméter eltérés 1 méteren mekkora eltérést mutat mondjuk 10 kilométeren.
Mondhatnók azt is, hogy az "egyenes vonalú pálya" (ami nem egyenlõ fogalom magával az "egyenessel") az a rejtélyes valami, amihez a fénysugár útja egyre jobban közelít, minél kevesebb külsõ hatás éri.
#1329: már egyszer elmondtam, az egyenes a matematikán belül egy jól definiált dolog. Nincs értelme annak a kérdésnek, hogy létezik-e egyenes a természetben. Az egyenes nem a természet része, a matematika része. Ha ezt nem érted, akkor csak egy dologban van "hiba": benned.
A természet része egy út, amit a földmérõk a geometriát használva mérnek ki, adott pontossággal. A természet része a fénysugár útja, ami annál közelebb van az egyeneshez (ehhez a rejtélyes valamihez), minél kevesebb külsõ hatás éri (pl. gravitáció).
Matematika:
Egyenes végtelen így gondoljuk, holott végtelen nem lehet és egyenes sincsen.
A világon csak az ember ltal alkotott dolgok tûnnek egyenesnek.
Vagy mutass a természetben egyenest.
A hiba fogalmát nem fogom leírni. Szerintem egyértelmû dologról van szó.
De mégis...: azt értem hiba alatt, amirõl úgy gondoljuk, hogy ilyen, holott mégse.
#1326: ezt az állandóan felbukkanó "hiba", "hibás" címkéket nem értem meg.
Vannak kompromisszumok, közelítések, amiket nem tudunk elkerülni. Vannak árak, áldozatok, amiket meg kell fizetnünk, cserébe másvalamit kapunk.
Viszont az nem értem, hol van itt "hiba"?
Ez így igaz, és amivel túllép az a hiba. De a meglévõ "emberi" szemléletre épül, ami a múltból származik, az lett továbbbõvítve és ez a problémám.
Na majdcsak eljutunk oda, hogy megérted mire gondoltam korábban.
#1322: Pont azt mondtam, hogy túllép a MINDENNAPI szemléleten. Meg van a saját szemlélete, ami tágabb, bõvebb.
Éppen ezért nem jó a fizika és a matematika, mert már egy meglévõ szemléletre épül... és ha okos vagy akkor nem jutsz ellentmondásra velük, mert önmagukat magyarázzák.
Több féle anyagból kell állnia mindenképen, hogy a potenciáljuk egymáshoz viszonyítva eltérõ legyen, ha úgy tetszik egymáshoz viszonyítva eltérõ affinitásuk legyen a körülményeket tekintve.
Ok nélkül nem kérdezzük, hogy miért...
Nincsen kitüntetett érzékszerv.
Az energia közvetíti az információt az érzetrõl.
Ezaz, hogy nem lehet... az összeset kell nézni. De néha az sem elég.
#1321: van egy jó könyv, Károlyházi Frigyes: "Igaz varázslat". A kvantummechanikáról szól, és vannak benne részek ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban is.
Fejtegeti, hogy bizonyos jelenségeket azért nehéz elképzelnünk, elfogadnunk, mert a gyermekkori tapasztalatok alapján kialakítunk magunkban olyan szabályokat, amik végsõ soron nem igazak a mikrovilágban.
Szerintem ezért jó a fizika, és a matematika, mert a segítségükkel könnyebben juthatunk el olyan tartományokba, amelyek ellentmondanak a legalapvetõbb szemléletünknek.
Tehát akkor mennyire kell bonyolultnak lenniük a tárgyaknak, hogy képességeik legyenek? Elég egy homokszem, esetleg egy atom, vagy annak alkotóelemei?
Azt hiszem kellõen megvilágítottad az érzékszervekre vonatkozó kérdéseimet, de most megint felvetõdött bennem pár.
Szerinted az összes érzékszerv közül melyik érzékeli legközvetlenebbül a tömeget, és energiát? Illetve még egy számomra fontos kérdés, hogy ha valóban visszavezethetõ energiára és tömegre az érzékelés, akkor miben fog különbözni hogy melyik érzékszervnek nyilvánul meg? Pl. a hallott dolog, amit nem látunk, vagy a tapintott dolog, amit nem hallunk. Milyen kapcsolat van? Le lehet-e vonni csupán egy érzékszervi csatornán megnyilvánuló dologról a többi érzékre vonatkozóan következtetést, illetve az energiára, és tömegre?
#1318: ez nem probléma. Bizonyos dolgokat feltételeznünk kell, el kell hinnünk. A cél az utóbbiak minimalizálása.
Például senki sem lehet benne biztos, hogy a víz súlya arányos a tömegével, vagy az erõk vektorosan összegezhetõek. Akármennyi kísérletet végzel a vízzel, nem tudod kipróbálni 1kg és 2kg között az összes lehetséges különbözõ számú molekulával, mert erre nincs idõ.
De ha már nagyon sok, véletlenszerûen választott pontban megnézted, akkor elhiheted, hogy ez az egyszerû elv teljesül. Hallgatólagosan feltételezzük, hogy nincs olyan kivétel a sorban (pl. 3423558*10^18 darab molekula) ahol teljesen más viselkedést tapasztalhatnánk.
Ezt sosem tudjuk biztosan ellenõrizni, de ez egyáltalán nem baj.
#1314: a fizikában nem azt válaszoljuk meg, hogy MIÉRT OLYAN a világ, amilyen. Erre nem tudok végsõ választ, mert minden értelmes válaszra rá lehet újra kérdezni, hogy az miért van.
A megközelítés az, hogy MILYEN ÁLTALÁNOS ELVEK írják le a történéseket.
Ha egy elv egy csomó jelenségben felbukkan, az elvre egy csomó magyarázat épül, és nincs ellenõrizhetõ ellenpélda, akkor FIZIKA TÖRVÉNYNEK mondhatjuk. Ha nem jól ellenõrizhetõ, mert például egy csillagászati megfigyelés szolgáltatja az alapját, ami kísérletileg nem megismételhetõ, akkor ELMÉLETNEK hívhatjuk.
Ha minden körülmény azonos lenne, akkor lehetne kijelenteni valamit.
Mivel ez nem így van a körülmények folyton változnak, nem lehet biztosan kijelenteni semmit.
#1298: "Kísérletünkben a vasgolyó mikor elõször ér a mágneshez valamilyen szinten átmágnesezõdik, de semmi sem garantálja, h gurításkor éppen az azonos pólusok kerüljenek egymással szembe, ezáltal létrehozva az erõs taszítást."
Valójában az történik, hogy a vas folyamatosan átmágnesezõdik. Az úgynevezett "hiszterézis" jelenség miatt a mágnesezettsége nem követi pontosan a mágneslap mezejének az állását, van egy eltolódás. De ez nem lehet akkora, hogy szembeforduljon a lap mezejével. Ez akkor fordulhat elõ, ha a kölcsönhatások sebességével vagy a mágneses átrendezõdés sebességével történik maga a mozgás. Ez pedig a fény illetve a hangsebesség nagyságrendjébe esik, amirõl szó sincs.
Ez jól látszik abból, hogy ha egy golyót gurítasz, akkor az sosem pattan el a mágneses mezõrõl, akár rugóval is kilõheted, mindig ütközik a lemezzel.
Ha két golyód van, a második az eredõ mágneses mezõben fog mozogni. Ami közel ugyanolyan irányú, mint a lap mezeje önmagában. A második is neki kell hogy csapódjon a lapnak.
Ha viszont a második golyó egy könnyû alumínium, akkor teljesen más a helyzet.
Azt sem lehet megmondani, hogy a kísérletben végbement e amit láttunk vagy csak annak látszott.
Amit látunk az nem biztos, hogy úgy van.
Például látod a tvben, hogy megölnek egy embert, de a valóságban ez nem történik, meg...
De ez így van minden érzékszervünkel, és azért van több, hogy a hiba lehetõséget csökkentsük.
Pl kivi ízû port bekötött szemmel kivinek gondolnád, ha nem éreznéd hogy nem kivi alakú és állagú, esetleg illatú.
#1298: a következõeket tudom mondani világosan ("mellébeszélés nélkül") 1) A diamágnes anyagokat (mint a vízcsepp, grafit, vagy a béka) erõs, ÁLLANDÓ mágneses térrel lehet lebegtetni. A linken látszik, hogy STABIL lebegés csak többpólusú mágnesekkel valósítható meg, de néhány erõs állandó mágnes már elég hozzá, megfelelõen elrendezve. 2) Vezetõ anyagokat lehet taszítani VÁLTAKOZÓ mágneses térrel, ami létrejöhet egy váltakozó árammal hajtott tekercsben, de egy inhomogén mágneses mezõben forgó vezetõben (például mágnes felé guruló golyó) is létrejöhet. Utóbbi a lebegtetéshez nem elég erõs a gyakorlati esetek többségében. 3) Amit találtam az irodalomban, az alapján a ferromágneses anyagokat (mint a vas) nem lehet mágnesekkel taszítani. Az elsõ pont nem mûködik, a vas nem olyan tulajdonságú. A második pont azért nem mûködik, mert a mágneses vonzás erõsebb lesz, mint az indukció miatti taszító erõ, normál kísérleti körülmények között.
Természetesen lehet mágnessel lebegtetni vasat a tömegvonzás ellenében, de ahhoz felülrõl kell egy mágnessel emelni, és szabályozni kell a folyamatot (hogy ne csattanjon neki a mágnesnek a golyó).
Azt, hogy vasgolyóval, vagy vasgolyónak látszó tárggyal volt-e a kísérlet, azt nem lehet videófelvétel alapján eldönteni.
Kíváncsi lennék, hogy biciklizés közben ha fúj a szél akkor lefekszel-e?
Így van a tulajdonságokból adódnak a képességek, de nem azonosak azzal...
Ezek amiket felsoroltál emberi érzékszervekkel érzékelt érzetek, és nem a kocka tulajdonságai.
Íz, õszintén megmondom, nem kóstoltam még fát, de íze a fának nincsen, vannak az anyagából adódó kémiai reakciók amelyek kiváltanak az agyadban egy érzetet, de az már nagyon közvetett módon a fa tulajdonsága. Tehát az ízt a fa ANYAGA adja.
Szag analógia az ízzel, tehát ANYAGból ered.
Tapintás úgyszintén.
Forma már érdekesebb, ez a tömeg eloszlása, minimális energiaszint mellett.
Ha leesik akkor a felemeléskor nyert helyzeti energia és a esés mozgási energiája, elkezdi mozgatni a levegõ részecskéit, ami ezek után mint hanghullám a füledben aktiválja a frekvenciának megelelõ sejtjeidet és az agyad érzetként dekódolja.
Elõször is nem kell felállnom. Miért kéne? Sokan vannak, akik egy koppanás után már nem állnak föl, de bizonyos helyzetekben valóban van rá késztetés, hogy fölálljak, más helyzetekben pedig éppen olyan, hogy egyhelybe maradjak.
A tulajdonságok azok, amik képessé tesznek egy tárgyat valamire, ebbõl a szempontból nem tehetünk egyenlõség jelet a kettõ közé. De ez magában még nem zárja ki, hogy tárgyaknak képességeik legyenek.
Ha felemelem, a kocka felemelkedik. Pl. az auto képes gurulni, vagy a tollpihe repülni, vagy a víz folyni. Ezek a képességek nyilván a tulajdonságaikból adódnak.
Arra is kíváncsi vagyok, hogy mondjuk a fakockának nincsenek olyan tulajdonságai, hogy íz, szag, tapintás, forma, hangja, ha leesik, illetve mindez hogyan származtatható csupán energiából, és tömegbõl?
A változásokat az ember számára az érzékszervez továbbítják az agyba, ahol az összegzi, esetlegesen kiszûri a nem fontosakat, és ezek alapján reagál, képességeinek megfelelõen.
Gondolj bele egy vasgolyó helyzetében. Mit érzékel... semmit ennek köszönhetõen tehetetlen a változásokkal szemben, DEFFENZÍVEN viselkedik, mivel nincsenek képességei, amelyekkel küzdhetne a válzozások hatásai ellen.
A tárgyak viselkedése a változásokkal szemben a következõ lehet.
1. Figyelmen kívül hagyja a változást. (NEUTRÁLIS) 2. Adaptálódik a változáshoz. (DEFFENZÍV) 3. Küzd a változás ellen. (OFFENZÍV)
Ez nekem mellébeszélésnek tûnik...
És nincs olyan dolog aminek ne lenne elektronos mezõje. Ugyanis, máramennyire a kémia tanulmányaimból kiderült, minden testnek vannak elekronjai és ezek az összetételétõl függõen képesek kiszabadulni az atommagból és közös elektronmezõt hoznak létre.
Szerintem a gravitáció is ennek a mezõnek a következménye.
Továbbra is várom a választ, hogy igazam van e abban, hogy az anyag olyan helyet foglal el a térben egy adott idõpillanatban, amilyen számára a legkedvezõbb az adott állapotban. Ráadásul úgy viselkedik a tulajdonságaihoz képest, hogy az õt érõ változásokhoz adaptálódjon.
Mondok egy példát...
Egy ember van a sivatagban iszonyatosan fúj a szél, az ember abba az irányba dõl, amerrõl a szél fúj, mert ez kevesebb energiájába kerül, mintha elesne és fel kellene kelnie.
Erre Basic azt mondja, korábbi hszjeibõl kiindulva, hogy azért dõl arra, mert hatás ellenhatás Newton külcsönható törvénye.
Köszi a linkeket, csak az a baj, h angolul csak káromkodni tudok :D azt is a South Parkból tanultam, szal elég szegényes.. :D
Most akkor fussunk neki one more time: vasgolyónak látszó tárggyal volt a kísérlet, vagy igazi vasgolyókkal?
Az igazi vasnak tök mindegy, h a mágnes északi vagy a déli pólusa húzza, vagy akár felváltva... akkor hogyan épül fel egy taszító erõtér? Kísérletünkben a vasgolyó mikor elõször ér a mágneshez valamilyen szinten átmágnesezõdik, de semmi sem garantálja, h gurításkor éppen az azonos pólusok kerüljenek egymással szembe, ezáltal létrehozva az erõs taszítást. És a kezdeti átmágnesezés sem lehet olyan erõs, h a (gondolom) nagyon erõs mágneslap ellen ekkora erõt tudjon kifejteni.
#1295: Sajnos nem találtam megfelelõ linkeket. Lehet lebegtetni jó vezetõ anyagokat váltakozó mágneses térrel, a wikipediaban írnak valamit róla (amit az elõbb küldtem).
Ez az oldal különösen tetszett a diamágneses lebegtetésrõl: http://groups.mrl.uiuc.edu/chiang/Chiang/Magnetic%20Levitation.htm
Vasat úgy lebegtetni, hogy alulról taszítja a mágneses mezõ, az igen bajos dolog. Viszont könnyû csalni vele, mert lehet olyan anyagot készíteni, ami vasgolyónak néz ki, de nem az, és lehet a váltakozó mágneses térrel lebegtetni.
#1295: a béka és a vízcsepp a vassal ellentétes tulajdonságú, az egy kicsit másféle lebegtetés. Itt vannak a leírások: http://www.hfml.ru.nl/froglev.html http://en.wikipedia.org/wiki/Magnetic_levitation
Találtam egy IEEE cikket is, de azt valószínûleg csak azok látják, akiknek van elõfizetésük. Ide írom a cikk adatait:
1997 IEEE STABLE MAGNETIC LEVITATION OF SOFT FERROMAGNETIC MATERIALS BY FLUX PINNING OF BULK SUPERCONDUCTORS H. Ohsaki, M. Takabatake, E. Masada Dept. of Electrical Eng., The University of Tokyo, Bunkyo-ku, Tokyo 113, Japan
Mindjárt utána nézek részletesen, és keresni egy megfelelõ linket, vagy megpróbálok érdemben válaszolni.
Azért érdekes dolgok ezek, most akkor létezik olyan mágneses tér, ami a vasat taszítja? Vajon miért nem használnak ilyet pl mágneskapcsolókban, relékben???
#1292: ha nézitek a Discovery-t, akkor ott is láthattok olyan kísérletet, ahol víztartalmú anyagokat, köztük egy békát lebegtetnek erõs mágneses tér segítségével. Nem a ti zsenitek találta ki ezt elõször. Abban viszont biztos vagyok, hogy talál hozzá olyan magyarázatot, amiben az energiamegmaradás sérül. Rossz hír számotokra, hogy van olyan magyarázata is a kísérleteknek, ami a tudományos fizikán (benne az energiamegmaradás) alapul.
El tudnád mondani Egely elrendezésének részleteit? Vagy egy linket, ahol esetleg õ leírta?
Ha már Egely-t említetted, Õ készített egy olyan elrendezést, amelyben az egyetlen vasgolyót, egy adott távolságon lebegtetve tartja az állandó mágnes tere. Azaz folyamatosan taszító erõt fejt ki rá.
Ott még a momentumok tehetetlensége, ill. az abból következõ hibás Lenz-törvény sem jelenik meg, csupán a mágneses momentumok elfordíthatósága.
A magyarázatot elolvasva észrevettem, hogy nem írtam teljesen egyértelmûen, ami kimaradt: Az állandó mágnesben és a vasgolyóban egyaránt elfordul a momentumok egy része. Így teljes.
#1287: persze a legjobb az lenne, ha nem hallgatnád meg olyanok magyarázatát, akik a témakörból az alapkérdésekre sem tudják a választ. Mióta feltettem a két kérdésemet, azóta nem osztja az észt itt a fórumon. Azért megismétlem a kérdést, csak hogy lássad, nem tud rá válaszolni, mert tudása esetleges, sekélyes.
B) Legyen egy hosszú egyenes vezetõnk, kis ellenállású, egy Földhöz csavarozott hosszú asztalon. Ebben folyjon állandó erõsségû egyenáram. Vele párhuzamosan, vízszintesen egy sínen (vagy egyéb kényszerpályán) mozogjon egy töltött gömb. A gömbre hat a Lorentz-erõ, ami nyomja a sínt, de persze ettõl a gömb tovább végzi egyenes vonalú egyenletes mozgását. Rögzítsük a koordinátarendszert a gömbhöz! Magyarázzuk ebbõl a koordinátarendszerbõl a jelenséget! Milyen erõk fognak hatni ebben a rendszerben?
Vegyük észre, hogy ha egy töltetlen gömb is mozog a sínen, akkor arra nem fog vízszintes erõ hatni, egyik koordinátarendszerben sem. A töltött gömbre viszont kell hogy hasson a sín mellett egy másik erõ, a második koordinátarendszerben is. Honnan ez az erõ?
#1287: a Lentz törvény önmagában nem magyarázza a kísérletet. Ráadásul a Lentz törvény nem is ad számszerû eredményt, inkább "Lentz-elv"-nek kellene nevezni.
Tehát a Lentz törvény magyarázza, hogy az elsõ golyó fékezõdik az inhomogén mágneses mezõben a mágneshez közelítve. A második golyó visszapattanását önmagában nem magyarázza.
A fejtegetéseinkben csak arra világítottunk rá, hogy az elsõ golyó és a mágnes váltakozó elektromágneses mezõt kelt. Ezzel kölcsönhathat a második golyó úgy, hogy taszító hatás lépjen fel. A számszerû eredményekhez viszont mélyebb tudás szükséges.
A számszerû eredmények azért fontosak, mert az elvek ismeretében például nem tudjuk megmondani, hogy mely hatások fontosak, és melyek hanyagolhatóak el. Például én nem tudom megmondani, hogy ha egyik, vagy mindkét golyót csúszó kockára cserélem, akkor mi történik. Tehát számít-e a forgás.
#1286: a jobb szobabiciklik (amin nem surlódó kantár van) pontosan örvényáramú fékkel mûködnek. Van benne egy rézkorong, és (az egyszerûbb kivitelnél) egy állandó mágnest lehet közelebb vagy távolabb állítani a keréktõl. A mágnes nem ér hozzá, nincs surlódás. A mechanizmus rejtve van a felhasználó elõl. A tekerés közben befektetett energia elektromos árammá alakul, az pedig a rézkorong ellenállásán hõvé alalkul, ami a levegõnek adódik át.
Meg a bogár, aminek nem szabadna repülnie.. antigravitáció nélkül. Persze amellett, hogy antigravitációs szerve van, még egy olyat is kifejlesztett, ami vacuumban nem hagyja szétrobbanni. :)
Köszönöm a választ! Ezek szerint a Lenz-törvény hanyag megfogalmazása miatt volt ilyen megdöbbentõ a kísérlet?
Úgy emlékszem, Egely is beszélt a forgó mágneses mezõkrõl, mint olyan jelenségrõl, amelyrõl még nem tudunk mindent, és beszélt olyan gépekrõl is, amelyek hasonló hatásokat vesznek bele a mûködésükbe, csak nem emlékszem már rá konkrétan. Említette a tornádót is, mint olyan természeti jelenséget, amely több energiát termel, mint amennyit felvesz, és mint ilyen, a hivatalos tudomány szerint nem szabadna léteznie.
Köszönöm a kimerítõ magyarázatot, én is értettem a magyarázatot, pedig én aztán tényleg nem voltam jó fizikából :-)
Van-e olyan villamos gép, amelyik kihasználja ezt a jelenséget?
#1283: "örvényáramú fék" néven rákereshetsz a jelenségre.
A golyós kísérlet annyival több, hogy a mágneses mezõ még inhomogén is (hiszen a mágnes felé közelítve határozottan erõsödik). Ettõl lesz bonyolult a dolog, és ezért létrejöhet váltakozó elektromágneses tér.
#1283: indukció akkor is fellép, ha állandó mágneses térben mozgatjuk a (nem mágneses) vezetõt. Nyilván csak nézõpont kérdése, hogy a tekercs áll, és a mágnes mozog, vagy a mágnes áll, és a tekercs mozog.
Ha ekkor váltakozó mágneses mezõ keletkezik, az lehet taszító hatású. Az egyetemen megcsinálták azt a kísérletet, hogy függõleges hengeres tekercsbe hosszú, függõleges vasmagot tettek. Erre ráhúztak egy karikát, ami a tekercs tetején nyugodott, és a vasmagon elcsúszhatott. Váltakozó áramot kapcsolva a tekercsre a karika a plafon felé kilövõdött. Több méter magasra.
Egyszerû nyelvre lefordítva itt statikus mágneses tér van, a golyó forgása miért is generál "taszító irányú" mágneses teret egy másik mozgó vasdarabra? Hiszen ezek nem mágnesek, hanem ( szinte) töltés nélküli acélok? Legalábbis a leírás szerint.
#1278: pontosabban többmindent akarsz megmagyarázni, annál bonyolultabb elméletekre van szükség, illetve ennek hiányában annál korlátozottabb és pontatlanabb lesz a modell és az elõrejelzés.
De minél inkább törekszel a pontosságra, annál többet hibázol.
Szabály-szerû dolgok vannak, elismerem és ezt felhasználva elég jó eredményeket értünk el.
#1273: ha nem követeljük meg az ELÕREJELZÉST, ami egy jó modell egy kulcsfontosságú tulajdonsága, akkor valóban ez a legegyszerûbb magyarázat.
Úgy magyaráznám az esetet, hogy a kísérlet alatt a golyók, úgy viselkedtek, ahogy a kedvük tartotta.
#1267: ja, és jut eszembe, még mindig várjuk a választ az "elektromágneses szakértõ úrtól" hogy mi lesz a Lorentz-erõvel, ha a töltéshez rögzítem a koordinátarendszert.
Ha erre az alapkérdésre sem tudod a választ, akkor ne kezdj el magyarázgatni komplex indukciós folyamatokat.
#1267: Mellesleg kihagytad azt a tényt (amire pedig felhívtam a figyelmet) hogy álló mágneses mezõben vezetõt mozgatva abban áram indukálódik.
Pusztán a vas domain-ek forgásával nem magyarázható a jelenség, ugyanis mágnes környezetébe tett vasdarab olyan mágnesezettséget kap, amitõl a mágnes vonzza, hiszen látjuk is, hogy a mágnes vonzza a vasat.
Ezért a két golyó mágnesezettsége sem lehet ellentétes pusztán a domain-ek forgása miatt. Hacsak a sebességek nem a fénysebesség nagyságrendjébe esnek. De utóbbiról itt szó nincs.
#1267: persze utólag mindenféle magyarázatot lehet adni, akár kicsi manókkal is. Ezt már megbeszéltük. Sokkal inkább az a kérdés, hogy tudsz-e ELÕREJELEZNI a tudásoddal és elméleteddel, mert ez a próbája a helyességnek.
Például: - Mi van, ha az egyik golyó acél, a másik alumínium? Hogyan zajlik le ekkor a kísérlet? - Mi van, ha az egyik, vagyik mindkét testet kicserélem golyókról kis kockákra, amik csúsznak (mondjuk beszappanozom a kis surlódás érdekében)? - A kettõ kombinációjánál mi fog történni?
És a kvantitatív oldal is érdekes. Mekkora sebességgel gurul vissza a második golyó, ha mindkettõ acél, ismeretesek a mágneslap mezejének paraméterei, és az elgurítás sebessége illetve távolsága?
Én bevallom, hogy nem értek az elektromágneses terekhez, mert ahhoz csak kifejezetten a megfelelõen szakosodott villamosmérnökök értenek olyan szinten, hogy magyarázhassák. De ha valaki el akarja hitetni a hozzáértését, akkor válaszoljon a kérdéseimre.
Gondolj bele a következõbe:
A nap egy atommag és a föld és a többi körülötte keringõ bolygó pedig elektronok.
Ha egy nagy léptéket nézünk és azt mondjuk, hogy a nap csak egy atommaggal ekvivalens, akkor a hozzáképest emberi nagyságú szemlélõ a gravitációt, elektromosságnak véli.