SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához! Szóval volt pár dolog, ami fölött nehezen tértem napirendre. Kezdetnek ott volt már a film elején a csavar, amit egészen a végéig nem tudtam feldolgozni: egy végtelenül lágyszívű és jóindulatú, ugyanakkor menthetetlenül balfasz (ezt se értem) rohamosztagos, aki az állítólagos, kisgyerekkora óta tartó kiképzés dacára rögtön az első bevetésén leblokkol (ennyit a kiképzésről), majd uccu neki eldobja a sisakot, és tíz perc múlva már olyan penge lázadó frídom fájter, hogy Han Solonak anno két filmbe tellett hogy ilyen legyen. Azt meg sem említem, hogy tudtommal a rohamosztagos kiképzés egyik alappillére, hogy megrendíthetetlen hűséget vernek a kadétok fejébe. Könyörgöm, Timothy Zahn abszolút hihetően és hitelesen adta elő a renegát rohamosztagosok képét az Allegiance-ben, de ez? Röhej.
A másik, számomra falfejelős rész maga a szuperfegyver elleni támadás volt. Adott egy a Halálcsillagnál tízszer nagyobb, agyszétkúró gépbolygó, ami egyszerre féltucat bolygót tud porrá lőni, és mit küldenek ellene a lázadók? Úgy van, egy tucat X-szárnyút. Szép munka. Nagyobb hadihajók, cirkálók, vagy csak pár szerencsétlen Y-szárnyú, vagy egyéb nehezebb vadászbombázó? Áááá, minek. X-szárnyú, az kell, azt ismeri az átlag paraszt. Ezt egyértelműen butításnak éreztem, főleg hogy az egyik jelenetben a dicső, sebezhetetlen Vörös osztag még épp rárepül a célra, nyomában kb. százhúsz TIE fighterrel, a következőben meg gyakorlatilag már repülnek ki, nagy örömködve, miután szétlőtték az egész kócerájt. Hát gyerekek, a Halálcsillagoknál valahogy sokkal jobban át tudtam érezni a helyzet komolyságát.
Aztán meg kell említeni az egyik legnagyobb sérelmemet, a Kylo Rent alakító színészt. Úristen. Nem fogom ragozni, lényeg, hogy aki a mai napig rühelli a Hayden Christensent az Anakinos alakításáért, az most tíz körömmel fogja lekaparni az arcát. Nemtom ki találta ezt a nyálas, krumpliorrú paprikajancsit, de leginkább Zorgra emlékeztetett az Ötödik Elemből, azzal a különbséggel, hogy az a karakter poénos volt a forgatókönyvnek és Gary Oldmannek köszönhetően, míg ez az ürge komoly szerepet játszott, egy elméletileg komoly filmben. Vagyis próbált. Sötét foltja a filmnek, legalábbis számomra.
Akkor a Disney-s gyomrosok felett se lehet elmenni szó nélkül. Először is ott van BB-8. Aki már látott valaha animációs, Aranyhaj, Frozen és/vagy egyéb Disney produkciót, az tudja, hogy minden egyes ilyenben kötelező elem egy cuki kis mellékszereplő, kiskutya, kismacska, kiskaméleon, kisanyámkínja, aminek a cselekmény szempontjából nulla jelentősége, de a gyerekek imádnják, és a szülők arca is ellágyul a láttára egy "hát nem aranyos?" kíséretében. Ezt a célt szolgálja most BB-8, R2 utódja. Csak amíg R2 jópofa volt, és egy személyiség, plusz komolyan hozzátett a cselekmény alakulásához, addig BB-8 csak... Cuki. Ennyi a szerepe. Látszott, hogy megpróbálták őt is valami R2-s személyiségre belőni, de nem nagyon sikerült, nagyon érződik a filmen, hogy csak a cukiságfaktor miatt van ott a film feléig minden jelenetben, ami nekem rohadtul nem hiányzik egy Star Warsból.
A humorfaktort megint nem tudtam tárt karokkal fogadni, sajnos megpróbálkoztak a Marvell filmekben dívó, "poénosnak szánt, de rohadtul oda nem illő" viccgyártással, amit még egy Galaxis Őrzőiben elnézek, de könyörgöm, ne erőszakoljuk bele egy SW-be. Annak idején az eredeti trilógia mosolygást kiváltó helyzetkomikumokkal, és Leia és Han csipkelődésével csalt egy finom mosolyt az arcunkra, és ez jó volt így. Most már úgy éreztem, hogy az aktuális Hollywoodi trendeket követve a rendező kötelességének érezte, hogy a nézők röfögve felröhögjenek időnként, és ez igencsak izzadságszagú jeleneteket eredményezett (kézfogós jelenet, Finn folyamatos bénázása). Szerencsére annyira nem vitték túlzásba mint vártam, hálistennek nem zsúfolták tele a filmet ilyenekkel Marvelles mintára, és a film felétől egyre ritkábbak lettek ezek, aminek örültem, mert néha én éreztem zavarban magam a gyermeteg poénoktól.
A másik, amire itt már felhívta valaki a figyelmet, az a náci birodalmiak jelenet. Tábornok úr emelvényen áll, előtte felsorakozva a rohamosztagosok mögötte a felfüggesztett zászlók, tábornok úr elmebeteg módon üvöltve darálja a lelkesítő beszédet, majd karlendítés. Könyörgöm ne, mert nevetséges, és ráadásul kurvára nem odaillő és illúzióromboló. Ha már csak félretesszük a szánalmas náci-kártyát, akkor is: szerintem az emberek fejében a rohamosztagosok hideg, profi katonákként élnek, akiknek a hűsége kiképzésük és neveltetésük okán megkérdőjelezhetetlen (ezért nem értettem a főhőst se, de ezt lásd fent), és rohadtul nem azért, mert valami egyenruhás gyökér vöröslő fejjel lelkesítő beszédet ordít az arcukba. Fekete pont, de durva.
A film egyetlen komoly fénykardpárbaját se tudtam valahogy átérezni. Már ott elmorzsoltam egy könnycseppet, mikor konstatáltam, hogy a klasszikus, zümmögő fénykardhangokat lecserélték valami tök semleges, zümmögő-sercegő izére, a keresztvasas fénykardról meg már nem is mondok semmit, arról úgyis mindenkinek megvan a maga véleménye. De valahogy a párbaj lendülete, izgalmassága se volt meg, pedig azt hittem, hogy ha valamire, erre majd akár túlságosan is ráerősítenek akciófilmőrült világunkban. A régi SW-knél az ember folyamatosan keresztbe tett ujjakkal ülte végig a párbajokat, folyamatosan megvolt az érzés, hogy vajon mi lesz a vége, hisz egy rossz mozdulat, egy apró hiba, és már repül is egy végtag. Innen ez nagyon hiányzott. Megjegyzem Kylot kb. háromszor csapták meg fénykarddal, Finnt tokától bokáig végihasították, mindezt egy árva elvesztett végtag nélkül. Nem vagyok én szadista, de ez azért elég nehezen hihető, és szeretném azt hinni, hogy nem a Disney gyerekbarátosító (értsd: gagyisító) politikájának az eredménye.
A rohamosztagosok új sisakját se tudtam értékelni, én valahogy sokkal jobban bele tudtam volna élni magam a régi SW hangulatba, ha a jó öreg rohamosztagosok kavirnyálnak a vásznon, nem valami újragondolt bukósisakok. Értem én hogy Új Rend, meg jelezni kellett hogy itt kérem valami újdonság van, de ennyire ne izzadjunk már meg, mert megint visszafelé sült el (számomra).
Még lenne miről beszélni, például a színészi játékokról is van mit mondani (Harrison Ford például szerintem igen gyenge volt), de egyelőre ennyi volt bennem. Aki ezek alapján azt hiszi, hogy rossz film, azt azért megnyugtatom, hogy nem az. A film maga elég jól összeáll, és egyáltalán nem rossz, csak ezek voltak azok a dolgok, amik fölött én speciel nem tudtam elsiklani. Második megnézésre talán már majd el fogok tudni, talán nem, meglátjuk. Egyelőre azt mondom, a film nem volt csalódás, de a klasszikus SW-k Valhallájába se tudnám betenni.