Hat csak annyit fuznek hozza a kommentjeimhez, hogy elvileg jok, csak a kepleteket felejtettem el. :-) Regen volt mar.... :-) Pontosabban az omega-t, meg a centripetalis gyorsulast. Elnezest kerek erte!
Tõled meg elég lett volna annyi, hogy "mire írtad ezt?".
"omega =43 000 /60 = 717 1/s a=omega^2 x r (r=10 000m) a=514089 * 10^4 m/s^2 a=5.14089 * 10^9 m/s^2 Azaz kb. 5 milliard m/s^2, ami sok, de szemben a gravitacios 4000 milliardjahoz, meg mindig keves."
Majdnem jó. Annyi a különbség, hogy az omega az 2PI-szer nagyobb, mint a frekvencia. :-) Merhogy szegény, nem a fordulatszámot, hanem a szögsebességet jelenti radiánban. Tehát nem azt, hogy hányat forog szegény, hanem azt, hogy hány fokot másodpercenként, és természetesen nem fokban, hanem radiánban.
Úgyhogy 20 milliárd g-re jön az ki.
"A G pedig nem gyorsulast jelol, hanem a gammat, ami bizony univerzalis allado."
Nem mondtam, hogy az a G a jól ismert 9,81 m/s2. Egy olyan érték, ami a Földre jellemzõ. Mint a c a légellenállásnál. A trabantnak is van egy, meg egy ferrarinak, és a két érték tök más, mert más a trabant és a ferrari alakja. Jelen esetben más a Föld és egy neutroncsillag tömegeloszlása.
Ha igy szamolunk akkor 26* 10^11 m/s^2 jon ki. Ez 2600 milliard m/s^2. Azaz, ha a foldi 10 m/s^2 el akarjuk kifejezni, akkor 260 milliardszor akkora mint a Foldon.
Az elterest a korabbi szamolasomhoz a tomeg megsaccolasabol adodott.
Egy tipikus neutroncsillag felszínén tapasztalható gravitációs mezõ megközelítõen 2x1011-szer erõsebb, mint a Föld felszínén. Ennek megfelelõen a szökési sebesség elérheti a 100 000 km/s értéket, azaz a fénysebesség egyharmadát. A mezõ ereje gravitációs lencsehatást okoz, mely a csillag saját fényét is eltéríti. Ez azt a hatást okozza, hogy a csillag felszínének több mint a fele látható, bármely irányból is figyeljük meg azt.[3]
Itt azt irja, hogy 2*10^11 szer akkora mint a Foldon. Azaz 200 milliardszor akkora. A Foldon kb. 10, akkor ez 2000 milliard m/s^2.
En 4000 milliardot kaptam. Nagysagrendi becslesnek nem rossz. Az idezett cikkben a Neutron csilagog tomege 1,94 és 2,74 naptömeg. A szamolasombol, illetve a cikkben szereplo elterest okozhatja a tomeg illetve az atmero elterese.
Zizikus
Udvozletem mindenkinek!
Mint Vol Jin ramutatott, az elso hozzaszolasomban tenyleg rosszul adtam meg egy kepletet. A helyes:
acp=omega^2*r igy a fentieket figyelembeveve:
omega =43 000 /60 = 717 1/s a=omega^2 x r (r=10 000m) a=514089 * 10^4 m/s^2 a=5.14089 * 10^9 m/s^2 Azaz kb. 5 milliard m/s^2, ami sok, de szemben a gravitacios 4000 milliardjahoz, meg mindig keves.
Kerek mindenkit, ezt vegye figyelembe! Koszonom!
Úgyhogy a "g=G*(m1/r^2)" képlet értelmetlen, illetve nem univerzális, csak a Földre vonatkozik, és csak azért lett létrehozva, mert valaki akart egy képletet, és legyártott egyet, amiben a G nem egy univerzumra érvényes állandó, hanem csak a Földre, éppen ezért minek.
Szerintem mukodik. A gravitacios torveny mukdik a Foldon is (itt sem pontszeru a test, valamint nem homogen tomegeloszlasu a Fold-sem.) A gravitacios torveny fenti eredmenye eppen az integralok osszege. A G pedig nem gyorsulast jelol, hanem a gammat, ami bizony univerzalis allado. A Fenti kepletben a Fold tomege van megadva (m1) es a sugar (r), semmi mas nem utal a Foldre. Ide lehetne a Hold tomeget es sugarat is beirni, azzal meg is kapnank a Holdon merheto nehezsegi gyorsulas erteket (persze meg kell meg hatarozni a forgasbol szarmazo eroket is).
Szigorúan véve ez a törvény csak pontszerû objektumokra vonatkozik. Ha a tárgynak térbeli kiterjedése van, az erõt integrálszámítással kell megadni. Kimutatható, hogy ha a tárgy gömbszimmetrikus tömegeloszlású, akkor az integrálszámítás ugyanazt az eredményt adja, mintha a test pontszerû lenne. A tárgytól távolodva a kiterjedt valódi és a pontszerû elméleti tömeg közötti elvi különbség egyébként is egyre kisebb jelentõségûvé válik.
Ez pontosan azt jelenti, hogy ha a nem pontszeru testrol van szo, de a kulonbozo surusegu retegek egymasra epulnek, akkor siman hasznalhato a fenti keplet. Akkor kell Integrallal szamolni, ha a tomeg (suruseg) nem hejas szerkezetben valtozik. Ha a suruseg a melyseggel linearisan valtozik, akkor ugyan ez lesz az integralok erteke a felszinre vonatkoztatva. Ugyan ezt kapjuk, ha hagyma modjara epulnek fel a kulonbozo surusegu retegek.
Zizikus
200 milliárd g a gravitációs erõhatás egy 20 km átmérõjû neutroncsillag felszínén. A "g=G*(m1/r^2)" képlet meg azért mehet a kukába, mert a neutroncsillag nem a Föld. Itt a G érték a Földre vonatkozik. Mert valójában a Föld minden pontja vonz minket. Ami messzebb van, az gyengébben, ami sûrûbb, az meg erõsebben. Itt a nagy G a Föld eltérõ sûrûségû és rétegeinek és a felszíntõl való távolságainak integrálásával kihozható érték lenne. Ráadásul a szögfüggvények is befigyelnének, mert minket Moszkva is vonz, aminek ellenpontja Marokkó, ami szintén vonz minket, amik oldalirányban kioltják egymást, de mivel a felszín görbe, nekik is van a bolygó közepe felé ható vonzása ránk nézve.
Úgyhogy ez az egész képlet nem használható egy neutroncsillagra ûgy, hogy a G marad, csak a sugár meg a tömeg más. Van fogalmunk nekünk arról, hogy milyen sûrûség eloszlás van egy neutroncsillagban. Pár csillagásznak van erre elmélete, a feltételezett adatokat benyomták egy modellezõ számítógépbe, az meg gondolom méteres kockákra bontotta a neutroncsillagot, és lemodellezte. Kijött 200 milliárd g egy átlagosra. De az is lehet, hogy valami közvetett úton egy megfigyelt lencsehatásból számítottak. Nem tudom, nem vagyok csillagász.
A centripetális hatás meg az a = r x omeganégyzet képlettel 20 milliárd g.
Egyébként a rád ható gravitációs hatás zömét a talpad alatti 100 km-es tömb adja. Mert ami egy km-el a talpad alatt van, az százmilliószor erõsebben vonz, mint a Föld túloldalán lévõ pekingi utcakõ. Mivel az tízezerszeresen is messzebb van. Sõt még annál is messzebb, és mivel négyzetesen csökken a hatás a távolsággal, kijön a százmilliósnál is nagyobb nagyságrendi különbség.
Egy égitest felszínén a gravitáció nem pontszerû testek modelje alapján számítható, hanem integrálszámítással, amiben tényezõ a távolság mellett a sûrûségeloszlás is.
Úgyhogy a "g=G*(m1/r^2)" képlet értelmetlen, illetve nem univerzális, csak a Földre vonatkozik, és csak azért lett létrehozva, mert valaki akart egy képletet, és legyártott egyet, amiben a G nem egy univerzumra érvényes állandó, hanem csak a Földre, éppen ezért minek.
Tiszteletem!
Arra probaltam ravilagitani az akkori hozzaszolasomban, hogy mekkora lehet valojaban a gravitacios tererosseg a neutron csillag felszinen. Erre azert gondoltam, mert tobben felteteleztek, hogy a forgasbol szarmazo, ellentetes iranyu terfogati ero es a gravitacios ero kozel azonos nagysagu lehet ott. Arra a tevutra is ratevedtek tobben korabban, hogy a felszinen merheto nehezsegi gyorsulas nem tartalmazza a forgasbol szarmazo erohatast.
A tenyleges ertek megsaccolasahoz kellett egy szamszeru ertek a kepletbe, mivel nem tudtam milyen tomegu a neutron csillag. Szerencsemre a cikkben szerepel, hogy kb. 1 000 000 Fold tomegenek felel meg, a Wikis cikkben pedig epp a Fold tomege van megadva.
A masodik nagyobb hozzaszolasomban eppen Onnek is uzentem burkolva kicsit: 50,. hozzaszolasban irta:
Merthogy a két erõt kivonni kell egymásból, tehát amikor a két erõ ellentétes irányú, akkor az általános iskola alsó tagozatos matekanyaga jusson eszedbe, hogy a negatív szám kivonása az olyan, mintha a pozitív értékét adnád hozzá a másikhoz. Ezért mondom, hogy a két erõt összeadni kell, mert ellentétes irányúak.
A testre hato eredok kiszamitasanal az eroket osszeadni kell, de vektorialisan. Fossz=F1+F2+F3+....+Fn A fentebb irtak ennek nem tesz eleget. Erre reagaltam a kocsikerekes es a muholdas hasonlattal.
Mint korabban irtam, nem szamoltam utana a kepletekben leirtaknak, csk fejben, de szerintem nagysagrendileg jok.
Zizikus
Ez akkor gondolom nem más, mint az árapályhatás, csak persze olyan kicsiny objektumok esetén mint az ember, viccesnek hangzik így mondani, de valójában errõl van szó. A hírhedt spagetti-hatás, ami a feketelyuk vagy a neutroncsillag közelébe esõ ember halálát okozza, az valójában árapályhatás. Úgy tudom a feketelyukba esõ ember halálát nem is valami rejtélyes hatás okozza, sõt, az eseményhorizontnak sincs sok köze hozzá. A feketelyuk vagy a neutroncsillag felé esõ ember egyszerûen a hétköznap, jólismert árapályjelenségbe hal bele, csak persze ez itt egész kisméretû testek esetében is kézzelfogható. A halál akkor következik be, amikor az árapályerõk elérik azt a mértéket, amit a test szakítószilárdsága már nem bír. Ez bekövetkezik persze neutroncsilagnál is, feketelyuk esetében pedig egyaránt bekövetkezhet az eseményhorizonton kívül és belül is, a feketelyuk méretétõl függõen: kicsiny feketelyukaknál még ,,idõben'' érezhetõ a fájdalom, viszont óriás feketelyuknál a fájdalom -- alattomos módon -- már csak jóval az eseményhorizont átlépése után jelentkezik (amikor már késõ), Elméletileg magát az eseményhorizontot az ,,öngyilkos'' megfigyelõ észre sem veszi átlépés közben, a testében létrejövõ stressz a gradienstõl függ, ami persze egyre közelebb egyre nagyobb lesz.
Szerintem értékes volt ez a feladat, én az ilyeneket értékesnek tartom, ezek ürügyén belsõ képeket lehet megmozgatni és ütköztetni, amik ott lenn lapulnak a mélyen az emberi képzetben, nem is teljesen tudatosan. Állítólag minden embernek van egy fizikai világképe, tudatosan vagy tudattalanul, még a kisebb gyereknek is. A gyerekek kb. az arisztotelészi fizikának megfelelõ belsõ képzetekkel indulnak, és ez jó esetben továbbfejlõdik, de nem magától (a nem-mérnök felnõttek a hétköznapi életben többnyire megtartják az arisztotelészi fizikát), hanem a tudatos fizikatanulás során. Az oktatásban az a nehézség van, hogy a képleteket úgy is meg tudja tanulni az ember, hogy a belsõ fizikai világát valójában érintetlenül megtartja, és a képletet csak zárványszerûen teszi magáévá. A belsõ képeket nehéz igazából elérni, ezért jók szerintem az ilyen feladatok, amik rákényszerítik az embert a belsõ képek ütköztetésére.
A neutron csillagok forgási sebessége akár 43.000 rpm is lehet a cikk szerint. De ez magnetár típus így csak picivel többet mint 8 rpm. Lassul, mert belecsapodott valami nagy...
"A neutron csillag a fekete lyukhoz legközelebb álló közvetlenül észlelhetõ objektum"
Erre már én is rájöttem. Viszont pontszerûen gondolkodunk, ami itt nem igaz, mert ahol 20 milliárd g-erõrõl van szó, ott az ember magassága, és a 10 km sugár összemérhetõ, még ha tizedszázalékos mértékben is. De a tizedszázalék is itt már milliónyi g-erõ.
Tök igazad van. Csak neked volt idõd átgondolni, én megf balga módon nyomtam elsõre azt, amit fejben levezettem. Mentségemre legyen mondva, hogy igen extrém szituációról van szó, ahol nem elégséges a fizika tananyag ismerete, hanem kombinálni is kell. :-)
Már én is rájöttem. :-D Physy fogalmazta meg jól, hogy van felületi és van térfogati erõ. Itt valóban mindkét erõ a test mindkét részecskéjére hat, tehát kiegyenlítõdik, és nem a rakétás eset áll fent, ahol a pilóta segge nyomja az ûlést, és a részecskék egymásnak adják át az erõhatást.
Viszont van egy csavar, amire senki nem számított. Mivel a sugár 10 000 méter, ami egy ember magasságának 6000-szerese, a talp és a fej között nem egészen pontszerû a távolság. Tehát, ha 20 milliárd g-rõl van szó a g különbség milliós nagyságrendû. Ha mondjuk a felszínen a talpnál kiegyenlítõdne is a g, a fejtetõnél milliós g különbség lenne, ami azért igen komoly. A felszíni gravitáció is eltérõ lenne akár méteres távolságokon is. Szóval komoly bukdácsolások, szétszakadások, pörgések lennének.
Köszönöm, én is üdvözlöm a fórumon. Az #56-ban írt számításnak (kapcsolva alul) is örülük, nem ellenõriztem, de szerintem jól összevág azzal, miért is maradhatnak szinte tökéletes gömb alakúak a neutroncsillagok (úgy tudom, gömbhöz való pontosságuk az ember által eddig alkotott legestökéletesebb gömbökkel, azokkal a fucsa szilíciumgöbökkel van kb. egy szinten).
Szerintem használható a lift-analógia, az analízis figyelmebevételével, hogy érezzük, hol egyszerûsítünk, hol ,,rövidítünk'' le valamit.
Az én szemléleti modellemben lefelé ,,gyorsul a lift'', mert a bolygófelszín a görbülete miatt folyamatosan ,,kihajlik'' a test ,,alól'':
(képforrás: Wikimedia Commons) A Föld esetében is észrevehetõ a lehajlás, pár kilométertávon nézve néhány decimétert ,,hajlik le'' a földfelszín. A forgó földfelszín tehát folyamatosan ,,lehajol'', kihajlik'' alólunk.
Ha csekély Δθ szögelfordulás mellett megrajzolom a test sebességvektorának változását, lefelé mutató Δv vektorkülönbözet jön ki:
(képforrás innen). Ennek megfelelõen a centripetális gyorsulás vektora is ,,lefelé'' mutat, ez megfelel a fenti ,,lefelé gyorsuló liftes'' szemléleti analógiának.
A térfogati erõk (ilyen a gravitációs erõ és mindenfajta virtuális erõ, mármint ha nem inerciarendszerben dolgozik az ember) nem hoznak létre fájdalmas harapófogó-hatást, mert a test minden egyes atomjára hatnak (ezek tehát nem felületi erõk). Ellentétesen ható térfogati erõk (ellentétben a felületi erõkkel),,fájdalommentesen'' semlegesítik egymást, nincs tépõ-húzó-nyomó-nyíróhatás, nincs mechanikai stressz.
"Csak gondold végig, hogy egy egy g-vel felfelé gyorsuló szerkezettel mekkora erõ hatna a pilótára. Pont kettõ g. Hidd el nem súlytalannak érezné magát." "Könnyen ellenõrizheted egy liftben. Ha elindul fölfele a lift, nagyobb súly fog nehezedni a lábadra, amíg gyorsul."
Ez igy van, de ez a gyorsulas kicsit maskeppen van, mint a centripetalis. A ketto kozott a legnagyobb kulonbseg, hogy az egyik a sebessegvektor nagysagat valtoztatja, a masik pedig "csak" az iranyat valtoztatja meg.
Ha a ket erot ezesetben osszeadnank, akkor azt kellene felteteleznunk, hogy peldaul egy auto kerekere tapadt sar annal jobban tapadna a kerekhez, minel gyorsabban forog. Nem ez tortenik. A Gravitacios terben a testre a tomegkozeppont fele mutato sugariranyu ero hat. A forgasbol szarmazo ero pedig a forgas kozeppontjabol sugariranyban kifele hat. (Ezert adott sebessegnel lerepul a sar a kocsikerekrol) Igy az eredo ero a gravitacios- a centri. Maskeppen hogy keringhetnek pl. stacionaris palyan muholdak? Ott nincs alatamasztas sehol sem.
Az alatamasztas ott jon be a kepbe, hogy a tomegpotra hato erok eredoje 0 , mert a felszinhez viszonyitva nem gyorsul. A gravitacios-forgas miatt fellepo erokulonbsegeket kell a feluletnek allnia, ez lesz a test sulya, ekkora erovel nyomja a talajt.
"Csak gondold végig, hogy egy egy g-vel felfelé gyorsuló szerkezettel mekkora erõ hatna a pilótára. Pont kettõ g. Hidd el nem súlytalannak érezné magát." "Könnyen ellenõrizheted egy liftben. Ha elindul fölfele a lift, nagyobb súly fog nehezedni a lábadra, amíg gyorsul."
Ez igy biztos hogy teves, de azert egy kisse elbizonytalanitott, es nem is tudom most ertelmezni a kulonbseget, ezen el kell gondolkodnom. De mas az, hogy egy repulo, vagy lift alulrol emel, mint az hogy az ugynevezett fiktiv centrifugalis ero huz. Mellesleg a beidezett wikipedia oldalon is azt irjak amit mondtam. "egyrészt a Föld forgása miatt nemcsak a tömegvonzás, hanem centrifugális erõ is hat a tárgyakra, mely a gravitáció ellen hat,"
A Fold tomege a Wikis linkbol kiderul, valamint azt tudtam fejbol is. A cikkben pedig az van irva, hogy a Fold tomegenel 1 millioszoros tomeg koncentralodik 20 km atmeroju terreszbe.
Zizikus
"m1=5.97 *10^24 * 1 000 000 (cikkben benne van)"
Ez hol van benne?
Egyél, hugyozzál, szarj és bassz, valamit nyomasd a kedvenc FPS-ed!
Kiszamolgattam mekkora a szimplan a gravitacios gyorsulas allo helyzetben:
g=G*(m1/r^2)
G=6.67 * 10^-11 m1=5.97 *10^24 * 1 000 000 (cikkben benne van) r=20 000/2=10 000 (cikkben benne van)
Nekem korulbelul 4000 milliard m/(s^2) jott ki.
Forgas miatt:
omega =43 000 /60 = 717 1/s a=omega x r (r=10 000m) a=7.71710^6
Namost, 4000 milliard minusz 7 millio, az marad 4000 milliard. ez kb 400 milliard szorosa a foldi erteknek.
Ha nem ekkora lenne, akkor nem is lehetne neutron a felszine. 10 g nem eleg abben a fazisban tartani az anyagot.
Kerem ellenorizzek a szamolasomat, mert csak kutyafuttaban volt ra idom.
Zizikus
A #22 hsz-t meg konkrétizálom ilyenek kedvéért, mint te:
Szóval a színvonal, hogy minden ilyen cikknél elkezd menni a farokméregetés, ki mennyire okos és ki mennyire tud okoskodni és ki mennyire tudja a másikat felhúzni.
Na ez az SG színvonal, így nélkülem is jól megvannak akik szeretik ezt csinálni. Tény, hogy nem mindenki!
Az eredeti csillagászati kontextustól eltekintve most, nekem tetszett ez a kompetenciapélda. Elégedetlen vagyok a szemléleti képemmel ezért kedvelem az ilyeneket. Sokszor elrontom, néha összejön.
A lényeg itt szerintem az, hogy a liftanalógiában a helyes analógia az, hogy ,,lefelé indul a lift'', nem le.
Persze ez csak érzés volt, ezért megpróbáltam végignézni az erõket. Az erõ valójában egy viszony két test közt, ezt színezéssel próbálom kiemelni az ábrán (a színezés a hatást kiváltó test szerint megy, nem az elszenvedõ test szerint).
A testre Fg gravitációs erõt fejt ki a bolygó (F_g gravitációs erõ, ennek ellenereje a bolygó középpontjában ,,hat'' a test részérõl a bolygóra, de ez most nem fontos). A testre még a bolygó felszíne is fejt ki erõt (Fny nyomóerõ).
A testre ható erõk eredõje tehát Fg + Fny (ahol persze Fny ellentétes irányú vektor). Ennek az eredõ erõre kell teljesülnie a körmozgás dinamikai feltételének: körmozgást végzõ testre ható erõk eredõje = centripetális gyorsulás és tömeg szorzata.
F_g + F_ny = m * a_cp
A súlyerõ: amivel a test nyomja az alátámasztást. Ezt a test fejti ki az alátámasztásra, ezt tkp. nem más, mint az elõbb Fny-nyel jelölt nyomóerõ ellenereje (az ellentétes színezéssel ezt próbáltam kiemeleni).
F_s = - F_ny
A két képletbõl együtt következik:
F_g - F_s = m a_cp
A példában elképzelt helyzet: megnõ a centripetális gyorsulás (ezt a felfelé bukó ferde nyíllal jelöltem az a_cp betûjel alatt). A többi mennyiségnél is bukó nyilakkal próbáltam jelölni a legalsó képlet alatt, melyik mennyiség nõ, melyik csökken csökken. Szóval onnan indulunk ki, hogy az a_cp centripetális gyorsulás nõ, tehát az m * a_cp is nõ. Ezt kell ,,kigazdálkodni'' a testre ható egyes erõknek. Mivel F_g változatlan marad (a tömegvonzás változatlan), ezért szükségszerûen az F_s súlyerõnek kell csökkennie. Egy felpörgõ bolygó egyenlítõjén valóban csökken a súlyerõ (ez a Földnél is megfigyelhetõ gondolom). A sarkon (pólusokon) álló testeknek a felszínre kifejtett súlyerejét persze nem csökkenti ez a hatás.
Aha, akkor ellenõrizd már le, hogy mit buktál be. Csak gondold végig, hogy egy egy g-vel felfelé gyorsuló szerkezettel mekkora erõ hatna a pilótára. Pont kettõ g. Hidd el nem súlytalannak érezné magát.
És akkor azt is gondold végig, hogy miként nézted be, hogy osztottál egy másik számításodnál.
És akkor azt is gondold végig, hogy miért akkor érzed magad súlytalannak, amikor zuhansz. Nem akkor egyenlítõdik ki a két erõhatás, amikor emelkedsz, hanem akkor, amikor zuhansz. Merthogy a két erõt kivonni kell egymásból, tehát amikor a két erõ ellentétes irányú, akkor az általános iskola alsó tagozatos matekanyaga jusson eszedbe, hogy a negatív szám kivonása az olyan, mintha a pozitív értékét adnád hozzá a másikhoz. Ezért mondom, hogy a két erõt összeadni kell, mert ellentétes irányúak.
Ha még kivontál volna, akkor azt mondom egyszerûen elbóbiskoltál. De te osztottad a 200 milliárdot a 20 milliárddal, és kihoztad, hogy az 10 g.
"Ha visszaellenõrzöd rájössz hogy 716-al számolgattam."
Az EPM-et néztem be Hz-nek. Azzal tényleg 20 milliárd g hozzávetõleg. A gravitáció viszont 200 milliárd. Tehát a gravitáció még mindig 10xszer nagyobb. Ebbõl viszont te 10g-t számoltál, ami a testre hat. Ez alapvetõ tévedés, mert osztottál, amikor összeadni kellett volna. A valóságban 220 milliárd g erõ hatna a testre. Mármint ekkora erõ nyomná össze. A gravitáció húzná lefele, a perdület tehetetlensége meg hajigálná felfele, azaz a két erõ összege nyomná össze.
"Ha az elképzelésem helyes akkor lényegében a protonok és az elektronok gyakorlatilag egymásba préselõdnek és neutron lesz belõlük? Ha jól tudom a proton elektron és a neutron egyaránt 3-3 kvarkból áll. Akkor hogy lesz egy protonból és egy elektronból egy neutron?"
Úgy, hogy részecskeütközéskor nem a két anyag egyesül, hanem a kvantum tulajdonságok összegzõdnek, és minden energiává alakul, és hirtelen addig nem létezõ részecskék keletkeznek, amiknek az összes kvantum tulajdonsága azonos. Tömeg, töltés, spin, mozgási energia. Tehát nem a meglévõ golyóbisok alkotnak más struktúrát, hanem új golyóbisok keletkeznek, és semmilyen kvantum tulajdonság nem veszik el.
Azt ugye tudod, hogy egy neutron magában 7-8 perc alatt megsemmisül. Az atomok mégis megmaradnak. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a proton és a neutron között közlekedik az atommagban egy kölcsönhatás részecske, ami kvantum tulajdonságokat szállít az egyikbõl a másikba. Egy protonból neutron lesz, egy neutronból meg proton, és újra indul a stopperóra, hogy mikor bomlik le a neutron.
Amikor egy protonba (két U és egy D kvark) bepréselõdik egy elektron, akkor az egyik U kvark D kvarkká változik, és egy két D és egy U kvarkból álló neutron lesz. Az elektron töltése elhasználódik, az elektron nem belekerül, hanem megsemmisül, és a felesleges tömeg és mozgási energia megteremt egy új részecskét, egy neutrinot. Az elõtte nem volt sehol, addig nem létezett. Õ akkor teremtõdött. Nem volt alkatrésze egyik részecskének sem. Ez arra utal, hogy a részecskék nem anyagok, hanem tiszta energiák, amik anyagnak néznek ki. Valójában nem részecskék ütköztek, hanem hullámok, amik energiából vannak. AZ anyagi megnyilvánulása minden részecskének csak egy arca az energiának, amit mutat. Képletesen szólva, ha az anyagok megfelelõ energiával ütköznek, akkor az összes tulajdonságot a természet belerakja egy nagy kalapba és újra legózza belõle az anyagokat, amik az ütközésben részt vettek. Ebben az esetben az energia csak arra elég, hogy egyetlen kvarkot módosítson, így neutronosodik a proton, mert egy kvarkja megváltozik, és a maradék energiából csinál egy neutrínót a természet, és még jó nagy mozgási energia is marad neki az összenergiából, tehát az elrepül messzire jó gyorsan köszönés nélkül. És ha az össztömeget, meg mozgási energiát összeadod, meg a spint és töltést is, akkor az új részecskék pont ugyanazt adják ki, mint amikbõl keletkeztek.
"Meg akkor sem, ha a gravitaciot a centrifugalis ero 1 G nagysagrendjere csokkentene."
Ez egy fizika karó. Nem kiegyenlítõdés történne, hanem összeadódás. A gravitáció lefele húz, a forgás lendülete felfelé tol. Nagyobb lenne a súlyod, nem kevesebb.
Könnyen ellenõrizheted egy liftben. Ha elindul fölfele a lift, nagyobb súly fog nehezedni a lábadra, amíg gyorsul.
Pont 20 km-t írtam magam is. Annál nagyobb nem lehet, mert akkor összeomlana kvarkcsillaggá vagy feketelyukká. Az már túl sok anyag lenne egy helyen, és nem állna ellen a gravitációnak.
A gondolatot elsõsorban nem a dinamó szülte:) hanem sokkal inkább azt hogy a SETI nél iszonyatosan értelmetlennek tartom rádiójelek után kutatni... Ha értelmes civilizáció kommunikálni próbál velünk a közelben már rég látnánk ha messzebb van akkor annál jóval komolyabb problémákba ütközik a jel észlelése szerintem. Sok értelme rádiójelek után kutatni szerintem nincs, egyszerûen nem praktikus. Egy ideig volt értelme ma már nincs. Ha tényleg akarjuk a seti-t akkor az szerintem inkább legyen végletesen kattant elméleti fizikusok játszótere akik agyament ötletekkel jönnek elõ hogy hogyan észlelhetnénk egy nagyon fejlett civilizáció nyomait. Ma olyan jelek után kutatunk amiket ismerünk ellenben egyetlen dolog biztos felõlük: csillagközi kommunikációra nem praktikus. (még a naprendszeren belül is korlátozottan) Ha ennyi pénzt kültünk ennyire minimális esélyekre miért ne költenénk arra hogy néhány kattant figura ötleteljen azon hogy mégis mi lenne praktikus és azokat figyelni. Ebbõl még akár kisülhet egy jó ötlet is míg a rádiós hallgatózásból... Nekem simán csak idõpocsékolásnak tûnik. Ha fizikailag lehetetlen hatékonyabb kommunikáció akkor az azt jelenti hogy se ufók nem jönnek a földre se nem fogjuk hallani õket ha pedig létezik ennél jobb módszer akkor meg miért szenvedünk a nyanvadt rádióval? Miért nem ötletelünk inkább a jobb módszereken?
Lenne néhány kérdésem: A pauli elv szerint (egyszerûen)két szubatomi részecskének nem lehet minden kvantumszáma azonos. Még egyszerûbben (ahogy vizuálisan próbálom elképzelni) két dolog nem lehet ugyanott ugyanakkor. Ez mennyire helyes elképzelés?
Ha az elképzelésem helyes akkor lényegében a protonok és az elektronok gyakorlatilag egymásba préselõdnek és neutron lesz belõlük? Ha jól tudom a proton elektron és a neutron egyaránt 3-3 kvarkból áll. Akkor hogy lesz egy protonból és egy elektronból egy neutron? A kvarkok tömege ha jól gondolom adott. Mi lesz a maradék tömeggel ha a kvarkok száma csökken mert a protonok és az elektronok neutronokká válnak?
(Extrém fantazmagória aki nem szereti ne olvassa) Ha a forgás hirtelen lassul akkor az hirtelen energiacsökkenésre is utalhat. Különösen ha nem láttunk elõtte egy marha nagy villanást a neutroncsillag felõl nem lehet (akár csak nagyon nagyon távolról) hogy az energiavesztés mesterséges ad abszurdum energiatermelés céljából?
#33: Tessék. Így kell "nyelvtannáciskodni" normálisan. Hozzászólok a cikkhez és röviden megjegyzem hogy "újságíró vagy haver figyelj már oda".
Szerintem egy ilyen cucc lehet a Super Star Destroyer ben is. Ez úgy megcsûri a teret, hogy aztán kész
"Mit akarsz te ott gyalogolni, ahol egymillió fokos szuperleves ezerszer körbefordul egy 20 km-es gömbön, ahol kétszázmilliárdszoros a gravitáció, és a szökési sebesség a fénysebesség harmada?"
Ahogy jeleztem is, nyilvan valoan nem gondoltam komolyan, hogy millio fokos homersekleten, mindenfele brutalis sugarzasok kozepette ott setalgatni lehetne. Meg akkor sem, ha a gravitaciot a centrifugalis ero 1 G nagysagrendjere csokkentene. Csak a magneses ter akkora, hogy szettepne a molekulakat,ami nem tenne jot a 70 % viztartalmu embereknek. Meg amugy is elszedulnenk, a gyors forgastol, meg jo hogy a fold nem forog.
Bizony, a neutroncsillag nem egy homogén neutrongolyó, hanem rétegei vannak, mint egy hagymának. A legkülsö réteg erösen összepréselt de még atomos anyag, a neutronfolyadék beljebb található, és nagy tömegü neutroncsillagok magjában még kvark-gluon plazmát is feltételeznek a tudósok. Ezek között a rétegek között nagyon kényes egyensúly van, ami rengeteg fizikai paramétertöl függ, nyomás, hömérséklet, mágneses viszonyok, belsö anyagáramlás, stb. Mivel a neutroncsillagok forgása lassul, ezért az áramlások is változnak, az általuk szállított hömennyiség is változik, és felborul a rétegek közötti egyensúly. Egy kritikus ponton túl hirtelen átrendezödik a neutroncsillag belseje, és a megváltozott sugárirányú tömegeloszlás befolyásolja a forgási sebességet.
Amikor a neutroncsillag hül, a rétegei összeroskadnak, és még jobban összepréselödik, akkor felgyorsul a forgása, ilyesmit már gyakran megfigyeltek a csillagászok. Ez esetben a fordítottja történhetett, talán mert a magnetárnak erös sugárzása van és energiát meg anyagot veszít, a belsö rétegekre nehezedö nyomás csökkent, és talán a neutronfolyadék egy része visszarendezödött kisebb sürüségü atomos anyaggá. Ettöl a neutroncsillag kitágult miközben a magja kisebb lett, kevésbé koncentrálódik az anyaga, és a forgási sebessége lelassult. De ez csak tipp... :)
Mert megváltozott a belsejében a tömegeloszlás, mint amikor egy pörgö korcsolyázó kinyújtja meg visszahúzza a karjait. A perdülete nem változik, a tömegeloszlása viszont igen, és ez miatt változik a forgási sebessége is. Ezért írják, hogy az ilyen esetek sokat elárulnak a neutroncsillagok beljejéröl (igen, egybe kell írni, és egy újságírónak illene tudnia ezt, ez a szakmája).
"Egy fly. soha nem fog visszaalakulni neutroncsillaggá, akár milyen gyorsan forog, lol. A feketelyuk elpárolog."
Ha el is parolog, azert talan nem azonnal. Mondjuk egy ilyen hatareseten levo feketelyuk, az meg talan visszaalakulhat kvarkleves allapotbol, neutroncsillaga, ha kivulrol kap egy kis lenduletet. Nem halottam meg ilyet, de nem lepodnek meg, ha volna ilyen, es idonkent lathato lenne, idonkent meg eltunne.
"A neutron csillagok forgási sebessége elérheti a percenkénti 43.000 fordulatot is" Föld méretû neutroncsillagnál ~1,3x10^14 m/s^2 a centripetális gyorsulás ezen az rpm-en. (az egyenlítõnél)
Megint hozzátok alattam az SG színvonalát, ez az!!! Sose adjátok fel ;)
"Szeritem siman elkepzelheto, olyan hatareset, amikor meg epp nem lesz feketelyuk mert a centrifugalis ero ellent tart. Masodpercenkenti tobb ezres fordulatszamnal iszonyu erok lephetnek fel. Vagy esetleg meg az is megtortenhet, hogy egy forgo feketelyuk tovabb gyorsulva, visszater a feketelyuk allapotbol, es ujra neutroncsillaga valik."
Amikor szupernóvaként felrobban a külsõ héját ledobva, a gravitáció miatt összeomlik. Pörögni azért fog gyorsabban, mert a kezdeti perdülete megmarad, de kisebb sugár mentén fog pörögni. És nem a pörgés állítja meg a további összeomlását, hanem a Pauli-elv. A protonok (amik neutronokká válnak és neutronok nem kerülhetnek közelebb egymáshoz. Ha mégis nagy a gravitáció, akkor a neutronok is felbomlanak kvakokká és kvarkcsillaggá alakul. Ha ennél is nagyobb, feketelyukká. Ha jól tudom, kvarkcsillagot nem is ismerünk, nem észleltünk, csak feltételezhetõ, hogy vannak. Nincs az a perdület, ami ezt meggátolná.
"Sot egy kicsit gyorsabban forgo neutroncsillagon, ahol foldszeru gravitacios gyorsulas alakul ki, meg le is lehetne szallni, korulnezni egy kicsit. Mindenesetre elkepeszto allapotok lehetnek, egy ilyen helyen, ahol az anyag, epp a megszunes allapota korul ingadozik."
Milyen földszerû gravitációról beszélsz? Egy naptömeg 20 km átmérõbe préselve. Ott a gravitáció saccra milliárdszoros, mint itt a Földön. Utána néztem a wikin. Két nagyságrenddel alábecsültem. 2 x 10 a 11-en. 200 000 000 000 g, azaz kétszáz-milliárd g a gravitáció. Az elekronjainak a zöme megsemmisül és neutronosítja a protonokat. Úgy belepréselõdik az elektron a protonokba, hogy megsemmisül, és a kvantum tulajdonságai átalakítják a protonok kvarkjait és a proton neutronná válik. Az egész katyvasz neutrinók kisugárzása után egymillió fokosra hûl a kezdeti százmillióról egy év alatt. Mit akarsz te ott gyalogolni, ahol egymillió fokos szuperleves ezerszer körbefordul egy 20 km-es gömbön, ahol kétszázmilliárdszoros a gravitáció, és a szökési sebesség a fénysebesség harmada?
Szeritem siman elkepzelheto, olyan hatareset, amikor meg epp nem lesz feketelyuk mert a centrifugalis ero ellent tart. Masodpercenkenti tobb ezres fordulatszamnal iszonyu erok lephetnek fel. Vagy esetleg meg az is megtortenhet, hogy egy forgo feketelyuk tovabb gyorsulva, visszater a feketelyuk allapotbol, es ujra neutroncsillaga valik.
Sot egy kicsit gyorsabban forgo neutroncsillagon, ahol foldszeru gravitacios gyorsulas alakul ki, meg le is lehetne szallni, korulnezni egy kicsit. Mindenesetre elkepeszto allapotok lehetnek, egy ilyen helyen, ahol az anyag, epp a megszunes allapota korul ingadozik.
te nem mesterlövész puska vagy, hanem egy hülyegyerek
A Dra gu nov szim pla v-vel egy Orosz mes ter löv ész pus ka. Az pe dig nem én va gyok. Ha az len nék már ré gen fej be lõt te lek vol na és egy hü lyé vel ke ve sebb len ne. Az én nick em Dra gu now. Majd írd le vá lasz ban mit ke lett vol na egy be ír nom okoska.
Köszönöm aggodalmadat, de nekem megfelelõ intellektuális szórakozást nyújtott annak érthetõ megfogalmazása, hogy miért visszás a példa. Remélhetõleg egyszer elolvasod azért Te is.
"Az emberek okosak. Ha belegázolnék a strand vízébe VV ruhában pár laboros kacattal és azt mondanám: nagy a víz dihidrogénmonoxid (H2O) tartalma, ez könnyen fulladást okozhat, sikítva menekülnének."
Ez már régóta csípi a szememet, és le is írom, hogy miért.
Az emberek ugyanis tényleg okosak. Ez egy stresszhelyzet, amiben gyorsan kell dönteni, és az információk hitelességérõl, megbízhatóságáról nem tudsz meggyõzõdni, ellenben jóval több információt kapsz annál, mint a kimondott szavak, és ez a jóval több info mind arra utal, hogy veszélyben vagy.
Elõször is gyorsan kell döntened, hiszen felmerült annak a lehetõsége, hogy veszélyes folyadékban vagy, és minden tizedmásodperc, amit a gondolkodással töltesz, egy tizedmásodperccel több a "bizonytalanban". Ez eleve egy stresszhelyzet, nagyobb eséllyel dönt ilyenkor az ember egy gyors de biztosat, amitõl biztos nem lesz baja.
A veszélyérzetet fokozza a vegyvédelmi ruha és a kütyük. Ez egy strandon nem szokásos látvány, arra utal, hogy valami veszélyes van a környéken, illetõleg hogy a VV viselõje hatóság, kiemelt személy, hozzáértõ. A viselkedése (kiabál, bejelent valamit, fulladást emleget) is arra utal, hogy amit mond, az fontos, nem szokványos információ. Ez "élesíti" az emberek önvédelmi mechanizmusát, további stresszt okoz.
Valójában tehát két választás van:
- benne maradsz a vízben, hiszen tudod, hogy a dihidrogén-monoxid az valójában a víz. Mit nyersz: Pár perc zavartalan pancsikálást. Mit veszthetsz, ha rosszul hallottad, ha rosszul emlékezel, ha rosszul mondta az ember, aki vegyvédelmi ruhában becsörtet: Megdöglesz.
- nem maradsz benne a vízben. Mit nyerhetsz: az életedet. Mit veszítesz: kimentél a vízbõl. Morgolódsz.
Jól látható, hogy mivel az infók lehetnek hamisak, hibásak is, gondolkozni nincs idõ hiszen éles helyzet van, és van a közelben egy látszólag kiemelt, hozzáértõ személy, akinek a viselkedése (felszerelés, hangos bejelentés, fulladás emlegetése) arra utal, hogy veszély van, az a választás, amivel nagyot nyerhetsz de szinte semmit nem bukhatsz, az az, ha kimész. Ugyanis a vízbõl 10 percre kimenni az égvilágon semmi hátrányt nem okoz.
Ez alapján elkönyvelni az embereket hülyének, mert lehet olyan szituációt elõidézni, mikor egy nagyon kicsit (gyakorlatilag súlytalant) szinte biztosan rosszul döntenek a saját életük védelmében, igen nagy arrogancia, bár tény, hogy huszon-egynéhány éves korban mindenki átesik rajta.
Ostoba fasz vagy. Kibaszottul igaza van, hogy a fekete lyuk az feketelyuk. Szólni meg azért kell, mert egyre jobban terjed, aminek ékes jele, hogy itt is így írják. Ez nem nyelvtannáciskodás.
Kb. annyi szükség volt mint erre: "Ez a neutron csillag valami teljesen váratlant mûvel. Forgási sebessége a kezdeti hirtelen csökkenés óta egyre gyorsuló ütemben folytatódik" Mit állítunk? Folytatódik. Mi folytatódik? A forgási sebessége. XD Hogy folytatódik? Egyre gyorsuló ütemben. Mióta folytatóik? A kezdeti hirtelen csökkenés óta. Ha ez így marad, akkor elõbb utóbb túlfolytatódik a forgási sebessége. :D
Egy csillagászati fejtegetés és kérdés. Ha forog egy test, akkor sugárirányú centripetális erõ lép fel. Ez megakadályozhatja azt, hogy létrejöjjön a feketelyuk? Lehetnek olyan gyorsan forgó nagy tömegû neutroncsillagok, amelyeknél ez megakadályozza a feketelyukká válást egészen addig míg a forgás sebessége, és ezzel a gravitációt ellensúlyozó centripetális erõ kellõen le nem csökken? Milyen érdekes lenne, ha egyszer arra ébrednének a csillagászok, ha az egyik neutroncsillaguk eltûnt.
És erre a kommentre mi szükség volt? Fõleg, hogy a helyesírás egybe írandó, a Dragunov pedig szimpla v-vel. De lehet, hogy csak túl h... vagy hogy megértsd.
Ennek aztán sok köze volt a cikkhez. Ha már hülye vagy a csillagászathoz és nem tudsz hozzászólni, legalább ne köss bele a helyes írásba. Egyébként sincs igazad csak túl hülye vagy hozzá, hogy megértsd.