SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!Néztem hát a falkákban vonuló, kipirult arcú fiatalokat, akik 2006-ban még a gyerekszobában legóztak, meg azt a néhány nekivadult akciónyugdíjast, akiknek mindegy, csak kicsit még harcolhassanak a munkásmozgalomért, barátom pedig késett, hát gondoltam egy merészet, és elsétáltam én is a József nádor térre. Úgyis rég lőtték ki a szemem. Egyenesen a színpadhoz mentem, és megkérdeztem az ott sárga mellényben álldogáló, húszéves körüli srácot:
- Jó estét. Mielőtt csatlakoznék egy tüntetéshez, megkérdezhetem, ki szervezi?
A srác döbbenten nézett rám, majd megkérdezte, miért érdekel?
- Itt látok egy színpadot elsőosztályú fény- és hangtechnikával, amelynek a bérlete egy napra alsó hangon egymillió forint. Erre ki biztosított anyagi keretet?
- Ezt... az előző tüntetésen adakozták össze.
- Kik?
- Hát az emberek!
- Értem. És ki folytatta le a gyűjtést? Ki kezelte a pénzt?
- Ööö... erre nem válaszolhatok.
- Hát ki válaszolhat?
- A... a főszervezők.
- Ők hol vannak?
- Most elfoglaltak.
- De hol vannak?
- Nem tudom.
- Ezek szerint nincsenek itt?
- Nem, még nincsenek.
- Hol vannak húsz perccel a tüntetés megkezdése előtt?
- Hát, majd jönnek.
- Kik ők?
- Erről nem nyilatkozhatok.
- Nem is nyilatkozatot kértem, csak magánemberként kérdezem. Ki a főnököd?
- Nem... nem tudom.
- Nem tudod? Hát ki adta nektek ezeket a sárga mellényeket?
- Az... az az infrastruktúra része.
- Értem én, de valakitől csak kaptad?
- Ő most nincs itt.
- De ki ő?
A beszélgetés ebben a mederben folytatódott pár percig, s közben egy másik fiatalember is odajött győzködni engem, hogy ne érdekeljen, ki szervezi ezt a tüntetést. Nem, nem titok. Csak nem mondhatják el. De biztosíthatnak róla, hogy a tüntetés maximálisan politikamentes lesz. Becsszó.