SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához! Korábban nagyon drukkoltam annak, hogy Gannicus túlélje valahogy. Azonban most, hogy vége azt mondom jó volt ez így, sõt, a sors amire jutott mondhatni elkerülhetetlen volt. Gannicus hosszú utat járt be, személyisége komoly fejlõdésen ment keresztül - keresztre feszítés ennek a változásnak a betetõzése, keretbe foglalja azt. Õ már nem az a Gannicus akit az elején megismertünk. A beleszarós korabeli celeb, akit nem nagyon érdekel semmi, csak a pia és a pina mostanra egy lojális, nagylelkû, önfeláldozó etc. ember lett és ezt mindenki látja, egyedül õ nem (vagy csak nem akarja látni). Ahogy mondja is az elején, hogy õ nem egy keresztre feszített mártír, aki feláldozza magát másokért. A keresztre feszítés rombolta le ezt a tagadást, ez kellett ahhoz hogy önmaga elõtt is az legyen aki, teljessé téve magát az embert. A keresztre feszítés volt az utolsó ecsetvonás a Gannicus nevû festményen, a mû ezzel elkészült. És nekem tetszik...