Relaks az a gond hogy elméletben a Naprendszer keletkezése közel körszimmetrikus folyamat volt, tehát ekkora anomáliák magyarázatához valami extra perturbációt kell feltételezni.
Nem. Ugyanaz. A világûr végtelen, és ugyanoda lyukadsz ki egy idõ után.. egy kis .. sok idõ után. :) Inkább az a rémisztõ, hogy tágul a tér, és egyre nagyobb lesz ez a távolság. Még ilyesztõbb, hogy össze is omolhat. Szerintem ez visszafelé is mûködik. Minden ciklusból áll, élet, halál, és elõrõl...
Van 1 olyan sejtésem, a Szedna nem tér vissza. sok minden üstökös ütközhet neki. ha nem is törik össze, eltéríthetik a pályájáról. ha meg itt lesz, legalább megtudjuk mi. :)
Mer miért? Ellipszis pályán kering, mint MINDEN égitest, aminek egyik gyújtópontjában a nap áll. Az más kérdés, hogy az ellipszis tengelyei között ekkora rettenet a különbség...
A naprendszer kialakulásakor a belsõ anyag csillaggá, a körülõtte lévõk megszilárdulás után bolygókká formálódtak (a mars és a jupiter között lévõ aszterodiafelhõ is egy bolygó lett volna, de valószinuleg a jupiter erõs gravitációs ereje miatt nem jöhetett létre). A jelenlegi elméletek szerint a belsõ bolygók gravitációs ereje "kisöpörte" belülrõl a törmeléket, a neptunusztól befelé lévõ aszteroidák a többmilliárd év alatt körpályára álltak a bolygók körül, majd becsapódtak azokba. Emiatt a naprendszeren belül viszonylag kevés törmelék van, viszont a plutón-neptunuszon tul az aszteroidok megmaradtak. Ezek a fagyott kõsziklák idõnként ütközések során lelassulnak, és a Nap gravitációs ereje miatt befelé indulnak, és ezekbõl lesznek az üstökösök. Az Ooort felhő ezek összessége; számuk százmilliárdos nagyságrendû, kilométeres, méteres darabokból áll, össztömege elérheti az Uránusz vagy Neptunusz tömegét. Létezésüket közvetlen bizonyítékkal egyelõre nem tudjuk alátámasztani, mivel nagy távolságuk és kis méretük miatt még mûszereink érzékenységének határa alatt vannak. Közvetett bizonyíték létezésükre a hosszúperiódusú üstökösök pályái, amelyek ebbõl a felhõbõl tévednek a Naprendszer belsõ részeire. Napunkon kívül sok csillag körül találtak már porgyûrûket, amelyek az Oort-objektumok törmelékébõl, poranyagából állhatnak.
Mint a képen is látható, a felhõ belsõ része enyhe sûrûsödést mutat az ekliptika síkjában, itt található az üstökösmagok többsége (Hills-felhõ). A külsõ régió a nagyobb térfogatú, itt viszont kevesebb mag helyezkedik el, ezek gömb alakban veszik körül a Naprendszert.
Informatika és tudomány
