Ez egészegyszerûen történelem.A gyanakvás, pesszimizmus az "átkosból" maradt ránk.A szovjet típusú nagy """"demokrácia"""" szûk életteret biztosított az embereknek.Sok volt a spicli és senki nem bízott meg senkiben.A szovjetek elõtt hasonlóan a Horthy érában is ez volt a mód.A történelem Mohács óta nem kedvezett a magyaroknak.Mi igazából határ vagyunk Nyugat-Európa és a Balkán között.Vagy a törökök(Balkán), vagy az osztrákok(Ny-Eu) alatt majd a 2vh alatt is mindig mi szívtunk.Szerintem pár gneráció múlva már eltûnik ez a fajta gondolkodásmód az országunkból.Ha belegondoltok, pl. az angolokat sose uralta egy nagy hatalom se.El se tudják képzelni, hogy mi az a kommunizmus.Tanulták, hogy Lenin meg Sztálin és kész.De még Franciaország se szenvedett hosszabb idõt megszállás alatt.
Igen igen, értelek, persze, a jó csajokat én is megnézem, ahogyan a csajok is megnézik a palikat néha... Én a prosztó, személyeskedõ méregetésrõl beszélek igazából...
Igen...ez is igaz, de ez csak a jéghegy csúcsa... Londonban, ha valaki rózsaszín hajjal egy szál kifingott klottgatyában megy ki az utcára, az sem fog sokmindenkit érdekelni...itthon, ha kiáll egy hajtincsed, vagy gyûrött fejed van, mert nem aludtad ki magad, minden második köcs' gúnyos pofával méreget az utcán...mondjuk én ebben nem vagyok partner, ha valaki néz, hangulatomtól függõen vagy elküdöm a k*rva anyjába, vagy kétszer olyan megvetõen nézek vissza, de idegesít a dolog, nagyon... Mé', mé van erre szükség? Az irigység csak egy része ennek a dolognak...
nem tudom, hogy mi az általános, de én a mai napig megnézem a szép afro/indiai/japán csajokat, míg az afro srácok az én barátnõmet...
ami zavar, hogy néha nem tudom, hogy segítsek-e bizonyos helyzetekben: nemrég két muszlim nõ elég nehezen vitt fel egy nagy lépcsõn egy babakocsit - én meg nem tudtam mit tegyek, mert... - nem tudom, hogy idegen (ráadásul hitetlen) férfi segíthet-e nekik - Budapesten, ha segíteni akartam, akkor mindig elutasítást kaptam, egyszerûen attól félnek, hogy aki segít, az azért csinálja, mert lopni akar...
mert itt mindenki irigy a masikra, es a szomszeddal van elfoglalva nem sajat magaval...
Én is próbálok mindenkihez kedvesen közelíteni, de sajnos azt látom, hogy szinte minden harmadik-negyyedik ember a fennt említett archetípusba tartozik...engem pl. nagyon idegesít, ha az utcán végigmér valaki, legyen az bárki...tudom, sokan ezt fel sem veszik, egyszerûen nem vesznek róla tudomást, de szerintem ennek az az oka, hogy a prosztóság sajnos általánosan elfogadott társadalmi jelenséggé vált idehaza...
Tavalyelõtt Londonban töltöttem néhány hetet-hónapot, és nem akartam elhinni, hogy ez odakint tényleg nem úgy mûködik, mint nálunk...rendesen rossz volt hazajönni utána...