En nemtartom érthetetlennek a világot. Szerintem azért az embereknek mindent betegyenek valahova mert nem látják mindennek az összefüggését(na igen, ettõl még nem biztos hogy aki lát összefüggést az valós/helyes is) A világ egy végtelen szabályhalmaz, ahol minden törvény más törvények következménye, és ha jól megfigyeled épp ezért nem lehet rámutatni/fellelni egyetlen tökélestesen egzakt törvényre sem, mert nem lehet megtudni/figyelembe venni az õt alkotó összes altörvényt. Es ezzel a látásmóddal szerintem mindent meg lehet magyarázni, még magát a Világot, Univerzumot is, hogy micsoda, honnan van, meddig lesz(de errõl irtam az en topikomba)
Hát????...:-) a nap-és földmozgásnak és az emberi szervezet fõ funkciójinak(érverés-légzés,szexagezimális rend-decimális rend) ritmikája közös...:-)
Írok még hozzá...:-) Nagy Nap-év(év,hónap,nap)...káldeus korszak(susu,ner,sar)...ekliptikus-korszak(anu,elil,ea)...halandók-napja-korszak(kriáyuga,tretáyuga,dráparayuga)...stb... ..........stb. Tehát ......Tér....... .....Idõ...... ......Ember..... ....Isten... napmozg.-földfor. Nap - Föld Érver.- Légzés tér-idõ-anyag felett
..amikor a számsorokat a legkevesebbre csökkentették,s egyesítették a csillagidõket az emberi funkciókkal,s kiegészítették az isteni számokkal,melyek valós csillagászati értékek,akkor egyetlen képletben áll a makró-és a mikrokozmosz,az égi és a földi világ,közepén az emberrel... Tehát... az idõ=ember
Én mondok még olyanabbat: gravitáció. Ha végzel 100 kísérletet hogy a kõ vagy alma ha leejted leesik a Földre...igen, mind a 100 szor leesik. Végzel 10 000 kísérletet, még akkor is mindig lefelé esett, ebbõl a 10100 kísérleti mérés alapján a gravitáció törvénye 100%-os törvény. De mi van a végtelennel szembe. Mindjuk csinálod a kísérletet évmilliokig-milliárdokig, elõször is a Napunk élete végén kiég, felégeti/elnyeli bolygóit, megszûnik a Föld, a kíséletnek annyi és az eredménynek is. Menjünk a galxisköz térbe, ott vizsgáljuk a gravitáció törvényet, ahol nem kavar be a csillagok pusztulása, ott csinálod a kísérletet(mérést)évtrillárdokig, de az univerzum maga tágul, lehet valamikor majd annyira ritka lesz, hogy összeomlik minden, nem lesz így tér meg idõ mint ahogy van, akkor megint a kísérletet nem tudod végezni, vagy ha tudod megváltozott körülmények lesznek, és lehet módosul a gravitáció törvénye. Tehát semmilyen törvény sem lesz örökké(úgyértve folyamatilag, végtelen mérés alkalmával) IDÕN TÚL IS mindig állandó.
Vagy eszembe jutott még egy érdekes, ugyanez a dolog mikrovilág szempontjából. Pár éve láttam TV-be hogy tán japánok vagy mittom én kik, nem lényeg, hatalmas földalatti helyen, nagymennyiségû ultratiszta vízet figyeltek, és várták amikor egyetlen proton a víz hidrogénjébõl csak úgy elbomlik. Most 1 mól(18 gramm) vízbe 1 Avogadro számnyi molekula van 6,023*10^23 ha ebbõl tonnákat veszünk milyen iszonyatos nagy szám jön ki,és õk hosszú idelye várták azt az egyetlen protonbomlást, azt az egyetlen esetet amikor a stabilnak tekintett proton részecske önként csak úgy elbomlik. Ez a példa is mutatja hogy mekkora nagy biztossággal lehet mondani hogy a proton stabil részecske, de ez sem örökké. Lehet valaki szakibb tud errõl többet és tud proton felezési idõt(azóta)
ez így nem igaz eddig MINDIG leesett (ahol megfigyeltük) de LEHET, hogy jõvõ héten már nem így lesz semmi nem biztos
a topikhoz igazából nem is az izgat, mi az idõ (tér/anyag/gravitáció)... hanem, hogy mi van ha NINCS ha tényleg MINDEN MOST van hogyan lehet ezt elképzelni?
azon filózom, hogy...: ha VAN idõ, akkor létezik az OK-OKOZATI (vagy karma) törvény vagyis minden folyamat végeredménye (a megfelelõ ismeretek birtokában) kiszámítható vagyis, tulajdonképpen nincsen szabad akaratunk ... ergo ... szabad akarat tényleg csak egy olyan univerzumban lehetséges, ahol NINCS idõ
és mibõl gondolod, hogy van/nincs szabad akaratod? :)
Az energia is egy dimenzió, vagy ha szerinted nem az akkor minek lehetne nevezni.
Önmagában az elméleti tér semmit nem jelent, az anyagot mindenki hozzá tudja rendelni egy x, y, z koordinátához, de ez semmi, ehhez jön még az idõ dimenziója, és utánna az energiáé.
Az energiaszintje egy anyagnak ugyanúgy megkölönbözteti az állapotait.
Létezhetnek e olyan lények, akik szabadon mozoghatnak az idõ dimenziójában ?
Ha megtehetnénk, megkérdezhetnénk arrõl az általunk rajzolt (teremtett) két dimenziós "embert", hogy el tudná e képzelni, hogy lekerül a síkjáról, kilépve oda, ami számára semmi ?
Miközben rajzolunk, gondolatban már látjuk a kész "embert", legalábbis azt, amit szeretnénk elérni. Tehát a fejünkben az idõ le van sûrítve, csak idõbe telik, amíg a "képzeletet" papírra vetjük.
Talán ugyanúgy van ez a teremtésnél is, valaki a téridõt talán úgy tudja használni, mint mi a rajzlapot.
Ha a téridõben tud teremteni, számára az idõnek feltétlenül teljesen másképp kell megnyilvánulni. Kb. olyan lehet, mintha egyszerre látná az összes lehetséges következményt, és megpróbálja kiválasztani a számára leginkább tetszõt.
Esetleg ha van valami mondanivalója, mint a mûvészeknek is, akkor megpróbálja "téridõre vetni".
Gondold végig azt is, hogy ha, valami egy kicsit másképp történi, akkora talán nem vagy ma itt.
Minden eddig történt dolog feltétlenül jó a te szemszögedbõl nézve, hiszen most élsz.
A legeslegelsõ dologig ha visszamegyünk, szerintem azt kapjuk, hogy abban az egy dologban már benne van minden ami eddig volt, ami most van, és az is ami még csak lesz.
Neki minden egyszerre VAN.
Kis idõ kell, amíg ez megnyilvánul, olyan, mint amikor a gondolatod már megszületett, de még vetetted papírra.
Az is nagyon érdekes, hogy állandóan a múltban élünk. A gondolat sebességével vagy annál is gyorsabban telik az idõ, mert mire gondolatban rájönnél, hogy most MOST van addigra már a MOST VOLT LESZ.
Tökre igazad van. Jelen a szó legszorosabb értelmében nincs. Hisz az idõ mely már nagyobb a zérónál, az már a múlt.
Ehhez el kéne ismerni, ha a gondolatot idõtengelyen ábrázolod, akkor nincs kezdete. Ha így lenne, akkor a múltban sem lenne kezdete, így nem lehetne a múltban sem élni.
Ezért nem lehet mérni sem, mert amit megmértél az akkor annyi volt amennyi, de a jelenbe már megváltozhatott, és ha újra méred akkor szintén már elavul az eredményed, amire használnád a mérési eredményedet, elõre meg nem tudod megmondani, hogy 36,2543... másodperc múlva milyen hosszú lesz, vagy hány kg stb.
Ez nem teljesen igaz. Ha én elkezdek gondolkodni valamin, benne van a kifejezésbe, hogy elkezdem. Tehát a gondolatnak volt kezdete, csak mire akár ez tudatosulhatna bennem, addigra már régen csak volt kezdete.
Mind a gondolatnak, mind a tudatosulásnak el kell kezdõdnie a jelenben. Sõt, folytatódnia is a jelenben kell. Ami pedig elmúlt belõle az a része van a múltban. Egy része viszont mindig a jelenben. Én inkább annak a híve vagyok, hogy a gondolat ahogy keletkezik úgy tudatosul, illetve maga a keletkezése a tudatosulás.
Ezen túl még a legszimpatikusabb ennek a lényegi megragadása:
Hogyan lehetne valóságos a világ, amely múltat, Jövõt s jelent meghaladó természetével Nem múlik el, nem jön el, S egy pillanatra sem áll?
Ha örök változás van, hogyan létezhet Nem pillanatnyi dolog? Ha viszont nincs változás, Hogyan lesz valami valóban más?
Mivel a pillanat véget ér, Kell, hogy legyen eleje s közepe. Ha viszont hármas egység a pillanat, A világ pillanatnyi nem lehet.
"Viszont mi az oka, hogy vonza? Semmi. Ok nélkül vonza." Ilyen nem lehetseges. Irtam mar mashol is hogy LOGIKAI KEPTELENSEG hogy valaminek ne legyen magyarazata, magyarazoja, okozoja.
Olyan frankón fogalmazol, hogy belekötni is nehéz. Most natúr magáról az idõrõl van szó, melyben az egyik talán legfontosabb kérdés, hogy van e jelen. Te a gondolatot említed. Abban a "pillanatban" / ilyen nincs, mert az nagyobb a nullánál /, mikor kigondolsz valamit az már a múlt. Az más kérdés, hogy amit kigondolsz az majd a jövõben jön létre. De az már okozati függõség.
Igen, igazából a tudat is egfajta anyagi változás eredménye, egy összetett rendszer eredménye, amely képes az okokat vizsgálni, és ok nélkül cselekedni.
Mondok egy egyszerû dolgot:
Van egy feszes kötél, amit ha elvágok nem tudom mi történik, mert nem érdekel, vagy ha érdekel is lusta vagyok utánnajárni.
Külsõ szemlélõ lát egy eseményt, mégpedig, hogy egy emberre ráesik egy 1tonna súlyú acél gerenda.
Ez a külsõ szemlélõ elkezdi vizsgálni az okát, mi történhetett.
A kötél elszakadásának a feltétele teljesült, de nem az volt az ok, hogy megöljön egy embert.
Itt jön a képbe / amit sokan vitatnak / : a KÁOSZ elmélet. Mert igazából sosem tudod mi lesz a tetted következménye. Vedd csak példának az amik afganisztáni szerepét. Mikor kigondolták igy akarták? A fenét. Csak nagyon sok tényezõvel talán nem számoltak. Tehát Te sem egy embert akartál "megölni", az csak a "véletlen", hogy épp alatta tartózkodott.
(ez off, de tetszik: " Hogy megértsd 10 év jelentõségét, kérdezz meg egy most elvált házaspárt. Hogy megértsd 4 év jelentõségét, kérdezz meg egy frissen diplomázottat. Hogy megértsd 1 év jelentõségét, kérdezz meg egy hallgatót, aki megbukott az év végi vizsgán. Hogy felfogd 9 hónap értékét, kérdezz meg egy anyukát, aki életet adott a kisbabájának. Hogy felfogd 1 hónap értékét, kérdezz meg egy édesanyát, aki életet adott egy koraszülöttnek. Hogy felfogd 1 hét értékét, kérdezd meg a szerkesztõjét egy hetilapnak. Hogy felfogd 1 óra értékét, kérdezd meg a szerelmeseket, akik arra várnak, hogy találkozzanak egymással. Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 perc, kérdezz meg egy embert, aki épp lekéste a vonatot vagy a buszt. Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 másodperc, kérdezz meg egy embert, aki túlélt egy balesetet. Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 ezredmásodperc, kérdezd meg azt, aki az ezüstérmet kapta az Olimpián. Az idõ nem vár senkire.
A lényeg, ami egyszer bekövetkezett, azt vissza nem lehet következtetni.
Minden irreverzibilis. Ugyanis 1 idõponthoz, egyetlen tér-energia állapot tartozik és fordítva. Kétszer vagy többször ugyanaz a tér-energia állapot nem valósulhat meg.
Ha valami nincs az nem tudod érzékelni. Ha valamit nem tudsz érzékelni arról nem tudsz. Amirõl nem tudsz az számodra nem létezik. Ami számodra nem létezik, attól még más számára létezhet.
Ok nélkül minden mindenbõl mindig keletkezne. Ezért aztán a tárgyakkal sem történhet semmi ok nélkül. Nem jöhetnek létre, nem változhatnak nélküle.
patiang: Inkább hajlok arra, hogy a múlt és a jövõ csak egy speckó gondolat a jelenben. De ez csak parttalan vita lenne, mint a determináltság/szabad akarat kérdés. A káoszelmélet pedig nem feltételez oknélküliséget.
nem létezik ettõl függetlenül az elõbb "bizonyítottad" be, nem érted a saját elméletedet sem? a TE motorozás élmányed, csak a TE számodra létezik számomra NEM egy MÁSIK motoros számára pedig egy MÁSIK motorozás élmény léztezik, a tied a számára sem!
De létezhet a te számodra is, ha "nagy" leszel.
Attól még, hogy nem ismered a törvényt, mert nem érdekel például, attól még létezik.
"a TE motorozás élmányed, csak a TE számodra létezik" Ezzel egyetértek, de a motorozás mint tapasztalás létezik más számára is (eltérõen), aki eleget tud tenni a feltételeknek, ami ehhez szükséges.
Számodra is létezik csak nem tudod megtapasztalni.
Ha nem így gondolkodsz akkor gondjaid lesznek a valóságos életben, ahol a valóság az összes ember tapasztalata egyszerre.
És ráadásul még azt is mondom, hogy feltételezek olyan valós létezést, amelyet még nem tapasztalt meg az emberiség.
A létezése valaminek, nem lehet relatív. A létezés abszolút csak az egyéni tapasztalás, az érzékszervez eltérõsége, az ingerek eltérõsége miatt tûnhet relatívnak.
te gondolkozol hibásan, de idõvel úgyis rá fogsz jönni a létezés nem abszólut abban az értelemben, ahogy most te használod
Tehát ha beköltözik egy patkány a házadba akor az nem létezik, mindaddig, amíg nem "érzékeled"?
ez nem így mûködik fordítva van az egész, tudom, hogy egyeseknek felfoghatatlan de nem úgy van, hogy van egy patkány/kocka/ember/TV, aztán annak hirtelen tudata lesz, hanem a tudat van "elõbb"
de mi van, ha nincs idõ?
Az hogy visznek a diligázba. A nemlétezõ patkányokkal.
Azért az viszont fura, hogy a az anyag, a tér és az idõ egymástól független is lehet. Hiszen, ha egy test a fény sebességével halad, számára az idõ, és az anyagisága relatíve lassabban tellik a környezethez képest. Vagy a fekete lyuk közelében az idõ folytonossága megváltozik. Talán el kellene fogadni azt, hogy az idõ nem konstans, és csak múlt és jövõ létezik. A többi mely nagyobb zérónál nem fér ebbe a kategóriába.
Nekem most krvra lassan telik az idõ mert 10 perc van hátra a melóból, viszont a délelõtt igen gyorsan eltelt... és nem kellett fénysebességgel mennem hozzá.
Tehát szerinted elõbb született meg a gondolat mint a világegyetem. A földön is csak azóta létezik élet amióta te megszülettél, mert elõtte te nem érzékelted. A létezés és a felfogás nem ugyan az. Ezekszerint számodra rengeteg dolog nem létezik, mivel csak azt érzékeled ami a közvetlen közeledben történik, teát számodra nem létezik két milliárd kínai, nem létezik a Taj Mahal, nem léteznek a piramisok, hiszen nem érzékeled õket. Elég nagy baromságot beszélsz. A többi tudományos topikba is olyan okos dolgokat szoktál írni, hogy ezen már meg sem lepõdöm, hogy miket írsz itt. Ezeket is csak nem a "Beszélgetések Istennel", címû könyvedbõl másoltad be?
Egy Hogen nevû kínai zen-mester egyedül élt vidéken, egy kis templomban. Egy napon négy vándorszerzetes jelent meg nála, akik azt kérdezték, rakhatnának-e az udvarán tüzet, hogy megmelegedjenek.
Míg a tüzet rakták, Hogen hallotta, hogy az objektivitásról és szubjektivitásról vitáznak. Csatlakozott hozzájuk, és így szólt: "Amott áll egy nagy kõ. Az vajon az elmétekben vagy azon kívül létezik?"
Az egyik szerzetes így válaszolt: "A buddhista nézet szerint minden az elme tárgyiasult formája, ezért azt mondanám, hogy a kõ az elmémben létezik."
"Bizony, nehéz lehet a fejed - válaszolta Hogen -, ha az elmédben egy ekkora követ cipelsz."
szabolcs te valójában nem vagy emlõs
Még tapasztalatlan. Tehát az üköreganyád nem létezett, mert nem érzékelted? Akkor te sem létezel mert nincs meg az okod rá? (nincs elõfeltételed teljesülve=nincs meg az üköreganyád)
Igen dobokockabol. Minden variaco fellelheto, az amit latunk az egy partikularis eset. Es ezzel tema lezarva, mert mindenki tudja te ezt sose fogod megerteni Mikike.