Egy biztos. A 90' után született emberek (fiúk-lányok) között minden tizedik normális. A többiek két félre szakadnak: egyik: nem tanult meg kommunikálni mert a PC elõtt ült 12 évesen. A másik a sok új "stílus" ami olyat diktál amit csak a fiatal kis buták hisznek el. (Szomorú, hogy a kedves szülõk nem vesznek észre sok dolgot... )
Minden tizediknek: gebei_gergely[at]windowslive.com (MSN) Persze nyugodtan felvehet az is aki szimplán nem ért velem egyet és el szeretné mondani az õ szemszögébõl is. Meghallgatom. (El meg azt hiszek amit akarok: ;) )
Mondjuk ez egy jó kérdés. Általában ugye mindenki a saját értékrendjei szerint él és cselekszik így azt lehet mondani, hogy relatíve szubjektív dolog, hogy ki a rendes. Az egyik csajszi barátom szokta mondani nekem, hogy jó ember vagyok. Én nekem meg mindíg az jut eszembe, hogy ez szubjektív dolog. Szerinte én jó vagyok meg rendes de lehet, hogy más ember számára meg totál unszimpatikus vagyok és azt mondja rám hogy mekkora egy szemétláda vagyok :) Úgyhogy általánosítani ebben a kérdésben szerintem lehetetlen.
Kicsit értek egyet. Sok emberrõlk utólag (de viszonylg hamar) kiderül, hogy önzõ. Végtelenül önzõ.
De pl ha Te elfelejtesz valamit, attól még nem vagy szemétláda. De ha szarsz rá és evvel mást hátráltatsz (magadon kívül), akkor már lehet. Meg ha a másikat tárgynak tekinted, mint oly sokan.
Amúgy mindig a legszarabb ember a legelégedettebb saját magával és a legkritikusabb másokkal.
Ja lemaradt a lényeg. Meg lehet változni. Ha valaki neked azt mondja, hogy szar ember vagy (és be is látod, hogy jogos), akkor változtass. De ne csak az õ kedvéért.
Pl ha nem veszed fel a telefont munka közben, holott megbeszéltétek, hogy ne hívjon, mert olyan a munkád. Akkor lehetsz a barátnõd szemében szar ember, de ezen ne változtass, mert más másképpen látja (és remélem sokan). Stb.
De mindig lesz olyan, akinek nem tetszik a képed. Ez már csak ilyen.
Na még annyit akartam, hogy nem kell mindenki kedvében járni. Mindenkinek megvannak a fontos emberei, beleértve (és elsõ helyek egyikén) saját maguk. Persze a többit sem kell lenézni, de nem is kell pucsítani. :)
Hogy meg lehet változni? Szerintem nem. Ugyanis aki belátja annak van "lelkiismerete" és valszeg, mégsem szar alak. Aki meg valóban szar alak azt nem érdekli ergo nem fog változni. Abban viszont egyet értek, hogy mindenkinek úgy sem tud az ember megfelelni és valóban nem is kell és nem is szabad. Aki mindenkinek megfelel annak nincs személyisége és ebbõl adódóan "gerince" sincs.
Példáúl az, hogy milyen módon reagálsz egy problémára. Idegesen és kétségbe esel vagy inkább azon gondolkodsz, hogy hogy tudod megoldani. Ez egy alapvetõ tulajdonság ami nem fog változni.
ritka rendes fiút találni. no igen, de nekem sikerült...minden tökéletes, maholnap összeköltözünk, megkéri a kezem stb, stb, egy tündér. jól fõz, mos, takarít,az ágyban is ott van, nem panaszkodhatom. DE. nem jön ki anyámmal. mi a fenét csináljak?? úgy fújnak egymásra, mint két bakmacska, és teljesen kiborítanak. rendes hapsi, és szeretem, de ez tarthatatlan. Szerintetek??
hozzá kell tennem, hogy anyám még mindig irányítani akar, meg beosztani az idõmet, mert ugye, 'amíg az õ házában lakom...stb.'-biztos ismeritek...márciusban leszek 20. nem választhatom meg, hogy kivel szeretnék járni??
Az anyádat állitsd le de sürgösen, mert az nagyon szét tudja rombolni a kapcsolatokat, de az összeköltözés is egy jó megoldás. Csak ha akkor is szervezkedni akar, akkor ne hagyd, hogy rángasson, meg belefolyjon a dolgokba. Amugy meg mekkora egy papucs már a srác, õ fõz mos takarít, omg
imád fõzni, fõleg nekem :) a mosógépe meg ilyen sufni-tunning, nem tudom kezelni, amióta házilag megjavította. A takarításban meg gyakran segítek neki, amikor átmegyek, hogy minden kész legyen és foglalkozhassunk egymással. Anyám meg nagyon parázik, hogy kezdi elveszteni a kontrollt...egyre jobban bekeményít, és egyre több fájdalmat okoz és egyre jobban eltaszít magától, annak ellenére, hogy ezzel inkább maga mellett szeretne tartani. Nem veszi észre, hogy már fél lábbal kint vagyok itthonról...
Az én anyumnak is volt ilyen idõszaka... Bár én akkor 14 voltam. Lényeg, hogy úgy rendezõdtek a dolgok köztünk, hogy elkeztünk beszélgetni. Arról, hogy mit miért. Meg, mit érzünk. Ilyesmik.
Nem akarom bántani a fiúkat,srácokat, férfiakat... de tényleg, hova lettek a normális értékrendû férfiak? Milyen világ ez?? Meghív egy teára, és mivel nem fexem le vele, hosszú-hosszú leveleken keresztül írja, hogy mekkora paraszt vagyok, és rám költött 600Ft-ot a semmi miatt... Banyek..
Az ilyenek azért vannak, hogy legyen kin nevetned. ;))
Igen..egy darabig nevet az ember, de amikor sorban ilyenekbe botlasz, kezded elveszíteni a hited...
jézusom mekkora mennyiségû HSZ-ünket törölték az eddigi beszélgetésekben pedig voltak szó a lányokról nem értem...ennyire nem volt fontos amikrõl dumáltunk?:D
úristen bocsi elnéztem a topikot...
Sok elnézés volt anno, mikor még egyszerre futott a kettõ... :D
Ha nem vagy plázacica, akkor azért néznek le, mert nem teszed szét a lábad elsõ randin, vagy pénzért nem teszel meg bármit, vagy vannak saját elképzeléseid, és nem bólogatsz úgy mint a kutya a Lada hátsó ablakában... Eh..
persze,egyre nehezebb megtalálni a sok szemét közt az igazán értékeset.
Ha le akarnám írni magamat, akkor végeredményben úgy tudnám, hogy egy szerény, tûrõképes, vitát kerülõ, segítõkész, megértõ, kedves, megfontolt, realista, nem pénzéhes, õszinte, makacs, félénk és kõszívû olykor bizonyos dolgokban, óvatos az emberekkel, mivel manapság sose tudhatod kiben bízz kb ennyi...biztos akad még rossz tulajdonságom is, de nem nagyon mondtak még rólam rosszat az életben:D
rendben fényezni nem akartam magam, csak leírtam milyen tulajdonságaim vannak dióhéjban odaát a RRlány topikban már rengeteg ilyen volt a téma, túl sok lenne ismét leírni a gondolataim volt ott szó olvasásbeli érzelmekrõl, szerelemrõl, barátságrõl és különbözõ vélemények:D
Úgy, hogy gyerekkorom óta ismerem magam és tudom, hogy szinte alig alig változott sõt szinte semmit a személyiségem legalább is. Kicsit megkeseredtem és szomorúbb lettem a körülmények hatására, ráadásul sokat nyom a latba, hogy nem tudom mi legyek, miben vagyok jó ami kicsi frusztrációt okoz...mint mondtam nehezen tûröm a vereséget, ami talán egy rossz tulajdonságom, olyankor szinte akár idegbeteg is tudok lenni...Ezzel együtt már mindent leírtam, csak kicsi önbizalom kéne ennyi...
A vereséget tûrni kell, nem lehetünk mindenben pont mi a legjobbak. Azzal a ténnyel viszont sikerült újra és újra szembesülnöm, hogy ha valamit nagyon szeretnék, bizony nagyon meg kell küzdeni érte. Ha nem is fulladásig, akkor majdnem fulladásig. :)
Egen.. azokat a dolgokat tudja igazán értékelni az ember, amikért meg kell küzdeni.. Úgyhogy nem is baj az, ha meg kell dolgozni célokért, szerelemért, akármiért..akár kifulladásig...
Én is ismerem magam, és noha egy kicsit túlzok, de ahány barátom van, annyiféleképpen ismernek, vagyis mindenki másnak lát, és tök mindegy, hogy Te milyennek látod magad, valaki más máshogy lát téged, ez tuti. Persze a fõ vonásokat nem lehet nem kimutatni, de szerintem olyan vagy, amilyennek mások látnak. Én pl. nem tudnám így jellemezni magam, mint Te.
Amikor minden az ölembe hullott, semmit sem értékeltem...bármit megkaphattam amit csak akartam...most, hogy egyedül meg kell dolgoznom bizonyos dolgokért, sokkal inkább értékelem azt amim van...Teljesen más lett az értékrendem, és két lábbal állok a földön.
ez így mûködik általában:), amúgy pedig, ha mindent megadnak neked elárulom, hogyha ismered magad megtudod azt csinálni, hogy értékeled annak ellenére a dolgokat, és teszel is a másikért, bár ez nehéz, ha elkényesztetnek, de magadtól is megoldható...minden esetre az se szégyen, ha most meg szenvedsz a dolgokért, legalább tapasztaltad a "másik" oldalát is a dolgoknak, merthogy valóban végülis nincs ingyen semmi sem...
Igen, de Te is írtad, hogy miután az ember megtanulta értékelni ami van.. És valljuk be, hogy nagy többségben akinek az ölébe hullik minden, nem úgy értékeli a dolgokat.. és itt nem csak anyagi javakra gondolok..
Én csak a saját példámból tudok kiindulni.. 8évig csillogásban, puccban éltem, wellnes hétvégék,márkás ruhák, két lábbal a föld fölött, mégsem éreztem azt, hogy "boldog lennék", valami mû világban sodródtam.. Aztán jött egy nagy változás, és megszûnt a jólét. Egy darabig azon siránkoztam, hogy most mi lesz, gyalog kell járnom mindenhova, nincs pénzem, bla-bla. Aztán rájöttem, hogy nem halok bele abba, ha használom a lábam, sõt abba se ha, mindezt esõben teszem. Sõt, milyen jó, hogy érzem az esõt a bõrömön, a szelet ahogy átjár, a napot, ahogy felmelegít.. És feltettem a kérdést, hogy eddig ezeket miért nem vettem észre? Az önerõbõl elért célok sokkal értékesebbek lettek... és lehet, hogy így most sokkal nehezebb, de nem rosszabb. Megváltoztam, az eddig értelmetlen dolgok értelmet nyertek.. az élet élhetõ lett, és értékes...
én erre tanulságra többek közt az Iszlámon keresztül jutottam el pl olyan dolgokon és fejtegetéseken keresztül, mint ez a > vadmalac és narancs < fejtegetés
Kedves Valaki!Sziatok. Ha tudna nekem valaki válaszolni, fõként a férfiak közül, de természetesen érdekelnek a nõi tapasztalatok is, sokat segítenétek. Miért változtatja meg a férfiakat a pénz? Hogy lehet, hogy ellentétesen viselkednek, és nem örülnek, hanem támadnak? Minek jobb lenni, albérletes árvának, vagy üzletasszonynak? Miért ront el mindig mindent a pénz? Ha egy nõ nincs kiszolgáltatva, az a jobb, vagy tenni kellene a hülyét? Miért nem tud egy férfi az anyagiakban legalább korrekt lenni? Miért szalad el a ló? Valahol olvastam, ugye, hogy a ...,félhülye nõ a jó. Akkor legyek alkoholista, és harcoljam le az agysejtjeimet??
A pénz nem változtatja meg a férfiakat, nem ront el semmit. Csak felszínre hozza az amúgy is meglévõ problémákat.
Hogy albérletes árvának vagy üzletasszonynak jobb-e lenne?, szerinte légy az amelyikként jobban érzed magad.
És ne forszírozd a kapcsolatot azzal akivel nem illetek össze, nem pendültök egy húron.
ciao Persze, nem szabad forszírozni. Ez így van. Már eszembe se jut forszírozni az utolsót. Elment, elment, nem küzdök ez ellen. Nem egy ilyen tapasztalatom volt már sajnos. Soxor fordul elõ. Ha csoró vagy, rád se néznek, ugye nem jársz szoliba, kozmetikushoz, moziba, de divatosan öltözködjél... Egyre jobban úgy érzem, ha egyedül vagyok,az a béke.... Az emberek azzal illenek össze, akivel egy húron pendül, egy hullámhosszon van, ez csak kémia. Ki milyen rezgéseket bocsát ki. Eredetileg. Aztán torzít a gyerekkor, mindenki sanyarú sorsa, hányszor vertek meg, milyenné alakul a lelked. Észreveszed-e a lelki társad, vagy sajnálgatod magad? Nem forszírozok semmilyen kapcsolatot. Egyedül vagyok, de többször belefutottak "ismerõseim" ebbe. És szerintem nem normális, ahogyan a férfiak reagálnak a lóvéra. Egyszerûen nem értem. Hidd el Salsoul! Mindent megváltoztat. Az emberek tekintetét is, a szituációkat is, hogy van-e mögötted más út lehetõsége. Nem mindegy honnét jössz.. A felszínre hozza "a pénz" az igaz, de kiindulva Orwell:1984 c. könyvébõl az ösztönös irigységet, gonoszságot is elõ lehet varázsolni. Nehogy már a gorilla jöjjön ki mindenkibõl!:-)))Ki hogy látja? Nem arról szólt a kérdésem, hogy leragadtam a saját életemen, hanem arról, hogy a rendes fiú ritka, de lottózzak, vagy kaszinózzak, vagy igyak, hogy megtaláljam?
Nem általánosítás. Reménykedem sírig. De ez van. Az én tapasztalatom, ha valakinek van, nagyképû picsa, ha nincs számító kurva. Találj középutat... Ha pedig gondolkodsz is, középutat választva, az a baj. Nem jó sehogy. A lóvé öl. Pláne: A 22 hetes terhes barátnõmmel most közölte a Tompa utca sarkán egy srác, hogy "Faszt a szádba, magyar kurva!...." Nyár, este 19 óra. Ferencváros...Férfi az ilyen? Rendetlen fiú????
Nem értek egyet azzal amit írsz, de nem tudom, hogy mit írjak se pro se kontra.
Talán az élet pozitív történéseibõl és forgatókönyveibõl kéne kiindulni és nem negatív pesszimistákból, még ha ebbõl is van több.
Nekem igazából ami plusz pont egy embernél az az, ha tudja, hogy mit szeretne az életben, és ezért tesz is, és mindig a pozitív dolgokra van hangolva.
Pártalálást illetõen az én helyzetem sem könnyû. Fõként vékony kétméteres alkatom és érdeklõdésem, beállítottságom végett. De ma már minden lehetõséget megragadok, és egy az egyben színház nélkül magamat adom.
Ha valakinek nem tetszek, vagy elhamarkodottan ítél felõlem akkor ez van, nem erõsködök, mert minek.
Most hogy kicsit esélyeimet növeljem pár társkeresõre is beregisztráltam. Nem várok semmit, nem remélek semmit, csak ezt az ajtót is kinyitottam.
Ennyit tudok mondani. A számunkra rendes ember ritka, ez így van. De ez nem jelenti azt, hogy nem létezik ;)
A barátnõm 34 éves, és a szépen gömbölyödõ pocakjában 22 hetes a magzata. Akit vár erre a világra! A párjával együtt békében, gondoskodva. Fõ a nyugalom. Mint, aki focilabdát nyelt. Nem lehet már nemészrevenni rajta. Én meg szégyellem magam a kerületért, ezért a sok trógerért, akik nem hagynak élni másoknak. Ez "csak" egy beszólás volt. Egy jöttment senkitõl. Aki terhes az érzékeny. Arrogáns. Ennyi. Védi magukat. A beszólóval nem ismerkedtek meg. Mentek tovább.....Meg még pár millió normális ember is este, az utcán. Vagy nem értelek. Még az elözõhöz írtad? Akkor elnézést, ha beledumáltam, akkor történt, le kellett írnom..... Utánanézek.... Szép estét, gyönyörûszép álmokat, csillagos nyáréjszakát!
Ez volt a roppant ritka rendes fiú esete. Én már nem merek társkeresõkön regisztrálni. Felgyorsítsam mégjobban az életem? Minek. A rendes fiúk eljönnek. Na, jó éjt!
szerintem a kiegyensúlyozott derûs jellem vigyorogva elsétál az ilyen beszólások mellett, de az ilyen beszólók mellett is
miért? mert semmi dolga nincsen vele, és semmit nem jelent az egész ha mégis megingatja önérzetét akkor súlyos problémái vannak, és hálát kéne adnia a beszóló tahónak, hogy segített azt feltárnia magában
természetesen ezzel nem a tahót védem, csak fordítson az ember mindent saját javára - másnak nincs sem értelme sem haszna
Igazad van. Ezek a tahók jelentik a nehézséget, és erõt adnak hogy akkorát lezavarjak legközelebb egy kis senkinek....De nehéz embert találni, amikor annyi ilyen felesleges harc van. A rendes fiúk várnak, tudom!:-)Nem fogok megfutamodni a köcsögöktõl!Csak mindig rácsodálkozok, hogy mik vannak....
Szép, derûs napot! :-)
U.i.: Az alkatod tökéletes. 17x cm-es lány csak egy 2 métereshez tud odabújni....:-)
szerintem nem kell lezavarni senkinek semekkorát szimplán el kell sétálni mellettük amint azt korábban írtam
ha már párkapcsolatban történõ dologról van szó, akkor is inkább érdemes azon elgondolkodni, hogy mit nem vettünk észre, mit ignoráltunk ami ordított, és miket hibáztunk
a másik prostituált anyjának emlegetése tényleg sehova nem vezet, sõt csak erõsítjük, felnagyítjuk vele a problémákat magunkban/magunknak
amint nem harcolsz, vagy nem veszel részt más harcában rögtön nincs harc ;)
szóval tényleg vannak rendes emberek csak pl nekem elképzelésem nincs, hogy merre kéne keresnem
UI: az alkatom... 2 méterrel 77 kilóval elég vékony vagyok ám - nemsokára ezen is változtatok, csak a számomra megfelelõ módot kell megtalálnom
Egyetek fiúk már rendesen!!!!!"Rendesen" 186-hoz is oda lehet bújni (NAGYON-lehet ez?), de az a 77 kg a karcsú nagyon..... Mondjuk millió a pöttöm, pici lány,a magyar általában az. Ja, NEM A MÉRET A LÉNYEG! Fellépés, bátorság, becsület, humor, ész, tisztaság + ilyenek...NO, NEM ELHANYAGOLHATÓ a méret DE, rendes fiút keresünk....
Nem fújja el a szél a bátyádat? Majd hízik rá.A kora? Sportolni kell, az éhséget kelt. Mondjuk ahhoz 2 lépést kell tenni...Azon kívül, hogy adod magad. HAJRÁ, hajrá!!!! A nõknek valóban az egyik legfontosabb a biztonság. De épp annyira fontos szerintem a szex is. Anélkül nem megy. Egészséges nõnek nem. De ritkább a rendes fiú, mint a nõ, cm-tõl függetlenül. Hapikat jobban szeret otthonául választani az ördög. Nem beszélve a nõk többen vannak, és 100ból kettõ bárkivel, bárhol dugásra hajlamos(mint kisült). Jó reggelt, szép napot!