Csak éppen nem tudjuk az alapadatokat, szal itt nem igazán lehet statisztikázni.
Pl: Geographos is an irregular body with dimensions of about 5.1 kilometers by 1.8 kilometers (3.2 miles by 1.2 miles). Geographos is classified as an Earth-crossing asteroid because its orbit can evolve to intersect Earth's orbit. Scientists have found fewer than 300 Earth-crossing asteroids; however, they believe hundreds of thousands of objects might exist. The asteroids probably include several hundred objects larger than Geographos, thousands larger than half a mile across, and a few hundred thousand that are larger than a football field.
Szal csak tördékét ismerjük azoknak a testeknek, amelyek becsapódásukkal már jelenttõs pusztítást okozhat!
Azért az építkezéseken, a mai napig kötelezõ a sisak!;)))
Az utcán ugyan nem potyog virágcserép sûrûn, de hogy mekkora az átlagos valószínûsége egy pusztító becsapódásnak azt viszont nem tudjuk pontosan!
A légkörbe belépõ és nagy tûzgömböket produkáló meteorok szinte mindegyike regisztrálásra kerül az utóbbi 40 évben. Csak ezek az adatok titkosak, mert hogy a korai riasztó rendszer képezõ rakétaindítást detektáló mûholdak látják õket!;)))
Igen 20000 lövést ad le 4-5 év alatt, de abból csak 3-4 van ami akár 700 méterre is meg tud közelíteni. És vannak olyanok is amelyek többszáz km-re hibáznak el. És vannak olyanok, amelyeknél észre sem venném, ha eltalálna, hacsak mondjuk nem épp a szememet találja el. Az hogy ennyi aszteroida keresztezi a pályát nem jelenti azt, hogy a Föld közelében van amikor keresztezi, ugyanis a Föld az adott pillanatban lehet a pálya egy tök más pontján is.
Nagyon érdekes a példád, csakhogy qrvára mindegy, hogy milyen messzirõl jön. Ez olyan, mintha egy folyó szélességét az alapján itélném meg, hogy milyen hosszú. Vagy egy egy utcáét.
A lövöldözõs példád esetében ha a lövész célzótudományáról lenne szó, akkor számítana, hogy milyen messzirõl lõtt, de ha az a kérdés, hogy mennyire volt hozzám közel, vagy mennyire voltam veszélyben akkor fikarcnyit sem.
Biztosíték nincs, de mivel ezek ritkábbak, ezért kissebb a valószinûsége. Nem azt mondom, hogy akkor ne is foglalkozzunk vele, hanem azt, hogy ezeket a híreket kezeljük a megfelelõ viszonyításal.
Pl arra sincs biztosíték, hogy nem esik a fejemre egy tégla vagy egy virágcserép az utcán, de ettõl még nem fogok védõsisakban járni. Holott ennek a valószinûsége feltehetõen nagyobb, mint egy meteorit becsapódásának.
Van ez a Hold anomáliák katalógusa, kb 500 évre visszamenõleg tartalmaznak megfigyeléseket, a Holdon látható fényjelenségekrõl, amik jelentõs része valszeg becsapódásnak köszönhetõ. Asszem a NASA adta ki 1967-ben, valahol azt írják, olyan 500-600 regisztrált felvillanás, fényjelenség volt ez alatt.
Szal évi 1-2 nagyobb becsapódás a Holdon is van. Amúgy a Holdon nem kevés kráter van ugye, és talán még 99%-uk tényleg régebbi lehet 100 millió évesnél. Az az 1 százalék azonban lévén, hogy a Hold felszíne vagy 3 mrd éves, így is elég jelentõs számú becsapódást jelenthet.
Vagyok a Hold a legjobb példa arra, hogy a légkör keményen megvéd a kisebbeltõl. A korkuat is meg kéne nézni a Holdi krátereknek. Mert ha kiderülne, hogy 99%-uk idõsebb, mint 100 millió év akkor nincs mirõl beszélni... Amikor még piszkosabb volt a világegytem, akkor a grvitáció egyfajta "porszívó" volt.
Még az is hozzájön a példámhoz, hogy "Te" magad ha jól számolom 1400km-es köröket teszel meg... Tehát körözöl folyamatosan mondjuk a Budapest, München, Zágráb, Budapest vonalon, és valaki Debrecenbõl rádlõ, és csak 700 méterrel megy mellé! Azért így már elég közeli a dolog... Viszont 4-5 éven belül 20.000 lövést ad le...
Ez így igaz. Viszont itt azt is figyelembe kell venni, hogy ez csak egy a 20.000-bõl. És mind a 20 ezer keresztezi a pályát, vagyis van bõven lehetõség a pontosításra. A másik, hogy a holdon több millió becsapódás nyomot találtak. Mivel ott nemigazán van légkör (mert nincs), így a nyomokat nem tünteti el az erózió, az esõ, egyéb idõjárási körülmény, mint itt a Földön. Vagyis a Hold a legjobb példa arra, hogy valójában mennyire sok meteor ér el minket. Ahogy Nexus is mondja, az már tényleg csak a szerencse, hogy 5-10-vagy 500 méter az átmérõje...
Milyen sûrûn találják el viszonylag nagy, látványos tûzgömböt is produkáló néhány méter átmérõjû meteorok a Földet? Évente van belõle egy pár.
Mi a biztosíték, hogy a következõ, az utolsó pillanatban észlelt ilyen aszteroida, nem 10 m, hanem 10 km-es lesz? Nincs rá biztosíték, és a statisztika sem az. Ráadásul nem tudjuk megbecsülni az esélyét sem pontosan, mert lehet, hogy a sötét objektumok nagyrészét eddig nem is fedeztük fel.
Hiába negy tehát ez a kiba világegyetem, azért nap mint nap csapódnak be meteorok.
Itt megint a picin van a hangsúly. Nem a 250 ezer a pici... Egy aszteroida, ami több millió km-t tesz meg, és kitudja hány százmillió km a pályája, na annál az 500 ezer km eltolódás is igen picinek számít. Persze a 250 ezer is. Az az 500 ezer Km-es elhúzás ebben a helyzetben kb olyan, mintha téged 260km-rõl próbálnának fejbelõni, és mindössze 700 méterrel megy mellé. Persze, ezt lehet észre se vennéd, de ha azt veszed, hogy Debrecenbõl Pestre löttek... Az a 700 méter abszolút közelinek számít.
Ha az 500 ezer km picivel (mondjuk felével) kissebb volna, akkor 250 ezer km-re húzott volna el tõlünk az aszteroida, ami mondjuk 2/3 a Föld-Hold távolságnak... Wow. Az emberek ugyanúgy észre sem vették volna a dolgot. Semmiféle puff nem lett volna. Egyszerûen bulvár újságírásról van szó. Sokkal érdekesebb, ha azt mondják majdnem eltalált minket és csak "ilyen picin" múlott a dolog...
Így van, az az 500 ezer km az semmi. Meg kell nézni a tényeket. A naprendszerünk közepén lévõ Csillag az aminek a gravitációja magához vonzza a kisebb égitesteket. A naprendszerben lévõ kisbolygóövezetben több mint 200 ezer kisbolygó kering. Ezek folyamatosan ütköznek egymással, így módosítva egymás pályáját. És van olyan, amikor a pálya annyira módosul, hogy kiesik ebbõl az övezetbõl. Ezután a Nap gravitációja miatt elindul a középpont felé, ahol a mi bolygónk is helyet kapott. Ezek közül a több száz millió km-re lévõ kavicsok közül, az egyik 500ezer km-re húzott el mellettünk. És csak itt a hszek között megemlítettünk már 3 olyan aszteroidát, ami az elmúlt 8 évben ilyen közel húzott el. Itt tényleg csak annyiról van szó, ha az az 500 ezer km nem annyi, hanem egy picivel kisebb, akkor puff. Most neked itt a pici szó jelentése nem tetszett :) Pedig te is írtad, az univerzum méretéhez, a mi méreteink mindenképpen jelentéktelenek. Viszont ez az 500 ezer km még a Naprendszer méreteiben is igen csak pici. Csak összehasonlítás képpen a Föld a 3. bolygó a naprendszerben, a belsõ közeli bolygókhoz tartozik, és mégis átlag 150 millió km-re kering a Naptól. Ehhet képest az 500 ezer km elenyészõ. Nincs 2x-e a Föld-Hold távolságnak.
Meteorok tízezrei húznak el mellettünk, de egyik sem ilyen közel. Itt az volt a lényeg, hogy még egy pici és eltalál...
Ha ezek a kis aszteroidák, csak úgy röpködnének, mint por a szélben akkor tök igaz lenne, amit írsz. Csakhogy a Föld azért vonzza is õket!
Másrészt fõleg, hogy egy részük szétrobban kisbolygó/üstökös maradványa, így egy viszonylag kis térrészen van belõlük jócsomó, lásd augusztusi csillaghullási szezont.
Szal itt messze nem találomra, véletlenszerûen elszórva röpködnek ezek a dögök, már jó ideje kinéztek bennünket, csak eddig szerencsénk volt, hogy megúsztuk!;)))
Ha az ismert világegyetemben találomra ráböksz egy pontra akkor 10^(-24) körüli az esély, hogy ott nem a nagy büdös semmi van. Rohadtul üres a világegyetem.
"You have to accept what I call ‘morphing’ of the operational design to take advantage of what you learned from the [X-33]," Payton said. For NASA’s proposed Crew Return Vehicle, which the VentureStar would theoretically lift to orbit with the ISS crew, "it’s an easier design as far as simple, mechanical integration goes," Payton said."
Forrás (ez esetben a CRV lett volna a személyzet modulja, amit a Venture Star a hátán vitt volna fel)
Lockheed Martin plans to build VentureStars that initially carry only cargo and begin flights in 2005. Lockheed Martin is designing the VentureStar primarily to meet the needs of commercial customers who want to launch satellites. However, because much of Lockheed Martin’s VentureStar projected revenues will come from servicing the International Space Station, the company is exploring design modifications that would enable the vehicles to carry four or five crewmembers.
"Egy 50 vagy 250 méterese meteor lesöpör egy várost vagy megyét, de nagy krátert nem csinál... (Nem úgy, mint ennek.)" Vicces amit írsz, tekintve, hogy az általad belinkelt képen ha jól sejtem az Arizonai meteor kráter látható, ami az általad említett tartományba esik, vagy talán még az alatt van, és úgy tünik még több tízezer év után is elég jól látható nyoma van...
A raktérben lévõ modul lehetett volna egyben mentõkapszula is, ha úgy van megtervezve. Sok szempontból egyszerûbben megoldható szvsz, mint a jelenlegi ûrrepülõ esetében.
Birom ezt a "kozmikus mértékben semmi" dumát. Egyrészt kozmikus mértékben, a Föld vagy a Naprendszer pusztulása is semmi, szóval szinte bármirõl beszélhetünk galaxisnyi méretek alatt arra nyugodtan mondhatjuk, hogy "kozmikus mértékben semmi".
Másrészt meg a konkrét esetre vonatkozóan: 500 ezer km távolságra húzott el a meteorit a Földtõl. Egy 500 ezer km sugarú kört nézve, mint céltáblát, amelyben a Föld keresztmetszetének területe a bullseye: Az esélye, hogy az 500 ezer km-es körön belül ide csapódjon be a meteorit: 0.015%. Erre mondhatja valak, hogy ez a valószinûség már elég jelentõs a következményeket tekintve, de ne feledjük el, hogy ez az eset azért vált ismertté, mert az átlagosnál jóval közelebb került a meteorit a Földhöz.
De-de. A személyszállítást a raktérben elhelyezett modullal oldották volna meg. Embereket pedig szállítani kell, s e feladatra nem célszerü egy másik szállítóeszközt fejleszteni/fenttartani.
Odáig nem jutott a program, hogy az ilyen technikai problémákat vizsgálják, de végül is mi lett volna olyan nagy nehézség? A raktérajtókat lerobbantják, és a személyzetet tartalmazó modult egy rakétahajtómû eltávolítja a Venture Star testébõl, majd ejtõernyõvel talajt ér. Ha a modul megfelelõ kiképzésû, és esetleg hõvédõ pajzsot is kap, akkor akár melyik fázisban képes lehet megmenteni a személyzetet, sõt, akár a Venture Star nélkül is visszatérhetne a világûrbõl.
na! Lassan oda jutnak vissza, a sok nyirbálás, súlycsökkentés és lekicsinyítés után, hogy megint két ûrhajós fog ücsörögni egy 3 m3-es konzervdobozban.
tiszta olyan mint az orbiterben a delta glider :) csak picit más hátul.
Hidd el, elég alaposan körüljártam a témát. Mint a típusismertetõben írtam, az SR-71 nem lopakodó gép. Sose készült annak. :)
Csak gondold végig. Miért kellene 25km-nél magasabban, a hangsebesség háromszorosával száguldoznia, ha nem is vennék észre? Hát azért, mert nem lopakodó, de ilyen teljesítményadatok mellett nem tudja semmi elfogni (még a MiG-25-nek sem igazán lett volna rá esélye).
Ha lopakodó gép lenne, akkor viszont nincs szükség a hatalmas sebességre és a nagy repülési magasságra...
". Bár majdnem mindenhol úgy említik, hogy a gép radarelnyelõ festéssel van ellátva, és a radarok számára nehezen érzékelhetõ (sõt, olyanra is vetemedtek már, hogy az SR-71-et nevezték az elsõ lopakodó gépnek), valójában még a civil FAA (Federal Aviation Administration - Szövetségi Légügyi Igazgatóság) radarjai is többszáz km távolságból észlelték a nagy magasságban,"
Én úgy hallottam róla mint az áttörés a lopakodó technikában. Illetve az elsõ kísérlet. Lehet inkább kémrepülõ, mint az U-2.
Na ez az amirõl még nem hallottam :o Nemsemmi. Itt megint az tükrözõdik, hogy egy kifinomultabb megoldást hagytak hátra a sietség, meg talán a pénz miatt is. De akkoriban v.színûleg inkább az idõ, mint a pénz volt a gond. Mondjuk az sr71 már a 70-es években elérte a 25km-es magasságot... De persze az "csak" egy lopakodó volt, nem úrhajó, de a lehetõség ott van.
hmhmhmhm. Érdekesen hangzik. Tényleg kiváncsi leszek arra a következõ cikkre :) Igen, most hogy mondod, tényleg így van, a Virginék épp hogy elérik a súlytalanság állapotát. Tehát az a technológia messze nem ugyan az, mint amire a Nasa jelenleg képes. Az, hogy van rá kereslet az biztos. Cirka 2000-en jelentkeztek a Virgines utazásokra ha jól tudom. És most nemrég lehetett olvasni, hogy feltûnt egy újabb cég, akik 10-ed áron adják az ûrutazást, mint a Virginesek. Igaz nekik még a tesztrepülésük is csak évek múlva lesz. Persze mindenki a profitot nézi, csak azt nem látják, ha most egy kicsit elengednék azt a bankszámlát, akkor v.színû sikerülne olyan technológiát kidolgozni, amivel olcsóbban, és egyszerûbben lehetne mindezt megvalósítani. Ezáltal tényleg beindulna az ûrturizmus, és olcsóbban sokkal többen fizetnének rá. Persze most is effelé haladnak, csak lassabban és nehézkesebben. Inkább gyorsan szeretnének profitálni, mint hosszútávon többet. Aztán hogy mi lesz belõle azt nem tudom. Ugye volt az ûrhotel ötlete is... Hát arról is csak 2x hallottam az elmúlt pár évben, azóta nagy a csönd. Remélem én még megélem az ûrturizmus virágzását :))
Nekem az egyik nagy meglepetés anno az volt, amikor kiderült, hogy az elsõ amerikai ûrhajós nem az apró Mercury kabinban jutott volna fel, hanem az X-20 / DynaSoar ûrrepülõgéppel...
Az USAF (és elõször a NASA is) úgy készült, hogy repülõgép-alapúan jut fel az ûrbe. De a szovjetek sikerei miatt sietniük kellett, tehát beáldozták az egyszerûbb, de könnyebben kivitelezhetõ kapszula-tipusú ûrhajó oltárán...
Két alternatív útvonal van jelenleg (ezekrõl is majd lesz kicsit bõvebben írva), az egyik a tisztán gazdasági/civil megétérülés. Ez a Virgin/Scaled Composites féle megközelítés például. Ám õk rövid távon csak ûrugrást csinálnak, a saját teljes értékû ûrhajó, amely már LEO pályára képes állni, még odébb van (óvatos hasracsapás - mondjuk 10 év). Itt a megtérülés a lényeg, az ûrhajónak olcsónak kell lennie, az üzemeltetésnek egyszerûnek kell lennie (újrafelhasználhatóság, kis karbantartásigény, egyszerû földi kiszolgálás, stb.), és kell, hogy igény legyen rá.
A másik lehetõség hogy civil cég állami megrendelésekre hajt, de külön utakon. Ilyen a SpaceX cég vagy az Orbital. Õk is óvatosan tervezgetnek saját ûrhajót, de a ceh legalább egy részét az állam (ez esetben a NASA) fizeti majd. Az egyik felvetés éppen az lenne, hogy az Orion nem fog igazán az ISS-re mászkálni, hanem dedikáltan a Hold és majd a Mars utazás lesz a profilja, az ISS-re pedig a SpaceX vagy az Orion saját civil ûrhajója megy majd, amit a NASA bérel/fizet. Ez persze jelenleg a valószínûtlenebb forgatókönyek közé tartozik, de ha biztonságosan, és fõleg olcsóan képesek lesznek valóban erre, akkor még akár ez is megeshet...
Off / most komolyan, ti szoktátok nézni, hogy ki írja a cikket?:P Az elmúlt pár hónapi én észre se vettem, hogy hol van ez feltüntetve :P Bár tény, hogy ezentúl figyelni fogom :) /
"De az szerintem tény, hogyha nem "kapcsolódik be" a fejlesztésbe a hadsereg, akkor még jónéhány évet lehetett volna várni egy mûködõ ipari energia elõállítására képes reaktorra."
Ezt nem tudom, errõl nincsenek hitelesnek nevezhetõ forrásaim. Viszont azt tudom, hogy a maghasadást lehetõségét, már az 1900-as évek elején felfedezték, és a 2 háború között végeztek kísérleteket vele. Aztán a tényleges megvalósítást lehet, hogy a katonaság pénzelte, nemtudom.
Aztán csak, hogy a témánál maradjunk, azt viszont tudom, hogy már a 60-as években atomrobbanással meghajtott ûrhajókat terveztek :)) Ez az Orion Project, amirõl elõször a Carl Sagan a Cosmos c. tudományos dok. filmjében hallottam :) Elképesztõ milyen elképzelések voltak már 50 évvel ezelõtt is. És konkrét tervrajzok is készültek, egyedül az volt a gond, hogy minden anyagi forrást felemésztett volna akkoriban. De szerintem felettébb érdekes!
Cifu mindig ilyen precíz. Ha õ cikke jelenik meg vagy csak hosszú posztot ír a HT topikba az félig ünnepnap. :)
"Nem, valójában arra gondoltam, hogy a tudósok legelején arra alapoztak, hogy a maghasadással járó energiával áramot is lehetne termelni."
És én nem is állítottam az ellenkezõjét. De az szerintem tény, hogyha nem "kapcsolódik be" a fejlesztésbe a hadsereg, akkor még jónéhány évet lehetett volna várni egy mûködõ ipari energia elõállítására képes reaktorra.
Nem mondtam, hogy csak a háborúk alatt. Igen azt is említettem, de késõbb inkább már úgy hivatkoztam rá, mint fegyverfejlesztés(hisz az háborús, békés és a kettõ közti állapotban is folyik).
Legyen ez a cikk etalon a további SG tartalmakra nézve. Vagy túl magasra helyezem a mércét? Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást.
Na hát ez az. A hitelezõk sosem látnak a távoli jövõbe és persze nem is a hosszútávú haszon érdekli. Így szerintem a legtöbbnek igen maradi a gondolkodása. Én mondjuk valami alternatív hajtásra gondoltam. Sok-sok évvel ezelõtt láttam egy kis bemutató filmet valami lézeres meghajtásról. Volt egy fém csészealj szerûség. Amit lézerimpulzusok vittek függõlegesen a levegõbe. Kicsinyített modellen ki is próbálták és elvileg mûködött. Persze nagyban már más kérdés. Gondolom akkor ez is eltûnt a süllyesztõben. Ott van még a Virgin Group vele az élen. Ha sikerül bizniszt csinálniuk az ûrutazásból akkor talán az majd beindítja a gépezetet. De szerintem amíg a támogatók és profitra várok mindig a legbiztosabb megoldásokra mennek, addig sosem lesz igazán nagy elõrelépés.
Nem, valójában arra gondoltam, hogy a tudósok legelején arra alapoztak, hogy a maghasadással járó energiával áramot is lehetne termelni. Aztán utánna jött a ráébredés, hogy hoppá ha ezt nem is akarjuk szabályozni akkor mekkorát pukkan. A lényeg a lényeg, a maghasadással felhasználásával kapcsolatban az elsõ gondolat nem a tömeggyilkosság volt.
És egyet értek Nexus 2. pontjával. A Japános soha se adták volna fõl. Az amcsik választhattak egy hosszadalmas kegyetlen megszállás és az atom bomba közül. Több száz ezres katonai veszteséggel számoltak. Így a bomba sok sok amerikai katona mentette meg.
pláne, hogy a méteres hullámhosszú radarok elég jól látják õket
Ez folyamatosan szent meggyõzõdéssel sokan hangoztatják, csak a mértékére lennék kíváncsi. Csak van egy kis bökkenõ. Az 4. gen. gépek ezeket meg viszonylag könnyedén taccsra teszik és ezek õsrégi rendszerek alapvetõen...
Jól jött az info is, hogy hol tart is éppen az Ares fejlesztése.
Azt követni rém nehéz. Amióta megírtam a cikket, már kiderült, hogy az Ares V. hajtómûvei túl közel vannak egymáshoz, és egymást fûtik, így most újra elõvették azt a lehetõséget, hogy egyszer használatos SSME hajtómûvekre térnek át (az SSME esetén a fúvócsõben üzemanyag kering, itt melegítik fel, és ezzel hûtik le a fúvócsövet, az RS-68-as nem alkalmaz ilyen megoldást, többek között ezért is egyszerûbb és olcsóbb), illetve ott van az a lehetõség, hogy az RS-68-asokat egymástól távolabbra helyezik el egy kereten.
Annyi új elgondolást és tervet hallani az elmúlt 5-10 évben... Egyik se lett eléggé sikeres? Vagy arra se volt pénz ? =/
Tervek folyamatosan születnek, a kérdés mindig az, hogy melyik kap állami támogatást/megrendelést. Ezek hiányában viszont senki sem szándékozik gigászi összegeket áldozni egy olyan rendszerbe, amely nem biztos, hogy vissza lesz képes hozni az árát (pénzügyi megtérülés). Az X-33 például (szerintem) a jobb megoldások közé tartozott volna, a nehézségek, amik felléptek, általánosnak tekinthetõek, a mostani Ares-Orion páros is már számtalan áttervezésen van túl. A lényeg, hogy aki adja a pénzt, az lásson benne fantáziát. Ha nem lát, nem lesz életképes a megoldás...
Na ja. A fegyverkezési verseny alapvetõen egy kõ, papír, olló játék, ezért kb ugyan azt mondtuk szerintem.
Amúgy valszeg a Tu-22M repülõgépre gondolsz, ami alapvetõen új volt az eredeti Tu-22-höz képest és csak a fegyverzet korlátozási tárgyalások miatt kapta ugyan azt a kódot. Sebességében, hatótávolságban, sárkányszerkezetben, fedélzeti rendszerekben alapvetõen eltért az elõdtípustól ami az 50-es, 60-as évek gyermeke volt.
Amúgy, ha az atom alkalmazása politikailag elfogadható lenne, és nem kéne félni az eszkalációtól (gyak attól, hogy a vesztes fél elpusztítja Világot, ha már nem gyõzhet), nem igazán jutna eszébe a kormányoknak hagyományos fegyverzet precíziós célba juttatására alkalmas roppant drága technológiájú lopakodókkal veszõdni (pláne, hogy a méteres hullámhosszú radarok elég jól látják õket). És ilyen szempontból tényleg olcsó lehet az atom, lásd olyan viszonylag kis és a saját választóikkal kevesebbet bajlódó országok fegyverkezése, mint Pakisztán, Irán, É-Korea.
A 3. ponttal nem értek egyet. Nem abba pusztult bele. Illetve nem csak abba. A több tízezenyi harckocsi, BMP és repcsi rendszerben tartása iszonyatos pénzt emésztett fel fõleg, hogy elavultak voltak és ez nem volt szempont egyetlen gép tervezésénel sem. Már a Szu-27 és MiG-29 rendszerbeállítása sem ment rendesen. A Tu-22 gép is a hetvenes évek gyermeke volt, de teljesen csak 1980-as évek legvégére készült el.
Akkor lássuk. 10 évig az alábbi dolgok mentek párhutzamosan.
S-300 és Buk rendszerbe állítása. MiG-29, Szu-27, MiG-31, Tu-22M és Tu-160 programok. Emelett épültek a Kirov cirkálók, A Kuzenyecov (gyakorlatilag ez is bedõlt...), 6 Typhoon hordozó és Delta IV vége. És ezek még csak a legnagyobbak voltak. És ekkor jött az SDI. Ehhez képest az atomfegyerek olcsók voltak. Egy Miniutmen III rakéta silóstól kb. annyi sem volt, mint egy 4. generációs kéthajtõmûves vadászgép ára.
Az atomerõ, ha romboló képességre vetítjük filléres eszköz. Egy párszázezrbe kerülõ robbanófej 200kT hatóerõt képvisel. Számold ki, hogy mennyi ez hagyományos bombában és mennyi hordozóezköz kéne hozzá.
Összekapcsolva a zatomot az én gondolatmenetemmel.
Azért az amcsik végül is nem az atombombának köszönhetõen nyerték meg a II.világháborút. Viszont 2-3 dologban nagyon fontos volt, fõleg az utána következõ idõszak szempontjából. 1. A japánok azért nagy valószínûleg ennek hatására is döntöttek a kapituláció mellett, bár nemzeti önérzetbõl ezt soxor tagadják. Így nem kellett beáldozni néhány százezer amerikai katonát a szigetország elfoglalásakor. Pláne, hogy õk soha nem voltak jók a megszállás mûfajban. 2. Sztálin nem gyalogolt végig lendületbõl Európán. Hiszen pl. õ azért elõbb tudott a Bombáról, mint az azt ledobó Truman elnök! 3. Az atom a világ legköltségesebb fegyvere, nem kis mértékben járult hozzá a Szovjetunió gazdasági csõdjéhez.
Nagyrészt az USA pénzeli, de techológiáért cserébe más is beszállt. A gond az, hogy valami borult az egyezségben, a haszon kisebb volt a vártnál ezért több ország kihátrált belõle fõleg, hogy még elsõ vonalas NATO tagállamok is lehet, hogy csak degradált verziókat kaphatnak gyengébb stealth képességgel.
Sok ország vesz részt az F-35 programban, de nem mindenki kapja meg még ezek közül sem a full dokumentációt, ebbõl is volt már veszekedés. Az angolok csinálják pl a STOVL változathoz a függõleges emelõ csõlégcsavart, vagy hogyhíjják.
Másrészt háború, vagy béke? Szerintem a legjobban a hidegháború, a fegyverkezési verseny fejleszti a technológiát. Mert nincs lekötve, hogy az ország olyan fegyvereket termeljen, amit nap mint nap elhasználnak a harctéren. Lásd pl a Vietnámi, vagy a jelenlegi Iraki konfliktus hatására is hány elõremutató projektet töröltek. Nem kell a rendszerek között folyamatos átmenetet biztosítani. Forradalmi ugrásokat lehet bevezetni, amik esetleg csak évtizedek alatt forrják ki magukat. Ilyenre háborúban nincs idõ. Amibõl 1-2 év alatt nem lesz bevethetõ fegyver, azt tovább csúsztatják, lásd a németek sugárhajtású vadászgépeit, atombombáját, és egyéb csodafegyvereit. 1942-körül pl. Hitler leállított szinte minden nagyobb volumenû katonai projektet, hiszen az Európai háború a vége felé közeledett.
Az atombombás dolog egy baszottnagy tévhit. Elõbb találták fel az atomreaktort, illetve az azt lehetõvé tevõ reakciókat, és csak abból utánna magát a bombát.
Mert a reaktor kellett bombához plutóniumot gyártani. Ergo hibás a gondolatmeneted. Csak azért fejlesztették ki, hogy plutóniumot gyártson. A radiokatív bomblás hõjét csak kiereszetteték víz keringetésével a szabadba...
Vagy inkább fogalmazzunk úgy. Az a pénz amit fegyverkezésre költenek áttételesen nagyon komolyan elõrehozza a civil fejlesztést és csökkenti a költségeket.
Mondtam én egy szóval is, hogy az atombomba elõbb volt, mint a reaktort? Azért írtam így, mert ABC rend szerint a "B" jön elõbb, így atombomba-reaktor. A 2 között egyebként is nagyjából annyi a különbség, hogy a bombánál nem szabályozzák a folyamatokat. Magukat az alapokat a német tudósok még jóval a Los Alamosban kifejlesztett bomba(a tudósok tetemes része itt is európai volt) elõtt kidolgozták. Azonban a gyakorlati alkalmaázig csak a 2. világháborúban jutottak el. A Mannhattan-Projektbe rengeteg pénzt ölt az USA. Ipari használatra is alkalmas reaktorokat max ez után csinálhattak. Szóval nem hiszem, hogy az atombomba-reaktor nem sorolható ebbe a témába.
A JSF esetében én is inkább Molnibalage szaktudására támaszkodnék, viszont abban szinte teljesen (99%) biztos vagyok, hogy nemzetközi programról van szó. A pontos részleteket nem tudom, de legalább pénzügyi téren több ország is támogatja a programot. Az F-22-t ellentétben csak az USA pénzelte és ezt a típust nem is nagyon hajlandók eladni(bár a drága fejlesztés miatt már egy ideje fontolgatják ezt a megoldást).
Egyetérek, hogy nagyobb kolóniákról max álmodni lehet a közel jövõben. A mostani ütem mellett örülhetünk, ha 2020-ra tényleg lesz egy kutató bázis a Holdon(ld:Bush-terv). Az emberi Mars utazás is megvalósulhat talán 2030-40 között, azonban ne felejtsük el, hogy ez is csak egy sokáig készített felfedezõ út lesz. Az ûrhajósokat valszeg évekig fogják felkészíteni és a költségek is magasra fognak rugni. Addig még rengeteg új technológiát kell kifejleszteni. Mindez azonban nem lehetetlen. Az emberben a felfedezési vágy is megvan. Persze ezt meg lehet oldani Csillagászattal és szondákkal is, de mégiscsak más, hogyha az ember maga áll mondjuk a Marson. Az már más kérdés, hogy ennek a kivitelezése sok idõbe és pénzbe telik. Azonban szerintem nem szabad feladni az ilyen programokat, csak azért mert sokba kerülnek. Amíg más dolgokra is van pénz addig támogassák. Bár szerintem nagy a valószínûsége, hogy még a jövõben is nem egy nagyobb technológiai újítást is a fegyverfejlesztésnek köszönhetünk majd. USA is egyre inkább megpróbál húzni az Ûrfegyverkezés felé(legalábbis 1-2 éve még így volt).
Elõször is, a háborúk bizony elõsegítették a technika fejlõdését. De amikor azt írjuk, amit te is idéztél, akkor arra gondolunk, hogy ha azt a pénzt kifejezetten az adott technika fejlesztésére, kutatására használták volna fel, akkor így is sokkal elõrébb lennénk már. Az atombombás dolog egy baszottnagy tévhit. Elõbb találták fel az atomreaktort, illetve az azt lehetõvé tevõ reakciókat, és csak abból utánna magát a bombát. A katonai technológiát ugye elsõsorban katonai célokra fejlesztik. Vagyis ha egyáltalán használható civil célokra, akkor is nem kevés idõ kell, amíg azt integrálni tudják. Arról nem is beszélve, hogy csak egy elenyészõ hányada az, amit az átlagember is fel tud használni. De tény, hogy sokat adott technológiának a sok háborúskodás.
A JSF-et a lookheed martin fejlesztette ki. Erõssen kétlem a nemzetközi összefogást, rengeteg dok filmet láttam a készítésrõl, tesztelésrõl de abszolút nem emlékszek ilyesmire. Remélem Molnibalage kisegít a témában :)
Szal hiába vannak katonai téren is megszorítások, ha havi 5,6 milliárd $-ba kerül az a bizonyos háború...
"Ha az emberiség összefogott volna és a fegyverekre kidobott sokmilliárdot erre költötte volna, már rég nem itt lennénk. Nyomorult emberiség inkább egymást irtja mint fejlõdne."
Hát van benne valami, de azt sem szabad elfelejteni, hogy rengeteg technológiai fejlesztés a háborúk eredménye. Csak, hogy egy párat soroljak: Atombomba-reaktor, tartósított élelmiszer, sugárhajtású repülõgépek stb. Ezek mind olyan technológiák, amik valószínûleg elõbb-utóbb megjelentek volna, de csak késõbb. Maga az Apollo-Program is nem kis részt a Hidegháborúnak volt köszönhtetõ. Ha nem féltek volna attól, hogy az oroszok lehagyják õket az ûrért folytatott "harcban", akkor kétlem, hogy olyan sietve adtak volna több milliárd dollárt az ûrprogramhoz. Sok az ûrrepülséhez használt tech is a katonai fejlesztésekbõl származik.
"Ezzel szemben, abban az évben 40milliárd dollárt költöttek a JSF újgenerációs vadászgép kifejlesztésére... Szal ennyit a spórolásról."
Azt tegyük hozzá, hogy a JSF program nemzetközi, szóval nem csak az USA adja hozzá a pénzt és a technológiát. Ráadásul ezen gép és fõleg az F-22 Raptor(egyetlen létezõ 5.generációs vadászgép típus, a még nem szolgálatba állított F-35(JSF)-en kívül) gyártását igencsak korlátozták az utóbbi idõkben. A program támogatói sietve probálják meggyõzni az illetékeseket, hogy adjanak több pénzt a gépek gyártására. Ezenkívül sok fegyverfejlesztési programot állítottak le, vagy csökkentették a költségvetését(sok programnál annyira, hogy inkább le is állították). Szóval, azért katonai téren is vannak megszorítások.
Persze mondjuk én is csinálnék olyan biztosítási konstrukciót, amirõl tudnám, hogy bekövetkezése után nem kell mint biztosítónak fizetnem, mert nem lesz, aki követelje a szerzõdés teljesítését!;DDD
Szerintem ez nem csak statisztika, hanem kockázatelemzés is. Persze viszonylag kis valószínûségû esemény (szerintem azért nem olyan kicsi mint te gondolod, -helyesebben a kis valószínûség nem kizáró tényezõ! -dobtam már én is dobókockával vagy 8X egymás után hatost;))), de ha bekövetkezik, akkor lehúzhatjuk a rolót, + azért a technológiai fejlesztésnek lennének gazdasági elõnyei is.
Az emberek többsége érdekes módon köt biztosításokat, pláne ha kötelezõ. És káreset ugye nem mindenkivel esik meg, de pont annyi történik, amennyi a biztosítóknak még megéri.
Talán meg kéne kérdezni egy biztosítót, hogy kötne-e a kormányokkal erre biztosítást, mert ha nem, akkor az azt jelenti, hogy sürgõsen el kéne kezdeni építgetni a kis elhárító rendszerünket.
Így van, és le se szarják... Aztán ha mégis jön az armageddon akkor meg NASA ments meg minket xD Én mondjuk nem hinném, hogy más országnak lenne lehetõség valamit kitalálni, és valóra is váltani. Bár lehet h az usának se.
Ebbõl látszik, hogy fingod nincsa a statisztikáról. Az agyatlanb barmok irkálnak hülyeséget. Valójában a statisztika olyan mélyen van benne a hétköznapokban, hogy észer sem veszed.
Ezzel csak egyetérteni tudok. Persze azért nem csak a jenkiknek kéne összedobni a pénzt. De ezért összedobhatnák rá. Japán + Kanada + USA + legfejlettebb EU államok + Kína + India + Oroszország + a legnagyobb dél-amerikai államok lefednék a Föld népességének nagy hányadát és ezeknek az országonak még úgy ahogy telik is rá.
Statisztikailag nézve ha 1 hétig híg fosásom van, 1 hétig meg szorulásom, akkor 2 hét felbontásban normális volt az emésztésem. Ennyit a statisztikáról mint hiteles "tudományról".
A párszáz évbe belefér az is, hogy az utóbbi 400 évbe csak 1 volt, sõt mivel csak statisztika lehet, hogy újabb 1000 évig nem is lesz több. Amúgy rengeteg lakatlan terület van a Földön még most is, a Tunguzkai sem hagyott krátert (ha régebben történik lehet semmilyen feljegyzés nem marad róla, csak egy kihaló mendemonda a helyiektõl). Szóval simán lehet, hogy észre sem vettek egyet, csak mondjuk nem tudták honnan jön a szökõár.(vagy több száz év alatt feledésbe merült a helyi népeknél)
Informatika és tudomány
