Kozben en is rajottem hogy lehet a legcsorobb megoldassal megoldani. Van valami program amivel a pc lejatsza hangnak a C64 program-fajlokat amit igy a PCrol kabellel rogzithetsz egy normal kazettas magnoval, majd a kazettat a DATASETTE-be teve elvileg betoltheto. Persze maceras de nem kell hozza semmi extra csak ido. :)
Csak par egyfile-os jatekot akarok atvinni a gepre, aztan onnan majd kimentem floppyra ha sikerul.
Nem egy ismert dolog, ha nem vettem volna évekkel ezelött egyet az eBayen, akkor szerintem a mai napig nem tudnék róla, mert azóta sem találkoztam ezzel sehol. Sosem próbáltam ki, vagy nem volt kéznél C64, vagy amikor az volt, akkor meg ez nem volt kéznél, de gondolom csodákra ez sem képes. A kép alapján kb 60-65 percnyi hanganyag van a lemezen (a fényképen látszik a korong szélén, hogy nincs kihasználva teljesen a 74 perc), ebben van 10 játék és 10 zene. Tippre azt mondanám, hogy kb 3 perc alatt töltöttene be egy játékot.
Az lenne a kerdesem hogy C64-be be lehet tolteni PCrol programot? Van itthon C64em meg 1541-es floppy is, viszont hogy tudnek ra atvinni jatekokat? A spectrumnal egyszeru a helyzet mert a magno helyett a PCrol be lehet nyomatni a programokat, de a C64-nel a magno csatlakozoja specialis. Ilyen trukkot nem lehet a 64-esnel ugye?
pl igy:
http://www.youtube.com/watch?v=0PAPIc-3YMo
Persze tudom hogy a C64-en nincs 3.5-os hang bemenet, de valahogy nem lehet benyomatni neki valamelyik porton?
hát nem nagyon találom. az se biztos már hogy szerencsekerék (lehet akasztófa volt, vagy valami hasonlo "logikai".
a zenéjei meg valszeg *.mod-ok voltak, amit meg lehetet nyitni egy "zeneszerkesztõ"-vel:D
Észkerék biztos nem volt, abban nem volt emberi beszéd, s az magyar találmány volt. Én csak ezt ismertem, de gondolom, ha tényleg szerencsekerék, akkor az elsõ linkben benne kell lennie a találatnak.
van egy régi régi szerencsekerék szerü játék, asszem magyar is volt de ebben nem vagyok biztos. és a zenéje egész kellemes volt (az egyik számba szöveg is volt, itt halottam elõször "beszélni" a számitógépet.
ez a szöveg az volt hoyg its magic."
valami zenekészitõ programmal meg is lehetett, és akár modositani is lehetett ezeket a zenéket (talán midi formátum, de taán még annál is kezdetlegesebb)
néztem ezt az észkereket, de szerintem ez nem az volt.
Nos, akkor ideje lenne nem csak beszélned, hanem sokkal többet foglalkoznod az imádott logikai játékaiddal, hátha sikerül megtalálnod az okát, hogy miért is tiltanak ki!
Mindegy hogy régi vagy új, nálam csak a logikai játékok a nyerõk :)Azért szeretem jobban az ilyen típusú játékokat, mert tetszik, hogy fejlõdni tud vele a gondolkodásom. Pl. a napokban rátaláltam erre a játékra, amiben pénzügyi szavakat kell keresni, jó kis szó-kirakós feladat. https://www.facebook.com/Ismerkedj/app_387180568032405
ezt nem hiszem el, de ez a c64 játék zseniális! gyerekkoromban játszottam valamennyit, és eleinte hard-on is könnyen verhetõ ha minden alkalommal direkt nehezet szerválunk... de ha csak normálisan elküldjük, akkor marha jó csaták tudnak folyni. minden ellövési mód és pixelnyi hely számít, attól kezdve hogy mélységében hova futunk, melyik testoldalunkra jön a labda, a lövés szempontjából a lövés elõtti + közben nyomott gombokon át egészen addig, hogy bár a pálya a lövésekhez nem igazodva felfelé szûkül, ámde ezzel a két térfél szinte más játékstílust is igényel nem hittem hogy több napig is elleszek vele, sõt...
Sir Yes Sir! Ezaz, ezer vielen dank köszi thx! :-) Hogy én mennyit toltam egy étteremben ezt...
Akkor már én is kérdezek egy bunyós játékról. Még Mortal Kombat elõtti korszak. Játéktermi masina, bunyós. A karakterek rajzolása Mortal Kombatéhoz volt hasonló, tehát ilyen digitalizált fotó megoldás szerû. Talán ilyen illegális bunyós játék lehetett, talán mintha raktárban lett volna a helyszín, hordót is fel lehetett kapni. Rémlik-e valakinek? Sokszor láttam már neten, meg sok portja is született, tehát nem egy eldugott játékról lehet szó.
Hali. Volt egy régi dosos játék, amit turbo pascallal írtak, a neve "Sex szimulátor stimulátor" magyar volt értelemszerûen. A játék lényege hogy egyszerre kellett kielégíteni a szex közben lévõ párt :D Nem tudom valaki játszott-e vele, de én azóta se találom neten. Ha esetleg valakinek megvan vagy ilyesmi az ossza meg. Ja még az exéjére emlékszem ami ssv.exe de nem 100% :D
Eszembe jutott egy régi játék, az istennek nem találom.
Ilyen Street Fighter jellegû verekedõs cucc volt, de annál sokkal primitívebb. Az ellenségek ugyanaz a sprite voltak, mint a mi karakterünk (nem lehetett választani), csak a fejük (vagy maszkjuk?) volt más. Az életcsík nem töltõdött újra az ellenfelek közt, egy csíkkal kellett (volna) végigjátszani az egészet. Digitalizált üvöltések voltak benne, amik szóltak speakeren is.
Ha jól emlékszem, No Mercy volt a címe, de ezen a néven az internet nem ismeri. Nem volt jó játék, csak idegesít, hogy nem találom... Help?
Sziasztok! Találtam a gépen egy Dosos alapú RPG játékot. Lehet fajt választani meg minden, de sajnos a nevére nem emlékszem. Azt hiszem MB_lab.exe az indító file, csak most nincs nálam a wincsi. Nem tudja valaki melyik lehet ez? Teljesen magyar volt.
Srácok, ha már régi játékok. Akkor ezt a játék zenét valaki felismeri? http://soundcloud.com/h-gye-m-rk/1db-soundtrack
Háát, már nem tudom, hogy honnan (TV vagy rádió), de nekem is volt egy sugárzott programom. Igaz, Spectrum 48k-ra, de abban az volt a jó, hogy nem kellett fejet állítani, elég volt a hangszínnel, hangerõvel variálni. A program, valami programfejlesztési segédprogram volt (mint C64-en a Simon's vagy a Graphics Basic) és el is indult rendesen (szerintem auto-run-os volt), csak a képernyõ teteje (kb. 2 ujjnyi) szkrollozódott balra folyamatosan. Akár vételi bug akár fícsör volt, nem sikerült semmit elérnem ebben a remekmûben. :Ð
Azért a hatékonysága csak a maga korában volt értelmezhetõ. 3 perc sípolással felvehettél egy 88kb-os számlázóprogramot kábé.. egy 4 floppy-s játék azért hosszú idõ lett volna :)
Ámulatba ejtõ dolog - futtatható programokat sugározni. Akkor feltételezem volt trükközés az antennával a minél tisztább, hangért. Na látjátok, Én ebbõl a korszakból kiamradtam. Nekem már csak a DOS jutott. :)
Megerõsítem, volt a petõfin olyan mûsor ahol leadtak felvehetõ programokat. De egy rokonom 1984-es Bang & Olufsen hi-fi je amiben még újdonság volt a CD lejátszó, na az is lejátsza a multimédiás részt az audiólemezrõl :) Ugyanaz a sípolás recsegés mint a c64 magnó :)
Azon gondolkozom, hogy honnan a francból voltak nekem kazettáim... Azok csak úgy "lettek", fater vagy bátyám szerezte õket valahonnan. Volt vagy 6db 90 perces, kétoldalas kazetta, aztán annyi. Egy rakás játék volt rajtuk, meg kockásfüzetbe írva a lista, a soha nem használt számlálóállásokkal.
IDDQD blogon hozzászólásokban megerõsítették, hogy volt ilyen, még talán játékcímet is mondtak egyszer, amikor ez szóba került. Személyesen én sem találkoztam ilyesmivel, de még csak nem is hallottam a dologról pár évvel ezelõttig.
Ja, meg a kazetta nekem ROM volt. Soha, egyetlen alkalomra sem emlékszem, hogy megnyomtam volna a rec gombot a magnón. :)
Hát, õszintén, tisztán kazettás idõszakra én nem emlékszem, túl kicsi voltam még, meg nagyon hamar lett floppy, szerencsére. Kazettát viszont úgy használtam, hogy na, akkor ma ez a kazetta, és elkezdtem az elején, játék betölt, játszok amíg meg nem unom, reset, következõ játék betölt... Nagyon ritkán volt olyan, hogy számlálóálláshoz tekerés, konkrét játék megkeresése miatt. "Utántöltõs" játékom meg szerencsére egy sem volt kazettán. Ami nem "betöltöm, és megy" játék volt, az mind lemezen volt.
A haver C64-érõl ismerõs TD-vel szemben a Street Rodnak én a PC Speakeres, DOS-os változatával játszottam jóval késõbb, már az érettségihez közeledve, egy P200-on, szóval nem töltögetett sokat :)
A C64 töltési idejérõl is csak homályos emlékeim vannak, de az biztos, hogy a floppy óriási elõrelépés volt kazettához, a cartridge pedig pláne. Legalábbis kazettáról a játékot behozni is sokáig tartott, fõleg ha több is volt egyen.
És érdekes, hogy Lotus 3 még szóba sem jött, ha már haver/tesó/unókatesó harcok mentek 4 keréken. :-)
Peeersze, 15-20 perc, mi? Hát nem C64-en, ahol még a bárnál két autó begurulása közt is töltöget... :P
De tény, hogy tudni kell, mit kell csinálni. Én pl elsõ végigjátszásom alkalmával kifutottam a nyárból. Kényelmetlenül érintett rájönni, hogy van idõlimit a játékban.
Mondjuk ha sikerült volna egybõl végigjátszani a Test Drive-ot, akkor egybõl kiderült volna, hogy három vagy négy szerpentines pálya az egész, tartalom nincs is ok benne. De hát akkor az volt, és élmény volt, a büntetõcetlit hozó rendõrrel és a bepókhálózódó szélvédõvel együtt. Na meg egymás ellen is nyomtuk felváltva, hogy ki a gyorsabb, kinek sikerült elõbb az X. pálya, melyik kocsi a jobb, úgy egy élmény volt két legózás vagy Golden Axe menet között.
A Street Rod is vagy 15-20 perc, ha érti az ember a csíziót, de legalább lehetett délutánonként még tanulás elõtt/helyett 4-5 speedrunt nyomni.
Nekem is kellemes emlékeim vannak TDrõl, de nem szerettem õket. :)
A Grand Prix Circuit volt olyan, hogy örültem magamnak, hogy milyen kurvajó vagyok, hogy megnyertem a bajnokságot, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy a nehézségbeállító csúszka az elején veryeasyn maradt... :P
Ja, igen, C64.
Vette tényleg érdekes volt, csak nagyon, NAGYON bugos volt szegény. Stunts mellett elég vérszegénynek hatott.
Na szép mondhatom... tönkretetted a gyerekkorom. Imádtam a TD1 és 2 -t. Nálam alig volt töltögetés. c64-nél volt ez esetleg?
Na és Vette! figyelt valakinek a gépén? Az is micsoda újdonságnak számított. Elõtte olyamit csak Killing Cloud -ban láttam, de az ugye égben játszódott.
Egyébként nekem valószínûleg a Test Drive-ok árthattak meg igazán, azok miatt unom máig az autós játékokat. Töltögetsz negyed órát, aztán nyomnád a gázt, ami miatt elszállsz a kanyarban, úgyhogy megint töltögethetsz. Ha meg óvatosan autózik az ember, akkor meg kiderül, hogy nincs is hová odaérni.
Szép játékok voltak, mutogattuk is mindenkinek, aztán alkalmanként kb 10 perc játékra volt jó.
Ezek is vegyes játékok. Szimulátor nézet, de van köztük arcade jellegû is. Én sosem kategorizáltam szét ennyire õket. Ezeket meg, amiket írtam, imádtam, de legeslegeslegelsõ "komolyabbnak" számító szimulátorom a Heli Simulator volt:
Még "multija" is volt. :-)
Ahogy autósoknál is ha 4 kereke volt, akkor az autós játék volt nekem. És mindegy volt onnantól, hogy Cisco Heat, Street Rod, GPC, Stunts, TD, Outrun, Crash Course, Stunt Car Racer, Ignition...
Abban az értelemben kevertem, hogy az elsõ résszel sokat játszottam, de valamiért azt hittem, hogy az a második volt. Pedig az utóbbit legfeljebb futólag láthattam - talán tetszett a fõcím, nem tudom :)
Már az Outrun és a Need for Speed is két gyökeresen eltérõ kategória. Az NFS ugyan nem szimulátor, de próbál autós játék lenni, az Outrun sima reflexjáték autóval, szinte jelképes fizika nélkül. Szórakoztató - és nehéz! - tud lenni mindkettõ, de teljesen más igényt elégítenek ki.
Nekem amúgy az autószimulátorok szinte teljesen kimaradtak az életembõl, bár a Street Rodban és az NFS4-ben nem igazán volt manuális váltó megkerülhetõ, még azok álltak hozzá a legközelebb :) Ellenben C64-en játszottam olyanokkal, mint a Gunmship (helikoperszim), de fõleg a Steel Thunderrel, az egy frankó kis tankszimulátor volt, a kedvenc szimulátorom maradt, ha a Wing Commandereket és hasonszõrû könnyed ûrszimeket nem keverjük ide. (PC-n késõbb az M1 Tank Platoon 2-höz volt kevesebb, a Panzer Commanderhez több szerencsém.)
Csúnya rossz dolog keverni a két legjobb Test Drive rész. Há' tudod-e no... elsõõõnél mész mint meszes a hegyoldalba-e... aztat a kettûûben meg a sima terepen, meg a mindenféle változatosabb placcon, asztat ottan volt az enemí is ha úgy akartad-é. ;-)
Én meg hasonlóan 15 évig abban a hitben voltam, hogy a szintén Accolade Grand Prix Circuit a Test Drive 3. Mondjuk pontosan ugyanúgy is néz ki, mint a TD1-2, csak ugye mégsem az a címe.
Tudom, de én akkor csak ezt a részét láttam. És volt benne, most ellenõriztem a Mobygamesen, ott is van arénás screenshot, szóval nem keverem. (A Test Drive 1-2-t kevertem vagy 15 évig :)
Igen, általában a repülõk nagy csatákban nem az ég felé zuhannak, Newton papa is mondott ezzel kapcsolatban valami ilyesmit, ha jól emlékszem... :-D
Amúgy én sosem értettem ezt az arcade fúj, szimulátor a tuti effektet. Én imádom mindkettõt. Csak ne menjen az élvezet rovására. Szerettem az After Burner -t is, meg az F-15, F-19, FS4.0a dolgokat (ugye akkoriban az számított vérbeli szimulátornak).
És ha már ûrhajó és szimulátor és élvezet rovására menõ emlékem: Shuttle: The Space Flight Simulator
Kölyökként, angol tudás és leírás nélkül próbáltam. A játék 75% -ban a kijelzõk bambulásával zajlott, néha max. külsõ kamera nézet.
Szóval jó dolog a hardcore szimulátor, de akkor is csak egy játék, a jó fejlesztõ meg valahol meghúzza a határt. Egy vérbeli autóversenyzõ/pilóta úgyis beletudna kötni a legeslegjobb szimulátorokba is, hogy nem elég valósághû.
Egyetértek. Más a szimulátor és más az arcade. Az LFS nél éreztem elõször hogy végre akor kell fékezni mint a valóságban is fékeznék, és úgy is lassul a kocsi. Pedig csak egy rumblepad2-m van.. Az arcade-ok meg jó látványosak pár percig aztán megunom õket.
De szimulátorokkal is úgy vagyok, hogy nagyon szeretem az összes überrealisztikus repülõszimulátort, amikkel nem játszom. :D A többi meg szar. :P
Általában akkor tekintek "megnyertnek" egy repülõszimulátort, ha le tudok szállni. :P Ez kb egy hét tanulással sikerülni is szokott, addigra viszont megunom az egészet a francba.
Egyébként meg klausztrofóbiám van a bolygófelszíntõl. Igazából ûrben szeretek repkedni, repszimekkel légicsatában mindig attól rettegek, hogy beleállok a földbe, ami rendszerint meg is történik. :P
És akkor el is érkeztünk a klasszikus gamer vitához, aminek persze sosem lesz vége, és trollkodás és fenyegetõzés és Quake VS. Unreal és Arcade VS. Szimulátor, casual VS hardcore, RPG VS. EzNemisRPG... :-)
Ha az ember kõkemény fizikát akar, perfekt törést, az keressen a hardcore szimulátorok között dolgokat. Ha jól emlékszem, ilyesmi az R-Factor!? A másik fele meg azt mondja, hogy csak száguldani akar és kikapcsolódni és ilyenek, annak marad a BurnOut, Need for Speed, SpyHunter, Outrun...
Azért nem volt szokás a fizikával kötekedni, mert nem volt fizika. Aztán a terep és a terep2 megmutatta, hogy kéne mûködnie egy autós játéknak, a Carmageddon meg azt, hogy hogyan kell törniük az autóknak (de már ott is feltûnt a holdi gravitáció), aztán utána bármi, ami nem ütötte meg a szintet, az szúrta a szemem, illetve szúrja, mind a mai napig.
Viszont ami nagyon tetszett, pedig sima versenyzõs, az a magyar fejlesztésû Screamer 4x4.
Bezzeg a Wacky Wheels ott figyel a polcodon!! >:-)
Érdekes, régen nem volt divat a "belekötök a fizikába" effekt. Akkor még azt sem tudtuk, hogy mi az... leszámítva a fizika órákat. Egy játéknál magasról leszartuk. Ahogy Star Wars -nál sem kötöttünk bele abba, hogy ûrben miért van hangja a hajóknak, lézernek, stb.
Viszont akkor is hatalmas ugrás volt a DDerby, törtek a kocsik, egy roncs lett a futam végére, texturák az autón (Bár talán korábbi volt az Indycar!?). El sem hitte az ember... pár évvel korábban meg ugye egy másik autó 2D volt. Hátulnézet, és a visszapillantóból meg elejét láttad csak. :-)
Ja, meg a Hi-Octane, de az is csak azért volt érdekes, mert a Bullfrog volt abban az idõben a kedvenc fejlesztõm. Syndicate és Wars, Magic Carpet, Dungeon Keeper 1-2, Theme Park és Hospital, Genewars... Mind olyan játék volt, ami tele volt nagyon jó ötletekkel.
Volt alkalmam kipróbálni egy havernál, de akkor annyira nem nyûgözött el, mert nem a körversenyes, hanem csak az arénás-zúzós játékmódhoz volt szerencsém. Így végül is komolyabb esélyadás nélkül elsikkadt nálam, sajnos.
Azt is megnéztem, ott is borzalmas volt a fizika, a versenyautó igen ridegen ütközött a padkával, plusz a gravitáció forgatónyomatékkal is hatott az autókra, hogy mindig az alváz legyen lefelé. Lehetett az orrán álló kocsival csúszni száz métert. Lendület borította volna elõre, forgatógravitáció hátra, úgyhogy a kocsi szépen az orrán állva egyensúlyban csúszott elõre.
Jaj.
Egy darabig nézegettem az autós cuccokat is, fõleg a haverok miatt, de aztán úgy 2000tõl kezdõdõen rájöttem, hogy felesleges az idõmet pazarolni olyasmire, ami igazán lekötni úgysem fog soha.
Na meg a "szimpla" autóversenyekrõl beszélek, ahol mész elõre az aszfaltcsíkon, azt' örülsz neki. Ami elvileg az autózás meg a száguldozás élményét kéne hogy adja, de a nevetséges fizikának köszönhetõen (meg hogy az ember nem autóban ül, csak egy képernyõt bámul) szánalmasat bukik minden egyes próbálkozással. Komolyan nem értem az autósjáték fanokat... Deathtrack, Death Rally, Carmageddon, de még a Mario Kart is több azért ennél (nem mintha valaha mariokartoztam volna, csak gondoltam megemlítem).
Én éppen a FlatOut 2-t szerettem sokkal jobban, sokkal élvezetesebb volt karrier. Nem csupán az elsõ háromban kellett végezni a futamokon, míg a többi extra teljesítmény alig hozott pénzt, hanem tényleg díjazta az agressziót is, a pontrendszer és a némi egyéniséget felmutató AI versenyzõk ellen pedig sokkal személyesebb, Carmageddont jobban idézõ harc folyt. Persze a multi az nyilván személyesebb az elsõ részben is :)
A vezetési modell viszont szerintem is hátrányára változott (de ha könnyedebb is lett, élvezetes maradt, szóval ez ízlés kérdése is, az elõdnél gyakrabban éreztem, hogy a billentyû nem optimális beviteli eszköz hozzá), de minden másban a folytatás jobb. Mondjuk én elõbb második résszel játszottam, mert akkor hallottam a szériáról elõször, amikor az kapásból EVM kiadásban, 2000 Ft-ért jelent meg nálunk. Utólag nézve szinte látatlanban vettem, ha szerencsére nem is kellett megbánnom.
Elõbb már szóba jött a törés, meg most a FlatOut... Destruction Derby -t meg kihagyjátok? Szép mondhatom...
FlatOutot azt imádtam rengeteget lanoztunk vele.. és amilyen jó volt az elsõ anyira kiábrándító volt a 2. Én nem tudom mit csináltak de az irányítással valami nagyon nem stimmelt. Igen C64-en a pit-stop volt említésre méltó F1 game fõleg az osztottképernyõ és a gumimelegedés miatt :)
Nekem a FlatOutok jöttek be az utóbbi idõben, majdnem hozták azt az élményt - ha máshogy is -, mint hajdanán a Carmageddon. Ezeken kívül nekem csak a legelsõ Test Drive, a Street Rod és néhány jobbféle NFS maradt komolyabb emlék, ha C64-en és NES-en is volt szerencsém egy-egy bénácska F1-es játékhoz.
akkor a késõbbi Midtown Madness is kimaradt? Na ott aztán lehetett "kamikázézni". És a (személyes kedvencem) Death Track. (Sajnos oroszok ezt is rimékelték pár éve...)
És ha már verseny, sci-fi: Power Drome? Slipstream 5000? Hi-Octane, MegaRace...?
Kinek a pap kinek a papné.. nekem utoljára a GTR 1-2 jött be, a Dirt3 is unalmas. De leginkább a világháborús fps-ek és rts-ek jönnek ki a könyökömön.. megcsömörlöttem annyi van belõlük és mind egykaptafa
Mindet láttam egyszer (Lombard, béna Network Q, újabb Network Q), de pont annyit is érdekelt a dolog. Dirt-öt megkaptam a videokártyámhoz, egyszer egy fél órát el is voltam vele.
Kuuuurvára unom a szimpla autóversenyes játékokat. Az utolsó, amivel tényleg sokat elszórakoztam, az az Indy500 volt, de ott is azt tekintettem a küldetésemnek, hogy a 10körös versenyt úgy nyerjem meg, hogy mindenkit kiütök. Egyszer sikerült a célegyenesben három autó érintésével a (asszem) 32-es mezõny 28 autóját tönkrevágnom. :P
Sejtettem, az elsõ része még annyira nem durrant nagyot. A folytatás idehaza még magyarul is megjelent, szinkronnal, minden. Iskolában mi is pörgettük rendesen.
Én azzal még szoftveres módban játszottam, de úgy maradt meg, mint az abszolút fotoreál játék. Aztán pár éve elõvettem a High Stakes-et - a gyakorlatilag harmadikat is tartalmazó negyedik részt -, és az alapján tudatosult bennem, hogy azért a valóság egy fokkal csak szebb volt már akkor is :)
Ja, ja, a 3 az faja volt, lehetett egymás ellen rendõrködni, szép volt, tükrözõdött... meg az AIra továbbra sem hatott a lejtõ/emelkedõ. :) De tényleg sokkal jobban összerakott rész volt az már.