Egy (?) gondolat erejéig még visszatérnék a New wave-hez.
Sokan tudják, hogy ez a mûfaj viszonylag egy olvasztótégely. Nagyon elemet használ a zenepalettáról. És igen, a "népies" zenébõl is. Persze nem sokan. Néhányan.
Gondolok itt a The Drean Academy-re, (melynek kortárs leszármazottja is lehetne a magyar Crystal!!!) a Red Box-ra illettve a Foreign Affair-re
így teszem már,mert máshogyan nem megy.... Kerekes Band
én a Kerekes Band-et szeretem.
Nem tudom megállni, hogy az #5-ös hsz-ben említett Iona nevû kelta rockzenét játszó együttesrõl ne szóljak (itt is).
A legnagyobb mániám a New Wave zene. Kb. egy évvel ezelött nyitottam meg a New Wave topikot. Bátran kijelenthetem, hogy akkoriban egy zenekarra alapoztam az ügyet. Ez a banda a Kajagoogoo volt. Hogy mi köze a Kajagoogoo-nak a világzenéhez?
Csak annyi, hogy az Újhullámos zenekar basszistája és fõ-fõ szellemi vezetõje az a Nick Beggs, aki egyébként jazz-körökben is ismert és elismert zenész, 1991 és 1994 között 2 album (The Book Of Kells, Beyond These Shores) erejéig teljes jogú tagja volt az Iona zenkarnak.
A mai (kezdõ nap) zárásaként, egy kis közel-keleti hangulat....
Több mint 20 éves múltra tekinthet vissza a Krulik Zoltán vezette Makám.
1994-tõl gyarorlatilag folyamatosan jelentet meg albumokat. A kilencvenes években erõteljesen az etnojazz irányában mozdultak. Majd az évtized végén váltás jött, felfedezték maguknak a magyar népzene archaikus formáit és a dalt, mint mûfajt.
Mivel én mindig a multiuploadra teszem a cuccokat, és minden mirrort kipipáltam valamelyiken letöltés nélkül is meghallgatható!!!
Volt idõ amikor Tahitótfaluban laktam.
Nagy nevezetessége a junius elején megrendezésre kerülõ Eperfesztivál.
Elég sok "sztár" szokott fellépni. Elõfordult, hogy Waslavik Gazember is szerepelt...a legjobb idõben du 4-kor....Mégis az egyik legjobb programot nyomta a leányfalusi zenész...szerintem.
Nem sokkal késõbb sikerült vele beszélnem is. Mindenképpen jó arc.
Az egyik magyar "világzenész" csapat a Gõzerõ.
Immáron 20 éve küzd a mindenféle trendi zeneirányzatok árnyékában. Azt nem lehet mondani, hogy egy srõs törzsgárdával mûködne az együttes. Folyamatos tagcserék is nehezítették a dolgukat. A két alapember azonban biztos pillér: Szurdi Miklós és Bajnóczi Sándor. 1990 és 1994 között voltak a legsikeresebbek. (Turné turné hátán. A Kalála Fesztivál fõdíja.)
A zenéjük leginkább az õsi dallamvilág és a hard rock ötvözete.
2 CD-jükrõl tudni 1995, és 2002-bõl....
Hi Cimbi! (itt is)
Az Osibisa szerintem befér.
Amikor indultak a World Music, mint olyan nem volt.
Egyik kedvenc filmem: a "Home". Ismeretterjesztõ-dokumentumfilm. Novák Peti a narrátor. Igen tanulságos mû. Az alant elterülõ dal az egyik "betétzene".
Aki ismeri a filmet szerintem be tudja azonosítani kb. hová tehetõ...
Régebben amikor a Petõfi még "rádió" volt, voltak esti tematikus mûsorok. Lehetett ez akár 10 éve is...nem tudom pontosan. Ilyen alkalmakkor volt világ zenei adás is. Na ott és akkor ragadt magával a dolog.
Nem tünt fel, hogy lenne ilyen téma, de gondolom a szemfüles(ebb)ek majd hamar-gyorsam figyelmeztetnek, ha mégis lenne....
Sokáig a New Wave topikban tevékenykedtem. Ott is többszõr hoztam szóba ezt a zenei "stílust".
Talán érdekelhet néhány zenemániást egy ilyen topik....
Nem vagyok egy nagy zenei stílusmeghatározó........
Nem könnyû eldönteni, hogy található a folk és a világzene határa. Talán nem is lehet.
Idézet Sebõk Jánostól:
"Ha abból az álláspontból indulunk, hogy a folk csak az eredeti parasztzenét jelenti, amelyet csakis hagyományos felállásban és hangszerelésben lehet elõadni, a világzene pedig az, amikor valaki a tradicionális dallamokat és harmóniaelemeket felhasználva újraéli és újraírja azt, akkor alaposan át kellene értékelnünk ennek az áramlatnak a történetét és szereplõit. Mert ezen az alapon a Muzsikás vagy a Kolinda már akkor is világzenét játszott, amikor ez a terminus még nem létezett. Ahogy a roma együttesek és szólisták túlnyomó részét szintén a világzenéhez kellene sorolni, a különbözõ népzenei világok között szabadon és hitelesen ingázókról nem is beszélve. De valójában nem a kategótiák az érdekesek, sokkal inkább maguk az elõadók, akik éppen akkor okozzák a legtöbb izgalmat, ha ezeket a határokat áthágják, és különbözõ stílusokon átívelõ zenei világokat alakítanak ki."
Ez érvényes Izlandtól Új-Zélandig, Mexikótól Japánig.... Rettenetesen bõséges a kínálat.