Felbecsülhetetlen, egyszeri és megismételhetetlen. - Elfelejtetted szerintem, hogy minden tudása mellett (vagy talán pont azért) megmaradt embernek. Sokkal kisebb tudású ezoterikusokat látok madzaggal a bokájukon (el ne szálljanak, mint a lufi).
Már egy órája gondolkodok azon, hogy mi a véleményem Hamvasról, de annak ellenére hogy rengeteg mûvét olvastam és olvasom is, nem tudok véleményt alkotni.
Õ Hamvas Béla. Felbecsülhetetlen, egyszeri és megismételhetetlen.
Rajta keresztül értettem meg egy csomó mindent. Az alapot adja az élethez.
De oda kell figyelni a mértékre. "Minden méreg és semmi nincs méreg nélkül, csupán a mennyiségtõl függ, hogy valami méreg-e, vagy sem." /Paracelsus/
Hát kérlek, ebbe a két hozzászólásba nem tudok belekötni. De szerintem nem is kell. Annyit fûznék még hozzá, hogy az a fajta bizalom, ami egy ilyen kapcsolathoz kell, nincs meg bennem. Talán majd egyszer. Talán... Most a legjobb döntésnek az látszik ha mindent és mindenkit fenntartással fogadok.
Fú és ki lenne az? Te figyu téged nem Irénnek hívnak? Csak mert akkor tudom már ki kontráz több néven itt: Én és Én, meg az Irén. (Nem kén flémet keltened itt nessi, meg burkoltan minõsítgetni másokat, ha egy mód van rá)
Bocs, de én a rendeset csak a magam fejével tudom megítélni. Tökéletesre hiába gondolnék, hiszen meg se tudom fogalmazni, milyen is lenne az.
Gondolom, te is úgy vagy vele: vagy nem tudod leírni, milyen a tökéletes, vagy igen, aztán ha véletlenül találnál egy olyat, tuti nem tetszene.
Úgy igazából azt precízen tudom, milyen ne legyen. De a tulajdonságok maradéka még mindig nagyon változatos. És még mind a két elképzeléshez bõven jöhetnek tulajdonságok.
Tudod...én is örömmel olvasnám a gondolataidat, ha azok nem lennének maximálisan ÉLET ellenesek. ÉS tudod ezt ki is tudom fejteni számodra, hogy miért is azok.
ennek az egésznek az a lényege,hogy nincs egy "osztó",aki leosztja a lapjaidat,hanem NEKED kell azokat nyerõ kártyákra váltani a sors fintora,hogy meg kell hozzá találnod azt az embert,aki pontosan ugyanezt akarja,és ráadásul ami a legfontosabb:veled.
Kicsit olyan ez mint a gyerek foganás, nevelés. Ki az Isten tudja végül mi lesz abból a két sejtbõl... Ráadásul a 2-3 száz milla spermiumból melyik jut célba...
És mégis a lehetõ legnyagyobb bizalommal és melegséggel kell felnevelned.
Genetikailag lassan már bele lehet buzerálni a dologba, de soha semmmilyen genetikai buzerrráció nem fogja helyettesíteni a szülõk áldozatkész szeretetét..
Tiszta sor, hogy nem ítélhetek el másokat, és nem is ítélek el senkit semmiért.
Ám a gyereket azért nevezzük a nevén.
A Royal Flöss lehet lejön, lehet nem. Nem rajtad áll.
Viszont a jó párkapcsolat olyan, mint a megváltás: Vagy nekiállsz és megváltod magad, vagy megszívtad.
De hoppá! Nem is a Royal Flöss a nagy cucc, hanem a nyeremény megtartása. És ez már szintén rajtad áll.
Az Õ-t illetõen: #6928-ban írtam róla. Ha ezt keresed soha az életben nem fogod megtalálni. Akár hogy mustrálsz, végül mindig zsákbamacskát veszel. Sõt, életed végéig mustrálhatsz, és kételkedhetsz, hogy vajh õ az Õ-é... Kinézel az ablakon, aztán meglátod a nagy Õ-t, utánarohansz, s nagy rohanás közben megpillantasz egy másik nõt és, "hoppá, nemis az az Õ akit az elõbb láttam hanem akit most", nyomába eredsz aztán az utcasarkon megint meglátsz egy újabb nõt, és "hoppá, nemis az az Õ akit az elõbb láttam hanem akit most", aztán az után is utána szaladsz... sosem lesz vége. Mind a nagy Õ volt. Egy mag. Egy lehetõség. Amibe nem láthatsz bele, hogy mi lesz belõle. El kell ültetni, és gondosan gondozni kell. És akkor gazdag termést hoz. És a mi esetünkben nem is inkább magán a magon múlik a gyümölcs, hanem a táptalajon és az önzetlen szeretetteljes gondozáson. (A mag a kapcsolat, a szerelem, a szeretet - felek pedig a gondozók és fenntartók)
Mondom: nincs itt lenézés, ítélkezés. Csak a dolgot nevén nevezés.
Sok mindenben igazat adok neked, de nem mindenben. Csak elméletekbõl nem lehet megélni. Jó ha van, de a való életben több kell mint puszta elmélet. Ez az "A" osztályú kapcsolat is olyan elvarázsolt kifejezés. Elhiszem hogy van aki megtalálta már az igazit, és teljes harmóniában élik az életüket. Ehhez egy olyan tökéletes partner kell aki mindenben segíti ezt, egy Õ. De szerintem ez olyan mint a Royal Flöss. Lehet hogy lejön neked egy hónapon belül, de lehet hogy egy életet is várhatsz rá. Nem ítélhetsz el másokat azért mert nem a te szabályaid szerint játszanak. Az hogy én mire vagyok képes, már más tészta, nem képezi vita tárgyát. Keresem a válaszokat, ez minden.
Ha az alapos vizsgálat szörõzésnek minõsül akkor valóban.
Én beszélek A osztályú kapcsolatról Dick pedig az ABC összes többi betüje osztályú kapcsolatról. A szörözés abból fakad, hogy Dick - Allah sem tudja miért - az ABC összes többi betüje osztályú kapcsolatot is A osztályúba akarja sorolni, amikor azok nem azok. Tán bántja az önérezetét, hogy az A-ra nem igazán képes, viszont, hogy neki is A legyen az ABC összes többi betüjébõl A-t akar csinálni? Nemtom'...
Bárki, bármiképp is (pro-kontra mindegy) vélekedjék felõlem: garantáltan hatalmasat fog csalódni, és ki fog ábrándulni. Úgyhogy jobb ha senki semmit sem vél rólam.
Viszont neked, Dicknek és Salsoulnak van rossz hírem. Bármennyire tiltakoztok, a teljesen normális és rendes fiúk közé tartoztok (bár jár itt más ilyen is).
Csak Salsoul kissé szõrözõs (remélem a lányokkal kevésbé), róla magáról keveset tudni közvetlenül, de amiket leír az alapján erõsen a fejlõdés útján. Dick és te elfogadjátok saját tökéletlenségeteket, nem is csináltok belõle titkot.
Ha bármelyikõtök megpróbálná elõadni a mindenttudó machót, valószínûleg a lányokon kívül még ti is elszaladnátok saját magatoktól.
1) Most fogok vele elõször találkozni. 2) Gõzöm sincs mi lesz belõle. 3) Ha lesz belõle valami, akkor az lesz a baj, hogy távkapcs. (Ez csak azért baj, mert eddigi tapasztalataim szerint még senkinek sem jött össze hosszútávon:()
Azért megmosolyogtam ezt a "fecsegsz" szót. Majdnem írtam is rá valamit. Igen, van rá példám. Egy harminc éves házasságnak vetettek véget. Beszélgettem is velük, meg is értem õket. Van hogy a helyes út a szétválás.
Fõleg a nagyobb hibák után szoktunk rágódni valamin, ami nem is baj, ha emiatt nem fogjuk a hibát még egyszer elkövetni. De csak addig amíg feltétlenül szükséges.
Nem feltétlenül old meg mindent a beszélgetés és a tenni akarás. Mély, tartalmas kapcsolatok is futnak zátonyra. Amiket írtál, azok sok hullámvölgyön átsegíthetnek egy párt /könnyen lehet hogy mindegyiken/. De ha úgy alakul, késznek kell lenni elhagyni valakit, vagy fordított esetben elengedni.
Túl sokat? Ezen a témán rágódni egy perc is sok! Én élni születtem, nem rágódni az életen! Akkor kell változtatni, ha nem jó és az abból kivezetõ út nem látszik. Ha tudjuk, miért dolgozunk, azt is tudjuk, mekkora "árat" adunk meg érte.
Akkor hogyan lehet az a hiba "...hogy összejöttek." ???
Nyilván nem két egymást (kölcsönösen) utáló ember jön össze azért, hogy utálják egymást.
Kicsit érdekes ha van két ember, megtetszenek egymásnak, szerelmesek lesznek egymásba, szeretik egymást és aztán mikor jönnek a feladatok azt mondják: hiba volt összejünnk. Orövoár'!
Ha ez történik akkor ott fel sem merült egy mély kapcsolat...
Én pedig arról beszélek.
A dolgok beindítását (ált.) elvégzik a hormonok sat. de a fenntartás már a szereplõk kemény munkáján múlik.
#6934: vannak rövidebb, meg hosszab utak ki-ki maga választ az viszont igaz, hogy minden út Rómába vezet ezért is fény valójában a legsötétebb sötétség is
#6935 bízni a legjobb tudás/belátás szerinti cselekedetben, és a legjobb tudás/belátás szerint cselekedni
közben nyitottnak lenni a revízióra, ha úgy adódik
Párkapcsolat tekintetben pedig a felek kölcsönösen bekalkulálják, hogy bizony hibázhatnak. És ha hibáztak akkor kölcsönösen tanulni igyekeznek, s nem pedig szakítani/válni.
Az egyéni hibára sem az öngyilkosság a legmegfelelõbb gyógyír... mert az bennt hagyja a hibát a rendszerben.
Az életed jó úton halad, ha jól érzed magad benne és a saját bõrödben. Ha az a célod, hogy ezt a hangulatát megõrizd, magad és környezeted számára alkalomadtán teszel is érte, majd sikerül: szerinted van értelme azon filózni, milyen lehetett volna másképp, vagy hol rontottad el?
uccsó sorod lol. :D de mi van akkor, ha én meg vagyok róla gyõzõdve, hogy az életem így az igazi, holott valójában éppen most rontom el? lehetne sokkal jobb is, csak én hiszem azt, hogy ez így okés?
Nem lehet x életet kipróbálni mielõtt az ember elkezdené az igaz életét élni. S talán nincs is értelme kiprobálgatásoknak és az igazi élet keresésnek, mert csak a kishitûség és a félelem, nomeg az egó - mert hátha lemerad valamirõl - akarják ezt.
Vagy kétség nélküli rendíthetetlen bizalommal Igazinak tekintjük az életünket és Igaziként éljük, és kihozzuk belõle amit csak lehet, vagy meg is ette a fene az egészet...
Úgy érzem, a párkapcsolat ugyan erre húrra pendül...
[ööö, e gondolatsorom brilliánssága most engem is meglepett - hmm... - mintha nem is én írtam volna, úgy írás közben hirtelen feleszmélem, hogy aztaaaa...]
A pudingot gyors kipróbálod, pár óra, s legrosszabb esetben kis hasmenéssel és hányással zárul a dolog.
A párkapcsolatoknak viszont van egy fajtája amihez oda kell tenned/adnod magad egy életre. És végig kell csinálnod. Pontosabban csinálnotok. Ez a kell most hülyén hangzik mert nem, kell hanem így alakul szabdon - ha nem futamodik meg (szarik be) az ember.
És ezt vagy bevállalod, vagy ez a puding kimarad az életedbõl... És sosem tudhatod meg, hogy vajon ez volt-e az igazi puding amihez képest minden más csak olcsó utánzat.