Én régebben gyakoroltam a meditációt különbözõ technikákkal. Gyakorlat teszi a mestert.
Hatásos az OSHO féle gyak. volt.
Nyugodt helyen kényelmesen leülõk, becsukott szemmel figyelem a gondolataimat. Ha jön egy gondolat, azt csak figyelem, hagyom, hadd "maradjon itt", amig akar, ha távozni akar elengedem, csak úgy lazán hagyom, hogy jöjjenek,menjenek. Tudatosan figyelem, (ezt valahogy úgy tudom mondani tudatosan= megkérdezem magamat, itt vagyok, válaszolok: igen,itt.(magamban mondom),- elnézést, remélem nem riasztok el senkit, hogy ilyen furcsákat írok)
Tehát jönnek-mennek a gondolatok és egyszer csak megfigyelem, hogy a gondolatok között van szünet, egészen kicsike, aztán tovább csinálom, a szünet kicsit hosszabb. Erre a szünetre figyelve mintha süllyednék, olyan érzés, mintha süllyednék.,mintha nehezebb lennék.
Barátnõm átjött hozzám 2 hónap után és ennyit mondott: micsoda nyugalom van itt, ezt korábban nem vette észre.