Egyrészt keveset járok emberek közé, másrészt pedig ahol voltam engem levegõnek néztek konkrétan. Mindig is...
Aztán nem nagyon volt olyan aki meg tetszett volna így nem is kezdeményeztem. Aztán most ott vagyok, hogy totál megszoktam az egyedüllétet és nem zavar, csak néha szexhiány van, de az meg csillapítható tudod:)
Egyébként a kérdésre válaszolva, meglepõdnék, nem hinném el, ahogy gercse is írta utána kell járni, hogy a nõnemû illetõ miért keres és aztán jutnék el arra a pontra h rendben, ha kinéztél akkor nem bánom:D
Nem, pont, hogy nem vagyok, én sem :) Ez benne a lényeg.
Egyik fél se irányítson, együtt érjék el "azt", ne akarja egyik fél sem jobban, ne vezesse egyik sem a másikat, közösen tûzzék ki, és érjék el. Persze ez így leírva és elképzelve nem nehéz, de miért lenne lehetetlen?
Olyasvalakivel akarok élni, aki hasonlóan gondolkodik az élet ezen apró tortaszeletjérõl legalább. Az egész torta jó ízéhez ez ugyan kevés, de ha mindketten komolyan gondoljuk, akkor az kezdetnek jó :)
Az jutott még eszembe,hogy (nem szeretnék általánosítani)de a tapasztalataim alapján a karrierista fiúkkal nem jövök ki jól. Teljesítmény függõk.Minden téren!Persze attól még lehet rendes fiú,csak ez a típus nem nekem való. Ebbõl már tanultam és nem ilyen rendes srácot keresnék.
én is egyenlõségre törekszem. Sosem szerettem az egyik ember a másik fölé nõ elméletet...
Exemmel nagyon egy húron pendültünk és tulajdonképp egyikünk se dominált a másik felett legalább is így vettem észre. Igyekeztem úgy alakítani a dolgokat, h csak egyszerûen és lazán beszéljük meg a dolgokat, teret is hagytunk egymásnak szóval ezzel a részével nem volt gond.
Csak néhány (?) nõ igényli az irányítást, az "uralmat", mert az férfias(?). Van benne valami, és vannak helyzetek, amikor kell is ez, de alapvetõen nem így kell mûködnie. Alá-fölérendeltségnek nem volna szabad kialakulnia.
Most nem tudom lehet, hogy félre értelek de szerintem ez nem jó. Az egyik fél (mindegy melyik) legyen dominánsabb. Ez alatt nem azt értem, hogy a másik fogadjon el tõle minden döntést. A kapcsolatban legyenek egyenlõk, de ez nem függ össze a dominanciával. Amikor tök egyenlõ két pár azt tapasztalatom szerint rossz nézni, mert vagy teljesen kioltják egymást, vagy tutyimutyi az egész kapcsolat.
Azt mondom, hogy legyen egy közös cél a kapcsolatban, illetve ne csak egy, hanem mindig legyenek elérendõ célok, amiért mindketten ugyanúgy küzdenek, és támogatják is egymást benne. Ilyen szempontból legyen egyenlõ a két fél.
Valamint az érzelmi részére gondoltam elsõsorban. Az nem lesz soha jó kapcsolat például, ahol az egyik fél "teper", jobban akarja, mint a másik. Nem azt mondom, hogy egyezzenek az érzések, sosem fognak, de a maguk szintjén mindketten érezzék, hogy "igen, ez most olyan, amit akarok, amit mindig is szerettem volna".
Ja ezzel egyetértek teljes mértékben. Én arra gondoltam amikor kioltják egymást ez a totális: Mit csináljunk szívem? - Mindegy, amit te szeretnél! - Én azt szeretném amit te! - Akkor menjünk el sétálni! - És merre menjünk? - Amerre szeretnél
grrrrr A felek közül meg mindegy ki a dominánsabb, nagyon jó barátainknál pl a hölgy az. Ez alatt nem a paraszt én megmondom a frankót csajra kell gondlni, hanem egyszerûen õ az aki jobban be tudja osztani a pénzt és a barátom ( a párja) ezt be is látja és rá is hagyja. Ha asszony azt mondja, hogy ezt meg azt most nem engedhetjük meg akkor nem veszik meg. Vagy pl ugyanitt nyilván a hölgy felel jobban a baráti kapcsolatokra, õ szervezi le, hogy mikor hova mennek, (meg lehet persze vétózni, de õ az aki lebeszéli, hogy drágám, jövõ hét szombaton narumonékhoz megyünk ebédre úgy készülj. A párja meg bólint, hogy rendben.) õ intézi az ajándékokat stb stb. Nálunk én vagyok a domináns ez annyiból más, hogy nálunk is a párom intézi az ajándékokat, de nem úgy, hogy jön, hogy elintéztem, hanem szól, hogy ennek meg annak ajándék kéne és erre meg arra gondolt, én meg jóváhagyom (vagy nem :D), és utána történik a beszerzés. Vagy a programoknél a párom nem leszervezi a jövõhét szombatot hanem szól, hogy vérpistáék átjönnének szombaton az nekem akkor jó-e mert akkor lebeszéli. Szerintem ezek kis különbségek de valójában óriási különbség. No hátha így érthetõbb, hogy mirõl beszéltem :)
Ez már az együttéléskor létrejövõ összhangon alapszik. A napi rutin, a szokások kialakulása, a közös élet megszervezése és kialakítása, nos azt hiszem távol van még tõlünk (rendes fiúk és lányok után kajtatóktól :) ) ez a szakasz.
Nem véletlen szokás mondani, hogy lakva ismerszik meg az ember :)
jól értem a dominánsabb kifejezés alatt azt érted, hogy az egyik fél valamiben határozottabb a másiknál. Ilyen alapon rengeteg olyan dolog van, amiben nem biztos, hogy csak az egyik nem felé billeg a mérleg, lehet mondjuk a nõ jobb a pénz beosztásában a férfi pedig jobb abban, hogy megszervezzen egy utazást és abban intézkedjen.
Nem, én ezt abban látom, hogy csúnya szóval ki adja ki a parancsot. Ha a nõ a domináns akkor is õ fogja kiadni feladatnak, hogy drágám, te olyan jól tudod a nyaralást megszervezni légyszíves tedd meg, és valószínûleg bármi olyan kérdés felmerül - pl szállás - azt megbeszéli intézés elõtt a "fõnökkel". Ezzel szemben ez nálunk pl úgy nézett ki, hogy mondtam asszonnynak, hogy mit szólna hozzá ha Malajziába mennénk ekkor meg akkor. Mivel tudott arra az idõre szabit venni a többit már elintéztem én. Szerintem egyébként a dominancia összefügg a pénzkereséssel is. Amíg én sokkal többet keresek addig valószínûleg a dominancia is nálam van. Bár lehet, hogy ez mélyebbre nyúlik, ha valaki dominánsabb az eleve olyan stílusú, hogy jobb pozíciókba kerül talán. Legalábbis most hirtelen eszembe jutott barát ahol a nõ a domináns, ott pl a srác igazából szereti, hogy bemegy a megszokott munkahelyre, eltelik a napja és nem kell gondolkodni meg okoskodni. Amikor meg lett volna lehetõség elõre lépni, de volt benne rizikó akkor azt sem vállalta. Náluk a nõ olyan, hogy egyre jobb beosztásba kerül a munkahelyén, ha kell akkor tanul érte, ha kell akkor "helyezkedik", ha rizikót kell vállalni akkor mérlegel és ha olyan akkor bevállalja. Pont mint nálunk én. Viszont egy ilyen nõvel nekem halál lenne az életem (egy szint ugye), vagy totálisan kioltanánk egymást vagy megölnénk egymást. Az én párom viszont egy kutató ennek megfelelõ habitussal, és bár õ is vezetõ beosztásban van (még az is lehet, hogy a munkahelyén domináns), de itthon ez máshogy alakul. Jó hosszú beírás lett már megint :)
Mind, mind attól függ ki milyen élethelyzetben van. Ezt jól látod a dominancia szerintem is a pénzkereséssel függ össze, csak ott, mondjuk, ha a nõ hordja a nadrágot a legtöbb férfi szarul érzi magát, hogy fordított a felállás és kiszolgáltatva érzi magát. Ez a Mi lenne, ha és a mit szólnál hozzá kérdések mögé nehezebb belátni és észrevenni azt, hogy ez egy parancs lenne vagy utasítás, mert leginkább ez egy felvetés, ami inkább az egyenlõséget hozza elõtérbe. Te is erre próbáltál törekedni...
ritkán lehet rendes fiút találni, vagy ritka rendes fiút akarsz találni?
én fiú vagyok de nem úgy gondolok magamra mint egy férfi..sõt a többi fiúval ellentétben én nem is akarok férfias lenni.. meg egyáltalán, nem is érzem úgy, hogy nekem valamelyik nembe kéne skatujáznom magam.
Nem érzem úgy hogy valamelyik nemhez tartoznék.. igaz hogy farkam van, de vannak nõi érzéseim is.. fura nem?