Az még rosszabb. Mert aki születésétõl mozgássérült az ehhez szokik hozzá megszokja hogy nem mehet erre arra szabadon, de aki úgy válik azzá az borzasztó lehet....
valahogy így van ez, mert az eleve vakon vagy látássérülten született emberek teljesen/nagyrészt "természetesnek" veszik az életkörülményeiket és a lehetõségeiket, míg aki késõbb veszti el a látását az lelkileg is összetörik, depresszióba eshet, nehezen dolgozza fel. Nem tudom, hogyan dolgoznám fel, de lehet h sehogy... :((
Nem hiszem. De ha úgy ismerném meg, hogy egészséges, vagy már bimbózna valami, esetleg már járnánk, és tudom hogy szeret, és akkor sérülne le, akkor nem lenne szívem otthagyni.
Na a szánalom ami a legrosszabb ilyenkor. És félre ne értsd nem bántani akarlak ezzel.
én azon szoktam néha elgondolkozni, h egy vakon született embernek létezhet-e fantáziája. mert eleve semmi vizuális információja nincs a külvilágról :S
Viszont az agy csodákra képes állítólag. Én úgy tudom van nekik is fantáziájuk.
volt a spektrumon egy dokumentumfilm, interjú született vakokkal, hogyan képzelik el a színeket. Társították õket leginkább érzetekhez, tapintható felületekhez. Érdekes volt. Miután egy érzékszerv eltompul vagy teljesen megszûnik, ott az agy úgymond "kompenzál" egy másik érzék(szerv) jelentõs fejlõdésével (extrém kifinomult/érzékeny hallás, vagy abszolut hallás (tökéletes zenei érzék))
Szerintem roppant érdekes lehet. :D Fõleg az, hogy mit álmodnak. Nekik a világ hangok/szagok/érintések halmaza. Semmit nem úgy képzel el, ahogy te. Ha azt mondom neked, hogy a Julcsika, neked egybõl beugrik az arca. Szerintem egy vaknak Julcsika illata, hangja ugrik be :) Szal aki így születik, annak szerintem annyira nem rossz, csak nagyon más.
Én elvileg félsüketen születtem, jobb fülemre nem hallok valami jól. Érdekes, hogy még általános suliba nem kezdték el vizsgálni, én nagyon észre se vettem, emlékszem, régebben azt hittem hogy minden ember ugy hall mint én, gyengébben a jobb füléle:D persze a sok vizsgálódás után rossz lett, azóta sok hátrányos helyzetbe kerültem.
Fõleg suliba. vagy beszélgetésekkor, elég zavaró mikor harmadjára kérdezem vissza, hogy mit mondott az illetõ???
Meg az is fasza, mikor pc hangosabban nézek egy videót, vagy tv-t, és rámszolnak, hogy halkabban már, az hogy ugy meg alig értem, le se szarják
Félsükettségre meg az ember nem kap semmi kedvezményt, pl utazásra, felvételire, semmit.
Jah, tiszta szívás volt, mikor órán próbáltak súgni, de nem értettem belõle semmit. Mondjuk én mûtétek miatt hallok nagyon rosszul a jobb fülemre. De legalább nem kell 5.1-re költeni XDDDDD
Egy dolgot az utolsó mondatodra: a picsámat nyalja ki keresztbe aki plusz pontot kap bizonyos fogyatékosságra, vagy egyéb okra egyetemeken. Sok esetben képesek olyan dolgokra (pl diszlexia!) adni pontot, ami egyértelmûen hátráltatja mind a személyt mind azt a csoportot, akit majd tanítanak esetleg, plusz úgy egyáltalán nehezebb dolga lesz, miért vegyük el egy egészséges embertõl a lehetõséget, hogy végigvigye a sulit? Ez egy iszonyat nagy baromság, hogy plusz pontokat a hátrányos helyzetért. Én személy szerint diszlexiára és diszkalkúliára nem hogy plusz, hanem mínusz pontot adnék mert veszélyezteti a helyzete azt, hogy egyáltalán el tudja végezni a sulit... akinek sok esze van az ki fog tûnni így is a sok ember közül és ennélfogva megérdemelten és biztosan bekerül egy-egy egyetemre, de ne akarjunk már kivételezni olyannal, aki nem is érdemli meg (sõt)... Most ez nem a te helyzetedre mondom, de érzed, hogy milyen faszság pl diszlexiára plusz felvi pontot kapni.
Részemrõl, hogy ne offoljak, én nem jönnék össze mozgássérülttel, mert engem is hátráltatna stb. Az más dolog,hogy milyen helyzetbe kerülne egy szerettem azok után, hogy megismertem, de mindig az elsõ pár hónap, ami belevési az emberbe a szerelmet meg a szeretetet és az viszi a kapcsolatot. Pont ezért nem lenne egyáltalán az ok, hogy majd bepróbálkozzak egy tolókocsis csajnál.
A pontosztásos gondolatoddal egyetértek de ilyenkor jönnek a jogok és hogy minden embert egyenlõnek kell tekinteni, bár ez fordítva is igaz hogy a plusz ponttal Te kerülsz aztán hátrányos helyzetbe ... Szal nehéz téma ...
Legjobb barátomnak pár hete mûtötték meg a szemét, lézeresen, emiatt pár napig korlátozottak voltak a vizuális képességei, de Õ ennyi idõ alatt is különbséget tapasztalt a hallásában, sokkal hamarabb hallott meg dolgokat, mint azelõtt. Ez ilyen automatikus dolog ahogy mondod, az agy nagyon gyorsan képes alkalmazkodni, stresszhelyzetben még jobban.
Kérdésre is válaszolva: nem, nem hinném, hogy tudnék mozgássérülttel párkapcsolatot létesíteni. Ha közben alakulna ki ez a dolog, akkor tényleg számításba jönne ez a szánalom dolog, de hosszú távon csak egy nagyon erõs kötõdés (szerelem) tud átvészelni egy ilyet.
Nekem elég volt annyi, hogy unokatesómat lássam félig lebénultan és még 40 éves sincs.
nem értem a kérdésed, már írtam, hogy nem fordulna elõ velem ilyen, mert nem tudnék szerelmes lenni belé. Ha már meglévõ párkapcsolatban történik velem olyan, hogy a párom lebénul, akkor nagy valószínûséggel mellette maradnék, pláne ha gyermekeink is lennének, de ezt igazán akkor tudnám megmondani, ha benne lennék egy ilyen helyzetben, addig csak találgatok.
A "közbeni lebénulás" az más. Ott magára valamit is adó ember sokak szerint maradna.
Azt meg hogy te nem leszel szerelmes szerintem nem az határozza meg hogy a veled ellenkezõ nemû, milyen fizikai állapotban van. Max csak harcolhatsz az érzésekkel és elfojthatod,. szerintem.
Nem. Nekem egyik közeli rokonom volt tolószékes (combtól le kellett vágni a lábát) és a jelenléte is megrázó volt számomra (persze ekkor 7 éves voltam, lehet most már 11 év múlva jobban kezelném a helyzetet)
Apum volt évfolyamtársának az élettársa szintén beteg, folyamatosan bénul le. Szociális otthonba nem akarja beadni, otthon meg a WC-zés valósul meg nehezen, néha sikertelenül.
Anyum öregek otthonában (vagy szociális otthonban - kinek hogy tetszik) dolgozik. Nap mint nap találkozik ilyen emberekkel. Sokszor szomorúan jön haza, pedig más örül annak, ha hazaér a mûszakból.
Ezeket csak azért írtam le, hogy érezzétek a súlyát. #27 ilyennel meg ne viccelj, mert lehet hogy holnap veled történik akármi..akkor majd rájössz milyen érzés ;)
off: hogy tudtál ilyen hosszú címet adni? elvileg 25 vagy mennyi a limit, hacker vagy?
Na igen a végtag elvesztés az brutális. A legtöbb mozgássérült legaláb segítséggel (kapaszkodó , bo, stb.. ) lábra áll sõt sokan bottal mozgásképesek legalább otthoni környezetbe, de akinek nincs lába az iszonyat kemény lehet.
Sajnálom, de ilyen szempontból nem vagyok empatikus, nekem óriási gát lenne. Valamiért nem tudom hosszú távon elviselni a betegeket, nem megfázást értek alatta. Lehet, hogy az, hogy nem tudok rajta a segíteni, de lehet szimpla bunkóság vagy valamilyen agyi defekt, nem tudom, de nekem ez nem megy. Egyszer bejelölt egy netes ismerkedõ oldalon egy mozgássérült, hát azt hittem lehidalok és csak az járt a fejemben, hogy miért pont Én? szerintem ez szörnyû és szarul is éreztem magam miatta, de nem tehetek róla, ez belülrõl jön.
Van benne valami, de szerintem egy nagy f*sz vagy.
Hozzáteszem, a felsõbboktatási intézmények alapból felvesznek 2x annyi diákot, mint amennyi kell vagy megérdemli, csak hogy felét elsõ félévben kiszorják. (Kell a pénz.) Így, ha valaki nem érdemes arra, hogy ott tanuljon, az vélhetõleg nem is jut tovább. Amúgy, attól, hogy az ember diszlexiás, attól még nem hülye, elmeháborodott, analfabéta, stb. Olvasási nehézséggel küzd. Attól függetlenül vélhetõleg 100x jobb nálad matekból, értelmesebb, logikusabban gondolkodik, és pl 1000x jobb mérnök, technikus vagy programozó válna belõle, mint amelyin belõled lesz, már ha nem "Két sajtburger" lesz a mesterséged címere, vagy ha ki nem vágnak.
Kicsit eltértem a lényegtõl, hogy valami kis ON is legyen: Személy szerint nem tudom mit tennék. Attól is függne, hogy pontosan hogyan sérült, vagy mi a baja, elõtte ismertem meg, vagy utána... Ha ilyen eset lesz velem, majd megírom a tapasztalatomat.
Hát igen de legalább elismered hogy lehet hogy veled van a hiba. Találkoztam már ilyen véleménnyel de ott még csak be se ismerte az egyén hogy bocs de lehet bennem a hiba de ilyen vagyok.
Ismerem eléggé Önmagam ehhez és van elég öniróniám is, hogy mindezt bevállaljam. Érdekes kérdést tettél fel egyébként. A világban eddig nagyon kevés alkalommal láttam olyat, hogy egészséges ember egy "beteg" társat keresett és talált magának. Ez már csak az ember ösztönös fajfenntartása miatt sem valósul meg gyakran, hiszen a genetikai kódunk erõs, fejlett, egészséges egyedekben láttatja meg azt aki Neked hasonló minõségû utódot tud nyújtani, mint Önmaga és Tenmagad. Ez egyszerû evolúció, enélkül már rég kihaltunk volna. Emiatt sem tartom lehetségesnek, hogy normális esetben szerelembe essek egy - elsõ ránézésre - nem egészséges emberrel. Persze vannak olyan esetek amik rám cáfolnak és például vakon született férfiaknak, nõknek egészséges és látó gyermekük születik, de ez is legtöbbször úgy van, hogy mindkét fél vak, tehát nem olyat keres vagyis inkább talál aki lát, hanem aki át tudja érezni a sorsát, vele "egyenértékû".
Érdekes a kérdés..és tág a tolerancia is..példával hozakodjak elõ,boltban dolgozik egyik barátom és az egyik vevõjét láttam tavaly néha..nõt képzeljetek el 36-38 körülinek saccolnám maximum...az egyik kezét is furcsán tartotta és mintha bicegõs is lett volna..valamilyen fél oldali részleges bénulása lehet..mégis az maradt meg bennem róla,hogy szép az arca és nyáron imádtam,ha blúzban van,mert nagyon jó mellei voltak:)..és ha már a hormonokra is tudott hatni..akkor azt mondom,hogy ember és betegségének mértékétõl függ az egész,nyilván minél kevésbé önellátóbb a betegsége,annál nehezebben tudnám tolerálni és megtalálni benne azt,ami a legkisebb szikrához is kell....
nem, nem csak neki de neked is kényelmetlen, kínos lenne olykor. És nincs értelme õt is esetleg kínos helyzetbe hozni vagy magadat.
Ez igaz, Én csak egy részét mondtam el a lehetséges variánsoknak, azoknak meg se szeri se száma.
Jól gondolod, mint ahogy írtam is, nem feltétlen öröklõdik a rossz gén, illetve egészséges párnak is születhet nem egészséges gyermeke, pl. Down-kóros.
Ez igaz, csak van aki gondolkozik is, hogy van-e vajon értelem is amögött a smink mögött...persze ha csak egy éjszakás kaland, akkor ez kihagyható, de ezt meg elõbb-utóbb kinövi az ember.
hát érdekes téma ez, 1x kirpbóáltam a tolókocsit elég jó pöri volt de úgy belegondoltam hogy örökre ebben kéne lenni tehát kényszerbõl az kurva szar lenne...
Elsõre az elektromos tolókocsi is jó mókának tûnik aztán ha belegondolsz hogy másnak gyakorlatilag csak az a helyváltoztató eszköze...
Hogy megtudjam az emberek véleményét. Bedobtam a gyakorikérdések pöty hu-ra elõször és ott mindenki írta hogy milyen nehéz kérdés stb stb, és gondoltam hogy beteszem ide is mer az SG is viszonylag látogatott .
Nem tudom érezted-e, meg értetted-e a mondandómat: én nem nézem le a diszlexiást, de ne kapjon már azért plusz pontot. Ha értelmes és okos, anélkül is felveszik, azonban ha kb egy szinten vagyunk és neki még ilyen problémái is vannak, hótziher, hogy nem õ lenne az, aki elõbb átmegy a tárgyakon. És felveszik ne adj isten olyan ember elõtt, aki teljesítené. És úgy hidd el, hogy pl diszkalkúliára is jár plusz pont. Ne mondjam mennyire értelmes ez, ha pl matematikus beállítottságú szakra jelentkezik az ember. Te is a negatívumot nézted ki abból, ami írtam, én csak arra akartam világítani, hogy sok esetben értelmetlen a plusz pont (ld. utolsó érvelésem), más esetekben meg teljesen felesleges (ld. elsõ pont), mert nem kellene különbséget tenni bizonyos esetekben. Ott a pont abból a szempontból, hogy ha bekerül 1-1 ilyen ember akár, úgyis a leghülyébbeket szorítja ki a lista végérõl, HA olyan szakról van szó, aminél nagy a létszám. És ha max 10 embert vesznek fel és csak azért esik ki egy értelmes ember, mert bekerült elé egy akadályozott, aki esetleg a nagy hajrában úgyis kiesik fél év után?... Sokan nem próbálkoznak késõbb a felvételivel... Olyan esetekben pedig, hogy valaki nem tud járni... ott talán annyi elõnyt tényleg adnék én is a jelentkezõknek, amennyi kijárt eddig is, mert ha sikerül neki elvégezni egy egyetemet, könnyebb lesz neki munkát találni, mint hogy nem sikerült neki semmit. De ez is kétélû dolog.
már ha nem "Két sajtburger" lesz a mesterséged címere, vagy ha ki nem vágnak. Nem nyert
ez tök érdekes...ezeken én is gondolkodtam!Pl egy vaknak,hogy magyarázod el pl a sárga szint?..vagy esetleg az Õszt?vagy a "mélységet"..Ugyanakkor vannak olyan vak festõk akik abszolút élethûen festik le a dolgokat.Pl
és az ilyeneket,HOGY??..Tudom,másik érzékszervük jobban kifejlõdik...
Van egy magyarázatom, de ezt sokak badarságnak tartják, meg hogy nem létezik, pedig orvosi bizonyítékok is vannak már errõl. Lélekvándorlás... Vannak olyan technikák amikkel vissza tudunk emlékezni korábbi életeinkre sõt, a köztük eltöltött "idõre" is. Nos ezekbõl az emlékekbõl nyugodtan elõállíthat ilyen mestermunkákat egy emberi lény.
ez érdekes... tapintás alapján õk is papírra tudják vetni a formákat úgy tûnik, de ezen az össze-vissza színezésen azért látszik, hogy azt nem tudják elképzelni, hogy milyenek a színek. szerintem ez simán hangulati állapotot ábrázolnak, ez a nagy tarkaság. de mi alapján ismerik meg a színeket? azt mondják egyik melegebb a másiknál :D
Egy NEM VAK festõmûvész lány (talán Kecskeméti) módszere: Leül a vászon elé, kirakja a tubusokat, és a színeket csukott szemmel választja ki, és keveri, majd csukott szemmel festi a figurális részeket (amennyiben lehet figuralitásról beszélni.. ez inkább félabsztrakt).. mindezt érzetek alapján, zenére, elõbb elmélyed, amolyan transzba esik stb. Tud festeni nyitott szemmel is, de így szereti. Sajnos nem volt lehetõségem beszélgetni vele de érdekeltek volna a részletek.
Én is zenére festek (gyakran), és az objektek szinte mindig hangulatokból indulnak ki, ehhez kell átlényegülés, esetleg transz (vallási meggyõzõdés és drogok nélkül is alkalmazható, tanulható, fejleszthetõ, bizonyos zenékkel hamarabb elérhetõ), de csukott szemmel azért nem próbálnám ki.. :)
Igen, gyakran jellemzik hõmérséklettel összefüggõen is a színeket, de ez semmilyen összefüggésben nem áll a klasszikus színelméleti "meleg" vagy "hideg" megjelölésekkel. Nekik nem feltétlenül meleg szín a vörös, a sárga, és nem hideg a kék.. és méginkább tapintással kapcsolatos érzetekhez társítják õket. Pl a macska szõre az halványbarna, az arc vörös, a finom szõrme/selyem/puha szõnyeg kék, stb...
egyetértek veled, én se jönnék össze egy testileg korlátozott személlyel, ezért én nem érzem magam rossz embernek, hadd döntse el az ember hogyan, miképp és kit választ...alapvetõen egyébként az efféle gondoskodó szituációkat kerülöm ilyen típusú ember vagyok a minél egyszerûbb helyzeteket keresem, nem bonyolítum túl sem más életét, sem a magamét és 1. helyre teszem inkább az eszem...
Az igazat megmondva a válaszom az hogy nem, félek hogy talán egy idõ után nem mûködne a dolog a mozgáskorlátozottsága miatt, viszont ismerek olyan párt akik mindketten mozgássérültek, és nagyon jól megvannak egymással. Viszont ha párkapcsolatról beszélünk, akkor teljesmértékben támogatnám az adott személyt . :-)
Nos, lehetséges hogy összejönnék egy mozgássérült egyénnel. Õk is ugyanolyan emberek mint mi, ugyanúgy éreznek, gondolkodnak, nem szabad õket egy dolog miatt diszkriminálni. Át tudom érezni a helyzetüket, ugyanis anno egy baleset miatt egy idõre én is ugyanúgy mozgáskorlátozott lettem amig fel nem épültem, és tulajdon képpen jó lecke volt az élettõl mert rájöttem hogy milyen lehet az olyan embereknek akik pl. egész életüket mozgáskorlátozottként élik le. Nekem csak szerencsém volt, de valakinek nincsen, vagy esetleg egy születési rendellenesség következében lesz olyan amilyen, errõl nem tehetnek.
én gyógyszerek miatt diszkalkúliás lettem de olyan fokon hogy nem érettségizhettem matekból, egy olyan embernek aki hosszú évekig infósnak készül aztán már az írásbeli összeadásokkal is gondja akad nemgondolod hogy kicsit szar érzés?!
Ha lenne akármilyen rokonom, ismerõsöm aki mozgássérült, vagy oda kerülne, biztosan segítenék neki amiben tudok, sajnálnám, semmiképpen sem nézném le vagy ilyesmi. Szeretetrõl is lehet beszélni, legalábbis baráti szinten, ha egyébként teljesen értelmes ember. Viszont az ember genetikailag örökölve a tökéletes partnert keresi, ami igaz, hogy tudatosan/tudatalatt is befolyásolódik (és az ember inkább a kívülrõl nem látható tulajdonságot is nézi), aki mozgássérültbe lesz szerelmes, az szerintem egy betegség (vagy genetikai rendellenesség), akárcsak a pedofilia, ferdehajlam. Ezt az nyilván mindenki el fogja ítélni azok közül, akik nem hisznek (részben vagy teljesen) az evolúcióban, természetes kiválasztódás folyamatában, pedig sajnos ez így van - pont ilyenekben figyelhetõ meg az egész.
Legtöbben az igenlõk közül biztos vagyok benne, hogy pont ugyan így cselekednének, ahogy most leírtam, persze álszenteskedni mindig jó :P
#55: Teljesen egyet tudok érteni. Nem akarok politikába átmenni, de gyak. ugyan ez az átgondolatlanság jellemzõ több kérdésben, pl. a kisebbség segélyezésében. Ezekkel a plussz pontozásokkal, segélyekkel, kedvezményekkel amiket több esetben jól ki is használnak, diszkriminálják és hátrányos helyzetbe hozzák valódi ok nélkül az egészséges, illetve nem kisebbségi embereket.
Nem hinném hogy bántani akart, de tény hogy sokan képtelenek sajnos dolgokat átérezni.-
Én már túlestem ezen. Lány volt mozgássérült, de bájos volt, megkapó.
Pár hónap után viszont kövezzetek meg, de meguntam az ide-oda rakosgatását. Volt aki szerint eleve nem illettem oda a hirtelen természetem és gyorsaságom miatt, meg nem is volt már a szememben az a bûbájos kislány, akit megszerettem.
Az se egy leányálom, hogy folyton amiatt kellett parázni, hogy mikor ártok neki fizikálisan akaratomon kívül, nem engedhettem el magam egy percre sem.
Na igen. Ilyen pár csak annak való, aki türelmes, erõs idegzetû :]
Ne keverd össze a testet és a lelket. Van a fizikai sík és a spirituális sík, ezek csak idõnként kapcsolódnak és nem feltétlen emberi testben születhetsz újra, annak ellenére, hogy csak arra emlékszel esetleg. Bonyolult a kérdés és tényleg nem idevaló, de a feltevésed ilyen alapon nem helytálló. Persze nem kell hinni benne, nem ezt mondtam, csak ez amit Te mondasz így nem áll meg.