a kutya reggel tök megbolondulva keresett valamit kint a szerszámos épület részben...most ebéd közben egy jó nagy menyét napozott a tetején majd bemászott a tetõhöz :D
A Gonosz Nagyúr Listája azokat a jól ismert hibákra világít rá, amelyeken a modern sci-fi/fantasztikus filmek, történetek fõgonoszai általában elcsúsznak. A GNL a 90es évek elején kezdett összeállni, különbözõ levelezõlistákon keringõ és folyamatosan bõvülõ összeállításokban, melyeknek ma már számtalan változata létezik, nem ritkán több száz bejegyzés hosszan. Az alábbiak jórészt Peter Anspach archívumából lettek válogatva, aki '97ben saját nevére copyrightolta a GNOt.
A hadseregemben minden katona átlátszó plexiüveg ellenzõkkel ellátott sisakokat fog kapni, nem olyanokat, amelyek eltakarják az arcot.
A szellõzõnyílásaim elég szûkek lesznek ahhoz, hogy ne lehessen rajtuk keresztülkúszni.
A nemesi származású féltestvérem, aki elõl a trónt elbitoroltam meg lesz öletve, nem pedig névtelenül fogvatartva a kazamaták valamelyik elfeledett cellájában.
Nem gondolnám, hogy az ellenfelem túl egyszerûen megúszná azzal, ha ott helyben lelövöm.
Az ereklyét, mely a hatalmam forrása, nem a Tûzfolyamon túl, a Reménytelenség Hegyének tetején és az Örökkévalóság Sárkányaival fogom õriztetni. Ehelyett ott fog pihenni az én saját kis páncélkazettámban. Ugyanez vonatkozik arra a tárgyra, ami az egyetlen gyenge pontom.
Nem fogom kárörvendõen kielemezni az ellenfelem helyzetét mielõtt megölöm
Miután fogságba ejtettem az ellenfelemet és õ megkérdezi, hogy „Nézd, mielõtt megölnél legalább elmondanád hogy mi ez az egész?”, arra azt mondom, hogy „Nem!”, és lelövöm. Sõt, ha jobban belegondolok, elõször lövöm le, és utána mondom neki, hogy „Nem!”
Miután elraboltam a gyönyörû hercegnõt, azonnal összeházasodunk egy csendes, zártkörû ceremónia keretein belül. Nem lesz három hétig tartó pazar látványosság, ami alatt a tervem utolsó részét kivitelezem.
Nem lesz semmiféle önmegsemmisítõ mechanizmus, csak ha elengedhetetlenül szükséges. Ha elengedhetetlenül szükséges, akkor sem egy nagy, piros gomb lesz, „Ne nyomd meg” felirattal. Ez a gomb ehelyett egy automata csapdát fog aktivizálni, ami azonnal szitává lövi azt, aki olyan ostoba volt, hogy nem hallgatott a feliratra. Ugyanez vonatkozik az ON/OFF gombokra is.
Az ellenfeleimet nem a belsõ szentélyben/magánlakosztályomban fogom kihallgatni. Egy apró területenkívüli motel ugyanúgy megteszi.
Fennsõbbrendûségem tudatában is a biztonságra fogok törekedni. Éppenezért nem érzem majd szükségét annak, hogy trükkös feladványokba bújtatott tippeket adjak ellenfeleimnek, vagy éppen életben hagyjam közülük a gyengébbeket azért, hogy tudassam velük: Nem jelentenek fenyegetést számomra.
Az egyik tanácsadóm egy átlagos ötéves gyermek lesz. Minden hiba és ellentmondás, amit képes lesz kiszúrni a tervemben, még a megvalósítás elõtt javításra kerül!
Minden megölt ellenfelem testét elégetem, de legalábbis több tárat ürítek beléjük; nem csak úgy otthagyom õket halottan. A halálhír szétkürtölése, illetve minden velejáró ünnepség és dorbézolás csak ezután fog következni!
A hõs nem lesz jogosult egy utolsó csókra, utolsó cigarettára, vagy bármely egyéb utolsó kívánságra.
Soha nem fogok digitális visszaszámlálóval ellátott készülékeket használni. Semmilyet. Ha mégis elkerülhetetlen, úgy állítom be, hogy 117-nél aktivizálódjon, amikor a hõs még épphogy csak elkezdte kigondolni, hogy mihez is fog kezdeni.
„De még mielõtt megölnélek, van még egy dolog, amit tudni akarok!” Na EZ a mondat soha nem fogja elhagyni a számat.
Ha tanácsadókat alkalmazok, néhanapján meg is fogom fogadni a tanácsukat.
Nem lesz fiam. Bár nyilvánvaló, hogy a rosszul kitervelt hatalomátvételi kísérlete bukásra lesz ítélve, épp a kritikus pillanatban fogja elvonni a figyelmemet valami fontosról.
Nem lesz lányom sem. Bár legalább olyan gyönyörû lenne mint amilyen gonosz, elég ha egyszer elkapja a hõs szilaj tekintetét és már el is árulta a saját apját.
Alternatív megoldásként: ahelyett, hogy nem nevelek gyerekeket, éppen ellenkezõleg; sok-sok gyerekem lesz. Így a fiaim el lesznek foglalva az egymás közti hatalmi harcokkal, a lányaim pedig egymást fogják szabotálni a fõhõsért vívott szerelmi csatározásokban.
Bár bizonyítottan stresszoldó hatású, nem fogok túlságosan belefeledkezni a mániákus nevetésbe. Az ilyen elfoglaltságok miatt túl könnyen el lehet mulasztani olyan váratlan fejleményeket, melyeket egy figyelmesebb személy képes korrigálni.
Egy tehetséges divattervezõnél a hadseregem számára egyedi uniformist fogok csináltatni, nem olyan olcsó vicik-vacakokat, amelyekben náci rohamosztagosoknak, római légionáriusoknak, vagy vad mongol hordának néznek ki. Végülis ezek idõvel mind elbuktak, és szeretném, ha az egységeim egy pozitívabb mentalitást képviselnének.
Nem érdekel, hogy mennyire csábító a korlátlan hatalom lehetõsége, nem fogok olyan energiát magamba szívni, amely nagyobnak látszik, mint a fejem.
Lesz egy raktáram kifejezetten low-tech fegyverek számára, és a katonáim ki is lesznek képezve azok használatára. Így –mégha a hõsöknek sikerül is kiiktatni a központi generátort, vagy hatástalanítani a normál energiafegyvereket- a hadseregemet nem fogja egy szedett-vedett horda kövekkel és botokkal legázolni.
Reálisan fogom értékelni az erõsségeimet és a gyengéimet, de legalábbis soha nem fogom azt kiáltani, hogy „Nem! Ez lehetetlen! Én legyõzhetetlen vagyok!”
Nem érdekel milyen jól nézne ki, soha nem építek semmiféle olyan gépezetet ami –egy kicsi és elméletileg hozzáférhetetlen pont kivételével- teljességgel sérthetetlen.
Nem számít, hogy milyen csinosak egyes felkelõk, bizonyára akad valaki, aki legalább annyira szemrevaló plussz nem akar mindenáron végezni velem –éppenezért kétszer is meggondolom, hogy adjak-e parancsot arra, hogy a foglyot a hálószobámba kísérjék.
Nem fogok semmilyen fontos dologból egy és csakis egyetlenegy darabot építtetni. Minden lényeges rendszerhez fog tartozni másodlagos irányítóközpont és tartalék áramellátás. Ugyanezen okokból mindig legalább két csõre töltött fegyvert fogok hordani magamnál.
A házikedvencemet egy biztonságos ketrecben fogom tartani, amibõl nem tud majd megszökni és amiben véletlenül sem tudok megbotlani.
Világos és vidám színû ruhákat veszek majd magamra, hogy összezavarjam az ellenfeleimet.
Minden szórakozott varázslót, töketlen hõsszerelmest, tehetségtelen bárdot és beszari tolvajt kivégeztetek a birtokomon. Az ellenfeleim biztosan feladják a küldetésüket, ha közben nem lehet részük néhány könnyed, feszültségoldó pillanatban.
Az én földemen az összes naív, bögyös felszolgálólány le lesz cserélve slampos, kiélt nõszemélyekre, akik felõl a hõs vagy kísérõi nem számíthatnak váratlan erõsítésre és/vagy romantikus mellékszálra.
Nem fogok dühbe gurulni és nem ölöm meg a rossz hír hozóját, csak hogy megmutassam mennyire gonosz is vagyok valójában. Jó küldöncök nem teremnek minden bokorban.
Nem fogom a szervezetem magas rangú nõi tagjait kötelezni a rozsdamentes acélból kovácsolt bikini hordására. Az általános morált jobban szolgálja a praktikusabb öltözködés. Hasonlóképp, a teljes egészében fekete bõrbõl készült öltözetet különleges eseményekre fogjuk tartogatni.
Soha nem változok kígyóvá. Semmi jó nem sül ki abból.
Nem növesztek kecskeszakállat sem. A régi idõkben ördögi kinézetet kölcsönzött, manapság úgy nézel ki benne, mint valaki az elégedetlen harmincasok közül.
Ugyanazon csapat két tagját nem fogom közös börtönszintre, mégkevésbé közös cellába zárni. Ha valóban fontos foglyokról van szó, a cellákhoz illõ egyetlen kulcsot mindig magamnál fogom hordani, nem másolatot osztogatni róla minden egyes börtönõrnek.
Ha a helyettesem, akiben megbízok, azt mondja nekem, hogy a csapataink vesztésre állnak –hinni fogok neki! Végülis õ a helyettesem, akiben megbízok, nem?
Ha megölt ellenfelemnek van él egy fiatalabb hozzátartozója vagy fattyúgyermeke bárhol a világon –azonnal felkutatom és végzek vele, nem várom meg, hogy bosszúvágyát dédelgetve érjen férfivá; ráadásul pont mikorra én megöregszem.
Ha már mindenképpen csatába kell lovagolnom, biztosan nem állok a seregeim élére, és a csata hevében sem fogok az ellenséges parancsnok kutatására indulni.
Nem leszek sem lovagias, sem sportszerû. Ha van egy szuperfegyverem, amivel senki sem állíthat meg, nem fogom az utolsó pillanatig tartogatni hanem a lehetõ leghamarabb bevetem.
Miután biztosítottam a hatalmamat, megszabadulok azoktól a bosszantó idõutazó masináktól.
Miután elfogtam a fõhõst, gondoskodom a kutyájáról/majmáról/papagájáról vagy bármely émelyítõen cuki kis állatkáról a környezetében, amelyik képes lehet megszerezni a kulcsot vagy megszabadítania kötelékeitõl.
Meglehetõsen gyanakvással fogom fogadni azokat a kijelentéseket, amelyeket az elfogott gyönyörû lázadó tesz a hatalmamra és a férfiasságomra, miközben felajánlja, hogy szíves-örömest elárulja a barátait amennyiben beavatom a terveimbe.
Csak olyan fejvadászokat fogok alkalmazni, akik a pénzért dolgoznak. Akik a vadászat öröméért teszik, azok általában olyannyira elbaltázzák a dolgokat, hogy még az ellenfelem fog elõnyösebben kijönni a helyzetbõl.
Megbizonyosodom arról, hogy vajon pontosan értem-e, hogy a szervezetemben kinek miért kell viselni a felelõsséget. Például, ha a csapatom vezetõje hibát vét, nem fogom nekiszegezni a fegyverem, azt mondani, hogy „Íme a hibád jutalma”, majd megfordulni és véletlenszerûen kivégezni pár katonát.
Ha egy tanácsadó azt mondja nekem: „Nagyuram, hiszen ez csak egyetlen ember, egyedül mire is menne ellened”, azt mondanám: „Erre”, és megölöm a tanácsadót.
Ha meghallom, hogy egy zöldfülû ifjonc irtóhadjáratba fogott ellenem, addig pusztítom el, amíg csak egy zöldfülû ifjonc, és nem várom meg, hogy a fejemre nõjön.
Mindig tisztelettel és jóindulattal viseltetem bármely szörny iránt, amelyet mágikusan vagy egyéb módon tartok az irányításom alatt. Így, ha késõbb esetleg elveszíteném a kontrollt felette, nem fog bosszúért lihegve azonnal a nyomomba eredni.
Ha megtudom, hogy merre található az egyetlen olyan ereklye, ami képes engem megsemmisíteni, nem fogom minden katonámat a megszerzésére küldeni. Ehelyett elküldöm õket valami másért, én meg csendben feladok a helyi újságban egy apróhirdetást a keres-kínál rovatba.
A központi számítógépemen saját egyedi operációs rendszerük lesz, olyan, ami teljességgel inkompatibilis az alap IBM és Machintosh hordozható számítógépekkel.
Minden lényeges adatot 1.45 és 701 Mb-s fájlokba fogok tömöríteni.
Ha az egyik börtönõröm aggályait kezdi hangoztatni a gyönyörû hercegnõ cellájában uralkodó állapotokkal kapcsolatban, azonnal áthelyezem egy olyan pozícióba, ahol kevesebbet kell az emberekkel foglalkoznia.
Fel fogok bérelni egy csapat bejegyzett építészt és ellenõrt, hogy felmérjék a kastélyomat és informáljanak minden egyes titkos átjáróról és elhagyatott alagútról, amirõl esetleg tudnom kellene.
Ha a gyönyörû hercegnõ, akit foglyul ejtettem, a képembe vágja, hogy „Soha nem megyek hozzád! Soha, hallottad, SOHA!!!” , arra majd azt mondom: „Oké”, és megölöm.
Nem fogok üzletet kötni egy démoni lénnyel, hogy utána megpróbáljam átverni csak azért mert szeretek ellentmondásosan viselkedni.
A mutáns torzzsülöttek és pszichopaták a seregem részei lesznek ugyan, mégis mielõtt olyan fontos feladatal bíznám meg õket, ami finom tervezést és stratégiát igényel, elõszöris meggyõzõdöm arról, hogy akad-e bárki más, akinek a képességei szintén megfelelõek, de kevesebb figyelmet vonz magára.
A hadseregemben mindenki megtanul pontosan célozni. Aki nem képes eltalálni 10 méterrõl egy ember nagyságú célpontot, az maga lesz céltáblának használva.
Mielõtt megpróbálnék használni egy ereklyét vagy gépezetet, amire sikerült rátenni a kezem, gondosan elolvasom a használati utasítást.
Ha menekülnöm kell, soha nem fogok megtorpanni azért, hogy drámaian pózolva odavessek még egy félmondatot.
Soha nem építek olyan számítógépet, ami képes érezni és okosabb nálam.
Az ötéves gyermek-tanácsadóm meg lesz kérve arra is, hogy próbáljon megfejteni bármely olyan kódot, amelyet a késõbbiekben használni szándékozok. Ha 30 mp alatt képes megfejteni, nem fogom használni. Ugyanez vonatkozik a jelszavakra is.
Ha a tanácsadóim megkérdezik, hogy ugyan miért teszek mindent kockára egy ilyen õrült tervvel, egy pillanatra megállok és megpróbálok kielégító választ találni a kérdésre.
Az erõdítményeim folyosóit/csarnokait úgy fogom megtervezni, hogy ne legyenek benne beugrók, oszlopok vagy szobrok amiket a behatolók tûzpárbaj esetén fedezéknek használhatnak.
A szemétledobó szemétégetõbe fog vezetni, nem tömörítõbe. És folyamatosan be lesznek izzítva; hallani sem akarok szabályos idõközönként megnyíló lángfúvókákról.
Rendszeresen felkeresek majd egy jónevû pszichiátert, aki megszabadít minden olyan extrém fóbiámtól és egyéb rossz szokásaimtól, amik a késõbbiekben a hátrányomra lehetnek.
Nem érdekel, hogy hányszor van gebasz a rendszerben, az õreim a biztonsági kamerák legapró mûködési zavarait is teljes készültségben fogják kivizsgálni.
Nem megyek bele olyanokba, hogy szabadon engedem a fõhõst ha gyõz valami hülye versenyen; még akkor sem, ha a tanácsadóim biztosítanak arról, hogy ez teljes képtelenség.
Nem fogom parancsba adni az elit osztagomnak, hogy "Élve akarom Õt"-a parancs valahogy úgy fog hangzani, hogy "Próbáljátok meg élve elfogni, ha nem okoz túl sok gondot".
Minden foglyot vele azonos nemû õrök fognak õrizni.
Be lesz tiltva minden varázslat és technológia, amivel fel lehet támasztani egy olyan mellékszereplõt, aki életét adta a nemes célért.
Minden látnoknak és jövendõmondónak kínálok egy kecsegtetõ opciót: Ezentól vagy kizárólag nekem fognak dolgozni, vagy ki lesznek végezve.
Soha nem párbajozok a fõhõssel.
A bázisom lövegtornyait úgy építem, hogy ne tudjanak tüzet nyitni egymásra vagy befelé.
Mielõtt komoly összegeket fektetnék óriás vízköpõ-szobrokba, gótikus boltívekbe és egyéb lenyûgözõ építészeti featureökbe, megnézem hogy volna-e lehetõségem ezt a pénzt harcászatilag értékesebb felszerelésbe invesztálni.
"Chuck Norris nem megy vadászni, mivel a vadászat szó magában hordozza a kudarc lehetõségét. Chuck Norris ölni megy."
Külföldön elõtte is volt sajtója, csak itthon nem foglalkoztak vele.
sajnos igaz :( tényleg akkor került a címlapokra. amíg csak simán verte a világot keveseket érdekelt (elõtte akkor volt róla szó, mikor 1 milliárd fölé tippelték az árát)
Kíváncsi lennék azokra a motivációs levelekre, amelyek erre az álláshirdetésre befutnak. Csak úgy, név nélkül.
Nyugdíjasként én is szívesen dolgoznék egy raktárban. Motivációm: a magas távfûtõ számlám. De ha jobban belegondolok, már kisgyerekkorban érdekeltek a könyvtári raktározás elméleti és gyakorlati kérdései. Referenciaként ajálhatnám a házi könyvtáramat, amit azóta is rendben tartok."
> Subject: Raktárosi állás hirdetése
> A .... Fõiskolai Kar Könyvtárába > raktárost keresünk fõállásba, határozott idejû > szerzõdéssel közalkalmazotti jogviszonyba. Fizetés a > Kjt. szerint. Feltétel: érettségi, alapfokú nyelvtudás. > > Önéletrajzot és motivációs levelet az alábbi > emailcímre kérünk legkésõbb vasárnapig:
itt esik, kb. éjfél óta...
megyek lapátolni.
Ebbõl a 3ból csak a t van, úgyhogy nem nagyon válogathatok.
jó kérdés - kerületi/települési honlap? (és esetleg kerületi/települési fórum - akiket anyáznak, az a szolgáltató) (nálunk mondjuk a lépcsõházban kint van a hirdetésük - annak az 1nek :P )
a bonyolult megoldás végignézni a 3-4 nagy szolgáltatót, hogy melyikük van nálatok (upc, fibernet, t-kábel...)
zseniális játékunk volt, az elsõ órában sûrû köd ülte meg az erdõt, dél körül szikrázó napsütésben játszottunk, a végjátékra meg olyan köd szállt le megint 4 óra elõtt hogy 20 méterrõl nem láttam meg az ellent, le is lõttek :D amúgy doki voltam végig kúsztam másztam segíteni a többieken :D