Kína vezetheti fel az új űrversenyt

Elkezdődött a 21. század űrversenye, melynek ismételten a Hold a célpontja. Kína a mai napon megkísérli első landolását a Hold felszínén, miközben a NASA sikeres tesztet hajtott végre a Morpheus leszálló egységgel, ami a jövő Hold- és aszteroida-küldetéseit fogja segíteni.

Ha minden jól megy, újra ember által alkotott eszköz teljesíthet szolgálatot égi kísérőnk felszínén, melyet tucatnyi másik követhet 2020-ig, köztük több magánvállalkozás szülötte, melyek első lépéseiket tehetik meg ebben az idegen közegben. Az utolsó Apollo küldetés 1972. december 14-én, pontosan 41 éve emelkedett fel a holdfelszínről. Ezután még három szovjet robotegység látogatott el oda, az utolsó 1976-ban érkezett. Az ezt követő évtizedekben csak az égitest körül keringő szondákkal és néhány szándékos becsapódással kaptunk újabb és újabb képet a Holdról.

A december 2-án elstartolt kínai Csang'o-3 küldetés a Szivárványok-öbleként ismert területen, egy 235 kilométer széles kráterben kísérli meg a leszállást. Az egység a felszíntől 15 kilométerre húzódó pályáról kezdi meg a manővert, fékező rakétái segítségével ereszkedve, ahol az utolsó 4 métert már a hajtóművek leállítása után, a felszínre lehuppanva teszi meg. "Remélhetőleg nem dől meg a leszállóegység" - nyilatkozott Bernard Foing, a több űrügynökség részvételével működő Nemzetközi Holdkutató Munkacsoport igazgatója.

A földet érés után a leszállóegység elindítja a Jütu, magyarul Jáde nyúl névre keresztelt holdjárót.

Mindeközben India és Dél-Korea is dolgozik saját Hold-küldetésén, melyek szintén tartalmaznak egy leszállóegységet és egy holdjárót. Az indiai Chandrayaan-2 expedíció 2017-ben hagyhatja el a Földet, míg a koreai küldetés 2020 környékén realizálódhat. "A Hold a legközelebbi sziget az űrben" - tette hozzá Igor Mitrofanov, a moszkvai Orosz Űrkutatási Intézet tudósa, aki két tervezés alatt álló, orosz kivitelezésű holdjáró küldetésben is szerepet vállal.

Az űrprogramjaik tekintetében fejlődés alatt álló nemzetek számára az egyik legkézenfekvőbb célpont a Hold, az égitest azonban sokkal több egy kísérleti terepnél. A Jutu leszállóhelyétől néhány kilométerre felvételeket fog készíteni, ásványokat gyűjt, melyeket fedélzeti színképelemzőjével analizál, és radarja segítségével megkísérel betekintést nyerni a felszín alá is. Mindezekkel felfedheti a megszilárdult lávával borított terület vulkanikus tevékenységének különböző epizódjait.

Sokan állítják, hogy a Hold a Földből szakadt 4,5 milliárd évvel ezelőtt ki egy ütközés során. "Ha megismerjük a Hold eredetét és evolúcióját, azzal a Földről is többet tudhatunk meg" - fejtette ki nézeteit Tatsuaki Hasimoto, a japán űrügynökség, a JAXA által tervezett SELENE-2 tervezett holdjáró vezető tudósa. "A Hold a Föld egy része. Én a nyolcadik kontinensnek szoktam nevezni" - tette hozzá Foing.


A tervezett küldetések közül több a Hold sarkvidékeit vette célba, ahol még soha nem járt leszállóegység, ugyanakkor a műholdas adatok szerint az árnyékok által védett kőzetek és kráterek több millió, akár milliárd tonna vízjeget raktároznak. A víz izotópjainak, illetve a benne konzerválódott szerves anyagok tanulmányozásával fényt deríthetnek, honnan került a víz és az élet a Földre, véli Foing.

A víz hidrogénjéből és oxigénjéből rakéta hajtóanyag is nyerhető. A mai rakéták súlyának nagy részét saját hajtóanyaguk teszi ki, ezért egy már eleve az űrben található üzemanyagforrás jóval nagyratörőbb űrexpedíciókat eredményezhetne. "Ha valóban komolyan gondoljuk, hogy a Marson túli területeket is el szeretnénk érni, akkor az üzemanyagot nem a Földről kell magunkkal vinni" - mondta Anthony Colaprete, a NASA Ames Kutató Központjának projekt tudósa, aki a Resource Prospector elnevezésű robotexpedíción dolgozik, ami 2018-ban megkísérelhet vizet kinyerni a Hold kőzeteiből.

Eközben a magán űrszektor sem tétlenkedik. A Google Lunar X Prize 20 millió dollárral csábítja az első csapatot, melynek tagjai 2015 végéig el tudnak indítani egy holdfelszínre leszállni képes, ott legalább 500 métert megtevő és videofelvételt visszasugárzó űrjárművet. Vannak olyan vállalkozások is, amiket a fentebb említett rakéta üzemanyag kitermelése motivál, ilyen az amerikai Shackleton Energy Company, ami robotokat és embereket is küldene a víz és üzemanyag kinyerése, valamint a földkörüli pályán keringő tárolók kiépítése céljával a Holdra.

Scott Pace, a washingtoni George Washington Egyetem Űrpolitikai Intézetének igazgatója szkeptikus a magáncégek törekvéseivel szemben, megkérdőjelezve a szükséges pénzügyi erőforrások előteremtésének a képességét. Ezzel együtt egyetért abban, hogy a Hold bányászata valós célkitűzés és az Egyesült Államok kivételével a világ űrügynökségeinek többsége embert szeretne küldeni a Holdra. Talán nem lenne meglepő, ha ezt a megújult érdeklődésből fakadó űrversenyt Kína vezetné, melyet 2025 környékén egy emberi expedícióval koronáznának meg. "Én személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy amit most látunk, az a tartós emberi jelenlét korszakának a kezdete a Holdon" - összegzett Mitrofanov.