A korai ógörög nyelvben az atheos (άθεος) melléknév (ami a theos, isten szóból jöt létre az a- fosztóképzõvel) istennélküliséget vagy istenekben való hit nélküliséget jelentett. A szó az i.e. 5. század körül újabb jelentést kapott: istentagadó, istentelen. Cicero átvitte a szót a latin nyelvbe. A szó a korai keresztények és pogányok vitái során terjedt el, akik egymást kölcsönösen ateizmussal vádolták.
istenekben való hit nélküliséget jelentett. - ez az, amilyen jelentést én is fûzök hozzá...
Az ateizmus ágai
Az ateizmusnak két fõ változata létezik:
A gyenge ateizmus (vagy negatív ateizmus) egyszerûen az isten(ek)ben való hit hiánya. A gyenge ateisták nem jelentik ki, hogy nem léteznek istenek, egy részük érvelése szerint azonban az istenekben való hit létezésük bizonyítatlansága miatt nem indokolt.
Az erõs ateizmus az a meggyõzõdés, miszerint nem léteznek istenek. Az erõs ateisták bizonyítottnak érzik az istenek nemlétét. (vagy pozitív ateizmus)