- nem baj, ha kísérlet közben megsemmisül a szerkezet, amivel elõállítjuk a mezõt. Elõfordult már a történelem során, hogy megsemmisült, és/vagy nagyon rövid idõre lehetett csak valamit elõállítani. Pld. kísérleti atomrobbantás. Lehet, hogy olcsó az olyan szerkezet, ami megsemmisül végül, de elõállítja a mezõt pár millisecig, és tudunk gyártani pár gramm szuperanyagot, mely gyógyítja az AIDS-et, és homeopatikusan elég az emberiségnek.
- már most is, és te is képes vagy úgy precíziósan gyártani valamit, hogy nem érsz hozzá. Képes vagy precíziósan CD-t írni ( mekkorák is azon a göbök? ), képes vagy HDD-t írni, képes vagy szõlõt permetezni, képes vagy hegeszteni, vagy ultrahanggal forrasztani
- egy tonna vasat megfelelõ sebességgel nem nehéz meglökni úgy, hogy hiperbolhapályára álljon a csillag körül, azaz újra össze tudjuk szedni, miután fura dolgok történnek vele. ( sõt, ki is tudod számolni, hogy mekkora sebességgel kell milyen messze lennie a csillagtól, hogy hiper- vagy parabolhapályán jöjjön vissza. Nem nehéz ez )
Csak egy megjegyzésem volt, hogy fura, hogy nem használsz felkiáltójelet ott, ahol az szükséges volna. Te kezdtél el foggal-körömmel kardoskodni, hogy nem is kell az, meg ilyenek. Most meg már olyan hülye vagy, hogy szerinted nem is az a véleményem errõl, amit írok. Áááá, nekem mindegy, csak akkor mi a fasznak csinálsz belõle vitát?
Egyébként kapsz egy ilyet, hogy örüljél: ,,Az idézõjel olyan írásjel, mely idézetek, kifejezések vagy egyéb különlegességek kiemelésére szolgál. Sokféle formája van a különbözõ nyelvekben és a különbözõ médiumokban. A magyarban a leggyakoribb formája a macskaköröm, de használatos az úgynevezett lúdláb és a félidézõjel is."
A dupla felsõ idézõjelek használata nem kimondottan szabálykövetõ. Értem én, hogy az, hogy te nem írsz szabályosan, attól még belém köthetsz, hogy írjak úgy, ahogy neked tetszik hivatkozva a helyesírásra, de nem érzem úgy, hogy ez tisztességes dolog lenne.
Kezdem azt érezni, hogy trollkodni próbálsz ( illetve nem, a trolloknak ált. igazuk van ), illetve arra mész, hogy minden kis piszlicsáré dologban igazad legyen, amik abszolult nem lényegesek.
Te is nagyon jól tudod, hogy a felszólító mód nem igényel felkiáltójelet, és a kijelentõ mód, vagy kérés sem. Függetlenül attól, hogy létezik olyan karakter, amely opcionálisan kerülhet a kérõ mondatok végére.
"A felkiáltójel (!) valamennyi latin ábécét használó nyelvben az az írásjel, amely – általában a mondat végén állva – felkiáltás, felszólítás, óhajtás, kívánság, vágy, parancs, tiltás, kérés jelölésére szolgál a kijelentéssel (állítással) és kérdéssel szemben. ASCII kódja: 33, hexadecimálisan 0x0021."
Továbbra is tartom hogy a felszólító mód nem igényel semmit, és a felszólító mondathoz felkiáltó jel kell. Ha valamelyik nem tetszik, bizonyítsd be hogy nem igaz. Ajánlom a Magyar helyesírás szabályai c. könyv 11. kiadását, vagy az Osiris kiadó Helyesírás címû kötetét.
Ám köszönöm hogy szóltál, jó tudni hogy vannak emberek akik szívükön viselik a magyar nyelv megö izé helyesírásának megõrzését.
Sir Ny agybaja elvileg is mûködésképtele, mert még normális térben is képtelenek vagyunk mûködõképes szerkezetet teleportálni. Ami pedig a mágneses teret illeti, azt le lehet szigetelni, bár a szigetelésre használt lágyvas miatt a tartály gyakorlatilag mozgásképtelen. A mágneses tér az egyik pólushoz ragasztja.
Engem inkább az a pörgetõ érdekelne, amit Sir Ny beszedett.... Nem semmi hatása van.
And? Írtam is hogy az eszközök nem igazán jönnek szóba amiket te is állítottál, hanem inkább az anyagok módosítása, amit meg én. Nem hiszem hogy ezen tovább kéne rugóznotok, amikor egyértelmûen faszság azt állítanotok hogy nem lehet egy olyan dologról amit be lehet bizonyítani hogy be lehet. ( nem mintha mennénk ezzel bármire is ha be van bizonyítva )
Természetesen. Ha jól megtervezem, akkor jól meg lesz tervezve, mûködni fog. Nem hiszem hogy sokkal bonyolultabb vagy nehezebbek lennének a körülmények mint bármi más gyártása esetén.
Többek között például CD írás esetén sem érintkezel fizikailag a CD-vel. Mégis képes vagy írni rá.
Festés közben sem érintkezel a felülettel, mégis képes vagy lefesteni a festékszóróval vagy befújni mûanyaggal.
Ultrahangos forrasztás esetén is ( nem mintha a mech hullámok terjednének a zûrben )
Ezernyi technológiák és trükkök állnak arra készen hogy képes legyél úgy létrehozni valamit hogy nem érintkezel vele fizikailag.
Pedig nem. 20-30 ezer K hõmérséklet, extrém gravitáció és sugárnyomás. Szétfújná a picsába. Mintha egy porszívóval porszemeket szívnál be, hogy televízió legyen belõle. Ha még nem esett volna le, a légkörbe hullás elõtt kaotikus plazmává válna. Már régen tudod magad is, hogy nettó baromság, amit állítasz.
Miért néztek mindenkit hülyének? Miért nem használjátok a fejetekben a kocsonyát? Mi köze lenne annak, hogy beláttam, hogy meg lehet csinálni por és hamuból, ahhoz, hogyha megcsinálják, akkor biztosan nem használják az idõt? Hol írtam én, hogy mindent egyszerre kell? ( mert ezen alapult kreatív hozzászólásod ) Mibõl gondolod, hogy mindenki hülye? Hogy nem lépésrõl lépésre építene az aki így akarna építeni? Ki találta ki, hogy az ostobaság nem fáj? Nekem fáj.
Á, mégsem azért vagyok én ókos, te meg nem, hogy gondolkozzam. Az én ókosságomnak miértje nem függ a te bútaságodnak miértjétõl. Ez biztos. Én azért vagyok ókos hogy gondolkozzám.
,,De ha esetleg valaki egy rántott szeletet a hûtõbe rakott, és szemtanúja volt hogy a hûtõt kinyitva egy csirke ült azon a tojáson, amivel elõtte bepanírozták, és csipegette azt a magot, amibõl elõtte a zsemlemorzsa készült, akkor elmerengek a lehetõségen, amit Sir Ny felvetett. "
Mivan, most belekötöl egy egzisztencia bizonyításba? Á, disznóknak gyöngyöt.
Nem várom ki, hanem megtervezem. Amit átlökök a vonalon az már eleve ûrhajóhajtómû alakú. Szerencsére a dolgokat most sem nem úgy gyártják, hogy megvárják míg összeáll magától, hanem megtervezik a gyártást. Ezért vagyok én ókos, te meg nem, hogy gondolkozzam.
Szerintem az "expecto patronum" bûbáj sokkal jobb megoldás lehet. Persze kell a mágiaügyi miniszter - Cornelius Fudge ( magyar szinkronban Karamel) - hozzájárulása is, minthogy a misztériumügyi fõosztály 3. paragrafus 4. bekezdése alapján engedély köteles.
Úgy néz ki az univerzum kora ehhez nem volt elég. Mondjuk, ha plank idõben kifejezzük az univerzum korát, és ezt a számot hatványra emeljük a tíz a századikon számjegyû legnagyobb számmal, és az így kapott számot az univerzumban található összes elemi részecske darabszámának megfelelõ hatványára emeljük, és ezt beszorozzuk a plank idõvel, akkor annyi idõ talán elég lesz, hogy a valószínûség még mindig kisebb legyen, az univerzum összes részecskéjének a darabszámának a reciproka.
De ha esetleg valaki egy rántott szeletet a hûtõbe rakott, és szemtanúja volt hogy a hûtõt kinyitva egy csirke ült azon a tojáson, amivel elõtte bepanírozták, és csipegette azt a magot, amibõl elõtte a zsemlemorzsa készült, akkor elmerengek a lehetõségen, amit Sir Ny felvetett.
"Nem-klasszikus fizikában sem látok semmi olyat, ami megakadályozná hogy egy por és humu hí valószínûséggel ûrhajtómûvé álljon össze."
Ez nettó marhaság, mert pont nulla az a valószínûség.
Hogy lenne hozzá bármi köze? Ne hülyéskedj.
Írtam is, hogy be lehet bizonyítani Newtoni fizikában. Nem-klasszikus fizikában sem látok semmi olyat, ami megakadályozná hogy egy por és humu hí valószínûséggel ûrhajtómûvé álljon össze. Ezt csupán sejtem, hogy a nem-klasszikus fizikában is létezik olyan por és humukombináció mely hí valószínûséggel hajtómûvé áll össze, ám ezt nem lehet ilyen elegánsan belátni. Mindenesetre a másik oldal állította, hogy nem létezik ilyen, szóval ha van bármiféle fizikai akadálya, türelmesen várok :)
,,Ugyanis semmilyen alkalmazási terület nincs megemlítve benne azon kívül, hogy könnyebben megérthetjük, hogy a fehér törpék légkörében milyen alternatív kémia mûködhet. "
And? Én meg azt mondom, hogy anyagtudományi alapkutatások esetében ténylegesen hasznos tud lenni ha 1. másmilyen kémiát szimulálunk 2. másmilyen kémiával kisérletezük a gyakorlatban
Az 1 eddig is megvalósult. A lényeg a 2, hogy most már csak oda kell menni egy fehér törpe közvetlen közelébe, és bele kell lógatni az anyagokat, és megnézni hogy mi is történik velük.
( nem mintha például egy feketelyuk belsejében érvényes lenne a Pauli elv. Már egy neutroncsillagban sem férnek el az elektronypályák, egy feketelyukban meg pláne )
Naés ha szétesik? Miért baj, ha szétesik a berendezés ami elõállítja? Ha elõállítás után szétesett a berendezés, akkor már nem is volt elõállítva? Félelmetes logika, vá. Elõ lehet állítani akár a Földön vagy a Holdon is. Lehet tanulmányozni. Az, hogy utána szétesik az elõállító berendezés, szerintem mellékes.
Ha inerciarendszerben bekerítesz egy gömböt ( fénykúpot ), és azon belül az összes részecskét megfordítod, akkor a Newtoni mechanika szerint pontosan visszafelé fog futni az idõ. Ha ezt egy 300 000 km sugarú gömbbel teszed meg, akkor akár egy secet is visszaléphetsz az idõben.
Termodinamikai fõtételek ide vagy oda, a Newtoni fizika inerciarendszerben teljes egészében reverzibilis.
Egyébként nem mondtam, hogy muszáj port és hamut átküldeni, hogy szerkezet álljon össze, csak azt, hogy lehetséges létrehozni olyan rendszert, ami egy esetleges hülyefizikába való átlökés után bonyolult szerkezetté áll össze.
Nyilván amit átküldünk nem véletlenszerû, hanem minél több információt kell róla ismerni. Ha meg ismerünk róla elég információt, akkor mindegy, hogy az adott szerkezet pohár vagy üvegszilánktömeg alakú. ( elég információ esetén az entrópia nem nõl ha összetöröm a poharat. A fõttétel szerint csak a meglevõ bizonytalanságok nõnek fel elkerülhetetlenül ) Több mint valószínû például, hogy ha így akarnánk szerkezetet átküldeni a hülyekémiai választóvonal túloldalára, akkor az a szerkezet úgy nézne ki, mint ahogy ahülyekémiában akarnánk, hogy kinézzen.
És honnan tudná, hogy mivé kell összeállni? Ez kb. olyan mintha azt mondanád, hogy a hamuból és füstbõl kivonva a feles oxigént visszarendezõdnek az atomok fává.
Ühüm, csak az az extrém mágneses tér honnan lesz, ami összetartja? Hagyományos kémiai elemekbõl álló berendezés állítaná elõ? Hopp, akkor szétesik maga a berendezés a saját terétõl. Maga az új extrém kémiából álló anyagtól származna? Ühüm, csak az hogy jönne létre a mágneses tér nélkül? Mondom, hogy nem érted mirõl van szó. De azért játszod az eszed... A nagy semmire, ismeretek nélkül.
Miért ne tervezhetnék olyan valamit, ami atomjaira hullása után a hülyekémiában jóféle eszközzé áll össze? Megjegyzem hogy a Newtoni fizkában be lehet bizonyítani, hogy lehet tervezni ilyen eszközt. Veszünk egy eszközt, ami mûködik a hülyekémiában. Átlökjük a mi kémiánkba. Szétesik porrá és humuvá. Most jön a csel. Az összes lehetséges por és humuszemcsét megfordítjuk. Mit látunk? A por és humu visszamegy a csillaghoz, és eszközzé áll össze. ( a gravitációt elhanyagoltam )
Amennyiben lehetséges a hülyekémiában bármit építeni, akkor lehetséges olyan dolgot tervezni, mely átlökve a határon a hülyekémiában eszközzé áll össze. Pont.
Persze nyílván nem eszközökrõl van szó, nem is értem hogy jött neked, szvsz az anyagtudomány képes ebbõl valami gyakorlatit profitálni, a többi ága a fizikának közvetlenül nem hiszem.
"Akár igazad is lehet, ha az összes ezzel foglalkozó ember totál fasz."
Most vagy el sem olvastad mirõl szól ez a cikk, vagy egyszerûen nem érted és olyat látsz bele, ami nincs benne. Ugyanis semmilyen alkalmazási terület nincs megemlítve benne azon kívül, hogy könnyebben megérthetjük, hogy a fehér törpék légkörében milyen alternatív kémia mûködhet. A cikk gyakorlatilag egy elméleti jóslás arra, hogy extrém körülmények között a hagyományos kémia nem mûködik, de egy másik elképzelhetõ, hogy igen, és ezt érdemes modellezni, illetve a színképeket elemezni a jövõben.
Ráadásul a cikkbõl az is következik, hogy a hagyományos kémia nem létezik abban a környezetben. Mondjuk eddig ez volt az álláspont. Hiszen azt tudtuk, hogy a hagyományos kémia a plazma állapotban nem létezik. Nincsenek molekulák, csak atommagok, és szabadon repkedõ elektronok. Az is megdöbbentõ, hogy ez neked újdonság. Az elméleti felfedezésnek, pontosabban a szimulációnak az újdonsága abban rejlik, hogy másfajta kémia viszont létezhet.
"Leszámítva azokat az eszközöket, amiket úgy csinálunk, hogy ne boruljon, esetleg hogy mindkét kémiával mûködjön, esetleg hogy a miénkkel ne legyen használható, de ottani környezetben használható legyen. Ez eddig csak három."
Azon az extrém mágneses térben mûködõ kémián alapuló molekulák csak abban az extrém mágneses térben léteznek. Tehát nem tudod elõállítani, mert minden eszközöd ami a rendelkezésedre áll, amivel létrehozhatnád, atomjaira hullik. Vagy ez van vagy az, a kettõ egymás mellett nem mûködik, tehát a te logikád a téves.
Pontosabban nem a logikád téves, hanem az ismereteid sem léteznek, hogy értsd mi a téma.
Nem véletlen az sem, hogy a logikáddal kérkedsz, és a másikról hiszed azt, hogy nem ért semmit és szûk látókörû. Pedig csak ismerethiányosan elmélkedsz a nem is érted mirõl.
Van egy anekdota a magyar fizikusról, Marx Györgyrõl, aki annak idején kvantummechanikát oktatott az egyetemen. A történet szerint a kurzus legelsõ elõadását azzal kezdte, hogy felírta a táblára a Schrödinger-egyenletet, majd ezt mondta hallgatóknak: "Itt láthatják a táblán a híres Schrödinger egyenletet. Ezt az egyenletet maguk persze nem értik. Ami azt illeti, én sem értem, s maga Schrödinger sem értette, de ez magukat ne zavarja. Én majd felírom ezt minden óra elején, maguk pedig szépen lassan hozzászoknak." S ez elmondja az egész lényegét. A kvantummechanikát nem lehet megérteni, csak megszokni. Egyszerûen megszokjuk a matematikai formulákat, hogy így mûködnek a dolgok, de nem tudjuk elképzelni. Már az is fantasztikus, hogy a matematikával le tudunk írni egy ennyire elvont jelenséget.
Újfent tévedsz. ,,heavier-than-air flying machines are impossible" by Kelvin. Észosztás helyett utána is nézhetnél a dolgoknak, nem?
Én a Leon Ledermann: Az isteni atom címû könyvét ajánlanám. Pár száz oldalon keresztül a newtoni fizikától elindulva idõrendi sorrendben halad a felfedezésekkel. Történeti összefoglalót ad, tehát nem csak a tényeket közli, hanem a történetet is bemutatja, ahogyan a felfedezések születtek. Öveges professzor nobel-díjas köntösben.
,,Ezt a büdös életben nem fogjuk tudni reprodukálni, ugyanis ez egy kvantummechanikai szimuláció következtetése csupán. A következtetés pedig az, hogy megváltozik a kémia az extrém mágneses térben. Márpedig bármi amit elõállítunk az a kémián alapul. Ha mi odamennénk, akkor ha borul a kémia, akkor minden eszközünk mûködése is borul. Állítsuk elõ itt? Hát akkor is borul a mi kémiánk, tehát meghalunk, és az eszközeink is mûködésképtelenné vállnak. Ez örökké meg fog maradni egy elméleti felvetésnek, szimulációknak, alkalmazni soha nem fogjuk tudni. Olyan fiktív, mint az újra hasznosítható atombomba."
,,Márpedig bármi amit elõállítunk az a kémián alapul. Ha mi odamennénk, akkor ha borul a kémia, akkor minden eszközünk mûködése is borul. " Leszámítva azokat az eszközöket, amiket úgy csinálunk, hogy ne boruljon, esetleg hogy mindkét kémiával mûködjön, esetleg hogy a miénkkel ne legyen használható, de ottani környezetben használható legyen. Ez eddig csak három.
,,Hát akkor is borul a mi kémiánk, tehát meghalunk, és az eszközeink is mûködésképtelenné vállnak. " Kivéve, hogyha arrébb megyünk ( pl Hold ), négy, vagy ha dobozba zárjuk. Ez eddig öt olyan lehetséges és természetes következtetés, amit nem vettél figyelembe.
A szûk körû meg azt jelenti amit jelent, hogy szûk körû, a valóság csak nagyon nagyon speciális, sok kényszerfeltétellel szabott másában érvényes. Tényleg meghalunk ha itt nagy lesz a mágneses bizbasz. De csak akkor, ha nem visszük arrébb a mágneses bizbaszt. Akár igazad is lehet, ha az összes ezzel foglalkozó ember totál fasz. Más esetben nem.
Miért mindig én vagyok a pöcs, amikor mindig te tévedsz?
Mert a makrovilág jelenségeivel nem lehet megérteni. Se oka, se célja, csak így van. Igazából a mágnesességet érti szerinted valaki? Vagy a gravitációt? Tapasztaljuk, mérjük, számolunk vele, hasznosítjuk, de nem értjük.
Feltehetnéd azt a kérdést is, hogy mi a töltés.
Meg azt is, hogy eddig miért nem ütközött soha két anyagi részecske sem. Mert nem az van, hogy repül a részecske és neki megy a másiknak, hanem csak az, hogy repül egy részecske, és amikor egy másik közelébe ér, teremtõdik egy kölcsönhatás részecske belõle, és azt elnyeli a másik, és így tömeg, töltés, mozgási energia, stb a kölcsönhatásrészecskével adódik át a másik anyagi részecskének. Ahogy elhagyja a részecskét, annak megváltoznak a tulajdonságai, és ahogy elnyelõdik a másikban, az is megváltozik. Miért nem tudnak csak úgy összeütközni?
Mondom, hogy ne aggódjál, semmi probléma! Egy kis pöcsnek, mint te elnézem a gyökérkedését. :-) Egyébként feltûnt neked, hogy én nem sértegettelek, te kezdtél el abnormálisan viselkedni? :-) Ha esetleg érdemi hozzászólásod is lesz, azt is meghallgatjuk. De addig is köpködjél nyugodtan! :-)
"Na de a mi a spinre mit válaszol az ember? Hát tudod vannak az atommagok, azok körül repkednek az elektronok és azért férnek el ketten egynek a helyén, mert az egyiknek ilyen a spinje, a másiknak meg olyan, és ettõl vannak a vegyületek érted?"
A Pauli elvre utalsz, igaz? Azt eddig tudtam, csak azt nem értettem, mi az a spin... Úgy éreztem ez alapvetõ ahhoz,hogy megértsem, miért anyag az anyag. Alább Blessyou szépen leírta, de még most sem értem...:D
Na várjál. Nem szaladtak még úgy meg a kommentek, hogy ne lehetne végig olvasni, miket hordtam össze. Így elkerülhetõ lenne, hogy olyanokért kattogsz, amik meg se történtek.
Nagyságrendileg sem járunk a közelébe a szupravezetõ mágneseinkkel. Lenne még egy külön akadály. Mégpedig az, hogy a nagyobb mágneses terek összeomlasztják a szupravezetést.
Õszintén, nem, még mikroszkopikus méretekben sem tudok személyesen ilyesmikrõl. De hát ki tudja, lehet, hogy ha pontosabban kiismerjük a Higgs-mezõ meg a Kvark-gluon plazma mibenlétét, talán lesz rá már elméleti jóslat. Persze mindez csak spekuláció, dehát például az ALICE kísérletben is atomi mértekben modellezik az õsrobbanásban uralkodó állapotokat, talán akkor egyszer a fehér törpékben uralkodó állapotokat is lehetséges lesz ilyen kis méretekben elõállítani. Most ezt nem úgy mondom, hogy biztos lesz, de azért nem tennék még le róla végleg, csak mert most totál lehetetlennek tûnik.
Elméletben elektromágnes. Azt nem tudom, hogy akkora mágneses térerõsség elõállítása gyakorlatban lehetséges-e, lehet, hogy olyan áramerõsség kéne hozzá, hogy az bármilyen tekercset leégetne, vagy mondjuk több méteres átmérõjû kábelt kéne tekercselni...
Ez igaz. A kvantummechanika világában olyan jelenségek uralkodnak, amelyrõl egyszerûen nincsen makroszkopikus tapasztalati képünk, ezért nem tudjuk elképzelni. Ha egymásnak dobunk két követ, akkor nem kezdenek el interferálni egymással, ahogy közel érnek, aztán újra szétválni, mint két ütközõ hullám. Nincsenek meg a megfelelõ képzeteink, hogy agyunkban valamiféle szemléletes képet alkossunk a kvantumos jelenségrõl.
A kvantumfizikát nehéz lefordítani hétköznapi nyelvre.
Ha valaki kérdezi, hogy mi az elektromos töltés, akkor lehet azt mondani, hogy nemtom, de attól világít a villanykörte, most már érted? Aha, mosmá igen. És ennyivel le van tudva. Na de a mi a spinre mit válaszol az ember? Hát tudod vannak az atommagok, azok körül repkednek az elektronok és azért férnek el ketten egynek a helyén, mert az egyiknek ilyen a spinje, a másiknak meg olyan, és ettõl vannak a vegyületek érted? Aha, hámég mindig nem.
Szerintem nem olyan lehetetlen, ugyanis nem kell feltétlen makroszkopikus méretekben elõidézni azt az irdatlan mágneses teret. Elég lehet mondjuk néhány atom térfogatával megegyezõ méretben, hogy az ott tartózkodó egy, vagy néhány molekulán megvizsgálni a jelenséget. Az LHC sem olvad szét, noha több millió kelvines hõmérséklet uralkodik az ütközési zónában, mivel az csak az éppen ütközõ részecskékre lokalizálódik.
Fogadjunk, hogy egy kukkot nem értettél az egészbõl. Mivel a szimulációban megjósolt jelenségeknek a környezeti feltételeirõl a legalapvetõbb elképzeléseid sincsenek meg. Egyébként a cikk sem állt elõ bármiféle felhasználási területtel azon kívül, hogy a fehér törpék színképelemzéseibõl következtethetnénk az azok légkörében végbemenõ folyamatokra.
Képzelj el egy vektort a háromdimenziós térben; ez még nem nehéz. Ezt a vektort, ha egy adott koordináta-rendszerbe teszed, akkor három számmal szemléltethetõ. Ezeket hívjuk a vektor reprezentációjának, vagy köznapibb nevén három dimenziós koordinátáknak. Tegyük fel, hogy tudjuk forgatni a vektort. Ha elforgatjuk a vektort, akkor a koordinátái megváltoznak, mégpedig egyértelmûen kiszámolható módon, ami a forgatás szögétõl és forgatási tengelytõl függ. Ez egy transzformáció. Ha pontosan megadom a transzformációt, az egyértelmûen meghatározza, hogy az elforgatott vektornak mik lesznek a koordinátareprezentációi. Például egyértelmû, hogy a 360°-os forgatásnál a koordináták nem változnak, mivel maga a vektor is önmagába fordul.
Namármost, a kvantummechanika szerint az objektumok mérhetõ fizikai mennyiségeit ún. hullámfüggvény írja le, ami megfeleltethetõ egy végtelen dimenziós vektornak (végtelen sok szám egymás mellett), a fizikai hatásokat, mint például a mérés, pedig ezekre a vektorokra ható operátorokként lehet értelmezni. Természetesen más fizikai mennyiségek hullámfüggvényei (~vektorai) másképp transzformálódnak a különbözõ operátorok (~fizikai hatások) hatására. Viszont minden transzformációhoz rendelhetõ olyan hullámfüggvény, amit az adott operátor önmagához hasonló hullámfüggvénnyé transzformál, ezeket hívjuk az operátor sajátfüggvényeinek. Például a térbeli eltolás sajátfüggvénye az impulzus, az idõbeli eltolásé az energia, a térbeli forgatásért az impulzusmomentum, azaz a perdület. Persze ezek definíciós mennyiségek, mert a klasszikus (newtoni) fizikában ezekre a mennyiségekre jellemzõ az adott eltolásinvariancia, tehát akkor kézenfekvõ a kvantummechanikában is így nevezni ezeket. Hogy ezeknek van e valóban közük az általunk makroszkopikusan értelmezett energiához, impulzushoz, vagy perdülethez, az egy külön kérdés.
Nos, amikor a spint felfedezték, akkor ezt fizikai méréseken keresztül tették (Stern-Gerlach kísérlet). Azaz a részecske hullámfüggvényeinek operátorokra való hatásán keresztül. Azt állapították meg, hogy a spinnek nevezett mennyiség a térbeli elforgatásokra éppen úgy transzformálódik, mint a impulzus-momentum sajátfügggvény, vagyis logikus feltételezésnek tûnt, hogy akkor ez is egyfajta impulzus-momentum, amirõl eddig nem tudtak: a részecske saját-impulzusmomentuma. Persze nem pontosan úgy mûködik, mint a "normál" impulzusmomentum, például a 360°-os forgatásra nem önmagába megy át. Késõbb persze kiderült, hogy valójában az égvilágon semmi köze a perdülethez, hanem a részecskének éppen olyan jelzõje, mint például az elektromos töltés, csak furcsa tulajdonsága, hogy az impulzusmomentumhoz nagyon hasonló módon viselkedik.
Informatika és tudomány
