A DÖF nem is jutott eszembe, pedig nem fekete ló elõttem.
A "Codo" címû szösszenetet szerintem mindenki ismeri 1983-ból. Ez egy "sci-fi" történek a Codo nevû bolygó uráról szól. A Humpe nõvérek ha jól tudom adtak közös albumot - valamikor
Azért az nagyon dúrva, hogy valaki ey csomó dolgozik egy albumon (most pl. a Doctor and the Medics elsõ Laughing At The Pieces albuma jutott az eszembe), és akkor a 10-11 dalból 2 lesz "sláger", (abból az egyik feldolgozás), a többi pedig eltûnik a süllyesztõbe. Ez természetesen vonatkozki a Soft Cell, A-ha, Adam ant, stb. elõadókra is.
Azt, hogy az A-háék, vagy Marc Almond sokat dolgozott-e az albumaikon azt nem tudom, de S. L. Goddard sokat szívott azt tudom.
"Amikor az Ideal 1982-ben "Bi Nuu" címû albumát vette fel Bécsben, Anette Humpe, az együttes vezetõje megismerkedett a bécsi kabarévilág két ismert alakjával, Manfred Tauchennel és Joesi Prokopezzel. A két színész-zenész már korábban is közremûködött zenei felvételeknél. (Wolfgang Ambros - "Der Watzmann Ruft") A berlini énekesnõ és a két mûvész barátságából született az ötlet: készítsenek közösen egy lemezt. 1983-ban, miután az Ideal feloszlott, Anette Humpe felkereste a két barátot bécsi otthonában. A stúdiómunkák után DÖF (Deutsche-Österreichsches Feinefhül) néven jelentették meg az anyagot. A lemezrõl kikopírozott "Codo" címû dal 1983 nyarának nagy kedvencévé vált. A dal a "gyûlõlet urának" és egy Codo nevû bolygónak as története. Anette Humpe, a zseniális hangszerelõ mellett húga Inga - aki korábban a Neonbabies billentyûse volt - is szerepet kapott. A zenészgárdát a bécsi stúdiókból jól ismert Romy Haag egészítette ki. A DÖF nem igazán a megszokott új hullámos zene. Sokkal inkább a kabaré, a szatíra, a paródia vizein eveztek a zenészek az albummegírásánál. A blues vonalvezetését követve rapelemekkel ötvözött dallamos muzsika szól rajta, melynek soundját egy leánykórus vokálja még líraibbá tesz. Az ellentmondások ötvözését segíti a fekete humor és a gúny, melyet a Tauchen-Prokopez kettõs összekötõ szövegei tesznek még groteszkebbé."
Én holnap reggelig csak mobilon lehetek :) Tehát... :) Amúgy én sem tudom mirõl beszélek.. lehet, hogy csak a nádiposzáták téli párzásáról :P (úriste' deja vu-m van :)
Meglehetõsen fura zenét nyom a spanyol-német Gabi Delgado-Lopez és a német/osztrák Robert Görl alkotta DAF duo. A spanyol nevû punk "beállítottságú" , míg a másikuk az elektronikus minimál zene felé hajlott. Lett ebbõl aztán olyan zene...
1979. Az elsõ albumuk - "Ein produkt der D.A.F." - ha minden igaz Németországban adták ki. A kritikák szerint nem volt valami jó. A második album már Angliában készült a Mute gondozásában. Asszem ez a cég adta ki A DM lemezeit is. A "Kebab Träume" címû daluk lett sikeres a korongról. A zene már populárisabb. A szöveg gúnyos. 1981. Visszatérés német földre, ahol a harmadik LP készült. Ez a lemez egyértelmû siker, funkys zene kis indusztriál beütéssel. Az új "sláger": "Alles ist Gut" Hamar gyorsan összedobtak még egy albumot, aztán ahogy kell szétváltak. A csúcson kell abbahagyni - legalábbis egy idõre. Jött a szóló idõszak. Ha nem is természetesen, de kudarc mindkettõjük próbálkozása. Robert Görl 1984-es "Night Full Of Tension" címû lemezén Annie Lennox-szal énekelt egy duettet..mindhiába...egyedül nem megy...há-há-há-há.
Késõbb itt-ott felléptek már/még DAF néven, illetve készültek átdolgozások, tán még új dalok is.
Zenei topikban vagyunk. Akiket esetleg vallásukban, vagy politikai meggyõzõdésükben sért a videó, tõlük nem tudok elnézést kérni és nem is akarok. Akit zavarna a címbõl sejthetõ témaválasztás az kérem nem nézze meg. Köszönöm! A zene szerintem nagyon jó.
Majd keresek esetleg Stalinról, Rákosiról, Kádárról, Ceausescuról, Mao-ról (errõl történetesen tudok is) esetleg Netanjahu-ról, vagy Gyurcsányról pop/rock zenei videót. Ellenpontozásul. Jó?
Mivel az Új Hullám "foglalkozik" politikával, társadalom kritikával, emberi sorsokkal (azért kevésszer kék az ég és zöld a fû - kivétel a vadkender), arra gondoltam belinkelhetnénk olyan videókat amelyek híres/hírhedt emberekrõl, történelmi eseményekrõl, esetleg mitológiai alakokról, istenségekrõl szól! Mit gondoltok? Végül is a (zenei) stílusmegkötést fel is oldhatom...(pop-rock-electronic-rap-r'n'b-italo...)
Mondjuk ez, ami elsõre eszembe jutott épp olyan embert tett a refrénbe, aki már nem él. De akkor még élt és mint a jóléti világ egyik szimbólikus alakját használja mintegy példaként arra, hogy a világ valós problémái helyett azzal foglalkoznak, hogy Diana hercegnõ új ruhát visel...
Akkor Duran Duran... (a leírás Etelközi Vata kiegészítéseivel készült)
Annyi kósza meg fura hír kering az Õ megalakulásukról, hogy ihaj. Igazából nem ülök fel egyiknek sem, pláne nem az "összeollózott" verziónak.....
John Taylor és Nick Rhodes már tizenéves éves korukban jó barátok voltak, együtt merdzsóztak meg katonáztak. John hamar a zene felé fordult, Nick 17 évesen kezdett billentyûzni. John és Nick éjszakai klubokban dolgoztak, talán még zenélgettek is. Az angliai Birmingham városáról van szó. Ebben az idõben (1978) a környékbeli szórakozóhelyeken/koncerttermekben léptek fel a kor jelentõsebb punk zenekarai, mint pl.: a Clash és a Sex Pistols...
Elõször RAF néven szerettek volna futni, de ezt elvetették. Ekkor jött a Barbarella filmbõl Dr. Durand Durand, amit Jane Fonda amolyan jó angolosan Gyüran Gyürannak ejtett, innen a Duran Duran.
Az elsõ énekes a korai idõkben Stephen Duffy volt. Miután '79-ben kiszállt a zenekarból, a TV-Eyes volt frontembere vette át a mikrofont. Ö Simon Le Bon, aki viszont tényleg hirdetésre jött....vannak féligazságok is...
Íme a klasszikus felállás:
Simon Le Bon - ének Nick Rhodes - billentyûs hangszerek John Taylor - basszusgitár Roger Taylor - dob Andy Taylor - gitár
Magam részérõl - már többször jeleztem - fenntartásaim vannak az ez idõtájt megjelent bármilyen stílusú zenékkel. A New Wave esetében a nem kiforrott - nem tudom máshogy megfogalmazni nem zenész lévén - hangszerelés ami zavar. Persze az akkori korlátokról nem a zenészek tehettek. (Fontos a "zenész" szó...) Pl.: amikor hallgattam a dalokat szinte azonnal három másik zenekar jutott eszembe: A Flock Of Seagulls a New Musik és az Art Nouveau (pre-Kajagoogoo). A hangzás béli hasonlóságok miatt. Pár évvel késõbb a "microchip forradalom" után már ezek a bandák jó messze kerültek egymástól - hangzásilag...is...
A Duran Duran elsõ albuma mindettõl függetlenül meghallgatható. Ne tessék megtámadni, ez ebben a pillanatban dicséret...
Ha jól tudom ez a lemez Angliában több, mint két évig volt az album-sikerlistán...ami nem semmi. Az USA-ban csak az újra kiadás váltott ki visszhangot.
Két igazán nagy sláger került ki a lemezrõl: a "Girls on Film" melynek videóját a Godley & Crime páros jegyezte és a "Planet Earth" A "Careless Memories" pörgését ellensúlyozza az utána következõ "Night Boat". Nekem kimondottan tetszik a "To the Shore". A "Tel Aviv" pedig egy érdekes instrumentális alkotás, a szimfonikus betéteivel még filmzenének is elmenne. A "Friends of Mine" címû számról azt gondolom, hogy szöveg nélkül, vagy jobb énekléssel simán a lemez legjobb dala lehetne... Az "Anyone Out There" viszont egy vokális kellemetlenség és a "Sound Of Thunder" sem sikerült...
Mindenhol siker, Ausztráliában és még az USA-ban is. Ez a kiadvány is jó ideig szerepelt az albumlistákon...
A "Rio" album is sokféle kiadást élt meg csakúgy, mint az elsõ lemez. Többek között 2CD-s Special Edition is megjelent.
Furcsa "kétarcú" lemezrõl van szó. Van két dal ami igen jól sikerült. Ilyen a "Hungry Like The Wolf" és a "Save A Prayer". Van még kettõ ami rettenetesen jól lett összerakva, gondolok itt a "New Religion"-re és a "The Chauffeur"-re. Ez utóbbi szerintem az LP legjobb dala, nem is értem miért az utolsó track.
Nem mehetek el szó nélkül a maradék 5 "mû" mellett. Ebbõl kettõ semmi érzelmet sem kiváltó töltelékdal :"Hold Back The Rain" és a "Last Chance On The Stairway". A "Lonely In Your Nightmare" gyakorlatilag hallgathatatlan. A "My Own Way" ez egy számomra értékelhetetlen '70-es évek diszkó stílusában elõadott rettenet. A végére hagytam a "Rio"-t, ami szerintem a Duran Duran életmû leggyengébb dala.
Összességében azt tudom mondani, hogy a 4 kiemelkedõ alkotást nem számítva ez egy erõteljes visszalépés az elõzõ albumhoz képest. Azt hinné az ember ez elõbb lett kiadva....és nem.
Ki kívánkozik belõlem a kérdés; ez a tópik is úgy végzi majd mint az "elõzõ"? ...De végül is, nincs közöm hozzá.