Nem akartam elhinni, hogy eme remek mûvésznek még nincs topikja.
A szintetizátormágus Jean Michel Jarre majdnem önállóan helyezte a nemzetközi térképre a francia zenét, színpadra állítva az extravagáns hang- és fénytechnikát szerte a világon. Jarre, aki egyike minden idõk legsikeresebb francia mûvészeinek, számos koncertlátogatottsági világcsúcsot állított fel. Rendkívüli megakoncertjei Londonban, Hong-Kongban és Pekingben rajongók százezreit vonzották, míg a '97-es moszkvai koncertet 3 millióan látták a helyszínen! Jarre, aki munkásságát elektro-akusztikus kísérletezgetéssel indította, a francia szintetizátorzenére az 1976-os Oxygene c. lemezével hívta fel a figyelmet. Azóta ez a "retro-futurista" (ahogyan egyszer Jarre köztudottan magát jellemezte) mûvész igazi nemzetközi sztárrá avanzsált. Jarre Lyonban született 1948. augusztus 24-én. A fiatal Jean-Michel egy igen magas szintû zenei környezetben nõtt fel. Szülei, Francette Pejot és Maurice Jarre gyermekkorától bátorították fiukat a zenetanulásra és Jean-Michel sok közeli hozzátartozója is profi zenész volt. Apja, Maurice Jarre, szintén tehetséges zeneszerzõ volt, aki az '50-es években szerzett nevet magának minden idõk leghíresebb dalbetéteinek szerzõjeként (Többek között nevéhez köthetõ a Doktor Zsivágó c. film zenéje is). 1953-ban Jean-Michel idillikus gyermekkora rombadõlt, apja hirtelen távoztával, aki elhagyta a családot, hogy új életet kezdjen Amerikában. Idõközben Lyonban Jean-Michel készen állt arra, hogy apja nyomdokaiba lépjen a zeneszerzés terén. 5 éves kora óta zongorázott és a tehetséges fiatal önmagának is bizonyította saját virtuózitását olyannyira, hogy felvételt nyert a híres Párizsi Konzervatóriumba. Miután abszolválta a klasszikus zenei képzést a Konzervatóriumban, Jean-Michel egy teljesen új zenei irány felfedezésébe kezdett bele, épp amikor a rock 'n' roll õrület elérte Franciaországot is a '60-as évek elején. Az új hangzásvilágtól fellelkesedve, a tinédzser számos helyi rockbandával kezdett zenélni, majd elmozdult a jazz irányába is. A fordulópont az 1968-as év volt Jarre karrierjében, amikor felfedezte az elektronikus zenét. Az új vonulattól feltüzelve, Jarre 1968-ban elhagyta a Konzervatóriumot és beiratkozott a GRM-be (Groupement de Recherche Musicale), amely egy - a kortárs és kísérletezõ zenészek számára kurzusokat kínáló - kutatóközpont volt. Jean-Michel hamarosan elmélyült az elektro-akusztikus zenében és nemsokára bebizonyította magának, hogy õ az új éra egyik brilliáns zeneszerzõjévé vált. A GRM-nél szerzett értékes tapasztalatokkal felvértezve Jean-Michel Jarre egyre több idõt és energiát szentelt saját kompozícióinak. A '70-es évek elején már szerzett némi hírnevet magának a francia zenei színtéren az 1971-es 'La Cage' c. lemezének megjelenését követõen, amely album a legelsõ elektro-akusztikus tételeket tartalmazza. Még ugyanebben az évben a Párizsi Operaház felkéri Jarre-t az 'AOR' c. balett zenéjének megkomponálására. Párizs leghíresebb balett-társulata táncának látványa az innovatív elektro-akusztikus zenére bizonyára páratlan volt eladdig! Közben Jean-Michel Jarre folytatta a tapasztalatszerzést a kiadatlan elektronikus tételeivel, miközben ismertségét tovább erõsítette filmzenék és számos ismert elõadónak írt zeneszámokkal. 1972-ban Jarre komponálta Jean Chapot klasszikus filmjének (Les Granges brulées) zenéjét, melyben a híres francia színész, Alain Delon az egyik fõszereplõ. Persze Jarre szakított idõt második albumának stúdiófelvételére is (Deserted Palace). Zeneszerzõi karrierje egyre inkább fellendült. 1973-ban már számos francia sztárnak írt számokat, melyek közül néhány a '70-es évek leghíresebb francia slágere lett. Jarre 'követte el' Christophe 1973-as slágereit (Les Mots bleus; Senorita) és Francoise Hardy legkelendõbb single-jét is (Que vas-tu faire?). 1975-ben Gérard Lenorman 'La fille que j'aime' címen adta elõ az újabb Jarre szerzeményt. De segített Patrick Juvet hírnevének megalapozásában is a diszkókorszak alatt 1977-ben a 'Où sont les femmes?' c. slágerrel. Mégis, az újonnan jött zeneszerzõi sikere ellenére Jarre sosem fordult el az elektronikus zenétõl és minden szabadidejét kísérletezõ tapasztalatszerzésre fordította. Jarre elkötelezettsége hamarosan megtérült. 1976. augusztusában stúdióba vonult, hogy rögzítse legendássá vált Oxygene c. albumát. Ez az újító elektronikus album elképseztõ sikert futott be a nemzetközi zenei világban. És nemsokkal a novemberi megjelenés után a lemez világszerte a toplisták élén landolt. Az Oxygene nem csupán minden idõk leginkább kelendõ francia zenei exportja, hanem Jean-Michel Jarre-t is egy homályos, kísérletezõ zebészbõl nemzetközi sztárrá változtatta. Az album egyébként elnyerte a híres Charles Cros Akadémia díját is. 1976 mindenképp emlékezetes év marad Jarre magánéletében is, mivel elsõ gyermeke, Emile, nem sokkal az album megjelenését követõen született meg. Két évvel késõbb már ismét stúdióban volt: az utolsó simításokat végezte az Equinoxe címre keresztelt albumon. Ez az új instrumentális album, melyet a víz alatti tengeri élet inspirált, megerõsítette Jarre elsõ helyét a francia zenei világban. Közben tovább folytatta a filmzene írást is, ezúttal Peter Fleischmann "La Maladie de Hambourg" c. alkotásához nyújtott segítséget. 1978. október 7-én Jarre összeházasodott az angol színésznõvel, Charlotte Rampling-el és még ebben az évben megszületett fiuk, David. 1979. július 14-én (a Bastille lerombolásának ünnepnapján) Jarre lélegzetelállító koncertet szervezett a Place de la Concorde-ra, Párizsban. Gigantikus hang- és fény extravaganzája hihetetlen tömeget vonzott, több mint 1 millió ember özönlött a helyszínre, hogy lássa Jarre elõadását. Késõbb, még ugyanebben az évben neve bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe, mint minden idõk legnagyobb számú közönségét felvonultató elõadójáé! Az említett helyszínen adott megakoncert csak a mind jobban kibontakozó látványos show-k sorozatának elõhírnöke volt, amelyet a francia zenész szerte a világon bemutatott az ezt követõ 20 év során. Ekkorra Jean-Michel Jarre zenéje világhírûvé vált és a Francia Dal- és Zeneszerzõk Szövetségének tekintélyes Arany Medáljával is kitüntették, elismerve páratlan közremûködését a francia kultúra világszerte történõ terjesztésében. Két évvel késõbb a fáradhatatlan Jarre ismét a stúdióban találta magát, harmadik albumán dolgozva.A Les Chants magnétiques-et kritikus felhangok között jelentette meg 1981. júniusában. Ezt követte Jarre 1981-es kínai 'diadalmenete'. Ez év októberében Kínába repült, hogy egy 5 részbõl álló koncertsorozatot adjon. Jarre kínai látogatását a világ fõ zenei eseményeként üdvözölték, mivel Mao elnök halála óta nyugati zenész nem játszhatott a kínai közönségnek. Jarre két évig gyõzködte a kínai hatóságokat, hadd játszhasson az országukban, akik végül beadták a derekukat. Senki, még maga Jarre sem képzelhetett el ilyen fenomenális sikert a pekingi és a shanghaji koncert kapcsán. A kínai rajongók teljesen beindultak a francia zenész elektronikus zenéjétõl és a kínai hatóságok, amelyek egyszer már fontolgatták Jarre vízumának elutasítását, végülis a Pekingi Konzervatórium tiszteletbeli tagjává avatták. Jarre felülmúlhatatlan kínai sikerét (mely a mai napig tart), egy dupla album is megörökítette (Les concerts en Chine). Ezen az 1982-es albumon tettenérhetõ Jarre pekingi és shanghaji megakoncertjeinek lenyûgözõ légköre. 1983-ban Jean-Michel Jarre ismét tanúbizonyságot tett újító szellemérõl, rögzítvén a legújabb albumát (Music for Supermarkets). Az albumnak csak egy másolatát nyomták ki, a mesterkópiát megsemmisítették. Az egyetlen másolatot aukción adták el a legjobb ajánlattevõnek. A befolyt pénzt pedig egy fiatalokkal és a jövõ zeneszerzõivel foglalkozó alapítvány számára adományozták. 1983. novemberében Jarre lemezkiadója úgy döntött, hogy elérkezett az ideje egy - a szintetizátormágus addigi munkáját összegzõ és legnagyobb slágereit felvonultató - retrospektív albumnak (The Essential). Idõközben Jarre visszatért a stúdióba, hogy 4. albumán dolgozhasson. Pontosan egy évvel a Greatest Hits album megjelenése után, Jarre 4. albumát kedvezõ kritika és kereskeselmi siker fogadta. A francia sajtó áradozott a Zoolook-ról és Jarre is begyûjtött néhány ismert francia zenei elismerést, többek között az év legjobb instrumentális albumáért járó 'Victoire de la Musique' díjat. Ezenkívül másodjára is elnyerte a Charles Cros Akadémia díját is. Bár a lemezen továbbra is érzõdik az utánozhatatlan Jarre hangzás, a 4. album teljesen különbözött a korábbiaktól. A Zoolook fõként zajok és hangok keveréke, amelyeket Jarre nemzetközi útjain rögzített, hogy aztán egyfajta vokális mixet hozzon létre, összeolvasztva a nyelvet és a dialektusokat a világ minden sarkából. 1986-ban Jarre ismét színpadra vitte legendás performanszát, ezúttal a texasi Houstonban. Valójában az amerikai tagállam két fõ eseményt ünnepelt abban az évben: Texas állam megalapításának 150.- és a NASA megalapításának 25. évfordulóját. A helyi hatóságok számos látványos ünnepséget szerveztek ez alkalomból, ezért döntöttek úgy, hogy meghívják a francia zenészt, hogy adjon ízelítõt a híres hang- és fény extravaganzáinak egyikébõl. Igy április 5-én Jean-Michel Jarre egy hatalmas, emelkedõ színpadon tûnt fel Houston belvárosában. Lenyûgözõ lézerfényben megvilágítva, színes tüzijátékkal a feje fölött, Jarre belevágott greatest hits blokkjába, mialatt mögötte egy óriáskivetitõre (120*62 méter) szürreális képek sorozatát vetítették le. A tömeg (másfél millió amerikai rajongó) õrjöngött, amint az Oxygene hangjai lebegtek keresztül az acélkék lézersugarakon. Hat hónappal késõbb, 1986. október 5-én Jarre-t meghívták, hogy szülõvárosában lépjen fel II. János Pál Pápa lyoni látogatásának alkalmából. Bár Jarre franciaországi bemutatója nem mérhetõ a houstoni megakoncert szervezettségéhez, azért 800 ezer francia rajongó összejött erre a koncertre is. A lyoni koncerten Jarre egy sokkal inkább klasszikus, szimfónikus hangzással kísérletezett, kevervén az elektronikus billentyûket hárfaszólókkal és gyönyörû vokáldallamokkal, melyekrõl egy teljes kórus gondoskodott. E mozgalmas év végén Jarre visszavonult a stúdióba, hogy egy új albumot vegyen fel (Rendez-vous). Legutolsó lyoni koncertjének élményétõl inspirálva, Jarre új stílust teremtett ezen az albumon, összehozva az elektronikus gépzenét az élõ, emberi kórusokkal. Jarre az albumot az amerikai asztronautának, Ron McNair-nek dedikálta, aki ebben az évben halt meg. (McNair egy speciális közremûködésre készült az új albumon, mely egy ûrben felvett szaxofonszóló lett volna, azonban a tragikus Challenger ûrhajó-katasztrófa során felrobbant január 28-án). A francia kritikusok ismét lelkendeztek Jean-Michel új albuma kapcsán, igazi mestermûnek minõsítették, és a Rendez-vous hamarosan elnyerte a 'Victoire de la Musique' díjat, mint 1986 legjobb instrumentális albuma. 1987-ben megjelent Jarre új koncertalbuma En Concert Houston/Lyon címmel. Az anyagot az elõzõ évi francia és amerikai koncerten rögzítették. Még ebben az évben kiadásra került a Jarre lemezkiadója által szorgalmazott, addigi albumaiból álló különleges box-set, karrierjének 10. évfordulója alkalmából. Egy Jarre biográfia is napvilágot látott picivel késõbb. Jarre szülõvárosa is megemlékezett világhírû zeneszerzõjérõl, odaadván neki Lyon városának kulcsait. Nemzetközi hírneve ellenére Jarre továbbra is csendesen élt Franciaországban, eltöltve sok-sok délutánt stúdiójában elzárva, ahol új szintetizátorhangzásokkal kísérletezgetett. Jarre kielégíthetetlen kíváncsiságot mutatott az új hangzások felfedezése során, kombinálva a legõsibb tradícionális zenét a jövõbemutató elektronikus hangzással. 1988-ban Jarre ismét stúdióba vonult, hogy rögzítse új albumát, a Révolution-t. A szintetizátorok innovatív keverésével és a hagyományos népies hangszereivel, valamint muszlim énekeivel, a Révolution erõsen emlékeztet az 1984-es Zoolook c. albumra. Nem sokkal az album megjelenése után, Jarre-ban felvetõdött egy újabb hang- és lézershow ötlete, melyet 1988. október 8 és 9-én színpadra is vitt a londoni Docklandon. Egy hatalmas kivetítõ elõtt állva, sziluettjét parádés lézerfényekkel megvilágítva, Jarre dacolt a szakadó esõvel és az orkánszerû széllel, hogy két megakoncertet mutasson be a gigantikus közönségnek (amelynek elsõ sorában helyet foglalt a walesi hercegnõ, Diana is). A két különleges koncert kivonatai egy új, élõ albumra kerültek a következõ évben (Jarre Live). 1989, a francia forradalom 200. évfordulója ideális lehetõséget biztosított egy újabb showra. Jarre egy megakoncertet próbált megszervezni az esemény alkálmából, azonban rengeteg technikai nehézség lépett fel és képtelen volt színpadra vinni ezt a mammut-showt. A Jarre rajongóknak azonban nem kellett sokáig várniuk, mert bálványuk különleges koncertet szervezett még ugyanebben az évben az Eiffel-torony lábánál. 1990-ben zenéje teljes fordulatot vesz, a Karib szigetekre utazik, pontosan Trinidadba, hogy ott rögzítse új albumát. Az En Attendant Cousteu c. lemezt a híres francia tengerbiológus Jacques Cousteaunak ajánlja. Trinidad frenetikus karneválszezonjának hangulatától inspirálva, a lemezen gyakran hallhatóak a helyiek által kedvelt steel drum ütõshangszerek is. Párizsba visszatérve Jarre ismét egy lélegzetelállító megakoncertet szervez, az új hang- fény és szintetizátor extravaganzát 1990. július 14-én mutatta be az új és gigantikus Arche de la Défense elõtt, a külvárosban. Ezzel a koncerttel minden addigi rekordot megdöntött, 2 millió nézõt odacsalva, akik egy két kilométeres körben álltak a Grande Arche körül. Jarre egész életmûvét vonultatta fel, keverve az arab ritmusokat a karibi steel drumokkal és a védjegyévé vált elektronikus hangzással. Az újabb válogatásalbum megjelenését követõen (Images), egy új színpadi shown kezdett el dolgozni, amelyet az albertvillei téli olimpiai játékok megnyitóünnepségén mutatott be 1992-ben. Ezután életében elõször három koncert erejéig Afrikába repült, melyeket egy hotelkomplexum felavatására rendezett meg. 1993 májusában az UNESCO Jóakarat Nagykövetévé nevezték ki. Jarre nemzetközi sztárstátusza és a mágneses vonzerõ, amivel minden koncertjére rajongók millióit vonzotta ideálissá tették õt a feladat ellátására. Az újabb album (Chronologie) megjelenését követõen Jarre egy sok helyszínt felölelõ európai koncertsorozatra indult. Ez a turné, mely '93 júliusától egészen októberig tartott, 15 különbözõ városban zajlott. A legszokatlanabb helyszíneket választva mammut nagyságú hang- és lézershowjainak, Jarre átutazta Európát hatalmas embertömegeket mozgatva meg, bármerre is járt. Sõt, amikor elindította a turnét 1993 júliusában Mont Saint Michellben, egy hatalmas közlekedési dugó zárta el az utakat több mérföldes körzetben. A következõ évben grandiózus koncertet adott Hong Kongban (1994. március 11-én), a sziget új stadionjának megnyitóünnepségén. Egy új album, melyet Franciaországban november 14-én jelentettek meg, Jarre hong kongi fantasztikumának különleges hangulatát rögzítette. A következõ évben az UNESCO felkérte Jarre-t, hogy egy koncertsorozat keretében hívja fel a figyelmet a Tolerancia Évére. Jarre ezt a szériát egy Párizsban július 14-én megtartott koncerttel nyitotta meg, amely nemcsak a Tolerancia Évének adózott, hanem az UNESCO megalapítása 50. évfordulójának is. Jarre egy multikulturális bemutatót szervezett az Eiffel-torony elé, ahol az algériai sztár, Khaled is fellépett afrikai zenészekkel együtt, csakúgy, mint egy arab zenekar és egy csoport karibi óriásbáb is látható volt a színpadon. Jarre 1995-ös koncertjét több, mint másfél millióan tekintették meg. A következõ évben a Francia Kultúrális Minisztériummal karöltve létrehoztak egy speciális internetsite-ot a tolerancia jegyében (A space for tolerance). Aztán ismét stúdiómunkálatok következtek (Oxygene 7-13). 20 évvel az Oxygene fenomenális sikere után, Jarre visszatért elsõ 'szerelméhez', a szintetizátorhoz, személyes tisztelettel adózva hangszerének és zenei mentorának, Pierre Schaeffernek. Az új produkciót Jarre házistúdiójában rögzítették teljesen ugyanazokkal az eszközökkel, mint annak idején az Oxygene lemezt. Az új ópuszt a legendás Oxygene album egyfajta folytatásának szánták. A 7 és 13-as számok Jarre szerint jó szerencsét szimbolizálnak. 1997. május 9-én ismét európai koncertturnéra indult, de ezúttal teljesen más koncepcióval. Jarre már létezõ, zárt helyszíneken lépett, eltérve az addig szokásos kültéri, saját maga által kreált szokatlan helyszínektõl. (Jelen sorok írója jelen is volt az 1997-ben Budapesten, az akkor még BS-ben megtartott Oxygene 7-13 lemezbemutató koncerten. Aki ott volt, tudja, hogy páratlan élményben lehetett részünk). De ez a stílusváltozás csak idõleges volt. 1997. szeptember 6-án Jarre-t Moszkvába invitálták, hogy a védjegyévé vált megakoncertek egyikével kápráztassa el a fennállásának 850. évfordulóját ünneplõ várost. A híres Bolshoi ballett táncosai és a legendás csellista, Mistlav Rostropovics társaságában Jarre ismét bemutatta életmûvét, a színpadot körülölelõ 500 ezer rajongó legnagyobb gyönyörûségére. Azok a rajongók sem 'rettentek el', akik nem kaptak jegyet a koncertre. Több, mint 3 millió ember tolongott a környezõ dombokon, hogy legalább távolról láthassa Jarre különleges hang- és lézershowját. Az óriási sikert követõen Jarre hazatért Franciaországba egy újabb koncertsorozat ötletével, melyet hazájában folytatott le ugyanazon év októberében. A turné egyik csúcspontja egy emlékezetes elõadás volt Párizsban október 16-án (Zénith in Paris), ahol Jarre viharos sikert aratott, mivel minden hangszerén élõben játszott az elõre rögzített felvételek helyett. A rajongók megõrültek, amikor Jarre feltûnt a színpadon futurisztikus lézerhárfájával illetve a különös kinézetû orosz elektronikus hengszerével, amelynek eredete az 1920-as évekbe nyúlik vissza. 1998 tavaszán ismét stúdiómunkálatok zajlottak (Odyssey through O2). Az igencsak újító album, melyet az év áprilisában jelentettek meg, bizonyítja, hogy Jarre halad a korral, mivel a lemez CD-ként és CD-ROM-ként is funkcionál. Jarre, az új multimédia elkötelezett híve, a lemez CD-ROM tartalmát francia multimédia hallgatókkal és egy belga specialista társaságában készítette el. Ami a lemez audió részét illeti, szintén tartalmazza a francia sztár legendás Oxygen slágerének remixét is. 1998 júliusában Jarre ismét az újságok címlapjára kerül, a franciaországi Világbajnokság záróünnepségén adott koncertje okán. A francia válogatott gyõzelme után 400 ezer zenerajongó látogatott el Jarre koncertjére. Jarre megpróbálta mindezt felülmúlni a következõ évben, megalkotván egy masszív hang- és lézershowt a Millenium tiszteletére. 1999 december 31-én Kairóban, a piramisok lábánál nyújtott megaprodukciója - amelyet a Nap tizenkét álmának (Twelve dreams of the Sun) keresztelt el - igazán grandiózus mérleggel bírt, a költségigénye 9.5 millió dollárra rúgott! 50 ezer zenerajongó nézte végig élõben a produkciót, amelyen 1000 énekes, zenész és táncos is fellépett. Az egyiptomi születésû 'világzene' sztár, Natacha Atlas is megjelent a színpadon és az ország elnöke, Hosni Mubarak is egyike volt a közönség VIP vendégeinek. A produkció egyes részeit nemzetközi televíziók is sugározták. Jarre 2000-ben ismét a zenevilág híreiben szerepelt új, Metamorphoses c. albumával. Amint azt a cím is sugallja, az album 12 száma az átváltozás és mutáció témáját járja körül és vendégvokalistákkal is operál, ideértve Natacha Atlast, Sharon Corrst (az ír The Corrs bandából) és az avantgárd new yorki mûvészt, Laurie Andersont. 2001. január 1-én Jarre Japán felé vette az irányt, ahol a helyi sztárral, Tetsuya Komuroval karöltve egy megakoncertet adott az Okinawa Beach-en, mely a "2001 Rendez-vous in Space" titulussal futott. 2001. júniusában Jarre egy új zenei kihívással nézett szembe: három megakoncertet adott Athénban az Akropolisznál a görögök 'kultúrális Olimpiájának' részekent. Az így befolyt pénzt egy gyermekrákkal foglalkozó intézménynek adományozták. Folytatván a mozgalmas felvételek és az élõ fellépések váltakozó ritmusát, Jarre visszatért a stúdióba 2002 januárjában, hogy Francis Rimbert segítségével egy új albumon kezdjen el dolgozni. Idõközben Jarre-t egy újabb hang- és lézershow elõkészületei is foglalkoztatták, amelynek Észak-Európai célpontjait 2002 õszén érte el. Kivételes alkalom volt a mûvész számára a 2002 áprilisában a franciaországi 'Printemps de Bourges' fesztiválon adott mini-koncertje, különösen, ha figyelembe vesszük Jarre múltját. Valójában a mûsor - amelyet nem több, mint 100 szerencsés elõtt játszott le - Jarre karrierjének legszerényebb showjának mondható! Bourges peremvidékén az elektroshow alkalmával Jarre két új szerzeményét és egy sor kísérletezõ darabot adott elõ, visszatekintve korai munkáira. Ezen a nyáron a nagyközönség szembesülthetett Jarre Isabelle Adjanival kapcsolatos viszonyáról, egy ismert napilap címoldaláról. Közben Jarre már a közelgõ (szeptember 7.) dániai, allborgi koncertjén dolgozott. A színpadot egy szélmalmokkal körülvett tájkép közepén állították fel, a show megpróbálta ötvözni a malmok energiájával keltett hangot az Allborgi Szimfónikus Zenekar ütõseinek muzsikájával, melyet a dán Safri zenészek adtak elõ. Kb. 40 ezer ember volt a helyszínen. Október végére a Dreyfus kiadó 'Sessions 2000' c. jelentetett meg egy új albumot, amelyen számos, korábban kiadatlan felvétel szerepel, amelyeket Jarre naplószerûen rögzített a 2002-es turnéja alatt. Az albumon szereplõ 6 tétel hûen tükrözi Jarre elektro-jazz stílusát. Mégis, mivel Jarre és a kiadó között vita folyt az engedélyezésrõl, az album promóciójára nem maradt idõ. Ennek eredményeként a felvétel nem vonzott túlzott érdeklõdést. Jarre 2003 szeptemberében csendesen visszatért a Geometry of love c. lemezzel, amelynek elektro zenéjét kiváltképp egy gazdag közönség által látogatott párizsi klub (VIP Room) számára írta. 2004. januárjában egy újrakiadást élt meg Jean Chapot francia filmje (Les granges Brulées) betétdala, amelyet Jarre még 1973-ban komponált. Ez tulajdonképpen az elektromos zene iránti lépéseinek elsõ tanúbizonysága. Isabelle Adjanival való szakítása a francia és a külföldi lapok címoldalára került 2004 nyarán. Az új album szeptemberben történõ megjelenése aztán ismét Jarre zenéjére irányította a figyelmet. 'AERO', mely az 'Anthology of Electronic Revisited Originals' (vagyis az elektronikusan felülvizsgált eredeti számok gyûjteménye) valójában egy DVD audió, amelyen kb. 15 szám szerepel és négy új szerzeményt is tartalmaz. A lemez eredetisége tulajdonképp technológiájában keresendõ: a felvétel teljes egészében 5.1-es surround hangzású, Francis Rimbert, Patrick Pelamourgues and Joachim Garraud közremûködésével. Végül de nem utolsósorban: 2004 október 10-én Pekingben adott újabb koncertet, a világon elsõként kihasználva az 5.1-es hangzás elõnyeit! Az errõl készült dvd kiadvány igencsak kitett magáért, referenciaanyagként is besorolható a THX minõsítésû felvétel. 2005. augusztusában pedig a lengyelországi Gdanskban adott újabb koncertet (Solidarnosc), amelyet kb. 170 ezer nézõ figyelt a helyszínen és amelyrõl szintén dvd kiadás is készült. Jarre immár húsz évet is felölelõ sikeres karrierje során több, mint 55 millió albumot adott el világszerte. Minden idõk egyik fõ francia zeneexportõre, aki sajátos hangzás- és színpadi világot teremtett, melyek az egyik legkifejezõbb koncerthangulatot árasztják szerte a világon.
fater mutatta meg még kiskoromban... nagyon tetszik a zenéje! mai napig megvan aszem bakelit lemezen, és orsós szallagon is :D Equinoxe part 4 ez nagyon tetszik! az 5. rész is :)
az Oxygene album eredetiben porosodik a polcon :) hálistennek van youtube és nem kell lemezt használni :)
Május 3-án Zürich-ben lesz a Hallenstadion egy koncertje,ha minden összejön akkor ott a helyem. Egyelõre még nem tudtam felhívni senkit jegyügyben,pedig Jarre honlapján ott a telefonszám,de senki nem veszi fel,csak csörög. Na majd kiderül mi lesz belõle.
JMJ, Mike Oldfield, Kraftwerk, Vangelis örök klasszikusok:))
Az biztos,de én a Tangerine Dream együttest sem hagynám ki:)
EQ-t ne használjon hozzá,aki letölti,vagy állítsa flat-re.
Az elsö hsz-be linkelt videorol jut eszembe,azt nem adták ki esetleg dvd-n? (meg nem azon a koncerten volt hogy 1 de lehet több számban is,fellépet a safri duo?).
Meg ha jól emlékszem volt neki egy koncertje a piramisoknál is, az kiadták vajon?
Én is köszönteni összes JMJ, T.D., Kraftwerk, Vangelis rajongót! Én szintén lenni rajongócska! Jean.Michel.Jarre.Oxygene.Live.In.Your.Living.Room.3D.Version-szerintem újabb "bõrlehúzás", semmi több... A T.D.-vel mi van mostanában? A Rockoon c. albumukig követtem pályafutásukat, de szerintem már ott elkezdtek gyengülni a "srácok"...
Jean-Michel Jarre zenéjét szentségtörés you tube-on hallgatni
Modjuk annyiból szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem olyan régen megvettem külföldön akciósan az összes albumát 24bit/96khz remasterelve vannak,egyik másik nagyon brutál módon tud szólni.
Sziasztok! Nekem ezek vannak meg DVD-n: Aero; Jarre In China; Oxygene: Live In Your Living Room 2D/3D; Téo & Téa; Hong Kong (1995); Live From Gdansk: Koncert W Stoczni; Moszkvai koncert (1997) azt hiszem!
Hali!
Remélem én is hamarosan be tudom gyûjteni ezeket,szép gyûjteményed van,csak engem mostanában nagyon lefoglalt a spacesynth eredeti lemezek beszerzése.
Te is tudod, hogy aki eredeti lemezekre "vadászik", annak nincs ideje fórumozni. :-) Másrészt igyekszem inkább olyan fórumokon jelen lenni, ami nem csak a "tarhálásról" szól. Örömmel hallom, hogy egészgégi állapotod kezd helyreállni! Viszlát a spacesynth oldaladon... Ha lesz kedved/idõd/ötleted légyszi készíts már nekem egy új logo-t(csicsás-dizájnosat). THX!
Hi All! Kissé lehet, hogy off de inkább itt volt a Kráftwerk-röl szó mint a "80-as években... Szóval van nálam 10 db. eredeti Kraftwerk CD, még a dobozuk is karcmentes. Ha van valakinek igénye valamilyen számra róluk, most jelezze mert én nagy valószinüséggel csak válogatni fogok roluk.
A radioactivitat 91-es remix megvan? Az egy nagyon durva remix.az érdekelne kb 6 perces,ha jól emlékszem.
Hello! Engem érdekelne az Oxygene: Live In Your Living Room 2D/3D.
És érdekelne még a Paris La Defense, párizsi koncert... ...meg a Docklands (Live In London)... és a Millennium 2000 egyiptomi koncert... Aztán jöhetne még a Houston-i koncert esetleg...
Ezt a plakátot én ma láttam elõször, és igencsak felkeltette az érdeklõdésem. Hozzá kell tennem a topikot is emiatt kerestem meg és járok itt most elõször, hogy megnézzem kik hallgatnak még ilyet itt a fórumon :P
Nem szeretném kihagyni! :) Viszont sajnos lehet, hogy a legolcsóbb kategóriára kell beruháznom, mert kezdõ egyetemistaként még sok pénz ez nekem.
Amikor tegnap néztem azt írta az oldal hogy nem árusítanak jegyet interneten. Fognak késõbb vagy ez így marad? Személyes rákérdezésen kívül lehet egyáltalán máshogy megtudni, hogy hova-mennyi a jegy?
Jean Michel Jarre koncert 2008. november 12. szerda 20 óra Budapest, Papp László Sportaréna A francia szintetizátormágus igazi varázslatra készül Budapesten. Ötven legendásnak számító analóg szintetizátor és három zenésztársa társaságában újra életre kelti a a zenetörténelem áttörést jelentõ mûvét, az Oxygene-t! 9.500,- 11.900,- 13.900,- 15.900,- 18.900,-
Végre találtam egy normális Jarre-fórumot! Nagyjából végigfutottam a hozzászólásokat, de nem találtam meg, amit kerestem. Ez nevezetesen az Oxygene 8 videoklippje (eredeti, rajzos). A tobbi is érdekelne persze, de most ez a legfontosabb. Régebben láttam a youtubon, - meg persze anno a tvben - de sajna leszedték, én legalább is nem találom, meg persze jobb lenne egy kicsit jobb minoségben. Piratebay, isohunt szintén kilove... Ha valaki fel tudná rakni (rapid, mega...) nagyon megkoszonném. Az én gyujteményem 52 albumból áll (mp3), (+dvd-k, divx-es koncertek) ritkaságokkal, koncertekkel, ha valakinek kell valami és megvan, csak írjon, szívesen felteszem. Elore is koszi, udv mindenkinek: arol