Igen a csoki jobb :) Anyu meg azt mondta ,hogy drága és azért ne a csokin nõjjek fel. Ezt volt az eggyszerûbb megértetni az emberrel, hogy a gazdaság irányítson és ne az érzéseim, mert csokival jól lakni többe kerül, mint innycsiklandó tökfõzeléket enni, ami már annyira csikiz, hogy mégeggyszer megegyem, de akkor már jobb a csoki. Eggy gyereket nehéz kikupálni, megmagyarázni neki, hogy a othoni játék nem olyan jó játék, mint az ovis játék. A végén még kiderül, hogy a szülõk saját maguk ellen nevelik a gyereket, mégha nem is így igaz.
Õõ, egy kicsit nehezen tudom követni amit írsz :I Géneket manipulálni? :D Ezek már annyira logikátlan dolgok.
"Szóval ez is típusfüggõ, de a gyerekekbe ne keljen már belenevelni már ovis korában, hogy a pia jobb a víznél" Ez aranyos. :)) Egyébként az, hogy milyen ételeket szeretünk, az is egyértelmûen körülményektõl alakul. Az ember kicsi korában mindent megkóstol, ami ehetõ azt megeszi. Én pl. oviban tanultam meg, hogy a tökfõzeléket és karfiollevest, és még sok mindent utálni kell (korábban simán megettem), és hogy a cukrok, csokik a jók. Alapvetõen az ember sem olyan finnyás és sok mindent képes normálisan megenni (lásd Bear Grylls), csak egymástól átvesszük ezeket is :D Hozzájárul persze a megszokás, szervezet alkalmazkodása is, ill. az ösztönök hogy mikor mit kívánunk.
Szóval eggy normális ember is képzelhet mindenfélét és mégsem drogos, de mégis mert a génjei rákényszerítik, hogy képzelegjen. A neveldékben még a halovány láccatot is kiírtanák, hogy olyan legyen a gondolkodása az alanynak, mint a könyvekben, hogy könnyen kezelhetõ legyen, közben csak függõt csinálnak belõlük és ezt néhányan szokták kompenzálni eggyes anyagokkal, hátha jobb lesz. A régi kémiai mûködésben látják a megoldást, de ez is akkor mûködik, ha az alany átlagosan érzi magát a bajok elõtti idõszakokhoz viszonyítva. A hülyék is így élnek vágom én.
A neveléssel a géneket is lehet manipulálni csak nem addig tart míg elmond valaki eggy mondatot, mert akarni is kell. Szóval ez is típusfüggõ, de a gyerekekbe ne keljen már belenevelni már ovis korában, hogy a pia jobb a víznél, meg hogy mi felnõttek gyökerek lettünk és neked jobb lehet ha még most változol. Én nem így állok hozzá és olyan a viselkedésem mint eggy drogosnak(talán túl sokat halgattam ezt mindenhol), de nem olyan, mint eggy bûnözõé vagy eggy pszihopatáé, habár az emberek az utóbbival hajlamosak eggy csoportba sorolni a drogosokat is. A drogos is azért függõ(általában), mert hülye és nem bír pont ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni, mert õ mástól függ(kék helyett piros víz). Na mindeggy nem kell hinni nekem csak megemlítettem.
"Az íráshoz való tehetség kérlek szépen 80-90 százalékban (szerény magánvéleményem szerint) a tehetségen múlik, és nem a szorgalmon vagy egyebeken[...] Ugye azt azért nem akarod bemesélni nekem, hogy pl. Petõfi azért lett nagy költõ, mert egy überatomfasza iskolában megtanították neki a lényeget professzorok???"
Nagyon leegyszerûsíted és ferdítesz. Valóban, inkább tehetségen múlik mint szorgalmon. És mitõl lesz valaki tehetséges valamiben? Nem tudom jól megfogalmazni, de az a sokmilió körülmény miatt, ami születése után (illetve elõtte is) van. Minden tulajdonságunkat sokmilió hatás alakítja ki, mint írtam, kezdve a ránkadott ruhánk színérõl. Olvasd el csak Petõfi életrajzát (ha van minél részletesebbet). Kicsikorában beteges (még ezt sem hiszem el, hogy ez a genetika miatt, inkább az akkori körülmények!), 9 iskolába járt és legjobb tanulók között volt. Te elhiszed, hogy az õ génjeibe már bele volt kódolva 50%-ban, hogy íráshoz lesz tehetsége?
Tudjátok egyébként mi a vicces. Hogy majdnem ugyan ez a vita lezajlott kb. másfél, 2 évvel ezelõtt valahol másik topikban, csak akkor a gének helyett a lélek volt a felelõs az egyéniség nagyobb részéért :D
Tehát visszatérve, ne egyszerûsítsd le a dolgokat csak az iskolára, meg szülõkre. Ezek 1-1 okok amik mindenkinél más százalékban érvényesülnek a másik többmillió vagy milliárd, egyéniséget, tehetséget és sok mindent befolyásoló hatások közül.
A téma nagyon összefügg azzal a kérdéssel, hogy van-e szabad akarat.
''Öröklünk egy testet, de hogy késõbb kövér hájas disznók leszünk, vagy izompacsírták, esetleg sovány emberek, nem genetikától függ (természetesen egészséges emberekrõl van szó). Hogy valakibõl sportoló, vagy szoftverfejlesztõ, vagy ÍRÓ lesz, az sem.''
-Mi van??? Az utolsón példádon kiakadtam.:) Az íráshoz való tehetség kérlek szépen 80-90 százalékban (szerény magánvéleményem szerint) a tehetségen múlik, és nem a szorgalmon vagy egyebeken.Ugye azt azért nem akarod bemesélni nekem, hogy pl. Petõfi azért lett nagy költõ, mert egy überatomfasza iskolában megtanították neki a lényeget professzorok???
''A csúcs dilemma az atombombát/fegyvereket kreáló tudósok felelõssége. Általában hajlamosak vagyunk õket felmenteni, pedig valójában nem olyan eszközt alkottak, amit esetleg rosszul is fel lehet használni. Nem õk olyan eszközt alkottak, amit csak egyféle módon, nagyon sok ember kivégzésére lehet felhasználni.''
-Tellernek asszem' volt egy olyan terve, hogy nem sugárzó hidrogénbombákkal ki akarta szélesíteni a Panama-csatornát.
Igen, ez elég nyilvánvaló volt, legalábbis nekem. A "békés természeti népek" egy mítosz. Európai õslakói sem voltak angyalok sehol. A kereszténységnek nagy szerepe volt abban, hogy civilizálódtunk. Nesze neked! :-)
Sajnos annyira jól angolul nem tudok, hogy könyvet kiolvassak angolul. Én 3 forrást ismerek, egyik az egyik tanárom gyûjteménye (természetben élõ népekrõl sok történet, feljegyzés), akkor egy könyv; Richard Rudgley: A kõkor elveszett civilizációi , és néhány dokumentumfilm, pl. a Túlélés törvényei amiben természeti népekkel találkozik.
Már ne is haragudj, de a kõkemény hívõ itt te vagy, én gondolkodok. Persze valószínûleg azért gondolom így, mert nekem így jobban tetszik... ilyen hülye érveket, jaj! :D Milyne tényekrõl beszélsz te, majd ha gének alapján meg fogják mondani, hogy bûnõzõ, félõs, barátkozó egyéniség lesz valaki, akkor majd elhiszem... Javaslom neked is a gondolkodást, néha hasznos.
"Ha olvasol természetben élõ népekrõl, õk olyan szellemben nevelkednek, hogy tisztelni kell az életet, egymást, a legtöbb ismert természetben élõ népeknél (legtöbbrõl már csak korai feljegyzések alapján lehet tudni) ismeretlen az, hogy ún, nincs olyan hogy "enyém", csak a "törzsé"."
Erre csak egy ábrával válaszolnék:
A pirosak az ún. "békés" természeti népek. A legalsóban benne van az elsõ-második világháború is.
Nagyon javaslom neked Pinkertõl a Blank Slate c. könyvet, ez az ábra is abban volt.
Felesleges a százalékokkal zsonglõrködni. A szülõk szerepe biztos több, mint 10%.
De, a lényege érintve, a testi tulajdonságoknál én régebben írtam hogy nagyjából a "szentháromság elve" érvényesül: 1/3 genetika, 1/3 táplálkozás, 1/3 életmód többi része (környezeti hatások is). Ha belegondolok, ez sem igaz teljesen, mert az arányok egyénrõl egyénre eltérhetnek.
A lelki tulajdonságok már sokkal érdekesebbek, bár ott is megvan ez a hármas tényezõcsoport, de a dinamikájuk még erõsebb. Egyébként, van ugye ott is a genetika (DNS), ami megad egy alaphangot sok mindenhez, a táplálkozás szerepe kisebb, míg a kultúra szerepe nagyobb. Különben nem cska genetikai örökség létezik. Valaki cukornajt, de örökölhet házat, kocsit, sõt hazudozós természetet és bûnözõi hajlamokat is. Nem biztos, hogy a vér szerinti szüleitõl, hanem attól aki felneveli. Ezek a hajlamok apró gyerekkorban kialakulnak és rögzülnek. Bármennyire kegyetlenül hangzik, a legjobb az lenne, ha a bûnözõ családoktól elvennék a gyereküket már kiskorban, persze ennek is csak akkor lenne értelme, ha az árvák felnevelése jobb lenne, mint most. Különben nem kell megdöbbenni ezen a kijelentésen, a börtönbe kerülõ szülõktõl ténylegesen elveszik a gyerekeket és gyámság alá helyezik. Van olyan hülye bíró, amelyik a kiskorú gyerek(ek)re tekintettel enyhébb büntetést szab ki, és ezzel épp a gyereknek árt. (Szándékos bûnelkövetõk esetérõl beszélek.)
Öregem, én elhiszem, hogy te ezt szeretnéd, de attól még nem lesz így. Én például csípem a sárkányokat, de sajnos nem léteznek, és meg kell tanulnom együttélni az igazsággal. Az, hogy neked milyen verzió lenne tetszetõs, sajnos alapból beszélõviszonyban sincs a tényekkel.
Egyébként se velem vitatkozz, hanem mondjuk azzal az ezer kutatóval, akinek a munkájából pl. ezt összerakták:
(Genetic and environmental influences on human psychological differences TJ Bouchard Jr., M McGue - Journal of Neurobiology, 2003)
Tessék, ott van benne kétszázötven cikk behivatkozva, menj végig rajta, és cáfold tételesen a metodológiát, az eredményeket, bizonyítsd be, hogy mind a tízezer kutató hülye volt.
Alternatíva: elhiszed, hogy a Föld forog a Nap körül.
Mivel a szülõket is a környezet részének lehet tekinteni, egyértelmûbb, ha úgy írom, hogy <10% a közös család, 40% az egyedi környezet (élmények, tapasztalatok, barátok, szocializáció). Tehát ha valaki a családot osztja egy másik emberrel, a személyiségjegyeik emiatt csak <10%-ban korrelálnak, tehát két testvér csak ennyire kell hasonlítson a közös szülõk miatt. Magyarán a gyerek személyiségére a szülõnek nem sok hatása van. Tehát az, hogy nyugodt szülõnek nyugodt gyereke van, az nem a nevelése következménye, hanem az örökölt géneké.
Hát én pedig megcáfolom, sokat gondolkoztam már ezen, és mindig arra jutok, hogy ez az 50% abszolut baromság. Pl. egy külsõ tulajdonság, adva van egy átlagos nemtomhány kilós kisbaba, hogy az felnõtt korában egy vékony ember (mondjuk táncos, vagy ilyesmi), vagy izompacsirta, vagy hájas disznó lesz az az életmódján múlik (ha nincs valami betegsége). Egyszerû logikával gondolj bele, megszületik egy gyerek, hogy milyen emberi tulajdonságai, egyénisége lesz, minden attól függ, hogy hogyan nevelik, milyen körülmények hatása alatt nõ fel. Az 50% akkor lehetne igaz, ha már kisbabaként a késõbb is létezõ tulajdonságainak felét mutatná, de ezt te is tudod, hogy hülyeség. Kicsiként alapból mindenki félõs, ez örökölt tulajdonság, ösztön, valahogy túl kell élnie az élõlényeknek a gyermekkort. Hogy milyen hamar növik ki (ha kinövik), ill. hogy milyen "fokozatban" jelenik meg náluk, már körülményektõl függ (biztonságérzet, erõteljesen a szülõktõl függ)
Megpróbálom letisztázni, én azt állítom, hogy csak alapvetõ ösztönökkel születünk (ami viszonylag kevéssé különbözõek), tehát ez az alap, és a körülmények során alakul ki, hogy ki mennyire lesz félõs, barátkozó, visszahúzódó, stb. A te példáidat nézve, a barátkozásnál alapból hülyeség az 50%, teljes mértékben attól függ, hogy milyen környezetben van (csak gondold végig a különbözõ lehetõségeket, és rájössz).
Vagy azt bizonyítsa be a kutatás, hogy az az 50% nagy része pl. nem az anya hasában alakul ki, azok alapján amiket hall, vagy érez (pl. valaki énekel, simogatja, valaki ordibál a férjével, nyugtalankodik, stb.). Pár szóval, mindent a többi embertõl veszünk át, és tanulunk meg.
"A rasszizmust nem itt lehet megfogni, hanem abban az állításban, hogy bizonyos népcsoportokban egyes gének gyakorisága eltérõ, ami igazoltan nem áll. Magyarán nagyjából hasonló arányú "bûnözõ hajlamú" cigány van, mint bûnözõ hajlamú koreai, de ettõl a bûnözõ hajlamot egyedileg igenis lehet örökölni."
Én ennél megint csak azt állítom, hogy bûnözési hajlam nem örökölhetõ. Bárki lehet bûnözõ, és tisztességes, normális ember is. Aki olyan környezetben nõ fel, ahol csak a szeretetet, pozitív gondolkodást tanulja el, nem lesz bûnözõ. Aki úgy nõ fel, hogy a környékén állandóan verekednek, a szülõk nem törõdnek vele eleget és csak veszekednek, nem nyújtanak neki elég szeretet, nem fog megtanulni szeretni, és nem lesz normális ember. Nem kell génkülönbségeket keresni, ez az egész ott hülyeség ahol van.
A gondolkodásmóddal meg változhat valakinek szinte teljesen az egyénisége, világszemlélete. Ez az egyik tény, ami nálam alapból lehetetlenné teszi azt az 50%-os genetikai okot.
Az én verzióm szerint valakinél lehet 60% -os a szülõk hatása és 30% egyéb (+ 10 a genetikai alapú, örökölt eltérések, egyéniségre hatással levõ tulajdonságok), és fordítva is akár (30% szülõ és többi egyéb). Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy magunktól is fejlõdünk, tapasztalunk, következtetéseket vonunk le, és ez is alakítja pl. egyéniségünket. Rengeteg összefüggés, rengeteg hatás, rengeteg ember alakítja ki egyéniségünket, ami már a hasban elkezdõdik.
Érdemes egyébként pl abba belegondolni, hogy lopni csak akkor lehet, ha van egyéni tulajdon, eleve mi az, hogy bûn és hol lehetséges bûnt elkövetni? Ha olvasol természetben élõ népekrõl, õk olyan szellemben nevelkednek, hogy tisztelni kell az életet, egymást, a legtöbb ismert természetben élõ népeknél (legtöbbrõl már csak korai feljegyzések alapján lehet tudni) ismeretlen az, hogy ûn, nincs olyan hogy "enyém", csak a "törzsé".
Amúgy nagyon sok külsõ tulajdonságra is igaz. Öröklünk egy testet, de hogy késõbb kövér hájas disznók leszünk, vagy izompacsírták, esetleg sovány emberek, nem genetikától függ (természetesen egészséges emberekrõl van szó). Hogy valakibõl sportoló, vagy szoftverfejlesztõ, vagy író lesz, az sem. Van egy alap (egészséges gyermekek) akiknél kb. 10-20 % eltérés van (de ez is lehet hülyeség), és a különbségek már késõbb alakulnak ki, és ezek az egyéniségre is hatással vannak.
A 10% szülõi hatás és 50% genetikai örököltség egyértelmûen nem lehet helyes.
Ha egy rohadt nagy aszteroida fenyegetné a Földet, úgy néz ki, egyedül az atombomba tud minket megmenteni. Szóval ez sem olyan egyértelmû. A bombát történetesen erkölcsös emberek csinálták, akik attól féltek, hogy az erkölcstelenek hamarabb készítik el. Az vitatható, hogy ez a veszély kisebb volt-e, mint az, hogy késõbb az erkölcsös emberektõl erkölcstelenekhez kerül, de az is igaz, hogy ha az erkölcsös emberek nem csinálják meg, elõbb-utóbb megcsinálják az erkölcstelenek, és akkor már jobb, ha az erkölcsöseknek is van. Erkölcserkölcserkölcs. Hibáztasd a természetet, hogy ilyen fegyvert lehetõvé tesznek a törvényei.
Zavaros, mit akarsz mondani, talán mert nem teljesen érted az állítást. Azt látom, hogy tagadod, amit írok.
Röviden az állítás az, hogy egypetéjû ikerpárok mérhetõ természetjegyei *átlagosan* legalább 50%-ban azonosak, minden mástól függetlenül, nevelje õket akár cigánycsalád vagy benszülött, és hogy ez genetikai hasonlóságuk következménye. Természetesen lehetnek az átlagostól kiugróan eltérõ esetek (amikor mondjuk az ikerpár egyik tagja mondjuk jehovás lesz, a másik nem), ezért beszélünk az átlagról, de ezek nem befolyásolják a következtetést.
Más szóval az olyan minõségek, hogy okosak vagy buták, félõsek vagy agresszívek, nyitottak, barátkozók vagy visszahúzódók vagyunk, 50%-ban a genetikánkon múlik, <10%-ban a szüleinken, 40%-ban pedig a környezetünkön (fõleg az embereken, akik körbevesznek). Ennyit igazoltak a tanulmányok és nem többet. Ezzel kár bármilyen alapon vitatkoznod, mert kõkemény kutatás igazolja.
Persze vitatható, hogy ezek a jegyek mennyire számítanak egy felnõtt személyiségben. Lehet, hogy valaki alapból félõs, de a szülei megtanítják neki, hogyan kezelheti a félelmét, míg másnak nem. Így végsõsoron azonos személyiségjegy külsõ szemlélõ számára különbözõnek észlelt emberhez vezethet.
"Cigányok sem genetikailag olyanok amilyenek, a körülmények teszik õket olyanokká." Egyedi cigányok örökölnek bizonyos viselkedésjegyeket, míg mások nem. A rasszizmust nem itt lehet megfogni, hanem abban az állításban, hogy bizonyos népcsoportokban egyes gének gyakorisága eltérõ, ami igazoltan nem áll. Magyarán nagyjából hasonló arányú "bûnözõ hajlamú" cigány van, mint bûnözõ hajlamú koreai, de ettõl a bûnözõ hajlamot egyedileg igenis lehet örökölni. A kulturális jegyek viszont valóban függnek a népcsoporttól (definíció szerint), és a kultúra bizonyos elemei valóban elõsegíthetnek egyes viselkedésmintákat. A kulturális elemeket viszont meg lehet változtatni, de ezt az illetõ csoportnak is akarnia kell.
"Az egyéniség még nagyon sok mindentõl változik, ezért sem lehet szülõkre meg környezetre elosztani, már a gyerekre ráadott ruhák színe, falak színe, és még milió hatástól alakul."
Hogyne lehetne. Meg kell változtatni a falak színét, minden mást változatlanul hagyni, és megnézni, mi lesz az eredmény. Pontosan ezt csinálják a tanulmányokban. Pusztán egy falat kicserélni nehéz, mert kevés példa lenne, ahol a feltételek állnak, de csak a géneket vagy csak a szülõket lehetséges, mert elég sok minta van, hogy átlagolni lehessen.
Az a gáz, hogy mióta van tudomány azóta az emberek egy csomó felelõsséget elhárítanak magukról
A csúcs dilemma az atombombát/fegyvereket kreáló tudósok felelõssége. Általában hajlamosak vagyunk õket felmenteni, pedig valójában nem olyan eszközt alkottak, amit esetleg rosszul is fel lehet használni. Nem õk olyan eszközt alkottak, amit csak egyféle módon, nagyon sok ember kivégzésére lehet felhasználni. Átlagos erkölcsiérzékkel rendelkezõ ember ilyet nem csinál ennek létrehozásában nem vesz részt, talán még háborúban sem.
Az orvostudomány meg az egyén válláról veszi le a felelõsséget a saját életét illetõen, sõt nem csak leveszi, hanem az orvosok kifejezetten megvannak sértve, ha ah embernek a saját életével kapcsolatban más véleménye van.
Ez azért ciki mert kb 5-10 évenként kurzusváltozás következik be pl az étkezéstudomány tekintetében, ez az 5 év nem biztos hogy elég arra, hogy valami súlyos betegségben szenvedõ ember a megfelelõ diétázással maradéktalanul egészségessé váljon, de arra igen, hogy egy egészségesbõl beteget csináljon.
És a genetikai kódoltság jó része is lehet, hogy úgy mûködik mint az ahogy az is genetikailag kódolt, hogy a fiúk kisvasúttal, a lányok meg babával játszanak. Ha látják a rokonok, hogy kukija van a gyereknek, akkor úgy is kisvasutat kap karácsonyra. A kuki meg erõsen kódolt genetikailag ugye.
Szal van pl. egy rohangálós akármilyen gyerek, akit csak neveletlennek neveznek, az csak mert jobban idegesíti a szülõket egyszerûen kevesebb figyelmet kap. Aztán szépen nem veszik észre (vagy észreveszik de lexarják) azokat a kis devianciáit, amikbõl aztán szép kövér lelkibetegség lesz.
Ráadásul, valakinek az egyénisége felnõtt korban is megváltozhat szinte teljesen. Sport, harcmûvészet, vallások, és még sok dolog van, ami nagy hatással lehet egy emberre, és akár felismerhetetlenségig megváltozik az egyénisége.
Használd a saját tapasztalataidat, logikádat, gondolkozz el ezen, és rájössz hogy ez hülyeség. Ha egy egészséges embert veszünk alapul, abban 10% sem lehet az öröklõdés miatt. Vegyünk egy egypetéjü ikerpárokat, az egyiket cigányok nevelik, a másikat meg bennszülöttek. Akkor kijönne az a 10% egyezés (vagy még az sem) egyéniségben. Ha hasonló típusu szülõk, hasonló helyen nevelnek fel valakit, akkor persze lehet találni 50% -nyi egyezést.
Az, hogy mennyire függ a szülõtõl és mennyire környezettõl, más emberektõl, nem lehet körülbelülre sem meghatározni, mert mindenkinél más. Nem az örökölt egyéniségtõl függ az sem, hanem a szülõkétõl, mennyit foglalkoznak a gyerekkel. Ha jól nevelnek valakit, akkor bûnözõk között is felnõhet úgy, hogy nem azoktól tanul.
Cigányok sem genetikailag olyanok amilyenek, a körülmények teszik õket olyanokká. Nem akkor ha jó nevelõ szülõkhöz kerül, mindenkinek az igazi szüleire van szüksége. A zenemûvészeti ahova jártam legalább 10 cigányt ismerek, 1-2-nek van is olyan rokona akiket az emberek nagy része "cigánybûnözõnek" hív, mégis vannak rendes szülei akiknek (akik becsületesen dolgoznak), és õ is olyan.
Az egyéniség még nagyon sok mindentõl változik, ezért sem lehet szülõkre meg környezetre elosztani, már a gyerekre ráadott ruhák színe, falak színe, és még milió hatástól alakul. Az 50% -os öröklés egy nagy baromság.
Mi nem igaz? Nem cáfoltál meg engem, mert én is nagyjából azt mondom, csak lehet nem fejtettem ki részletesen. Én sem állítom, hogy minden genetikailag öröklõdik, épp ezért beszéltem a kulturális háttérrõl, amelynek egy része - ugye, ugye? - "öröklõdik" úgy, hogy a szülõ és a szûkebb (vagy inkább: mérvadó) környezet beleülteti a gyerekekbe.
Õ lehet, hogy nem tehet róla, de ez nem jelent felmentést. Egy hibásan mûködõ autó sem felelõs azért, hogy nem mûködik, de ettõl még nem járunk vele, mert veszélyezteti a forgalmat. Egy gyilkost is azért teszünk rács mögé, mert ha kiengedjük, öl; ettõl még megnyugtathatjuk, hogy ez nem ellene szól, hanem a többiek védelmében tesszük. Na meg azon a potenciális gyilkosok miatt, akiknek esetleg jól mûködik a félelemmodulja, és a büntetés példája képes õket elrettenteni a gyilkolástól. Egy racionális szociopata is belátja, hogy már csak azért sem érdemes feltûnõen sokat gyilkolni, mert akkor elzárnak hosszú idõre. A fenyegetést azonban hihetõen fenn kell tartani.
Ez egyszerûen nem igaz. A személyiség örökléstana genetikai rokonsági fokon keresztül, elsõsorban külön nevelt egypetéjû ikerpárokkal vizsgálható. A tudományos konszenzus az elmúlt negyven évben egybehangzó eredményre jutott: a személyiség fõbb jegyei kb 50%-ban genetikai eredetûek. Ami még meglepõbb, hogy a maradékból kb. <10% a közös környezet (pl. szülõk) hatása, a maradék 40% az egyedi élettörténet, feltehetõleg a szociális környezet hatására változik.
Lemaradt eggy mondat: Mint amikor valaki rákos és fél a segítségtõl, mert megszokta, hogy a segítség számára bûnt jelent.
Azért eggy bûnözõ is máshogyan viszonyul eggy betegséghez, mint eggy orvos. Az orvos a betegségeket elpusztítja, a bûnözõ meg a rákkal is eggyut akar élni. Nem csoda, hogy a sarjai nem normális hajlamokra is képes, ha még a nevelést is megkapja mellé. Ennek a párja amikor az ember rossz körülmények között koldulja életét és hiába nem bûnözõ, mégis ebbe a kategóriába tartozik, mert náluk az élet bája többet ér, minthogy feladják a nyomorúságukat, mivel nem tudnak ellene tenni semmit, mert nem bûnözõk, de azért betegek, hogy nem tesznek semmit a saját épségükért. Ezek az emberek nem feltétlenül hajléktalanok. Lehet igencsak elõkelõ család tagja is, ebben a társadalomban.
Picit zavaros, amit írtál, de nagyjából sejtem, hogy mit akarsz mondani: a problémákat néha súlyosbítja, hogy a gyógyítónak mondott intézményben a beteg állapota a nem megfelelõ környezet, no meg a megszokott otthoni környezetbõl való kiszakítás miatt súlyosbodik. Megint csak a saját példámmal kell elõhozakodnom, hisz mindenki saját dolgait ismeri a legjobban: én utoljára kb. öt éve voltam kórházban, mûtéten. Nem kívánom vissza, ami természetes is, és igyekszem úgy élni, hogy soha többé ne legyen szükségem kórházi kezelésre. Ami jó, hogy a sebészet az utóbbi években gyakorlatilag ráállt arra a módszerre, hogy minél kisebb sérüléssel oldja meg a problémát minél gyorsabban, és amint lehet küldjenek haza, lábadozni. Az persze más kérdés, hogy nem igazán látni a költségek csökkenését emiatt. Biztos azért, mert drágábbak a berendezések.
Visszatérve a lelki problémákra, szerintem õk különleges esetet képeznek, mert vannak olyanok, amelyek az otthoni környezetben nem gyógyíthatók. A példák triviálisak, csak egyet mondok: bûnözõ családban született gyereket, ill. kiskorút otthoni környezetében nem lehet jó irányba terelni. Emiatt van ugye, amikor hatósági gyámság alá veszik õket, és vagy sikerül javítani, vagy nem.
Az elõbb magamnak mutogattam, nehogy félre értsétek!
Ha eggy dohányos, mint most pont én is, amikor le akar szokni a cigirõl azt pszihotikus élménynek is felfoghatja, de ha közben játszik eggy alacsony fps értékû játékkal akkor a pszihotikus élmények kihatással lehetnek eggymásra(tipusfüggõ) és a játékba vetett élménye ezt felerõsíti és ha én jobban játszok, mint gyilkolászok, mert lassú a játék akkor én gyõzök a pszihopata énem felett. Az élményemet fokozza, hogy most kaptam kölcsön eggy gagyi Lcd monitort. Persze nem a pszihopata énem kiírtásáról van szó, hanem, hogy az igazi pszihopata énem legyõzze a függõséget. Ezért is mondják a drogosokra, hogy pszihopaták, hogy a saját érdekükben leszokjanak a drogokról. Tudom voltam már diliben és nagyon nem érdekelt, hogy mit akarnak nekem nyújtani segítségnek, amikor 2 hónapig náthás voltam azért, mert odaráncigáltak, mert magamtól akartam leszokni itthon egyedül. Igen a szakértelem meg a higénia többet ér és ezt csak a saját othonomban kaphatom meg. Elnézést kérek tévedtem, a pszihopatáknak nem a börtönben a helyük, ha normálisak.
nem fejeztem be az utolsó zárójeles mondtatot: ...az adott társadalom által felépített szociális, infraktrukturális és más javakat kihasználnak, de õk maguk semit nem tesznek ezekhez.
Rám os mondta valaki egy másik fórumon, hogy Asperger-szindrómás vagyok. Csak? - gondoltam magamban, lehetett volna rosszabb is. :-) Az igazság az, hogy lehetnek az embernek olyan nyavalyái, természetesen lelkiek is, amelyekrõl nem tud, vagy amelyekrõl tud, de meg kell tanulni együttélni velük.
Nekem kb. 5 éve fedezték fel, nem a brit, hanem a magyar tudósok (=doktorok), hogy egy nem túl vészes, de azért nem is elõnyös anyagcserezavarban szenvedek. (Írtam errõl valamelyik másik, témába vágó fórumban, ha valaki kíváncsi keresse meg, nem fogok itt magánéletrõl vallani.) Emiatt minden nap be kell vennem egy - szerencsémre roppant olcsó, havonta kb. 130 ft-ba kerülõ - tablettát. Ha õszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy az életminõségemen olyan nagyon nem változtatott. Ugyanis, elõtte ösztönszerûen úgy éltem, úgy táplálkoztam, hogy azt a bizonyos anyaghiányt ellensúlyozzam. Mert azért éreztem, hogy valami nincs rendben, de elkönyveltem, mint egyéni genetikai sajátosságot. Egy dolog rájönni a problémára, és más dolog akarni javítani rajta. Na, ez utóbbi az, ami nagyon nehéz. Pláne, ha beidegzõdött mentalitásról vagy lelki bajról van szó.
Ezzel kapcsolatban nem, nem az intoleranciát fogom elõhozni példaként, hanem azoknak a viselkedését, akikre az intolerancia irányul. Mert õk is felelõsek az intolerancia kialakulásában. Különben, van kívánatos intolerancia is: a bûnözéssel, a parazitizmussal szemben nem is lenne normális dolog toleránsnak lenni. Sõt, a mai nyugati kultúra - furcsa, de megmagyarázható okokból - túlzottan is toleráns olyan jelenségekkel szemben, amelyek ma már a létét fenyyegetik. Gondolok itt elsõsorban a bûnözésre (ebben különösen a kábítószerterjesztésre és -fogyasztásra, a magukat hátrányos helyzetûnek feltüntetõ csoportok által elkövetett bûncselekményekre) és a parazitizmusra (amikor valakik, fõleg szintén az elõbb említett magukat hátrányos helyzetûnek feltüntetõ csoportok és bevándorlók).
Hát, szerintem inkább az agy fejledtségén múlik mint az élettartam hosszúságán múlik :D Legjobb pl. azt megfigyelni, hogy az állatokra milyen hatással tudunk lenni, pl kutyára, lóra. [vadállat vagy szelíd, okos]
Bibliográfia: Jeffrey A. Kottler & Jon Carlson: The Mummy At The Dining Room Table. Eminent therapists reveal their most unusual cases and what they teach us about human behavior, Jossey-Bass, San Francisco, 2003
Látom sokat lettek politikusok emlegetteve, és nem, nem mind pszichopata de van köztük sok.
Hitler: borderline és nárcisztikus személyiség zavara (NPD) volt. Mussolini: magas funkciónalitású autista (HFA) (5 éves koráig abszolút nem beszélt), NPD zavara volt. Lenin: paranoid és pszichopatikus személyiség zavra (PPD vagy csak P) volt. Stálin: elmebeteg volt (születéskor problémák merültek fel nálla és oxigén hiánytól sérült az agya), de a mellett paranóiás is volt. Churchill: pszichopata (esetleg szub-klinikai) Kenedy: NPD és esetleg még hisztriónikus (HPD)
Néhány egyébb hires ember: Eistein: bipolar (nem depresszió, hanem mániás-depresszió) Tesla: Asperger színdróma (AS) Newton: AS Edison: P Beetowen: skizóid személyiség zavar (SPD) (nem skizófrénia) és pszichopátia
Madonna: NPD
Szekta vezetõk általában NPD-ések.
Igen, hajlok erre. Én alapvetõen kulturális problémának tartom ezt is. Vannak olyan magatartásminták, amelyek évszázadok alatt halmozódnak fel. Vagy mondjam inkább úgy, hogy generációkon át. Jók is, rosszak is. (A muslicáknál ez - mármint a tulajdonságok felhalmozódása - rövid idõ alatt megy végbe, mert rövid az élettartamuk, így jól tanulmányozható.) Az embereknél ez annyira nem evidens, mert a saját életünket sem látjuk át a maga egészében, hát még több generációét. Egyébként ezzel a kérdéssel Eric Berne (az emberi játszmák híres leírója) foglalkozott a Sorskönyv c. mûvében, roppant tanulságos, ajánlom mindenkinek. Az ember saját maga és családja sorsára vonatkozóan is érdekes dolgokat ismerhet meg. Az meg más téma, hogy mennyibe befolyásolható ez az egész.
Nexus6: Kis gondolkodassal rajohetnel talan, de nesze, itt van papi, ad egy kis eloemesztett szellemi termeket, vagyis a kerdesedre: "A brit tudósok végre kitalálhatnák, hogy mitõl olyan bûn rondák a brit nõk és ennek ellenére hogyan képesek szaporodni!?" a valaszt megkapod: szocialis tamogatas!
PL: nezz utana neten, hogy egy 5 gyermekes csalad mennyi penzt kap havonta az angol allamtol, illetve nezz utana a 7 gyermekesnek is!
"Szép kis liberális gondolat, hogy az ember alapvetõen jó, sõt, mindenki jó akar lenni..." Az ember egy állat, akiben alapvetõen olyan ösztönök vannak, mint az életbenmaradás (önvédelem és élelemszerzés), az összes többi csak a gondolkodás (nevelés és eltanulás) által jön létre. #25 -ben leírt tulajdonságú ember simán lehet bármilyen agyi rendellenesség nélkül is (vagy így mûködik az agya az olyannak és így kimutatható, de én szinte biztos vagyok benne, hogy más emberek, környezet hatására alakul ki).
Hitlert említette valaki, namost elég utána olvasni az életrajzának (apja saját szakmáját akarta ráerõszakolni õ pedig mûvész akart lenni, 2x sem vették fel, I. vh-ban megsérült és egyik heréjét elvesztette, és stb.). A politikusainknak sincsen semmi baja, és a bûnözõk nagy részének sem, sajnálni csak azért kell mert olyan környezetben nõttek fel, ahol nem olyan emberek lettek, mint "mi". Legalábbis ez az én véleményem. Lehet, hogy aztán biologiai elváltozás is kimutatható, de emberi hatások miatt alakul ki.
Ja és egy pszichopata mindig krónikusan nárcisztikus valamenyíre, viszont nem biztos, hogy nárcisztikus személyiség zavara is van.
Igazából Robert D. Hare által megfogalmazott deffinició a legpontosabb jelenleg. (Relatív stabil és megjósolható a páciens viselkedése ez által, bizony a tév hittel ellentétben nagyon könnyen megjósolható a viselkedésük, csak sokaknak logikátlannak és irraciónálisnak tûnnek, mivel a társadalom felé nem mutatnak érzelmeket, maguk felé is csak sekélyes érzelmekkel rendelkeznek). Amúgy meg statisztikailag minden 5 emebrenk hiányzik vagy hibásan mûködik a lelkiismerete.
A börtön lakúk 80% amúgy szociopata és kb. 20-25% pszichopata. Pszichopaták úgyan úgy mutatnak szociópatikus tulajdonságokat (viszont azokal szemben nem lojálisak senkihez és semmihez, továbbá a szociópatákkal szemben ugyanúgy kihasználják és/vagy manipulálják a csoportukat, családjukat bár akadnak olyanok is akik a családjukat védelmezik (mint valami tulajdonukat)), továbbá 70%-kal valószínûbb hogy visszaesõ bûnõzõk lesznek és 35%-kal magasabb hogy erõszakos visszeesõk és 40%-kal valószínûbb, hogy jó magatartásért elõbb engedik ki.
Van még egy olyan csoport, hogy nárcisztikus szociopata, másik nevbûkön rosszindulatú nárcisztikus (nárcisztikus személyiség zavar + antiszociális szmélyiség zavar): bár úgy tûnik, hogy ez egy DSM-IV szerint dekomponált pszichopata, valójában még sem az. A rosszindulatú nárcizmusban szenvedõk törõdnek a nárcisztikus forrás (tisztelet, ímádat, dícséret, szeret, félelem) szolgáltatójával, magas beosztású, híres, nagyhatalmú embereket tisztelnek, míg egy pszichopata senkit.
Pedig ez még hiteles is. Nem te döntöd el minek születsz, viszont hogy mit teszel, az már te döntöd el. És mivel egy pszichopata nagyon is jól tisztában van a valósággal, döntéseiért felelõségre vonható.
"nem hinnem hogy letezne olyan ember,aki ha tehetne azt valasztana,hogy pszihopata lesz."
Szép kis liberális gondolat, hogy az ember alapvetõen jó, sõt, mindenki jó akar lenni, csak ez ugye egyiknek sikerül, másiknak nem, és az a csúnya rasszista stb. társadalom tehet errõl.
"Mondjuk nevezzük csak erkölcsi hullának az ilyeneket, de most majd legalább a betegségre hivatkozva felmentethetik magukat a felelõsségre vonás alól."
Persze a pszihopatak legtobbszor tenyleg nagyon mocskos viselkedest tanusitanak a tarsadalomban,de ettol az meg teny,hogy ok betegek,az agyukban egyszeruen nem mukodnek bizonyos funciok.Egy pszihopatanak az empatia erzese,felfogasa,az pont annyira keptelenseg mint egy atlag embernek gyokot vonni fejben 5 masodperc alatt egy 20 jegyu szambol.Akar milyen aljasok is nem tehetnek rola,nem hinnem hogy letezne olyan ember,aki ha tehetne azt valasztana,hogy pszihopata lesz.
A drogosnak sincsen lelkiismerete és ezért pszihopata lesz? A pszihopatáknak ajtó mögött a helyük, ha a drogosokat is elzárják. Az eggyik rosszabb a másiknál, de ugyanaz, tiltott dolog. Nem mintha én nem lennék gyökér néha.
A háziorvosnál amúgy van számtech rendszer, a laboreredményeket is megkapja, de anélkül, hogy beleláttam volna az általuk kezelt szoftveres rendszerbe, szerintem nagyon gagyi lehet. Az említett holisztikus elemzést biztos nem tudja. Holott, egy ilyen jól összerakott rendszer együtt kellene mûködjön a páciens otthonában vagy a páciens testébe/-re telepített monitoring rendszerekkel, és riasztó funkciókkal kellene legyen ellátva, például. Valami van már, de csak öregeknél, súlyos esetekben.
egyébként, csak hogy fokozzam az élvezeteket, úgy ahogy a vércukorszintet lehet rögzíteni, ugyanúgy lehetne rögzíteni, ha valaki idegessé válik, a megszokottól eltérõen többször felemeli a hangját, veszekszik a feleségével. Jó esetben, családi viszonyok, viszályok elfajulását lehetne megelõzni.
A pszichológia nem egy egzakt tudomány, nem is lehet az. Embereket nem lehet kategóriákba begyömöszölni. Pszichopátia, mánia, rögeszme, neuropátia, (bipoláris) depresszió, neurózis, pszichózis, szkizofrénia, melankólia, hiperaktivitás, hipoaktivitás, autizmus, Asperger-kór stb. stb.
Ezek között is lehetnek átmenetek, az embernek lehetnek különbözõ fázisai, vitaminhiány is okozhat egyes pszichikai betegségeket vagy betegségre emlékeztetõ tüneteket, .... hadd ne soroljam.
Sok hatás éri az embert: biológiaiak (kórokozók, vegyszerek stb.), társadalmiak, és lelkiek egyaránt.
Nem lenne hülyeség a számítástechnikát jobban bevonni a diagnosztizálásba, de ettõl az orvosok is idegenkdnek, inkább téves diagnózist állítanak fel.
Pld. nincs átjárás a belgyógyászat (a laborvizsgálatok) és a pszichológia között. A holisztika mintha nem is létezne. Külö orvosokhoz járkálunk, már ha szükségét érezzük, holott, a mai technika lehetõvé tenné, hogy egy terapeuta kezeljen.
Na, most mondok egy durvát: mindenkirõl - aki akarja - kellene egy-egy nagy adatbázist csinálni, és az adatokat lehetne a maguk összefüggésében elemezni. Akár Google-alapú keresõvel. :-)
"- A tipikus pszichopata (Cleckley megfigyelése alapján) kerüli a gyilkosságot. A pszichopata antiszociális viselkedése úgy értelmezhetõ, mint ha csak úgy lett volna megalkotva, hogy saját magának ártson. Cleckley azt is hozzá teszi, hogy a komoly és erõszakos bûncselekményeket elkövetõ emberek nem mutatják a pszichopátia jellemzõit.
Cleckley azt is kimondja, hogy bár a legtöbb börtönben lévõ bûnözõ mutatja a pszichopátiás elmezavarra utaló jeleket, csak nagyon kevés igazi pszichopata van börtönben."
Vagy is van elég eszük ahhoz is, szemben a börtönlakók többségével, hogy ne kerüljenek börtönbe, ergo a társadalom értékes részéhez tartoznak, talán még jobban is mint a "normálisak"!;D
Amúgy a felsorolt tulajdonságok: "* Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait * Okszerûtlen gondolkodás hiánya * Idegeskedés hiánya * Megbízhatatlanság * Õszinteség hiánya * A megbánás és szégyenérzet hiánya * A szociális normák szándékos megszegése * Gyenge ítélõképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya * Kóros egoizmus * Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg * Empátia teljes hiánya * Személytelen, unalmas szexuális élet * Felelõtlenség" vagy jellemzõek az emberek többségére, vagy néhány bizonyos helyzetekben kifejezetten elõnyös tulajdonság (pl idegeskedés hiánya).
Kicsit az az érzésem, hogy a tudomány csinált magának egy kategóriát egy embertípusról, ami valójában tisztán nem is létezik, de azért kikiáltották betegesnek.
Mondjuk nevezzük csak erkölcsi hullának az ilyeneket, de most majd legalább a betegségre hivatkozva felmentethetik magukat a felelõsségre vonás alól.
Amúgy asszem a szociopátia mint betegség elég sok országban nem mentesít a felelõsségre vonás alól, egyelõre.
Idézem az angol wikit, még én sem olvastam el, ne ijedjetek meg.
"sychopathy (pronounced /saɪˈkɒpəθi/[1][2]) is a psychological construct that describes chronic immoral and antisocial behavior.[3][4] The term is often used interchangeably with sociopathy.[5] In the ICD-10 diagnosis criteria, the terms antisocial/dissocial personality disorder are used. The term is used as a definition in law, for example, "psychopathic personality disorder" under the Mental Health Act 1983 of the UK as well as to denote a severe condition often related to antisocial or dissocial personality disorder as defined by the Psychopathy Checklist-Revised (PCL-R).[6] The term "psychopathy" is often confused with psychotic disorders. It is estimated that approximately one percent of the general population are psychopaths.[7][8][9] The psychopath is defined by an uninhibited gratification in criminal, sexual, or aggressive impulses and the inability to learn from past mistakes.[10][11][12] Individuals with this disorder gain satisfaction through their antisocial behavior and lack remorse for their actions."
Na, most lehet.
A politikusoknak szerintem nincs személyiség zavaruk. Ha olyan környezetben nõsz fel, ahol természetes a lopkodás, akár a gyilkolászás, nem lesz egy csepp bûntudatod azok iránt. Minden ilyen érzés nevelés, eltanulás útján alakul ki, ahogy rengeteg minden, és változhat is. Nem véletlenül van az a 2 mondás, hogy alkalom szüli a tolvajt, és hogy tisztességes az, aki még nem kapott jó ajánlatot :)
Szerintem ez is a helytelen életmód illetve a körülmények miatt alakul ki. Az mikor nem volt kérdés, hogy biológiai alapu, a kérdés az, hogy mi miatt történik.
Érdekelne egy olyan kutatás is, ahol megvizsgálnak különbözõ életmódban élõ embereket, hogy hol hány %-os a normális/abnormális (gondolok itt pl. a melegekre, pszichopatákra, és különbözõ [nem vírusos] megbetegedésekre). Pl természetben élõ népek, Ázsia és Európa közti különbségek, stb.
Amergin: Hát sajnos lehet, eléggé afele haladunk. Az egy dolog, hogy nem lehet elítélni a melegeket, de hivatalosan ne házasodhassanak már, ne tüntessenek az utcán különbözõ jogokért (mint gyerekvállalás...), stb.
"De a legkisebb dolgokon is bekattanhatnak. Saját törvényeik van."
Pszichopata legfõbb vonása az ,hogy csak õ van a világon, õ számít. Például volt egy eset, hogy egy kórház folyosóján valaki rosszul lett és kiszaladt az orvos segíteni, addig meg valaki bement és kirabolta az orvost (mobil stb, mait talált). De említhetném azt is, amikor a mentõsök kimentek és miközben a beteggel foglalkoztak (baleset áldozata) valaki simán elkötötte a mentõsök jármûvét.
Mit csinálnak szabadidejükben? Amit mindenki más. Dolgoznak a börtönön belül vagy ahol tartják õket (mert nem mindegyik kerül börtönbe, ott a mérték a cikkben). De a legkisebb dolgokon is bekattanhatnak. Saját törvényeik van.
Miért ne érdemelnének megértést? Mindenki csak a betegeket szapulja. Tehet róla? Egy elmebeteg tehet arról, hogy az? Istenem ,annyira alulfejlett emberek vannak...
Sanyix: Orbán is pszichopata. Jól mondod, sok politikus az vagy személyiségzavaros. Ott találja meg számítását.
Épp azt magyarázom, hogy lehetséges, hogy a pszichopaták nem "abnormálisak", tehát nem véletlenszerûen fajátlagtól eltérõ példányok, hanem szándékosan olyannak tervezte õket az evolúció, amilyenek. Talán van egy génjük is valahol. Mielõtt valaki szokás szerint félreérti, ez persze a világért sem jelenti azt, hogy emiatt bármilyen megértést érdemelnének.
A pszichopaták nincsenek börtönben. Õk nem olyan gyilkosok mint ahogy a hülye amcsi szarokban hallani. Pszichopata nem = gyilkos... gyilkos pszichopata van, úgy ahogy gyilkos normális ember is van.
Jó példa a pszichopatára pl: I. Fletó királyunk. Õ a pszichopátia mintapéldánya, fõbb jellemzõi illeszkednek is rá. -gond nélkül hazudik (akár egy hazugságvizsgáltaon is simán átmennek) -nincs lelkiismerete -nem ismeri el hogy hibázott, és általában meg nem értettnek hiszik magukat, akik egyébként jót akarnak -minden hibát másra fognak, és hogy nem az õ hibájuk
Az elsõ pontból adódóan sok politikus pszichopata, egy része meg nárcisztikus személyiség(pl hitler ilyen volt). Több ilyen személyiségzavarral "küzdö" ember él mint hinnétek... simán lehet egy több százmilliós számot írni. Ha megnézi valaki a pszichopata személyiség jellemzõit, ugranak be a hírességek, vagy akár az ismerõsök családtagok is...
Az egyértelmû hogy mindenkinek más az agya, és hogy alapból érzelmi stb. reakcióknak van biológiai háttere. De ezek szerintem nem feltétlen csak úgy alakulnak ki, hogy eleve idegbetegnek született valaki, hanem ha az életben történik olyan akkor addig normális embernek is reagálhat így-úgy az agya, talán...
A pszihopatáknak a börtönben napi szinten eggy órán át kéjgázt kellene nekik adni. Pár hónap után fel sem tûnne az elváltozás. A nevüket is elfelejtenék eggy ideig.
A brit tudósok végre kitalálhatnák, hogy mitõl olyan bûn rondák a brit nõk és ennek ellenére hogyan képesek szaporodni!?
Nekem errõl az jut eszembe, hogy volt egy film amiben egy homokos csákó bement a korházba és jelentkezett, hogy õ nem tudja elkapni az AIDS-t. Minden berátja már meghalt, de õt valahogy kerüli ez a betegség.
Elõször asszem el si hajtották, hogy ilyen dolgokkal, hogy ki miért marad egészséges senki nem foglalkozik.
Na szal, addig ok hogy találtak valami közös pontot bizonyos fajta pszichikai betegségekben szenvedõk között, de ez kb annyit ér mint ahogy régebben kûzdöttek a betegségek ellen. Valójában sem az okot sem a gyógymódot nem ismerjük csak a betegség egyes jellemzõit tudjuk leírni.
Szal szerintem mindíg sokkal érdekesebb az a kérdés, hogy az egészségesek mitõl egészségesek.
Az életmód soxor oka és jelzõje a betegségnek. Jobban érdekel, hogy ezek az emberek mivel és hogyan foglalkoznak az életük 90%-ában amikor éppen nem pszichopatáskodnak. Lehet, hogy eleve valamilyen szempontból ingerszegény környezetben élnek, amit súlyosbít egy genetikai alapú örökség.
Az eredmény valóban az, hogy agyi elváltozásokat mutatnak, csak éppen amíg odáig eljutnak az marhára nem mindegy, hogy hogyan történik.
Szerintem.
Brit tudósok, már megint, ezek nagyon ott vannak
Ez hülyeség, inkább az van, hogy ugyanolyanok mint bármelyik normális ember, itt megállt a dolog, de sok homofóbot ez zavar. Mellesleg az emlõs állatok/emberek 5%a meleg (azonkívül van pár százalék nekrofil, pár százalék pedofil, pár százalék szadomazohista, az emberek kb 80%a "normális" ilyen téren), ez az arány soha sehol semmilyen irányba nem ment/nem megy el, egyik állatfajnál sem, tehát mindig õk lesznek a kisebbség, ez így is fog maradni.
Õszintén szólva mi nem nyugszik biológiai alapokon ?
Remélhetõleg eljutunk majd egyszer oda, ahová egy másik jelenséggel már eljutottunk. A buzik elõször még bûnözõk voltak, azután már csak aberráltak, azután már csak betegek, azután már olyanok, mint bármelyik normális ember, azután már érték lett "melegnek" lenni és végül majd a ma születõk nemzedéke pironkodni fog, hogy ha õ még nem , azután a heterók majd egy 'deviáns' kisebbség lesz és tiltani fogják...
Nekem az az elmélet tûnik hihetõnek, hogy a pszichopaták egy ökológiai fülkét töltenek be, mert ez magyarázhatja, miért születnek egy teljes, összehangolt viselkedés-készlettel. Minden közösség elvisel bizonyos számú parazitát, de a csak parazitákból álló közösség mûködésképtelen; egy parazitamentes közösségben viszont nagy a csábítás, hogy valaki kihasználja a többieket. Egy másik nézet szerint a pszichopaták a tigris mentalitásával rendelkeznek: opportunista ragadozók, akik szociális gátak nélkül elveszik, ami nekik tetszik.