Amúgy nekem nagy tippem van a nyertes számra, ami egy bomba sláger, de most még csak alattomosan a lista alján szerepel, nyilván mindenki listájának az élbolyábn van, és a végén robban. Csak spoilerben írom, ne befolyásoljon, de ha vége a szavazásnak, nézzétek meg:
Ha esetleg pillanatnyi gyengeségetekben kijelölitek a szöveget, akkor sincs baj, mert konkrétan nem írom le a címet. Az #572 hozzászólásban van egy lista, a 11. számra gondoltam. Most még meggondolhatod magad, hogy meg akarod-e nézni!
7. Friends Will Be Friends - a legjobb szám a Magic albumról, a klasszikus Queen egyik leggyönyörûbb száma, a legszebb részek, mikor kiéneklik a refrént, a három énekes hangja olyan jól összepasszol, hogy beleborzongok. 8. Innuendo - szép kis spanyolos beütésû szám, az Innuendo legjobbja. Nem véletlen, hogy Robert Plant is felfigyelt rá. A dallamos fõrefrén pedig borzongás. (Az az, ugya, ami a Bllentines reklámban elhangzott).
Ja, a szavazást el is felejtettem. A mai adag: 7. My melancholy blues 8. Lap of the gods revisted...
Szerinten klassz lett a fõbanner.
A kis gyöngyszemekrõl csak annyit, hogy mivel annak idején elég sokat nyomatták a nagyobb slágereket, és egyiket-másikat még ma is, ha hazamegyek és berakom a lemezt, nem biztos, hogy a Boh Rhap-ra vágyom. És ebbe a listába olyan számokat írtam, amit sokszor hallgatok, mert valószínûleg az tetszik jobban. Elég nyakatekert érvelés, tudom, de a Boh Rhaps nekem sincs benn. Ez a szám valójában a vokál miatt különleges, de még sosem hallotam volna senkit, összehasonlítani a Propet's song-gal. Lehet, hogy gyalázat, de nekem jobban tetszik. Persze ez nem azt jelenti, hogy a Boh Rhaps-t ne szeretném. Egyetlen olyan Queen szám van, amit nem szeretek, de azért nem szoktam azt sem átugrani.
most az lesz, hogy jonnek a nagyon slagerek (ahogy a sajat listamat latom) es tobb pontal felugranak egyenes a lista tetejere mert sok pontot kapnak es a mostani elsok lecsusznak eleg szepen. Szerintem meg azt meg lehetne csinalni hogy az elso negyet egyesevel beirni. akkor irgi lenne (mit szolsz hozza BOBO?)
ÁÁÁ, látom változk a lista. A Rapszódia elõretör. Az AOBTD azért ennyire nem jó...
Az összesítettben? Háát, legyen igazad... De ahogy nézem, a nagy zenék háttérbe szorultak, elõretörtek az ismeretlen kis gyöngyszemek (pl. Bring Back... amit nem értek, hogy juthatott ilyen magasra). Remélem a szavazás végül nem arról fog szólni, hogy ki szavazza a legextrémebb, legunalmasabb számot a lista elejére, bizonyítván, hogy õ nem slágermániás, hanem inteligensen hallgat zenét. Persze megint más tészta a BohRhap, mert az a sznob intellektuelleknek is megfelel, nem ok nélkül.
Félreértettél, Blondie és Kim Wilde sztem is new wave-sek, õk okoztákj az említett mammutok halálát... (Zep, The Who)
Meg kéne tárgyalni, hogy mi legyen a bannerrel. Mert három kép és egy aktuális szavazás eredménye nem nagyon fog már elférni. Vagy a felsõ bannert, vagy a Save Me-s bannert kell törölni.
Ígyis ha bejönne ide egy modi, hülyét kapna asszem
Egyébként csak információként mondom, hogy 10 ember szavaz
Tévedsz ama téren, hogy a Blondie 70-es évekbeli rock mammutzenekar volt. Õk voltak a new-wave legsikeresebb képviselõi és miután az irányzat továbbfejlõdött és kiteljesedett a 80-as években õk úttörõkként vonultak vissza. De az tényleg igaz, hogy a slágereiken kívül a többi daluk nem üti meg a szintet
7. Bring Back That Leroy Brown 8. You Take My Breath Away
Hát igen. Az lesz a legizgalmasabb rész! De már nincs messze a péntek! :)
Mindenesetere az élboly már most nagyon diffundálódik és ne felejtsd, hiába elsõ az elsõ, a második csak két ponttal kap kevesebbet. Sõt! A ma beírt dalok is már 10-11 pontot érnek ami nagyon sok már! :)
sz4abolcs, nem személyes, de tényleg befolyásolhatja a szavazókat.
Hallgaton az 1978-1983 közötti new wave elõadókat b(ugye a Queen is kacérkodott ezzel a mûfajjal, tkp. behódolt neki, így nem bukott el, mint a hasonló kaliberû, 70-es évekbeli mammutzenekarok) pl. Blondie, Kim Wilde stb. Jók a zenék, de két fontos különbséget lehet felfedezni: 1. A Queen zenéje 30-35 évvel késõbb is hallgathatóbb, míg amazok valahogy cikis 80-as fellinget árasztanak. 2. A másik különbség, hogy amíg a Queenek meg lehetett hallghatni a slágerei mellett az egész albumukat, addig a fent említet elõadóktól nem tudom mit várhatunk e téren (csak sejtés: monoton, az aktuális slágert idézõ zene, nyoma sincs változatosságnak).
Hihihi - nem értetted hogy értem a befolyásolást? Igen, úgy értem, hogy ha tudat alatt is, de ha elolvasom biztosan befolyásolna. Te kis megélhetési pszichológiai bûnözõ!
ja értem már, mindegy, ha csak az enyémet tudjátok, addig nem befolyásol. :P
Bocsiii, nem tudom, hogy kell spoilerbe írni :( A szavazás végeredményét ugyan befolyásolom, de nem ez a lényeg?
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ a szemeeeeem Legalább spoilerrel rktad volna fel, nem gondolod, hogy így meg nem engedhetõ módon befolyásolod a szavazást???? Ami engem illett, el sem olvasom, csak a szavazás végén...
Én is nagy foci rajongó vagyok, nekem csak az az elvárásom a meccsek kapcsán, hogy gyõzzön az, aki több gólt lõ, így nem nagyon szomorodtam el a meccseket látva. :-) És hogy legyen laszti és grund, de az is elég, ha laszti van, mert labda-rajongó is vagyok. :)
Ez is haláli, az One Vision felvételein ökörködnek :-) Freddi énekel: One heart one soul one sex position :-D
Igen, nem beszélve arról, hogy a másodvirágzásukat hozta ez a korszak. Van akinek mindig is a Radio Ga Ga - A Kind Of Magic korszak lesz a kalsszikus Queen.
Roger és Brian a Death On Two Legs készítésérõl. Brian hirtelen még a zene bevezetõ riffjeit is elõadja, szenzációs...
Én ezzel úgy vagyok, hogy az elsõ négy szám helye betonbiztos csak (az kb. 3 hónapja, de a 3. és 4. számot felcseréltem kb. 1 hónapja), a többi biztos nekem is hangulatfüggõ, ezért nem is váltogatom, amit elsõre leírtam, az lesz. Különben 4 hónapja még a Friends Will Be Friends is az élbolyban lett volna, de lecsúszott.
Én annak idején nem örültem a váltásnak, akkor nem tetszett. Úgy éreztem, levetik a bõrüket, és egy másikat vesznek fel. Ma már örülök, hogy többféle a zenéjük, bármilyen hangulatom van, van mit elõvenni. Beleértve Freddie szóló albumát is, és a Cabballé-féle lemezt.
pont ezen gondolkodtam ma funyiras kozben (jo kis tema) ugyebar a nyolcvanas evek vegere a rock valahogy atalakult metalla. nem volt semmi olyan nagy zenekar ami rockot jaccot volna - amik voltak regiek csak probalkoztak de vagy a pop/disco hoditot vagy a metal. nagyon keves igazi rock dal volt
Én igazából arra vagyok kíváncsi, hogy kinek mi az 1. Mert lehet, hogy nehéz összeállítani ezt a listát, de a legjobbat azért 100x meggondolod. Én is 3 listát csináltam, de megnyugodva tapasztaltam, hogy a legjobb számnak mindig ugyanazt írtam.
Rájöttem miben különbözik a Queen sound pop korszaka (1984-1991) a hagyományos popzenétõl: bár a zene ugyanolyan popos, a dallamok könnyedek, de a gitárcentrikusság a korai rockot idézi. Persez vannak kivételek, pl. a The Miracel dalai inkább poposak, mint rockosak.
tehat a mult heti lemaradasom bepotolva figyemeztetek mindenkit hogy nagyon szemelyes lista es szerintem nem fogja nagyon befolyasolni a vegeredmenyt. legfeljeb latszik belole melyik korszak a kedvencem.
9. Who wants to live forever 10. 39 11. Spread your wings 12. Killer Queen 13. You dont fool me 14. Friends will be friends 15. The Miracle 16. One year of love 17. Thanks god its christmas 18. Its a hard life 19. Under Pressure 20. I´m going sligthly mad
Vannak szebb* számok is a Save Me nél :-O
9. White Queen 10.Somebody To Love
9. We Will Rock You 10. Death On Two Legs
9. Great king rat 10. Ride the wild wind
Sajna az Another One Bites the Dust már nem fért bele a listámba ( meg sok más) pedig annak is ott a helye.
A Was It All Worth It nalam bejon. mar az elejen is teccik. A kind of magictol mar figyelemmel tudtam kiserni a queent. tizeneves fejjel a szociban nem volt nagy valasztas rockban, de a konyvtarunkban megvolt a kind of magic lemez es lehetett halgatni. de a kedvencem a Live magic volt. Remelem a koncertlemezekrol is irsz kritikat
9. Another One Bites the Dust 10. Crazy Little Thing Called Love
A The Miracle album:
Az 1986-os frenetikus év után a rajongók várakozásával ellentétben csendes és zavaros idõk következtek. Azok után, hogy 1987-ben kijött egy újabb koncertalbum az 1988-as év volt az elsõ amikor a zenekar teljes csöndbe burkolózott. Freddie egyre szorosabb fûzõdõ kapcsolatát ápolta a spanyol dívával, Monserrat Caballéval, Roger saját együttest alapított The Cross néven, mert hiányzott neki a zenélés, Brian saját munkáin dolgozott és besegített néhol, John pedig totális pihenõt rendelt el. Ma már tudjuk, hogy Mercury elsõ pozitív AIDS tesztjei 1986 végén jelentkeztek, ígyhát egyre kevesebbszer tûnt fel a nyilvánosság elõtt. Nem csoda, hogy amikor a fiúk kiéhezve bevonultak a stúdióba 88 végén a sajtók Brian és Freddie afférjaitól volt zajos, amellett, hogy ismét nem jött be a károgásuk: a Queen nem oszlott fel!!! Brian azért vitatkozott Freddievel, mert nem értette, miért nem akar koncertezni. Brian nyilatkozata 1988-ból:"Teljesen elment az esze! Csak az operára tud gondolni, lassan átvedlik operaénekesnek! Bármi is történik, koncertezni fogunk, biztos késõbb benõ a feje lágya, a rajongókkal nem tehetjük!" Páran óriási összegeket ajánlottak fel nekik, hogy turnézzanak, még Oroszországba is! Persze akkor még az énekes nem tudatta a tagokkal szörnyû betegségét és valljuk be, a többiek így eléggé meggyõzõen tudtak amellett érvelni, hogy Freddie csak sokat dolgozik és kimerült. Az album munkálatai alatt mindenesetre semmi különös nem történt, csak az, hogy Freddie a szokásosnál hamarabb elfáradt ezért az album kiadása eltolódott 1989-re. Addigra Freddie is elárulta borzalmas titkát, így az új LP bemutató kapánya már teljesen más légkörben zajlott a Queen berkein belül. Az album remekül nyitott a listákon, talán a rajongók "éheztetése" mégjobban feldobta ezt az amúgy nem a legjobb LP-re pályázó lemezt. A stílusa nem idézte annyira a Queen változatosságát. Az összes szám meglehetõsen Pop-osra sikerült, ami nem baj, a dalok nem lettek rosszak, de mégis valami hiányzik belõle. Még egy fontos tényt kell tudni. Ezen az albumon az összes számhoz a Queen-t jelölték szerzõnek. A kezdõ dal, a Party is ennek lett áldozata. Így utólag Freddie hitvallása is lehetne: a új életmód, amibe betegsége kényszerítette: vége a bulinak. A Khashogghi's Ship a Party folytatása, ahol a buli kissé vaddá válik. A címadó dal egy remek klasszikus-szájízû popdal, aminek a végén dominál inkább a rock-os hangzás, s amely az elsõ listás dal lett az albumról. A videoklip az egyik legeredetibb. Gyerek-Queen adja elõ, 4 fiatal srác, akik be vannak öltözve a tagok ruháiba. A végén a négy valódi zenész is megjelenik és itt szembesült elõször a közönség Freddie új arcával. Az AIDS melléktüneteként jelentkezõ kaposi-szarkóma foltjait úgy tüntette el, hogy borostát növesztett. Az újságírók persze egyöntetûen kíváncsiak voltak az okra mire Freddie szokásos könnyed válasza ez volt:" Egyszerûen nincs kedvem többé borotválkozni!" Az I Wan't It All az album legsikeresebb dala, egészen a 3. helyig kúszott fel angliában a slágerlistán. Itt dominál leginkább a rock az albumon, kemény virtuóz gitárszóló, feszes és lassabb ritmus, az album "legqueenesebb" szezeménye. A The Invisible Man merõben modern hangzású. Rogernek nem kellett megerõltetnie a ritmus dobolásánál, a dallam egszerû mégis Freddie utánozhatatlan elõadásmódja és Brian betétje nagyon felemeli a dalt, amely szintén a slágerlistákon kötött ki. A Breakthru egy remekmû. Lüktetõ, gyors ritmusa, dinamikus hangszerelése az egyik legnépszerûbb Queen-dallá emelte. A híres vonatos videoklip - ami a kor legdrágább videoklipje volt - is emelte a népszerûségét, melyhez egy apróbb botrány is fûzõdik. A klipben látható csinos hölgy Roger barátnõje volt, akinek közben felesége is volt. Freddiet nem értették , miért pont õt választotta a nõi szereplõnek. Erre Freddie csak azt mondta:"Debbie egyszerûen szexi." A Rain Must Fall amolyan modern ragtime, ami ismét egy kis szúrkálódás a sajtó fele. Ki tudja mi lett volna ebbõl a stílusból, ha a Queen folytatja késõbb. A Scandal amolyan Princess Of The Universe sorsú dal lett. Ennek is nagyobb karriert szántak, ennek is remek videoklip készült, mégis... Pedig Freddie hangja itt teljesedik ki a leginkább az albumon. A My Baby Does Me ismét egy kendõzetlen szexuális vallomás. Ez is afféle modern ragtime, csak kicsit jobban dominál benne az új hangzás. A Was It All Worth It-ben jön elõ Freddie Caballéval töltött évei. A dalban egy komplett szimfonikus betét hangzik el. Ez a dal ismét az együttes egyedi vokálhangzását alkalmazza.
OK, megprobalok osszealitani egy huszas listat (pedig most a meloba kellene kipihennem a szabim faradalmait)
De igenis hogy szavazz! Nyomd be az utsó 11-et, zárkózz fel! :)
nem rég láttam a Freddy emlkkoncertet, és könyeket morzsoltam el a szemembe. csodás volt
Nem, nem írtam el, mert ha Brazília gyõz, akkor láttam volna a Portugál-Brazilt.
Emlékszem régebben volt egy Ballantines-reklám, annak az Innuendo volt az aláfestõzenéje. Imádtam akkor a Ballantines-t.
Gondolom mindenki tudja, hogy a bûn rossz Vanilla Ice hip-hop feldolgozásról van szó. Skubi: http://www.youtube.com/watch?v=5IXcdv2mKFQ&search=ice%20ice%20baby
Ha Portugál szurkoló vagy, akkor biztos elírtad, nyilván Francia-Brazilt akartál írni. Nos, én mindkettõ meccset néztem, és estére kb. 5 évvel csökkent a várható életkorom, különösen a Portugál-Angol 11-es párbajnál (ahol Portugáliának szurkoltam), de a Brazil-Francia meccsnél is kb. 10 szívinfarktust hordtam ki lábon. Kösz az együttérzést, de még mindig vígasztalhatatlan vagyok, pedig nem is vagyok oly nagy foci drukker, csak már hagyomány nekem nézni a VB-t, azt szeretem, meg a brazilokat is De mostmár veled tartok, mert megutáltam a francikat, és remélem Portugália kiveri õket, sõt, mivel a maradék csapatok közül õ a legszimpibb, nyerje csak meg a tornát! Uh. mostantól egyazon csapatnak szurkolunk
Ui.: Az egyetlen jó momentum az, hogy Ronaldo all star gólkirály lett a 15 találatával.
Én tegnap a Hungarian Bowl-on voltam, így felvételrõl láttam az Angol-Portugált, Brazíliát pedig meg se néztem, mert a másik túl hosszú volt, bár az újságot olvasva az a meccs jobb volt, de én Portugál-drukker vagyok. Qwertrt nagyon sajnállak, megnéztem volna egy Portugál-Brazilt. Megnéztem a Brighton Rock-ot, hát nem tudom... Nekem mindig bántja a fülemet, ha egy együttes más számát adja elõ, hogy a dob máshogy szól. Nem is gondoltam volna, hogy dob és dob között mekkora különbség lehet. A számnak nem könnyû a dallama, igaz a gitárt is szét kell benne nyúzni. Összességében valóban a gitáros volt a legjobb.